Illegális bevándorlók visszatérése – közös normák és eljárások
ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:
2008/115/EK irányelv – a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról
MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?
- Az irányelv célja, hogy az Európai Unió (EU) számára hatásos és humánus visszatérési politikát biztosítson, a jól kezelt migrációs politika részeként.
- Megállapítja a közös eljárási szabályokat a bármely uniós tagállamba való belépés, tartózkodás vagy letelepedés feltételeit nem vagy már nem teljesítő nem uniós állampolgárok kiutasítása tárgyában, valamint a kapcsolódó eljárási biztosítékokat, miközben ösztönzi az illegális bevándorlók önkéntes visszatérését.
FŐBB PONTOK
Az illegális tartózkodás megszüntetése
Az illegális tartózkodás megszüntetése kétlépéses eljárásban történik:
1.
először van egy „kiutasítási határozat”, amely megnyitja az „önkéntes távozásra” megjelölt időszakot;
2.
ezután következik, amennyiben szükséges, a „kitoloncolási határozat”, amely őrizettel is járhat, majd „kitoloncolással” végződik.
Kiutasítási határozat
- Hacsak nem állnak fenn könyörületességi, humanitárius vagy más okok, vagy a tartózkodási engedély tárgyában nincs függőben lévő eljárás, a tagállamnak kiutasítási határozatot kell hoznia a területén illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárral szemben.
- Ha a nem uniós állampolgár rendelkezik egy másik tagállam érvényes tartózkodási engedélyével vagy azzal egyenértékű engedéllyel, akkor azonnal vissza kell térnie abba az országba.
- Ha egy illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárt egy másik tagállam kétoldalú megállapodás alapján visszafogad, akkor a kiutasítás elrendeléséről szóló határozatot annak az országnak kell kiadnia.
- Nem uniós állampolgár illegális tartózkodása esetén a kiutasítási határozat önkéntes távozásra 7 és 30 nap közötti időtartamot engedélyezhet. Bizonyos körülmények között ez az időszak meghosszabbítható; megrövidíthető és lehet, hogy nem is adják meg, amikor fennáll az a kockázat, hogy az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgár:
- el fog menekülni és így a kiutasítása nem megvalósítható;
- hamis kérelmet nyújtott be; vagy
- kockázatot jelent a közbiztonság/nemzetbiztonság számára.
- Az önkéntes távozás időtartama alatt a nem uniós állampolgárra szökésének megakadályozása céljából kiszabhatók bizonyos kötelezettségek.
- Kiadható beutazási tilalom a kiutasítási határozattal együtt, amikor az önkéntes távozásra időszakot nem jelöltek meg, vagy amikor az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgár a kiutasítási határozatot nem teljesítette. A beutazási tilalom időtartamát eseti elbírálással állapítják meg, és 5 évnél hosszabb nem lehet, kivéve, ha a nem uniós állampolgár veszélyt jelent a közbiztonságra/nemzetbiztonságra.
Kitoloncolás
Ha az időtartamot nem határozták meg, vagy ha a nem uniós állampolgár a kiutasítási határozatot az önkéntes távozásra adott időszakon belül nem tartotta be, a tagállamnak érvényesítenie kell kitoloncolását, kivéve, ha bizonyos körülmények miatt a kitoloncolás elhalasztható. A nem uniós állampolgárok kitoloncolását el kell halasztani, ha ez életük veszélyeztetésével járna (a visszaküldés* tilalmának elve) vagy ha a kiutasítás elrendeléséről szóló határozatot ideiglenesen felfüggesztették.
A nem uniós állampolgárok kiutasítása során arányos és indokolt mértékű kényszerítő intézkedések csak végső megoldásként alkalmazhatók.
Kitoloncolási célú őrizet
- Bizonyos feltételek esetén – és kellő tekintettel bizonyos biztosítékokra, ezen belül a bírósági felülvizsgálatra – a tagállamok a nem uniós állampolgárt a kiutasítási eljárás folyamán őrizetben tarthatják, ha fennáll az a veszély, hogy el fog menekülni, vagy elkerüli/akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárást.
- Az őrizeti időszak nem lehet 6 hónapnál hosszabb.
- Különleges idegenrendészeti fogdákat, vagy amennyiben ez nem megvalósítható, a büntetés-végrehajtási intézményekben elkülönített részlegeket kell használni.
Eljárási biztosítékok
Az irányelv meghatároz számos eljárási biztosítékot:
- tájékoztatás a nem uniós állampolgár számára;
- fellebbezési joguk;
- jogi segítség és képviselet;
- nyelvi segítség, ha szükséges.
A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a család egységéhez való jogot, biztosítaniuk kell a kiskorúak számára az alapoktatást, valamint a sürgősségi orvosi ellátást, és figyelmet kell fordítaniuk a kiszolgáltatott személyek speciális szükségleteire, amikor önkéntes távozásuk vagy kitoloncolásuk függőben van.
Kísérő nélküli kiskorúak
- A kiutasítási határozat kiadásáról szóló döntés meghozatala előtt a kísérő nélküli kiskorú gyermek esetében a megfelelő testületeknek segítséget kell nyújtaniuk, a gyermek mindenek felett álló érdekei szerint. Mielőtt egy tagállam kísérő nélküli kiskorút területéről kitoloncol, gondoskodnia kell arról, hogy a kiskorú egy családtagjához, kinevezett gondviselőhöz vagy a megfelelő fogadó intézményhez kerüljön a visszaküldés országában.
