52012DC0742

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés

1.           Bevezetés: Jogérvényesülés a növekedés érdekében

Mivel Európa súlyos gazdasági és társadalmi válsággal küzd, az Európai Unió intézkedéseket tesz a gazdasági fellendülés előmozdítása, a beruházások ösztönzése és a munkahelyek megóvása érdekében. Kiemelt politikai prioritást kap, hogy meghozzák a fenntartható növekedés és jólét megteremtésére irányuló intézkedéseket[1].

Az adósságválság közvetlenül érinti az embereket, a munkahelyeket és a vállalkozásokat. A gazdasági válság következtében megsokasodott a kudarcot valló vállalkozások száma. 2009 és 2011 között évente átlagosan 200 000 cég ment csődbe az EU-n belül. Ezen esetek körülbelül negyedének van több tagállamot is érintő eleme. Az újonnan létrejövő vállalkozások mintegy 50 %-a nem éli túl működésének első öt évét. Évente 1,7 millióra tehető a fizetőképtelenség miatt megszűnő munkahelyek száma.

A Bizottság a növekedést helyezte jogérvényesítési ütemtervének („Jogérvényesülés a növekedés érdekében”) középpontjába, az Európa 2020 növekedési stratégiával, az éves növekedési jelentéssel, és a közelmúltban elfogadott II. egységes piaci intézkedéscsomaggal[2] összhangban. A belső piac működésének javítására irányuló kulcsintézkedésként jelölték meg az uniós fizetésképtelenségi szabályok korszerűsítését, amelynek az a célja, hogy elősegítse a vállalkozások túlélését, és második esélyt kínáljon a vállalkozók számára. Az európai igazságszolgáltatási térségre irányuló, 2009. évi Stockholmi Program[3] kiemelte, hogy milyen fontos szerepet játszanak a fizetésképtelenségi szabályok a gazdasági tevékenység támogatásában.

Az európai válaszlépések keretében hatékony rendszert kell létrehozni a vállalkozások életképességének helyreállítására és átalakítására, hogy azok túlélhessék a pénzügyi válságokat, hatékonyabban működhessenek, és szükség esetén tiszta lappal kezdhessék újra tevékenységüket. Ez nem csupán a nagy multinacionális vállalatokra vonatkozik, hanem az Európa gazdaságának gerincét jelentő 20 millió kisvállalkozásra is. A fizetésképtelenségi esetek hatékony kezelése fontos kérdés az európai gazdaság és a fenntartható növekedés szempontjából.

A fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendeletet[4] azért fogadták el, hogy a nemzeti fizetésképtelenségi eljárások megfelelő elismerése és koordinálása révén kezeljék a több tagállamot érintő fizetésképtelenségi esetek problémáit, továbbá, hogy elkerüljék a felek arra való ösztönzését, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében az egyik tagállamból egy másikba helyezzék át vagyontárgyaikat, vagy a bírósági eljárásokat (forum shopping). A rendelet, amelynek hatálya a több tagállamot érintő esetekre terjedt ki, ugyanakkor nem hangolta össze a nemzeti fizetésképtelenségi ügyekben alkalmazott fizetésképtelenségi jogszabályokat. Így hatályban maradnak az eltérő nemzeti jogszabályok, aminek következtében előfordulhat, hogy sor kerül egyes gazdasági tevékenységek megszűnésére, a hitelezők kevesebb vagyont szereznek vissza, mint amennyi egyébként lehetséges volna, és a különböző tagállamok hitelezői eltérő bánásmódban részesülnek. A Bizottság jelenleg a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló uniós rendelet korszerűsítését javasolja, azonban a javasolt változtatások kizárólag a több tagállamot érintő esetekre vonatkoznak.

A tagállamok korszerű fizetésképtelenségi jogának elő kell segítenie a pénzügyileg életképes vállalatok túlélését és ösztönöznie kell a vállalkozókat egy második esély megragadására. Továbbá gondoskodnia kell arról, hogy az eljárások gyorsak és hatékonyak legyenek az adósok és hitelezők érdekében, valamint hogy elősegítsék a munkahelyek megőrzését, segítséget nyújtsanak a beszállítóknak ügyfeleik megtartásához, és a tulajdonosoknak az életképes vállalatok értékének megőrzéséhez.

