C-372/06. sz. ügy

Asda Stores Ltd

kontra

Commissioners of Her Majesty’s Revenue and Customs

(a VAT and Duties Tribunal, London [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A Közösségi Vámkódex — Végrehajtási intézkedések — 2454/93/EGK rendelet — 11. melléklet — Áruk nem preferenciális származása — Televízió-vevőkészülék — A lényeges feldolgozás vagy megmunkálás fogalma — A hozzáadott érték kritériuma — Érvényesség és értelmezés — EGK-Törökország társulási megállapodás — A Társulási Tanács 1/95 határozata — Közvetlen hatály — Értelmezés”

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2007. december 13.   I - 11228

Az ítélet összefoglalása

1. Áruk eredete – Meghatározás – Lényeges feldolgozás vagy megmunkálás

   (2913/92 tanácsi rendelet, 24. és 249. cikk; 2454/93 bizottsági rendelet, 11. melléklet)

2. Áruk eredete – Meghatározás – Lényeges feldolgozás vagy megmunkálás

   (2913/92 tanácsi rendelet, 24. cikk; 2454/93 bizottsági rendelet, 11. melléklet)

3. Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Vámunió

   (Az EGK–Törökország társulási megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv, 47. cikk, (1)–(3) bekezdés; az EK–Törökország Társulási Tanács 1/95 határozata, 44–47. cikk)

4. Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Vámunió

   (Az EK–Törökország Társulási Tanács 1/95 határozata, 47. cikk)

5. Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Vámunió

   (Az EGK–Törökország társulási megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv, 47. cikk, (2) bekezdés; az EK–Törökország Társulási Tanács 1/95 határozata, 46.  és 47. cikk)

1.  A különálló részek összeszerelési művelete akkor minősül a származás szempontjából döntőnek tekinthető lényeges feldolgozásnak vagy megmunkálásnak, ha műszaki szempontból és a szóban forgó áru meghatározására tekintettel is a gyártás meghatározó szakaszát képezi, amelynek során megvalósul a felhasznált alkatrészek rendeltetési célja, és a szóban forgó áru elnyeri sajátos minőségi jellemzőit.

   Tekintettel azonban az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek sokféleségére, vannak olyan esetek, amikor a műszaki szempontok alapján végzett vizsgálat nem lehet döntő az áru származásának megállapításában. Ilyen esetekben másodlagos szempontként figyelembe kell venni az összeszereléssel hozzáadott értéket is.

   E tekintetben a Bizottság feladata, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet rendelkezéseinek, különösen a származási szabályok végrehajtásához szükséges intézkedéseknek az elfogadására vonatkozó mérlegelési mozgástere keretében olyan általános rendelkezéseket hozzon, amelyek a jogbiztonság érdekében tartósan figyelembe veszik az ipari ágazat egészének helyzetét, és amelyeket ezt követően nem befolyásolhat az ágazatba tartozó egyik vagy másik vállalkozás adott időpontban fennálló egyedi helyzete.

   Így az összeszerelés fogalmába tartozó műveletek az érintett ipari ágazatban való sokféleségének Bizottság általi figyelembevétele igazolhatja a hozzáadottérték-kritériumra való hivatkozást.

   (vö. 36–37., 45–46., 51. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 2454/93 rendelet 11. mellékletében említett, a Kombinált Nómenklatúra 8528 vámtarifaszámának 3. oszlopában szereplő, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a színes televíziókészülékek gyártása során elért értéknövekedés kiszámításakor a szállító által a végtermékbe szerelt olyan különálló alkatrész, mint a sasszi [chassis] nem preferenciális származását nem kell külön meghatározni. A szóban forgó rendelkezések szövege ugyanis általánosan van megfogalmazva, és az érintett termék származásának megállapítása során nem tulajdonít döntő jelentőséget a termék valamely sajátos alkatrészének. A lényeg az, hogy a végterméket előállító vállalkozás által az összeszereléskor ténylegesen felhasznált összes alkatrészt figyelembe vegyék. Ebben az értelemben sem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 24. cikkének rendelkezései, sem a 2454/93 rendelet 11. mellékletének rendelkezései nem teszik lehetővé az ilyen mérlegelés elvégzését az összeszerelési műveletek egészének figyelembevétele nélkül. E rendelkezések nem szólnak arról, hogy a gyártási eljárás során végzett bizonyos összeszerelési műveleteket más műveletek terhére kellene figyelembe venni, sem arról, hogy az ugyanazon gyártó által összeszerelt bizonyos alkatrészeket mesterségesen el kellene különíteni. E tekintetben annak elfogadása, hogy a szállító által összeszerelt valamely alkatrészt az összeszerelés folyamatán kívül esőnek kellene tekinteni azért, mert így az származó terméknek minősülhetne, az azzal járna, hogy az importőr vagy annak beszállítója mérlegelésére lenne bízva annak meghatározása, hogy az importált termék vagy annak egyik eleme – amelyet ugyanaz a vállalkozás egy másik termék gyártása során alkatrészként felhasznál – az összeszerelési folyamat mely fázisában minősülne végterméknek. E megközelítés, amely a termék származását szubjektív megítéléstől tenné függővé, összeegyeztethetetlen a szóban forgó rendelet rendelkezéseinek objektív és előre látható jellegével, és meggátolná a 2454/93 rendelet 11. melléklete rendelkezéseinek hatékony érvényesülését.

