Az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelme

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

(EU) 2023/2675 rendelet az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelméről

MI A RENDELET CÉLJA?

A rendelet szabályokat és eljárásokat vezet be az Európai Unió (EU) olyan fellépéseire vonatkozóan, melyek célja, hogy biztosítsák az Unió és tagállamai érdekeinek hatékony védelmét a valamely harmadik ország (nem uniós ország) által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szemben. Az elsődleges cél a nem uniós országok elrettentése a gazdasági kényszerítéstől. Amennyiben sor kerül gazdasági kényszerítésre, a cél a gazdasági kényszerítés elhárítása érdekében történő reagálás.

A rendelet meghatároz egy keretet, amelynek segítségével az Unió az alábbiak útján tud reagálni:

• a gazdasági kényszerítés értékelése és azonosítása;
• a nem uniós országgal való együttműködés a kényszerítés egyedi esetekben történő megszüntetése céljából;
• az egyedi esetekben végső megoldásként válaszintézkedések bevezetése a gazdasági kényszerítéssel szembeni fellépés érdekében;
• az Unióra vagy tagállamaira gyakorolt gazdasági kényszerítés okozta sérelem jóvátételének igénylése.

FŐBB PONTOK

• 1.

  Értékelés és azonosítás

  Gazdasági kényszerítés akkor áll fenn, amennyiben egy nem uniós ország kereskedelmet vagy beruházást érintő intézkedést alkalmaz, vagy ilyen intézkedés alkalmazásával fenyeget annak érdekében, hogy megakadályozza vagy elérje valamely meghatározott cselekménynek az Unió vagy egy tagállam általi megszüntetését, módosítását vagy elfogadását, ezáltal beavatkozva az Unió vagy valamely tagállam legitim, szuverén döntéseibe.

  Annak meghatározása során, hogy egy nem uniós ország valamely intézkedése a fenti feltételek alapján gazdasági kényszerítésnek minősül-e, az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa a következőket veszi figyelembe:

  • az intézkedés intenzitása, súlyossága, gyakorisága, időtartama, kiterjedése és nagyságrendje, ideértve az Unióval fennálló kereskedelmi vagy beruházási kapcsolatokra gyakorolt hatását, valamint az Unióra vagy valamely tagállamra gyakorolt, az intézkedésből eredő nyomást;
  • a nem uniós ország olyan beavatkozó gyakorlatot folytat-e, amellyel az Unió, valamely tagállam vagy egy másik nem uniós ország meghatározott cselekményeit kívánja megakadályozni vagy elérni;
  • az intézkedés milyen mértékben sérti az Unió vagy valamely tagállam szuverenitásának egy területét;
  • a nem uniós ország nemzetközileg elismert legitim szempont alapján jár-e el;
  • a nem uniós ország az intézkedés bevezetése előtt tett-e komoly és jóhiszemű kísérletet arra, hogy nemzetközi koordináció vagy vitarendezés révén rendezze az ügyet, akár kétoldalúan, akár valamely nemzetközi fórumon.

  A Bizottság saját kezdeményezésére vagy kellően indokolt kérelem alapján a harmadik országok bármely intézkedését megvizsgálhatja. A bizottsági vizsgálat rendszerint nem haladhatja meg a 4 hónapot. A Bizottság a vizsgálatot saját kezdeményezésére gyűjtött vagy bármely megbízható forrásból, így különösen a tagállamoktól és az érdekelt felektől kapott megalapozott információk alapján végzi el.

  A Tanács a Bizottság javaslata alapján végrehajtási jogi aktussal határoz a gazdasági kényszer tényéről. A Tanácsnak legfeljebb 8 hét áll rendelkezésére a lépés befejezésére. A Tanács 8 hetet is igénybe vehet (de elvben nem több mint 10 hetet), amennyiben a késés okáról tájékoztatja a Bizottságot. A Tanács határozhat úgy is, hogy az Unió felkéri a kényszerítést végző országot a gazdasági kényszerítés által okozott sérelem jóvátételére.

• 2.

  Együttműködés

  A Bizottság keresi a lehetőséget arra, hogy a kényszerítést végző országgal együttműködjön a a gazdasági kényszerítés megszüntetésének, valamint – adott esetben – a sérelem jóvátételének elérése érdekében. A kényszerítést végző országgal folytatott együttműködésnek elsősorban a jóhiszemű erőfeszítések révén kell megvalósítania.

