52005DC0153

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, xxx

COM(2005) yyy végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A Z EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az EU harmadik országok katasztrófáira és válságaira történő reagálásának erősítése

1. Bevezetés

Ez a közlemény a Bizottság válasza az Európai Unió azon cselekvési tervére, amelyet a luxemburgi elnökség a 2004. december 26-i szökőárat követően az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának (GAERC) 2005. január 31-i ülésén terjesztett elő.

Európa azonnal és bőkezűen reagált a szökőár nyomán bekövetkezett katasztrófára. Az Európai Közösség jelentős részt vállalt ebből az erőfeszítésből. Reagálása nyomán feltárult azoknak a közös erőforrásoknak a mélysége és kiterjedése, amelyeket az Unió közösségi és a kétoldalú programok, valamint új katonai képességei révén mozgósítani képes, ám azt is feltárta, mennyire bonyolult a katasztrófákra és válságokra történő felkészülés és az azokra történő reagálás a működtetés terén, illetve politikai szempontból.

Az Elnökség cselekvési terve az alábbi három fő kérdéssel foglalkozik:

- A szökőár sújtotta térségek szükségleteiről való gondoskodás érdekében meghozott intézkedések;

- Az EU reagálóképességének javítását, illetve az összehangolt és hatékony fellépés biztosítását célzó intézkedések;

- A jövőbeni katasztrófák hatékonyabb megelőzését, korai előrejelzését és az azokra történő felkészülés javítását célzó intézkedések.

A Bizottság elnöke a GAERC ülésén előterjesztett uniós cselekvési tervre válaszul ismertette a szökőár által sújtott térségeknek nyújtott közösségi pénzügyi támogatásról készített jelentést, valamint azt a hosszú távú fejlesztési tervet, amelynek célja az Unió jövőbeli katasztrófákkal és válságokkal kapcsolatos előrejelzési és reagálási képességeinek javítása. E közlemény alapját az említett fejlesztési terv képezi.

A közleményhez két melléklet tartozik. Az első az indiai-óceáni szökőár által sújtott területek szükségleteiről való gondoskodás érdekében tett bizottsági intézkedésekről beszámoló frissített jelentés. A jelentés bemutatja a Bizottság 103 millió euró összegű forrással gazdálkodó humanitárius segítségnyújtási programját, 350 millió eurós hosszabb távú újjáépítési programját, valamint kísérő intézkedések egész sorát, beleértve a kereskedelmi engedményeket és az Európai Beruházási Bank tevékenységét.

A második melléklet azokat a közösségi eszközöket és programokat szemlélteti, amelyek hozzájárulnak az egész világra kiterjedő korai előrejelzéshez és a katasztrófákra való felkészüléshez.

2. Az összehangolt és hatékony reagálás biztosítása

Külső akcióihoz a Közösség több különböző eszközt dolgozott ki. Ezek az eszközök különböző alapelvekhez és megbízásokhoz kapcsolódnak: humanitárius, stabilizációs, újjáépítési és a fenntartható fejlődéssel összefüggő célok, gazdasági együttműködés és alapjogok. A Közösség szökőár idején tanúsított fellépése képet adott arról, milyen gazdag eszköztár áll rendelkezésére a katasztrófák és válságok kezelésére. Azt is láthatóvá tette, hogy az átfogó válasz erősítése érdekében a megfelelő külkapcsolati eszközökön túl számos belső szakpolitikai eszközt is mozgósítani lehet összehangolt módon. A Közösség polgári védelmi mechanizmusán kívül számos, kutatással, az információs társadalommal, a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal, valamint halászattal kapcsolatos program tartozik ide. A Közösség reagálásának erejét az adja, hogy képes a belpolitikai célra létrehozott képességeit a külső fellépés céljára kifejlesztett eszközök segítségével végrehajtott intézkedésekkel integrálni.

A Közös Kül- és Biztonságpolitika keretében létrehozás alatt álló katonai és polgári képességek révén újabb cselekvési lehetőségek tárulnak fel.

Az Unió egyik erőssége képességeinek sokféleségében rejlik. Kettős kihívást jelent annak biztosítása, hogy a veszélyhelyzetekre való reagálás hatékony, gyors és rugalmas legyen, illetve az erőforrások mobilizálása és bővítése összehangoltan, a bennük rejlő erőre építve történjék.

Az ebben a közleményben felvázolt intézkedések közös célja a különböző külső uniós politikai eszközök hatékonyságának, összhangjának és összehangolásának elősegítése katasztrófa- és válsághelyzetekben, sajátos rendeltetésük, különösen az ún. „humanitárius tér”[1] megőrzése mellett. Céljuk annak biztosítása, hogy a Bizottság:

- hatékonyan járulhasson hozzá a katasztrófa- és válságkezeléssel kapcsolatos szakpolitikák és a gyakorlat EU-szinten történő kidolgozásához;

- támogathassa a Bizottság, a tagállamok és a Tanács Főtitkársága közötti operatív koordináció javítását;

- megoldást találhasson a közigazgatás teljesítőképességében tapasztalható jelentős hiányosságokra;

- hozzájárulhasson a katasztrófa- és válságkezelés tágabb nemzetközi kereteinek megerősítéséhez.

Az EU már számos jelentős fórumot létrehozott, ahol meg lehet vitatni a katasztrófákra és válságokra való reagálás politikai és operatív összehangolásának kérdéseit, illetve amelyek a munkát előrevivő modelleket biztosítanak. Ide tartozik a GAERC évenkénti vitája az EU külső fellépésének hatékonyságáról, a külső segítségnyújtási alapelvek és eljárások harmonizálására vonatkozó „barcelonai kötelezettségvállalások”[2] megvalósítási programja, a Bizottság és a tagállamok közötti folyamatos párbeszéd az uniós humanitárius segítségnyújtás minőségéről, valamint a polgári-katonai sejtben kidolgozandó stratégiai tervezési forgatókönyvek. A Bizottság aktív szerepet fog vállalni a felsoroltakon kívül az olyan fontos nemzetközi fórumokon is, mint az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága és a hatékony humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos nemzetközi találkozók.

3. Az UNIÓ REAGÁLÁSI KÉPESSÉGÉNEK MEGERőSÍTÉSE – A MEGLÉVő ESZKÖZÖK FEJLESZTÉSE, HATÉKONYSÁGUK ÉS ÖSSZEHANGOLTSÁGUK JAVÍTÁSA

Továbbra is az 1257/96/EK tanácsi rendelet alapján biztosított közösségi humanitárius segítségnyújtás, illetve az EK polgári védelmi mechanizmusának keretében mozgósított tagállami képességek összessége az a két fő eszköz, amely katasztrófahelyzetben lehetővé teszi az EU azonnali fellépését. Az EU katonai eszközei kiegészíthetik és erősíthetik a fenti két mechanizmus keretében nyújtott segítséget. Emellett most folyik azoknak a stratégiai tervezési forgatókönyveknek a kidolgozása, amelyek az ún. „petersbergi” humanitárius feladatok megoldása érdekében polgári és katonai eszközöket egyaránt figyelembe vesznek.

