Keywords
Summary

Keywords

1. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – A Bíróság előzetes véleménye

(EK 300. cikk, (6) bekezdés, a Bíróság eljárási szabályzata, 107. cikk, (2) bekezdés)

2. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – A Közösség hatásköre – Kizárólagos jelleg

3. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – A Közösség hatásköre – Kizárólagos jelleg

(EK 65. cikk)

4. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – A Közösség hatásköre – Kizárólagos jelleg

5. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – A Közösség hatásköre – A jelenlegi Luganói Egyezmény felváltására szánt, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló új egyezmény – Kizárólagos jelleg

(44/2001 tanácsi rendelet)

Summary

1. A Közösség és a tagállamok közötti, harmadik államokkal meghatározott megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskörök megosztásának kérdéseiről ki lehet kérni a Bíróság véleményét az EK 300. cikk (6) bekezdése alapján.

(vö. 112. pont)

2. A Közösség csak a ráruházott hatáskörökkel rendelkezik, és ezért a hatáskör fennállásának – ráadásul a Szerződésben nem kifejezetten előírt és kizárólagos hatáskör fennállásának – az olyan, a tervezett megállapodás és a hatályos közösségi jog közötti viszony konkrét elemzéséből levont következtetéseken kell alapulnia, amelyekből kitűnik, hogy a megállapodás megkötése a közösségi szabályokat hátrányosan érintheti.

Egyes esetekben a közösségi szabályok és a tervezett megállapodás hatálya alá tartozó tárgykörök vizsgálata és összehasonlítása elegendő a közösségi szabályok bármiféle hátrányos érintettségének kizárásához.

Nem szükséges azonban, hogy a tervezett megállapodás és a közösségi szabályok hatálya alá tartozó tárgykörök között teljes egybeesés legyen. Ha azt kell meghatározni, hogy teljesül‑e a 2/91. sz. véleményben szereplő „közösségi szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykör” feltétel, az elemzésnek nemcsak a kérdéses szabályok terjedelmére kell irányulnia, hanem azok jellegére és tartalmára is. Az adott tárgykörben nemcsak a közösségi jog aktuális állapotát fontos figyelembe venni, hanem továbbfejlődésének perspektíváit is, ha az az elemzés idején előre látható.

Végeredményben a közösségi jog teljes érvényesülésének megóvása érdekében alapvető fontosságú a közösségi szabályok egységes és koherens alkalmazásának és az általuk létrehozott rendszer helyes működésének biztosítása.

(vö. 124–128. pont)

3. Egy nemzetközi megállapodás keretében, a közösségi jog és az említett megállapodás közötti ellentmondások elkerülésére irányuló kezdeményezés egyébként nem ment fel annak – a tervezett megállapodás megkötése előtti – meghatározása alól, hogy e megállapodás érintheti‑e a közösségi szabályokat.

E tekintetben az, hogy egy nemzetközi megállapodásban úgynevezett „elválasztó” záradék található, amely szerint e megállapodás nem érinti a közösségi jog vonatkozó szabályainak tagállami alkalmazását, nem jelent biztosítékot arra, hogy a megállapodás rendelkezései – a hatályok elhatárolásának köszönhetően – nem érintik a közösségi szabályokat, hanem éppen ellenkezőleg: e szabályok hátrányos érintettsége mellett szóló bizonyítéknak tűnhet. Az ilyen, a megállapodás végrehajtása során keletkező bármiféle összeütközés megelőzésére irányuló mechanizmus önmagában nem meghatározó körülmény annak a kérdésnek a – megállapodás megkötése előtt esedékes – megválaszolásában, hogy a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik‑e ezen megállapodás megkötésére, vagy a hatáskör a tagállamokat illeti meg.

(vö. 129–130. pont)

4. A közösségi szabályok jogalapja, különösen pedig a belső piac megfelelő működésének az EK 65. cikkben előírt követelménye önmagában nem releváns annak vizsgálatakor, hogy valamely nemzetközi megállapodás hátrányosan érinti‑e a közösségi szabályokat. Valamely belső szabályozás jogalapját ugyanis annak fő összetevője határozza meg, míg az a szabály, amelynek érintettsége vizsgálandó, akár e szabályozás járulékos összetevője is lehet. A Közösség kizárólagos hatáskörének célja többek között a közösségi jog hatékony érvényesülésének és a közösségi szabályozás révén létrehozott rendszer megfelelő működésének biztosítása, függetlenül a Szerződés azon rendelkezésében előírt esetleges korlátoktól, amelyre az intézmények e szabályok elfogadása érdekében támaszkodtak.

(vö. 131. pont)

5. A különböző jogrendekben kidolgozott különböző joghatósági okokat használó, eltérő joghatósági szabályok közötti összeütközések megoldására szolgáló nemzetközi szabályozás különösen összetett rendszert alkot, amelynek a koherencia érdekében a lehető legátfogóbbnak kell lennie. E szabályrendszerben a legkisebb hézag is azt eredményezheti, hogy ugyanazon jogvita elbírálására több bíróságnak lesz joghatósága, vagy hogy megszűnik a bírósági jogvédelem, mivel egyetlen bíróság sem rendelkezik joghatósággal a jogvita elbírálására.

A tagállamok vagy a Közösség és a harmadik államok között kötött nemzetközi megállapodásokban e joghatósági összeütközést rendező szabályok szükségképpen nem csupán a harmadik államok, de egyben a tagállamok bíróságai joghatóságának szempontjait is megállapítják, következésképpen a 44/2001 rendeletben szabályozott, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tárgyköröket érintik.

E rendelet átfogó rendszert alkotó szabályokat tartalmaz, amelyek nemcsak a különböző tagállamok közötti kapcsolatokban alkalmazandók – minthogy hol a különböző tagállamok bíróságai előtt folyamatban lévő ügyekre, hol valamely tagállam bíróságainak más tagállamban elismerendő és végrehajtandó határozataira vonatkoznak –, hanem a valamely tagállam és valamely harmadik állam közötti kapcsolatban is.

Így a joghatósági szabályoknak a 44/2001 rendeletben előírt átfogó és koherens rendszere folytán a joghatósági szabályok e rendelethez hasonlóan szintén átfogó rendszerét létrehozó bármely nemzetközi megállapodás, mint a jelenlegi Luganói Egyezmény felváltására szánt, polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló új egyezmény, hátrányosan érintheti a rendelet joghatósági szabályait.

Egyebekben, tekintve hogy a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó közösségi szabályok nem választhatók el a bírósági joghatóságra vonatkozó szabályoktól, amelyekkel átfogó és koherens rendszert alkotnak, az új Luganói Egyezmény mind a bírósági joghatóság terén, mind a határozatok elismerése és végrehajtása terén hátrányosan érinti a közösségi szabályok egységes és koherens alkalmazását, illetve az e szabályokkal létrehozott átfogó rendszer megfelelő működését.

Másrészt a tervezett egyezmény különböző záradékai, például az elválasztó záradék alóli kivételek a joghatóságok hatáskörei tárgyában és a nem közösségi tagállamok bíróságai által hozott bírósági határozatok külön eljárás nélküli elismerésének elve a tagállamokban, igazolják a közösségi jogszabályok tervezett egyezmény általi hátrányos befolyásolásának lehetőségét.

Ebből következik, hogy az új Luganói Egyezmény megkötése a Közösségek kizárólagos hatáskörébe tartozik.

(vö. 141–142., 144., 151., 156–160., 168., 170., 172–173. pont és a rendelkező rész)