52008DC0420

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2.7.2008

COM(2008) 420 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség: megújított kötelezettségvállalás {SEC(2008) 2172}

1. BEVEZETÉS

Az Európai Unió a szabadságnak, a demokráciának, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának közös elvén alapul. Minden európai társadalomban közös annak az alapvető elismerése, hogy minden ember egyenértékű, és igazságosan hozzá kell férnie az élet kínálta lehetőségekhez. A megkülönböztetés aláássa ezeket a közös értékeket.

Az emberek közötti egyenlőség biztosítására irányuló európai fellépésnek jelentős hagyománya van. Az Amszterdami Szerződés új hatáskörökről rendelkezett a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére irányuló európai fellépés tekintetében. A foglalkoztatási vagy munkavégzési kérdésekben alkalmazott megkülönböztetés a fent felsorolt valamennyi okból tilos. Ami a faji vagy etnikai származást és a nemet illeti, a megkülönböztetés tilalma a foglalkoztatáson kívüli területek széles skáláját érinti.

Napjainkban az Európai Unió rendelkezik az egyik legfejlettebb, megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos jogi kerettel a világon. Amíg azonban jelentős előrelépés történt, számos európai még mindig úgy érzi, hogy a megkülönböztetés széles körben elterjedt: 15%-uk számolt be arról, hogy a múlt évben személyesen tapasztalta e jelenséget, 29%-uk pedig tanúja volt ilyen eseményeknek[1].

A „Megújult szociális menetrend: lehetőségek, hozzáférés és közösségvállalás a XXI. század Európájában” című közleményében[2], amelyet e közlemény kísér, a Bizottság megújítja kötelezettségvállalását annak biztosítása érdekében, hogy mindenki egyenlő esélyeket kapjon lehetőségeinek megvalósításához.

A megkülönböztetéssel szembeni 2005. évi keretstratégia[3], és a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve (2007) sikeres végrehajtására, valamint az európai intézmények, a civil társadalom és a szociális partnerek hozzájárulására támaszkodva e közlemény egy átfogó megközelítést mutat be a megkülönböztetés elleni fellépés felgyorsítása és az esélyegyenlőség biztosítása kérdésében.

Kiemelendő, hogy e közleményt egy olyan új irányelvre vonatkozó javaslat kíséri, amely megtiltja a koron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatási szférán kívül. Ez a mérföldkőnek tekinthető javaslat utat nyit a megkülönböztetésnek az EK-Szerződés 13. cikkében meghatározott valamennyi formájával szembeni európai fellépés jogi keretének teljessé tétele előtt.

A megkülönböztetéssel szembeni hatékonyabb jogszabályi védelmet aktív stratégiának kell kísérnie a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében. E közlemény tehát intézkedéseket is javasol, hogy új lendületet adjon a megkülönböztetésmentességi politikával kapcsolatos párbeszédnek, és a rendelkezésre álló jogi aktusok jobb kihasználása érdekében, mind általánosságban, mind különös hangsúlyt fektetve a romák társadalmi beilleszkedésének előmozdítására, tekintettel arra, hogy utóbbiak a megkülönböztetéssel kapcsolatos különleges problémákkal is szembe kell nézzenek.

2. A MEGKÜLÖBÖZTETÉS ELLENI KÜZDELEM MEGERŐSÍTÉSE

A megkülönböztetés elleni küzdelmet a jogalkotás egyedül nem nyerheti meg. E győzelem mindenekelőtt a viselkedési és magatartási formák megváltoztatásának függvénye. Kétség sem férhet ahhoz azonban, hogy a megkülönböztetést tiltó, hatékony és megfelelően végrehajtott jogszabályi keret, amely biztosítja, hogy a megkülönböztetés áldozatai hatékony jogorvoslattal rendelkezzenek, a valódi változás előfutára. A Bizottság kötelezettséget vállal annak biztosítására, hogy a meglévő jogszabályi keretet betartsák, ezzel egyidejűleg azt javasolja, hogy új jogszabályra van szükség a jogi védelemnek az élet valamennyi területén előforduló, valamennyi diszkriminatív magatartásra történő kiterjesztésére.