Ezekhez az eszközökhöz szorosan kapcsolódnak az EK alapvető külső támogatási programjai, valamint a gyorsreagálási mechanizmus[3] keretében katasztrófa- és válsághelyzetekben biztosított rövid- és középtávú közösségi segítségnyújtás. A segítségnyújtás pontos ütemezése az esemény jellegétől függ; a folyamat bármely szakaszában a legkülönbözőbb polgári és katonai résztvevők lehetnek jelen a helyszínen.

Az alábbi rész olyan intézkedéseket fogalmaz meg, amelyek révén fejleszthetők a meglévő közösségi eszközök, illetve szorosabban és jobban illeszkednek a szélesebb értelemben vett uniós és nemzetközi fellépések sorába.

3.1. Humanitárius segítség nyújtás

A közösség által biztosított humanitárius segítségnyújtás kizárólagos célja az emberi szenvedés megelőzése vagy enyhítése. A Közösség humanitárius tevékenységét egyedül az áldozatok szükségletei határozzák meg, nem befolyásolják és nem alakítják politikai megfontolások. A közösségi segítségnyújtás a nemzetközi humanitárius joggal, valamint a pártatlanság, a semlegesség és a megkülönböztetés-mentesség humanitárius elvével összhangban megy végbe. Ezeket az általánosan elfogadott elveket az Alkotmányba is belefoglalták. A segítségnyújtás hatékonysága, illetve a segélymunkások és az áldozatok biztonsága és védelme szempontjából ezek kiemelt operatív szempontoknak számítanak.

A szökőár nyilvánvalóvá tette, milyen fontosak a katonai logisztikai eszközök: kiegészítik és támogatják a humanitárius szervezetek mentési és segítségnyújtási tevékenységét olyan helyzetekben, amelyek túl nagy kihívást jelentenek azok számára. Azonban biztosítani kell , hogy a katonai eszközöket használó humanitárius műveletek megőrizzék polgári jellegüket és pártatlanságukat. Ez különös jelentőséggel bír olyan összetett vészhelyzetekben[4], ahol mindenképpen el kell kerülni a katonai és a humanitárius szerepkörök összekeveredését. Ebből a megfontolásból valamint a „humanitárius tér” semlegességének megőrzése érdekében a Bizottság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a katonai és polgári védelmi eszközök humanitárius műveletekben való felhasználására vonatkozó ENSZ iránymutatásokat[5] konfliktushelyzetekben és békés viszonyok között egyaránt betartsák. Ezek a nemzetközileg elfogadott iránymutatások arról rendelkeznek, hogy a humanitárius és helyreállítási munkálatok céljából – a humanitárius tevékenységet végző civilek kérésére és velük szorosan együttműködve – katonai eszközöket mozgósítsanak. Az iránymutatások a segélymunkások és az áldozatok biztonságának és védelmének biztosítása szempontjából ugyancsak kiemelt operatív jelentőséggel bírnak.

A Bizottság elismeri és támogatja az ENSZ elsődleges szerepét a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási erőfeszítések koordinálásában.

A Bizottság a Tanács polgári-katonai sejtjével együtt munkálkodni fog annak érdekében, hogy a sejt stratégiai tervezési forgatókönyvei kidolgozása során ezeket az elveket és iránymutatásokat megfelelő mértékben figyelembe vegye.

3.1.1. A felkészültség javítása

A Közösség által nyújtott humanitárius segítség elsődlegesen az Egyesült Nemzetek szakosított intézményeinek, a Vöröskereszt-család és európai nem kormányzati szervezetek csatornáin keresztül ér célba. E szervezetek közül több nemzetközi megbízás alapján működik, és vezető szervezeteknek számít saját szakterületén[6].

Az Európai Közösség Humanitárius Segélyek Hivatala (ECHO) partnerségi viszonyban áll ezekkel a szervezetekkel, így a Közösség gyorsan tud reagálni váratlanul bekövetkező katasztrófákra. Annak köszönhetően, hogy az ECHO a világ mintegy 70 országában jelen van, és a veszélyeztetett országokra összpontosítja figyelmét, valamint finanszírozási eljárásai olyan gyorsak, hogy már a válság első óráiban döntés születhet vészhelyzeti támogatás folyósításáról, váratlanul bekövetkező katasztrófák esetén a Közösség az első adományozók között van.

A Bizottság célja, hogy felkészültségi intézkedések finanszírozásán keresztül javítsa főbb partnerei segélynyújtási képességeit, elsősorban azáltal, hogy az azonnali segítségnyújtás szempontjából életfontosságú segélyanyagokat előretoltan telepíti. A Bizottság már finanszírozza az UNICEF azon törekvését, hogy regionális csomópontokban alapvető sürgősségi készleteket hozzon létre, és 16 veszélyeztetett ország vonatkozásában elhárítási tervet készítsen el. Hasonló programot dolgozott ki a WHO-val is. Jelenleg megbeszéléseket folytat arról, hogy ezeket a programokat a Vöröskereszt és a Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségére, valamint más nemzetközi nem kormányzati szervezetekre is kiterjessze. Emellett tanulmányozza, hogyan lehet a végrehajtásban együttműködő partnerek – elsősorban légi szállítással kapcsolatos – logisztikai képességeit javítani annak érdekében, hogy felgyorsuljon a segélymunkások és segélyek helyszínre juttatása.

3.1.2. A gyors elemzési és felmérési képességek javítása

Súlyos katasztrófa esetén a jó koordináció, illetve a szükségletek megbízható és gyors felmérése a hatékony humanitárius segítségnyújtás elengedhetetlen feltétele. A Bizottság ezért javítani fogja a szükségletek felmérésére irányuló képességét. Ennek során arra a világméretű hálózatra támaszkodik, amelyet a regionális irodáiban dolgozó 69 humanitárius segítségnyújtással foglalkozó szakember és 250 helyi alkalmazott alkot. Ezek a szakemberek kulcsfontosságú segélyezési és humanitárius ágazatok – pl. az egészségügy, a vízellátás és a közegészségügy, élelmiszerellátás, menedék- és lakóhelyek biztosítása – szakértői, akiket 24 órán belül be lehet vetni a katasztrófa helyszínén. A Bizottság javítani fogja az Unió, az ENSZ és a Vöröskereszt szükségletek felmérésére irányuló képességének együttműködtethetőségét. Az ENSZ vezetése alatt támogatni fogja az Egyesült Nemzetek Szervezetének a katasztrófa-elhárítás összehangolására irányuló tevékenységét:

Az alábbi konkrét intézkedésekre kerül sor:

- A helyszínen tevékenykedő szakemberek létszámának fokozatos emelése 69-ről 150-re;

- Az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatalának (OCHA) UNDAC[7] és a Vöröskereszt FACT[8] értékelési és koordinációs módszertanának megismertetése a szakemberekkel annak érdekében, hogy a szükségletek felmérése során termékeny együttműködés jöhessen létre;

- Az ECHO regionális területi irodái szintjén olyan előretolt, gyorsan mobilizálható készenléti kapacitás létrehozása, amely lehetővé teszi a vészhelyzetekre szakosodott és több ágazatot képviselő szakemberekből álló csoportok 24 órán belül történő bevetését.

Az anyagi eszközök rendelkezésre állnak, és már folyik a szakemberek toborzása a helyszíni szakértők létszámának kezdeti, 100 főre történő emelése érdekében. Amint valamennyien elfoglalták helyüket, a további létszámbővítés előtt az ECHO ismételten felméri a hálózat teljesítményét.

