This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52010DC0571
GREEN PAPER on expanding the use of e-Procurement in the EU
ZÖLD KÖNYV Az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről
ZÖLD KÖNYV Az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről
/* COM/2010/0571 végleges */
ZÖLD KÖNYV Az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről /* COM/2010/0571 végleges */
HU || EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.10.18. COM(2010) 571 végleges ZÖLD KÖNYV Az elektronikus közbeszerzés Európai
Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről SEC(2010) 1214 ZÖLD KÖNYV Az elektronikus közbeszerzés Európai
Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről
1.
Mire szolgál az elektronikus közbeszerzésről
szóló zöld könyv
Az elektronikus közbeszerzés azt jelenti, hogy
a kormányzati intézmények és más állami szervezetek áruk beszerzése,
szolgáltatások megrendelése vagy építési beruházásra irányuló ajánlatkérés
során elektronikus kommunikációt használnak, és a tranzakciókat elektronikus
úton bonyolítják le. Sokkal többről van azonban szó, mint arról, hogy a
közbeszerzési eljárások során használt papíralapú rendszereket átállítják
elektronikus kommunikációs rendszerre. Az e-közbeszerzés lehetőséget ad
arra, hogy jelentősen javuljon az egyes beszerzések hatékonysága, a
közbeszerzések általános adminisztrációja és a kormányzati szerződések
piacának működése. Az e-közbeszerzés fokozatos bevezetése az
ambiciózus e-kormányzati menetrend részét képezi, ami alapvetően
megváltoztathatja a közigazgatás működését és teljesítményét. A Bizottság
által kidolgozott európai digitális menetrend[1] bizottsági fehér könyv
elfogadását tervezi, amely körvonalazza azokat a bizottsági intézkedéseket,
amelyek célja egy összekapcsolódó e-közbeszerzési infrastruktúra létrehozása. Ez a zöld könyv az intézkedések
végrehajtásához és egy ambiciózus, de reális program
meghatározásához/végrehajtásához tett első lépés annak érdekében, hogy az
IKT lehetőségeinek kiaknázásával javuljon a belső piacon a
közbeszerzések lebonyolítása. Ez a dokumentum megkezdi a jelenlegi uniós
közbeszerzési keret összehangolt, ambiciózus és átfogó felülvizsgálatát is, ami
alapján elkészülnek az uniós jogszabályok reformjára vonatkozó javaslatok. Ezt
követően egy második zöld könyv a jelenlegi uniós közbeszerzési keret
korszerűsítésével kapcsolatos más kérdésekkel foglalkozik majd. Az EU miniszterei 2005-ben kifejezték reményüket,
hogy „2010-re a közbeszerzésre vonatkozó uniós értékhatár feletti
közbeszerzések legalább 50 %-a elektronikus úton valósul meg”.[2]
Ennek eléréséhez a Bizottság jogszabályt módosított és végrehajtotta az
e-közbeszerzési cselekvési tervet (2004)[3]. Ennek ellenére a bevezetés
szintje messze elmarad a kezdeti törekvésektől, ami az átállás
műszaki, logisztikai és adminisztratív összetettségét jelzi. A Bizottság
értékelése[4] arra a megállapításra jutott, hogy azokban a
tagállamokban, amelyek elsőként vezették be a rendszert, a teljes
közbeszerzési költségvetés kevesebb mint 5 %-ánál történt a lebonyolítás
elektronikus úton.[5] A Bizottság úgy véli, hogy eljött az ideje
annak, hogy a közösségi intézkedések újra az e-közbeszerzés nemzeti, regionális
és helyi közigazgatások általi kiépítésének támogatására összpontosuljanak. A
technológia már rendelkezésre áll. Sok régióban és tagállamban bevált és
sikeres e-közbeszerzési platformok működnek. Az e rendszereken lebonyolódó
műveletek elérték a kritikus tömeget és számuk jelentősen növekszik.
Lehetőség van a legjobb gyakorlatok terjesztésére és az Unió jogi és szakpolitikai
kereteiben fellelhető – a jelenlegi fejlődést esetlegesen akadályozó
– hiányosságok kiküszöbölésére. Emellett lehetőség van a fejlesztések és
a folyamatok egymáshoz igazítására annak biztosításához, hogy az elektronikus
közbeszerzés kialakulóban lévő infrastruktúrájának alapelemei támogassák a
közbeszerzési eljárásokban való határokon átnyúló részvételt. A műszaki
megoldások és alkalmazások ellenőrizetlen terjedése ahhoz vezethet, hogy
szükségtelen akadályok tornyosulnak a gazdasági szereplők elé, ha
partnerországok rendszerein keresztül szervezett eljárásokban szeretnének részt
venni. Miközben az elektronikus közbeszerzésben való határokon átnyúló
részvételről továbbra sincsenek pontos adatok, a Bizottság
meggyőződése, hogy most kell cselekedni annak érdekében, hogy
elkerülhetők legyenek a technikai vagy működési akadályok, amelyek az
e-közbeszerzés terjedésével szaporodhatnak. Mi az e-közbeszerzés? Az e-közbeszerzés gyűjtőfogalom, amely magában foglalja
azokat az elemeket, amelyek a közbeszerzés során a papíralapú eljárásoknak
IKT-alapú kommunikációval és feldolgozással való felváltására vonatkoznak. Az
e-közbeszerzés azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárás különböző
szakaszainak – ajánlati felhívás közzététele, ajánlati dokumentáció biztosítása,
ajánlat benyújtása, értékelés, szerződés odaítélése, megrendelés,
számlázás és kifizetés – támogatásához elektronikus folyamatok bevezetésére
kerül sor. A számlázáshoz és kifizetéshez kapcsolódó (a szerződés odaítélését
követő) folyamatok nem kötődnek szorosan a közbeszerzéshez, a
szélesebb (B2B) piac számára kidolgozott megoldások ugyanúgy alkalmazhatók ezen
a területen[6]. Néhány szakasz (közzététel, benyújtás,
értékelés és megrendelés) azonban egyénileg kialakított megoldásokat tesz
szükségessé. Az ajánlat benyújtása, az értékelés és a megrendelés jelenti a
legnagyobb problémát, mivel egyeztetett protokollokra és szabványokra van
szükség az összetett dokumentumok cseréjének, valamint az ajánlatkérő és a
szállítók közötti együttműködésnek a megszervezéséhez. A közbeszerzés néhány eleme továbbra sem teszi lehetővé az
automatizált kezelést. Például az összetett közbeszerzések (tervezés, építési
beruházások) néhány szakaszát nehéz szabványosítani, és kézi beavatkozásra
lehet szükség. Mindenesetre arra azonban van lehetőség, hogy a
közbeszerzési tevékenység nagy része elektronikus alapokra kerüljön. Korea
példája tanulságos: a kormányzati beszerzések több mint 90%-a a központi
igazgatású KONEPS platformon keresztül zajlik. Gyakran előfordul, hogy a közbeszerzési eljárás egy része
lebonyolítható elektronikus úton, míg más lépések nem automatizálhatók. Számos
közigazgatás hozott létre az ajánlati felhívások közzétételére és az ajánlati
dokumentációhoz való hozzáférésre szolgáló portált. Az ajánlatok benyújtásához,
feldolgozásához és értékeléséhez, valamint a megrendeléshez szükséges
automatizált rendszer használata terén nem figyelhető meg jelentős
előrelépés. A végleges cél a minden szakaszában elektronikus közbeszerzés
megvalósítása, ami azt jelenti, hogy az ajánlati felhívás közzétételétől
kezdve a fizetésig minden szakasz elektronikus eljárásokon keresztül,
automatizált alapon bonyolítható le. Ilyen lehetőségek rendelkezésre
állnak, általában specializált e-közbeszerzési platformokon keresztül, amelyek
biztosítják az összes szükséges támogatást az egyes ajánlatkérőknek az
elektronikus közbeszerzési eljárások működtetéséhez.
2.
Miért fontos az elektronikus közbeszerzés?
A Bizottság szerint az e-közbeszerzés
szélesebb körű alkalmazása az alábbi előnyökkel jár: a) Megnövekedett
hozzáférhetőség és átláthatóság: az egyes
ajánlattételi lehetőségekkel kapcsolatos információk áramlásának
automatizálásával és centralizálásával javulhat a vállalkozások hozzáférése a
közbeszerzésekhez. A lehetőségek online keresése sokkal gyorsabb és
olcsóbb, mint az egyes kiadványok átböngészése. Az e-közbeszerzési rendszerek
úgy is beállíthatók, hogy a szállítók értesítést kapjanak a különböző
lehetőségekről és azonnali hozzáférést biztosítsanak az ajánlati
dokumentációhoz. Az átláthatóság is javul, mivel a közbeszerzési eljárás
nyitottabb, jobban dokumentált és szélesebb körhöz eljut. Ennek eredményeként
javul a közbeszerzés nyomon követése és általános hatékonysága, a piacokon
erősödik a verseny és bővül a versenyben részt vevő szállítók
köre. b) Előnyök
az egyes eljárások szempontjából: a papíralapú
rendszerekkel szemben az elektronikus közbeszerzés hozzájárulhat ahhoz, hogy az
ajánlatkérők és a gazdasági szereplők adminisztratív költségei
csökkenjenek és az egyes közbeszerzési eljárások felgyorsuljanak. A jelenlegi
pénzügyi helyzetben ez a hatékonyság rendkívül előnyös, mert a korlátozott
erőforrások a lehető legjobban használhatók ki. Az e-közbeszerzési
rendszerek igen hasznosnak bizonyultak a közbeszerzési költségvetési keret
felhasználásának felgyorsítása szempontjából is. c) A közbeszerzés hatékonyabb
adminisztrációja: ahol vannak központi beszerző
szervezetek, az elektronikus eljárások használata elősegítheti a
közbeszerzéssel összefüggő költséges háttérfeladatok központosítását és a
méretgazdaságosság kihasználását a közbeszerzési adminisztráció terén. Az
e-közbeszerzésre való átállás lehetővé teszi a közbeszerzési eljárás
szélesebb körű racionalizálását és felülvizsgálatát is – az e-közbeszerzés
alkalmazásának nem azt kell jelentenie, hogy az esetleg már évek óta
működő papíralapú eljárást most egyszerűen
„átmásolják”elektronikus formátumúba. Az e-közbeszerzés integrálható egy adott
szervezet más (elektronikus) tevékenységeibe (például a
leltárellenőrzésbe, a szerződéskezelési rendszerbe és az auditba),
így biztosítható az összhang és a nagyobb hatékonyság. d) Lehetőség az EU
közbeszerzési piacainak integrálására: papíralapú
eljárás esetén az információhiány, valamint a szállító telephelye és az
ajánlattétel helye közötti távolsággal kapcsolatos aggályok
elbizonytalaníthatták a gazdasági szereplőket vagy akár vissza is
tarthatták az egyes eljárásokban való részvételtől. Az e-közbeszerzés
lehetővé teszi a távolsággal összefüggő akadályok és az információs
hiányosságok kiküszöbölését és nagyobb részvételre ösztönöz, szélesítve a
lehetséges szállítók körét és bővítve a piacokat. Bár a szóban forgó
üzleti tranzakció tényleges lebonyolítása szempontjából továbbra is van
jelentősége a távolságnak vagy a fizikai közelségnek, ez a megoldás
lehetőséget ad a közbeszerzési eljárásban való részvétel távolsággal
összefüggő költségeinek csökkentésére. Az így kialakuló átláthatóság
nemcsak a határokon átnyúló eljárásoknál jelent előnyt, kedvező
hatása az országhatárokon belül is érzékelhető, mivel egy régió szállítói
egy másik régió lehetőségeit is kihasználhatják. Az ajánlattételi
lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz való könnyebb hozzáférés és az
ajánlatok egyszerűsített feldolgozása megkönnyíti a külföldi szállítók
számára a részvételt az online közbeszerzési eljárásokban.[7] A fenti előnyök mindegyike hozzájárul
ahhoz, hogy a közbeszerzés kívánt eredménye hatékonyabban elérhető legyen.