2.1 A meglévő jogi keret végrehajtása

Az EK-Szerződés 13. cikkének végrehajtása céljával eddig három irányelvet[4] fogadtak el; e cikk teszi lehetővé a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés megtiltására és leküzdésére irányuló intézkedések meghozatalát. Ezek az irányelvek megtiltják a koron, szexuális irányultságon, fogyatékosságon és valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatás, a munkavégzés és a szakképzés során, míg a fajon és nemen alapuló megkülönböztetés túllép a foglalkoztatás területén, és magában foglalja a szociális védelmet, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A Bizottság aktív kötelezettséget vállal az irányelvek megfelelő végrehajtásának biztosítására. Az általános kép pozitív. Az irányelveket átültető nemzeti jog kézzelfogható hatást gyakorolt a megkülönböztetés leküzdésére. Számos tagállam a megkülönböztetéssel szembeni védelem tekintetében máris meghaladja az uniós jog követelményeit. 2006-ban[5] és 2008-ban[6] a Bizottság jelentést tett a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetésről, valamint a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetésről szóló irányelvek végrehajtásáról. Azokban az esetekben, amelyekben a Bizottság feltételezése szerint a tagállamok nem látták el kötelezettségeiket a megfelelő módon, eljárást indított a Szerződés megsértése miatt. A tagállamoknak közel fele érintett ebben. A problémák nagy része abból ered, hogy a nemzeti jogszabályok nem terjednek ki az uniós irányelvek hatálya alá tartozó valamennyi személyre és területre, a megkülönböztetés fogalommeghatározásai nem egyeznek meg az irányelvekben szereplő fogalommeghatározásokkal, továbbá a megkülönböztetés áldozatainak megsegítésére irányuló rendelkezések nem egységesek. A Bizottság jelenleg azt is ellenőrzi, hogy teljesítették-e a tagállamok az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során a nemek közötti megkülönböztetésről szóló 2004. évi irányelv átültetésével kapcsolatos kötelezettségeiket. A Bizottság 2010-ben tesz jelentést a végrehajtásról, és az irányelvben előírtak szerint adott esetben módosításokat javasol majd.

Az európai szabályok nemzeti jogba megfelelően történő átültetése azonban csak a történet egyik része. A tagállamoknak emellett biztosítaniuk kell, hogy az áldozatoknak szóló jogorvoslati rendszerük és a kérdés egyre nagyobb fokú tudatosítására irányuló tevékenységük a gyakorlatban is hatékony[7] legyen. Az egyéneknek ismerniük kell jogaikat, és képesnek kell lenniük arra, hogy éljenek e jogokkal.

Az egyenlő bánásmódnak, valamint a faji és etnikai származáson vagy nemen alapuló megkülönböztetés leküzdésének előmozdítása céljából az irányelvek által létrehozott, egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek fontos szerepet játszanak a megkülönböztetés áldozatainak történő segítségnyújtásban azáltal, hogy tájékoztatást és támogatást nyújtanak panaszaik érvényesítésében. Iránymutatást biztosíthatnak a szolgáltatóknak és más érdekelteknek azzal kapcsolatban, hogy hogyan teljesítsék kötelezettségeiket, továbbá ösztönözhetik a közvetítést és a vitarendezés alternatív megoldásait. Ennek eredményeként a panaszokat gyakran anélkül is meg lehet oldani, hogy bírósághoz kellene fordulni. A Bizottság a Progress programon[8] keresztül támogatja az egyenlőséggel foglalkozó testületek közötti együttműködés kialakítását és e testületek kapacitásának erősítését az Equinet hálózaton belül[9].

A Bizottság rendszeres információcseréket is szervez az egyenlőséggel foglalkozó testületekkel a legújabb jogi fejleményeket és a nemen alapuló megkülönböztetés kezelésével kapcsolatos közös problémákat érintve. Ennek alapján a Bizottság megvizsgálja a nemzeti büntetések és a nemzeti bíróságok előtti keresetindításra rendelkezésre álló határidők hatékonyságát. E büntetések és határidők a diszkriminatív magatartástól való eltántorításnak és a jogorvoslatok áldozatok számára történő biztosításának két alapvető kérdése. A Bizottság együtt dolgozik e testületekkel, hogy felülvizsgálja az egyenlő díjazásról szóló jogszabályok hatékonyságát a nemek között fennálló bérszakadék kezelése tekintetében.

2.2 A jogi keret továbbfejlesztése

Ezen eredmények ellenére továbbra is elmondható, hogy a megkülönböztetés kezelésére szolgáló európai jogi keret még nem teljes. Különösen azért, mert míg néhány tagállam már hozott intézkedést a koron, szexuális irányultságon, fogyatékosságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés megtiltására a foglalkoztatási szférán kívül, nincs egységes védelmi minimumszint az Európai Unióban az ilyen megkülönböztetést elszenvedő személyek számára.

