Help Print this page 

Summaries of EU Legislation

Title and reference
Illegális bevándorlók visszatérése – közös normák és eljárások

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

Illegális bevándorlók visszatérése – közös normák és eljárások

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2008/115/EK irányelv – a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv célja, hogy az EU számára hatásos és humánus visszatérési politikát biztosítson, a jól kezelt migrációs politika részeként.

Megállapítja a közös eljárási szabályokat a bármely uniós országba való belépés, tartózkodás vagy letelepedés feltételeit nem, vagy már nem teljesítő nem uniós állampolgárok kiutasítása tárgyában, valamint a kapcsolódó eljárási biztosítékokat, miközben bátorítást ad az illegális bevándorlók önkéntes visszatéréséhez.

FŐBB PONTOK

Az illegális tartózkodás megszüntetése

Az illegális tartózkodás megszüntetése kétlépéses eljárásban történik:

  • 1.

    először van egy „kiutasítási határozat”, amely megnyitja az „önkéntes távozásra” megjelölt időszakot;

  • 2.

    ezután következik, amennyiben szükséges, a „kitoloncolási határozat”, amely őrizettel is járhat, majd „kiadatással” végződik.

Kiutasítási határozat

Kivéve, ha fennállnak könyörületességi, humanitárius vagy más okok, vagy a tartózkodási engedély tárgyában létezik egy függőben lévő eljárás, az uniós országnak kiutasítási határozatot kell hoznia a területén illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárral szemben.

Ha a nem uniós állampolgár rendelkezik egy másik uniós ország érvényes tartózkodási engedélyével vagy azzal egyenértékű engedéllyel, akkor azonnal vissza kell térnie abba az országba.

Ha egy illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárt egy másik uniós ország kétoldalú megállapodás alapján visszafogad, akkor a kiutasítás elrendeléséről szóló határozatot annak az országnak kell kiadnia.

Nem uniós állampolgár illegális tartózkodása esetén a kiutasítási határozat önkéntes távozásra 7 és 30 nap közötti időtartamot engedélyezhet. Bizonyos körülmények között ez az időszak meghosszabbítható; megrövidíthető és lehet, hogy nem is adják meg, amikor fennáll az a kockázat, hogy az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgár:

  • el fog menekülni és így a kiutasítása nem megvalósítható;
  • hamis kérelmet nyújtott be; vagy
  • kockázatot jelent a közbiztonság/ nemzetbiztonság számára.

Az önkéntes távozás időtartama alatt a nem uniós állampolgárra szökésének megakadályozása céljából kiszabhatók bizonyos kötelezettségek.

Kiadható beutazási tilalom a kiutasítási határozattal együtt, amikor az önkéntes távozásra időszakot nem jelöltek meg, vagy amikor az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgár a kiutasítási határozatot nem teljesítette. A beutazási tilalom időtartamát eseti elbírálással állapítják meg, és 5 évnél hosszabb nem lehet, kivéve, ha a nem uniós állampolgár veszélyt jelent a közbiztonságra/ nemzetbiztonságra.

Kiutasítás

Ha az időtartamot nem határozták meg, vagy ha a nem uniós állampolgár a kiutasítási határozatot az önkéntes távozásra adott időszakon belül nem tartotta be, az uniós országnak érvényesítenie kell kitoloncolását, kivéve, ha bizonyos körülmények miatt a kitoloncolás elhalasztható. A nem uniós állampolgárok kitoloncolását el kell halasztani, ha ez életük veszélyeztetésével járna (a visszaküldés* tilalmának elve) vagy ha a kiutasítás elrendeléséről szóló határozatot ideiglenesen felfüggesztették.

A nem uniós állampolgárok kiutasítása során arányos és indokolt mértékű kényszerítő intézkedések csak végső megoldásként alkalmazhatók.

Kitoloncolási célú őrizet

Bizonyos feltételek esetén – és kellő tekintettel bizonyos biztosítékokra, ezen belül a bírósági felülvizsgálatra – az uniós országok a nem uniós állampolgárt a kiutasítási eljárás folyamán fogvatarthatják, ha fennáll az a veszély, hogy el fog menekülni, vagy elkerüli/akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárást.

Az őrizeti időszak nem lehet 6 hónapnál hosszabb.

Különleges idegenrendészeti fogdákat, vagy amennyiben ez nem megvalósítható, a büntetésvégrehajtási intézményekben elkülönített részlegeket kell használni.

Eljárási biztosítékok

Az irányelv meghatároz számos eljárási biztosítékot:

  • tájékoztatás a nem uniós állampolgár számára;
  • fellebbezési joguk;
  • jogi segítség és képviselet;
  • nyelvi segítség, ha szükséges.