Az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében az EU-n belüli jogérvényesítés hatékonyságának javítására vonatkozó általános célkitűzésre kell fókuszálnunk. A hatékony jogérvényesítési rendszerek nagymértékben hozzájárulhatnak a kockázatok és jogi bizonytalanságok csökkentéséhez, valamint a határon átnyúló vállalkozások, kereskedelem és beruházások ösztönzéséhez. A gazdaságélénkítési programok keretében a tagállamokkal folytatott együttműködés során nyert tapasztalatok alapján a Bizottság megállapította, hogy az igazságügyi reformok alapvető szerepet töltenek be. A nemzeti fizetésképtelenségi jog reformja fontos eszköze a gazdasági fellendülés elősegítésének. A 2012. évi európai szemeszter tükrözte az igazságszolgáltatási rendszereknek a gazdaságra gyakorolt hatását oly módon, hogy a hatékony fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos ajánlásokat fogalmazott meg egyes tagállamok számára. Az jelent kihívást, hogy megfelelően és gyorsan kezeljék az adós pénzügyi nehézségeit, miközben védelemben részesítik a hitelező jogos érdekeit, és valamennyi fél számára biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

Az elmúlt húsz év során az egységes piac korlátok nélküli térséggé fejlődött. Ha egy vállalat pénzügyi nehézségekbe ütközik, a többi tagállamban éppen ugyanolyan könnyen kell segítséghez jutnia, mint belföldön. A nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok egyenlő versenyfeltételeinek létrehozása minden bizonnyal erősíteni fogja a többi tagállam rendszereibe vetett bizalmat a belső piacon tevékenykedni kívánó gazdasági szervezetek, vállalkozók és magánemberek körében. A hatékony fizetésképtelenségi szabályok emellett javítják a hitelhez jutást, ez pedig ösztönzi a beruházásokat. A hitelezők nagyobb valószínűséggel nyújtanak kölcsönöket akkor, ha megbíznak abban, hogy hozzá fognak tudni jutni a pénzükhöz. Ezért a fizetésképtelenségi eljárások megfelelőbb összehangolása javítja a belső piac működését. Jóllehet a sokféleség a szabályozások közötti, nemzeti szakpolitikai választásokra épülő jogszerű verseny részét képezi, általában előidézi a forum shopping problémáját[5].

Az üzleti kudarccal és a fizetésképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés alapvető eleme, hogy második esélyt kínál a vállalkozóknak ahhoz, hogy újraindítsák az életképes vállalkozásokat és megóvják a munkahelyeket. E megközelítés célja, hogy jelentősen ösztönözze a belső piacon működő európai vállalkozásokat. Az e közleménnyel egyidejűleg elfogadott, a több tagállamot érintő fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendeletet frissítésére irányuló javaslat már erre az új megközelítésre épül. A soron következő európai vállalkozói cselekvési terv szintén támogatást fog nyújtani mindehhez.

E közlemény kiemeli azokat a területeket, ahol a belső fizetésképtelenségi jogszabályok eltérései leginkább akadályozhatják a belső piac hatékony fizetésképtelenségi jogi keretének kialakítását. A dokumentum azoknak a problémáknak a meghatározására törekszik, amelyeknek az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítésben kiemelt figyelmet kell kapniuk ahhoz, hogy a tagállamokban kifejlődjön a megmentés és a helyreállítás kultúrája.

2.           A fizetőképtelenség új megközelítésének kialakítása: a még inkább vállalkozásbarát környezet létrehozásának szükségessége

Az Európai Parlament és a Bizottság is számos kutatást és elemzést végzett a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályokkal kapcsolatosan.

