Balti-tengeri közönséges tőkehal, hering és spratt – Többéves terv

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

(EU) 2016/1139 rendelet a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról

MI A RENDELET CÉLJA?

A tengeri környezetre vonatkozó EU-stratégiával és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezményével összhangban a rendelet célja:

• létrehozni egy regionális többéves keretet a közös halászati politika (KHP) megvalósítására;
• kezelni a Balti-tenger halállományait;
• visszaállítani és karbantartani a halpopulációkat, olyan szintek felett, amelyek a maximális fenntartható hozam* elérésére képesek; valamint
• elkerülni és csökkenteni a nem szándékos fogásokat.

A rendelet módosítja a 2187/2005/EK tanácsi rendeletet (lásd az összefoglalót: A halászati erőforrások védelme a Balti-tengeren és a Dán Szorosokban) és hatályon kívül helyezi az 1098/2007/EK tanácsi rendeletet.

FŐBB PONTOK

A rendelet bevezet egy többéves tervet* az EU balti-tengeri vizeiben lévő következő halállományokra vonatkozóan:

• közönséges tőkehal a Balti-tenger keleti és nyugati részén;
• hering a Balti-tenger középső és nyugati részén, a Rigai-öbölben és a Botteni-öbölben;
• spratt a Balti-tengerben.

A rendelet vonatkozik a járulékos halfogásra* a sima lepényhal, érdes lepényhal, nagy rombuszhal és sima rombuszhal.

A terv hozzájárul a következőkhöz:

• a KHP célkitűzéseinek eléréséhez, különös tekintettel az elővigyázatossági megközelítés alkalmazására a halászati gazdálkodás során, és az arról való gondoskodáshoz, hogy a halállományok hasznosítása visszaállítsa és fenntartsa a populációkat olyan szintek felett, amelyek maximális fenntartható hozamot tudnak biztosítani;
• a halak visszaengedésének megszüntetése a nem szándékos fogások elkerülésére és csökkentésére;
• a kirakodási kötelezettség megvalósítása azoknál a fajoknál, amelyekre fogási korlátozások vannak.

Ehhez szükség van egy ökoszisztéma-alapú megközelítésre* a halászati gazdálkodásban, a halászat által a tengeri ökoszisztémára gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében.

Meghatározott halászati mortalitás *

A rendelet meghatározza az éves halászati kvóták megállapításának kereteit. A kvótákat egy bizonyos meghatározott halászati mortalitásnak megfelelően kell beállítani, az egyes, a rendelet hatálya alá tartozó faj és körzet számára megállapított tartományban. Ezt a célt minél előbb el kell érni, mégpedig fokozatosan – legkésőbb 2020-ig –, és ezt fenn kell tartani ezen időpont után. A tartományok, az éves tudományos szakvélemények alapján, rugalmasságot bizosítanak abban, hogy az állományok alakulásában történt változásokkal foglalkozzanak.

Biztosítékok

A meghatározott halászati mortalitás tartományait úgy tervezik meg, hogy a szaporodóképes állomány 5%-nál kisebb valószínűséggel kerüljön a referencia-határérték alá. Különleges védelmi intézkedések olyankor valósítandók meg, amikor a tudományos szakvélemény szerint az adott állomány veszélyben van.

Intézkedések a járulékos halfogásként kifogott sima lepényhal, érdes lepényhal, nagy rombuszhal és sima rombuszhal tekintetében

Amikor a tudományos szakvélemény azt jelzi, hogy javító intézkedésekre van szükség a járulékos halfogással kifogott sima lepényhal, érdes lepényhal, nagy rombuszhal és sima rombuszhal Balti-tengeri állományairól való gondoskodás végett, ezeket a KHP célkitűzéseivel összhangban kell kezelni; a Bizottságnak hatalmában áll, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következő területeken:

• a halászeszköz jellemzői, különös tekintettel a háló szembőségére, a horog méretére, kialakítására, a zsineg vastagságára, a szelektivitási eszközök méretére vagy használatára;
• a halászeszköz használata, különös tekintettel a lemerülési időre és a bevetés mélységére;
• a halászat megtiltása vagy korlátozása meghatározott területeken;
• a halászat megtiltása vagy korlátozása vagy bizonyos típusú halászeszközök használata, meghatározott időszakokban;
• minimális állományvédelmi referenciaméretek.

Egyéb szabályok

A terv intézkedik a következőkről is:

• a Bizottság elfogad felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a kirakodási kötelezettség alóli felmentések tárgyában, nevezetesen azoknál a fajoknál, amelyek esetében tudományos bizonyíték van a magas túlélési arányokra;
• technikai intézkedéseket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felhasználásával, amivel nevezetesen az ívás és a halivadékok védelmét vagy a szelektivitást szolgálják;
• megtilt bármiféle halászati tevékenységet május 1. és október 31. között a megnevezett körzetekben.

Az érintett uniós országok (Dánia, Németország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Finnország és Svédország) közös ajánlásokat nyújthatnak be, felkérve a Bizottságot felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

Amikor a tervet 5 évenként értékelik, a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a terv eredményeiről és azokról a hatásokról, amelyek a rendelet hatálya alá tartozó állományokra és az ezeket az állományokat hasznosító halászatokra vonatkoznak.

MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?

A rendelet 2016. július 20. óta hatályos.

HÁTTÉR

Lásd továbbá:

• Halászat: többéves tervek (Európai Bizottság)
• Az EU halállományának menedzselése (Tanács).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1139 rendelete (2016. július 6.) a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2016.7.15., 1-15. o.)

Az (EU) 2016/1139 rendelet későbbi módosításait beépítették az eredeti dokumentumba. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22-61. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot

A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1-50. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19-40. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot

A Tanács 2187/2005/EK rendelete (2005. december 21.) a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 349., 2005.12.31., 1-23. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot

utolsó frissítés 08.08.2019