Az uniós országoknak tiszteletben kell tartaniuk a család egységéhez való jogot, és biztosítaniuk kell a sürgősségi orvosi ellátást, a kiskorúak számára az alapoktatást és figyelmet kell fordítaniuk a kiszolgáltatott személyek speciális szükségleteire, amikor önkéntes távozásuk vagy kitoloncolásuk függőben van.

Kísérő nélküli kiskorúak

A kiutasítási határozat kiadásáról szóló döntés meghozatala előtt a kísérő nélküli kiskorú gyermek esetében a megfelelő testületeknek segítséget kell nyújtaniuk, a gyermek mindenek felett álló érdekei szerint. Mielőtt egy uniós ország kísérő nélküli kiskorút területéről kitoloncol, gondoskodnia kell arról, hogy a kiskorú egy családtagjához, kinevezett gondviselőhöz vagy a megfelelő fogadó intézményhez kerüljön a visszaküldés országában.

Az irányelv korlátozni kívánja a kísérő nélküli kiskorúak és családjaik őrizetét, és meghatározza a megfelelő őrizeti feltételeket.

Általános szabályok

A nem uniós állampolgárok egyes kategóriái kizárhatók az irányelv alkalmazási köréből, mint például azok, akiket illegális határátlépés kapcsán letartóztattak. Az uniós országoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az ilyen személyekkel való bánásmód és védelmük szintje legalább a kényszerítő intézkedések, a kitoloncolás, az egészségügyi ellátás és az őrizet bizonyos szabályainak megfeleljen. Az uniós országoknak minden esetben

  • biztosítaniuk kell, hogy a nem uniós állampolgárok visszaküldése nem teszi ki őket veszélyeknek;
  • figyelembe kell venniük a gyermekek, a családi élet és az érintett személy egészségi állapotának mindenek felett álló érdekeit.

Mely országokra hatályos ez az irányelv?

Az irányelv valamennyi uniós országra vonatkozik, kivéve Írországot és az Egyesült Királyságot, valamint a schengeni övezet következő nem uniós országait: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc.

Végrehajtás és kapcsolódó jogi aktusok

Az Európai Bizottság 3 évente köteles beszámolni az irányelv uniós országokban történő alkalmazásáról és szükség esetén módosításokat javasol.

A 2016/1953/EU rendelet a jogellenesen tartózkodó nem uniós állampolgárok visszaküldéséhez egységes európai úti okmányt hoz létre (visszaküldés végrehajtásához kiállított európai úti okmány). Ez az okmány, amelyet az uniós ország állít ki a nem uniós állampolgár számára, egyszeri utazásra érvényes, a kiutasítási határozatban megnevezett célországba való megérkezés időpontjáig.

2017-ben a Bizottság közzétette az irányelv végrehajtásához kapcsolódó 2017/432/EU ajánlást az uniós országok számára a visszatérések hatékonyságának javításáról, valamint a (C(2017) 6505) ajánlást, közös „visszatérési kézikönyv” létrehozásáról, amely az uniós országok által a visszatéréssel kapcsolatos feladatok ellátása során alkalmazandó. Javasolja új intézkedéseket is a visszatérési politika számára, a visszatéréssel kapcsolatos új cselekvési terv és egy sor, az uniós országoknak szóló ajánlások formájában.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZ AZ IRÁNYELV?

A rendelet 2009. január 13. óta hatályos. Az uniós országokban 2010. december 21-ig törvénybe kellett iktatni, kivéve az ingyenes jogi segítség és/vagy képviselet szabályait, amelyekre a határidő 2011. december 24. volt.

HÁTTÉR

További információkért lásd:

KULCSFOGALMAK

Visszairányítás: a menekültek vagy a menedékkérők kényszerítése arra, hogy visszatérjenek egy olyan országba, ahol valószínűleg üldöztetést szenvedhetnek

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98-107. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság (EU) 2017/2338 ajánlása (2017. november 16.) a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos feladatok ellátása során használandó közös „visszatérési kézikönyv” létrehozásáról (HL L 339., 2017.12.19., 83-159. o.)

A Bizottság ajánlása (EU) 2017/432 (2017. március 7.) a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása során a visszatérések hatékonyságának javításáról (HL L 66., 2017.3.11., 15-21. o.)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Uniós visszatérési politika hatékonyságának fokozása – Megújított cselekvési terv (COM(2017) 200 final, 2017.3.2.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2016/1953/EU rendelete (2016. október 26.) a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez kiállított európai úti okmány létrehozásáról, valamint az 1994. november 30-i tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről (HL L 311., 2016.11.17., 13-19. o.)

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az uniós visszatérési politikáról (COM(2014) 199 final, 2014.3.28.)

utolsó frissítés 20.02.2018

Top