2011 novemberében az Európai Parlament a fizetésképtelenségi eljárásról szóló állásfoglalást fogadott el[6]. Az állásfoglalás elsősorban a fizetésképtelenségi rendelet felülvizsgálatára hívott fel, és a javasolt felülvizsgálat erre a felhívásra ad választ. Az Európai Parlament emellett a nemzeti fizetésképtelenségi jog és a társasági jog bizonyos vonatkozásainak összehangolását ajánlotta. Egy, a Parlament által megrendelt tanulmány[7] kimutatta, hogy a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok közötti eltérések akadályokat, versenyelőnyöket és /vagy -hátrányokat idézhetnek elő, valamint nehézségeket okozhatnak az EU-n belüli, határon átnyúló tevékenységet folytató, vagy több tagállamban tulajdonló vállalatok számára. A tanulmány megállapította, hogy a fizetésképtelenségi eljárásoknak az uniós tagállamok közötti összehangolása fokozná a fizetésképtelenségi és a vállalkozás átszervezésére irányuló eljárások hatékonyságát. Ez pedig növelné a hitelezőkhöz visszajutó összegeket, ha a vagyoni eszközök értékesítése mellett döntenek, illetve javítaná az átszervezési lehetőségeket azáltal, hogy több hitelezőt ösztönözne a szerkezetátalakítási tervek támogatására. Mindez együttvéve erősítené a kereskedelmi és pénzügyi szektoroknak az EU pénzügyi infrastruktúrájának hatékonyságába vetett bizalmát.

Az Európai Parlament a tanulmány alapján arra a következtetésre jutott, hogy „léteznek a fizetésképtelenségi jognak bizonyos területei, amelyeket érdemes harmonizálni, és amelyeken a harmonizáció elérhető”. Azonban a fizetésképtelenségi jog reformjára vonatkozó további mérlegelés során figyelembe kell venni az egyéb fontos jogterületekre gyakorolt hatást.

A Bizottság a közelmúltban tanulmányt készített a vállalkozások dinamikájáról[8]. A tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy a jogrendszer típusa (common law/ polgári jog) hatással lenne a vállalkozói készség mértékére (a létrejövő cégek aránya, a teljes vállalkozói tevékenység, a cégek túlélési aránya). Tehát a hatékony csődeljárások szempontjából nem a jogrendszer típusa vagy súlypontja a meghatározó, hanem az olyan különös rendelkezések, mint az alternatív vitarendezés, a kkv-k rendelkezésére álló gyorsított eljárások, a korai előrejelző rendszer és egyéb olyan előírások, amelyek lényegesen kihatnak a rendszer hatékonyságára. A legjobb teljesítményt elérő országok hatékony csődjogi kerettel és korai előrejelző rendszerrel rendelkeznek. A tanulmány kimutatja, hogy szinte valamennyi, rendkívül hatékonynak tartható csődjogi rendszerrel rendelkező országban a korai előrejelző eszközök is igen hatékonynak tekinthetők.

A második esély[9] hatékony megteremtésének elősegítése szempontjából fontos kérdés a csőd utáni elszámolás, vagyis az az időszak, amelynek kezdetétől fogva a vállalat csődeljárás (felszámolás) alatt áll, és amely során újraindíthatja tevékenységét. Az elszámolást gyakran döntő fontosságúnak tekintik az újrakezdési lehetőség szempontjából. Jelenleg a csőd utáni elszámolás időszaka országonként jelentősen eltérő. Egyes országokban a tisztességes vállalkozások fizetésképtelensége esetén – közvetlenül a felszámolás lezárulását követően – automatikusan sor kerül az elszámolásra. Bizonyos országokban a fizetésképtelen vállalatoknak igényelniük kell a csőd utáni elszámolást; másokban pedig a fizetésképtelen vállalatok tartozása nem engedhető el.

További mérlegelés tárgyát képezi a „második esély” kérdése, ami a korábban csődbe ment/kudarcot vallott vállalkozók üzleti tevékenységének újraindítására utal. Sok európai országban szakpolitikai kötelezettséget vállaltak az üzleti kudarc kérdésének kezelésére és a második esély elősegítésére. A tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályaik reformjára irányuló terveket terjesztettek elő, hogy támogatást nyújtsanak a második esélyt kereső vállalkozóknak. A jelek szerint a legtöbb nemzeti jogrendszer nem könnyíti meg az újrakezdők helyzetét. Ennek következtében kevesebben kezdik újra tevékenységüket, annak ellenére, hogy a kudarcot vallott vállalkozók erős késztetést éreznek arra, hogy visszatérjenek az üzleti életbe.