Ugyanakkor az ezen okokból történő megkülönböztetés éppen annyira elfogadhatatlan a foglalkoztatási szférán kívül, mint azon belül. Ha a megkülönböztetéssel szembeni védelemről van szó, nem állapítható meg rangsor. A Bizottság éppen ezért jelentette be 2008-ra szóló jogalkotási és munkaprogramjában, hogy olyan új kezdeményezéseket javasol a jogi keret teljessé tételére, amelyek széles körű, nyilvános konzultációs folyamat eredményeire épülnek. Ez a kötelezettségvállalás eleget tett a Tanács Bizottságnak címzett azon felhívásának is, hogy vizsgálja meg a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos jelenlegi közösségi jogi keretben esetlegesen fellelhető hiányosságokat, valamint az Európai Parlament ismételt kérelmének, hogy e keretrendszert bővítse ki.

Az irányelvre irányuló javaslat, amely e közleményt kíséri, utat nyit a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos európai jogi keret teljessé tétele előtt. Az irányelv biztosítani fogja, hogy mind a 27 tagállam tiltsa a koron, szexuális irányultságon, fogyatékosságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés és zaklatás valamennyi formáját, valamint hogy az áldozatoknak hatékony jogorvoslati eszközök álljanak rendelkezésére. Amint elfogadják, az irányelv lezárja az EK-Szerződés 13. cikke végrehajtásának folyamtatát valamennyi ok tekintetében, és véget vet a védelem rangsorolásával kapcsolatos mindenfajta meggyőződésnek.

E nagyra törő célkitűzés olyan választ foglal magában, amely méretét tekintve kiterjedt, ugyanakkor a valóság talaján áll, és tükrözi az érintett területek sajátos jellemzőit is. A nemzeti hagyományok és megközelítések sokkal inkább eltérnek az egészségügy, a szociális védelem és az oktatás területein, mint a foglalkoztatás esetében. Ezeket a kérdéseket a nemzeti hatáskörökbe tartozó területeken tett jogos társadalmi választások jellemezik.

Az európai társadalmak sokszínűsége egyike Európa erősségeinek, és a szubszidiaritás elvével összhangban ezt tiszteletben kell tartani. Az olyan kérdéseket, mint az oktatás megszervezése és tartalma, a házastársi vagy családi állapot elismerése, az örökbefogadás, a reproduktív jogok és hasonló területek, legjobb nemzeti szinten eldönteni. Az irányelvtervezet ezért nem követeli meg a tagállamoktól, hogy e kérdésekkel kapcsolatban módosítsák jelenlegi jogszabályaikat és gyakorlatukat. Nem érinti az egyházakat és más vallási szervezeteket, illetve ezeknek az állammal fenntartott kapcsolatát szabályozó nemzeti szabályokat sem. Így például továbbra is kizárólag a tagállamok feladata, hogy olyan kérdésekben döntsenek, mint hogy megengedjék-e a kiválasztáson alapuló iskolai felvételi rendszert, elismerjék-e az azonos neműek házasságát, valamint hogy meghatározzák a szervezett vallás és az állam közötti bármilyen kapcsolat jellegét.

A megkülönböztetés okai jelentősen különböznek, és mindegyikre egyedi megoldást kell alkalmazni. Ez nem az egyes okok rangsorolását jelenti, hanem azt, hogy megteremtik védelmük lehető legmegfelelőbb formáját.

Ami a kort illeti, bizonyos helyzetekben az életkor miatt eltérő bánásmód indokolható az általános közérdekkel. Ilyen például az oktatáshoz vagy bizonyos árukhoz, szolgáltatásokhoz, a tömegközlekedésben részt vevő vagy múzeumlátogató korcsoportokra alkalmazott kedvezményes díjakhoz való hozzáférés tekintetében megállapított minimális életkori követelmény. Ezenfelül, ha a biztosítók és a bankok biztosításmatematikai tényezőként alkalmazzák az életkort az ügyfelek kockázati profiljának értékelésénél, ez nem feltétlenül vezet megkülönböztetéshez, mindazonáltal e tényezőt csak a megfelelő esetben és objektív bizonyíték alapján lehet alkalmazni. Ugyanilyen megfontolások vonatkoznak a fogyatékosságra is. A Bizottságnak szándékában áll, hogy párbeszédet kezdeményezzen a pénzügyi szolgáltatatókkal és más megfelelő érdekeltekkel a legjobb gyakorlatok cseréjének és ösztönzésének céljából.

A fogyatékosságot is sajátosan és megfelelő módon kell kezelni. Sok tagállamban már vannak a fogyatékossággal élő személyek védelméről rendelkező jogszabályok, de jelentős különbségek tapasztalhatók a biztosított védelem szintje és a lefedett területek között. Ezenfelül az Európai Közösség és a tagállamai által együttesen aláírt, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény elfogadása szükségessé teszi a dokumentum által előírt jogok közös végrehajtási normáinak a nemzeti jogban történő megfogalmazását.

