25.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 164/19

(1)

Az Európai Unió tagállamainak felségterületét képező és joghatósága alatt álló tengervizek közé tartozik a Földközi-tenger, a Balti-tenger, a Fekete-tenger és az Atlanti-óceán észak-keleti része, valamint az Azori-szigeteket, a Madeirát és a Kanári-szigeteket körülvevő vizek.

(2)

Nyilvánvaló, hogy a tenger természeti erőforrásaira nehezedő terhelés és a tenger ökológiai funkciói iránti kereslet túl nagy, és hogy a Közösségnek csökkentenie kell a tengervizekre gyakorolt hatását, függetlenül attól, hogy ez hol jelentkezik.

(3)

A tengeri környezet értékes örökség, amit védeni és őrizni kell, és helyre kell állítani annak érdekében, hogy a biológiai sokféleség fennmaradjon, és hogy olyan gazdag és dinamikus óceánjaink és tengereink legyenek, amelyek tiszták, egészségesek és produktívak. E tekintetben ennek az irányelvnek többek között elő kell segítenie a környezetvédelmi megfontolások valamennyi vonatkozó szakpolitikai területbe történő beépítését és ez kell, hogy alkossa az Európai Unió jövőbeli tengerpolitikájának környezetvédelmi pillérét.

(4)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) összhangban sor került a tengeri környezet védelmét és megőrzését célzó tematikus stratégia kidolgozására, amelynek átfogó célja, hogy előmozdítsa a tengerek fenntartható kihasználását és a tengeri ökoszisztémák megőrzését.

(5)

A tematikus stratégia fejlesztésének és végrehajtásának a tengeri ökoszisztémák megőrzését kell megcéloznia. Ennek a megközelítésnek ki kell terjednie a védett területekre, és foglalkoznia kell a tengeri környezetvédelmet befolyásoló valamennyi emberi tevékenységgel.

(6)

A védett tengeri területek létrehozása, ideértve a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (5) (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv), a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (6) (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv), valamint az olyan nemzetközi vagy regionális megállapodások alapján meghatározott vagy meghatározandó területeket, amelyeknek az Európai Közösség és a tagállamok felei, komoly hozzájárulást jelent ezen irányelv szerint a jó környezetvédelmi állapot eléréséhez.

(7)

Az ilyen védett területek létrehozása ezen irányelv szerint fontos lépés lesz a fenntartható fejlődés csúcskonferenciáján és a 93/626/EGK tanácsi határozat (7) által jóváhagyott egyezményben tett kötelezettségvállalások teljesítése, valamint az ilyen területek egységes és reprezentatív hálózatának létrehozása felé.

(8)

Az ökoszisztémán alapuló megközelítésnek az emberi tevékenységek irányítására irányuló alkalmazásával és a tengeri áruk és szolgáltatások fenntartható felhasználásának lehetővé tételével előtérbe kell helyezni a közösségi tengeri környezet jó környezeti állapotának elérését vagy fenntartását, hangsúlyt kell helyezni e környezet védelmére és megőrzésére, valamint a további állapotromlás megelőzésére.

(9)

A fenti célok eléréséhez átláthatóságra és koherens jogi keretre van szükség. Ennek a keretnek hozzá kell járulnia a különböző politikák közötti koherenciához, és elő kell segítenie a környezetvédelmi vonatkozásoknak a más politikákba, például a közös halászati politikába, a közös agrárpolitikába, és más vonatkozó közösségi politikákba való integrálását. A jogi keretnek egy átfogó tevékenységi keretet kell megállapítania, és lehetővé kell tennie az elvégzendő tevékenységek összehangolását, konzisztenciáját, és más közösségi jogszabályok és nemzetközi megállapodások alapján végzett tevékenységekkel való megfelelő integrációját.

(10)

A Közösség tengeri környezetét alkotó tengeri régiók vagy alrégiók változatos körülményei, problémái és igényei különböző és egyedi megoldásokat tesznek szükségessé. Ezt a sokféleséget figyelembe kell venni a tengervédelmi stratégiák elkészítésének valamennyi szakaszában, de különösen az olyan intézkedések előkészítése, tervezése és kivitelezése során, amelyek a tengeri régiók és alrégiók szintjén a Közösség tengeri környezete tekintetében a jó környezeti állapot elérését célozzák.

