This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52015DC0080
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE, THE COMMITTEE OF THE REGIONS AND THE EUROPEAN INVESTMENT BANK A Framework Strategy for a Resilient Energy Union with a Forward-Looking Climate Change Policy
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája
/* COM/2015/080 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája /* COM/2015/080 final */
1. MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK ENERGIAUNIÓRA? Az ambiciózus éghajlat-politikára épülő,
stabil és alkalmazkodóképes energiaunió célja az, hogy biztonságos,
fenntartható, versenyképes és megfizethető energiával lássa el az uniós
fogyasztókat (háztartásokat és vállalkozásokat egyaránt). E cél eléréséhez
azonban alapjaiban kell átalakítani Európa energiarendszerét. Egy olyan energiaunió kialakítására
törekszünk, amelyben a tagállamok a valódi szolidaritás és bizalom légkörében
egymásra támaszkodhatnak annak érdekében, hogy biztonságos energiát
szolgáltathassanak polgáraiknak, és amely egy emberként hallatja a hangját a
globális színtéren. Álmunk egy olyan kontinentálisan integrált
energiarendszer, amelyen belül az energia szabadon áramlik a határokon
keresztül, és amely a piaci versenyen és az erőforrások leghatékonyabb
felhasználásán alapul, adott esetben az energiapiacok hatékony, uniós
szintű szabályozása mellett. Célunk, hogy az energiaunió hosszú távon
fenntartható, karbonszegény és éghajlatbarát gazdasággá váljon. Arra törekszünk, hogy erős, innovatív és
versenyképes európai vállalatok fejlesszék ki az energiahatékonyság és a
karbonszegény technológiák Európán belüli és kívüli megvalósításához szükséges
ipari termékeket és technológiákat. Ösztönözzük egy olyan európai munkaerő
létrejöttét, amely rendelkezik a szükséges készségekkel a jövő energetikai
rendszerének felépítéséhez és irányításához. Gondoskodni kívánunk arról, hogy a beruházói
bizalom megszilárdítása érdekében az árjelzések pontosan tükrözzék a hosszú távú
szükségleteket és a szakpolitikai célkitűzéseket. Legfőképpen pedig egy olyan energiaunió
kialakítására törekszünk, amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a
polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a
piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új
technológiáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben
részesülnek. E célunk eléréséhez el kell távolodnunk a
fosszilis tüzelőanyagokon alapuló gazdaságtól, ahol az energiaellátás
központosított, kínálatoldali megközelítésen alapul, és amely elavult
technológiákra és túlhaladott üzleti modellekre épül. Nagyobb szabadságot kell
biztosítanunk a fogyasztók számára azáltal, hogy információkat és választási
lehetőségeket biztosítunk nekik, és hogy kialakítjuk a nemcsak a kínálat-,
de a keresletgazdálkodást is lehetővé tevő rugalmasságot. Magunk
mögött kell hagynunk az összehangolatlan nemzeti szakpolitikákkal, piaci
akadályokkal és energetikai szempontból elszigetelt térségekkel terhes,
szétaprózódott rendszert. Az európai energiarendszer számokban Közelmúltbeli adatok szerint az EU energiájának 53%-át importálja, ami mintegy 400 milliárd EUR-s költséget jelent: ezzel az Unió a világ legnagyobb energiaimportőre. Hat tagállam teljes gázimportja egyetlen külső szállítótól függ, ezért ezek az országok túlságosan ki vannak téve a kínálati sokkok veszélyének. A becslések szerint az energiamegtakarítás minden egyes 1%-nyi növelése a gázbehozatal 2,6%-os csökkentését teszi lehetővé[1] (az uniós lakásállomány 75%-ának nem kielégítő az energiahatékonysága). A közlekedési ágazat 94%-ban kőolajtermékekre támaszkodik, amelyek 90%-a importból származik. Az Unió összességében évi több mint 120 milliárd EUR-t költ – közvetve vagy közvetlenül – energiatámogatásra, gyakran indokolatlan módon[2]. Az uniós energiaágazatnak csak 2020-ig több mint 1 billió EUR beruházásra lesz szüksége[3]. Az európai országokban alacsony szinten vannak a nagykereskedelmi villamosenergia-árak, noha még így is 30%-kal magasabbak az egyesült államokbeli áraknál. Ugyanakkor a háztartások által fizetendő bruttó villamosenergia-árak 2012 és 2013 között átlag 4,4%-kal emelkedtek. A nagykereskedelmi gázárak még mindig több mint kétszer magasabbak az Egyesült Államokban mért árszintnél[4]. A más gazdaságokhoz viszonyított árkülönbség rányomja a bélyegét iparunk versenyképességére is, különösen az energiaigényes ágazatok esetében. Az európai megújulóenergia-vállalkozások összesen több mint egymillió embert foglalkoztatnak, és együttes éves árbevételük 129 milliárd EUR körül mozog[5]. A megújulóenergia-technológiák terén bejegyzett szabadalmak 40%-át uniós vállalkozások birtokolják[6]. A legfőbb kihívást most az jelenti, hogy megőrizzük Európa vezető szerepét a megújuló energiákba eszközölt globális beruházás terén[7]. Ma az
Európai Uniónak ugyan léteznek uniós szinten előírt energiaügyi szabályai,
a gyakorlatban mégis 28 különálló nemzeti szabályozási keret érvényesül. Ezen a
helyzeten változtatni kell. Integrált energiapiacra van szükség a verseny
fokozása érdekében és azért, hogy az Unió-szerte működő
energiatermelő létesítmények jobb kihasználása révén növelhessük a piaci
hatékonyságot, és megfizethető árakat biztosíthassunk a fogyasztók
számára. A
kiskereskedelmi piac nem működik megfelelően. Számos
háztartási fogyasztó csak kevés energiaszolgáltató közül választhat, és így nem
képes kellőképpen kézben tartani energiaköltségeit. Az európai
háztartások elfogadhatatlanul nagy százaléka nem tudja kifizetni
energiaszámláit. Az energetikai
infrastruktúra egyre öregszik, és nem tud lépést tartani a fokozott
megújulóenergia-termeléssel. Nagy szükség lenne a beruházások vonzására,
azonban a jelenlegi piacszerkezet és a nemzeti szakpolitikai keretek nem biztosítanak
kellő ösztönzést és kiszámíthatóságot a potenciális beruházók számára. Számos piac nem
kapcsolódik megfelelően szomszédaihoz, így Európa még különálló
energetikai „szigetekre” tagolódik. Ez növeli a fogyasztók energiaköltségeit,
és csökkenti az energiabiztonságot. Egyelőre
tartjuk vezető pozíciónkat az innováció és a megújuló energia terén, de
más térségek gyors ütemben zárkóznak fel Európa mögé, és egyes tiszta és
karbonszegény technológiák terén máris lépéshátrányba kerültünk. Ha a stabil szakpolitikai
környezetnek köszönhetően nő a csúcstechnológiát képviselő,
világszinten versenyképes vállalatokba történő beruházások szintje, ez
munkahelyeket és növekedést biztosít Európa számára. Új üzleti ágazatok és
modellek, új szakmák születnek. Az átalakulás alapjaiban változtatja meg az
energiarendszer szereplőinek pozícióját – beleértve a fogyasztókét is. Európának most kell jól döntenie. Ha a régi úton halad tovább, a
szétaprózódott nemzeti energiapiacok gazdasági, társadalmi és környezeti terhei
miatt később sokkal nagyobb árat fog fizetni a karbonszegény gazdaságra
való elkerülhetetlen átállásért. Meg kell ragadni a pillanatnyilag még alacsony
kőolaj- és gázárak kínálta egyedülálló lehetőséget, amelyeket tovább
erősít a tisztább energiaformák csökkenő költsége, a szilárd uniós
éghajlat-politika és számos új technológia felbukkanása is, és egy határozott
fordulattal a megfelelő irányba – az energiaunió irányába – kell terelni
az Unió energiapolitikáját. 2. MERRE TOVÁBB? Az energiaunió-építési stratégia öt, egymást
kölcsönösen erősítő és egymással szorosan összefüggő dimenzióját
úgy alakították ki, hogy azok hozzájáruljanak az energiabiztonság, a
fenntarthatóság és a versenyképesség növeléséhez: – energiabiztonság, szolidaritás és bizalom, – teljesen integrált európai energiapiac, – a kereslet csökkentését elősegítő
energiahatékonyság, – a gazdaság dekarbonizációja, és – kutatás, innováció és versenyképesség. 2.1. Energiabiztonság, szolidaritás és
bizalom A Bizottság 2014 májusában energiabiztonsági
stratégiát[8]
dolgozott ki, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az Unió továbbra is
nagymértékben ki van téve a külső energiapiaci sokkoknak, és felszólította
a nemzeti és uniós szintű szakpolitikai döntéshozókat, hogy magyarázzák el
egyértelműen a polgároknak az egyes üzemanyagoktól, energiaszállítóktól és
útvonalaktól való függőségünk csökkentéséhez szükséges lépéseket. Az
energiaunió erre a stratégiára épül fel. Az energiabiztonság motorja a
belső energiapiac kiépítése és az energiafogyasztás hatékonyságának
növelése. Az energiabiztonság biztosításához elengedhetetlen az átláthatóság
javítása, valamint a tagállamok közötti szolidaritás és bizalom fokozása. Az EU
energiabiztonsága szorosan összefügg szomszédaival is. A közös energiaügyi megközelítés az
Európai Unió összes térségét ellenállóbbá teszi az ellátási hiányokkal vagy
zavarokkal szemben. A Szerződés is kifejezetten említést tesz az
energiaügyekben tanúsított szolidaritásról, amely az energiaunió központi
elemét képezi. A kínálat (az energiaforrások, a szállítók
és az útvonalak) diverzifikációja Az elmúlt hónapok
politikai kihívásai bebizonyították, hogy az energiaforrások, -szállítók és
-útvonalak diverzifikációja kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy az
energiaellátást biztonságossá és rugalmassá lehessen tenni az európai polgárok
és vállalkozások számára, akik elvárják, hogy mindenkor megfizethető és
versenyképes árazású energiához jussanak. A gázellátás
diverzifikációjának biztosítása érdekében fel kell gyorsítani a Déli
Gázfolyosóval kapcsolatos munkálatokat, hogy a közép-ázsiai országok gázt
exportálhassanak Európába. Észak-Európában a több szállítón alapuló, folyamatos
ellátást biztosító földgázelosztó központok kialakítása nagymértékben
megerősíti az ellátás biztonságát. Ezt a példát Közép- és Kelet-Európának,
valamint a mediterrán térségnek is követnie kell; utóbbiban már meg is
kezdődött a földközi-tengeri gázelosztó központ kiépítése. Az Uniónak új gázforrásokat biztosító
infrastruktúra kialakítása sokszereplős, összetett és költséges folyamat.