A fogyatékossággal élő személyek valódi egyenlősége nem biztosítható egyszerűen a megkülönböztetés megtiltásával. Ellenkezőleg, pozitív intézkedésektől függ, többek között a fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek kielégítésétől. A hozzáférés hiányát az európai társadalmak egyre növekvő mértékben tekintik elfogadhatatlannak. A fogyatékossággal élő személyek számára az aktív közreműködés lehetősége valódi gazdasági és társadalmi haszonnal jár. Ahogy az a foglalkoztatás területére alkalmazott 2000. évi irányelv esetében is volt, a fogyatékossággal élők szükségleteinek kielégítésére irányuló intézkedéseknek ésszerűeknek és a fogyasztó vagy felhasználó igényeivel, valamint az érintett testületnél vagy vállalkozásnál felmerült költségekhez viszonyítva arányosnak kell lenniük. A tagállamok továbbra is jogosultak megszervezni a fogyatékossággal élők oktatását általános vagy szakosodott oktatási intézményekben.

A jövőbeni irányelvet igen különböző helyzetekben kell majd alkalmazni az Európai Unióban. Helyénvaló rugalmas mozgásteret biztosítani a tagállamok számára. Például a semlegesnek tűnő, de a gyakorlatban egy csoportra esetlegesen hátrányos hatást gyakoroló szabályok megengedhetők, ha ésszerűek, és igazolható célt tűznek ki. Az irányelv alkalmazásának nyomon követése során a Bizottság különleges figyelmet fordít e lehetőség kihasználására.

Az irányelvtervezet valamennyi áru és szolgáltatás nyújtására vonatkozik. Aránytalan lenne a tisztán magáncélból eljáró magánszemélyek alávetése az irányelvtervezet valamennyi kötelezettségének. A javaslat ezért a számos tagállamban folytatott gyakorlatra épül, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek alkalmazását a kereskedelmi áruellátásra és szolgáltatásnyújtásra korlátozzák. Az irányelv csak abban az esetben vonatkozik a magánszemélyekre, ha azok kereskedelmi tevékenységet folytatnak.

A fő fogalmak és mechanizmusok tekintetében a javasolt irányelv ugyanazt a sikeres modellt alkalmazza, mint a meglévő irányelvek. Az irányelv tehát a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés, a zaklatás, és a megkülönböztetésre adott utasítás meghatározásai tekintetében tükrözi a jelenlegi jogszabályokat. Az egyenlőséggel foglalkozó testületek szerepére és a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozó rendelkezések, amelyek a megkülönböztetés esetére megfelelő, a nemzeti bíróságok előtti jogorvoslatot írnak elő, megegyeznek a jelenlegi jogszabályokban található rendelkezésekkel. E fogalmakat és mechanizmusokat tehát már ismerik a tagállamokban található állami és magánszervezetek, ami megkönnyítheti az új jogi aktus átültetését és alkalmazását. A meglévő irányelvek kiegészítésével a javasolt megközelítés ugyanakkor elkerüli az újabb viták megnyitását, és nem teremt bizonytalanságot a meglévő vívmányokat illetően. A Bizottság úgy véli, hogy ez a javaslat kiegyensúlyozott és valószerű utat mutat a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos európai keret teljessé tételében, és felszólítja a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy kezeljék prioritásként a javaslattal kapcsolatos vitákat.

3. AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG AKTÍV ELŐMOZDÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ POLITIKAI ESZKÖZÖK MEGERŐSÍTÉSE

A megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség valamennyi ok tekintetében való előmozdítása a megfelelő jogalkotási alapra és a politikai eszközök széles skálájára épül. Ezek többek között a tudatosságerősítés, az általános érvényesítés (mainstreaming), az adatgyűjtés és a pozitív intézkedések. A 2007. európai év nyomon követéséről szóló tanácsi állásfoglalás kiemelte annak fontosságát, hogy ezeket a politikai eszközöket teljes mértékben figyelembe kell venni és tovább kell fejleszteni.