- Az irányelv korlátozni kívánja a kísérő nélküli kiskorúak és családjaik őrizetét, és meghatározza a megfelelő őrizeti feltételeket.
Általános szabályok
A nem uniós állampolgárok egyes kategóriái kizárhatók az irányelv alkalmazási köréből, mint például azok, akiket illegális határátlépés kapcsán letartóztattak. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az ilyen személyekkel való bánásmód és védelmük szintje legalább a kényszerítő intézkedések, a kitoloncolás, az egészségügyi ellátás és az őrizet bizonyos szabályainak megfeleljen. A tagállamoknak minden esetben:
- biztosítaniuk kell, hogy a nem uniós állampolgárok visszaküldése ne tegye ki őket veszélyeknek;
- figyelembe kell venniük a gyermekek, a családi élet és az érintett személy egészségi állapotának mindenek felett álló érdekeit.
Mely országokra érvényes ez az irányelv?
Az irányelv valamennyi tagállamra vonatkozik, kivéve Írországot, valamint a schengeni övezet következő nem uniós országait: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc.
Végrehajtás és kapcsolódó jogi aktusok
- Az Európai Bizottság 3 évente köteles beszámolni az irányelv tagállamokban történő alkalmazásáról, és szükség esetén módosításokat javasol.
- Az (EU) 2016/1953 rendelet a jogellenesen tartózkodó nem uniós állampolgárok visszaküldéséhez egységes európai úti okmányt hoz létre (visszaküldés végrehajtásához kiállított európai úti okmány). Ez az okmány, amelyet a tagállam állít ki a nem uniós állampolgár számára, egyszeri utazásra érvényes, a kiutasítási határozatban megnevezett célországba való megérkezés időpontjáig.
- 2017-ben a Bizottság közzétette az irányelv végrehajtásához kapcsolódó (EU) 2017/432 ajánlást a tagállamok számára a visszatérések hatékonyságának javításáról, valamint az (EU) 2017/2338 ajánlást, közös „visszatérési kézikönyv” létrehozásáról, amely a tagállamok által a visszatéréssel kapcsolatos feladatok ellátása során alkalmazandó. Új intézkedéseket is javasol a visszatérési politika számára, a visszatéréssel kapcsolatos új cselekvési terv és egy sor, a tagállamoknak szóló ajánlások formájában.
- A Bizottság 2023-ban a következőket fogadta el:
- „A hatékonyabb visszaküldést célzó operatív stratégia felé” című szakpolitikai dokumentumot és annak mellékletét, amely a Bizottság hozzájárulása az új migrációs és menekültügyi paktumban meghatározott, a hatékonyabb visszatérés operatív stratégiájának kidolgozásához;
- a kiutasítási határozatok kölcsönös elismeréséről és a visszaküldések felgyorsításáról szóló (EU) 2023/682 ajánlást, melynek célja a visszaküldési folyamat felgyorsítása azáltal, hogy a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár visszaküldéséért felelős tagállamot arra ösztönzi, hogy kölcsönösen ismerje el a más tagállamok által korábban ugyanazon személlyel szemben hozott kiutasítási határozatokat, kivéve, ha az ilyen kiutasítási határozat hatályát felfüggesztették.
MIKORTÓL ALKALMAZANDÓK EZEK A SZABÁLYOK?
Az irányelvben foglalt szabályokat 2010. december 24-ig kellett átültetni a nemzeti jogba, kivéve az ingyenes jogi segítség és/vagy képviselet szabályait, amelyekre a határidő 2011. december 24. volt.
HÁTTÉR
További információk:
KULCSFOGALMAK
Visszaküldés. A menekültek vagy a menedékkérők kényszerítése arra, hogy visszatérjenek egy olyan országba, ahol valószínűleg üldöztetést szenvedhetnek.
FŐ DOKUMENTUM
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98–107. o.)
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
A Bizottság (EU) 2023/682 ajánlása (2023. március 16.) a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása során a kiutasítási határozatok kölcsönös elismeréséről és a visszaküldések felgyorsításáról (HL L 86., 2023.3.24., 58–64. o.)
Szakpolitikai dokumentum: A hatékonyabb visszaküldést célzó operatív stratégia felé (COM(2023) 45 final, 2023.1.24.)
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az új migrációs és menekültügyi paktumról (COM(2020) 609 final, 2020.9.23.)
A Bizottság (EU) 2017/2338 ajánlása (2017. november 16.) a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos feladatok ellátása során használandó közös „visszatérési kézikönyv” létrehozásáról (HL L 339., 2017.12-19., 83–159. o.)
A Bizottság (EU) 2017/432 ajánlása (2017. március 7.) a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása során a visszatérések hatékonyságának javításáról (HL L 66., 2017.3.11., 15–21. o.)
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Az Európai Uniós visszatérési politika hatékonyságának fokozása – Megújított cselekvési terv (COM(2017) 200 final, 2017.3.2.)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1953 rendelete (2016. október 26.) a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez kiállított európai úti okmány létrehozásáról, valamint az 1994. november 30-i tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről (HL L 311., 2016.11.17., 13–19. o.)
A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az uniós visszatérési politikáról (COM(2014) 199 final, 2014.3.28.)
utolsó frissítés 03.01.2024