A 2011. májusi Versenyképességi (Belső Piaci, Ipari, Kutatási és Űrpolitikai) Tanács speciális intézkedések meghozatalát sürgette. A Tanács „felkéri a tagállamokat, hogy segítsék a vállalkozók számára az újrakezdés lehetőségét azáltal, hogy – amennyiben lehetséges – a becsületes vállalkozók esetében 2013-ra legfeljebb három évre korlátozzák a csőd utáni elszámolás és hitelrendezés idejét”[10].

3.           A nemzeti fizetésképtelenségi jog azon területei, ahol a jogszabályok közelítése előnyökkel járhat

A Bizottság a fenti megállapítások elemzése alapján meghatározta azon területeket, ahol a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok közötti eltérések jogbizonytalanságot és „barátságtalan” üzleti környezetet hozhatnak létre, ami kevésbé kedvező körülményeket eredményez a több országot érintő beruházások esetében.

3.1.        A becsületes fizetésképtelen vállalkozók második esélye[11]

A Bizottság „európai kisvállalkozói intézkedéscsomagjának”[12] II. alapelve arra irányul, hogy elősegítsék a becsületes vállalkozók második esélyét[13]. A „becsületes” kudarc az az eset, amikor a vállalkozás kudarca nem egyértelműen a vezető vagy a tulajdonos hibájából, vagyis becsületes és gyanún felül álló módon következett be, szemben az olyan esetekkel, amikor a csődbe jutás csalárd módon vagy felelőtlenség miatt történt. Az intézkedéscsomag a bevált módszerek tagállamok közötti cseréjére szólít fel.

A hosszadalmas és költséges csődeljárások komoly akadályt képeznek a hatékony újrakezdés előtt. Emellett a becsületes fizetésképtelen vállalkozókra általában ugyanazok a korlátozások vonatkoznak mint a csalárdakra. Ez nem csupán annak a veszélyét hordozza magában, hogy a kudarcot vallott becsületes vállalkozók a fizetőképtelenség miatti társadalmi megbélyegzés áldozatává válnak, hanem jogi és igazgatási akadályokat is gördít a vállalkozás újrakezdésének útjába. Az új vállalkozás finanszírozáshoz jutásának nehézsége tekinthető az újrakezdők legfontosabb problémájának. Viszont szem előtt kell tartani, hogy azok, akik megkísérlik az újrakezdést, tanulnak a hibáikból és általában gyorsabban növekednek az újonnan létrehozott vállalkozásoknál.

Intézkedések hozhatók annak érdekében, hogy még inkább megkülönböztessék egymástól a becsületes és a tisztességtelen csődöt. A fizetésképtelenségi rendszerek elkülöníthetik azokat adósokat, akik becsületesen jártak el az eladósodásukat előidéző üzleti tevékenységük során, valamint azokat, akik tisztességtelenül viselkedtek, továbbá tartalmazhatnak például olyan előírást, hogy az adós jogi kötelezettségeinek szándékos vagy felelőtlen megsértése polgári jogi szankciókat von maga után, és adott esetben megalapozza a büntetőjogi felelősséget. Az új vállalkozások indítását támogató programoknak kizárólag a becsületes fizetésképtelen vállalkozók számára kell rendelkezésre állniuk, ezeket azonban nem kezelhetik eltérően a fizetőképes vállalakozásoktól.

A második esély megerősítése érdekében az alábbiak tekintendők a legjelentősebb, meghozandó intézkedéseknek:

· a becsületes és a tisztességtelen vállalkozókra vonatkozó felszámolási eljárások szétválasztása;

· a becsületes fizetésképtelenség esetére vonatkozó „gyorsított” felszámolási eljárás kereteinek kialakítása és alkalmazása.