A kapcsolódó problémák megoldásához határozott uniós szintű fellépésre van
szükség. A Bizottság meg fogja erősíteni a folyamathoz nyújtott
támogatását: ehhez minden rendelkezésre álló közösségi finanszírozási eszközt
fel fog használni, különös tekintettel a jövőbeni Európai Stratégiai
Beruházási Alapra (EFSI), és az erőfeszítésbe teljes mértékben be fogja
vonni az uniós pénzügyi intézményeket is. Mindamellett a szükséges
infrastruktúrának – többek közt a kétirányú szállításra alkalmas
infrastruktúrának – is rendelkezésre kell állnia az Unión belül ahhoz, hogy a
gáz eljuthasson oda, ahol szükség van rá. Teljes mértékben ki fogjuk használni a
cseppfolyósított földgázban (LNG) rejlő potenciált, többek között
tartalékként használva ezt az energiahordozót azokban a válsághelyzetekben,
amikor a meglévő vezetékrendszeren keresztül nem érkezik elegendő gáz
Európába. Az LNG-kereskedelem volumenének megnövelése hozzá fog járulni ahhoz
is, hogy a földgázárak világszinten kiegyenlítődjenek. Az elmúlt években
az LNG ára magasabban alakult a vezetékes gázénál, különösen a magas
cseppfolyósítási, visszaalakítási és szállítási költségek, illetve az ázsiai
kereslet miatt. E problémák megoldása érdekében a Bizottság átfogó
LNG-stratégiát fog kidolgozni, amelyben megvizsgálja az LNG-elérési pontokat a
belső piaccal összekötő szállítási infrastruktúrával kapcsolatos
szükségleteket is. A stratégia ki fog térni az európai földgáztárolási
potenciálra, valamint a télre elegendő földgáztárolási kapacitás
biztosításához szükséges szabályozási keretre is. A Bizottság törekedni fog az
Egyesült Államokból és más LNG-termelőktől történő LNG-behozatal
útjában álló akadályok elmozdítására is. Tekintve az EU
importfüggőségét és a globális éghajlatváltozással kapcsolatos
kihívásokat, további lépéseket kell tenni az uniós kőolajfogyasztás
csökkentése érdekében. A olajárak jelenlegi alacsony
szintje elsősorban a túltermelésre, valamint a fogyasztás csökkenésére és
az energiahatékonyság növekedésére vezethető vissza[9]. Az EU nagymértékben függ a
nukleáris fűtőanyagok és az azokhoz kapcsolódó szolgáltatások
importjától is azon tagállamok tekintetében, ahol az atomenergia az energiamix
részét képezi. A kínálat diverzifikációja fontos az ellátásbiztonság
biztosításához. Az Euratom-Szerződés
41. cikkével összhangban a Bizottság felül fogja vizsgálni és meg fogja
erősíteni a nukleáris létesítményekre irányuló projektekkel kapcsolatos
információszolgáltatási követelményeket. Az Unión belüli
energiatermelés szintén hozzájárul Európa energiaimporttól való
függőségének csökkentéséhez. Elsősorban a megújuló energiákról van
szó, amelyekre nagy szükség van a dekarbonizációs célkitűzések
teljesítéséhez, de emellett szerepet kapnak a hagyományos és (az egyes
tagállamok döntésének függvényében) a nem hagyományos fosszilis
erőforrások is. A nem hagyományos források (például a palagáz)
felhasználásával történő olaj- és gázkitermelés ugyanis szintén nyitva
álló lehetőséget jelent, amennyiben megfelelő figyelmet fordítanak a
nyilvánosság általi elfogadottsággal és a környezeti hatásokkal kapcsolatos
kérdésekre.
Együtt az energiaellátás biztonságáért
A tagállamoknak, az
átvitelirendszer-üzemeltetőknek, az energiaiparnak és az összes többi
érdekelt félnek szorosan együtt kell működnie annak érdekében, hogy magas
szintű energiabiztonságot garantálhassanak az uniós polgároknak és
vállalkozásoknak. A kőolaj tekintetében
fontos lépést jelentett a kőolajkészletekről szóló, 2009. évi
irányelv[10]
elfogadása, amely kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára bizonyos
minimális kőolaj- és kőolajtermék-készletek felhalmozására és
fenntartására. A tagállamoknak
biztosítékot kell kapniuk arra, hogy ellátási zavar esetén szomszédaiktól
segítséget várhatnak. A Bizottság a gázrendszer rövid távú ellenálló
képességéről szóló 2014. évi közleményében[11] hangsúlyozta a
potenciális ellátási zavarok esetén folytatandó együttműködés
megerősítésének szükségességét. A közös válságkezelés bevezetése érdekében
a Bizottság megelőzési és vészhelyzeti tervekre tesz javaslatot mind
regionális, mind uniós szinten, beleértve az Energiaközösség részes feleit is.
Meg kell erősíteni a tagállamok közötti szolidaritást, különös tekintettel
az ellátási válságokkal terhes időszakokra. A gázellátás biztonságáról
szóló rendelet esetleges felülvizsgálata során ezeket a problémákat és a
rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat is figyelembe fogják
venni. A Bizottság értékelni
fogja az önkéntes kereslet-összevonási mechanizmusokkal kapcsolatos opciókat:
ez a kollektív gázvásárlás lehetőségét nyitná meg a tagállamok előtt
elsősorban válságok során, illetve azokban az esetekben, amikor valamely
tagállam egyetlen szállítótól függ. A mechanizmusoknak teljes mértékben meg
kellene felelniük a WTO szabályainak és az Unió versenyjogi szabályozásának. Jelenleg számos tagállam
nem rendelkezik a villamosenergia-ellátás biztonságát megfelelően
biztosító jogszabályi kerettel, azonkívül elavult és következetlen
megközelítést alkalmaz a villamosenergia-ellátás biztonságának értékelésére. A
Bizottság a tagállamokkal együttműködve meghatározza az ellátási zavarok tekintetében
elfogadható kockázati szinteket, és objektív, az egész Uniót felölelő,
tényalapú ellátásbiztonsági értékelést készít, amely kitér az egyes
tagállamokban fennálló helyzetre is. Az elemzés figyelembe fogja venni a
határokon keresztüli áramlásokat, a megújulóenergia-termelés terén
tapasztalható eltéréseket, a keresletoldali reagálási mechanizmusokat és a
tárolási lehetőségeket is. Csak abban az esetben szükséges az
ellátásbiztonsági problémák megoldását célzó kapacitásmechanizmusok kidolgozása,
ha valamely regionális rendszer megfelelőségértékelése megállapítja annak
szükségességét, figyelemmel az energiahatékonysági potenciálra és a
keresletoldali válaszintézkedések lehetőségére[12]. Európa szerepének erősítése a globális
energiapiacokon Az energiaunió nem pusztán
befelé irányuló projekt. Az erősebb és egységesebb EU konstruktívabb
szerepet vállalhat a partnerekkel való kapcsolataiban is, ami mindkét félnek
előnyös lehet. Az energiapolitikát –
különösen a nagy energiatermelő országok és a tranzitországok – gyakran
alkalmazzák külpolitikai eszközként. Ezt a tényt figyelembe kell venni Európa
energetikai külpolitikájának alakítása során. Az Uniónak ezért növelnie
kell a globális energiapiacokon érvényesíthető súlyát. Főbb partnereivel közösen az EU
egy jobb globális energiagazdálkodási rendszer kialakítására fog törekedni,
amely lehetővé teszi a globális energiapiacok versenyképességének és
átláthatóságának növelését. Az uniós kereskedelempolitika a partnereivel kötött kereskedelmi
megállapodások energiaügyi rendelkezésekkel való kibővítése útján járul
hozzá az energiabiztonsághoz és az energiapiac diverzifikációjához. Ha az Unió az ellátásbiztonság szempontjából fontos országokkal folytat
megállapodási tárgyalásokat, a Bizottság prioritásként törekedni fog arra, hogy
az energiaellátás biztonságát elősegítő – például az
erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó – és az energiaunió
fenntartható energiaügyi célkitűzéseinek elérését támogató konkrét
rendelkezéseket is belefoglaljon a megállapodásba. A Bizottság összességében
aktív kereskedelmi és beruházási programot hajt végre az energiaügy terén, és
többek között törekedni fog az európai energiatechnológiák és -szolgáltatások
külföldi piacokra való bejutásának elősegítésére[13]. A megújuló európai
energia- és éghajlatügyi diplomácia keretében az EU minden külpolitikai
eszközét felhasználja arra, hogy stratégiai energiaügyi partnerségeket
alakítson ki az egyre fontosabb termelő és tranzitországokkal és
-régiókkal, például Algériával és Törökországgal, Azerbajdzsánnal és
Türkmenisztánnal, a Közel-Kelettel, Afrikával és más potenciális szállítókkal. Az EU továbbfejleszti a
Norvégiával, az Unió második legjelentősebb kőolaj- és
földgázszállítójával fenntartott partnerségét,
és Norvégiát a továbbiakban is teljes mértékben integrálja belső
energiapolitikájába. Az Unió ezenfelül fejleszteni kívánja egyes más
országokkal, így az Egyesült Államokkal és Kanadával fenntartott partnerségét
is. Megfelelő körülmények
között az EU – a piaci nyitással, a tisztességes versennyel, a
környezetvédelemmel és a biztonsággal kapcsolatos feltételek azonosságát
elvárva – fontolóra fogja venni az Oroszországgal folytatott energiaügyi
kapcsolatok mindkét fél számára előnyös átalakítását is. Az Unió különös figyelmet
fordít majd az Ukrajnával kialakított stratégiai energiaügyi partnerség
elmélyítésére. Ennek keretében foglalkozni fog
egyfelől az Ukrajna tranzitországként betöltött szerepével, másfelől
az ukrajnai energiapiac reformjával kapcsolatos kérdésekkel is, többek között
az ukrán gázhálózat fejlesztésével, a villamosenergia-piac megfelelő
szabályozási keretének kialakításával, valamint az energiahatékonyság
javításával Ukrajnában, ami hozzájárulhatna az ország
importenergia-függőségének csökkentéséhez. Ami közvetlen
szomszédságunkat illeti, a Bizottság az EU energiaügyi, környezetvédelmi és
versenyjogi szabályai eredményes végrehajtásának biztosítása, az energiapiac
korszerűsítése, valamint az energiaágazatban végrehajtandó beruházások
ösztönzése révén törekedni fog az Energiaközösség megerősítésére. A cél az
Unió és az Energiaközösség energiapiacának szorosabb integrálása. Az Európai
Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) folyamatban lévő
felülvizsgálata ki fog térni az Európai Szomszédsági Partnerség országaival
kialakított energiaügyi kapcsolatokra is. Átláthatóbb
gázszállítás Az energiabiztonság
(különösen a gázellátás) biztosításának egyik fontos eleme, hogy a harmadik
országokból történő energiavásárlást szabályozó megállapodások teljes
mértékben megfeleljenek az uniós jognak. Jelenleg csak az egyes tagállamok és
harmadik országok közötti megállapodások megkötését követően
ellenőrzik, hogy a kormányközi megállapodások és a kapcsolódó kereskedelmi
egyezmények összhangban vannak-e a vonatkozó határozattal[14]. A tapasztalatok
szerint azonban az ilyen megállapodások újratárgyalása a gyakorlatban igen
bonyolult: eddigre rögzül az aláírók pozíciója, ami politikai nyomást gyakorol
abba az irányba, hogy a megállapodás semelyik részében ne történjen
változtatás. A jövőben a Bizottságot már a tárgyalások korai szakaszában
értesíteni kell a kormányközi megállapodások megkötésére vonatkozó szándékról,
hogy előzetesen is megfelelően értékelni lehessen a megállapodás
összhangját a belső piaci szabályokkal és az ellátásbiztonsági kritériumokkal.