3.1.3. Az ENSZ gyorsreagálási képességének és a csoportok együttműködtethetőségének javítása

Az EU elismeri az OCHA vezető szerepét a katasztróf a-elhárítási tevékenységek koordinációjában; a szökőár következményeinek felszámolását szolgáló uniós cselekvési terv joggal hangsúlyozza, mennyire kívánatos az „együttműködési képesség” az ENSZ-szel. A fentiekben ismertetett intézkedéseken túl a Bizottság pénzügyi támogatás és az EK Közös Kutatóközponjával megvalósuló műszaki együttműködés révén közvetlenül támogatja az OCHA koordinációs képességének javítását. A Bizottság az OCHA kézikönyvének elkészítését is finanszírozza, amely a katonai eszközök humanitárius műveletekben való felhasználásával kapcsolatos iránymutatások megvalósításáról szól.

3.1.4. Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtest

A EU cselekvési terve egy önkéntes humanitárius segélyezési hadtest létrehozásának átgondolását szorgalmazta. Ez egybevág az Alkotmánynak az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtest[9] létrejöttére vonatkozó tervezett rendelkezéseivel.

A Bizottság tanulmányt készít a humanitárius segítségnyújtást önkéntességi alapon biztosító, már létező programokról (pl.: ENSZ-Önkéntesek, Vöröskereszt önkéntesei). A tanulmány hozzájárul a közös jellemzők és a legjobb gyakorlatok meghatározásához. Ajánlásokat fogalmaz meg az önkéntesek képzésére fordítható közösségi támogatásokat illetően és egy uniós beosztási rend összeállítására. Ez utóbbi azokat a képzett önkénteseket tüntetné fel, akik készenlétben várják, hogy munkájukat a humanitárius szervezetek igénybe vegyék.

3.1.5 Az EU által végzett humanitárius tevékenységek összehangoltságának javítása

A katasztrófákra és válságokra válaszul megvalósuló közösségi humanitárius segítségnyújtás és az EU-tagállamai által biztosított kétoldalú segélyezés jobb összehangolása mindenki számára előnyös lenne. A gyorsan változó helyzetekben a döntéshozatal elengedhetetlen feltétele az egységesített és valósidejű információáramlás. A Bizottság ennélfogva az alábbi, gyorsan megvalósítható konkrét intézkedéseket javasolja:

- a tagállamok humanitárius vészhelyzetekkel foglalkozó tájékoztatási központjaiból álló hálózat létrehozása;

- az EU jelenlegi humanitárius jelentési rendszerének (az ún. „14 pontos” rendszer) korszerűsítése; ennek teljes összehangolása az UNOCHA pénzügyi követő rendszerével és népszerűsítése a tagállamok körében;

- a Bizottság helyszínen dolgozó humanitárius segélyezési szakembereinek a tagállamok rendelkezésére bocsátása abból a célból, hogy támogassák, és tanácsaikkal segítsék a kétoldalú humanitárius segítségnyújtást, illetve a Közösség és a tagállamok e téren végzett tevékenységének összehangolásához hozzájáruljanak.

3.2. A polgári védelmi mechanizmus

A Közösség polgári védelmi mechanizmusa elősegíti a tagállamok meghatározott célokra szánt erőforrásainak mozgósítását mind az Unión belül, mind az EU-n kívül végzett katasztrófa-elhárítás során. Az EU-n kívüli segítségnyújtásra önálló fellépés keretében vagy egy nemzetközi szervezet vezetése mellett végzett tevékenység keretében[10] kerülhet sor. Az Unión kívüli tevékenységek koordinálását a Bizottság és az EU elnöksége végzi, folyamatos konzultáció mellett.

A védelmi mechanizmus reagálási képességének javítására szolgáló intézkedéseknek számolniuk kell ezzel a kettős szereppel. Ezeket az intézkedéseket a Bizottság „Improving the Community Civil Protection Mechanism”[11] (a közösség polgári védelmi mechanizmusának fejlesztése) című közleménye ismerteti részletesen. A mechanizmus harmadik országokban végzett tevékenységének fejlesztése során figyelembe kell venni a többi nemzetközi szervezet mandátumát és a meglévő nemzetközi koordinációs mechanizmusokat.

A legsürgetőbb feladat a mechanizmus tökéletesítése és az általa biztosított segítség hatékonyságának maximalizálása a jelenlegi jogi kereteken belül. A Bizottság a következőket javasolja:

- Maradéktalanul végre kell hajtani az UNOCHA-val megkötött megállapodást, annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat a lehető legjobban hasznosítani lehessen, és összehangolt válaszlépéseket lehessen tenni harmadik országokban bekövetkező katasztrófákra;

- További képzés és gyakorlatozás révén javítani kell a felkészültséget; Az EU polgári védelmi képességeinek forgatókönyvek alapján történő felmérését fel kell gyorsítani, és ebben valamennyi tagállamnak részt kell vennie;

- Gyorsan bevethető, nemzeti polgári védelmi modulokon alapuló modulszemléletű megközelítést kell kialakítani. Amennyiben a modulokat harmadik országokban kívánják bevetni, ügyelni kell arra, hogy ezek kiegészítsék azokat a modulokat, melyek létrehozása az UNOCHA keretében folyik;

- Növelni kell a mechanizmus és a korai előrejelző rendszerek közötti kapcsolódási pontok számát, és javítani kell a Bizottság Megfigyelő és Információs Központjának (MIC) elemző és tervezési képességeit. Ennek keretében szorosabb kapcsolatot kell kialakítani az UNDAC riasztási és ügyeleti rendszerével és annak virtuális on-site operatív koordinációs központjával (OSSOC);

- Javítani kell a speciális polgári védelmi szükségletek helyszíni felmérését, s a többi szereplővel összehangoltan fejleszteni kell az EU polgári védelmi eszközeinek bevetését koordináló képességeket;

- Javítani kell az EU katasztrófa-elhárításra alkalmas katonai eszközeihez való hozzáférést. Ennek érdekében hatékonyabban kell kezelni a katonai eszközök uniós adatbázisát, a polgári-katonai sejttel együttműködésben konkrét tervezési forgatókönyveket kell kidolgozni, és az EU katonai állományának segítségével operatív eljárásokat kell kialakítani.

- Biztosítani kell a szállítási költségek közösségi finanszírozását.

Hosszabb távon a mechanizmus radikálisabb, szerkezeti változtatásokat eredményező reformja is elképzelhető, amelyet a Bizottság által az új pénzügyi tervben[12] javasolt forrásnövelés tesz lehetővé. Ez az EU szintjén javítja a polgári védelmi képességet és megköveteli:

- Az EU szintjén támogatási célokra rendelkezésre álló polgári védelmi képességek fejlesztését;

- A Bizottság felhatalmazását arra, hogy harmadik országoknak jelezze: lehetőségük van arra, hogy segítséget kérjenek, amennyiben szükségesnek mutatkozik a polgári védelmi segítségnyújtás;

- Készenléti, segítségkérés esetén azonnal bevethető modulok létrehozását a tagállamokban;

- A Megfigyelő és Információs Központ anyagi támogatását olyan felszerelés bérlése érdekében, amely a tagállamoktól vagy más forrásokból nem szerezhető be, ugyanakkor szükséges az európai gyorsreagálási képesség biztosításához, valamint az ENSZ Egyesített Logisztikai Központjával fennálló kapcsolatok erősítését;

- A katasztrófa-elhárítás nemzetközi összehangolásának előmozdítását;

3.3. Helyreállítási, újjáépítési és fejlesztési segély

Akárcsak a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem esetében, a középtávú katasztrófa-elhárítási, válságkezelési és, újjáépítési célokra biztosított uniós segítségnyújtás hatékonysága is attól függ, mód nyílik-e a szükségletek megfelelő felmérésére a korai szakaszban, és az időben történő segítségnyújtás érdekében kellő rugalmasságot tanúsítanak-e a végrehajtás során.