(11)

Minden tagállam ezért tengervédelmi stratégiát készít tengervizei kezelésére, amely a saját vizeire tekintetében egyedi, ám ugyanakkor tükrözi az érintett tengeri régió vagy alrégió általános helyzetét. A tengervédelmi stratégiák eredményeként a jó környezeti állapot elérését vagy fenntartását célzó intézkedési programokat kell végrehajtani. A tagállamoktól azonban nem lehet megkövetelni, hogy konkrét lépéseket tegyenek, amikor a tengeri környezetet nem fenyegeti jelentős veszély, vagy amikor az a veszélyekhez képest aránytalan költségekkel járna, feltéve hogy a cselekvés hiányára vonatkozó döntésüket megfelelően indokolják.

(12)

A parti vizek a tengerfenékkel és az altalajjal a tengeri környezet szerves részét képezik, és erről ezen irányelvnek a kiegészítő jelleg biztosítása és a felesleges átfedések elkerülése érdekében rendelkeznie kell, amennyiben a tengeri környezet állapotára nem terjed ki a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) vagy egyéb közösségi jogszabály.

(13)

A tengeri környezet határokon átnyúló jellege miatt a tagállamok minden tengeri régió vagy alrégió esetében együttműködnek a tengervédelmi stratégiák összehangolt kidolgozásának biztosítása érdekében. Mivel a tengeri régiók vagy alrégiók más európai uniós tagállamokkal és harmadik országokkal is közösek, a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy valamennyi érintett tagállammal és harmadik országgal biztosítsák a szoros együttműködést. Amennyiben ésszerű és helyénvaló, a tengeri régiókban vagy alrégiókban már meglévő intézményi kereteket, különösen a regionális tengeri egyezményeket fel kell használni az együttműködés biztosítására.

(14)

Azoknak a tagállamoknak, amelyek az ezen irányelv hatálya alá tartozó olyan tengeri régióval vagy alrégióval határosak, ahol a tenger állapota oly mértékben kritikus, hogy sürgős intézkedésre van szükség, törekedniük kell olyan cselekvési terv elfogadására, amely az intézkedési programok korábbi működésbe léptetését tartalmazza. Ilyen esetekben a Bizottságot fel kell kérni annak megfontolására, hogy a szóban forgó régió kísérleti projektté nyilvánítása révén támogassa a tagállamokat a tengeri környezet javítása terén kifejtett fokozott erőfeszítéseikben.

(15)

Nem minden tagállam rendelkezik az ezen irányelv meghatározása szerinti tengervizekkel, ezért a kizárólag a tengervizekkel rendelkező tagállamokra vonatkozó irányelv rendelkezéseinek hatálya alá csak e tagállamok esnek.

(16)

Mivel a nemzetközi fellépés nélkülözhetetlen az együttműködés és a koordináció eléréséhez, az irányelvnek tovább kell növelnie a Közösség és a tagállamok nemzetközi megállapodások alapján megvalósított hozzájárulásainak koherenciáját.

(17)

A Közösség és tagállamai egyaránt szerződő felek az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezményében (UNCLOS), amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről szóló 1998. március 23-i 98/392/EK tanácsi határozat jóváhagyott (9). A Közösség és tagállamai e megállapodások értelmében vállalt kötelezettségeit ezért maradéktalanul figyelembe kell venni ebben az irányelvben. A felek tengervizeire alkalmazandó rendelkezések mellett az UNCLOS általános kötelezettségeket tartalmaz annak biztosítására, hogy az egyik fél hatásköre alá vagy joghatósága alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt saját tengervizein kívül, valamint hogy elkerüljék az egyik területen okozott kár vagy kockázat egy másikra történő átvitelét, illetve valamely szennyezés más jellegűvé való átalakulását.

