C-268/06. sz. ügy

Impact

kontra

Minister for Agriculture and Food és társai

(a Labour Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„1999/70/EK irányelv — A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 4. és 5. szakasza — Határozott ideig tartó foglalkoztatás a közszolgálatban — Alkalmazási feltételek — Díjazások és nyugellátások — Határozott ideig tartó szerződések nyolc évig terjedő időszakra való meghosszabbítása — Eljárási önállóság — Közvetlen hatály”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. január 9.   I - 2487

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2008. április 15.   I - 2533

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog

   (1999/70 tanácsi irányelv)

2. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv

   (EK 139. cikk, (1) és (2) bekezdés; 1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont és 5. szakasz, 1. pont)

3. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv

   (EK 10. cikk és EK 249. cikk, harmadik bekezdés; 1999/70 tanácsi irányelv)

4. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás

   (EK 249. cikk, harmadik bekezdés; 1999/70 tanácsi irányelv)

5. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv

   (1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz)

1.  A közösségi jog, különösen a hatékonyság elve megköveteli, hogy az a különbíróság, amelynek – a számára az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999/70 irányelvet átültető jogszabály által biztosított akár vagylagos hatáskör keretében – az e jogszabály megsértésére alapozott kérelemről kell határoznia, megállapítsa a hatáskörét a közvetlenül az irányelvre alapított – az irányelv átültetési határidejének lejárta és az említett jogszabály hatálybalépése közötti időszakra vonatkozó – panaszosi igények vonatkozásában is, amennyiben megállapítást nyer, hogy e felperesnek azon kötelezettsége, hogy a közvetlenül az irányelvre alapozott igénnyel párhuzamosan rendes bírósághoz is kell fordulnia, olyan eljárási hátrányokkal jár, amelyek rendkívül megnehezítik a számára a közösségi jogrendben biztosított jogok gyakorlását. Ebben a tekintetben a nemzeti bíróság feladata a szükséges vizsgálatok elvégzése.

   (vö. 55. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlennek és kellően pontosnak tűnnek, azokra a magánszemélyek a tagállammal mint munkáltatóval szemben hivatkozhatnak. Ez az elv alkalmazható az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodáshoz hasonló megállapodások rendelkezései esetében, amelyek az EK 139. cikk (1) bekezdése alapján szociális partnerek közötti közösségi szintű párbeszéd alapján jöttek létre, és amelyeket ugyanezen cikk (2) bekezdésének megfelelően tanácsi irányelvvel hajtottak végre, amelynek így szerves részét képezik.

   Ebben a tekintetben az említett keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja, mivel általános jelleggel és egyértelmű megfogalmazásban megtiltja a foglalkoztatási feltételek szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók objektíven nem igazolható minden megkülönböztetését, feltétlen és kellően pontos ahhoz, hogy arra magánszemély a nemzeti bíróság előtt hivatkozhassék. Ez azonban nem mondható el ugyanezen keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjáról, amely a tagállamok számára az ilyen visszaélések megakadályozásában álló általános célt jelöl ki, amely az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásából áll, azonban meghagyja a tagállamoknak a cél eléréséhez szükséges eszközök megválasztását.

   (vö. 57–58., 60., 68., 70., 73., 79–80. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Az EK 10. cikket és az EK 249. cikk harmadik bekezdését, valamint az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999/70 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy valamely állami munkaadóként eljáró tagállami hatóság nem jogosult a határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazásának megelőzésére vonatkozóan az említett irányelv és a keretmegállapodás céljával ellentétes olyan intézkedéseket elfogadni, mint amilyennek ezen irányelv átültetési határidejének lejárta és ezen átültetést biztosító törvény hatálybalépése közötti időszak során az ilyen szerződések szokatlanul hosszú időszakra való meghosszabbítása minősül.

   (vö. 92. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.  A belső jog, illetve kifejezetten valamely irányelv végrehajtásához elfogadott szabályozás rendelkezéseinek alkalmazásakor a tagállami bíróság köteles a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy az irányelv eredményének eléréséhez az EK 249. cikk harmadik bekezdésének megfelelően a lehető legteljesebb mértékig figyelembe veszi az irányelv szövegét és célját. Általános jogelvek és különösen a jogbiztonság és a visszaható hatály tilalma korlátozzák azonban a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, miszerint nemzeti joga irányadó szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor az irányelv tartalmát kell figyelembe vennie, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául.

   E körülmények között, amennyiben a belső jog a törvény visszaható hatályú alkalmazását kizáró szabályt tartalmaz az ezzel ellentétes világos és egyértelmű utalás hiányában, az a nemzeti bíróság, amelyhez az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelvet átültető nemzeti törvény valamely rendelkezésének megsértésére alapított kérelemmel fordultak, csak akkor köteles a közösségi jog értelmében az említett rendelkezésnek az ezen irányelv átültetési határidejének lejártára visszaható hatályt biztosítani, ha a nemzeti jogban létezik olyan jellegű utalás, amely e rendelkezésnek ilyen visszaható hatályt biztosíthat.

   (vö. 98., 100., 104. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

5.  A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletében szereplő határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni – mivel az a közösségi szociális jog olyan elvét fejezi ki, amelyet nem lehet megszorítóan értelmezni –, hogy az e szakasz értelmében vett foglalkoztatási feltételek magukban foglalják a díjazásokra, valamint a munkaviszonytól függő nyugellátásokra vonatkozó feltételeket, a törvényen alapuló társadalombiztosítási rendszerből folyósított nyugellátásokra vonatkozó feltételek kivételével.

   (vö. 114., 134. és a rendelkező rész 5. pontja)