A Bizottság részvétele a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokban,
valamint a standard szerződési záradékok előnyben részesítése szintén
elősegítené az indokolatlan nyomás elkerülését és az uniós szabályok
érvényesülését. A Bizottság ezért felül fogja vizsgálni a kormányközi
megállapodásokról szóló határozatot, és javaslatot fog tenni olyan
lehetőségekre, amelyek elősegítik, hogy az Unió egy emberként
szólaljon fel a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során. A gázellátás biztonságáról
szóló rendelet felülvizsgálata keretében a Bizottság javaslatot fog tenni az
olyan kereskedelmi gázszállítási szerződések megfelelő
átláthatóságának biztosítására is (az érzékeny információk bizalmas kezelésének
fenntartása mellett), amelyek hatást gyakorolhatnak az Unió
energiabiztonságára. 2.2. Teljesen integrált belső
energiapiac Az elmúlt években elért eredmények ellenére az
európai energiarendszer teljesítménye még mindig nem kielégítő. A
jelenlegi piacszerkezet nem ösztönzi kellőképpen a beruházást, a piaci
koncentráció és a gyenge verseny továbbra is problémát jelent, és az Unió
energetikai képe még mindig túl szétaprózódott. Európának új politikai
lendületet kell adnia a belső energiapiac kiépítésének befejezéséhez. A belső piac
„hardvere”: a piacok fizikai összekapcsolása Pillanatnyilag az
európai villamosenergia-átviteli és gázszállítási rendszerek – különösen a
határokat átszelő hálózatok – nem elégségesek ahhoz, hogy biztosítsák a
belső energiapiac megfelelő működését, és hogy összekapcsolják a
még meglévő energetikai „szigeteket” a villamosenergia- és
gáz-törzshálózattal. Az elmúlt években
felgyorsult az infrastrukturális projektekhez kapcsolódó munka, amelynek
további lendületet adtak az Európai Unió keleti határán bekövetkezett
közelmúltbeli események. Az Unió 2013-ban 248 közös érdekű
energiainfrastruktúra-projektet határozott meg. Ezek jegyzékét az idei, majd
minden következő évben felülvizsgálják és frissítik[15]. 2014-ben az európai
energiabiztonsági stratégia 33 olyan infrastrukturális projektet azonosított,
amely létfontosságúnak tekinthető az energiaellátás biztonságának javítása
és az energiapiacok összekapcsolódásának javítása szempontjából. A villamos energia
esetében a tagállamok kiépített villamosenergia-termelési kapacitásának 10%-ában
határozták meg az összekapcsolásra vonatkozó specifikus minimumcélt, amelyet
2020-ig kell megvalósítani. Az e 10%-os cél eléréséhez szükséges intézkedéseket
a jelen dokumentumot (az energiaunióra irányuló keretstratégiát) kísérő
bizottsági közlemény állapítja meg. A Bizottság 2016-ban jelentést készít az
ahhoz szükséges intézkedésekről, hogy 2030-ra sikerüljön teljesíteni a
15%-os célt. A biztonságosabb
és fenntarthatóbb energiarendszer felé történő átmenet jelentős
termelési, hálózatépítési és energiahatékonysági beruházásokat igényel: ezek
összege a következő évtizedben a becslések szerint évi
200 milliárd EUR körül alakul majd[16].
Mivel e beruházások költségeinek oroszlánrészét a magánszféra viseli majd, a
finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés kulcsfontosságú tényező lesz.
Az Európai Beruházási Bank, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az
európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott finanszírozás már
biztosítja ehhez a szükséges eszközöket. Ezenfelül a javasolt Európai Stratégiai
Beruházási Alap is biztosít majd kiegészítő finanszírozást, így még inkább
megkönnyíti az európai jelentőségű – például az energiahálózatokra, a
megújuló energiára és az energiahatékonyságra irányuló – projektek számára a
finanszírozáshoz jutást. A Bizottság elemezni fog egyes olyan energetikai
beruházási programokra vonatkozó javaslatokat, amelyek források összevonása
útján biztosítanak finanszírozást a gazdaságilag életképes beruházásoknak,
elkerülve a versenytorzulást és a piac szétaprózódását. A beruházók számára
hasznosnak bizonyulhat az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében
létrehozandó beruházási portál, amelynek célja az uniós beruházási
projektportfólió átláthatóságának növelése és az információk eljuttatása a
potenciális beruházókhoz. A Bizottság összegyűjti az Európai
Hálózatfinanszírozási Eszközből és az uniós kohéziós politikai alapokból
finanszírozott infrastrukturális projektekkel kapcsolatos információkat is,
hogy növelje a koherenciát a sokféle meglévő finanszírozási rendszer
között, és maximalizálja azok hatását. A Bizottság –
elsősorban a közös érdekű projektek nyomon követése keretében –
rendszeresen felméri majd az energiaunióhoz hozzájáruló jelentősebb
infrastrukturális projektek végrehajtása terén elért eredményeket. E
számbavétel keretében éves jelentést fog készíteni a villamosenergia-hálózatok
összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél elérése irányában tett
előrehaladásról, különös figyelemmel a regionális cselekvési tervek
végrehajtására. Végül a Bizottság az elért eredményeknek a tagállamokkal,
regionális együttműködési csoportokkal és uniós intézményekkel
történő megvitatására összehív egy célzott, energetikai infrastruktúrával
foglalkozó fórumot. A fórum 2015 végén rendezi meg első találkozóját. A belső energiapiac „szoftverének”
végrehajtása és korszerűsítése Az energiaunió
létrehozása szempontjából az elsődleges prioritás a hatályos
energiapolitikai és kapcsolódó jogszabályok maradéktalan végrehajtása és
szigorú érvényesítése. Hiba lenne az új politikákat és
megközelítéseket gyenge alapokra felépíteni. A Bizottság ennek érdekében minden
rendelkezésére álló szakpolitikai eszközt fel fog használni, és ragaszkodni fog
hozzá, hogy a tagállamok maradéktalanul végrehajtsák a harmadik belső
energiapiaci intézkedéscsomagot, különös tekintettel a szétválasztásra és a
szabályozók függetlenségére. Bizonyos előzetes feltételeknek teljesülniük
kell ahhoz, hogy az európai strukturális és beruházási alapokat
megfelelően fel lehessen használni az energetikai beruházások társfinanszírozására,
ami segíteni fogja az uniós energiaügyi jogszabályok betartását. A Szerződés versenyjogi szabályainak
szigorú végrehajtása hozzájárul annak megelőzéséhez, hogy a vállalkozások
a belső energiapiacot torzító gyakorlatokat folytassanak. Az
antitrösztjogszabályok érvényesítése a szállítási szerződésekben foglalt
területi korlátozások, valamint a beszerzési/értékesítési piacok és a hálózatok
(közöttük a rendszerösszekötők) lezárásával kapcsolatos problémák
kiküszöbölése révén biztosítja, hogy az energia szabadon áramolhasson. A
Bizottság a versenyjog kikényszerítése keretében értékelni fogja az energiaárak
alakulását és képzési módszerét is. A jól működő belső energiapiac
feltétele az eredményes szabályozási keret. A harmadik belső energiapiaci
intézkedéscsomag testületeket hozott létre az átvitelirendszer-üzemeltetők
és a szabályozók közötti együttműködés biztosítása érdekében. A piac
szerkezetéről szóló viták kapcsán még inkább meg fogják erősíteni e
testületek működését. Jelenleg a testületek keretében hozott döntések még
nemzeti szempontokat tükröznek. Az átviteli rendszerek üzemeltetésének sokkal
integráltabban kellene működnie ahhoz, hogy meg tudjon felelni az
átalakított energiarendszer kihívásainak. A szintén a harmadik belső
energiapiaci intézkedéscsomaggal létrehozott villamosenergia-piaci
átvitelirendszer-üzemeltetők és földgázpiaci
szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózatait (ENTSO-E/G) meg kell
erősíteni, hogy el tudják látni feladataikat. Regionális üzemeltetési
központokat kell kialakítani, amelyek eredményesen tudják tervezni és igazgatni
a határokat átszelő villamosenergia- és gázáramlást. A harmadik belső energiapiaci
intézkedéscsomag létrehozta az Energiaszabályozók Együttműködési
Ügynökségét (ACER) is, hogy – különösen nemzetközi kérdésekben – segítse a
nemzeti szabályozókat. Az ACER jelenleg azonban főként ajánlások és
vélemények útján fejti ki tevékenységét. Döntéshozatali hatásköre igen
korlátozott: döntést ugyanis csak a nemzeti szabályozók kérésére vagy abban az
esetben hozhat, ha a nemzeti szabályozók a határidőig nem hozták meg a
saját döntésüket. Az egységes piac egész Unióra kiterjedő szabályozásának
megerősítése érdekében nagymértékben ki kell bővíteni az ACER uniós
szintű szabályozási funkciók ellátására vonatkozó hatáskörét, és fokozni
kell függetlenségét, hogy eredményesen felügyelhesse és ellenőrizhesse a
belső energiapiacon bekövetkező fejleményeket és az alkalmazandó
versenyszabályok betartását, és hogy a belső piac zökkenőmentes
működése érdekében meg tudja oldani az összes határokon átnyúló problémát[17]. A harmadik belső energiapiaci
intézkedéscsomag üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadásáról is
rendelkezett, ami hozzájárul a villamos energia és a gáz különböző
átviteli rendszereken való áramlásának harmonizálásához. E feladat elvégzése
fontos szerepet játszik a határokon átnyúló energiapiacok működésének
javításában. A megújuló energiaforrások használatával
történő villamosenergia-termelés piaci integrációjához rugalmas piacok
szükségesek mind a keresleti, mind a kínálati oldalon, a tagállamok határain
belül és kívül egyaránt. Ezért nagymértékben fejleszteni kell a
villamosenergia-hálózatokat. Ki kell bővíteni az elosztott
villamosenergia-termelés és a keresletoldali szabályozás (többek között a napon
belüli piac) lehetőségeit, hogy új nagyfeszültségű távolsági
kapcsolódásokat (szuperhálózatokat) és új tárolási technológiákat lehessen
létrehozni. A Bizottság ambiciózus jogalkotási javaslatot
készít elő a villamosenergia-piac újratervezésére és a nagy- és
kiskereskedelmi ágazat összekapcsolására. Az új jogszabály fokozni fogja az
ellátásbiztonságot, és biztosítani fogja, hogy a villamosenergia-piac jobban
igazodjon a (különösen a megújuló energiaforrások esetében) számos új
termelő piacra lépésével járó energetikai átálláshoz, és – különösen a
keresletoldali reagálási mechanizmusok útján – lehetővé tegye a fogyasztók
maradéktalan részvételét a piaci folyamatokban. A szorosabb integráció (többek
között regionális szinten is), a határokon átnyúló kereskedelem volumenének növelése,
valamint az eredményes árképzéssel működő rövid és hosszú távú piacok
kialakítása vonzó beruházási környezetet fog teremteni, és biztosítani fogja az
új termelési források piaci integrációjához szükséges rugalmasságot. A kapacitásmechanizmusok iránti igény
csökkentésére a legjobb módot a teljes mértékben működőképes, a
beruházások számára vonzó belső energiapiac kiépítése kínálja. A Bizottság
korábban már iránymutatást[18]
és szabályokat[19]
tett közzé a rosszul kialakított, szétaprózódott és összehangolatlan állami
beavatkozások káros hatásainak enyhítése érdekében. Ennek az iránymutatásnak az
eredményes alkalmazása azonban csak az első lépést jelentheti annak
biztosítása felé, hogy az eltérő nemzeti piaci szabályozások (többek
között kapacitásmechanizmusok és koordinálatlan megújulóenergia-támogatási
programok) összeegyeztethetőbbé váljanak a belső piaccal[20]. Egyes állami
beavatkozási formák – bár alkalmazásuk bizonyos esetekben indokolt és szükséges
a piac működési zavarainak kezeléséhez – a múltban súlyos negatív hatást
gyakoroltak a belső energiapiac hatékony működésére. A Bizottság a
tagállamokkal együttműködve törekszik annak biztosítására, hogy a
kapacitásmechanizmusok és a megújuló forrásokból történő
villamosenergia-termeléshez nyújtott támogatások teljes mértékben megfeleljenek
a meglévő szabályoknak, és ne torzítsák a belső energiapiacot. A
környezetre ártalmas támogatásokat teljes mértékben ki kell vezetni[21]. A vonzó beruházási
környezet kialakításában fontos szerepet fog játszani a megújult kibocsátáskereskedelmi
rendszer is. Végezetül a Bizottság egy (az energiaköltségek
és -árak versenyképességre gyakorolt hatására is kiterjedő) rendszeres és
részletes nyomonkövetési és jelentéstételi rendszer kidolgozása útján
biztosítani fogja az energiaköltségek és -árak fokozott átláthatóságát. Ennek
során különös figyelmet fordít majd az állami beavatkozásokra, például a
szabályozott díjtételekre, az energiaadóztatási politikákra és az állami
támogatások szintjére, valamint ezeknek az árazási mechanizmusokra (többek
között a villamosenergia-árak kapcsán keletkező hiányra) gyakorolt
hatására. Megerősített regionális
együttműködés egy közös uniós keretrendszerben Az energiaunióban a tagállamoknak egyeztetniük
kell és együtt kell működniük szomszédaikkal az új energiapolitikák
kidolgozása során. Az energiaunió-építési stratégia
különböző elemeinek technikai végrehajtása nagyon összetett folyamat lesz.
