C-14/07. sz. ügy

Ingenieurbüro Michael Weiss und Partner GbR

kontra

Industrie- und Handelskammer Berlin

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — 1348/2000/EK rendelet — Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése — Az irat mellékletei fordításának hiánya — Következmények”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. november 29.   I - 3371

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2008. május 8.   I - 3401

Az ítélet összefoglalása

1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1348/2000 rendelet – Az eljárást megindító irat – Fogalom

   (1348/2000 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés)

2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1348/2000 rendelet – Az átvevő tagállam hivatalos nyelvétől eltérő nyelven kiállított irat közlése

   (1348/2000 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés)

3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1348/2000 rendelet – Az átvevő tagállam hivatalos nyelvétől eltérő nyelven kiállított irat közlése

   (1348/2000 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1348/2000 rendelet – Az átvevő tagállam hivatalos nyelvétől eltérő nyelven kiállított irat közlése

   (1348/2000 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés)

1.  A „kézbesítendő vagy közlendő iratnak” a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalma, amennyiben eljárást megindító iratról van szó, úgy értelmezendő, hogy az azt az iratot vagy azokat az iratokat jelenti, amely, vagy amelyek alperes részére megfelelő időben történő kézbesítése révén annak módjában áll a jogait érvényesíteni a kibocsátó tagállamban folyamatban lévő bírósági eljárás keretében. Az ilyen iratban egyértelműen szerepelnie kell a kereset tárgyának és indokainak, valamint a bíróság előtti megjelenésre történő felhívásnak, illetve a folyamatban lévő eljárás jellegétől függően a bíróság előtti jogorvoslat lehetőségének. A kizárólag bizonyítékként szolgáló iratok, amelyek a kereset tárgyának és indokainak megértéséhez nem elengedhetetlenül szükségesek, nem képezik az eljárást megindító irat elválaszthatatlan részét e rendelet értelmében.

   (vö. 73. pont)

2.  A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kézbesítendő eljárást megindító irat címzettje nem tagadhatja meg ezen irat átvételét, ha az őt olyan helyzetbe hozza, hogy jogait a kibocsátó tagállamban bírósági eljárás keretében érvényesítheti, abban az esetben, ha ez az irat olyan bizonyító iratokból álló mellékletet tartalmaz, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért, hanem kizárólag bizonyítékként szolgáló iratok, és nem elengedhetetlenül szükségesek a felperes keresete tárgyának és indokainak megértéséhez.

   Ugyanis, egyrészt az 1965-ös hágai egyezmény, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i módosított brüsszeli egyezmény, az Európai Unió tagállamaiban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 1997. május 26-i egyezmény, a 1348/2000 és a 44/2001 rendelet, valamint az 1348/2000 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése szerinti tagállami közlemények több rendelkezésének vizsgálatából az következik, hogy nem tekintik az alperes védelemhez való joga gyakorlása nélkülözhetetlen elemének azt, hogy rendelkezésére álljon az eljárást megindító irat fordítása, hanem elegendőnek tekintik, hogy annak megfelelő idő áll rendelkezésére az irat lefordíttatására és védelmének előkészítésére.

   Másrészt az eljárást megindító irat autonóm fogalmából az következik, hogy az ilyen iratnak tartalmaznia kell – amennyiben ahhoz szervesen kapcsolódnak – mindazon dokumentumokat, amelyekből az alperes értesülhet a felperes keresetének tárgyáról és indokairól, valamint arról, hogy bírósági eljárás van folyamatban, amelynek keretében jogait érvényesítheti. Azok az iratok viszont, amelyek kizárólag bizonyítékként szolgálnak, és különböznek magától a kézbesítés tárgyától, és szorosan nem kapcsolódnak a keresetlevélhez, mivel nem elengedhetetlenül szükségesek a felperes keresete tárgyának és indokainak megértéséhez, nem képezik az eljárást megindító irat elválaszthatatlan részét e rendelkezés értelmében. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az eljárást megindító irat tartalma elegendő-e ahhoz, hogy az alperes jogait érvényesíthesse, vagy pedig a feladó köteles orvosolni valamely nélkülözhetetlen melléklet fordításának hiányát.

   (vö. 52., 56., 64–65., 69., 75., 78. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy a kézbesített irat címzettje üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében a felperessel kötött szerződésben abban állapodott meg, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják, nem alapozza meg a megállapodás szerinti nyelv ismeretének vélelmét, hanem olyan ténykörülményt jelent, amelyet a bíróság figyelembe vehet annak vizsgálata során, hogy a címzett oly mértékben megérti-e az áttevő tagállam nyelvét, hogy érvényesíthesse jogait.

   (vö. 88. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése úgy értelmezendő, hogy a kézbesített, eljárást megindító irat címzettje e rendelkezésre való hivatkozással semmiképpen sem tagadhatja meg az irat olyan mellékleteinek átvételét, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megfogalmazásra, amelyet megért, akkor, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést kötött, és abban megállapodott arról, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre.

   A kézbesített mellékletek lefordítása ugyanis megkövetelhető, ha azon irat tartalma, amely lefordításra került, nem elegendő a kérelem tárgyának és indokainak megismeréséhez és annak lehetővé tételéhez, hogy az alperes jogait érvényesítse. Nincs szükség azonban ilyen fordításra, ha a ténybeli körülmények arra utalnak, hogy az eljárást megindító irat címzettje ismeri e mellékletek tartalmát. Ez a helyzet akkor, ha ő a szerzőjük, vagy feltételezhető, hogy megérti azok tartalmát, például mivel üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést kötött, és abban megállapodott arról, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre.

   (vö. 90–92. pont és a rendelkező rész 3. pontja)