Hatékonyabb kiadatási eljárások: Európai elfogatóparancs

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2002/584/IB kerethatározat az európai elfogatóparancsról és az uniós országok közötti átadási eljárásokról

MI A KERETHATÁROZAT CÉLJA?

A kerethatározat a súlyos bűncselekményt elkövető személyek valamely másik európai uniós (EU-s) országból történő visszatérésének felgyorsítása céljából javítja és egyszerűsíti a bírósági eljárásokat.

FŐBB PONTOK

Az európai elfogatóparancs (EEP) a kiadatási rendszer helyébe lép. Valamennyi igazságügyi hatóságot arra kötelez, hogy – a lehető legkevesebb alakisággal és megadott határidőn belül – ismerje el valamely másik uniós ország igazságügyi hatósága által benyújtott kérelmeket, továbbá reagáljon ezekre. Az elfogatóparancs a következők céljából kéri valamely személy átadását:

• büntetőeljárás esetleges lefolytatása,
• a személy esetleges őrizetbe vétele, vagy fogházba zárása.

A parancs a következő esetekben alkalmazandó:

• szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeknél vagy maximum 1 évre történő szabadságelvonással járó intézkedésnél;
• illetve ha a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama legalább négy hónap.

A parancs arányos alkalmazása

Az uniós országoknak az alábbiakat kell figyelembe venniük (a lista nem teljes):

• a bűncselekmény körülményei és súlyossága;
• a valószínűsíthető ítélet,
• kevésbé kényszerítő jellegű, alternatív intézkedések megtétele.

Amikor egy egyént letartóztatnak, tájékoztatni kell őt az elfogatóparancs tartalmáról.

Mely esetekben köteles egy uniós ország elutasítani azt, hogy reagáljon egy parancsra?

• Ha valamely uniós ország már jogerős ítéletet hozott az adott személyre vonatkozóan ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatosan;
• ha a bűncselekmény amnesztia alá esik abban az uniós országban, amely kérte az elkövető kiadatását;
• ha a szóban forgó személy az életkorából fakadóan nem vonható büntetőjogi felelősség alá abban az uniós országban, amelynek a kérés szerint reagálnia kellene a parancsra.

Az eljárási jogok biztosításának szabályai az elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban

Ezek többek között a következők:

• 2010/64/EU irányelv a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról;
• 2012/13/EU irányelv a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról;
• 2013/48/EU irányelv az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a szabadságelvonás ideje alatti családtagokkal és munkáltatókkal történő kommunikációhoz való jogról;
• (EU) 2016/1919 irányelv a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről.

Javítanivalók

Az Európai Bizottság 2011-ben elfogadta az EEP-ről szóló első jelentését. Megállapította, hogy bár az európai elfogatóparancs rendkívül sikeresen segítette az uniós országok bűnözés elleni küzdelmét, számos területen akad még javítanivaló, beleértve:

• a nemzeti jogba való átültetést,
• a helyes alkalmazást,
• az arányosságot,
• az eljárási jogok biztosítását.

A Bizottság 2020 júliusában fogadta el az EEP-ről szóló 4. végrehajtási jelentést.

MIKORTÓL HATÁLYOS A KERETHATÁROZAT?

A kerethatározat 2002. augusztus 7-én lépett hatályba, az uniós országoknak 2003. december 31-ig meg kellett hozniuk a kerethatározat érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.

HÁTTÉR

További információk:

• Európai elfogatóparancs (Európai Bizottság)
• Európai elfogatóparancs (Európai igazságügyi portál).

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról – bizonyos tagállamok nyilatkozatai a kerethatározat elfogadására vonatkozóan (HL L 190., 2002.7.18., 1–20. o.)

A 2002/584/IB kerethatározat későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1919 irányelve (2016. október 26.) a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről (HL L 297., 2016.11.4., 1–8. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2013. október 22.) a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról (HL L 294., 2013.11.6., 1–12. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (2012. május 22.) a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (HL L 142., 2012.6.1., 1–10. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 2007-től való végrehajtásáról (COM(2011) 175 végleges, 2011.4.11.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (HL L 280., 2010.10.26., 1–7. o.)

A Tanács európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározata 31. cikkének (2) bekezdésében előírt nyilatkozatok (HL L 246., 2003.9.29., 1. o.)

utolsó frissítés 30.10.2020