(18)

Az irányelvnek szintén erősítenie kell a biológiai sokféleségről szóló egyezmény összefüggésében a Közösség által képviselt határozott álláspontot, mely a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására, a változatos tengeri élővilág megóvására és fenntartható használatára, valamint a tengeri védett területek hálózatának 2012-ig történő létrehozására vonatkozik. Emellett az irányelvnek hozzá kell járulnia a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek 7. konferenciája által megfogalmazott célok eléréséhez; a konferencián résztvevők a tengeri és tengerparti biológiai sokféleségről szóló részletes munkaprogramot fogadtak el, amelynek számos célja, feladata és tevékenysége irányul arra, hogy megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését nemzeti, regionális és globális szinten is, valamint biztosítsa, hogy a tengeri ökoszisztéma teherbírása révén támogatást nyerjen az áruk és szolgáltatások nyújtása; a védett területek létrehozására munkaprogram is született, amelynek célja, hogy 2012-ig létrehozzuk, majd fenntartsuk a tengeri védett területek ökológiai szempontból reprezentatív rendszereit. A madárvédelmi irányelvben és az élőhelyvédelmi irányelvben a „Natura 2000” területek létrehozására vonatkozóan előírt kötelezettség szintén hozzájárul majd ehhez a munkához.

(19)

Az irányelvnek hozzá kell járulnia a tengeri környezet szennyezéstől való védelmére vonatkozó, egyéb releváns nemzetközi megállapodások értelmében vállalt közösségi és tagállami kötelezettségek teljesítéséhez is, melyek a következők: a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, amelyet a 94/157/EK tanácsi határozat hagyott jóvá (10), az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, amelyet a 98/249/EK tanácsi határozat hagyott jóvá (11), ideértve annak a 2000/340/EK tanácsi határozat (12) által jóváhagyott, a tengeri terület ökológiai rendszereinek és biológiai sokféleségének védelméről és megőrzéséről szóló új V. mellékletét és megfelelő 3. függelékét, valamint a 77/585/EGK tanácsi határozattal jóváhagyott (13), a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény, és annak az 1999/802/EK tanácsi határozattal (14) jóváhagyott 1995-öt követő módosításai, valamint annak a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyve, amelyet a 83/101/EGK tanácsi határozat (15) hagyott jóvá, és annak az 1999/801/EK tanácsi határozattal jóváhagyott (16) 1996-ot követő módosításai. Ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia továbbá a tagállamoknak a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény alapján fennálló kötelezettségei teljesítéséhez, amely egyezmény alapján a tagállamok a tengeri környezet szennyezés elleni védelmével kapcsolatos fontos kötelezettségvállalásokat tettek, és amely egyezményben a Közösség ugyan nem szerződő fél, de abban megfigyelői státusszal bír.

(20)

Egy adott tengeri régióban vagy alrégióban valamely tagállammal azonos tengervizekkel rendelkező harmadik országokat fel kell kérni arra, hogy vegyenek részt az ezen irányelvben meghatározott folyamatban, és ezáltal könnyítsék meg az érintett tengeri régió vagy alrégió jó környezeti állapotának megvalósítását.

(21)

Ezen irányelv céljainak eléréséhez kulcsfontosságú a területvédelmi intézkedéseket, mint például a különleges természetvédelmi területeket, különleges védelmi területeket vagy tengervédelmi területeket célzó megőrzésre irányuló célok, gazdálkodási intézkedések, valamint monitoring és értékelési tevékenységek integrálásának biztosítása.

(22)

Figyelembe kell venni a biológiai sokféleséget és a legkülső régiók mélyvízi környezetével kapcsolatos tengeri kutatási potenciált is.

(23)

Mivel a tengervédelmi stratégiák keretében végrehajtott intézkedési programok csak akkor lennének hatékonyak, ha az adott terület tengeri környezete állapotának alapos ismeretére épülnek, és – amennyire csak lehet – e terület egyedi igényeire szabottak, minden tagállamnak az érintett tengeri régióra vagy alrégióra vonatkozóan nemzeti szinten rendelkeznie kell egy tájékozott politikaalkotásra alkalmas keret kialakításáról, ideértve a tengerkutatási és monitoring műveleteket. Közösségi szinten a társult kutatások támogatását a kutatási és fejlesztési politikákba kell belefoglalni. A hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban szereplő, a tengerekre vonatkozó kérdések elismerése fontos lépést jelent ebben az irányban.