Egyes elemeket – például a rövid távú villamosenergia- és gázpiacokra vonatkozó
új piaci szabályokat és az átvitelirendszer-üzemeltetők műveleteinek
integrálását – az egész Unióra kiterjedő piaci integráció első
lépéseként regionális szinten kell kidolgozni és végrehajtani. Jelenleg is
léteznek olyan kezdeményezések, például az ötoldalú energiaügyi fórum és a
balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP), amelyekre tovább
építkezhetünk. Az e régiókban elért sikerek várhatóan más régiókra is
ösztönző hatást gyakorolnak majd. A Bizottság biztosítani fogja,
hogy az összes regionális kezdeményezés koherens módon haladjon előre, és
kövezze ki a teljes mértékben integrált egységes energiapiac útját. Közép- és Délkelet-Európa esetében – a régió
fokozott kiszolgáltatottságára tekintettel – fokozni kell az
együttműködést, a szolidaritást és a bizalmat. Célzott együttműködési
intézkedések útján fel lehetne gyorsítani és ki lehetne teljesíteni ezeknek a
piacoknak a szélesebb európai energiapiacba történő integrációját, ami
javítaná az energiarendszer likviditását és ellenálló képességét, és
lehetővé tenné a régió energiahatékonysági és megújulóenergia-termelési
potenciáljának maradéktalan kihasználását. A Bizottság sürgős
prioritásként konkrét kezdeményezéseket fog tenni ezen a területen. Ami az Északi-tengert és a Balti-tengert
illeti, a Bizottság a tagállamokkal és az ágazattal együttműködve
törekszik a nyílt tengeri energiarendszerek költségeinek csökkentésére. Új megállapodás a fogyasztói érdekekért Az energiaunióban lehetőséget kell
teremteni arra, hogy az egyik tagállamban élő fogyasztó megalapozott
döntés eredményeképpen szabadon és egyszerűen valamely más tagállambeli
vállalkozástól vásárolhasson energiát. Ehhez azonban ki kell igazítani a
jelenlegi nemzeti szabályozási kereteket. Az európai háztartások túlnyomó
többsége ma ugyanis passzív fogyasztóként viselkedik, és egyes tagállamokban
korlátozott a szolgáltatók közötti választék, és viszonylag bonyolult a
szolgáltatóváltás. A fogyasztók lehetőségeinek
bővítéséhez a tagállamoknak és hatóságaiknak teljes mértékben végre kell
hajtaniuk és érvényesíteniük kell a meglévő uniós szabályokat, beleértve a
fogyasztóügyi szabályozást is. A regionális és helyi hatóságoknak szintén meg
kell tenniük a szükséges támogatási intézkedéseket ahhoz, hogy a fogyasztóknak
könnyen érthető és hozzáférhető információk, felhasználóbarát
eszközök és az energiatakarékosságot ösztönző pénzügyi támogatások
álljanak rendelkezésükre. Az intelligens technológiák segíteni fogják a
fogyasztókat és az őket kiszolgáló energetikai szolgáltató vállalatokat az
energiapiaci lehetőségek kihasználásában azáltal, hogy ellenőrizni
tudják energiafogyasztásukat (és adott esetben saját maguk is
előállíthatnak energiát). Ez rugalmasabbá teszi a piacot, és adott esetben
csökkentheti a fogyasztók számláit. A Bizottság a jövőben is ösztönzi a
szabványosítást, valamint a rugalmas energiafelhasználás jutalmazása érdekében
támogatja az intelligens fogyasztásmérők nemzeti szintű bevezetését[22], és előmozdítja
az intelligens készülékek és hálózatok továbbfejlesztését. Ezenfelül törekedni
fog az energiaunió és a digitális egységes piac közötti szinergiák
kihasználására, és intézkedéseket fog tenni a magánélet védelme és a
kiberbiztonság biztosítása érdekében. Ez azonban csak akkor fog eredményeket hozni,
ha a piaci árak megfelelő jelzéseket küldenek. Néhány tagállamban még
mindig szabályozott díjtételek korlátozzák a hatékony verseny
kifejlődését, ami visszaveti a beruházásokat és az új piaci szereplők
belépését. A szabályozott végfelhasználói árakat gyakran használják arra, hogy
megvédjék a háztartásokat (sőt akár a nem háztartási fogyasztókat is) az
energiaköltségek emelkedésének hatásaitól. Az ilyen intézkedések
következményeit – adott esetben a villamosenergia-árak kapcsán keletkező
hiányt – a szabályozatlan fogyasztóknak, a villamosenergia-vállalatoknak
és/vagy az államháztartásnak kell viselniük. Noha ezen intézkedések célja a
fogyasztói érdekek védelme, hosszú távon azonban ártanak a fogyasztók
érdekeinek. A Bizottság a versenyjogi és gazdasági kormányzási keretrendszerek
révén törekedni fog az önköltségi árnál alacsonyabb szinten szabályozott árak
kivezetésére, és ösztönözni fogja a tagállamokat az összes szabályozott
díjtétel feloldására vonatkozó ütemterv elkészítésére. A kiszolgáltatott fogyasztók védelme Az energiaszegénység kedvezőtlen hatást
gyakorol az életkörülményekre és az egészségre. A jelenségnek számos oka van,
jellemzően az alacsony jövedelemre és az általában szegényes
életfeltételekre, a rossz energiahatékonyságú lakásokra és az energiahatékonyságot
nem ösztönző lakhatási rendszerre vezethető vissza. Az
energiaszegénység csak több különböző (elsősorban szociális
jellegű), a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hatáskörébe tartozó
intézkedés kombinációja útján kezelhető. A szabályozott árak kivezetése
során a tagállamoknak ki kell alakítaniuk egy, a kiszolgáltatott fogyasztók
védelmét szolgáló mechanizmust, amelyet lehetőleg az általános szociális
rendszer keretében kell végrehajtani. Ha a megvalósításra mégis az
energiapiacon keresztül kerül sor, ez például szolidaritáselvű díjszabás
vagy az energiaszámlákra biztosított kedvezmény formájában történhet. Az ilyen
rendszerek költségeit a nem kedvezményezett fogyasztóknak együttesen kell
viselniük. Ezért az összköltség alacsony szinten tartása és a szabályozott árak
nyomán kialakuló versenytorzulás korlátozása érdekében (azaz például annak
megakadályozásához, hogy a díjszabás miatti hiány tovább növekedjen a
tagállamokban) fontos, hogy körültekintően határozzák meg a rendszerek
kedvezményezetti célcsoportját. 2.3. Az energiaszükséglet csökkentésének
egyik eszköze: az energiahatékonyság Az Európai Tanács 2014 októberében indikatív
célként tűzte ki, hogy 2030-ra az Unió szintjén legalább 27%-kal javuljon
az energiahatékonyság. Ezt az értéket 2020-ig ki fogják igazítani, ami az Unió
szintjén valószínűleg 30%-ra történő emelést jelent majd. Ebben a
helyzetben alapvetően újra kell gondolnunk az energiahatékonyság kérdését,
és azt önálló energiaforrásként kell kezelnünk, amelynek értéke a megtakarított
energia értékének felel meg. A piacszerkezeti felülvizsgálat keretében a
Bizottság biztosítani fogja, hogy az energiahatékonyság és a keresletoldali
reagálási mechanizmusok a termelési kapacitással azonos fontosságot kapjanak. A munka nagy részét nemzeti, regionális és
helyi szinten kell elvégezni, de a Bizottság fontos szerepet játszhat azáltal,
hogy megteremti a fejlődésnek kedvező jogszabályi keretet. A
Bizottság ezért arra biztatja a tagállamokat, hogy az energiahatékonyságot
kiemelt prioritásként kezeljék a szakpolitikai tervezés során. Az EU máris világszerte példátlan
intézkedéscsomagot hajtott végre energiafogyasztásának hatékonyabbá tétele
érdekében. Az energiafogyasztást jelző címkézésre és a környezettudatos
terméktervezésre vonatkozó jogszabályoknak köszönhetően a fogyasztók
megalapozott döntéseket hozhatnak az energiafogyasztás terén. Noha az összes
gazdasági ágazatnak lépéseket kell tennie energiahatékonysága növelése
érdekében, a Bizottság különös figyelmet fog fordítani a legnagyobb hatékonyságnövelési
potenciállal rendelkező ágazatokra, így a közlekedési és az
építőipari ágazatra. A Bizottság további szinergiákat keres az
energiahatékonysági és erőforrás-hatékonysági politikák, valamint a
körkörös gazdaság között: ennek keretében megvizsgálja többek között a hulladék
energetikai hasznosításának lehetőségét is. Az épületek
energiahatékonyságának javítása A fűtés és a
hűtés jelenti az európai energiakereslet messze legnagyobb forrását, és az
uniós gázimport túlnyomó részét erre a célra használják fel. Óriási
hatékonyságjavításra lenne lehetőség a távfűtés és -hűtés terén:
ezzel a témával külön bizottsági stratégia foglalkozik majd. Az épületek
energiahatékonysági potenciáljának kiaknázásához tagállami – elsősorban
regionális és helyi szintű – fellépésekre van szükség. A kis léptékű
finanszírozással kapcsolatos ismeretek és szakértelem hiánya miatt továbbra is
kihívást jelent a szükséges nagyságrendű beruházások vonzása, különösen a
helyi szinteken. A Bizottság támogatni fogja a meglévő finanszírozáshoz
való hozzáférés egyszerűsítését célzó eszközöket, pénzügyi eszközökkel
kapcsolatos szabványosított finanszírozási modelleket bocsát az európai
strukturális és beruházási alapokkal együttműködő irányító hatóságok
és az érdeklődő érdekeltek rendelkezésére, valamint új, kockázat- és
jövedelemmegosztáson alapuló finanszírozási rendszereket javasol, új
finanszírozási technikákat dolgoz ki és technikai segítségnyújtást biztosít. A pénzügyi támogatás kiegészítéseképpen technikai segítségnyújtást kell
biztosítani a kis léptékű projektek nagyobb programokba történő
integrálásához, ami leszoríthatja az ügyleti költségeket, és vonzó lehet a nagy
projektekben gondolkodó magánszektorbeli beruházók számára. Az „Intelligens városok és
közösségek” kezdeményezés és a Polgármesterek Szövetsége keretében –
elsősorban a polgármesterek, civil társadalmi szervezetek, beruházók,
pénzügyi intézmények és szolgáltatók által – végzett munka fontos
építőkövet jelent az energiahatékonyság javításában az Unión belül és kívül
