Keywords
Summary

Keywords

1. Szociálpolitika – A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a szociális biztonság területén – 79/7 irányelv

(79/7 tanácsi irányelv)

2. Tagállamok – Kötelezettségek – A közösségi jog végrehajtása

(EK 10. cikk)

Summary

1. A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7 irányelv olyankor, amikor valamely tagállam olyan szabályozást fogad el, amely az eredetileg hátrányosan megkülönböztetett, meghatározott nemű személyek részére lehetővé teszi azt, hogy a másik nemhez tartozó személyekre alkalmazandó nyugdíjrendszer előnyeiben részesüljenek nyugdíjuk teljes időtartamára, nem zárja ki azt, hogy az e rendszerhez való csatlakozás lehetőségét olyan kiigazítási járulék megfizetésétől tegye függővé, amely az eredetileg hátrányosan megkülönböztetett személyek által a hátrányos megkülönböztetés időszakában megfizetett járulékok, valamint a személyek másik csoportja által ugyanezen időszak alatt megfizetett, magasabb összegű járulékok közötti különbségből áll, a monetáris inflációt kiegyenlítő késedelmi kamatokkal megemelve.

Mindenesetre a tagállamok által annak érdekében hozott intézkedéseknek, hogy megfeleljenek a közösségi jog olyan szabályainak, mint például a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elve, hatékonyaknak kell lenniük. E tekintetben az említett irányelv kizárja azt, hogy az említett tagállam előírja azt, hogy a kiigazítási járulékok említett megfizetését a monetáris infláció kiegyenlítésére szolgálóktól eltérő, egyéb kamatokkal emeljék meg. Az irányelv azt is kizárja, hogy előírható legyen, hogy e fizetést egy összegben teljesítsék, amennyiben e feltétel gyakorlatilag lehetetlenné tenné vagy túlságosan megnehezítené az említett kiigazítás megfizetését. Különösen ez az eset áll fenn akkor, ha a fizetendő összeg meghaladja az érintett személy éves nyugdíját.

(vö. 27–28., 35. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján hozott olyan ítéletet követően, amelyből az következik, hogy a nemzeti jogszabály összeegyeztethetetlen a közösségi joggal, az érintett tagállam hatóságainak feladata megtenni azokat a megfelelő általános vagy egyedi intézkedéseket, amelyek biztosítják a közösségi jog betartását, különösen ügyelve arra, hogy a nemzeti jog a lehető leghamarabb megfeleljen a közösségi jognak, és hogy azok a jogok, amelyeket az érintettek a közösségi jogra alapítanak, teljes mértékben érvényesüljenek.

Amennyiben a közösségi joggal ellentétes hátrányos megkülönböztetés ténye megállapításra került, mindaddig, amíg az egyenlő bánásmódot helyreállító intézkedéseket nem fogadják el, a nemzeti bíróság feladata kizárni a hátrányos megkülönböztetést tartalmazó nemzeti rendelkezések érvényesülését – azoknak a jogalkotó által történő hatályon kívül helyezésének indítványozása vagy bevárása nélkül –, valamint ugyanazon rendszert alkalmazni a hátrányosan megkülönböztetett csoport tagjaira, mint amelynek előnyeiben a másik csoport tagjai részesülnek.

(vö. 41. pont és a rendelkező rész 2. pontja)