(24)

Az intézkedési programok előkészítésének első lépéseként az adott tengeri régió vagy alrégió tagállamainak elemzést kell készíteniük tengervizeik jellemzőiről vagy tulajdonságairól és az azokat érő terhelésekről és hatásokról, és azonosítaniuk kell a fő terheléseket, hatásokat, valamint gazdasági és társadalmi elemzést kell készíteniük tengervizeik használatáról és a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzatáról. A tagállamok elemzéseik alapjául felhasználhatják a regionális tengeri egyezmények összefüggésében már elvégzett értékeléseket.

(25)

A tagállamok ezután az elemzések alapján megállapítják a tengervizeik jó környezeti állapotának meghatározására szolgáló jellemzőket. E célból helyénvaló rendelkezést hozni olyan kritériumok és módszertani előírások kidolgozásáról, amelyek biztosítják, hogy a jó környezeti állapot mértéke az egyes tengeri régiók és alrégiók között konzisztens és összehasonlítható legyen. Ezek kidolgozásába minden érdekelt felet be kell vonni.

(26)

A jó környezeti állapot elérésének következő lépéseként környezetvédelmi célokat és nyomonkövetési programokat kell létrehozni a folyamatos értékelés megvalósításához, ezáltal biztosítva az adott tengervizek állapotának rendszeres felmérését.

(27)

A tagállamoknak olyan intézkedési programokat kell alkotnia és végrehajtania, amelyek az adott vizek jó környezeti állapotának elérését vagy fenntartását célozzák, ugyanakkor figyelembe veszik az érvényben lévő közösségi és nemzetközi követelményeket és az érintett tengeri régió vagy alrégió szükségleteit is. Ezeket az intézkedéseket az elővigyázatosság elve és azon elvek alapján kell kidolgozni, hogy megelőző intézkedésekre van szükség, hogy a környezeti károkat elsősorban azok eredeténél kell orvosolni, valamint hogy a szennyezőnek kell fizetnie.

(28)

Helyénvaló, hogy a tagállamok megtegyék a fent említett lépéseket, tekintettel arra, hogy precíz összpontosításra van szükség. A Közösség teljes területén, valamint a globális kötelezettségvállalások vonatkozásában megvalósított tevékenységek kohéziójának biztosításához alapvetően szükséges az, hogy a tagállamok értesítsék a Bizottságot a megtett lépésekről, ezáltal lehetővé téve a Bizottság számára a tevékenység adott tengeri régión vagy alrégión belüli koherenciájának értékelését, és azt, hogy a Bizottság szükség esetén nyújtson iránymutatást a lehetséges szükséges változtatásokkal kapcsolatban.

(29)

A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó környezetvédelmi állapotának biztosítására vagy fenntartására. El kell ismerni azonban, hogy a jó környezetvédelmi állapot teljes körű biztosítása vagy fenntartása 2020-ig nem minden tengervíz esetében lehetséges. Ezért a méltányosság és a megvalósíthatóság megköveteli, hogy az irányelv rendelkezzen olyan esetekről is, amikor egy tagállam számára nem lehetséges a kitűzött környezetvédelmi célok elérése vagy a jó környezetvédelmi állapot biztosítása vagy fenntartása.

(30)

Ezzel kapcsolatban két különleges esetről kell rendelkezni. Az első különleges eset olyan helyzetre vonatkozik, amelyben egy tagállam nem tudja elérni a kitűzött környezetvédelmi célokat olyan tevékenység vagy passzivitás miatt, amiért az érintett tagállam nem felelős, vagy természeti okok, illetve erőhatalom miatt, vagy az adott tagállam által a környezetre gyakorolt negatív hatásnál jelentősebb nyomós közérdek alapján megtett intézkedések miatt, illetve amiatt, hogy a természeti viszonyok nem teszik lehetővé az érintett tengervizek állapotának kellő időben történő javítását. Az érintett tagállamnak indokolnia kell, miért ítéli meg úgy, hogy különleges eset alakult ki, és meg kell jelölnie az érintett területet, továbbá eseti intézkedéseket kell tennie a környezetvédelmi célok elérésére, az érintett tengervizek további állapotromlásának és a tengeri régión vagy alrégión belüli kedvezőtlen hatások ellensúlyozásának megelőzése érdekében.