Ennek fényében a Bizottság felmérő és tervező csoportokat hoz létre, melyek tagjait a Bizottság és a 130 bizottsági küldöttség szakelőadói és ágazati szakemberei alkotják. A csoportok készen állnak majd arra, hogy rövid időn belül a helyszínre utazzanak, és legfeljebb egy hónapig tartó helyszíni munkájuk során külső készenléti szakemberek segítségét is igénybe vehetik. A Bizottság számít a tagállamok részvételére ebben a tevékenységben.

A felmérő csoportok a válság természetétől és a tervezett közösségi fellépés mértékétől függően számos jól elkülönülő feladatot teljesítenek, többek között:

- Hozzájárulnak a szükségletek Világbank vagy ENSZ által végzett többoldalú felméréséhez;

- elvégzik a sürgősségi válságkezelési és újjáépítési célokat szolgáló EK-finanszírozással kapcsolatos ütemezést és részletes projektazonosítást;

- figyelembe veszik a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célokat és stratégiákat a sürgősségi segítségnyújtás megtervezése során annak érdekében, hogy az átmenet a sürgősségi helyreállítás és újjáépítés, illetve a hosszabb távú fejlesztési szakasz között a lehetőségekhez képest zökkenőmentes legyen;

- hozzájárulnak a Tanács Főtitkársága által szervezett KKBP ténymegállapító küldetésekhez.

A csoportok létrehozásához a következő gyakorlati lépéseket kell megtenni:

- Létre kell hozni a belső szakértők beosztási rendjét;

- Közös képzési tanfolyamot kell indítani;

- Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a szakembereket aktuális feladataik teljesítése alól mentesíthessék, és késedelem nélkül mozgósíthassák.

A Bizottság nagyon hasznosnak találná, ha katasztrófákra és válsághelyzetekre adandó válaszlépéseinek tervezése során módja lenne a tagállamokkal és a Tanács Főtitkárságával elkészíteni az érintett területen kialakult helyzet közös és irányadó elemzését. Ennek alapján meg lehetne határozni a közösségi, a KKBP keretében biztosított, valamint a kétoldalú segítségnyújtási programok prioritásait. Első lépésként a Bizottság keresni fogja a lehetőséget, hogy a Tanács Főtitkárságán dolgozó kollégákkal közösen végezze el a szükségletek felmérését.

Emellett intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a bizottsági képviseletek rövid időn belüli végrehajtási képessége javuljon.

3.4. A közösségi programok és az EU polgári és katonai képességei közötti kapcsolódások erősítése

A polgári-katonai sejt jelentős befolyást gyakorol majd az EU válságok kapcsán tanúsított fellépésének alakulására. Mivel a segítségnyújtás és a konfliktusokat követő stabilizálási intézkedések kezelése terén széleskörű tapasztalatokkal, válsághelyzetek esetére pedig jelentős és sokféle erőforrással rendelkezik, fontos, hogy a Bizottság aktívan hozzájáruljon a sejt tevékenységéhez.

E célból a Bizottság összekötő tisztviselőket nevez ki a polgári-katonai sejthez. Elsődleges feladatuk az EK tervezés céltételezése és KKBP intézkedései közötti koherencia előmozdítása és a katonai eszközöknek a Közösség civil programjai támogatására való felhasználását szolgáló gyakorlati intézkedések meghatározása, valamint annak biztosítása, hogy a humanitárius műveletekkel összefüggésben fent felsorolt szempontokat és a „humanitárius tér” megőrzését megfelelően figyelembe lehessen venni. Az összekötő tisztviselők a sejt munkáját a humanitárius segítségnyújtásban, a katasztrófa-elhárításban, valamint az újjáépítést segítő tevékenységek irányításában szerzett szaktudásukkal segítik. Teljes mértékben részt vesznek a sejt mindennapi munkájában, de a Bizottság szolgálatainak tájékoztatásával is folytatják.

3.5. Hatékony és eredményes pénzgazdálkodás

A költségvetési rendelet soron következő felülvizsgálatai során javaslatokat fogalmaznak meg arról, hogyan lehet összehangolni a válságok és katasztrófák esetén nyújtandó segítség rugalmas és gyors biztosítása iránti igényt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodással, illetve a közbeszerzéssel kapcsolatos követelményekkel. Emellett a Bizottság továbbfejleszti ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusait, annak érdekében, hogy biztosítsa a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást a válságok és katasztrófák esetén nyújtandó közösségi segítséget illetően. A többi adományozóval folytatott együttműködést és információcserét ennek figyelembevételével kell elmélyíteni.

4. A lehetőségek és az igények összhangjának megteremtése - alapvető strukturális intézkedések

4.1. Platform a tervezés, koordináció és összehangolás javításáért

A Bizottság elnöke a GAERC január 31-i ülésén bejelentette egy laza szerkezetű, ám hatékony platform létrehozását, amelynek célja a szolgálatai közötti valós idejű politikai koordináció javítása, amikor azok az Unió területén kívül bekövetkező válsághelyzetek kezelésével vannak elfoglalva. Ez emellett megerősítheti és megszilárdíthatja az információáramlást a döntéshozók számára, és a válság- és katasztrófa-elhárításra mozgósított különböző közösségi eszközök közötti szinergiák és kölcsönös kiegészítések felfokozására, illetve a területileg illetékes szolgálatok munkájának támogatására törekedne. A csoport feladata a tagállamok és a Tanács titkársága közötti kommunikációs csatornák tökéletesítése. A platform emellett megszilárdítja és megerősíti a Bizottságnak a harmadik országok katasztrófái és válságai elhárításával összefüggésben megszerzett ágazati politikaformálási tapasztalatait[13].

Emellett a Bizottság arra fog törekedni, hogy az alábbiak révén erősítse a koordinációt a Tanács főtitkárságával:

- Javaslatok benyújtása a Politikai és Biztonsági Bizottság által 2003 februárjában jóváhagyott EU válságkezelési eljárásokban kilátásba helyezett válság-elhárítási koordinációs csoportok működésének javítására;

- Az információcsere javítása a Tanács Közös Helyzetelemző Központjával és a Bizottság idevágó képességeinek megosztása.

A közösségi és a kétoldalú vészhelyzeti segítségnyújtásra vonatkozó információk forgásának javítása érdekében a Bizottság:

- javaslatokat fog kidolgozni a tagállamok újjáépítési segítségnyújtással foglalkozó ügynökségeiben működő megfigyelő központok állandó rendszerének megteremtésére, és ehhez arra a megbízásra fog támaszkodni, amely alapján a Bizottságnak elszámolóiroda kell létesítenie az Iraknak és a szökőár következményeinek felszámolására adott segítséghez.