egyaránt. A Bizottság elkötelezetten támogatja ezt a munkát. A Bizottság
ezenfelül a G20-csoport által kidolgozott energiahatékonysági cselekvési
tervhez való hozzájárulásként létre hívja a „Globális kiválóság az
energiahatékony szakpolitika szolgálatában” nevű kezdeményezést, és
aktívan ösztönözni fogja, hogy az illetékes fórumok – többek között az ENSZ
„Fenntartható energiát mindenkinek!” elnevezésű kezdeményezése és a
Nemzetközi Energia Ügynökség – ambiciózus energiahatékonysági célokat
fogadjanak el. Mivel az Unió világszinten vezető szerepet tölt be az
energiahatékonysági technológiák terén, ez minden bizonnyal ösztönzést adna az
uniós exportnak, növekedésnek és foglalkoztatásnak. Az EU és az EBB által
biztosított finanszírozás sokat számíthat. Az Európai Stratégiai Beruházási
Alap lehetőséget biztosít az épületfelújítási beruházások jelentős
növelésére; márpedig az e területen eszközölt beruházások a növekedés és a
munkahelyteremtés terén is jó eredményeket hozhatnak. Energiahatékony, karbonszegény közlekedési
ágazat A szállítás felelős az európai végső
energiafogyasztás több mint 30%-áért. Az ágazat energiahatékonysági
potenciáljának kiaknázásához folyamatos erőfeszítést kell tenni a
személyautókra és könnyű tehergépkocsikra 2020 után alkalmazandó
szén-dioxid-kibocsátási normák leszorítása, valamint az üzemanyag-hatékonyság
növelését és a nehézgépjárművek és buszok szén-dioxid-kibocsátásának
csökkentését célzó intézkedések bevezetése érdekében. Ösztönözni kell a
közlekedésszervezés mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló
modern, jövőbe mutató eszköz fejlesztését is. Mindezt az egységes piac potenciáljának jobb
kihasználását és a külső költségek internalizálását célzó intézkedéseknek
kell kísérniük. A Bizottság ösztönözni fogja a „szennyező/felhasználó fizet”
elv alapján működő útdíjrendszerek alkalmazását, és fokozott
erőfeszítéseket tesz az optimálisabb flottahasználaton alapuló egységes
európai közlekedési térség kialakítására. Jelentős üzemanyag-megtakarítás
érhető el azáltal is, ha elmozdítjuk a kevesebb
üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó közlekedési módok (például a vasúti,
tengeri és belvízi szállítás) előtt álló akadályokat, és ha vonzóbbá és
költséghatékonyabbá tesszük ezeket a közlekedési formákat. A Bizottság továbbra
is támogatni fogja a „Shift2Rail” kezdeményezést[23]. A Bizottság további lépéseket fog tenni a –
még mindig főként kőolajtermékeket alkalmazó – közlekedési ágazat
dekarbonizációja irányában is. Ehhez a teljes közlekedési rendszer fokozatos
átalakítására és alternatív üzemanyagok fokozott ütemű kifejlesztésére és
bevezetésére lesz szükség. A Bizottság ezenfelül felgyorsítja a szükséges
infrastruktúra – például üzemanyagtöltő állomások és
feltöltőállomások – kiépítését.[24]
Az ilyen járművekre irányuló piaci keresletet nagymértékben befolyásolhatja
a megfelelő infrastruktúra, járműállomány és üzemanyagkészlet
egyidejű bevezetése. A közlekedés villamosítása fontos szerepet
játszik a kőolajfüggőség megtörésében és a közlekedési ágazat
(különösen a rövid és középtávú közúti, valamint a vasúti közlekedés)
dekarbonizációjában. Európának fel kell gyorsítania gépjárműflottája és
egyéb közlekedési eszközei villamosítását, és vezető szerepet kell
vállalnia az elektromos közlekedés és az energiatárolási technológiák terén. Ez
az elektromos járművek teljes integrálását feltételezi a városi
közlekedéspolitikákba és a villamosenergia-hálózatba, energiafogyasztóként és
potenciális energiatárolási létesítményként egyaránt. 2.4. A gazdaság dekarbonizációja Az energiaunió szerves részét képezi az
ambiciózus éghajlat-politika is. Az EU éghajlat-politikája egy, az egész Unióra
kiterjedő szén-dioxid-piacon (az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén), a
kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívül eső ágazatok esetében az
üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó ambiciózus, de tisztességes
nemzeti célelőirányzatokon, valamint egy olyan energiapolitikán alapul,
amely az Európai Uniónak vezető szerepet biztosít a megújuló energia
területén. Ambiciózus uniós
éghajlat-politika A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat-
és energiapolitikai keretről szóló megállapodás értelmében az EU arra
vállal kötelezettséget, hogy 1990-hez képest legalább 40%-kal csökkenti a
belső üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Ez ambiciózus hozzájárulást jelent a
kötelező érvényű éghajlatügyi megállapodás 2015-ig történő
megkötésére irányuló nemzetközi éghajlatügyi tárgyalásokhoz. Az uniós
kötelezettségvállalást az energiaunióra irányuló keretstratégiáról szóló jelen
közleménnyel egyidejűleg közzétett, a párizsi csúcstalálkozó felé
vezető útról szóló közlemény fogalmazza meg. A Bizottság a tagállamokkal
közösen törekszik arra, hogy más meghatározó gazdaságokat is rábírjon az
európai ambíciókhoz való csatlakozásra. Ennek eszköze az aktív uniós
klímadiplomácia lesz, amely maximálisan kihasználja a rendelkezésre álló
kereskedelmi és fejlesztési eszközöket. Az európai klímapolitika sarokköve a jól
működő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer. A piaci stabilizációs
tartaléknak és a 2030-ra vonatkozó jogszabályi keretben meghatározott,
fokozottan ambiciózus célok eléréséhez szükséges intézkedéseknek
köszönhetően az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a
szén-dioxid-kibocsátások tekintetében ösztönző erővel bíró árakat fog
megállapítani, és ösztönözni fogja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás
költséghatékony csökkentését. Az Európai Bizottság azt szeretné, ha az EU
kibocsátáskereskedelmi rendszere teljes mértékben betöltené a karbonszegény
gazdaságba történő beruházások technológiasemleges, költséghatékony és az
egész Unióra kiterjedő katalizátorának szerepét. Az uniós szintű
árképzés révén megerősíti a belső energiapiac működését, és
ösztönzi a megújuló energiaforrások és más karbonszegény és energiahatékony
technológiák piaci felhasználását. A kibocsátásáthelyezés megelőzésére irányuló
szakpolitikáknak tükrözniük kell a más meghatározó gazdaságok által tett
erőfeszítések szintjét. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének
hatályán kívül eső ágazatokra vonatkozóan továbbra is nemzeti célokat kell
meghatározni, a földművelési és erdészeti ágazatot pedig integrálni kell
az EU 2030 keretrendszerbe, hogy ezek az ágazatok is kellő ösztönzést
kapjanak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és hozzájárulhassanak az
éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Piacvezető pozíció a megújuló energia
terén Az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy
világszinten vezető szerepet töltsön be a megújuló energia területén, és
globális központként működjön közre a magas technikai színvonalat
képviselő és versenyképes megújuló energiák következő generációjának
kifejlesztésében. Az EU ezenfelül azt a célt tűzte ki maga elé, hogy
2030-ra az Unió energiafogyasztásán belül a megújuló energia részaránya elérje
a 27%-ot. Jelenleg Európa jó úton halad az első
mérföldkő teljesítése felé, amely értelmében 2020-ban a megújuló
energiaforrásoknak az energiamix 20%-át kell kitenniük: nagyrészt az Unió
elkötelezettségének köszönhetően nagymértékben csökkentek az új szél- és
fotovoltaikus kapacitások kiépítésének költségei, és a költségek további
csökkentése érdekében folyamatban van a támogatási programok reformja. A 27%-os
cél eléréséhez azonban új kihívásokkal kell szembenézni. A megújulóenergia-termelés csak úgy
integrálható fokozatosan és hatékonyan a versenyképes megújuló
energiaforrásokat támogató és az innovációt ösztönző piacba, ha az energiapiacok
és -hálózatok alkalmasak a megújuló energiaforrások befogadására[25]. Maradéktalanul végre
kell hajtani a meglévő jogszabályokat és az új piaci szabályozásokat, hogy
a sikeres energetikai átállás érdekében lehetővé váljon az új technológiák
és intelligens hálózatok, valamint a keresletoldali reagálási mechanizmusok
bevezetése. A környezetvédelmi és energetikai állami
támogatásokról szóló iránymutatással összhangban a megújulóenergia-termelés
támogatásához a piaci hiányosságokat orvosló, költséghatékonyságot biztosító,
valamint a túlkompenzációt és a versenytorzítást megelőző piaci alapú
mechanizmusokra van szükség. A tőkeigényes megújuló energia alacsony
költségek melletti finanszírozásának előfeltétele egy stabil, a szabályozói
kockázatot csökkentő beruházási keret. Ez feltétlenül szükséges a
beruházói bizalom elnyeréséhez és ahhoz, hogy az alacsony tőkeköltségeket
biztosító, piaci alapú keret magához vonzhassa a nemzetközi alapok, a
nagyberuházásokat bonyolító projektgazdák és szövetkezetek, illetve a
háztartások beruházásait. A Bizottság segíteni fogja a nemzeti támogatási
rendszerek együttműködését[26]
és konvergenciáját, hogy a tagállamokkal a vonatkozó bizottsági iránymutatásról[27] és a környezetvédelmi
és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatásról folytatott
mélyreható viták révén fokozott nemzetközi nyitást lehessen megvalósítani. A megújuló forrásokból előállított
villamos energiával kapcsolatos beruházási döntéseknek figyelembe kell venniük
az erőforrások és a hálózat rendelkezésére állásával, a nyilvánosság