(31)

A második különleges eset, ha egy tagállam olyan problémát tár fel, amely hatással van tengervizei vagy akár egy egész tengeri régió vagy alrégió vizeinek állapotára, és a probléma nemzeti szinten hozott intézkedésekkel nem orvosolható, vagy más közösségi politikához vagy nemzetközi megállapodáshoz kötődik. Ilyen esetben erről a Bizottságot megfelelően tájékoztatni kell az intézkedési programra vonatkozó értesítés keretében, és – ha közösségi cselekvés szükséges – meg kell tenni a megfelelő ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(32)

A különleges esetekre biztosított rugalmasság alkalmazását azonban a Közösségnek kell felügyelnie. Az első különleges esetben ésszerű, hogy a meghozott eseti intézkedések hatékonysága kellő mérlegelés tárgyát képezze. Olyan esetben, amikor a tagállamok egy intézkedést a közérdek védelmével indokolnak, a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy az intézkedés következtében a tengeri környezetben bekövetkezett változások vagy átalakulások tartósan akadályozzák-e vagy veszélyeztetik-e az adott tengeri régió vagy alrégió, vagy más tagállamok tengervizei jó környezeti állapotának elérését. A Bizottságnak iránymutatást kell nyújtania a lehetséges szükséges változtatásokkal kapcsolatban, ha vélekedése szerint az előirányzott intézkedések nem elégségesek vagy nem megfelelőek a cselekvés koherenciájának biztosítására az érintett tengeri régió vagy alrégió tekintetében.

(33)

A második különleges esetben a Bizottságnak mérlegelnie kell a kérdést és hat hónapon belül válaszolnia kell. A Bizottságnak adott esetben mérlegelnie kell az érintett tagállami ajánlásokat, amikor vonatkozó javaslatokat az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti.

(34)

A tengeri élővilág dinamikájára és természetes változékonyságára való tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy az emberi tevékenységek különböző mintáinak alakulásával, továbbá az éghajlatváltozás hatása miatt is a tengeri környezetet érő terhelések és hatások változhatnak, el kell ismerni, hogy időről-időre a jó környezeti állapot meghatározásának kiigazítására lehet szükség. Ennek megfelelően helyénvaló, hogy a tengeri környezet védelmét és igazgatását célzó intézkedési programok rugalmasak és alkalmazkodóképesek legyenek, és vegyék figyelembe a tudományos és műszaki fejlesztéseket. Ezért rendelkezni kell a tengervédelmi stratégiák rendszeres felülvizsgálatáról.

(35)

Rendelkezni kell az intézkedési programok és módosításaik közzétételéről is, és olyan időközi jelentéseknek a Bizottság részére történő bemutatásáról, amelyek beszámolnak e programok végrehajtásának előmeneteléről.

(36)

Annak érdekében, hogy a nyilvánosság is aktívan részt vegyen a tengervédelmi stratégiák létrehozásában, végrehajtásában és felülvizsgálataiban, a környezetvédelmi információkhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban rendelkezni kell a tengervédelmi stratégiák különböző elemeire vagy kapcsolódó felülvizsgálataira vonatkozó megfelelő nyilvános tájékoztatásról, valamint kérelemre a tengervédelmi stratégiák kidolgozásához felhasznált releváns információkról.

(37)

A Bizottságnak az összes intézkedési program kézhezvételétől számított két éven belül, de legkésőbb 2019-ig el kell készítenie az irányelv végrehajtásáról szóló első értékelő jelentését. Ezt követően a Bizottságnak hatévente kell jelentést közzétennie.