• 3.

  Uniós válaszintézkedések

  Az Unió akkor léptet életbe válaszintézkedéseket – bizottsági végrehajtási jogi aktusokon keresztül –, amikor három feltétel teljesül:

  • a fellépés (vagyis a kényszerítést végző harmadik országgal folytatott együttműködés) nem eredményezte észszerű időtartamon belül a gazdasági kényszerítés megszüntetését (vagyis a nem uniós ország nem hagyott fel a gazdasági kényszerítéssel vagy nem tette jóvá a sérelmet);
  • az uniós válaszintézkedések elfogadása szükséges a konkrét esetben az Unió és tagállamai érdekeinek és jogainak védelméhez, a rendelkezésre álló lehetőségek fényében;
  • az uniós válaszintézkedések elfogadása az Unió érdekében áll.

  A gazdasági kényszerítést ellensúlyozó lehetséges intézkedések többek között a következők:

  • új vámok vagy megemelt vámtételek kivetése;
  • az áruk – ideértve az árukiviteli ellenőrzés alá tartozó árukat is – behozatalára vagy kivitelére vonatkozó korlátozások;
  • a tranzitárukra alkalmazandó intézkedések vagy árukra alkalmazandó belső intézkedések;
  • beszállítók, áruk vagy szolgáltatások kizárása a közbeszerzésekből, vagy pontszám-kiigazítás bevezetése árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó ajánlatok tekintetében;
  • a szolgáltatáskereskedelmet érintő intézkedések;
  • a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek az Unióba bejutását érintő intézkedések;
  • a szellemitulajdon-jogok védelmére vagy kereskedelmi hasznosítására vonatkozó korlátozások;
  • a banki és biztosítási tevékenységekre, az uniós tőkepiacokhoz való hozzáférésre és egyéb pénzügyi szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó korlátozások;
  • a vegyi anyagok uniós piacon történő forgalomba hozatalának lehetőségére vonatkozó korlátozások bevezetése vagy növelése;
  • az uniós állat- és növényegészségügyi jogi aktusok hatálya alá tartozó áruk uniós piacon történő forgalomba hozatalának lehetőségére vonatkozó korlátozások bevezetése vagy növelése.

  Amennyiben a gazdasági kényszerítés nemzetközi jogot sértő cselekménynek minősül, az uniós válaszintézkedések olyan intézkedésekből is állhatnak, amelyek a nem uniós országgal szembeni uniós kötelezettségek nemteljesítését jelentik.

  A Bizottság a megfelelő uniós válaszintézkedéseket objektív kritériumok alapján választja ki és alakítja ki. Az uniós válaszintézkedések tekintetében egy külön rendelkezés határozza meg az Unió érdekeit.

  Az uniós válaszintézkedések lehetnek általános érvényű intézkedések, vagy olyan intézkedések, amelyek bizonyos természetes vagy jogi személyekre vonatkoznak, akik vagy amelyek a kényszerítést végző nem uniós ország kormányához kapcsolódnak vagy ahhoz köthetők.

  Az uniós válaszintézkedésekről szóló bizottsági végrehajtási jogi aktus a következőket írja elő.