   (vö. 57–59., 73. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Az EK–Törökország Társulási Tanács a vámunió zárószakaszának bevezetéséről szóló 1/95 határozata – a társulási megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke (1)–(3) bekezdésének és az említett határozat 45. és 46. cikkének rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett – 44. cikkének rendelkezései nem bírnak közvetlen hatállyal a nemzeti bíróságok előtt, és így nem teszik lehetővé az egyes piaci szereplők számára, hogy ezek megsértésére érvényesen hivatkozva megtagadják az egyébként esedékes dömpingellenes vámok megfizetését.

   Elsősorban, noha az 1/95 határozat 44. cikke (1) bekezdésének rendelkezései az EGK-Törökország Társulási Tanácsra bízzák a kereskedelmi védelmi intézkedések alkalmazása felfüggesztésének lehetőségét, azonban e rendelkezések feltételesek, mivel e hatáskör gyakorlását ahhoz a feltételhez kötik, hogy a Török Köztársaság betartja a versenyjogi szabályokat, az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, valamint a belső piacra irányadó közösségi vívmányok egyéb rendelkezéseit, és biztosítja ezek hatékony érvényesülését. Az ehhez hasonló rendelkezések tehát más intézkedések megvalósulását igénylik ahhoz, hogy a piaci szereplők jogaira kihatással legyenek, és nem alkalmasak a magánszemélyek jogi helyzetének közvetlen befolyásolására.

   Másodsorban, az EGK–Törökország társulási megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke (1)–(3) bekezdésének és az 1/95 határozat 46. cikkének rendelkezései nem írnak elő semmiféle kötelezettséget, amennyiben a szerződő felekre bízzák a megfelelő védelmi intézkedések meghozatalának lehetőségét. Másfelől, ha e rendelkezések előírnák, hogy az érintett szerződő fél köteles tájékoztatni az 1/95 határozat 46. cikke alapján a vámunió vegyes bizottságát, vagy a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikke alapján a Társulási Tanácsot, akkor e kötelezettséget kizárólag az EGK–Törökország társulási megállapodásban részes felek számára hoznák létre. Ezen intézmények közti egyszerű formális tájékoztatás, amely egyáltalán nem érinti a magánszemélyek jogait vagy kötelezettségeit, és amelynek elmulasztása ez utóbbiak jogi helyzetére semmiféle kihatással nincs, nem olyan jellegű tehát, amely az említett rendelkezéseket közvetlen hatállyal ruházná fel.

   Harmadsorban, ami az 1/95 határozat 45. cikkét illeti, e rendelkezés csupán arra korlátozódik, hogy a szerződő feleket fellépésük információcsere és egyeztetés útján való összehangolására ösztönözze, és szintén nem ír elő kötelezettséget. A Bíróságnak a közvetlen hatályra vonatkozó ítélkezési gyakorlata így e rendelkezésre sem alkalmazandó.

   (vö. 85–89., 91. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.  Az EK-Törökország Társulási Tanács a vámunió zárószakaszának bevezetéséről szóló 1/95 határozata 47. cikkének rendelkezései közvetlen hatállyal bírnak, és azon jogalanyok, akikre e rendelkezések alkalmazandók, jogosultak a tagállamok bíróságai előtt ezekre hivatkozni. E rendelkezések ugyanis – anélkül, hogy hatásuk vagy végrehajtásuk bármely más intézkedés megvalósulásától függne – világos, pontos és feltétel nélküli megfogalmazásban írják elő az importáló tagállam hatóságai számára azon kötelezettséget, hogy kérjék az importőrt az érintett termékek származási helyének a vámnyilatkozaton való feltüntetésére. A szóban forgó rendelkezések jellegére és céljára tekintettel e kötelezettség, amely a szerződő felek arra vonatkozó szándékát tükrözi, hogy az importőrtől megköveteljék bizonyos információk szolgáltatását, alkalmas a piaci szereplők jogi helyzetének közvetlen befolyásolására.

   (vö. 90–91. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.  Az EK–Törökország Társulási Tanács a vámunió zárószakaszának bevezetéséről szóló 1/95 határozata 47. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok nem követelik meg, hogy a piaci szereplők tudomására hozzák azokat az információkat, amelyeket a dömpingellenes intézkedéseket hozó szerződő feleknek az 1/95 határozat 46. cikke alapján a vámunió vegyes bizottságával, vagy a kiegészítő jegyzőkönyv 47. cikkének (2) bekezdése alapján a Társulási Tanáccsal kell közölniük.

   Ugyanis noha az érintett piaci szereplők joggal várják el, hogy előzetesen, világosan és pontosan tájékoztassák őket azokról a dömpingellenes intézkedésekről, melyek rájuk vonatkozhatnak, és ebből következően az ilyen intézkedéseket megfelelően közzé kell tenni, többek között az Európai Unió Hivatalos Lapjában, azonban e követelmények semmi esetre sem foglalják magukban azt, hogy az említett piaci szereplőket ezenkívül olyan alakiságokról is tájékoztassák, melyeket kizárólag a szerződő felek érdekében írtak elő.

   (vö. 95., 97. pont és a rendelkező rész 4. pontja)