4.2. Logisztika és beszerzés

Ahhoz, hogy az EU komplex katasztrófa- és válság-elhárítási küldetéseket hajthasson végre, megfelelő logisztikai és távközlési, biztonsági, beszerzési, adminisztratív és pénzügyi támogatási képességre van szükség.

Ezekre a képességekre azonban nem csupán válsághelyzetekben van szükség. A Közösség anyagi támogatásával folyó nagy fontosságú programok, mint a választások megfigyelése (ezzel kapcsolatban évente 8-10 nagyléptékű küldetésre kerül sor) hasonló igényeket vet fel és megoldásuk is hasonló kihívást támaszt.

A közösségi programok változó rugalmassággal és hatékonysággal reagáltak ezekre az igényekre. Az EU közös kül- és biztonságpolitikája (KKBP) keretében zajló küldetések esetében ezeket a feladatokat kivétel nélkül a saját minőségükben eljáró misszióvezetőre vagy az EU különleges képviselőjére ruházták rá. Alapvető politikai feladatain túlmenően a misszióvezető felelős a teljes logisztikai, pénzgazdálkodási és beszerzési művelet kidolgozásáért. A misszióvezető az átfogó pénzügyi felelősséggel rendelkező Bizottság irányítása és felügyelete alatt tevékenykedik.

A Bizottságnak az a meggyőződése, hogy a jelenlegi rendszert hosszú távon nem lehet fenntartani és a rendszer arra sem képes, hogy támogassa a tervek szerint egyre fontosabbá váló komplex EU-missziókat. A Bizottság elnöke erre alapozva jelentette be, hogy folytatódik a munka a külpolitikai intézkedések közös logisztikai és adminisztratív támogató platformjának létrehozása érdekében.

Ez a platform a fenti 4.1 bekezdésben foglaltakra alapozva a kellő időben biztosítani fogja a küldetések adminisztratív irányítását, a logisztikai feladatokat és a beszerzéseket. Tekintettel arra, hogy ennek a struktúrának jelentős személyzeti vonzatai vannak, a Bizottság az új költségvetési rendelet alapján a számára rendelkezésre álló lehetőségek teljes körét meg fogja vizsgálni, beleértve egy bizottsági iroda létrehozását és egy bizottsági végrehajtó hivatal alapítását[14]. E platform ezeknek a lehetőségeknek azzal a lehetőséggel való összehasonlításával, hogy ezeket a feladatokat meghagyják a Bizottság meglévő szolgálatainál, költség-haszon elemzést fog készíteni. A Bizottság azt tervezi, hogy az év vége előtt javaslatot terjeszt be a költségvetési hatóságnak.

E munka részeként a Bizottság tovább folytatja a megbeszéléseket a Tanács főtitkárságával és a KKBP missziók céljait szolgáló beszerzések felgyorsítására számos egyeztetett ideiglenes intézkedést fog bevezetni.

4.3. A megvalósítási képességek fokozása és a stabilitási eszköz előkészítése

A Bizottságnak a stabilitási eszközre[15] vonatkozó javaslata racionalizálni kívánja a Bizottság katasztrófa- és válságelhárító tevékenységét. A javaslat arra a logikai szálra van felfűzve, hogy a pénzügyi forrásokat egyetlen integrált eszközben kell összevonni. Ugyanezt a gondolatmenetet követve a Bizottság fokozatosan összevonja az eszköz célkitűzésihez kapcsolódó belső szakértői kapacitásait és létrehozza a szükséges végrehajtási képességet. Egyidejűleg biztosítja a gyorsreagálási mechanizmus beosztotti állományának fokozatos feltöltését annak érdekében, hogy kidolgozza és tesztelje a majdani eszköz igényeihez illeszkedő projekt-beazonosítási és -végrehajtási módszertanokat.

5. A MEGELőZő INTÉZKEDÉSEK, A KORAI ELőREJELZÉS ÉS A KATASZTRÓFÁKRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS ERőSÍTÉSE

5.1. Előzmények

A gyorsreagálási képességek nem létezhetnek megfelelő katasztrófa-megelőzési, felkészülési és riasztási stratégia nélkül. Az Indiai-óceánon végigsöprő szökőár-katasztrófa drámaian világított rá a hatékony korai előrejelző rendszerek szükségességére és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a kérdés politikailag és technológiailag rendkívül bonyolult.

A Bizottságnak nagy választékban állnak rendelkezésére az előrejelző és riasztási rendszerek fejlődését segítő szakpolitikák és finanszírozási eszközök. A Bizottság humanitárius segítségnyújtási, fejlesztési, regionális segítségi és kutatási programjai révén jelenleg az indiai-óceáni, az atlanti térségbeli és földközi-tengeri riasztási rendszerek kiépítését támogatja. Tanulmányozza egy természeti csapásokkal kapcsolatos AKCS-EK hitelkeret létrehozását (e kezdeményezések áttekintése a II. mellékletben található). A kihívást az jelenti, hogy ki kell dolgozni a megfelelő politikai keretet, amelyben e különböző kezdeményezések összefüggően működhetnek. A Bizottság ennek szem előtt tartásával alakította meg azt az állandó munkacsoportot, amelynek keretében az ezekben a kérdésekben illetékes politikai döntéshozók jönnek össze, majd az alábbiakban javaslatot is tesz e stratégia legfontosabb elemeire.

A Tanácsban folyó vitákra változatos formákban kerül sor és nincs olyan munkacsoport, amely a korai előrejelzés és a katasztrófákra való felkészülés politikai, fejlesztési és technológiai vonatkozásaival egyszerre foglalkozna.

A Tanácsnak lehetősége van mérlegelni, hogyan ösztönözheti a leghatékonyabban az ezekről a kérdésekről folyó stratégiai megbeszéléseket és ezen a téren hogyan hangolhatók össze még jobban a tagállamok szakpolitikái.

5.2. A nemzetközi politikai keretek

A Bizottság fontos szerepet játszott a katasztrófák előfordulásának csökkentéséről összehívott 2005. évi kobei világkonferencia előkészítésében és az e konferencián elfogadott Hyogoi nyilatkozatban és a 2005-2015-ös cselekvési keret ben stratégiájának kiindulási pontját látja. E stratégiai keretre támaszkodva a Bizottság különös hangsúlyt fektet a következőkre:

- a katasztrófaveszélyek csökkentésének a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikákba és a katasztrófák áldozatául esett országok programjaiba való beépítése;

- azoknak az intézményeknek, mechanizmusoknak és képességeknek az erősítése minden szinten, amelyek az EU-n belül, illetve azon kívül is növelhetik a veszélyekkel szembeni ellenálló-képességet és a katasztrófákra való felkészültséget;

- az emberekre összpontosító korai előrejelzés kifejlesztése, a kockázatokra és a védekezésre vonatkozó információk jobb kezelése és cseréje, oktatás és képzés;

- a katasztrófák kockázati tényezőinek azonosítása, felmérése és figyelemmel kísérése, a korai előrejelzés erősítése;

- a kiváltó kockázati tényezők csökkentése.

A környezeti és természeti katasztrófák elleni küzdelem érdekében a Bizottság felgyorsítja a megelőző célú környezetvédelmi munkákat.