általi elfogadottsággal, a fogyasztás földrajzi helyével és az adminisztratív
akadályokkal kapcsolatos realitásokat is. Az új infrastruktúra (főként az
összekapcsolódási pontok) kialakítása során emellett ügyelni kell arra, hogy az
alacsonyabb költségek mellett tegye lehetővé a megújuló villamos
energiának a belső energiapiacba történő integrálását. Az Uniónak be kell ruháznia a korszerű és
fenntartható alternatív üzemanyagokba, többek között a
bioüzemanyag-előállítási folyamatokba, illetve általánosságban a
biogazdaságba. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megtartsuk vezető
pozíciónkat a technológiai és ipari területen, és hogy teljesítsük éghajlatügyi
célkitűzéseinket. Európának figyelembe kell vennie a bioenergia által a
környezetre, a földhasználatra és az élelmiszer-termelésre gyakorolt hatásokat
is. Más uniós finanszírozási források mellett az EU beruházási terve is
segíthet a szükséges finanszírozás előteremtésében. 2.5. Energiaunió a kutatásért, az
innovációért és a versenyképességért Az új kutatási és innovációs (K+I)
stratégiának elsődleges prioritást kell jelentenie az Unió számára. Ha az
európai energiaunió első helyet akar elfoglalni a megújuló energiák
globális színterén, ösztönöznie kell a megújulóenergia-technológiák
következő generációjának kifejlesztését és korszerű tárolási
megoldások kidolgozását. Az intelligens hálózatokkal és intelligens
otthonokkal összefüggő technológiák, a tiszta közlekedés és
üzemanyag-használat, valamint a biztonságos atomenergia-termelés terén
betöltött vezető szerep szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy az energiaunió
a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség motorjává válhasson. Noha már jelentős sikereket értünk el az
európai kutatási programok eredményességének javítása terén, még sok a
tennivaló. Sokat kell még dolgoznunk azért, hogy a kutatások tökéletesen
koordináltak és célzottak legyenek, és hogy az uniós és tagállami programok
közös célok és eredmények mentén folyjanak. Ahhoz, hogy el tudjuk érni
céljainkat, a lehető legjobb eredményeket kell kihoznunk az Unióban
elköltött minden egyes euróból. Ehhez integrált megközelítésre és a szinergiák
kihasználására van szükség; együtt kell működni az erőfeszítések
koordinálása és az eredményesség biztosítása érdekében, valamint a kutatás és
az ipar közötti kapcsolatok gyakorlatiasabb síkra helyezése révén lehetővé
kell tenni az új technológiák eljutását az uniós piacra. Mindennek megvalósítása érdekében az új
európai K+I megközelítésnek[28]
fel kell gyorsítania az energiarendszerek átalakítását. Ennek során a
Horizont 2020 eredményeire kell támaszkodni, és a folyamatba a Bizottság
mellett be kell vonni a tagállamokat és a többi érdekelt felet is. A fellépéseket a következő négy, a
tagállamok és a Bizottság által egyaránt elkötelezetten támogatandó kiemelt
prioritás köré kell szervezni: –
világszintű vezető szerep a
megújulóenergia-technológiák – így többek közt a biomassza és a bioüzemanyagok
környezetbarát kitermelését és felhasználását lehetővé tevő
technológiák – következő generációjának kifejlesztése, valamint a
szükséges energiatárolási lehetőségek kialakítása terén; –
a fogyasztók energetikai átállásban való
részvételének elősegítése intelligens hálózatok, intelligens otthoni
alkalmazások, intelligens városok és otthonautomatizációs rendszerek révén; –
hatékony energiarendszerek kialakítása és az
épületállomány energiasemlegességének megvalósítása a technológia segítségével;
és –
fenntarthatóbb közlekedési rendszerek, amelyek
innovatív technológiák és szolgáltatások kifejlesztése és nagyléptékű
alkalmazása útján növelik az energiahatékonyságot és csökkentik az
üvegházhatásúgáz-kibocsátást. E négy közös prioritáson túlmenően néhány
további kutatási prioritás is megérdemli, hogy a Bizottság fokozott
együttműködést folytasson azokkal a tagállamokkal, amelyek alkalmazni
kívánják e technológiákat: –
Az energiaágazatnak és az ipari ágazatnak
előretekintő megközelítést kell alkalmaznia a szén-dioxid-leválasztás
és -tárolás (CCS), valamint a szén-dioxid-leválasztás és -felhasználás (CCU)
tekintetében, amely nélkülözhetetlen a 2050. évi éghajlatügyi célkitűzések
költséghatékony eléréséhez. Ehhez támogató
szakpolitikai keret – beleértve a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformját és
az új Innovációs Alapot – biztosítása útján növelni kell az üzleti vállalkozások
és a beruházók tisztán látását, ami nélkülözhetetlen e technológia
továbbfejlesztéséhez. –
Az EU-ban felhasznált villamos energia közel 30%-át
jelenleg atomerőművekben állítják elő[29]. Az Uniónak biztosítania kell, hogy a tagállamok a
legmagasabb normákat alkalmazzák a biztonság, a hulladékgazdálkodás és a
nonproliferáció tekintetében. Az energetikai és technológiai függőség
kialakulásának megelőzése érdekében gondoskodni kell arról is, hogy az EU
megtartsa a nukleáris technológia terén (többek között az ITER[30]
révén) betöltött vezető szerepét. A karbonszegény gazdaságba való
innovációvezérelt átmenet kitűnő lehetőségeket kínál a
növekedésre és a munkahelyteremtésre. Új üzleti ágazatok és modellek, új
szakmák születnek. Nemcsak technológiai síkon kell vezető szerepet
vállalni: ugyanilyen fontos az ipari termelési kapacitás és az Európát
átszelő technológiai ellátási láncok kifejlesztése is. Ehhez össze kell
fogni a kutatói szférát, az ipart, a finanszírozási ágazatot és a hatóságokat.
Az így kialakított hatékony ágazati stratégia lehetővé fogja tenni az
uniós ipar számára, hogy mind a hazai piacon, mind a nemzetközi technológiai
piacokon az első lépés előnyét élvezhesse, annak kedvező
versenyképességi és munkahely-teremtési hatásaival együtt. A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogyan
aknázható ki a közbeszerzésekben rejlő potenciál az ipari és üzleti
innováció, illetve a zöld növekedés ösztönzésére az Unió határain belül és
kívül egyaránt. Teljes mértékben ki fogja használni az uniós kereskedelempolitika
kínálta lehetőségeket az energiaunióhoz kapcsolódó technológiák külföldi
piacokhoz való hozzáférésének javítására és az uniós piac tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védelmére, és támogatni fogja a többi
országot a modern és fenntartható energiarendszerek kiépítésére való
törekvéseikben. A Bizottság a tagállamokkal és régiókkal együttműködve
feltárja a különböző uniós alapok közötti szinergiákat, és maradéktalanul
ki fogja használni a kohéziós politikai eszközökből az innovációhoz
nyújtott finanszírozásban rejlő potenciált. A változáshoz természetesen az érintett
ágazatoknak, üzleti modelleknek és munkaerő-piaci profiloknak is
igazodniuk kell. Ki kell alakítani az új vagy módosuló szakmáknak
megfelelő szakképzési vagy egyéb oktatási formákat, amelyek összhangban
vannak az új üzleti igényekkel, és szilárd szakmai készségekkel ruházzák fel az
embereket. Ezért az igazságos és méltányos energetikai átállás részét kell
képeznie a bizonyos ágazatokban dolgozó munkavállalók átképzésének vagy készségfejlesztésének
is, és adott esetben szociális intézkedéseket is kell tenni a megfelelő
szinteken. Ebben a tekintetben kulcsfontosságúak a szociális partnerek
első kézből nyert ismeretei és tapasztalatai. A Bizottság
tájékoztatni fogja a szociális partnereket a fejleményekről, és fel fogja
kérni őket, hogy vegyék fel az energetikai átmenet kérdését az európai
szintű szociális párbeszédük napirendjére. 3. Az energiaunió irányítása Fontos az is,
hogy az energiaunió tekintetében integrált irányítási és ellenőrzési
folyamat lépjen életbe annak biztosítására, hogy az európai, regionális,
nemzeti, illetve helyi szintű energiapolitikai intézkedések mindegyike
hozzájáruljon az energiaunió célkitűzéseihez. Az irányítási folyamatnak a
következő célkitűzéseket kell szolgálnia: -
az
energetikai és éghajlat-politikai, valamint az egyéb érintett szakpolitikai
területeken hozott intézkedések összefogása, és ezáltal a fokozott és hosszabb
távú szakpolitikai koherencia megvalósítása. Ez a beruházók számára is hosszú
távú biztonságot és iránymutatást jelent; -
a
belső energiapiac kialakításának és a 2030-ig tartó időszakra
vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret – vagyis a megújuló
energiaforrásokkal, az energiahatékonysággal, a kibocsátáskereskedelmi
rendszeren kívüli ágazatokkal és az összekapcsolásokkal kapcsolatos 2030. évi
célkitűzések – végrehajtásának biztosítása; -
a
jelenlegi tervezési és jelentéstételi követelmények egyszerűsítése, a
szükségtelen adminisztratív terhek kiküszöbölése; -
energiapolitikai
párbeszéd indítása az érdekeltekkel a szakpolitikai döntéshozók tájékoztatása
és az érdekelteknek az energetikai átállás végrehajtásába való aktív bevonása
érdekében; -
a
tagállamok egymás között – akár regionális szinten – , illetve a Bizottsággal
folytatott együttműködésének elmélyítése; -
az
energiaunió kialakításához szükséges adatok, elemzések és információk javítása,
e célból a vonatkozó ismeretek összegyűjtése és könnyű
elérhetőségének valamennyi érdekelt számára történő biztosítása,
valamint -
éves
jelentéstétel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az energiaunió
helyzetéről, a főbb kérdések ismertetése és a szakpolitikai vita
irányítása érdekében. A Bizottság az
európai energiaunió vonatkozásában dinamikus irányítási folyamatot indít el.