3.2.        Azok az elszámolási időszakok, amelyek nem adnak ösztönzést a második esélyhez

Az elszámolás szintén kulcsfontosságú a második esély szempontjából: a lehetőség szerint automatikus hároméves elszámolási és hitelrendezés idő minden bizonnyal ésszerű felső határt jelent a becsületes vállalkozók esetében. Döntő fontosságú, hogy amennyiben rosszra fordulnak a dolgok, a vállalkozás ne „életfogytiglani szankcióval” érjen véget[14].

A tagállamok a 2011. májusi Versenyképességi (Belső Piaci, Ipari, Kutatási és Űrpolitikai) Tanács következtetéseiben megállapodtak arról, hogy az európai kisvállalkozási intézkedéscsomag felülvizsgálatának megkezdését követően[15] a csőd utáni elszámolást három évnél rövidebb időszakként kell harmonizálni.

Az elszámolás lerövidítése és összehangolása fontos lépés a barátságosabb és innovatívabb üzleti környezet megteremtése felé, amely lehetővé tenné, hogy az európai vállalkozások egyenlő versenyfeltételek mellett működjenek. Ez jelentheti az első lépést a nemzeti csődjogok szélesebb körű összehangolása felé.

3.3.        Az eljárások megindítására vonatkozó, különböző szabályok miatt eltér a szerkezetátalakítás esélye

Jelentős eltérések vannak a fizetésképtelenségi eljárások megindításának feltételei között. Egyes tagállamok csak olyan adósokkal szemben indítható fizetésképtelenségi eljárás, akik már pénzügyi nehézségekkel küzdenek és fizetésképtelenek. Más tagállamokban fizetőképes vállalatokkal szemben is indítható eljárás, hogy megelőlegezzék a közeljövőben bekövetkező fizetésképtelenséget. További eltérések találhatók a tagállamok jogszabályaiban elfogadott fizetésképtelenségi kritériumok (így a likviditási kritériumok) között. A fizetésképtelenségi kritériumok eltérései nyilvánvalóan azt jelentik, hogy a hasonló pénzügyi helyzetben lévő vállalatok az egyik tagállamban esetleg megfelelnek a fizetésképtelenségi kritériumoknak, egy másikban azonban nem. Következtetésképpen, a vállalatoknak eltérő esélyük van arra, hogy éljenek a nem hivatalos peren kívüli szerkezetátalakítás lehetőségével annak érdekében, hogy megoldják pénzügyi nehézségeiket és elkerüljék a fizetésképtelenségi eljárást, amely az adós tulajdonosi és rendelkezési jogkörének részleges vagy teljes elvonásával, és felszámoló kijelölésével jár.

A következő probléma a fizetésképtelenség kötelező bejelentésére vonatkozó szabályokkal kapcsolatos. Jelentős különbségek vannak a tagállamok között abban a tekintetben, hogy milyen határidőket kell tiszteletben tartania az adósnak, amennyiben kötelező megindítani a fizetésképtelenségi eljárást. Egyes tagállamokban az adósnak fizetésképtelenné válásától fogva két hét áll rendelkezésre a csőd bejelentésére, bizonyos országokban pedig az adósnak a fizetésképtelenségi helyzetről való tudomásszerzésétől számított két hónapon belül kell bejelentést tennie. Más tagállamokban az adósnak legkésőbb a fizetés beszüntetését követő 45 napon belül meg kell tennie a bejelentést.

A határidő hossza hatással lehet arra, hogy az adósok képesek-e rendezni pénzügyi nehézségeiket. A túlságosan szűk határidők hátrányosan érinthetik ezt a képességet, hosszú határidők esetén viszont késedelmet szenvedhet a fizetésképtelenségi eljáráson alapuló ideiglenes intézkedés meghozatala, ami veszélyeztetheti az eljárás hatékonyságát a hitelezők szempontjából.