5.3. Az EK támogatása a katasztrófákra való felkészüléshez és a korai előrejelzéshez

A nemzetközi konszenzusnak megfelelően a Közösség több veszélyforrás figyelembevételével alakítja ki megközelítését a korai előrejelzést és a riasztást illetően, és erősíteni fogja az észleléstől a reagálásig húzódó láncolat minden szakaszát. Általánosságban a Bizottság arra fogja ösztönözni a regionális és szubregionális szervezeteket, hogy vállaljanak szerepet a korai előrejelző és riasztási rendszerek megvalósításában. A nemzeti rendszereknek nyújtott támogatás iránti kérelmeket ugyanúgy fogja elbírálni, mint az egyéb nemzeti fejlesztési prioritásokat.

A Bizottság az alábbi forrásokból fog meríteni:

- a helyi felkészültségre és nemzeti cselekvésre, a vészhelyzeti kommunikációra és a vészhelyzetek enyhítésére szolgáló tervekre összpontosító humanitárius segítségnyújtás és fejlesztési támogatás, ideértve a katasztrófa-megelőzési képességek nemzeti és regionális szintű kiépítését;

- kutatási és fejlesztési pénzügyi támogatás a Közösség „Globális változás és ökoszisztémák”, az „Világűr” és az „Információs társadalom technológiái” programjaiból. Ezek a programok hozzájárulnak a módszerek és modellek, a veszélyfelmérés és előrejelzés, az egészségügyi, környezeti, gazdasági és társadalmi hatások felmérésének fejlesztéséhez, a veszélyeztetettség-elemzést és kárfelmérést támogató műholdas és in situ Föld-megfigyelés és a kockázatkezelési technológiák fejlesztéséhez.

- a Közös Kutatóközpont tudományos képességeit képviselő know-how átadásából és operatív szolgáltatások nyújtásából a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés kezdeményezésben (GMES) az EK és az Európai Űrügynökség részvételével folyó együttműködés keretében;

- a Bizottság Közös Kutatóközpontjában (az ECHO anyagi támogatásával) az OCHA-val együttműködésben kifejlesztett meghatározott/különleges eszközök támogatásából, mint a Globális katasztrófa-riasztási rendszer (GDAS), amelyet arra terveztek, hogy meghatározott kockázatokról és katasztrófákról valós idejű információkat juttasson el a döntéshozóknak és segélyügynökségeknek;

- az európai szabványügyi szervezetek munkájából és abból a képességükből, hogy harmonizált technológiai szabványokat – például a „cella szórás” (cell broadcast) használatára vonatkozót – dolgozzanak ki, amellyel a hatóságok riasztási üzeneteket küldhetnek szét a GSM-hálózaton.

A hatékony korai előrejelzés az észlelési módszereknek és technológiáknak a riasztási és döntéshozatali rendszerekkel való összekapcsolásán múlik, mind az egyes államigazgatásokban, mind a nemzetközi közösségben. A szökőár egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a tájékoztatási rendszereket, az adatbázisokat, a műholdas és földi mérési hálózatokat jelentősen korszerűsíteni kell. E munka tudományos és technológiai vonatkozásait illetően a Bizottság a nemzetközi közösséggel szorosan együttműködve fogja kidolgozni programjait az alábbi fórumokon:

- az ENSZ Nemzetközi katasztrófa-megelőzési stratégiája , amelynek kulcsszerepe lesz a nemzetközi technológiai együttműködés és a hyogoi katasztrófa-megelőzési stratégia általánosabb elemei koordinálásának biztosításában.

- a Földmegfigyelési csoport (GEO), amely a földmegfigyelési rendszerek nemzeti és kormányközi üzemeltetőit fogja össze, ideértve az Európai Bizottságot, az ENSZ megfelelő szervezeteit és a Kormányközi Oceanográfiai Bizottságot. A GEO nemrégiben adta hozzájárulását a Földmegfigyelési rendszerek világméretű hálózata (GEOSS) megvalósításának 10 évre szóló tervéhez. Ez nem más, mint az in situ és távérzékelésű megfigyelőrendszerek koordinált világméretű rendszere. Európa a GMES megfigyelési összetevője révén igen jelentős mértékben járul hozzá a GEOSS-hoz.

6. Az eu polgárainak védelme és támogatása

A szökőár rávilágított arra, hogy milyen fontos a tagállamok megerősített együttműködése, amikor a súlyos válságtól sújtott európai polgárok segítségére kell sietnie. A Bizottság támogatja a Konzuli ügyekkel foglalkozó csoport munkáját a konzuli együttműködés és a rendőrségi együttműködés munkacsoportjának megerősítésében a katasztrófák áldozatait azonosító összehangolt EU mechanizmus kidolgozását illetően. A Bizottság ehhez a munkához a Biztonságra és a szabadságjogok megőrzésére vonatkozó általános programjának keretében biztosítja a pénzügyi támogatást. A Közösségi polgári védelmi mechanizmustól is várható hozzájárulás.

Az Alkotmányban előirányzott Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának előkészítő munkálatai ugyancsak lehetőséget nyújtanak a konzuli együttműködés intézményesebb formái kialakításának mérlegelésére.

7. KÖVETKEZTETÉS

A Tanácsot, az Európai Parlamentet, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát felkérik annak tudomásul vételére, a Közösségnek a katasztrófa- és válsághelyzetben tanúsított válaszadási képessége, és az e helyzetekre való felkészültsége elmélyült, és szilárd alapokon nyugszik. Arra is felkérést kaptak, hogy e képességek erősítése érdekében támogassák az e Közleményben felsorolt intézkedéseket és a Bizottsággal együtt munkálkodjanak ezen a téren az EU külpolitikai intézkedései koherenciájának politikai és operatív szinten való biztosításán.

I. melléklet A 2004. december 26-i szökőárra reagáló bizottsági intézkedéseken keresztül elért előrehaladásról szóló jelentés

1. BEVEZETÉS

1.1. A Tanács 2005. január 31-i ülése elfogadta az EU a 2004. december 26-i szökőárra reagáló cselekvési tervét. A Tanács arra szólította fel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának április 25-26-i ülését, hogy vegye szemügyre az elért haladást. A Közlemény tájékoztatja a Tanácsot a Bizottság által az EU cselekvési tervhez biztosított hozzájárulás megvalósításában elért előrehaladásról, mind a humanitárius és az újjáépítési segítségnyújtás, mind a kísérő támogató intézkedések terén.

1.2. A szökőár az írott történelemben feljegyzett legtöbb áldozatot követelő természeti katasztrófák egyike volt. Srí Lanka és a Maldív-szigetek jelentős sávjai, illetve Indonézia, India és Thaiföld parti zónái egyszerűen megsemmisültek. Három hónap elteltével már meg lehet vonni e tragédia valódi mérlegét. Körülbelül háromszázezren haltak meg és további egy millió ember vált földönfutóvá.