Bár ez az irányítási folyamat nyilvánvalóan kapcsolódik az európai
szemeszterhez, a Bizottság elkülönítve fogja kezelni a két folyamatot. 4. Az energiaunió megvalósítása Az energiaunió
megvalósítása az e stratégiában meghatározott, és az alábbi tizenöt pontban
összefoglalt intézkedések végrehajtásával történik. A stratégia alapján
kidolgozandó kezdeményezéseket, elfogadásuk és végrehajtásuk pontos
időpontját, valamint az egyes felelős felek megjelölését a mellékelt
ütemterv tartalmazza. A Bizottság megítélése szerint ezek a kezdeményezések
szorosan összefüggnek egymással, és hűen tükrözik az európai
energiarendszer átalakításához szükséges uniós törekvések jelentőségét. Sikeres
megvalósításuk egyszerre múlik valamennyi szereplő – az uniós intézmények,
a tagállamok, az Európai Beruházási Bank és az egyéb, akár regionális és helyi
érdekeltek – politikai elkötelezettségén, a szubszidiaritás, az arányosság és a
szabályozás javítása elvének tiszteletben tartása mellett. Az EU-nak képesnek
kell lennie arra, hogy reagáljon a váratlan eseményekre, megragadja az új
lehetőségeket, számoljon a jövőbeni tendenciákkal, és alkalmazkodjon
e fejleményekhez. Amennyiben szükség lesz rá, a Bizottság élni fog
kezdeményezési jogával, és megfelelő válaszlépéseket fog előirányozni
a különböző események nyomán. A Bizottság
felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy fogadja el ezt az
energiaunió megvalósítására irányuló stratégiát, és az érintettekkel szoros
együttműködésben vállaljon aktív szerepet annak végrehajtásában. * * * Az energiaunió tizenöt pontban 1. Az energiaunió létrehozása szempontjából az elsődleges célkitűzés a hatályos energiapolitikai és kapcsolódó jogszabályok maradéktalan végrehajtása és szigorú érvényesítése. Ø A Bizottság valamennyi rendelkezésére álló eszközzel biztosítani fogja az energiaügyi jogszabályok – különösen a harmadik belső energiapiaci intézkedéscsomag – maradéktalan tagállami végrehajtását, és szigorúan érvényt fog szerezni a Szerződésekben előírt versenyszabályoknak. 2. Az EU-nak diverzifikálnia kell földgázellátását, és ellenállóbbá kell tennie azt az ellátási zavarokkal szemben. Ø A Bizottság 2015–2016-ban rugalmassági és diverzifikációs csomagot fog előterjeszteni a földgázra vonatkozóan. A csomag alapja a földgázellátás biztonságáról szóló jelenlegi rendelet felülvizsgálata lesz. Ø A Bizottság átfogó stratégiát fog készíteni a cseppfolyósított földgázra (LNG) és annak tárolására vonatkozóan. Ø A Bizottság a tagállamokkal együtt törekedni fog annak biztosítására, hogy alternatív szállítók álljanak rendelkezésre – többek között a Déli Gázfolyosó mentén, a Földközi-tenger térségében és Algériában – és ezáltal csökkenjen az egyedi szállítóktól való függőség. 3. A kormányközi megállapodásokat maradéktalanul meg kell feleltetni az uniós jognak, és a korábbiaknál átláthatóbbá kell tenni. Ø A Bizottság 2016-ban javaslatot fog előterjeszteni a kormányközi megállapodásokról szóló határozat felülvizsgálatára azzal a céllal, hogy már a megállapodások megkötése előtt biztosított legyen az uniós jog betartása, a Bizottság részt vegyen a tárgyalásokban, az uniós szabályokra vonatkozóan szabványos szerződéses kikötések készüljenek, és a kereskedelemi földgázellátási szerződések az eddigieknél átláthatóbbá váljanak. 4. Az energiapiac megvalósításának, a megújuló energiák piaci integrációjának és az ellátásbiztonságnak elengedhetetlen feltétele a megfelelő infrastruktúra megléte. Ø A Bizottság a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel – például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel, az európai strukturális és beruházási alapokkal és a magán- és közforrások bevonását célzó majdani Európai Stratégiai Beruházási Alappal – támogatni fogja a főbb infrastrukturális projektek – különösen a közös érdekű projektek – végrehajtását. Ø A Bizottság összesíteni fogja az uniós finanszírozású infrastrukturális projektekről rendelkezésre álló információkat annak érdekében, hogy e projektek a korábbinál összehangoltabban valósuljanak meg és minél nagyobb hatást érhessenek el. Ø A Bizottság külön fórumot fog létrehozni az energetikai infrastruktúrára vonatkozóan a fontosabb infrastrukturális projektek eredményeinek tagállamokkal, regionális együttműködési csoportokkal és uniós intézményekkel történő megvitatására. A fórum első ízben 2015 végén fog ülésezni. 5. A polgárok érdekeit szolgáló, zökkenőmentesen működő belső energiapiac kialakításának, az ellátásbiztonság garantálásának, a megújuló energiák piaci integrálásának és a tagállami kapacitásszabályozó mechanizmusok kidolgozására jellemző jelenlegi összehangolatlanság megszüntetésének céljából felül kell vizsgálni a piac jelenlegi szerkezetét. Ø A Bizottság 2016-ban jogszabályjavaslatot terjeszt elő a villamosenergia-ellátás biztonságáról. Ø A Bizottság 2015-ben javaslatot tesz az új európai villamosenergia-piac kialakítására, majd 2016-ban jogalkotási javaslatokat terjeszt elő e területen. 6. A harmadik belső energiapiaci csomaggal létrehozott szabályozási keretet tovább kell fejleszteni a polgárok és a vállalkozások érdekeit szolgáló, zökkenőmentesen működő belső energiapiac megvalósítása érdekében. Ø A Bizottság 2015–2016-ban felül fogja vizsgálni a szabályozási keretet – különösen az ACER és az ENTSO-k működését –, és az európai szabályozási keret megerősítését célzó megfelelő intézkedésekre fog javaslatot tenni. 7. Az uniós energiapiac teljes integrálásának fontos részét képezik a piaci integrációval kapcsolatos regionális megközelítések. Ø A Bizottság iránymutatást fog kidolgozni a regionális együttműködésről, és a regionális együttműködési szerveken belül aktívan együtt fog működni a tagállamokkal és érdekeltekkel. 8. Az energiaköltségek, energiaárak és köztámogatási mértékek nagyobb átláthatósága növelik a piaci integrációt, és megkönnyítik a belső piacot torzító intézkedések kiszűrését. Ø A Bizottság kétévente jelentést fog készíteni az energiaárakról, részletesen vizsgálni fogja az adók, illetékek és támogatások szerepét, és lépéseket fog tenni az önköltségi szint alatti szabályozott árak kivezetésére. Ø A kiszolgáltatott fogyasztók védelmében nemzeti, illetve helyi szinten szociálpolitikai intézkedéseket kell hozni. 9. 2030-ig az EU legalább 27%-os energiamegtakarítást tűzött ki célul. Ø A Bizottság 2015-ben és 2016-ban át fogja tekinteni a vonatkozó energiahatékonysági jogszabályokat, és szükség esetén felülvizsgálatukra tesz javaslatot a 2030-as célkitűzés elérése érdekében. Ø A tagállamoknak és a régióknak az eddigieknél nagyobb mértékben kell élniük a lakásfelújításra rendelkezésre álló európai forrásokkal. 10. Az épületek hatalmas energiahatékonyság-növelési potenciált hordoznak. A meglévő épületek energiahatékonysági célú korszerűsítésével, valamint a helyiségek fenntartható hűtésével és fűtésével csökken az uniós energiaimport költsége, nő az energiabiztonság, és a háztartások és vállalkozások szintjén is csökkennek az energiaköltségek. Ø A Bizottság ki fogja dolgozni a meglévő finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést megkönnyítő „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezést, amelynek célja a meglévő épületek energiahatékonyságának fokozása lesz. Ø A Bizottság javaslatot fog tenni a fűtési és a hűtési célú beruházások elősegítését szolgáló stratégiára. 11. Az EU-nak fel kell gyorsítania a közlekedési ágazat energiahatékonyságát, dekarbonizációját és alternatív tüzelőanyagokra való fokozatos átállását, valamint az energetikai és közlekedési rendszerek integrációját. Ø A Bizottság olyan átfogó közúti közlekedési csomagra fog javaslatot tenni, amely előmozdítja az infrastruktúra-használatra vonatkozó hatékonyabb árképzést, az intelligens közlekedési megoldások bevezetését és az energiahatékonyság fokozását. Ø A Bizottság további intézkedéseket fog hozni az alternatív tüzelőanyagok fokozott használatát elősegítő piaci feltételek megteremtésére, valamint a tiszta üzemű járművek beszerzésének előmozdítására. Ezeket különböző, kombináltan alkalmazott nemzeti, regionális és helyi intézkedések uniós támogatásával fogja megvalósítani. 12. Az EU az Európai Tanács októberi ülésén megállapodott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről. Most ennek végrehajtásán van a sor. Az EU nagyszabású tervekkel fog hozzájárulni a nemzetközi éghajlat-politikai tárgyalásokhoz. Ø A Bizottság új jogszabályjavaslatot fog előterjeszteni az Európai Tanács 2014. októberi ülésén az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozóan megállapított célok elérésére. A javaslat a kibocsátás-kereskedelmi rendszeren belüli és kívüli ágazatokra egyaránt ki fog terjedni. 13. Az EU megállapodott abban, hogy a megújuló energiák aránya uniós szinten 2030-ra el fogja érni a 27%-ot. Ø A Bizottság 2016–2017-ben új, megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomagot fog előterjeszteni. Ennek részeként új szakpolitikát dolgoz ki a fenntartható biomasszára és bioüzemanyagokra vonatkozóan, és jogszabályt terjeszt elő a 2030-as célkitűzés költséghatékonyságának biztosítására. 14. Az EU-nak előretekintő energetikai és éghajlat-politikai K+I stratégiát kell kidolgoznia saját technológiai vezető szerepének fenntartása és kiviteli lehetőségeinek bővítése érdekében. Ø A Bizottság 2015–2016-ban európai energetikai K+I megközelítésre fog javaslatot tenni, amelynek részeként tovább fogja fejleszteni az európai stratégiai energiatechnológiai tervet és olyan stratégiai közlekedési K+I menetrendet fog kidolgozni, amelyben kisszámú alapvető prioritás és egyértelmű célkitűzések fognak szerepelni. Ø A Bizottság kezdeményezést fog kidolgozni az EU energetikával és éghajlat-technológiával kapcsolatos globális innovációs vezető szerepéről, amelynek célja a foglalkoztatás és a növekedés fellendítése lesz. 15. Az EU minden külpolitikai eszközt be fog vetni annak biztosítására, hogy az energia- és éghajlat-politika területén erős, egyesült EU alakuljon ki, amely konstruktívan működik együtt partnereivel és egységes álláspontot képvisel. Ø A Bizottság a főképviselővel/alelnökkel és a tagállamokkal közösen újjá fogja éleszteni az EU energia- és éghajlat-politikai diplomáciai tevékenységét. Ø A Bizottság a főképviselővel/alelnökkel közösen aktív napirendet fog kidolgozni a harmadik országokkal folytatott, egyebek mellett a megújuló energiákra és az energiahatékonyságra vonatkozó uniós energetikai együttműködés megerősítésére. Ø A Bizottság maradéktalanul élni fog az uniós külkereskedelmi politika nyújtotta lehetőségekkel annak érdekében, hogy az európai energetikai technológiák és szolgáltatások hozzájussanak a szükséges energiaforrásokhoz és beléphessenek a külföldi piacokra. [1] A Bizottság közleménye az energiahatékonyságról, és annak az
energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai
kerethez való hozzájárulásáról (COM(2014) 520). [2] Európai energiabiztonsági stratégia (COM(2014) 330). [3] A Bizottság becslései. Az IEA becslése szerint 2025-ig
1,3 billió EUR-ra lesz szükség az energiatermelés, -szállítás és
-elosztás biztosításához. [4] Az Energiaügyi Főigazgatóság számításai a Platts piaci
jelentései és az IEA 2014 első félévére vonatkozó adatai alapján. [5] Az Eur'Observeur 2014. évi jelentése. [6] Összehasonlításképpen: az összes globális szabadalom 32%-át
jegyezték be uniós vállalkozások. [7] UNEP-BNEF: Global Trends in Renewable Energy Investments 2014. [8] COM(2014) 330. [9] Az Unió világszinten továbbra is vezető szerepet vállal a
standardok kidolgozása és az energiahatékonyság fejlesztése terén, hozzájárulva
ezzel a kőolajfogyasztás visszaszorításához és ezáltal az Unió
függőségének csökkentéséhez. [10] A 2009. szeptember 14-i 2009/119/EK irányelv a tagállamok
minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési
kötelezettségéről. [11] COM(2014) 654 végleges. [12] Lásd a „Making the most of public interventions” (Az állami
beavatkozások optimalizációja) című közleményt (C(2013) 7243). [13] Egyes – többek közt a „zöld termékek” kereskedelmét célzó –
kezdeményezések hozzájárulnak majd az olyan termékek népszerűsítéséhez,
amelyek csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, környezeti szempontból