3.1 Erőteljesebb politikai eszközök

A megkülönböztetésmentesség általános érvényesítése

Az általános érvényesítés elvének az EK-Szerződés 13. cikkében foglalt valamennyi okra ki kell terjednie, ha a valamennyi csoport által elszenvedett egyenlőtlenség és megkülönböztetés csökkentése a cél. Két ok már jelenleg is tárgya az általános érvényesítéssel kapcsolatos, jól kidolgozott intézkedéseket magában foglaló, uniós szakpolitikák keretének. Egyrészt, az EU fogyatékossági stratégiája a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos, a 2003–2010-ig tartó időszakra szóló cselekvési terven, és konkrétabban a 2008–2009-es európai cselekvési terven alapul[10]. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek a Közösség és a tagállamok általi végrehajtása biztosítja az alapot az ezeken a területen folytatott szorosabb együttműködéshez. Másrészt, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2006–2010-ig tartó időszakra szóló ütemterv[11] biztosítja a cselekvési keretet a nemek közötti egyenlőség területén. Különleges figyelmet kell fordítani a nemekkel kapcsolatos szempontnak a javasolt tevékenységekben történő általános érvényesítésére.

A Bizottság ezekre az eredményekre épít azáltal, hogy előmozdítja a 13. cikk szerinti valamennyi okra vonatkozó megkülönböztetésmentességi és esélyegyenlőségi megfontolások szisztematikus beépítését minden egyes szakpolitikába, különösen a meglévő foglalkoztatási, társadalmi beilleszkedési, oktatási és képzési koordinációs mechanizmusok keretében. A Bizottság fokozza a hatásvizsgálatot az új bizottsági javaslatok megkülönböztetésmentességgel és esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdései tekintetében, és arra ösztönzi a különleges megkülönböztetésmentességi kérdésekben jártas nemkormányzati szervezeteket, hogy vegyenek részt a konzultációkban.

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy használják az általános érvényesítésnek a közösségi és tagállami szinten már rendelkezésre álló különböző eszközeit, továbbá az ilyen szintű bevált gyakorlatot és módszereket[12]. Az esélyegyenlőséggel, a megkülönböztetéssel kapcsolatos megfontolások és a hozzáférési követelmények szerepelni fognak a társadalmi szempontból felelős közbeszerzésről szóló tervezett útmutatóban annak érdekében, hogy a tagállamokban tudatosuljon a megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség közbeszerzési politikán és gyakorlaton keresztül történő érvényesítésének módja.

A Bizottság továbbra is támogatja a megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség értékeit más szakpolitikákban, mint például a gyermekjogok terén[13], valamint a bővítés során, és általánosabban az Európai Unió külkapcsolataiban, beleértve a többoldalú kapcsolatokat is. Különleges figyelmet kell fordítani a nem tagállamokban található kisebbségekhez tartozó személyek jogaira.

A megkülönböztetés mérése és az előrelépés értékelése

A pontos adatok nélkülözhetetlenek az elszenvedett megkülönböztetés mértékének és jellegének értékeléséhez, valamint a szakpolitikák megtervezéséhez, kiigazításához, nyomon követéséhez és értékeléséhez. Jelentős igény tapasztalható a valamennyi okon alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos adatok iránt. A rendelkezésre álló adatok jelentősen eltérnek okonként és tagállamonként[14], amely bonyolulttá és csaknem lehetetlenné teszi az adatok összehasonlítását.

A magánélet védelmével és az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályok meghatározzák az adatgyűjtés és -feldolgozás módját[15]. Általánosságban, az európai lakosság a népszámlálások során kész anonim módon személyes adatokat szolgáltatni a megkülönböztetés leküzdése[16] érdekében. A Bizottság az alábbi lehetőségeket vizsgálja: i. a tagállamok statisztikai hatóságaival együtt a közösségi statisztikai program keretében rendszeres statisztikák gyűjtése a megkülönböztetés mértékéről és hatásáról, különösen a faji vagy etnikai származáson, valláson/meggyőződésen és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés vonatkozásában, azokon a területeken, ahol még nem áll rendelkezésre elegendő információ, és ii. a megkülönböztetéssel kapcsolatos EU-felmérési modul létrehozása. A Bizottság szoros együttműködést folytat az Equinettel egy olyan rendszer kialakításában, amely összegyűjti az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek által kezelt panaszokról szóló információkat.

Pozitív intézkedések

Az azonos bánásmód formális egyenlőséghez vezethet, de nem elég az egyenlőség gyakorlati megvalósításához. Az Európai Unió megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogszabályai nem gátolják meg, hogy bármely tagállam sajátos intézkedéseket tartson fenn vagy fogadjon el az olyan okból történő megkülönböztetéshez fűződő hátrányok megakadályozására vagy kompenzálására, amellyel szemben védelmet írtak elő.