(38)

Rendelkezni kell arról is, hogy a Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (17) összhangban módszertani előírásokat kell elfogadni a tengeri környezet állapotának értékelésére, a felügyeletre, a környezetvédelmi célokra, valamint az adatok továbbítására és feldolgozására szolgáló technikai formátumokra vonatkozóan.

(39)

A halgazdálkodást szabályozó intézkedéseket többek között a közös halászati politika keretében és tudományos szakvélemény alapján lehet hozni, ahogy azt a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (18) előírja, hogy az irányelvben meghatározott célok elérésének támogatása érdekében – beleértve a teljes halászati tilalmat bizonyos területeken –, lehetővé váljon az ökoszisztémák integritásának, szerkezetének és működésének fenntartása, illetve helyreállítása, valamint szükség szerint meg lehessen védeni többek között az ívási, halkeltető és tápterületeket. A radioaktív anyagok használatából eredő kibocsátásokat az Euratom-Szerződés 30. és 31. cikke szabályozza, így azokkal ennek az irányelvnek nem kell foglalkoznia.

(40)

A közös halászati politikában – beleértve a jövőbeni reformot is – figyelembe kell venni a halászat környezeti hatásait és ezen irányelv céljait.

(41)

Amennyiben a tagállamok úgy ítélik meg, hogy fellépésre van szükség a fent említett területeken, vagy egy másik közösségi politikához vagy nemzetközi megállapodáshoz kapcsolódó egyéb területeken, közösségi fellépésre irányuló megfelelő ajánlásokat kell tenniük.

(42)

A sarkvidéki vizekkel – amelyek a Közösség számára különös jelentőséggel bíró szomszédos tengeri környezetet jelentenek – kapcsolatos súlyos környezeti aggodalmakat, különösen az éghajlatváltozásból eredőket, a közösségi intézményeknek fel kell mérniük, és cselekvésre szólíthatnak fel a sarkvidéki környezet védelmének biztosítása érdekében.

(43)

Mivel az irányelv céljait – nevezetesen a tengeri környezet védelmét és megőrzését, a tengeri környezeti állapot romlásának megelőzését, és amennyiben megvalósítható, a már károsodást szenvedett területeken e környezet helyreállítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv léptéke és hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(44)

A tagállamok intézkedési programjainak és későbbi cselekvéseinek az emberi tevékenységek irányításának ökoszisztéma-alapú megközelítésén és a Szerződés 174. cikkében említett elveken, különösen az elővigyázatosság elvén kell alapulniuk.

(45)

Az irányelvnek tiszteletben kell tartania és figyelembe kell vennie az Európai Unió alapjogi chartájában (19) elismert alapelveket és alapvető jogokat, különösen a 37. cikkében említett fenntartható fejlődés elvét, melynek célja annak ösztönzése, hogy a környezet magas szintű védelmét és a környezeti minőség javítását integrálja a közösségi politikákba.

(46)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (20) összhangban kell elfogadni.

(47)

A Bizottságot fel kell ruházni azzal a hatáskörrel, hogy az irányelv III., IV. és V. mellékletét a tudományos és műszaki haladáshoz igazíthassa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(48)

A Bizottságra különösen olyan hatáskört kell ráruházni, amely a tagállamok által használandó, a jó környezeti állapot elismerése kritériumainak és módszertani előírásainak megállapítására, valamint a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek elfogadására irányul. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni,

a)

megvédjék és megőrizzék a tengeri környezetet, megelőzzék állapota romlását, vagy a hátrányosan érintett területeken – ahol megvalósítható – helyreállítsák a tengeri ökoszisztémákat;

b)

megakadályozzák és csökkentsék a tengeri környezetbe történő kibocsátást azzal a céllal, hogy a szennyezést fokozatosan megszüntessék, ahogyan arról a 3. cikk (8) bekezdése rendelkezik, annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri biológiai sokféleség, a tengeri ökoszisztémák, az emberi egészség, illetve a tengerek jogszerű használata ne legyen jelentős terhelésnek vagy kockázatnak kitéve.

1.

„tengervizek”:

2.