Az e-közbeszerzés keretében a közszolgáltatásokhoz szükséges beszerzések az
adófizetők szempontjából előnyösebb feltételekkel bonyolíthatók le.
Ezek a megtakarítások most, amikor a közkiadások kezelésére jelentős
nyomás nehezedik, különösen nagy jelentőségűek. Ezek az előnyök azonban csak
megfelelő ráfordítással érhetők el. A közbeszerzés elektronikus
lebonyolításának biztosítása az egész közbeszerzési láncban beruházást igényel
a szükséges kapacitás kiépítése és az átállás irányítása érdekében. Az országos
és regionális e-közbeszerzési eszközök beruházási költségei – az e-portálok
átfogóbbá tétele – 0,5 millió EUR-tól 5 millió EUR-ig terjednek[8].
A fenntartási költségek néhány ezer és több millió EUR közötti összeget is
kitehetnek, a rendszer méretétől és fejlettségétől függően. A
tapasztalatok szerint ezek a beruházások az adminisztratív költségek
megtakarítása révén rövid időn belül megtérülnek. E rendszerek használatát
jobban akadályozza, hogy ma még ösztönözni kell az ajánlatkérőket és a
szállítókat arra, hogy vegyék igénybe ezt a lehetőséget. Az
e-közbeszerzéssel összefüggő kezdeményezések sikere gyakran jár együtt a
felhasználók képzésének széles körű támogatásával és azzal, hogy az
e-közbeszerzés szponzorai folyamatos erőfeszítéseket tesznek rendszereik
népszerűsítésére és fejlesztésére. Megtakarítással és javítással
összefüggő példák ·
Az olaszországi Emilia Romagna-ban az Intercent ER
ügynökség nyújt e-közbeszerzési szolgáltatásokat, ezek többek között:
e-piactér, e-katalógusok és e-árverések, és jelenleg 539 közigazgatási egység
számára jelent referenciát (a helyi ügynökségek 90%-a). Az ügynökség 2008-ban
körülbelül 419 millió EUR értékű tranzakciót dolgozott fel, ami
hatékonyság szempontjából 67,5 millió EUR, munkaidő szempontjából pedig 45
ember/év megtakarítást jelent. ·
Az osztrák szövetségi közbeszerzési ügynökség
e-közbeszerzési rendszer keretében fogja össze a szövetségi hatóságok beszerzéseit.
2008-ban 178 millió EUR megtakarításról számolt be, miközben a közbeszerzések
nagyságrendje 830 millió EUR volt. Úgy tűnik, az előnyök messze
felülmúlják a megtakarítás kevesebb mint 3 %-át jelentő, évi 5 millió
EUR-t kitevő fenntartási költségeket. ·
2005. február 1-je óta Dániában valamennyi
szerződő hatóság csak elektronikus számlát fogadhat el. Ez a reform
évente körülbelül 15 millió számlát érint és az egész közszférára vonatkozik, a
minisztériumoktól az óvodákig. Az elektronikus számlázás használata a
belső adminisztratív eljárások megtakarításain felül várhatóan évente 100
millió EUR megtakarítást jelent az államnak. ·
Norvégiában az Ehandel platform használatával a
hatóságok 20–40 %-kal le tudták csökkenteni a megrendelések kezelésére, az
áruk fogadására és a számlázásra fordított időt, és 2–10 % közötti
ármegtakarítást értek el a régióban. ·
Az Egyesült Királyságban a Buying Solutions
internetes szolgáltató 2008/2009. évi éves jelentésében arról számolt be, hogy
több mint 5 milliárd font összegű értékesítést tett könnyebbé, és az
általa kínált szolgáltatás igénybevétele 732 millió font megtakarítást
jelentett. Az Egyesült Királyság által közzétett adatok szerint az elektronikus
árverések használata révén elért megtakarítások gyakran meghaladják a 10 %-ot
(akár 45 %-osak is lehetnek), és az EK nemrég bejelentette, hogy az
e-árverés használatával 2011 végéig akár 270 millió font közpénz megtakarítását
tervezi. ·
Egy portugál tanulmány összehasonlította a legjobb
ajánlatokat, amelyek alapján 50 állami kórház 2009-ben (papíralapú rendszer
használatával) és 2010-ben (e-közbeszerzésen keresztül) építési beruházásra
irányuló szerződést kötött. Arra a megállapításra jutott, hogy 2010-ben az
e-közbeszerzés által generált nagyobb verseny következtében 18 %-os költségcsökkenés
következett be.
3.
Milyen szerepet játszhat az eu az e-közbeszerzés
előmozdításában?
Az e-közbeszerzéssel kapcsolatos beruházások
nagy részét tagállami vagy regionális szinten kell megvalósítani, hiszen ezeken
a szinteken merülnek fel az igények és találhatók meg az erőforrások.
Emellett az EU közbeszerzési jogszabályai lehetővé teszik az
ajánlatkérők számára, hogy válasszanak: elektronikus vagy egyéb
kommunikációs módszereket használnak-e az értékhatár feletti közbeszerzések
lebonyolításához. Ezért az elektronikus közbeszerzéssel kapcsolatos uniós
szakpolitikának fel kell ismernie, hogy az átállás lentről felfelé és
decentralizáltan valósulhat meg. Az uniós kezdeményezéseknek azonban
változatlanul fontos szerepük van az e-közbeszerzés lehetőségeinek
felszabadításában és az e-közbeszerzésre való koordinálatlan és decentralizált
átállás nehézségeinek elkerülésében. Az EU jogi és szakpolitikai
erőfeszítéseinek az eddigiekhez hasonlóan továbbra is az alábbiakra kell
irányulniuk: (1)
Lehetővé kell tenni az ajánlatkérők
számára a közbeszerzések elektronikus úton való lebonyolítását. Az uniós
jogszabályokat úgy kell kialakítani, hogy segítsék az e-közbeszerzési
rendszerek és eljárások használatát (az értékhatár feletti közbeszerzések
esetében); (2)
Biztosítani kell, hogy az e-közbeszerzés
lebonyolításának módja összhangban legyen a közbeszerzésre vonatkozó uniós
jogszabályok alapelveivel és rendelkezéseivel (az értékhatár feletti
közbeszerzések esetében), és a Szerződés vonatkozó elveivel (értékhatár
alatti közbeszerzések esetében). (3)
Ösztönözni kell a konvergens, biztonságos, de
üzleti szempontból életképes megoldások fejlesztését és használatát, valamint
terjeszteni kell a legjobb gyakorlatokat, ezáltal felgyorsul az
e-közbeszerzésre való átállás, és elkerülhetők a felesleges átfedések és a
hibák megismétlődése. (4)
A gazdasági szereplők számára lehetővé
kell tenni, hogy az egész egységes piacon részt vehessenek az elektronikus
közbeszerzési eljárásokban. Az e-közbeszerzés lehetőséget nyújt a
távolsággal összefüggő korlátok és az információhiány csökkentésére. A
különböző tagállamok e-közbeszerzési kapacitásának – a lehető
legnagyobb mértékben – közös modellekre és módszerekre kell épülnie. Ösztönözni
kell a helyi, regionális és országos e-közbeszerzési rendszerek közötti
interoperabilitás javítását és erősítését. Ezáltal elkerülhetők
lesznek az e-közbeszerzési rendszerekben való határokon átnyúló részvétel elé
tornyosuló szükségtelen technikai akadályok. Az uniós szakpolitika ezért fontos és
kiegészítő szerepet játszhat azoknak az országos vagy regionális
erőfeszítéseknek a támogatásában, amelyek célja a közbeszerzés
elektronikus alapokra helyezése. Széles koordinációs szerepe is van, azáltal,
hogy biztosítja az összhangot más kapcsolódó területeken lezajló fejlesztésekkel
– például az elektronikus aláírásra vagy az elektronikus számlázásra vonatkozó
jogszabályok révén – ami végül a megközelítések bizonyos mértékű
harmonizációjához vezethet az Unión belül. Az uniós szintű dimenzió
figyelmen kívül hagyása akadályozhatja az átállást, a spanyolviasz újabb és
újabb feltalálásával rengeteg erőforrás veszhet kárba, és kihasználatlanul
maradhat az e-közbeszerzésben rejlő lehetőség a szállítói kör
szélesítésére. Ennek a zöld könyvnek és a későbbi tanulmányoknak az a
céljuk, hogy olyan reális és hatékony alapot határozzanak meg az EU számára,
amely támogatja és megkönnyíti ezt a fontos folyamatot.
4.
Mit tett eddig az eu?