Egyre többen felismerik, hogy a pozitív intézkedések fontos szerepet töltenek be a társadalmakban fellelhető tényleges egyenlőség hiányának orvoslásában [17]. Néhány tagállam[18] olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyek a hatóságok kötelezettségévé teszik az egyenlőség előmozdítását, mint valamennyi tevékenységük elsődleges célját. A Bizottság arra használja fel a tagállamokkal folytatott állandó párbeszédet, hogy előmozdítsa a pozitív intézkedésekkel kapcsolatos lehetőségek teljes körű kihasználását, különösen az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, lakáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

Tudatosságerősítési és képzési tevékenységek

A meglévő jogszabályokról szóló tájékoztatás annak előfeltétele, hogy a potenciális áldozatok hatékony felhasználhassák azokat, valamint a munkáltatók, szolgáltatók és igazgatási szervek ismerjék az e téren érvényben lévő kötelezettségeiket. Ám, amint az korábban említésre került, a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályokkal kapcsolatos ismeretek továbbra is csekélyek[19]. Ha a cél a további előrelépés, a legnagyobb esély – és egyben a legnehezebben elérhető is – a sztereotípiák, és előítéletek valamennyi formájának leküzdését foglalja magában. Az Európai Uniónak „A sokszínűségért – a diszkrimináció ellen” elnevezésű tájékoztató kampányát a civil társadalmat, a kormányzati tisztviselőket, a szociális partnereket és más érdekelteket tömörítő nemzeti munkacsoportokkal szoros együttműködésben bonyolítják le. A Bizottság további támogatást is nyújt a meglévő jogszabályokkal kapcsolatos, a főbb érdekelteknek – többek között az egyenlőséggel foglalkozó testületeknek, bíráknak, jogászoknak, nemkormányzati szervezeteknek és szociális partnereknek – szóló képzési tevékenységekhez, .

A munkahelyi sokszínűség előnyeinek támogatása

Annak elismeréseként, hogy a jogalkotás hatékonyabb, ha azt a munkáltatók által egyre inkább különböző személyi állomány irányítása érdekében végrehajtott progresszív és innovatív stratégiák kísérik, a Bizottság[20] és a tagállamok[21] támogatják a sokszínűség kezelését, a nagyobb vállalatoknál, valamint a kkv-knál[22] is.

A Tanács felszólította a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy mozdítsák elő még jobban a munkaerő sokszínűségét, valamint támogassák a megfelelő vállalati eszközök, például önkéntes charták megalkotását[23]. Ennek eleget téve a Bizottság az üzleti és munkáltatói szervezetek támogatásával EU-szerte ösztönzi az önkéntes kezdeményezéseket. Előmozdítja emellett a vállalkozások, üzleti iskolák és egyetemek közötti összefogást a sokszínűséggel kapcsolatos kutatásban és képzésben folytatott szorosabb együttműködés lehetőségei kihasználása érdekében. Ezenfelül támogatja a sokszínűséget, és a sokszínűség megfelelőbb kezelését a közigazgatási szerveknél uniós és nemzeti szinten egyaránt[24].

3.2 A megkülönböztetésmentességgel és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos párbeszéd kialakítása

2007-ben az esélyegyenlőség európai éve új utat nyitott a megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség támogatása előtt azáltal, hogy valamennyi szereplőt bevonta az átfogó uniós és nemzeti szintű párbeszédbe. A tagállamok és a civil társadalom már felismerték e párbeszéd tartósabb alapokra helyezésének értékét. E cserék az éves egyenlőségi csúcstalálkozókra épülnek, amelyek a legmagasabb szinten fogják össze az érdekelteket, hogy felmérjék a helyzetet, valamint ösztönzést és útmutatást adjanak.

A Bizottság létrehozott egy megkülönböztetésmentességgel foglalkozó kormányzati szakértői csoportot[25] a nemzeti és uniós szintű megkülönböztetésmentességi intézkedések hatásának vizsgálatára, a helyes gyakorlatnak az egymástól tanulás révén történő érvényesítésére, és a megkülönböztetésmentességi politikák hatékonyságának értékelésére szolgáló referenciaértékek meghatározására. A Bizottság például azért szándékozik együtt dolgozni e csoporttal, hogy ellenőrizze az Európai Unióban tapasztalható homofóbiáról és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésről szóló, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által készített összehasonlító tanulmány megállapításait. A csoport rendszeresen egyeztet a civil társadalommal, a szociális partnerekkel és az Equinettel. A Közösség a Progress programot használhatná fel az innovatív gyakorlatok e folyamatban történő meghatározásának támogatására. A Bizottság jelentést tesz az egyenlőségi csúcstalálkozóknak a munka eredményéről.

