A biológiai sokféleségről szóló egyezmény

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

93/626/EGK határozat a biológiai sokféleségről szóló egyezmény megkötéséről

Biológiai sokféleség egyezmény

MI A HATÁROZAT ÉS AZ EGYEZMÉNY CÉLJA?

A 93/626/EGK határozat rendelkezik az ENSZ 1992 júniusában Rio de Janeiróban aláírt Biológiai Sokféleség Egyezményének Európai Közösség (jelenlegi EU) általi jóváhagyásáról. A határozat megerősíti az uniós országok elkötelezettségét az egyezmény cikkeinek végrehajtása iránt.

Az egyezménynek 3 célkitűzése van:

• a biológiai sokféleség (azaz a Földön élő különböző élőlények) megőrzése;
• a biológiai sokféleség elemeinek fenntartható használata;
• a genetikai erőforrások felhasználásából származó előnyök igazságos és méltányos megosztása.

A biológiai sokféleségnek jelentős ökológiai, genetikai, társadalmi, gazdasági, tudományos, oktatási, kulturális, szabadidős és esztétikai előnyei vannak.

FŐBB PONTOK

Az egyezmény a következőket írja elő az azt aláíró valamennyi kormánynak:

• együttműködés a többi kormánnyal és a nemzetközi szervezetekkel a biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható használatának biztosítása érdekében;
• megfelelő stratégiák kialakítása és a biológiai sokféleség védelmének beillesztése az országok döntéshozatalába, átfogó terveibe, programjaiba és politikáiba;
• a biológiai sokféleség, valamint az azt befolyásoló tényezők azonosítása és megfigyelése;
• a biológiai sokféleség megőrzése a következő intézkedések által:
  • védett területek meghatározása és megfelelő kezelése, valamint az ökoszisztémák és természetes élőhelyek védelme;
  • a környezetvédelmi szempontból megfelelő és fenntartható fejlődés előmozdítása a védett területek szomszédságában fekvő területeken;
  • a károsodott ökoszisztémák helyreállítása és a veszélyeztetett fajok megmentésének elősegítése;
  • a biotechnológiákból származó módosított élő szervezetek (azaz a géntechnológiával módosított szervezetek) használatából és kibocsátásából eredő kockázatok szabályozása, kezelése vagy ellenőrzése;
  • az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének megelőzése, ellenőrzése vagy felszámolása;
  • a biológiai erőforrások védelme és hagyományos használatának elősegítése;
  • kiegészítő védelmi intézkedések elfogadása.

Az egyezmény továbbá előírja az aláíró kormányok számára, hogy:

• nemzeti szintű döntéshozatalukba építsenek be biológiai sokféleséggel kapcsolatos megfontolásokat;
• kerüljék vagy mérsékeljék minimálisra a biológiai erőforrások használatából eredő káros hatásokat (pl. környezeti hatásvizsgálatok útján);
• szorgalmazzák a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló, a hatóságok és a magánszektor közötti együttműködést, illetve vezessenek be ösztönzőket;
• segítsék a fejlődő országokat biológiai sokféleségük azonosításában, megőrzésében és fenntartható használatában kutatás, tudományos és műszaki oktatás, illetve megfelelő képzés nyújtása által;
• hívják fel a társadalom figyelmét a biológiai sokféleség fontosságára;
• mérjék fel, hogy az egyes döntéseknek milyen hatása van a biológiai sokféleségre vagy szomszédaikra nézve.

A nemzeti kormányoknak kölcsönösen elfogadott módon és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás alapján meg kell könnyíteniük a genetikai erőforrásaikhoz környezetvédelmi szempontból megfelelő célokra történő hozzáférést.

A feleknek biztosítaniuk kell az érintett genetikai erőforrások használatából (kutatás és fejlesztés) származó pénzbeli és nem pénzbeli hasznok méltányos megosztását.

A nemzeti kormányok vállalják, hogy:

• megosztják a technológiát, különösen a fejlődő országokkal;
• lehetővé teszik a biológiai sokféleség megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatos nyilvánosan elérhető információk cseréjét;
• támogatják a nemzetközi és tudományos együttműködést;
• megosztják a genetikai erőforrásokon alapuló biotechnológiákból származó eredményeket és hasznokat.

A Globális Környezetvédelmi Alap pénzügyi forrásokat biztosít a fejlődő országoknak az egyezmény gyakorlatba ültetéséhez. Költségvetésének nagy részét a nemzeti kormányok biztosítják, ezt jelentős mértékben gyarapítják az önkéntes hozzájárulások.

A HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

Az egyezmény 1993. december 29-én lépett hatályba.

HÁTTÉR

Az egyezmény keretében két jegyzőkönyvről állapodtak meg. A biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv a modern biotechnológiából származó, élő módosított szervezetek egyik országból a másikba történő átvitelét szabályozza. A második jegyzőkönyv pedig a hozzáférésről és az előnyök megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv. Az EU mindkét jegyzőkönyvnek részes fele.

2010 októberében Nagojában (Japán) az egyezmény részes felei egy 10 éves stratégiai tervben egyeztek meg a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelem terén, és 20, az aicsi célokként ismert célkitűzést határoztak meg a terv megvalósítása érdekében. Ezek a vállalások az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiájában vannak feltüntetve.

További információk:

• Természet és biológiai sokféleség (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUMOK

A Tanács 93/626/EGK határozata (1993. október 25.) a biológiai sokféleségről szóló egyezmény megkötéséről (HL L 309., 1993.12.13., 1–2. o.)

Biológiai sokféleség egyezmény (HL L 309., 1993.12.13., 3–20. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Cartagenai jegyzőkönyv a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez a biológiai biztonságról (HL L 201., 2002.7.31., 50–65. o.)

Nagojai Jegyzőkönyv a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról (HL L 150., 2014.5.20., 234–249. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről (HL L 317., 2014.11.4., 35–55. o.)

Az 1143/2014/EU rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

utolsó frissítés 10.07.2020