A Bizottság számára nem ismeretlen ez a
szakpolitikai terület. Az elmúlt években már számos intézkedést tett a fent
ismertetett célok elérése érdekében, mindenekelőtt a következőket: (1) Javasolta az uniós közbeszerzési
irányelvek módosításait, amelyek lehetővé teszik az elektronikus eljárások
használatát a közbeszerzés során és olyan módszereket és eszközöket vezetnek
be, amelyek relevánsnak tekinthetők az e-közbeszerzés szempontjából. Az
uniós jogszabályok korábban nem tették lehetővé e módszerek használatát. A
Bizottság új módszereket és eszközöket (e-árverések, dinamikus beszerzési
rendszer (DPS – dynamic purchasing system) is bevezetett, hogy lehetővé tegye
az ajánlatkérők számára, hogy jobban kihasználhassák az elektronikus
kommunikációt a közbeszerzés eredményének javítása céljából. Ezeket a
javaslatokat a 2004. évi módosított közbeszerzési irányelvben fogadták el és
hajtották végre. (2) Az e-közbeszerzés használatának
egyértelműbbé tétele és ösztönzése érdekében több mint 30 nem jogalkotási
kezdeményezést dolgozott ki és hajtott végre (cselekvési terv). A cselekvési
tervet alátámasztó szakpolitikai elképzelés ambiciózus volt, célként jelölte meg,
hogy „minden, személyi számítógéppel és internetkapcsolattal rendelkező
európai vállalkozás részt vehessen az elektronikus úton zajló közbeszerzésekben”.[9] (3) Társfinanszírozott kutatással és
egyéb gyakorlati eszközök kifejlesztésével segített a határokon átnyúló
e-közbeszerzés adminisztratív és technikai akadályainak leküzdésében. Ide
tartozik a PEPPOL[10] kezdeményezés, a nemrég bevezetett e-CERTIS
eszköz és az Open e-PRIOR, amelyek jelenleg fejlesztés alatt lévő vagy
nemrég bevezetett projektek. E zöld könyv elkészítésével párhuzamosan a
Bizottság szolgálatai elvégezték az e-közbeszerzést támogató uniós intézkedések
értékelését. Az értékelés fő következtetése, hogy a cselekvési terv
összességében megfelelően azonosította a kezelendő kihívásokat és a
kiemelt területeket. Azt is elismerte, hogy az előrelépés fő
ösztönzőinek a tagállamoknak és a régióknak kell lenniük. Számos
intézkedést állapított meg a nemzeti és regionális beruházások oly módon való
irányításához, hogy az összhangban legyen az uniós jogszabályokkal és az
egységes piaccal. A cselekvési terv számottevő sikereket
ért el az ajánlati felhívások elektronikus közzétételét szolgáló infrastruktúra
kialakítása és használata terén. Jelenleg az Unió egészében egységes,
elfogadott és jól alkalmazott rendszer áll rendelkezésre az értékhatár feletti
közbeszerzésekre vonatkozó felhívások közzétételéhez, amelyet országos szinten
kompatibilis infrastruktúra támogat. 2009-ben a TED-nek (Tenders Electronic
Daily) küldött formanyomtatványok több mint 90 %-a érkezett be
elektronikus úton és strukturált formában. Országos és regionális szinten
fejlődött az értékhatár alatti közbeszerzésekre vonatkozó felhívások
elektronikus úton való közzététele is. A cselekvési terv számos intézkedése
tartalmazott iránymutatást vagy kísérleti tanulmányt, amelyek célja egyes
megoldások tesztelése vagy támogatása volt. Ezek felhívták a figyelmet egyes
problémákra, rámutattak megoldásokra és közös referenciapontokat adtak a
szélesebb piacnak. Nem volt céljuk azonban, hogy konkrét megoldásokat vagy
eredményeket érvényesítsenek akkor, amikor még kialakulóban voltak a
technológiák és az üzleti modellek. A szabványosítás terén még nem
kristályosodtak ki konkrétabb projektek. Összefoglalva: bár általánosságban jól
azonosították a kiemelt területeket, és a cselekvési terv nagy részét a
terveknek megfelelően hajtották végre, még nem alakult ki olyan helyzet,
amelyben valamennyi uniós vállalkozás a saját számítógépének használatával
részt vehetne az összes közbeszerzési eljárásban. A cselekvési terv számos – 2004-ben helyesen
megállapított prioritása – ma változatlanul érvényes. A kialakulóban lévő
e-közbeszerzési környezetben megfelelőnek bizonyult a nem kötelező
erejű jogi szabályozás (soft law) és ösztönözte a kreatív megoldások
kidolgozását. Utólag megállapítható, hogy vannak olyan területek, amelyeknek
előnyére vált volna a proaktívabb és/vagy közvetlenebb megközelítés. A
cselekvési terv értékelése számos problémát és gyenge pontot állapított meg,
amelyek – ha nem veszik őket figyelembe – az e-közbeszerzés szélesebb
alkalmazásának és az online közbeszerzési eljárásban való, határokon átnyúló
részvételnek az akadályává válnak. Az e-közbeszerzést támogató,
Bizottság által finanszírozott és irányított intézkedések PEPPOL: különböző uniós országok közszférabeli
szervezetei által működtetett és az Európai Bizottság által
társfinanszírozott rendszer, határokon átnyúló jelentős e-közbeszerzési
projekt, amelynek célja, hogy nagy léptékű, standardokon alapuló
IT-infrastruktúrát és szolgáltatásokat biztosítson összeurópai online
közbeszerzési műveletek létrehozásához és lebonyolításához. A
PEPPOL-struktúra középpontjában egy szállítási hálózat áll, ami lehetővé
teszi az elektronikus közbeszerzésben részt vevő üzleti partnereknek, hogy
csatlakoztassák saját IT-erőforrásaikat és így biztonságos és megbízható
módon bonyolítsák le üzleti dokumentumaik átadását. A projekt megoldást fog
kínálni az e-megrendelésre és az e-számlázásra is, valamint biztosítja az
e-katalógusok rendszereinek létrehozását, az aláírások hitelesítését és egy ún.
virtuális céginformációs dosszié kialakítását szolgáló elemeket. Open e-PRIOR: az Európai Bizottság
fejlesztette ki az e-PRIOR-t, hogy lehetővé váljon strukturált
e-katalógusokhoz, e-megrendelésekhez és e-számlázáshoz kapcsolódó dokumentumok
cseréje a Bizottság és szállítói között. Az Open e-PRIOR ezt a megoldást
mindenki számára újrafelhasználható, nyílt forráskódú formátumban biztosítja.
Emellett az Open e-PRIOR integrált PEPPOL hozzáférési pontot tartalmaz, ami
lehetővé teszi a dokumentumok PEPPOL-hálózaton keresztül történő
cseréjét. e-CERTIS: az e-CERTIS, amelyet e zöld könyvvel
egyidejűleg vezetnek be, ingyenes online információs eszköz, amely a 27
tagállam, a két tagjelölt ország (Törökország és Horvátország) és a három
EGT-ország (Izland, Liechtenstein és Norvégia) által a közbeszerzési eljárás
során gyakran kért különböző tanúsítványok és igazolások részleteit
tartalmazza. Az e-CERTIS-t úgy alakították ki, hogy segítsen a gazdasági
szereplőknek és az ajánlatkérőknek egyrészt abban, hogy megértsék,
mely információkat kérik tőlük, vagy melyeket kell biztosítaniuk, másrészt
pedig hogy azonosítani tudják a kölcsönösen elfogadható, egyenértékű
dokumentumokat.
5.
Az e-közbeszerzés helyzete
a) A műszaki megoldások
rendelkezésre állása Az e-közbeszerzés ma már nemcsak elmélet,
hanem a gyakorlatban is megvalósítható. A technológia rendelkezésre áll és
számos országban használják, lehetővé téve a közbeszerzési eljárás
valamennyi szakaszának online lebonyolítását. A technológia nem biztosította valamennyi
eljárási lépésben a várt (csúcstechnológiájú) megoldásokat. Néhány esetben a
pragmatikusabb megközelítés eredményezett előrelépést – praktikus,
technikai szempontból kevesebb kihívást jelentő megoldásokat magukban
foglaló kerülőutak vagy az on- és offline kommunikáció kombinációja,
például a kizárással és a kiválasztással kapcsolatos kritériumokat igazoló
dokumentumok benyújtásához kidolgozott módszerek; a felhasználónév és jelszó
használata az ajánlattevő hitelesítéséhez. Ezek a megoldások mindazonáltal
érvényesek – egyszerűen alternatív utat jelentenek a végeredmény
eléréséhez. Megállapították a minden szakaszában automatizált elektronikus
közbeszerzés néhány korlátját, például nehézségek merültek fel az összetett
beszerzések automatizált értékelésének használatával kapcsolatban; illetve
szükség lenne egy, az Unió egészében elfogadott időbélyegző
rendszerre. b) E-közbeszerzési kapacitásba való
beruházás és a kapacitás rendelkezésre állása Az e-közbeszerzés európai jelenléte egyre
érzékelhetőbb. Számos platform sikere jelzi működőképességét.
Néhány ajánlatkérő, gazdasági szereplő, központi beszerző
szervezet és tagállam részéről jelentős erőfeszítések történtek
és előrelépésre került sor. Komoly eredményt sikerült elérni a
közbeszerzési eljárás legtöbb/összes szakaszának támogatására alkalmas
elektronikus alkalmazások kifejlesztése terén. Néhány tagállam és régió olyan
e-közbeszerzési rendszert indított el, amely támogatni tudja a minden
szakaszában elektronikus közbeszerzési eljárásokat – legalább a standard
árubeszerzés és szolgáltatás-megrendelés esetében. Más rendszerek a
közbeszerzés első elemeinek biztosítására összpontosítanak – 25
tagállamban lehetőség van arra, hogy a hirdetmények és az ajánlati
dokumentációk elektronikus úton elérhetők legyenek. Számos sikeres rendszer harmadik fél által,
hálózatban biztosított e-közbeszerzési modellt fogadott el. Ezek a platformok
gyakran több szervezetnek kínálják e-közbeszerzési szolgáltatásaikat. Egyedi
beszerzők saját webhelyet kapnak, ahol a távolból meghatározhatják saját
felhasználóikat, folyamataikat és az általuk várt szolgáltatásokat. Ezek egy
részét állami ügynökségek működtetik, de vannak az ágazaton belüli
magáncégek által biztosítottak is; az ajánlatkérők pedig átalányt, vagy a
használat alapján megállapított díjat fizetnek. c) Az e-közbeszerzés jelenlegi
alkalmazása Összességében a legtöbb országban és az EU
egészében továbbra is alacsony az e-közbeszerzés alkalmazása és a becslések
szerint az összes közbeszerzés értékének kevesebb mint 5 %-át teszi ki. Ez alól kivételt jelent Portugália, ahol 2009.