„tengeri régió”: a 4. cikk meghatározása szerinti tengeri régió. A tengeri régiók és alrégióik ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítése céljából kerülnek kijelölésre, víztani, tengertani és biológiai–földrajzi jellemzők figyelembevételével;

3.

„tengervédelmi stratégia”: az 5. cikkben meghatározottak szerint minden egyes érintett tengeri régió vagy alrégió tekintetében kidolgozandó és végrehajtandó stratégia;

4.

„környezeti állapot”: a tengervizek környezetének általános állapota, figyelembe véve az egyes tengeri ökoszisztémák szerkezetét, működését és folyamatait, valamint a természeti fiziográfiai, földrajzi, biológiai, geológiai és éghajlati tényezőket, továbbá a fizikai, akusztikai és kémiai feltételeket, beleértve az adott területen belül és kívül folytatott emberi tevékenység hatásait;

5.

„jó környezeti állapot”: a tengervizek olyan környezeti állapota, amelyben az ökológiai szempontból sokszínű és dinamikus óceánok és tengerek a saját feltételeiknek megfelelően tiszták, egészségesek és termékenyek, a tengeri környezet használata pedig fenntartható szinten történik, biztosítva ezáltal a használatának és az azzal kapcsolatos tevékenységeknek a lehetőségét a jelenlegi és a jövőbeni nemzedékek számára, azaz:

A jó környezeti állapot megállapítására a 4. cikkben említett tengeri régió vagy alrégió szintjén, az I. mellékletben foglalt általános környezetminőségi mutatók alapján kerül sor. Az ökoszisztéma-alapú szemléleten alapuló adaptív irányítást kell alkalmazni a jó környezeti állapot elérése céljából;

6.

„kritériumok”: a környezetminőségi mutatókhoz szorosan kapcsolódó technikai sajátosságok;

7.

„környezetvédelmi cél”: minden egyes tengeri régió vagy alrégió tekintetében a tengervizeket érő terhelésekre és hatásokra, valamint különböző összetevőinek kívánatos állapotára vonatkozó minőségi vagy mennyiségi meghatározás. A környezetvédelmi célokat a 10. cikkel összhangban kell megállapítani;

8.

„szennyezés”: a tengeri környezetbe juttatott közvetett vagy közvetlen szennyezés, amely emberi tevékenységnek, illetve vegyi vagy energiaforrás használatának eredménye, beleértve az emberek által kiváltott, víz alatti zajszennyezést, amely árt vagy valószínűleg káros az élő erőforrásoknak és a tengeri élővilágnak, többek között a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezet, veszélyezteti az emberi egészséget, akadályozza a tengeri tevékenységeket, beleértve a halászatot, a turizmust, a szabadidős tevékenységeket és a tengerek más legitim használatát, rontja a tengervíz minőségét vagy élvezeti értékét, vagy általában rontja a tengeri áruk és szolgáltatások fenntartható felhasználását;

9.

„regionális együttműködés”: az azonos tengeri régión vagy alrégión osztozó tagállamok – és lehetőség szerint harmadik országok – közötti együttműködés és tevékenységeik koordinálása tengervédelmi stratégiák kidolgozása és végrehajtása céljából;

10.

„regionális tengeri egyezmény”: a 4. cikkben említett tengeri régiók tengeri környezetének védelme céljából létrehozott bármely nemzetközi egyezmény vagy nemzetközi megállapodás – és annak irányító szerve –, mint például a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, az Atlanti-óceán északkeleti térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, valamint a Földközi-tenger tengeri környezetéről és parti térségéről szóló egyezmény.

a)

Balti-tenger;

b)

az Atlanti-óceán észak-keleti térsége;

c)

Földközi-tenger;

d)

Fekete-tenger.

a)

az Atlanti-óceán észak-keleti térségében:

b)

a Földközi-tengeren:

a)

előkészítés:

b)

