Nemzetközi megállapodások és az EU külügyi hatáskörei

FŐBB PONTOK

Nemzetközi megállapodások (egyezmények és szerződések)

• A nem uniós országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel megkötött nemzetközi megállapodások az uniós jog részét képezik. Ezek a megállapodások elkülönülnek az elsődleges és másodlagos jogtól, és egy önálló, ún. sui generis kategóriát képeznek. Az EUB néhány ítélete szerint a megállapodásoknak közvetlen hatálya lehet, a hierarchiában pedig magasabban helyezkednek el a másodlagos jogi aktusoknál, amelyeknek ezért összhangban kell lenniük e megállapodásokkal.
• Ezek a nemzetközi közjog szerinti egyezmények, és a szerződő felek számára jogokat és kötelezettségeket hoznak létre.
• Az egyoldalú aktusokkal ellentétben a megállapodáson alapuló aktusok nem jogalkotási eljárás eredményeképpen vagy egy intézmény puszta akaratából születnek.
• EUMSZ 216. cikk felsorolja azokat az eseteket, amikor az EU jogosult az ilyen megállapodások megkötésére.
• Miután a megtárgyalás és az aláírás megtörtént, valamint az érintett ügytől függően, szükség lehet másodlagos jogi aktus általi megerősítésre.
• A nemzetközi megállapodásokat az EU egészében alkalmazni kell. A hierarchiában magasabban helyezkednek el az egyoldalú másodlagos jogi aktusoknál, amelyeknek ezért összhangban kell lenniük e megállapodásokkal.
• Továbbá az EUMSZ 207. cikke szabályozza az EU kereskedelempolitikáját, amely az EU egyik kulcsfontosságú külügyi kompetenciája és a világhoz fűződő viszonyának központi eleme.

Az EU külügyi hatáskörei

• Az EU nemzetközi jogi személy, és ezért a nemzetközi jog olyan alanya, amely a saját nevében tárgyalhat meg és köthet meg nemzetközi megállapodásokat, azaz ezen a téren a szerződések által ráruházott hatáskörökkel (vagy meghatalmazásokkal) rendelkezik.
• Amennyiben egy megállapodás tárgya nem tartozik az EU kizárólagos hatáskörébe, az uniós országoknak is alá kell írniuk a megállapodást. Ekkor „vegyes megállapodásokról” van szó.

Kizárólagos hatáskör és megosztott hatáskör

• A hatáskörök megosztása az EU és az uniós országok között nemzetközi szinten is érvényes. Így ha az EU nemzetközi megállapodást köt, annak tekintetében vagy kizárólagos hatáskörrel, vagy az uniós országokkal megosztott hatáskörrel rendelkezhet.
• Amennyiben kizárólagos a hatásköre, egyedül az Unió jogosult tárgyalni és megállapodást kötni. Az EUMSZ 3. cikke határozza meg azokat a területeket, amelyek tekintetében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi megállapodások megkötését illetően, ideértve a kereskedelmi megállapodásokat is.
• Amennyiben az uniós országokkal megosztott a hatásköre, a megállapodást az EU és az uniós országok egyidejűleg kötik meg. Ekkor vegyes megállapodásról van szó, amelyhez az uniós országoknak is hozzá kell járulniuk. A vegyes megállapodások megkívánhatják egy belső uniós jogi aktus elfogadását az EU és az uniós országok közötti kötelezettségek megosztásának érdekében. Az EUMSZ 4. cikke meghatározza, melyek a megosztott hatáskörök.