3.4.        A hitelezők meghiúsult elvárásai az adósok különböző kategóriáival szemben

A tagállamok jogszabályai eltérő lehetőséget biztosítanak a hitelezőknek arra, hogy fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezzenek az adósokkal szemben. Ezek a lehetőségek az adósok különböző kategóriái szerint is eltérőek. Az említett eltérések megnehezíthetik a hitelezők jogos elvárásainak összeegyeztetését. A hitelezők elvárják, hogy fizetésképtelenségi eljárást indíthassanak adósaikkal szemben, és egyéni végrehajtási keresetek alkalmazása helyett kollektív fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezhessenek.

Az adóssal szembeni bírósági eljárás kezdeményezésének joga további olyan terület, ahol összehangolásra lehet szükség. Minden tagállam rendelkezik olyan rendszerrel, amely lehetővé teszi az üzleti tevékenységet folytató adósok (természetes személy, vagy köz-, illetve magánjogi jogi személy), a hitelezők és az állam számára, hogy a bíróságokhoz forduljanak, kezdeményezve az adóssal szemben fizetésképtelenségi eljárás megindítását. Néhány országban azonban további különös feltételek meghatározásával korlátozzák a hitelezőknek a fizetésképtelenségi eljárás megindításához való jogát. A hitelezők fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezési jogának korlátozása olyan helyzetekhez vezethet, amikor a hitelezőket eltérően kezelik az ugyanazon adóssal szembeni elsődleges és másodlagos eljárás megindításakor.

3.5.        A követelések benyújtására és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos hitelezői bizonytalanság

Annak érdekében, hogy csökkentsék a bizonytalanságot és a tagállamokban egyenlő bánásmódban részesítsék a hitelezőket, mérlegelni kell a követelések benyújtására és ellenőrzésére vonatkozó szabályok – így az eljárások, a határidők, a szankciók és szabályok megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények, valamint a hitelezőknek nyújtandó tájékoztatás – további közelítését.

A követelések benyújtására és ellenőrzésére vonatkozó eljárás átláthatósága és hatékonysága jelentősen befolyásolja, hogy a hitelezők képesek-e megfelelő kielégítéshez jutni a csődeljárások során. A tagállamok jogszabályai különbözőképpen szabályozzák ezt a területet. A megállapított eltérések felölelik a követelések benyújtására és igények érvényesítésére rendelkezésre álló határidőket, az eljárással kapcsolatos információk rendelkezésre állását és hozzáférhetőségét, valamint a követelések késedelmes benyújtásának következményeit. A követelések benyújtásának határidejét gyakran a csődhatározatban állapítják meg. A határidő elmulasztása szintén eltérő következményekkel járhat a különböző tagállamokban. A határidőt elmulasztó hitelezők egyes országokban elveszíthetik azt a jogosultságukat, hogy a csődeljárásban követeléseket terjesszenek elő és megfelelő kielégítést szerezzenek, más tagállamokban viszont nem.

A tagállami jogrendszerek közötti komoly eltérések nagyobb valószínűséggel érintik a külföldi hitelezőket, mint a hazaiakat, mivel az eljárási szabályok betartásának esetleges elmulasztása súlyos következményekkel jár; ideértve a társasági vagyonban történő részesedéshez való jog elvesztését is.

3.6.        A szerkezetátalakítási tervek előmozdítása

A szerkezetátalakítási tervekre irányadó szabályok (beleértve azok tartalmát és a kapcsolódó eljárási kérdéseket) döntő szerepet játszanak a fizetésképtelenségi eljárások keretén belüli sikeres szerkezetátalakítás feltételeinek megteremtésében. A merev és kivitelezhetetlen szabályok csökkenthetik a szerkezetátalakítási terv elfogadásának esélyét, így nem marad más alternatíva, mint a társaság felszámolása. A tagállamok jelentősen eltérő jogi keretet fogadtak el a szerkezetátalakítási tervekre vonatkozóan. A fő különbségek arra vonatkoznak, hogy miként határozzák meg azokat a feleket, akik a terv kezdeményezőjeként járhatnak el, továbbá érintik a tervek elfogadását, módosítását és a kivitelezés ellenőrzését is.