november 1-je óta a legtöbb állami beszerzés esetében kötelező az
elektronikus eszközök alkalmazása a közbeszerzés egyes szakaszaiban a
szerződés odaítéléséig (néhány kis értékű szerződést nem
elektronikus úton kötnek, és egyes beszerzések értékelése elvégezhető
elektronikus és standard eszközök együttes használatával). Ennek eredményeként az ajánlatkérők ma sokkal
gyorsabban lebonyolítják a beszerzést, és az adminisztráció terén évente 28
millió EUR megtakarítás várható. Más
tagállamok szintén kötelezővé tették nemzeti szinten a közbeszerzés egyes
szakaszainak elektronikus lebonyolítását vagy bizonyos e-közbeszerzési eszközök
használatát, például Ciprus, Belgium és Hollandia már bevezette vagy tervezi,
hogy az ajánlati felhívásokat meghatározott platformokon keresztül kell
közzétenni. Más országok egyes kormányzati
szintekre vonatkozóan vezettek be kötelező elemeket, például Ausztria
meghatározott áruk beszerzésénél és szolgáltatások megrendelésénél
keretszerződések használatát tette kötelezővé a szövetségi hatóságok
számára. További tények utalnak arra, hogy sok
ajánlatkérő és gazdasági szereplő átállt az e-közbeszerzésre és nem
szándékozik visszatérni papíralapú eljárások lebonyolítására. d) E-közbeszerzési rendszerek
határokon átnyúló elérhetősége A jelenleg működő különböző
rendszerekben kevés a közös vonás – egyedi, elszigetelt megoldások alakultak ki
– és gyors lépésekre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön a kapcsolódás e
rendszerek között, ellenkező esetben számolni kell a piac
szétaprózódásának komoly kockázatával. A jelenlegi üzleti folyamatok,
szabványos dokumentumok, valamint kommunikációs módok még nincsenek kellő
mértékben egységesítve. Minél inkább előre meghatározott és
újrafelhasználható elemek állnak rendelkezésre az elektronikus közbeszerzésben,
annál könnyebb lesz egy interoperábilis e-közbeszerzési környezet kialakítása,
ami szélesebb körű alkalmazásra és végül határokon átnyúló felhasználásra
ösztönöz. Miközben nem lenne jó és nem is cél, hogy a fejlődés egyetlen
nagy, merev rendszer kialakulása felé mutasson, megkönnyíti a részvételt, ha a
rendszerek alapfunkciói közösek. E problémák egy részének következtében a
jelenlegi piacon azok a gazdasági szereplők, akik/amelyek más tagállam
online közbeszerzési eljárásában szeretnének részt venni, gyakorlati, technikai
és adminisztratív akadályokkal kerülnek szembe. Az országos/regionális
e-közbeszerzési eljárásokat a helyi adminisztratív és technikai gyakorlatnak
megfelelően alakítják ki, ami jelentősen eltérhet. Bár 2004 óta
jelentősen bővült a rendelkezésre álló infrastruktúra, csekély
konkrét előrelépés történt az akadálymentes, határokon átnyúló
elektronikus közbeszerzés irányába. Eddig ezek a kérdések nem kerültek
napirendre, mivel a partnerországok szállítói részéről csekély igény
jelentkezett az online közbeszerzésben való részvételre. Mindazonáltal ma már
figyelembe kell venni ezeket a kérdéseket, ha nem akarunk újabb technikai
akadályokkal szembekerülni a határokon átnyúló (online) közbeszerzés kapcsán.
6.
Kihívások
Ez a szakasz azokkal a főbb
tényezőkkel foglalkozik, amelyek meghiúsítják az e-közbeszerzésre
történő sikeres átállást, és amelyek esetleg szükségtelenül hátráltatják
az online közbeszerzési eljárásokban való, határokon átnyúló részvételt. A
szóban forgó problémák közül számos összefügg egymással, és sikeres megoldásuk,
valamint a szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében nem lehet
őket egymástól függetlenül kezelni. (1)
Az ajánlatkérők és a szállítók
tétlenségének és félelmeinek leküzdése: a
közbeszerzések elektronikus úton történő lebonyolítására szolgáló
technológia és kapacitás egyre inkább rendelkezésre áll. Ebben az esetben
azonban nem beszélhetünk arról, hogy a rendszer kiépítése a használatot is
előmozdítaná. Az ajánlatkérők csak lassan kezdik kihasználni
lehetőségeit. Ennek oka lehet a belső rendszerek átszervezésének
költségessége, valamint a rendszer nyújtotta előnyök korlátozott ismerete.
Hasonlóképpen a szállítók sem ismerik fel minden esetben, hogy milyen előnyökkel
is járhat számukra az átállás. Az e-közbeszerzésre irányuló beruházások
felismert kockázatai miatt sok ajánlatkérő és szállító inkább kivár. A
technológiához kapcsolódó kockázatok mellett aggasztja őket a szóban forgó
technológiáknak a meglévő információs rendszerekbe való integrációja, az
üzleti modell, amelyet ezek a technológiák rákényszerítenek a szállító és az
ajánlatkérő között fennálló kapcsolatra, valamint a technológiák
megfelelő használatát biztosító biztonsági és ellenőrzési
mechanizmusok is. Számos vállalkozás –
különösen a kis- és középvállalkozások – attól is tart, hogy az összevonás és
központosítás felé mutató tendenciák miatt ki fog szorulni a piacról. Ha az
e-közbeszerzés kapcsán gyorsabb ütemű átállásra lesz szükség, meg kell
erősíteni a váltást támogató, már meglévő ösztönzőket, és
esetleg kötelezővé kell tenni az e-közbeszerzés bizonyos esetekben
(például egyes beszerzések kapcsán) történő használatát. (2)
Az e-közbeszerzés folyamataira vonatkozó
szabványok hiánya: a szállítók belátható időn
belül olyan elektronikus közbeszerzési környezetben találják magukat, amelyben
eltérő e-közbeszerzési platformok és alkalmazások működnek. Minden
rendszer más és más műszaki jellemzőkkel és funkciókkal rendelkezhet,
ami megnehezíti azon szállítók dolgát, akik több rendszerben is részt kívánnak
venni. Ez növelheti a közbeszerzésben részt vevő szállítók tanulási
költségeit, és csökkentheti az e-közbeszerzési rendszerekben való részvételt. A
legnagyobb kihívást jelentő problémák túlnyomó többsége az ajánlatok
beadásához és feldolgozásához kapcsolódó szakaszokban jelentkezik. A piacnak
olyan fejlett alkalmazásokat kell találnia, amelyek megfelelő szintű
funkcionalitással rendelkeznek. Az eljárás e döntő fontosságú részeinek
egymáshoz igazítása vagy szabványosítása nagyobb mértékű összehangolt
uniós erőfeszítést tesz szükségessé. Közös hivatkozási pontok és
szabványok szükségesek ahhoz, hogy lehetővé váljon a replikálható és
interoperábilis rendszerek kifejlesztése. Az erőfeszítéseket a
dokumentumcsere, a hitelesítés, az e-számlázás, az e-katalógus és a
termékbesorolások területére kell összpontosítani. (3)
A nemzeti elektronikus megoldások kölcsönös
elismerését megkönnyítő eszközök hiánya a
döntően fontos közbeszerzési szakaszok és eszközök (pl. a szállítók
elektronikus aláírás segítségével történő hitelesítése, valamint az
alkalmassági dokumentumok nemzeti igazolása) terén. Olyan megoldásokra van
szükség, amelyek csökkentik a szélesebb európai piacon részt venni kívánó
ajánlatkérők és szállítók terheit. (4)
Bonyolult technikai követelmények különösen az
ajánlattevő hitelesítésére vonatkozóan: a
hitelesítés és azonosítás kérdéseinek kezelésére egy sor követelményt és
megoldást fogadtak el Unió-szerte. E megoldások némelyike technológiai
szempontból nagyon egyszerű (pl. a felhasználónév/jelszó kombinációinak
használata), míg mások bonyolultabbak, és meghatározott típusú elektronikus
aláírásokat – beleértve a (felügyelt/akkreditált hitelesítésszolgáltatók által
kibocsátott digitális tanúsítványt igénylő) minősített elektronikus
aláírásokat – tesznek szükségessé. Azáltal, hogy a cselekvési terv támogatja a
minősített e-aláírások használatát, túl magasra kerülhetett az
e-közbeszerzés alkalmazásaira vonatkozó mérce, és megnövekedtek az elektronikus
ajánlattétel költségei, illetve terhei. A közbeszerzéssel összefüggésben egy
elektronikus aláírás biztonsági szintjét a sikertelen azonosítási/aláírási
megoldások kockázatértékelése alapján kell megválasztani. Végül az elektronikus
aláírások határokon átnyúló interoperabilitásának hiánya is problémát jelent.
Van remény azonban előrelépésre a minősített elektronikus aláírások
tanúsítványait kibocsátó megbízható szolgáltatók tagállami listájának[11] létrehozása, az
elektronikus aláírás szabványainak közelgő ésszerűsítése, valamint a
PEPPOL kísérleti megoldásai révén. Az elektronikus közbeszerzési eljárás egyéb
elemeire vonatkozó hasonló csúcstechnológiai elvárások kezelésére is születtek
gyakorlatibb megoldások: például az eljárás kezdeti szakaszaiban elfogadják a
megfelelőségre/alkalmasságra vonatkozó nyilatkozatokat is a bonyolult
elektronikus dokumentumok helyett. Az elektronikus közbeszerzési megoldásoknak
arányosaknak, kölcsönösen elismerhetőknek és ésszerű költségek
mellett széles kör által elérhetőknek kell lenniük. (5)
Az e-közbeszerzésre való átállás eltérő
sebességének kezelése: a különböző tagállamok és
régiók eltérő ütemben haladnak az e-közbeszerzés nyújtotta
lehetőségek kihasználásával. Egyes tagállamok kötelezővé tették az
elektronikus közbeszerzési eljárásokat néhány vagy minden beszerzés esetében.
Az ezekre a beszerzésekre vonatkozó közbeszerzési eljárásokat a rendelkezésre
álló e-közbeszerzési infrastruktúra keretein belül kell lebonyolítani. Az
egységes piac feladatát képezi annak biztosítása, hogy a partnerországok
szállítóit ne érje szükségtelen hátrány a szóban forgó rendszereken keresztül
folyó verseny során, és e szállítók megfelelő eszközökkel rendelkezzenek
ahhoz, hogy részt vehessenek az eltérő rendszerekben zajló eljárásokon. Kérdések 1.