1.3. Ugyanakkor rendkívüli volt a szökőárra való reagálás is, amely az emberségesség legszebb példáit hozta. A helyi emberek félelmet nem ismerve fogtak össze szomszédaik és a turisták megkülönböztetés nélküli mentésére. A nemzetközi közösség – az EU-t is beleértve – az érintett országok segítségére sietett, hogy logisztikai, humanitárius és hosszabb távú helyreállítási segítséget nyújtson számukra. Az adományozók mintegy 5,4 milliárd eurót ajánlottak fel. Kb. 1,5 milliárd euró összegű felajánlásával az EU volt a legnagyobb adományozó. A közvetlenül a nem kormányzati szerveknek tett felajánlások 1,9 milliárd eurós összege ugyancsak hatalmas. A Bizottság, amint 2004. december 26-án értesült a szökőárról, a közösségi polgári védelmi mechanizmus azonnali beindításával és a humanitárius segítségnyújtás finanszírozásáról hozott azonnali határozatával az elsőként reagáló szervezetek között volt. A segítségnyújtás iránti első felkérést a közösségi polgári védelmi mechanizmus műveleti központja – a Megfigyelő és Információs Központ (MIC) – küldte ki, valamennyi résztvevő országnak. A tagállamok bőkezűen reagáltak ezekre a felkérésekre. Bár valamilyen mértékben valamennyi európai tagállam részt vállalt az azonnali segélyintézkedésekből, 16 tagállam – továbbá Bulgária és Románia – a közösségi mechanizmuson keresztül juttatta el segítségét.

1.4. Az ECHO és partnerei (a Vöröskereszt, az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek) gyors humanitárius segítségnyújtással elejét vették a még súlyosabb tragédiának. Ugyanakkor korai lenne még a vészhelyzeti szakaszban nyújtott bizottsági segítség átfogó értékelésére vállalkozni. A nagy helyreállítási csomag kidolgozása és programozása már megtörtént és a tagállamok jóváhagyása esetén az év közepétől már folyósítható lesz.

1.5. A valódi kihívás azonban még csak most jelentkezik és egyes kockázatok már most egyértelműek: elégtelen koordináció a ma már a helyszínen lévő több száz szervezet között, a támogatást igénylő projektek nagy száma miatt korlátozott a felvevőképesség, és a segítséget Aceh tartomány és Srí Lanka északi, illetve keleti részeinek válságövezeteibe kellene eljuttatni. A Bizottság olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek biztosítják a hosszú távú helyreállítás hatékonyságát és hatásosságát ebben a kihívásokkal terhes helyzetben, de az előtte álló feladat nem egyszerű és a Bizottságnak hosszú távú tevékenységre kell berendezkednie.

2. HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

2.1. A Bizottság már a katasztrófa első napján reagált: az elsődleges sürgősségi eljárás keretében 3 millió euró összegű humanitárius segélyt hagyott jóvá. Ezzel a Bizottság lett az első adományozó. Február közepéig 103 millió eurót kötöttek le Indonézia, Srí Lanka, a Maldív-szigetek, India és Thaiföld támogatására, ami nem csupán a rövid távú segélyezést fedezte, hanem az újrakezdéshez szükséges alapvető életfeltételeket megteremtő kisebb léptékű helyreállítási tevékenységre is lehetőséget adott.

2.2. Az ECHO által a Nemzetközi Vöröskereszt Szövetségének adott rendkívüli adománynak köszönhetően azonnal el lehetett indítani a földrengés és a szökőár által érintett 500 000 támogatásban nem részesülő és földönfutó kedvezményezett halaszthatatlan szükségleteit fedező sürgősségi műveletet, ideértve a szükségszállásokat, a nem élelmezési célokat szolgáló cikkeket, a családi csomagokat és az elsősegélykészleteket. Az ECHO támogatásával a WHO „Egészségügyi akció válsághelyzetekben” csoportokat küldött ki, a Világélelmezési program pedig a raktárak, a szárazföldi és a légi szállítás és az emberi erőforrások növelésével megerősítette az élelmezési és más cikkek szétosztásához szükséges logisztikai képességeit. Összességében 20,6 millió eurót fordítottak a regionális projektekre.

1. Indonézia 36 millió eurót kapott. A támogatásban részesített tevékenységek közé tartozik a betegségeket előrejelző rendszer felállítása a WHO részéről; alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és pszichoszociális támogatás 90 000 ember számára; 20 gyermekotthon létrehozása a családjuktól elszakított és egyedül maradt gyermekek nyilvántartásba vételére, felkutatására és családjukkal való egyesítésére; mintegy150 000 ember ivóvízzel, közegészségügyi létesítményekkel és élelmiszerekkel való ellátása; a táborokban élő emberek életkörülményeinek javítása, illetve a származási helyükre visszatérni kívánók támogatása annak érdekében, hogy újjáépíthessék házaikat és újrakezdhessék mezőgazdasági és halászati tevékenységüket.

2. Srí Lanka 28,27 millió euróban részesült. Az ECHO tevékenységei a következőket ölelik fel: 748 000 ember élelmiszerrel való ellátása a Világélelmezési program keretében, különös tekintettel a terhes anyákra és a gyermekekre, olyan programok kidolgozása, amelyek keretében az alapvető infrastruktúra helyreállításában vállalt munkát élelmiszerrel és készpénzzel ellentételezik; az ideiglenes szálláshelyek, élelmiszer, ivóvíz, háztartási cikkek és alapvető közegészségügyi létesítmények biztosítása a nem kormányzati szervezeteken keresztül, a táborokban élő több mint 150 000 embernek; 150 000 család támogatása a halászati és mezőgazdasági ágazatban való megélhetésük visszaszerzése érdekében; mozgó orvosi rendelők; pszichológiai segítség; és állapotuknak megfelelő orvosi kezelés biztosítása a fogyatékkal élőknek.

3. A Maldív-szigetek 2,73 millió euróban részesült. Az ECHO abban támogatja az UNICEF-et és az UNDP-t, hogy víztartályokat helyezzenek el a megrongálódott iskolákban, kijavítsák a kiskeresztmetszetű szennyvízelvezető rendszereket, helyreállítsák a megrongálódott kórházak hűtő- és fagyasztóhelyiségeit és segítsenek a földönfutóvá vált családoknak házaik kijavításában illetve halászati és mezőgazdasági tevékenységeik újrakezdésében. India 10 millió euróban részesült, amiből az ECHO partnerei a kis hajók helyreállításával, halászfelszerelések biztosításával, valamint pszichológiai támogatással, ivóvízhez, szerszámokhoz, építőanyaghoz juttatással és a halászati iparhoz kapcsolódó területeken dolgozó asszonyok és közösségek támogatásával 8 700 veszélyeztetett halászcsaládot segítenek. Végezetül 0,5 millió euróban részesült Thaiföld, ahol a legveszélyeztetettebb csoportokhoz tartozó mintegy 2000 halászatból élő férfit és nőt támogatnak.

2.3. A koordináció vonatkozásában felismerve azt az esetleges problémát, amit a segélyezésben és a helyreállításban részt vevő humanitárius szervezetek sokasága okozhat a hatékony segítségnyújtásban, a Bizottság több intézkedést is elfogadott az ENSZ – mint a nemzetközi humanitárius segítségnyújtások koordinálásával megbízott szervezet – szerepének megerősítése céljából. Először is a Bizottság humanitárius segítségnyújtásának több mint 50 %-át fordította az ENSZ szabályozott segélykérelmezési eljárásának támogatására; másodszor, a Bizottság több mint 6 millió eurót utalt ki a humanitárius segítségnyújtás koordinálásáért közvetlenül felelős ENSZ-ügynökségek részére; harmadszor, az ECHO anyagilag támogatta az OCHA (Egyesült Nemzetek Szervezetének Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatala) által elhatározott humanitárius információs központok létrehozását és aktív részt vállalt (és partnereit is a részvételre szólította fel) a helyszínen tartott általános vagy szakirányú koordinációs megbeszéléseken.