Jóllehet a tagállamok jogszabályai főszabály szerint elfogadják, hogy az adósnak kell javaslatot tennie a szerkezetátalakítási tervre, eltérnek a szabályok abban a tekintetben, hogy a hitelezők javasolhatják-e a tervet, vagy befolyásolhatják-e annak elkészítését. Szintén komoly eltérések vannak a terv elfogadásával kapcsolatos eljárási szabályok tekintetében, ideértve azt is, hogy kategóriákba sorolják-e a hitelezőket, továbbá hogy milyen többségi szabályokat írnak elő számukra. Egyes tagállamokban nem sorolják őket kategóriákba. A tagállamok jogrendszerei különböző szabályokat tartalmaznak a terv jóváhagyásához szükséges többség tekintetében. A tagállami jogszabályok abban a vonatkozásban is eltérnek, hogy a bíróságok milyen normákat alkalmaznak a terv felülvizsgálata során. Egyes jogrendszerekben a bíróságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, másokban viszont e jogkörök némileg korlátozottabbak.

4.           A kkv-k sajátos igényei a második esély előmozdítása tekintetében

Az EU kiemelt figyelmet fordít a kkv-k helyzetére, továbbá arra, hogy második esélyt biztosítson a számukra. A Bizottság szerint az alábbi területeken kell támogatást nyújtani a kkv-knak ahhoz, hogy megbirkózhassanak a gazdasági nehézségekkel[16]:

· megelőzés;

· a csődöt követő eljárás és a második esély;

· alternatív vitarendezések;

· peres eljárások.

A szerkezetátalakítás rendkívül költséges lehet a kkv-knak, olyannyira, hogy gyakran kizárólag a csőd az egyetlen járható út a számukra. Megoldásokat kell találni a kkv-k szerkezetátalakítási költségeinek csökkentésére. Megoldást jelenthet a díjplafon bevezetése. Alternatív eljárásokat kell kialakítani, hogy a kkv-k összes típusának megfelelő megoldások álljanak rendelkezésre. Az eljárásoknak arányosnak kell lenniük a vállalkozás méretével. Az alternatív vitarendezési eljárásoknak nyitva kell állniuk az adósok valamennyi típusa előtt, függetlenül a rendelkezésükre álló pénzeszközöktől. Bár az alternatív vitarendezés átlagosan viszonylag rövid időt vesz igénybe, a sikeres rendezés aránya a legtöbb uniós tagállamban meghaladja az 50 %-ot. Noha az alternatív vitarendezési és a fizetőképtelenséget megelőző eljárások viszonylag frissen bevezetett mechanizmusok, a kkv-k egyre növekvő mértékben alkalmazzák azokat az EU-n belül.

A gazdasági nehézségek hitelezőként is érinthetik a kkv-kat. Egyes kkv-képviselők úgy vélik, hogy a hosszadalmas eljárások és a nemzeti elsőbbségi szabályok miatt a hitelezőként eljáró mikrovállalkozások fennálló követeléseik túlságosan nagy részéhez nem jutnak hozzá a fizetésképtelenségi eljárásokban. Érdemes megvizsgálni, hogy mit lehet tenni a hitelező kkv-k helyzetének javítására.

5.           További lépések

A Bizottság első lépésként a fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendelet korszerűsítését javasolja. Emellett azt tervezi, hogy elfogadja az európai vállalkozói cselekvési tervet, amely a hatékony fizetésképtelenségi eljárások elősegítésére és második esély nyújtására vonatkozó intézkedéseket tartalmaz.

További léséként a Bizottság azt mérlegeli, hogy milyen módon küzdhetők le a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok eltéréseiből származó problémák. A nemzeti szintű egyéni intézkedések nem képesek megfelelően kezelni a belső piac transznacionális vonatkozásai által támasztott kihívásokat. Hasznos intézkedést lehetne hozni a bizonytalanság csökkentése és a még inkább vállalkozásbarát környezet megteremtése céljából. Az jelenti a kihívást, hogy megfelelően és gyorsan kezeljék az adós pénzügyi nehézségeit és a hitelező érdekeit, miközben megkönnyítik a vállalkozások megmentését és szerkezetátalakítását.