A fent említett kihívások számítanak az
e-közbeszerzés, valamint az online közbeszerzési eljárásokban való, határokon
átnyúló részvétel elterjedése szempontjából a legjelentősebb hátráltató
tényezőknek? Kérjük, állítsa (csökkenő) fontossági sorrendbe a
kihívásokat. 2.
Vannak olyan további prioritást képező kihívások,
amelyek itt nem szerepelnek? Kérjük, fejtse ki.
7.
Az európai uniós szintű fellépés prioritásai
A Bizottság szerint a következő
módszereket lehetne megvizsgálni az e-közbeszerzés elterjedtebb használatának
előmozdítása és az e-közbeszerzés eljárásaiban való, határokon átnyúló
részvétel támogatása érdekében.
7.1.
A „cukor és ostor” módszer alkalmazása az
e-közbeszerzés elterjedésének felgyorsítása érdekében
Most, hogy a technológia már rendelkezésre
áll, a következő kihívást az jelenti, hogy hogyan lehet rábírni az
ajánlatkérőket és a szállítókat annak kihasználására. Elképzelhető,
hogy szakpolitikai beavatkozásra van szükség a folyamat beindításához és ahhoz,
hogy alkalmazása kritikus tömeget érjen el. Ezt szem előtt tartva számos tagállam
kötelezettségeket vezetett be a közbeszerzési eljárások elektronikus úton
történő lebonyolítására vonatkozóan: vagy általános érvénnyel
(Portugália), vagy meghatározott beszerzések esetében (Franciaország). Az uniós
irányelvekben meghatározott értékhatárok alatti beszerzéseknél a tagállamok
nagymértékű döntési szabadságot élveznek az eljárások lefolytatására
vonatkozóan. Az értékhatárok feletti eljárások esetében a
jelenlegi uniós közbeszerzési irányelvek nem foglalkoznak egyértelműen
azzal az esettel, amikor egy tagállam az e-közbeszerzést meghatározó
kommunikációs eszközként kívánja kötelezővé tenni. E kérdés tisztázása
nagyobb biztonságot nyújthat a nemzeti hatóságok számára az e-közbeszerzés
használatának kötelezővé tételére nézve. Az ajánlatkérők áttérését az
e-közbeszerzésre esetleg jogszabályok útján is ösztönözni lehetne. A jelenlegi
uniós irányelvek már most lehetővé teszik a közzétételi határidők
(hét nappal való) lerövidítését az ajánlati felhívások elektronikus
feladásakor, valamint az ajánlatok benyújtási határidejének (öt nappal való)
lerövidítését abban az esetben, ha biztosított a kapcsolódó dokumentációkhoz
való korlátlan és teljes körű közvetlen elektronikus hozzáférés. A
határidők további csökkentése már veszélyeztetheti azt, hogy a gazdasági
szereplők megfelelően kidolgozott ajánlatokat tudjanak összeállítani.
Ennek ellenére lehetnek olyan további ösztönzők vagy kedvezményes elbánást
biztosító szabályozási feltételek, amelyek előmozdítják az
ajánlatkérők e-közbeszerzésre való átállását. Például lehetőség lenne arra, hogy az
ajánlatkérő az egyes jogszabályi vagy eljárási követelményeknek való
megfeleléssel kapcsolatos felelősséget egy e-közbeszerzési rendszerre
ruházza át, amely a közbeszerzési folyamat egészét vagy egy részét kezeli vagy bonyolítja.
Ha e-közbeszerzési platform garantálja az irányelvnek az átláthatóságot és az
eljárást meghatározó követelményeinek való megfelelést, valamint az egyes
eljárások objektivitását és nyomonkövethetőségét, akkor a közbeszerzési
jogszabályok által előírt követelményeknek való megfelelés biztosításával
járó terhet át lehetne hárítani az adott ajánlatkérőről az
e-közbeszerzési rendszerre. Egy ilyen jellegű megközelítés biztonságos
terepet hozna létre az egyes ajánlatkérők számára, amelyek ezeket az e célra
kialakított eszközöket használják az adott közbeszerzési eljárások
lefolytatásához. Azáltal, hogy a felelősség ily módon az
ajánlatkérőről az e-közbeszerzési rendszerre hárul át, vonzóbbá
válhat az online eszközök használata, és a rendszer szélesebb körben
elterjedhet. Ez a megközelítés szükségessé teheti az elismert e-közbeszerzési
rendszerek közös követelményeinek és elveinek meghatározását annak érdekében,
hogy azok rendelkezzenek az igényelt garanciákkal. Kérdések 3.
Vannak olyan további területek az uniós
jogban, amelyeken az e-közbeszerzés használatára irányuló jogszabályi
ösztönzést lehetne bevezetni? Kérjük, részletezze az eredményesnek
tekinthető ösztönzőket. 4.
Könnyíteniük kellene-e az uniós
jogszabályoknak az ajánlatkérők kötelezettségein és felelősségein
abban az esetben, ha a közbeszerzések lebonyolítását e-közbeszerzési rendszerek
végzik? Vonzóbbá tenné ez az e-közbeszerzési rendszerek használatát? 5.
Lehetővé kellene-e tenniük az uniós
jogszabályoknak az elektronikus eljárások kötelezővé tételét egyes, az
uniós irányelvekben szereplő közbeszerzések esetében? Milyen
előnyei/hátrányai lennének az ilyen jellegű rendelkezéseknek? Az
uniós irányelvekben szereplő mely közbeszerzési típusok esetében lehetne
sikeres az e-közbeszerzés kötelező használata? 6.
Avagy egyértelművé kellene-e tenniük az
uniós közbeszerzési jogszabályoknak, hogy az egyes tagállamoknak milyen
lehetőségük van az e-közbeszerzés használatának bizonyos körülmények
között történő előírására? Milyen feltételek mellett lenne mindez
hasznos vagy indokolt?
7.2.
Az e-közbeszerzésben való, határokon átnyúló
részvétel megkönnyítése
Az egyes tagállamok és régiók eltérő
ütemben haladnak az e-közbeszerzés használatának előmozdításával. Oda kell
figyelni arra, hogy ez ne teremtsen szükségtelen és aránytalan akadályokat a
közbeszerzésekben való, határokon átnyúló részvétel terén. Úgy kell ösztönözni
az ajánlatkérőket az e-közbeszerzési kapacitás növelésére irányuló
beruházások vállalására, hogy közben elkerülhető legyen, hogy a
közbeszerzési piacok gazdasági szereplők olyan csoportosulásai között
aprózódjanak fel, amelyek egyéni funkcionális jellemzőkkel rendelkező
rendszereket használnak. Az e-közbeszerzési rendszereket – amennyire lehetséges
– széles körben kell elérhetővé tenni. Ez azt jelenti, hogy a folyamatokban
való részvétel műszaki, jogi és adminisztratív feltételeinek hátrányos
megkülönböztetéstől menteseknek és arányosaknak kell lenniük, továbbá e
feltételek nem teremthetnek olyan indokolatlan vagy önkényes akadályokat,
amelyek hátráltatják más tagállamok gazdasági szereplőinek részvételét
vagy regisztrációját. Ennek eléréséhez az uniós szintű
fellépésnek – és különösen minden, a jogi környezet egyértelművé tételét
szolgáló lépésnek – mindenekelőtt az uniós értékhatárok feletti
közbeszerzési eljárásokra, valamint azokra a közbeszerzési eljárásokra kell
irányulnia, amelyeket olyan e-közbeszerzési rendszereken keresztül
lebonyolítanak le, ahol a közbeszerzések teljes értéke meghalad egy bizonyos
értékhatárt. Az uniós beavatkozások prioritásainak meghatározása lehetővé
tenné, hogy nemzeti és regionális szinten egységesen történjen az
e-közbeszerzési kapacitás fejlesztése, és elérné, hogy az uniós szintű
fellépések azokra a részekre és rendszerekre összpontosuljanak, amelyek a
legnagyobb lehetőséget kínálják a határokon átnyúló online közbeszerzés
számára. Ezen a területen az európai uniós fellépés a
következőképpen tudna többletet nyújtani: a) Az e-közbeszerzési rendszerek és
eljárások által teljesítendő hozzáférési feltételek egyértelművé
tétele. Az e-közbeszerzés határokon átnyúló széles
körű elérésének követelményeivel kapcsolatban létre kell hozni egy, a
2004. évi cselekvési tervben már meghatározott működési követelményekre
építő közös álláspontot. Ez nem egy egyedüli e-közbeszerzési rendszernek a
jelenlegi vagy jövőbeni létrehozását jelenti, hanem azon megegyezés
szerinti minimális számú jellemzőnek a meghatározását, amelynek mindegyik
e-közbeszerzési rendszerben jelen kell lennie ahhoz, hogy a rendszer széles
körben történő hozzáférése biztosított legyen. Az álláspont operatív
iránymutatással is szolgálna, amely a 2004/18/EK irányelv 42. cikkében
meghatározott elveket egészítené ki. Egy ilyen jellegű iránymutatás
ajánlások, értelmező közlemények vagy más nem jogalkotási kezdeményezések
formáját öltheti, avagy kiadása történhet az irányelvek módosításain (az
értékhatár feletti közbeszerzések esetében), illetve az e-közbeszerzési
rendszerekre vonatkozó egyedi jogszabályi intézkedéseken keresztül. b) Az
elektronikus azonosítók és igazoló iratok, valamint a gazdasági
szereplőknek az online közbeszerzési eljárásokban való részvételéhez
szükséges további feltételek kölcsönös elismerésének megkönnyítése. Az
eddig megfogalmazott aggodalmak többsége a hitelesítéshez, mint például az
elektronikus aláírások használatához és az elektronikus azonosítás
elismeréséhez kapcsolódik. Ezek a problémák nem kizárólag az e-közbeszerzést
érintik, hanem sok olyan környezetben is felmerülnek, ahol
hitelesítésre/aláírásokra van szükség. A Bizottság intézkedéseket hozott annak érdekében,
hogy a hatóságok számára lehetővé váljon a partnerországokból származó
aláírások eredetének megállapítása/tanúsítása. A PEPPOL-projekt olyan
megoldások kidolgozásán dolgozik, amelyek más tagállamokból származó
elektronikus aláírások automatikus elismerését lehetővé tévő, a
közbeszerzési területen használható online eszközökről gondoskodnak. További aggályokat vet fel az ajánlatkérők
számára előírt azon kötelezettség, amely szerint értékelniük kell az
ajánlattevők által a kiválasztási feltételek szerinti alkalmasság
bizonyítására benyújtott igazoló dokumentumokat. Ezeket a dokumentumokat
nemzeti/helyi szinten állítják ki az erre vonatkozó szabályok szerint és az
azokban meghatározott formában és nyelveken. Az e-közbeszerzés felé
megfogalmazott elvárás volt, hogy növelje a folyamat e részének
eredményességét, és különösen csökkentse azt a terhet, amelyet az igazoló
dokumentumok ismételt benyújtása jelent a gazdasági szereplők számára. Az
eddig kidolgozott megoldások közül több valamelyest hozzájárul ezeknek a
célkitűzéseknek a teljesítéséhez anélkül, hogy bonyolult csúcstechnológiai
megoldásokon alapulna. Például bizonyos országokban a gazdasági szereplő
kiad egy nyilatkozatot (gyakran egy egyszerű, nem feltétlenül elektronikus
aláírással ellátott elektronikus dokumentumot) arra vonatkozóan, hogy teljesíti
valamennyi előírt feltételt. Kizárólag a nyertes ajánlattevőket kérik
a tényleges dokumentumok benyújtására, és ez történhet elektronikus úton vagy
papíralapon. A Bizottság kidolgozta az e-CERTIS elnevezésű
eszközt, hogy segítsen az ajánlatkérőknek a más tagállamokból származó
dokumentumok érvényességének elismerésében. Az eszköz további fejlesztés alatt
áll olyan gyakorlati megoldások kidolgozása végett, amelyek segítséget
nyújtanak az ajánlatkérőknek a partnerországokból származó
igazolások/tanúsítványok elismeréséhez. c) A gazdasági szereplőkre
vonatkozó belépési/részvételi követelmények egyszerűsítése. Az e-közbeszerzéssel kapcsolatos cselekvési terv bizottsági értékelése
aggodalmakat fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a minősített
elektronikus aláírások előnyben részesítése szükségtelenül gátolhatja a
belépést az e-közbeszerzés rendszerébe – különösen a partnerországok azon
szállítói számára, amelyek még nem rendelkeznek a különböző elektronikus
aláírások elismerését szolgáló operatív eszközökkel. Ennek az értékelésnek a
fényében elképzelhető, hogy hasznos lenne felülvizsgálni az uniós
közbeszerzési jogszabályokban szereplő azon elképzelést, amely a
minősített elektronikus aláírást támogatja. Az európai digitális menetrend
tervbe vette az elektronikus aláírásokra vonatkozó jogszabályok
felülvizsgálatát és az elektronikus azonosítás terén folyó törekvések
fokozását. Kérdések 7.