  • A rendelet (jellemzően három hónapon belüli) határidőt szab az intézkedések alkalmazására vonatkozóan, kivéve, ha a kényszerítést végző nem uniós ország felhagy a gazdasági kényszerítéssel é, vagy – adott esetben – jóváteszi a sérelmet. A határidő meghosszabbítható, ha hiteles információk mutatnak arra, hogy a gazdasági kényszerítést végző harmadik ország konkrét lépéseket tesz a gazdasági kényszerítés megszüntetésére, hogy a Bizottság megtehesse a vonatkozó megállapítást.
  • A következőkre hatalmazhatja fel a Bizottságot: a nem uniós országot felszólíthatja arra, hogy haladéktalanul szüntesse meg a gazdasági kényszerítést, és – adott esetben – tegye jóvá a sérelmet; felajánlhatja, hogy a megoldásról tárgyal a harmadik országgal; értesítheti a harmadik országot arról, hogy az uniós válaszintézkedések alkalmazandók lesznek, kivéve, ha a gazdasági kényszerítés megszűnik, és – adott esetben – sor kerül a sérelem jóvátételére.
  • Különleges esetekben az uniós válaszintézkedések anélkül alkalmazandók, hogy a Bizottság először felszólítaná a kényszerítést végző országot a gazdasági kényszerítés megszüntetésére vagy a sérelem jóvátételére, vagy értesítené az érintett országot arról, hogy uniós válaszintézkedések lesznek alkalmazandók, amennyiben erre a válaszintézkedések hatékonyságának érdekében szükség van.
  • Amennyiben a gazdasági kényszerítés a kereskedelmet vagy beruházást érintő intézkedés alkalmazásával való fenyegetést jelent, az uniós válaszintézkedés alkalmazását azon a napon kell megkezdeni, amikor a fenyegetés megvalósul.

  A rendelet előírja, hogy a Bizottság végezzen információgyűjtést annak érdekében, hogy az adott ügyben meghozandó megfelelő intézkedésekkel kapcsolatos álláspontokat és információkat szerezzen. Ez lehetőséget jelent az érdekelt felek számára, hogy információkkal szolgáljanak, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kell vennie a megfelelő intézkedések kiválasztásakor és megtervezésekor.

  A rendeletben meghatározott helyzetekben a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján felfüggesztheti, módosíthatja vagy megszüntetheti az uniós válaszintézkedéseket. Azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusok csak kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben lehetségesek.

  A Bizottság – a kényszerítést végző országgal egyeztetve – továbbra is törekedhet a probléma megoldására; ennek során lehetőség van az uniós válaszintézkedések felfüggesztésére.

• 4.

  Nemzetközi együttműködés

  A többi nem uniós országgal való nemzetközi együttműködés az egész folyamat során, az egyes esetekben a gazdasági kényszerítés megoldására irányuló egyéb törekvésekkel párhuzamosan alkalmazható. A konzultáció és az együttműködés magában foglalhatja a vonatkozó információk cseréjét és a válaszlépések összehangolását, vagy történhet a megfelelő nemzetközi fórumok keretében.

• 5.

  Horizontális szabályok

  A rendelet felhatalmazáson alapuló hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot a II. mellékletben meghatározott származási és állampolgársági szabályokkal módosítására.

  Rendelkezik az érdekelt felek számára elérhető központi kapcsolattartó pont létrehozásáról, meghatározza az információk bizalmas kezelésére vonatkozó szabályokat, valamint megállapítja a Bizottság felülvizsgálati és jelentéstételi kötelezettségeit.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ A RENDELET?

A rendelet 2023. december 27. óta hatályos.

HÁTTÉR

További információk:

• Védelem a gazdasági kényszerítéssel szemben (Európai Bizottság)
• Kérdések és válaszok a gazdasági kényszerítéssel szembeni eszközzel kapcsolatban – Európai Bizottság (Európai Bizottság)
• Központi kapcsolattartó pont (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2675 rendelete (2023. november 22.) az Uniónak és tagállamainak a harmadik országok által alkalmazott gazdasági kényszerítéssel szembeni védelméről (HL L, 2023/2675, 2023.12.7.).

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – I. cím – Közös rendelkezések – 3. cikk (az EUSZ korábbi 2. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 17. o.)

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – V. cím – Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések – 1. fejezet – Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések – 21. cikk (HL C 202., 2016.6.7., 28–29. o.)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Ötödik rész – Az Unió külső tevékenysége – II. cím – Közös kereskedelempolitika – 207. cikk (az EKSz. korábbi 133. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 140–141. o.)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Ötödik rész – Az Unió külső tevékenysége – V. cím – Nemzetközi megállapodások – 218. cikk (az EKSz. korábbi 300. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 144–146. o.)

A Tanács 2271/96/EK rendelete (1996. november 22.) harmadik ország által elfogadott jogszabályoknak az ország területén kívüli alkalmazásának hatása és az ilyen jogszabályon alapuló vagy abból eredő intézkedések elleni védelemről (HL L 309., 1996.11.29., 1–6. o.)

Az 2271/96/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

utolsó frissítés 09.02.2024