A Bizottság továbbra is az európai szemeszter előző ciklusa során kialakított megközelítés szerint jár el, amelynek keretében egyes tagállamok már megreformálták hazai fizetésképtelenségi jogszabályaikat. Szükség esetén tehát olyan országspecifikus ajánlások kiadására kerülhet sor, amelyekben fizetésképtelenségi jogszabályaik naprakésszé tételére kérik fel a tagállamokat.

A Bizottság továbbá szeretné elmélyíteni azt az elemzését, amely a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok eltéréseinek a belső piac működésére gyakorolt hatására vonatkozik. Ezért e közlemény alapján párbeszédet kezd az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. A Bizottság emellett nyilvános konzultációt indít, hogy megismerje az érdekelteknek az e közleményben azonosított problémákról kialakított véleményét, és esetleges egyéb aggodalmait, valamint a lehetséges megoldásokkal és szakpolitikai alternatívákkal kapcsolatos álláspontját.

[1]               Lásd Barroso elnöknek az Európai Parlament elnökéhez címzett levelét, az Unió helyzetéről szóló, 2012. szeptember 12-i beszéddel összefüggésben.

[2]               COM(2012)573.

[3]               HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

[4]               A Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról, HL L 160., 2000.6.30., 1. o.

[5]               A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet felülvizsgálatát kísérő hatásvizsgálat részletesebben ismerteti ezt a problémakört, COM(2012) 744.

[6]               A 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalás, amely a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság számára az uniós társasági joggal összefüggésben.

[7]               „Harmonisation of insolvency law at EU level” (A fizetésképtelenségi jog uniós szintű összehangolása), Európai Parlament 2010., PE 419.633. Ezt követte a „harmonisation of insolvency law at EU level with respect to opening of proceedings, claims filing and verification and reorganisation plans” (a fizetésképtelenségi jog uniós szintű összehangolása az eljárás megindítása, a követelések benyújtása, valamint az ellenőrzési és átszervezési tervek tekintetében) című tanulmány, Európai Parlament 2011., PE 432.766.

[8]               „Business Dynamics: Start-ups, Business Transfers and Bankrupcy” (Vállalkozások dinamikája: induló vállalkozások, vállalkozások átruházása és csőd) című jelentésére), Európai Bizottság, Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság 2011. január. E jelentés tartalmaz egy tanulmányt, amely a jogi és igazgatási csődeljárás gazdasági hatásait és a csődöt követő második esély lehetőségét vizsgálja 33 európai országban (27 uniós tagállamban, valamint Izlandon, Norvégiában, Horvátországban, Törökországban, Szerbiában és Montenegróban).

[9]               Lásd: „A second chance for entrepreneurs: prevention of bankruptcy, simplification of bankruptcy procedures and support for a fresh start” (Második esély a vállalkozóknak: a csőd megelőzése, a csődeljárások egyszerűsítése és az újrakezdés támogatása), a szakértői csoport jelentése, Európai Bizottság, Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, 2011. január.

[10]             Az Európai Unió Tanácsa, 10975/11. sz. dokumentum.

[11]             Világosan meg kell különböztetni a „becsületes” és a csalárd vállalkozókat, az utóbbiak bátorításának egyértelmű elkerülése érdekében.

[12]             COM(2008) 394 végleges. Ezt megelőzte „Az üzleti kudarc miatti megbélyegzés ellen – az újrakezdés politikájáért ” című közlemény, COM(2007) 584 végleges.

[13]             II. alapelv: „Biztosítani kell azt, hogy a csődbe jutott becsületes vállalkozók gyorsan megkapják a lehetőséget az újrakezdéshez”.

[14]             A második eséllyel foglalkozó szakértői csoport említett jelentésének egyik ajánlása is ez volt.

[15]             COM(2011) 78 végleges.

[16]             „A second chance for entrepreneurs: prevention of bankruptcy, simplification of bankruptcy procedures and support for a fresh start” (Második esély a vállalkozóknak: a csőd megelőzése, a csődeljárások egyszerűsítése és az újrakezdés támogatása), lásd a 9. lábjegyzetet.