Szükség van európai uniós beavatkozásra
ahhoz, hogy elkerülhető legyen az olyan szükségtelen és aránytalan
akadályok megjelenése, amelyek hátráltatják az online közbeszerzési
eljárásokban vagy rendszerekben való, határokon átnyúló részvételt? Amennyiben
egyértelműsítésre van szükség, azt inkább jogalkotási vagy nem jogalkotási
kezdeményezés formájában kellene véghezvinni? 8.
Véleménye szerint az európai uniós jogi és
politikai környezet kialakítására irányuló törekvéseknek az alábbiak közül mely
elemekre kellene összpontosulniuk? –
Olyan rendszerekre, amelyek az uniós
irányelvekben meghatározott értékhatárok feletti közbeszerzési eljárásokat
támogatják (beleértve az olyan rendszereket is, amelyek az értékhatár alatti és
feletti eljárásokra is kiterjednek); –
az olyan nagyobb rendszerekre, amelyek a
közbeszerzés egy bizonyos (monetáris értékben vagy a teljes nemzeti
közbeszerzés egy adott százalékában kifejezett) de minimis szintjével
foglalkoznak. 9.
Szükség van az e-közbeszerzésre vonatkozó
jelenlegi uniós jogszabályi keret módosítására vagy aktualizálására? Amennyiben
igen, mely rendelkezéseket kell megváltoztatni és milyen okból? (Lásd az
e-közbeszerzéshez kapcsolódó rendelkezések jegyzékét az I. mellékletben.) 10.
Milyen hitelesítési és azonosítási
megoldások (beleértve az e-aláírásokat) állnak arányban az e-közbeszerzés során
jelentkező kockázatokkal? 11.
Melyek azok a fő műszaki,
adminisztratív vagy gyakorlati akadályok, amelyekkel a gazdasági szereplők
szembesülnek, amikor regisztrálni akarnak egy partnerország e-közbeszerzési
rendszerében, vagy részt kívánnak venni az általa bonyolított e-közbeszerzési
eljárásokban (hitelesítés, alkalmasság bizonyítása, fizetőképesség, stb.)?
Kérjük, részletezze. Ezek a hátráltató tényezők leküzdhetetlen akadályokat
jelentenek, vagy ésszerű költségek árán legyőzhetők?
7.3.
Az interoperábilis e-közbeszerzési infrastruktúra
alkotóelemei
A jövőbeni törekvéseknek ismét az
újrafelhasználható eszközök létrehozására, és – adott esetben –
infrastrukturális megoldások és szabványok kifejlesztésére kell irányulniuk. A 2004. évi cselekvési terv egyértelműen
sikeres lépése volt a TED létrehozása, és az értékhatár feletti közbeszerzési
eljárásokra alkalmazandó elektronikus sablonok bevezetése, amely az információk
egységes formátumban történő kezelése révén Európa-szerte kiindulási
alapot biztosított valamennyi értékhatár feletti eljáráshoz. Az EU azonban
további lépéseket is tehetne azért, hogy az európai e-közbeszerzés kialakulóban
lévő környezetében előmozdítsa az összekapcsolhatóságot és az
interoperabilitást. a) Az alapvető folyamatok és
rendszerek szabványosításának ösztönzése: az
együttműködésen alapuló olyan folyamat, mint amilyen az e-közbeszerzés is
– ahol független felek kezelésében álló egymástól független rendszerek lépnek
kapcsolatba egymással üzleti információk cseréje útján – csak akkor
működik, ha a rendszerek közös nevezőn vannak az üzleti folyamat és a
cserélendő információk körét illetően. A leggyakoribb e-közbeszerzési
folyamatokra vonatkozó szabványosított módszerek és formátumok nagyban
előmozdítanák az adatok átvételét és újrafelhasználhatóságát. A gazdasági
szereplők így kis erőfeszítés és költségráfordítás mellett számtalan
különböző rendszeren keresztül bonyolított közbeszerzési eljárásban részt
vehetnének anélkül, hogy az adott ajánlathoz való igazításon túl
jelentősen módosítaniuk kellene benyújtandó dokumentumaikat. Tekintélyes
előrelépés tapasztalható a szerződés odaítélését követő egyes
szakaszok terén (pl. e-katalógus, e-megrendelés, e-számlázás), azonban ez még
nem eredményezte európai szabványok elfogadását. Fokozni kell az e területre
irányuló erőfeszítéseket, és a szabványalkotás folyamatát az
e-közbeszerzés más kulcsfontosságú szakaszaira is ki kell terjeszteni. b) A szerződés odaítélését
megelőző szakasz: komoly előrehaladás
történt a közbeszerzési lehetőségekkel kapcsolatos információk elektronikus
közzététele és terjesztése terén. Ezzel szemben sokkal kisebb mértékű
előrelépés tapasztalható az ajánlatok online történő benyújtására és
feldolgozására vonatkozó közös megközelítések, szabványok és minták
kidolgozásában. Ebben rejlenek az e-közbeszerzés nagy előnyei (és
kihívásai). Míg a megoldások kidolgozása az egyedi e-közbeszerzési platformok
vonatkozásában történt, nem kapott kellő figyelmet az ajánlatok
elektronikus úton történő benyújtásához kapcsolódó módszerek és megközelítések
összehangolása. c) Közös alkotóelemek létrehozása az
e-közbeszerzési rendszerek számára: a meglévő
Open e-PRIOR megoldásra építve a Bizottság jelenleg egy sor olyan alkalmazás
kifejlesztésén dolgozik, amelyek a közbeszerzési ciklus valamennyi
kulcsfontosságú szakaszát felölelik. Ezeket a rendszereket eredetileg
belső használatra szánták ahhoz, hogy a Bizottság eredményes
e-közbeszerzési lehetőségeket fejleszthessen ki, most azonban
térítésmentesen rendelkezésre állnak olyan nyílt forráskódú összetevőkként,
amelyek igény szerint bármely e-közbeszerzési rendszerbe integrálhatók. d) A műszaki átjárhatóság
problémáinak leküzdésére szolgáló eszközök létrehozása a gazdasági
szereplők számára: az IKT növekvő mértékben
tud olyan megoldásokat kifejleszteni, amelyek a különböző technikai
jellemzőkön alapuló rendszerek és alkalmazások közötti kommunikációt
támogatják. A PEPPOL kísérleti projekt kereskedelmi forgalomba szánt
szoftvermegoldásokat fejleszt ki a műszakilag össze nem egyeztethető
azon legfontosabb elemek kezelésére, amelyek visszatarthatják a gazdasági
szereplőket attól, hogy részt vegyenek egy partnerország e-közbeszerzési
eljárásaiban. A PEPPOL által nyújtott megoldásokat életszerű helyzetekben
fogják tesztelni a következő hónapokban. A Bizottság népszerűsíteni
és támogatni fogja a sikeres PEPPOL-megoldások piaci terjesztését. Kérdések 12.
Milyen uniós szintű szabványokra van
kiemelten szükség az e-közbeszerzés támogatásához? 13.
A Bizottságnak ösztönöznie / fokoznia kell a
meglévő vagy fejlesztés alatt álló e-közbeszerzési rendszerekbe részenként
integrálható nyílt forráskódú megoldások előállítását? 14.
Folytassa a Bizottság a nagyközönség számára
elérhető saját e-közbeszerzési megoldások kidolgozását (pl. a nyílt
forráskódú e-Prior megoldásra alapozva)?
7.4.