Intézkedési programok:

a)

a tagállamok értesítik a Bizottságot felülvizsgált menetrendjükről, és ennek megfelelően járnak el;

b)

a Bizottság felkérést kap, hogy mérlegelje támogató intézkedések elfogadását a tagállamok számára azon fokozott erőfeszítéseikhez, amelyeket a tengeri környezet javításáért tesznek, azáltal, hogy az adott régiót kísérleti projektként kezeli.

a)

a III. melléklet 1. táblázatában foglalt elemek indikatív felsorolása alapján az említett vizek főbb tulajdonságainak, jellemzőinek és jelenlegi környezeti állapotának elemzése, kitérve a fizikai–kémiai sajátosságok, az élőhelytípusok, a biológiai sajátosságok, és a hidromorfológia elemzésére;

b)

az említett vizek környezeti állapotára ható fő terhelések és hatások – beleértve az emberi tevékenységet is – elemzése, amely:

c)

a területek használatának gazdasági és szociális elemzése, valamint a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzata.

a)

az értékelési módszerek a tengeri régión vagy alrégión belül következetesek legyenek;

b)

figyelembe vegyék a határokon átnyúló hatásokat és a határokon átnyúló jellemzőket.

a)

az ellenőrzés eredményeinek összehasonlíthatósága érdekében a felügyeleti módszerek a tengeri régión vagy alrégión belül következetesek legyenek;

b)

figyelembe vegyék a határokon átnyúló, lényeges hatásokat és jellemzőket.

a)

olyan tevékenység vagy passzivitás, amelyért az érintett tagállam nem felelős;

b)

természeti okok;

c)

erőhatalom (vis maior);

d)

a tengervizek fizikai jellemzőiben bekövetkezett módosulások és átalakulások a kedvezőtlen környezeti hatásnál – beleértve bármely, az országhatárokon átterjedő hatást – jelentősebb nyomós közérdek védelme érdekében tett intézkedés következtében;

e)

természeti viszonyok, amelyek nem teszik lehetővé az érintett tengervizek állapotának időben történő javítását.

a)

a 8. cikk (1) bekezdésében előírt kezdő értékelés, illetőleg a jó környezeti állapot 9. cikk (1) bekezdésében előírt meghatározása;

b)

a 10. cikk (1) bekezdése szerint megállapított környezetvédelmi célok;

c)

a 11. cikk (1) bekezdése szerint megállapított nyomonkövetési programok;

d)

a 13. cikk (2) bekezdése értelmében létrehozott intézkedési programok.

a)

a 8. cikk (1) bekezdésében előírt kezdő értékelés és a jó környezeti állapot 9. cikk (1) bekezdésében előírt meghatározása;

b)

a 10. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított környezetvédelmi célok;

c)

a 11. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított nyomonkövetési programok;

d)

a 13. cikk (2) bekezdése értelmében létrehozott intézkedési programok.

a)

az irányelv végrehajtásában elért eredmények áttekintése;

b)

áttekintés a Közösség tengeri környezetének állapotáról, amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és a regionális tengeri és halászati szervezetekkel és egyezményekkel együttműködve kell elkészíteni;

c)

a tengervédelmi stratégiákról szóló beszámoló, amely a stratégiák fejlesztésére is tartalmaz javaslatot;

d)

a tagállamoktól a 12. cikk és a 16. cikk értelmében kapott tájékoztatás és a bizottsági értékelés összefoglalása – a 16. cikknek megfelelően – a tagállamoktól a 15. cikk értelmében kapott tájékoztatás vonatkozásában;

e)

a 18. cikk alapján a tagállamoktól a Bizottsághoz beérkezett jelentésekre válaszul tett intézkedések összefoglalása;

f)

az Európai Parlament és a Tanács korábbi tengervédelmi stratégiákról szóló megjegyzései nyomán született intézkedések összefoglalása;

g)

az egyéb vonatkozó közösségi politikák ezen irányelv céljainak eléréséhez való hozzájárulásának összefoglalása.

a)

a I., III., IV. és V. mellékletek alkalmazására vonatkozóan módszertani előírások fogadhatók el;

b)

az adatok – beleértve a statisztikai és a térképészeti adatokat – továbbítására és feldolgozására technikai megjelenítési formátumok fogadhatók el.