A Bizottságnak szándékában áll, hogy ezen új irányítási mechanizmusokat a többszörös megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdés kezelésére használja fel, néhány tagállam olyan bevett gyakorlatára építve, amely egyetlen jogi eljárást biztosít e megkülönböztetés áldozatai számára, hogy panaszt tegyenek, és amely súlyosbító körülményként értékeli azt a bizonyítékot, ha a megkülönböztetésre egynél több okból került sor. A Bizottság finanszírozási tevékenységek révén, illetve azáltal erősíti a többszörös megkülönböztetéssel kapcsolatos tudatosságot, hogy finanszírozást nyújt az interszekcionális csoportokat képviselő nemkormányzati szervezetek kisebb hálózatai számára.

3.3. Jobb eszközök alkalmazása a romák társadalmi beilleszkedésének előmozdítására

Míg a megkülönböztetés ellen mind jogalkotási, mind politikai eszközökkel folytatott küzdelem ösztönzése valamennyi potenciális érdekelt csoport számára hasznot jelent, továbbra is fontos a sajátos csoportokkal kapcsolatos különleges problémák kezelése. A romák helyzete különösen nyugtalanító napjainkban, mivel e helyzetre tartós egyéni és intézményi megkülönböztetés és széles körű társadalmi kirekesztés jellemező. Az emberek millióinak kirekesztése különösen az egyenlőség és az emberi jogok tényleges gyakorlása szempontjából elfogadhatatlan. Összeegyeztethetetlen továbbá a társadalmi kohézió elvével is. Nem utolsó sorban pedig e jelentős létszámú csoport körében fennálló nagymértékű munkanélküliség és szegénység gazdasági szempontból veszteséget jelent. E probléma kezelése az Európai Unió és a tagállamok közös felelőssége.

A Bizottság többször is elítélte a romaellenesség valamennyi megnyilvánulását, mint a rasszizmus egy sajátos formáját, amely összeegyeztethetetlen az Európai Unió elveivel. Az Európai Unió megkülönböztetéssel foglalkozó jogszabályainak tagállamok általi alkalmazása a romák beilleszkedésének alapvető kiindulópontja. A Bizottság továbbra is különösen figyeli ezt a területet, és fokozza az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületekkel folytatott munkáját, hogy növelje e testületeknek a romákkal szembeni megkülönböztetés eseteinek kezelésével kapcsolatos kapacitását. A Bizottság továbbra is támogatja a kapacitásépítést a roma civil társadalom körében, és valamennyi szintjen előmozdítja bevonásukat a szakpolitikák kialakításába és végrehajtásába.

A romák helyzetét az Európai Tanács is elismerte, amely 2007 decemberében arra szólította fel a Bizottságot, hogy „ vizsgálja meg a meglévő politikákat és jogi aktusokat, és tegyen jelentést a Tanácsnak az elért előrelépésről .” A bizottsági szolgálatok kísérő munkadokumentuma eleget tesz e felkérésnek. Bemutatja, hogy erőteljes jogi, pénzügyi és politikai együttműködési eszközökből álló keret áll rendelkezésre, valamint hogy ezeket az eszközöket egyre növekvő mértékben használják, de még többet lehetne tenni ezek hatékonyabb működése érdekében.

Ezen eszközök gyakorlati hatása mindazonáltal a tagállamok elkötelezettségétől és valamennyi érintett szereplő azon kapacitásától függ, hogy ezeket teljes mértékben ki tudják-e használni. A 2008. júniusi Európai Tanács felkérte a Tanácsot, hogy e kérdést sürgősséggel kezelje. A Bizottság a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználja e folyamat támogatására, az Európai Tanácsnak a francia elnökség végén tett egyértelmű kötelezettségvállalására várva.

A tagállamok, az EU intézményei és a civil társadalom közös kötelezettségvállalásának támogatása és előmozdítása érdekében a Bizottság 2008 szeptemberében az interkulturális párbeszéd európai évének keretében romaügyi EU-csúcstalálkozót szervez valamennyi érdekelt bevonásával; a csúcstalálkozó következtetéseit benyújtják a francia elnökségnek a 2008. decemberi Európai Tanácsot megelőző Miniszterek Tanácsában történő további megfontolásra. Ezenfelül a Bizottság – a már elvégzett széles körű kutatásokra építve – vállalja a meglévő szakpolitikák és intézményi mechanizmusok, valamint az e szakpolitikák és mechanizmusok és a romákra irányuló programok és projektek közötti kapcsolatok átfogó vizsgálatát abból a célból, hogy olyan sikeres, átadható gyakorlatokat határozzanak meg, amelyek révén jobban kihasználhatók a közösségi és nemzeti jogi aktusok.

