Šis dokuments ir izvilkums no tīmekļa vietnes EUR-Lex.
Az Európai Unió Tanácsa („Tanács”) egyike az Európai Unió legfőbb döntéshozó szerveinek. Ülésein a 27 uniós tagállam miniszterei vesznek részt. Szakpolitikai döntéshozói és koordináló funkciókkal rendelkezik.
A Tanács székhelye Brüsszelben van, de a Szerződések 6. jegyzőkönyve és saját eljárási szabályzata értelmében üléseit áprilisban, júniusban és októberben Luxemburgban tartja. A Tanács üléseit (a Külügyi Tanács kivételével) a soros elnökség hívja össze és elnököli.
A Tanács üléseire 10 különböző formációban kerülhet sor, amelyeken az uniós tagállamok illetékes miniszterei vesznek részt:
Az „Általános Ügyek” Tanácsa az Európai Tanács elnökével és a Bizottsággal kapcsolatot tartva gondoskodik az Európai Tanács üléseinek előkészítéséről és nyomon követéséről (az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdése). Felelős a szakpolitikák, az intézményi és igazgatási kérdések, valamint az olyan több uniós szakpolitikát érintő kérdések átfogó összehangolásáért, mint például a többéves pénzügyi keret és a bővítés. Ugyancsak biztosítja a következetességet és a folyamatosságot a különböző tanácsi formációk munkája között.
A Tanács munkáját a tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága (Coreper) készítő elő. A Tanács munkája előkészítésének segítésére a Coreper munkacsoportokat vagy bizottságokat hozhat létre.
A Coreper 2 részre tagolódik:
A Tanács az Európai Parlamenttel együtt jogalkotói és költségvetési feladatokat lát el. Egyúttal a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) kapcsolatos döntéshozatal vezető intézménye is. A tagállamok gazdaságpolitikáikat a Tanácson belül hangolják össze.
A legtöbb esetben a Tanács a Bizottság javaslatain alapuló döntéseit az Európai Parlamenttel közösen, a rendes jogalkotási eljárás során hozza meg. A tárgy függvényében a Tanács a döntéseit egyszerű többséggel, minősített többséggel, vagy egyhangúlag hozza meg. Az alapértelmezett szavazási szabály a minősített többség.
A Szerződések értelmében bizonyos döntéseket nem a Tanács, hanem a tagállamok kormányainak közös megállapodása útján fogadnak el, ilyenek például az Európai Unió Bírósága bíráinak és főtanácsnokainak a kinevezése, vagy az intézmények és ügynökségek székhelyeinek a megállapítása. Ezeket a határozatokat általában a Tanács vagy a Coreper üléseinek keretében fogadják el. Ezek nem uniós jogi aktusok, és ezért azokat nem lehet megtámadni az Európai Unió Bírósága előtt.