Fenntarthatóbb, innovatívabb és (a kkv-k számára)
hozzáférhetőbb közbeszerzés
Elképzelhető, hogy az e-közbeszerzés –
jellegéből adódóan – jobban illeszkedik az Európa 2020 stratégia
célkitűzéseit támogató közbeszerzési költségvetésekhez, és megkönnyíti
azok felhasználását. Teljes mértékben ki kell használni az
e-közbeszerzésben rejlő lehetőségeket a hozzáférés növelésére. Ez nem
kizárólag a határokon átnyúló részvétel lehetőségére, hanem valamennyi
érdekelt és alkalmas szállító érdeklődésének felkeltésére is vonatkozik,
függetlenül azok méretétől. Néhány ország követte a cselekvési tervben
megfogalmazott ajánlásokat, és stratégiákat dolgozott ki annak érdekében, hogy
a kis- és középvállalkozásokat az e-közbeszerzési gyakorlat követésére
ösztönözze. Úgy tűnik, hogy ezek a stratégiák sikeresek voltak, és a kkv-k
jelentős része regisztrálta magát a különböző platformokon, és
nyújtott be ajánlatot. Más országok attól tartanak, hogy az e-közbeszerzés
használatának előmozdítására irányuló azon lépések, amelyek keretszerződések
alkalmazása mellett a közbeszerzések központosításának vagy összevonásának
növelését kívánják elérni, a kkv-k kizárását idézik elő. A további
fejlesztési és tökéletesítési törekvések során szükségesnek bizonyulhat annak
biztosítása, hogy valamennyi e-közbeszerzési rendszer kkv-barát legyen[12]. Az e-közbeszerzés a környezeti források
felhasználásának csökkentéséhez is hozzájárulhat. Végül az e-közbeszerzés
nyomon követhetősége és átláthatósága megkönnyítheti azon szakpolitikák
tervezését, végrehajtását és nyomon követését, amelyek az innovatív,
fenntartható és inkluzív szakpolitikai célok területére irányítják a
forrásokat. Kérdés 15.
A Bizottság már tett lépéseket azért, hogy
az e-közbeszerzési piacok kkv-k általi elérésének javítását célzó stratégiák
kidolgozására ösztönözzön. Milyen további lépéseket lehetne tenni azért, hogy
javuljon valamennyi érdekelt (és különösen a kkv-k) hozzáférése az
e-közbeszerzési rendszerekhez?
7.5.
Teljesítményértékelés és nyomon követés – a legjobb
gyakorlat átvétele
Az idő előrehaladásával egyre
fontosabb, hogy létrejöjjön egy mechanizmus, amely minden fél részére
lehetővé teszi, hogy közvetlenül részesüljön a meglévő tapasztalatok
előnyeiből, és aktívan támogatja az e-közbeszerzés átfogó
előnyeit. A jelenlegi pénzügyi környezetben ez különösen fontos lesz,
hiszen korlátozottak a források, és az információs technológia (gyakran
kudarcba fulladó vagy túlságosan elhúzódó) projektjeire vonatkozó javaslatokat
az eddigieknél nagyobb kételkedéssel fogadhatják. Az uniós, illetve a tagállami szinten működő
nyomonkövetési rendszerek fejlesztése lehetővé tenné az előrehaladás
pontosabb követését, és – megfelelő mutatók bevezetése esetén –
megkönnyítené a problémák kellő időben történő kezelését, azok
megjelenésekor, még mielőtt felerősödnének.
7.6.
Nemzetközi fejlesztések és együttműködés
A 2004. évi cselekvési terv részeként a
Bizottság számos kezdeményezésben részt vett, amelyek célja az e-közbeszerzés
nemzetközi keretének kidolgozásához való hozzájárulás volt. Bár még folynak a
tárgyalások, a GPA módosított szövegében szerepelnek rendelkezések az
e-közbeszerzésre vonatkozóan, és a Bizottság együttműködést folytat az
Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságával (UNCITRAL) az
e-közbeszerzésre vonatkozó módosítások bevezetéséről. Annak ellenére, hogy
ez idáig korlátozott mértékű előrehaladást sikerült elérni, a
Bizottság elkötelezte magát az e-közbeszerzés alkalmazásának előmozdítása
és az európai megoldások támogatása mellett.
8.
Következtetések
Az e-közbeszerzés ma már nem csupán illúzió,
hanem sok régióban és tagállamban egyre inkább működő valóság; ahol
használják, ott a várt előnyökkel jár. Ezek a rendszerek bebizonyították,
hogy képesek a jelenlegi válsághelyzetben meggyorsítani a közbeszerzéseket, és
megkönnyíteni a közkiadások áramlását. Az e-közbeszerzés használata azonban jóval
elmarad a manchesteri nyilatkozatban megfogalmazott elvárásoktól. A Bizottság
becslései szerint (Portugália kivételével) még az e-közbeszerzésre leghamarabb
áttérő tagállamokban sem haladja meg az e-közbeszerzési tranzakciók értéke
a teljes közbeszerzési kiadás 5 %-át, szemben a 2010. évre elvárt
50 %-os használattal. Határozott lépésekre van szükség a vezetés minden
szintjén – beleértve az Unió szintjét – ahhoz, hogy folytatódjon és
felgyorsuljon az e-közbeszerzésre való áttérés. Ha tehetik, akkor az
ajánlatkérők a kipróbált és megbízható (papíralapú) gyakorlathoz fognak
ragaszkodni, ahelyett hogy beruházásokat végeznének és kihasználnák a sokat
ígérő új lehetőségeket. Ez a zöld könyv bemutatott néhány olyan új
ötletet, amely segítségével leküzdhető az ajánlatkérők és a gazdasági
szereplők részéről tapasztalható tétlenség, amely jelenleg
visszafogja az e-közbeszerzésre való áttérést. Javasol továbbá számos olyan módszert, amely
révén biztosítható, hogy az e-közbeszerzés bevezetése ne teremtsen újabb
műszaki és adminisztratív gátakat, amelyek akadályoznák a közbeszerzési
eljárásokban való, határokon átnyúló részvételt. A tagállamok, régiók és
ágazatok eltérő ütemben haladnak az e-közbeszerzés nyújtotta lehetőségek
kihasználásával. Biztosítanunk kell, hogy ez a „változó geometria” nem hoz
létre szükségtelen és aránytalan akadályokat a határokon átnyúló
közbeszerzésben. Ez magában foglalja az e-közbeszerzési eljárásokat bonyolító
szervek kötelezettségeinek egyértelművé tételét, azért hogy ne szabjanak
olyan feltételeket, amelyek szükségtelenül és aránytalan mértékben hátráltatják
a határokon átnyúló részvételt. Előrevetít számos lépést is, amely
felkészíti az ajánlatkérőket és a gazdasági szereplőket az online
közbeszerzési környezetben történő eredményes együttműködésre. A Bizottság megfogalmazott egy sor kérdést az
e-közbeszerzés Európán belüli helyzetére vonatkozó értékelés, valamint azon
javaslatok kapcsán, amelyek az e-közbeszerzés egységes piacon belüli
elterjedése és használata terén mutatkozó fő kihívások lehetséges kezelési
módjait vázolják. A Bizottság várja valamennyi érdekelt válaszát ezekre a
kérdésekre. A válaszok beérkezésének határideje 2011. január 31. (e-mail:
markt-consult-eproc@ec.europa.eu). A Bizottság szolgálatai elemezni fognak minden
választ, és 2011-ben közreadják az álláspontok összegezését. I. MELLÉKLET: A 2004. évi közbeszerzési
irányelvek (2004/17/EK[13] és 2004/18/EK irányelv[14])
által az e-közbeszerzésre vonatkozóan bevezetett rendelkezések Tárgy || Hivatkozás || Leírás Elektronikus kommunikációs eszközök || A 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (12) és (13) bekezdése, valamint a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (11) és (12) bekezdése || A rendelkezések kimondják, hogy az írásbeli kommunikáció részét képezi az elektronikus út, azaz „elektronikus berendezés használata olyan adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést) és tárolására, amelyek továbbítása, átadása és átvétele vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történik”. E-aláírás || A 2004/18/EK irányelv 42. cikke (5) bekezdésének b) pontja, valamint a 2004/17/EK irányelv 48. cikke (5) bekezdésének b) pontja || A tagállamok előírhatják, hogy az elektronikus ajánlatokat fokozott biztonságú elektronikus aláírással kell ellátni az 1999/93/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban (minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú aláírás). Dinamikus beszerzési rendszer (DPS) || A 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (6) bekezdése, valamint a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (5) bekezdése || A DPS gyakori beszerzések lebonyolítására szolgáló, teljes mértékben elektronikus folyamat, amelynek működése határozott idejű, és érvényességi ideje alatt bármely olyan gazdasági szereplő számára nyitott, amely előzetes ajánlat benyújtását követően megfelel a kiválasztás szempontjainak. E-árverés || A 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (7) bekezdése, valamint a 2004/17/EK irányelv 1. cikkének (6) bekezdése || „Olyan ismétlődő folyamat, amelyben elektronikus eszköz segítségével mutatják be az új – lefelé kiigazított – árakat és/vagy az ajánlat egyes elemeire vonatkozó új értékeket”, és amely az ajánlatok értékelése után történik, befolyásolva az ajánlatok rangsorolását. E-katalógus || A 2004/18/EK irányelv (12) preambulumbekezdése, valamint a 2004/17/EK irányelv (20) preambulumbekezdése || A közbeszerzés megkönnyítésére szolgáló, a közbeszerzésekben kifejezetten keretszerződések értelmében vagy dinamikus beszerzési rendszer keretében történő részvétel módozataként használt eszköz. Elektronikus értesítés || A 2004/18/EK irányelv 36. cikkének (2), (3) és (6) bekezdése, valamint a 2004/17/EK irányelv 44. cikkének (2) és (3) bekezdése || Az értesítést szabvány-formanyomtatványok használatával, azonban nem feltétlenül elektronikus úton kell megtenni. Gyorsított eljárások esetében azonban a hirdetményeket faxon vagy elektronikus úton kell megküldeni. Az elektronikus értesítés lehetővé teszi a közzététel lerövidítését és a hirdetmények megengedett maximális terjedelmének növelését. Felhasználói oldalak || A 2004/18/EK irányelv VIII. mellékletének 2.b) pontja, valamint a 2004/17/EK irányelv XX. mellékletének 2.b) pontja || Egy adott ajánlatkérő közbeszerzési tevékenységeire vonatkozó adatok gyűjteménye, amely magában foglalhatja az előzetes tájékoztatókat, és olyan hasznos általános információkat, mint például a kapcsolattartó pont. Elektronikus hozzáférés a dokumentumokhoz || A 2004/18/EK irányelv 38. cikkének (6) bekezdése (megfelelő rendelkezés: a 2004/17/EK irányelv 45. cikkének (6) bekezdése) || Az ajánlatok beérkezésének határideje öt nappal csökkenthető, amennyiben az ajánlatkérő elektronikus úton korlátlan és teljes körű közvetlen hozzáférést kínál az ajánlattételhez szükséges dokumentációhoz és bármely más kiegészítő dokumentumhoz. A hirdetmény szövegének tartalmaznia kell azt az internetcímet, amelyen e dokumentáció elérhető. II. MELLÉKLET: A