4. KÖVETKEZTETÉS

A Bizottság határozott kötelezettséget vállal a megkülönbözetésnek az EK-Szerződés 13. cikkében megfogalmazott valamennyi formájának leküzdésére, és továbbra is gondosan ellenőrzi a meglévő irányelvek átültetését. A Bizottság az EU jogi keretének teljessé tétele érdekében javaslatot terjeszt elő egy olyan irányelvre vonatkozóan, amely megtiltja a koron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatási szférán kívül. A Bizottság felszólítja a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy kezeljék prioritásként a javaslattal kapcsolatos viták folytatását.

Az egyéni jogok sikeres jogi védelemét a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség aktív támogatásának kell kísérnie. A Bizottság kötelezettséget vállal további előrelépések megtételére uniós és nemzeti szinten, az olyan fő területeken, mint a tudatosságerősítés, a megkülönböztetésmentesség általános érvényesítése, a pozitív intézkedések és az adatgyűjtés. A megkülönböztetésmentességi politika határozottabb irányítása megkönnyítené a helyes gyakorlatok cseréjét, az egymástól való tanulást és a referenciaértékek meghatározását a tagállamok között, és ösztönözné például a többszörös megkülönböztetéssel foglakozó új megközelítések kialakítását.

A Bizottság a civil társadalommal és a szociális partnerekkel együttműködve ellenőrzi az e közleményben meghatározott kezdeményezések végrehajtását. Értékeli az előrelépést és a konkrét tevékenységek hatásait.[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] 296. speciális Eurobarométer-felmérés (2008).

[2] COM(2008) 412 végleges.

[3] COM(2005) 224 végleges.

[4] A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.), a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.02., 16. o.) és a Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 373., 2004.12.21., 37. o.)

[5] COM(2006) 643 végleges.

[6] COM(2008) 225 végleges.

[7] Egy Eurobarométer-felmérés azt mutatta, hogy az európaiak mindössze 33%-a ismeri jogait arra az esetre vonatkozóan, ha megkülönböztetés áldozatává válna http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/public/pubst_en.htm .

[8] 1672/2006/EK határozat (2006. október 24.), HL L 315., 2006. 11. 15., 1. o.

[9] European Network of Equality Bodies (az egyenlőséggel foglalkozó testületek európai hálózata) http://www.equineteurope.org.

[10] COM(2007) 738 végleges.

[11] COM(2006) 92 végleges.

[12] Non-discrimination mainstreaming: instruments, case studies and the way forwards (A megkülönböztetésmentesség általános érvényesítése: jogi aktusok, esettanulmányok és az előre vezető út), Európai Bizottság, 2007. április

[13] Közlemény – Az EU gyermekjogi stratégiája felé (COM(2006) 367 végleges).

[14] Lásd a Conceptual Framework Study Reportot (A fogalmi kerettel kapcsolatos vizsgálati jelentés), Európai Bizottság, 2008. január:http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/pdf/pubst/stud/measprog08_en.pdf.

[15] Lásd: Measuring discrimination: Data collection and EU equality law (A megkülönböztetés mérése: adatgyűjtés és az EU egyenlőséggel kapcsolatos jogszabályai), European network of legal experts in the non-discrimination field, 2007. február:http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/pdf/legnet/07measdis_en.pdf.

[16] Az európaiak 75%-a kész faji származásáról, 74%-a vallásáról és 65%-a szexuális irányultságáról számot adni: lásd: 263. speciális Eurobarométer, 2007. január.

[17] Beyond Formal Equality: Positive Action under Directives 2000/43/EC and 2000/78/EC (A formális egyenlőségen túl: pozitív intézkedések a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek szerint), Európai Bizottság, 2007. október:http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/pdf/legnet/bfe07_en.pdf.

[18] Az Egyesült Királyság és Finnország.

[19] 263. speciális Eurobarométer/TNS Opinion and Social

[20] The Business Case for Diversity – Good practices in the workplace (A sokszínűség üzleti értékelése – Helyes gyakorlatok a munkahelyen), Európai Bizottság, 2005:http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/pdf/events/busicase_en.pdf.

[21] Franciaország, Belgium (Brüsszel Fővárosi Régió) és Németország.

[22] Diversity at work: 8 steps for small and medium-sized businesses (Sokszínűség a munkahelyen: 8 lépés kis- és középvállalkozások számára), Európai Bizottság, 2007:http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/pdf/pubst/broch/8steps07_en.pdf.

[23] A Tanács 2007/C 308/01 állásfoglalása (2007. december 5.)

[24] Például azáltal, hogy feltérképező tanulmányt készít a közszféra munkaadóinak a megkülönböztetés elleni küzdelemre és a sokféleség ösztönzésére irányuló gyakorlatairól.

[25] C(2008)3261.