kedvezőek, és elősegítik az uniós munkahelyteremtést és növekedést. [14] A 994/2012/EU határozat a tagállamok és harmadik országok között
kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó
információcsere-mechanizmus létrehozásáról. [15] A felülvizsgálat kiterjed az Európai Unió ellátásbiztonságának
megerősítésében fontos szerepet játszó energiaközösségi érdekű
stratégiai projektekre (PECI) is, amennyiben azok megfelelnek a közös
érdekű projektként történő besorolás kritériumainak. [16] Európai beruházási terv (COM(2014) 903). [17] Jó példa erre a kettőnél több tagállamot érintő új
infrastruktúrákra vonatkozó, a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet
értelmében a fizikailag fordított irányú szállítás alól biztosított
mentességekkel, az országok közötti, TEN-E rendelet szerinti
költségmegosztással és hasonló problémákkal kapcsolatos döntéshozatal. [18] Lásd a „Making the most of public interventions” (Az állami
beavatkozások optimalizációja) című közleményt (C(2013) 7243). [19] Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott
környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról (a továbbiakban: a
környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás) (HL C
200., 2014.6.28., 1. o.). [20] A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló
iránymutatásnak az eddig jóváhagyott támogatási rendszerekre történő
alkalmazása mára már részben enyhítette a szétaprózódottság hatásait, azonban
még további fellépésekre van szükség. [21] Lásd az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét
(COM(2011) 571) és a belső energiapiac működőképessé
tételéről szóló 2012. évi közleményt (COM(2012) 663); a G20-csoport
vonatkozó kötelezettségvállalásával összhangban. [22] Lásd „Az intelligens fogyasztásmérés megvalósításának értékelése
az EU-27-ben, különös tekintettel a villamos energiára” című jelentést
(COM(2014) 356). [23] A 642/2014/EU rendelet a Shift2Rail közös vállalkozás
létrehozásáról. [24] Az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i 2014/94/EU
irányelve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről. [25] A piacoknak a megújuló energiára való felkészítése feltételezi,
hogy a rövid távú piacokat mély, likvid és valós időben működő
piacokká kell felfejleszteni. A nemzeti jellegű, hagyományos
energiatermelésre kialakított és jellemzően ilyenként is használt
meglévő energiahálózatok nem optimálisak egy olyan jövőbeni helyzet
fényében, amikor az energiaellátásban egyre fontosabbá válnak a megújuló
források, és amikor ezek inherens változékonyságának kompenzálásához folyamatos
kiegyensúlyozásra van szükség. [26] Több tagállam is vizsgálja annak lehetőségét, hogy a megújuló
energiáról szóló iránymutatás együttműködési mechanizmusait használják
eszközül nemzeti céljaik költséghatékony teljesítéséhez. A Bizottság ezt a
folyamatot azzal támogatta, hogy segített a tagállamoknak megoldást találni az
e határokon átnyúló mechanizmusokkal kapcsolatos technikai és pénzügyi
problémákra. [27] Az Európai Bizottság iránymutatása a megújuló energiákra vonatkozó
támogatási programok létrehozásához (SWD(2013) 439); Iránymutatás a
megújuló energiaforrások terén alkalmazott együttműködési mechanizmusok
használatáról (SWD(2013) 440). [28] Ennek a megközelítésnek tartalmaznia kell egy korszerűsített
stratégiai energiatechnológiai tervet és egy stratégiai közlekedéskutatási és
-innovációs menetrendet is. [29] Lásd: Európai energiabiztonsági stratégia (COM(2014) 330). Az energiaunió ütemterve Jelmagyarázat: EEB: az energiaellátás
biztonsága / BEP: belső energiapiac / EH: energiahatékonyság / ÜHG:
üvegházhatású gázok / K+I: kutatás és innováció. Intézkedések || Felelős fél || Menetrend || EEB || BEP || EH || ÜHG || K+I Infrastruktúra || || || || || || || A villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél hatékony megvalósítása || Bizottság Tagállamok Nemzeti szabályozó hatóságok Átvitelirendszer-irányítók || 2015–20 || X || X || || X || A közös érdekű projektek második listája – majd ez alapján felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus || Bizottság Tagállamok || 2015 || X || X || || X || Közlemény a legfontosabb energetikai infrastruktúrák listájának elkészítése terén elért eredményekről és a 2030-ra vonatkozó 15%-os villamosenergia-összekapcsolási célkitűzés eléréséhez szükséges intézkedésekről || Bizottság || 2016 || X || X || || || Az Energetikai Infrastruktúra Fórumának létrehozása || Bizottság Tagállamok || 2015 || X || X || || || Villamos energia || || || || || || || A piac szerkezetére és a regionális villamosenergia-piacokra vonatkozó kezdeményezés, valamint az ellátásbiztonsági kapacitások összehangolása, a határokon átnyúló kereskedelem fellendítése és a megújuló energia integrálásának megkönnyítése || Bizottság || 2015–2016 || X || X || X || X || A villamosenergia-ellátás biztonságát célzó intézkedésekről szóló irányelv felülvizsgálata || Bizottság || 2016 || X || X || || X || Lakosság || || || || || || || Új megállapodás az energiafogyasztói érdekekért: a fogyasztók lehetőségeinek bővítése, keresletoldali reagálási mechanizmusok elindítása; intelligens technológiák használata; a kis- és nagykereskedelmi piacok összekapcsolása; a szabályozott árak kivezetése; a kiszolgáltatott fogyasztók védelmében hozott kísérő intézkedések || Bizottság Tagállamok || 2015–2016 || || X || X || X || X Földgáz || || || || || || || A földgázellátás biztonságának megőrzéséről szóló rendelet felülvizsgálata || Bizottság || 2015–2016 || X || X || || || A cseppfolyósított földgázra (LNG) és annak tárolására vonatkozó stratégia || Bizottság || 2015–2016 || X || || || || Szabályozási keretrendszer || || || || || || || Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) és az energetikai szabályozási keret felülvizsgálata || Bizottság || 2015–16 || X || X || || X || Megújuló energiák || || || || || || || A megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomag: ezen belül új, 2030-ra vonatkozó irányelv a megújuló energiákról; a megújuló energia saját felhasználására vonatkozó bevált gyakorlatok és támogatási programok; a bioenergia fenntarthatóságára vonatkozó politika || Bizottság || 2015–2017 || X || X || || X || Közlemény a hulladék energetikai hasznosításáról || Bizottság || 2016 || X || || || X || Éghajlat-politika || || || || || || || Jogalkotási javaslat az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatáról, 2021–2030 || Bizottság || 2015 || X || X || || X || Jogalkotási javaslatok az erőfeszítés-megosztási határozatról és a földhasználatnak, a földhasználat-megváltoztatásnak és az erdőgazdálkodásnak (LULUCF) a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beépítéséről || Bizottság || 2016 || || || || X || Közlekedési fellépések || || || || || || || Tisztességes és hatékony árképzés a fenntartható közlekedés érdekében – az euromatrica-irányelv felülvizsgálata és az európai elektronikus útdíjrendszer előmozdítását célzó keret || Bizottság || 2016 || || || X || X || A közúti közlekedésre vonatkozó piacra jutási szabályok felülvizsgálata az energiahatékonyság javítása érdekében || Bizottság || 2016 || || || X || X || A kooperatív intelligens közlekedési rendszerek elindításának főterve || Bizottság Tagállamok Iparág || 2016 || || || X || X || X A személy- és könnyű tehergépjárművekre 2020 után alkalmazandó kibocsátási követelmények megállapításáról szóló rendeletek felülvizsgálata || Bizottság || 2016–2017 || || || X || X || X A nehézgépjárművekre (nehéz tehergépkocsikra és autóbuszokra) vonatkozó ellenőrzési és jelentéstételi rendszer létrehozása a vevők jobb tájékoztatása érdekében || Bizottság || 2016–2017 || || || X || X || X A tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról szóló irányelv felülvizsgálata || Bizottság || 2017 || || || X || X || Közlemény a közlekedési ágazat dekarbonizációjáról, beleértve a második és harmadik generációs bioüzemanyagokra és egyéb alternatív fenntartható üzemanyagokra vonatkozó cselekvési tervet || Bizottság || 2017 || || || X || X || X Energiahatékonyság || || || || || || || Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálata || Bizottság || 2016 || X || || X || X || X Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata, beleértve az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezést || Bizottság || 2016 || X || || X || X || X A termékek energiahatékonyságáról szóló jogi keret (az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv és a környezetbarát tervezésről szóló irányelvek) felülvizsgálata || Bizottság || 2015 || X || || X || X || X A pénzügyi eszközök célzott használatának megerősítése az energiahatékonyságra irányuló beruházások támogatása érdekében || Bizottság || 2015– || || || X || X || Fűtés és hűtés || || || || || || || Uniós fűtési és hűtési stratégia – a fűtés és a hűtés szerepe az uniós energetikai és éghajlat-politikai célok megvalósításában || Bizottság || 2015 || X || X || X || X || X Külső energia- és éghajlat-politika || || || || || || || Uniós energia- és éghajlat-politikai diplomácia || Bizottság Főképviselő/alelnök Tagállamok || 2015 || X || X || || X || X A tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmusról szóló határozat felülvizsgálata || Bizottság Főképviselő/alelnök || 2016 || X || X || || || Új és megerősített energetikai párbeszédek az uniós energiapolitika szempontjából fontos országokkal || Bizottság Főképviselő/alelnök || 2015– || X || X || X || X || X Egyetértési megállapodás az Ukrajnával kötött stratégiai partnerség megerősítéséről || Bizottság Főképviselő/alelnök Európai parlament Tanács || 2015 || X || X || || || Háromoldalú egyetértési megállapodás Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal a Kaszpi-tengeri csővezetékekről || Bizottság Főképviselő/alelnök Európai Parlament Tanács || 2015 || X || X || || || Az Energiaközösség megerősítésére irányuló kezdeményezés || Bizottság Az Energiaközösség szerződő felei Főképviselő/alelnök || 2015 || X || X || || || A földgázra, a villamos energiára, az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra vonatkozó euromediterrán együttműködés megerősítése || Bizottság Főképviselő/alelnök || 2015–2016 || X || X || || || Az új Nemzetközi Energia Charta elfogadása és aláírása az EU és az EURATOM részéről || Bizottság Főképviselő/alelnök || 2015 || X || X || || || Ipari versenyképesség || || || || || || || Új európai energetikai K+I megközelítés az energetikai rendszer átalakításának felgyorsítására, részei: – integrált európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) – stratégiai közlekedési K+I menetrend || Bizottság || 2015–2017 || || || || || X Az energiaárak és energiaköltségek elemzése (az adókra és a támogatásokra is kiterjedően) || Bizottság || 2016, majd kétévente || || X || || || Az EU energetikával és éghajlat-politikával kapcsolatos globális technológiai és innovációs vezető szerepére irányuló kezdeményezés, amelynek célja a foglalkoztatás és a növekedés fellendítése || Bizottság || 2015–2016 || || || X || X || X Megerősített kereskedelempolitika az uniós technológiák exportjának elősegítésére || Bizottság || 2015–2019 || X || X || || || X Átfogó intézkedések || || || || || || || A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálata || Bizottság || 2017–2019 || X || X || X || X || X Jelentés az európai energiabiztonsági stratégiáról; ezen belül az euromediterrán együttműködésre, az LNG-stratégiákra, az energiatárolásra és a Déli Gázfolyosóra vonatkozó platform és ütemterv || Bizottság || 2015–2016 || X || X || X || X || X Adatok, elemzések és információk az Európai Unió számára: a vonatkozó bizottsági és tagállami ismeretek összegyűjtésére és könnyű hozzáférhetővé tételére irányuló kezdeményezés || Bizottság || 2016 || X || X || X || X || X Nukleáris energia || || || || || || || Tanácsi rendelet az Euratom-szerződés 41. cikkében foglalt tájékoztatási követelményeknek az európai energiabiztonsági stratégia fényében történő frissítéséről || Bizottság || 2015 || X || X || || || Közlemény az Euratom-szerződés szerinti nukleáris indikatív programról (PINC) || Bizottság || 2015 || X || || || X ||