cselekvési terv intézkedéseinek helyzete I. célkitűzés: Jól működő belső piac biztosítása az elektronikus közbeszerzéshez A jogi keret pontos és időben történő megvalósítása A Bizottság magyarázó dokumentumot tesz közzé az elektronikus közbeszerzés új szabályairól. || Lezárva A Bizottság online oktató anyagokat bocsát rendelkezésre, lehetővé téve az ajánlatkérők és a gazdasági szereplők számára, hogy megismerkedhessenek az e-közbeszerzésre vonatkozó új rendelkezésekkel és eszközökkel. || Lezárva A Bizottság támogatást nyújt a tagállamoknak az új jogszabályi rendelkezések átvétele során. || Lezárva A jogi keret megfelelő, alapvető eszközökkel való kiegészítése A Bizottság új közbeszerzési hirdetménymintákat fogad el, amelyek figyelembe veszik az új eljárásokat és az elektronikus kommunikációs eszközök használatát. || Lezárva A Bizottság javaslatokat terjeszt elő a közös közbeszerzési szójegyzék (CPV) felülvizsgálatára. || Lezárva A Bizottság előterjeszti a hirdetmények elektronikus napilapjában (Tenders Electronic Daily – TED) megjelenő közbeszerzési hirdetmények összegyűjtésének és közzétételének teljes mértékben elektronizált rendszerére vonatkozó tervezetét. || Lezárva A tagállamok teljes mértékben elektronikus rendszereket hoznak létre nemzeti szinten, ideértve az automatizált gyűjtés és a TED-en való közzététel megfelelő eszközeit is. || Folyamatban A közbeszerzési eljárások elektronikus lebonyolításával összefüggő akadályok megszüntetése/megelőzése A tagállamok és a Bizottság tesztelik, finomítják és jóváhagyják az IDA (a közigazgatási rendszerek közötti elektronikus adatcsere) e-közbeszerzési rendszerekre vonatkozó közös működési követelményeinek eredményeit. || Lezárva A tagállamok felülvizsgálják, hogy megtörtént-e valamennyi működő e-közbeszerzési rendszer hozzáigazítása az irányelvek követelményeihez. || Folyamatban A tagállamok nemzeti akkreditációs rendszereket vezetnek be annak ellenőrzésére, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszerek megfelelnek-e a jogi keretnek. || Folyamatban A tagállamok és a Bizottság egy megvalósíthatósági tanulmányon keresztül megvizsgálják, hogy bevezessenek-e egy európai rendszert a megfelelőség ellenőrzésére. || Lezárva A Bizottság 2005–2009-ben intézkedést javasol az IDABC-program (Interoperábilis páneurópai elektronikus kormányzati szolgáltatások közigazgatási rendszerek, gazdasági szervezetek és állampolgárok részére) keretében, hogy segítséget nyújtson az interoperabilitáshoz kapcsolódó problémák megoldását szolgáló fokozott biztonságú minősített elektronikus aláírások használatának tagállami koordinációjához. || Lezárva A tagállamok interoperábilis, minősített elektronikus aláírásokat alkalmaznak, amennyiben azt nemzeti jogszabályuk előírja. || Folyamatban Az interoperabilitási problémák folyamatos felderítése és kezelése A CEN/ISSS (Európai Szabványügyi Bizottság /Műhelytanulmány az információs társadalmi szabványosítási rendszerekről) elvégzi a hatékony e-közbeszerzés interoperabilitási szükségleteire vonatkozó eltéréselemzést. || Lezárva A Bizottság az e-közbeszerzésre vonatkozó tevékenységek folytatását javasolja az IDABC-program keretében; az interoperabilitási kérdések megvitatása és az ezekre vonatkozó információcsere, valamint a tagállamokban zajló fejlesztések nyomon követése céljából. || Lezárva (a végrehajtás az IDABC és az ISA keretében folytatódik tovább) A Bizottság és a tagállamok előmozdítják az európai szintű szabványosítási tevékenységeket, és kapcsolatot tartanak fenn a nemzetközi szabványügyi testületekkel. || Folyamatban II. célkitűzés: Magasabb fokú hatékonyság megvalósítása a beszerzésekben, az irányítás és a versenyképesség javítása A közbeszerzések hatékonyságának fokozása és az irányítás javítása A tagállamok nemzeti tervet dolgoznak ki az e-közbeszerzés bevezetésére, meghatározva a mérhető teljesítménycélokat, valamint tekintetbe véve a sajátságos nemzeti szükségleteket. || Részben lezárva A tagállamok hasonló tervek készítésére ösztönzik az egyéni nemzeti beszerzőket, valamint összehangolják és nyomon követik a tervek végrehajtását. || Részben lezárva A Bizottság továbbra is nyomon követi a CEN/ISSS elektronikus számlázásra vonatkozó munkáját, és javasolja az IDABC keretében 2003–2004-ben az elektronikus számlázásra és az elektronikus megrendelésre vonatkozó XML-tevékenységek folytatását. || Folyamatban A tagállamok hatékony elektronikus rendszereket állítanak fel a közbeszerzések statisztikai adatainak gyűjtésére és feldolgozására. || Részben lezárva A közbeszerzési piacok versenyképességének fokozása az EU-ban A Bizottság megfontolja a közbeszerzéshez szükséges üzleti információk és tanúsítványok elektronikus úton történő biztosításával kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó javaslatokat, amelyeket az IDABC-program keretében lehetne megvalósítani. || Lezárva A tagállamok és a Bizottság megállapodnak az e-közbeszerzésben gyakran előírt elektronikus tanúsítványok közös készletéről. || Folyamatban A Bizottság javaslatot tesz egy tanulmány elkészítésére az IDABC-program keretében a CEN/ISSS által végzett munkára építve az e-katalógusok (dinamikus beszerzési rendszerekben és elektronikus keretszerződésekben való) használatáról. || Lezárva A közbeszerzési hálózat összehasonlítást végez az e-közbeszerzési rendszerek átláthatóságára, ellenőrzésére és nyomon követhetőségére vonatkozóan. || Elhalasztva A közbeszerzési hálózat műhelytalálkozókat szervez az ajánlati dokumentáció szabványosításáról szóló információcsere előmozdítására. || Elhalasztva A tagállamok nemzeti és regionális szinten elindítják és támogatják a kkv-kra irányuló külön felvilágosító kampányokat és képzési programokat. || Folyamatban III. célkitűzés: Törekvés az elektronikus közbeszerzés nemzetközi keretének kialakítására A Bizottság tárgyalásokat folytat a közbeszerzési megállapodás (GPA) felülvizsgálatáról. || Folyamatban A Bizottság kezdeményezi a GPA keretében, hogy elmozdulás történjen a beszerzendő áruk és szolgáltatások osztályozására vonatkozó egyetlen közös nómenklatúra használata felé. || Folyamatban A Bizottság kapcsolatot tart fenn a nemzetközi szabványügyi testületekkel és fórumokkal, valamint elősegíti azok tevékenységeit azért, hogy elkerülhető legyen a nemzetközi szintű interoperabilitási akadályok megjelenése. || Folyamatban A Bizottság együttműködik a multilaterális fejlesztési bankok (MDB-k) hálózatával annak érdekében, hogy összehangolják a harmadik országoknak közbeszerzési rendszereik újraszervezésének és számítógépesítésének támogatására nyújtott technikai segítségnyújtást. || Folyamatban A Bizottság fontolóra veszi a szükséges kiigazításokat, valamint az e-közbeszerzés alkalmazhatóságát az EU külső segítségnyújtási eszközeivel összefüggésben. || Folyamatban [1] Az
európai digitális menetrend (COM(2010) 245., 32.o.). [2] A
2005. évi manchesteri miniszteri nyilatkozat. [3] Közlemény
az elektronikus közbeszerzés jogi keretének végrehajtására vonatkozó cselekvési
tervről, közzétéve 2004 decemberében. [4] Lásd
az elektronikus közbeszerzésről szóló 2004. évi cselekvési terv Bizottság
általi értékelését és az ahhoz kapcsolódó tanulmányt, amelyet a Belső Piaci
és Szolgáltatási Főigazgatóság honlapján tettek közzé. [5] Nem
tartozik ide Portugália, ahol 2009. november 1-jétől kötelezővé vált
az e-közbeszerzés alkalmazása a felhívások közzétételétől a szerződés
odaítéléséig. [6] A
Deutsche Bank Research 2010 májusában tette közzé az „E-számlázás, a hatékony
számlázási folyamat utolsó lépései” című tanulmányt, amelynek adatai
szerint bizonyos feltételek között egy elektronikus számla automatizált
feldolgozása összesen több mint 18 euróval kevesebbe kerülhet, mint a hagyományos
papíralapú számla strukturálatlan feldolgozása. [7] Előfordulhat,
hogy a strukturális költségek vagy más, a szóban forgó piachoz kapcsolódó
tényezők, amelyek nem teszik vonzóvá számukra a bekapcsolódást, mégis
eltántorítják őket a részvételtől. Mindazonáltal a közbeszerzések
egyre szélesebb köre – többek között a szoftverekkel, tervezéssel és
ügyfélszolgálattal összefüggő szolgáltatások – bonyolítható le távoli
ajánlattétellel. Az e-közbeszerzést úgy kell kialakítani, hogy megfeleljen e
lehetőségek széles körben való terjesztéséhez, kiaknázásához és végül
megvalósításához. [8] Az
adatok a www.epractice.eu
weboldal információin alapulnak. [9] A
cselekvési tervről szóló közleményhez kapcsolódó kibővített hatásvizsgálat
(COM 2004 (841)), 10. oldal. [10] Pan-European
Public Procurement Online (PEPPOL) (összeurópai online közbeszerzés) – további
tájékoztatás a www.peppol.eu
weboldalon található. [11] A
2010/245/EU bizottsági határozattal módosított 2009/767/EK bizottsági
határozat. [12] A
Bizottság egy szállítói portál kifejlesztése révén hozzáférhetőbbé kívánja
tenni az Open e-PRIOR megoldást a kkv-k számára. [13] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve
(2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban
működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról,
lásd http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004L0017:HU:NOT. [14] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004.
március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a
szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési
eljárásainak összehangolásáról, lásd http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004L0018:HU:NOT.