2.4. A szökőárat követően az ECHO azonnal a helyszínre küldte Bangkokba és Indiába kihelyezett helyszíni szakértőit. Az ECHO azóta megerősítette dél-ázsiai helyszíni felmérő és monitoring lehetőségeit. Januárban két-két helyszíni szakértő kirendelésével helyszíni iroda kezdte meg működését Banda Acehen és Colomboban. A már meglévő jakartai, bangkoki és új-delhi irodáit pedig 4 szakértővel erősítette meg. A válság első szakaszában további két szakértőt mozgósított afrikai és dél-amerikai regionális irodáiból. Az ECHO összesen tehát mintegy 20 szakértőt mozgósított a szökőárra való reagálás keretében.

3. A segélyezés, a re HABILITÁCIÓ ÉS A FEJLőDÉS KÖZÖTTI KAPCSOLAT

3.1. Alapvető fontosságú, hogy a lehető legzökkenőmentesebb kapcsolat jöjjön létre a kezdeti humanitárius reagálás, a helyreállítás és az újjáépítés szakaszai között. Az LRRD (a helyreállítás, a rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolása) az EU vészhelyzeti reagálásának sarokköve.

3.2. A rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolásán alapuló megközelítés – a fentiekben ismertetettek szerint – beágyazódott az ECHO által finanszírozott műveletekbe. A rövid távú rehabilitációs tevékenységek 2006 végéig tartanak, ezzel lehetővé válik, hogy az Európai Bizottság fejlesztési segítségét a humanitárius szakasz eredményeinek alapján nyújthassa.

3.3. Az ECHO által a szükséghelyzet és a helyreállítás szakaszában elvégzett munkára támaszkodva a Bizottság újjáépítési alapjainak jelentős része a közösségek hosszabb távú újrateremtésére és megélhetésük támogatására szolgál majd. Egyes meghatározott Srí Lanka-i és maldív-szigeteki projekteket a helyreállítás, a rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolásának elősegítése céljából kell finanszírozni. A rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolását a közösségi szintű projektek vagyonkezelői alapok révén történő támogatásával oldják meg, amelyben a Bizottság is részt fog venni. A szökőár hosszú távú kihatásaival az országos stratégiai dokumentumok most készülő következő nemzedéke foglalkozik majd.

3.4. Végezetül pedig a Bizottság a helyszínen lévő képviselői párbeszédet tartanak fenn a nem kormányzati szervezetekhez tartozó partnerekkel annak biztosítása érdekében, hogy a helyreállítás, a rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolása megvalósuljon a saját forrásaikból finanszírozott hosszabb távú projektek keretében.

4. REHABILITÁCIÓS ÉS ÚJJÁÉPÍTÉSI TÁMOGATÁS

4.1. A vészhelyzeti szakasz sikeres volt: az áldozatok menedékhez és támogatáshoz jutottak, a járványok veszélyét sikerült megelőzni. A jelenlegi kihívás az érintett területek újjáépítése és annak lehetővé tétele, hogy a közösségek újrakezdhessék életüket. Ehhez a szóban forgó térségek fenntartható fejlődését kell ösztönözni.

4.2. A korábbi katasztrófákra adott (a gujarati és a Hanshin-Awaji-i földrengések) válaszokból nyert tapasztalatok beépültek a mostani reagálásba, különösen a gondos tervezést és a kialakuló (pl. természeti, éghajlattani, politikai vagy egyéb) helyzetekkel kapcsolatos ismeretek szinten tartása, a kormányok vezető szerepének és a koordinációnak a hangsúlyozása, a helyi közösségek bevonása és a végrehajtás során tanúsított rugalmasság.

4.3. Az adományozók 2005. januári jakartai értekezletén az Európai Bizottság elnöke 350 millió eurót helyezett kilátásba a hosszabb távú helyreállítási támogatás céljaira. Ezt az összeget már be is állították a költségvetésbe és a szökőárral kapcsolatos indikatív program jelenleg a tagállamok jóváhagyására vár, eközben folyik a 2005. évi költségvetés szükséges módosítása. Kidolgozták a projekteket és azok a gyorsreagálási mechanizmus keretében fokozatosan el is indulnak.

4.4. A Bizottság újjáépítési támogatása a leginkább érintett és rászoruló országokra, nevezetesen Indonéziára, Srí Lankára és a Maldív-szigetekre összpontosít, emellett kiegészítő kereteket fordítanak a regionális intézkedésekre, például a környezetvédelem (parti zónák) terén és a korai előrejelző rendszerek telepítésére. A többi ország, beleértve Indiát, Thaiföldet és Malajziát, saját maga kíván megbirkózni az újjáépítéssel. India és Thaiföld valóban részesültek bizonyos összegű humanitárius segélyekből és részesülhetnek a regionális segélyekből is – mint a 15 millió eurós Pro Eco szökőár program –, illetve azok számos kísérő intézkedéseiből.

4.5. A szükségletek a Világbank és mások által elvégzett felmérése szolgál alapul a segélyeknek az egyes országok között, illetve magukban az országokban történő szétosztásához biztosítva, hogy az igazságosan és méltányosan, a valós szükségleteknek és a felvevő képességnek megfelelően történjék. A közösségi költségvetésből fizetendő juttatásokból jelenleg 200 millió eurót kaphat Indonézia, 95 millió eurót Srí Lanka és 16 millió eurót a Maldív-szigetek. A 350 millió euró fennmaradó részét a Pro Eco szökőár program (15 millió euró), a gyorsreagálási mechanizmus projektjei (12 millió euró) és egy regionális és horizontális hitelkeret (12 millió euró) adja.

4.6. A Bizottság támogatásában részesülő projektek és programok a kormányok nemzeti újjáépítési tervein alapulnak. Emellett feladatuk annak biztosítása is, hogy a segítséget az érintett lakosságok valamennyi része között méltányosan osszák szét. Tekintettel a szökőár okozta károk jellegére, a programok három területre összpontosítanak: (i) a kárt szenvedett térségek újjáépítése, beleértve a lakóházak és a infrastruktúra (iskolák, kórházak) helyreállítását, hogy az érintett közösségek ismét működhessenek valamint az egészségügyi és oktatási rendszer támogatása; (ii) a megélhetési lehetőségek helyreállítása, hogy az egyének és családjaik ismét eltarthassák magukat és saját életüket élhessék; és (iii) a nagyobb infrastruktúrák – főként az utak – helyrehozatala, hogy a partvidéki gazdaságok ismét megfelelően működhessenek. A környezetvédelmi megfontolásokat ugyancsak kellő mértékben figyelembe kell venni.

4.7. Az újjáépítési segítség legfőbb kedvezményezettjei az érintett helyi közösségek és a e parti közösségek lakóhelyéül szolgáló szélesebb értelemben vett tartományok. A célcsoportok a halászokat, a helyi vállalkozásokat és a lakosság egészét foglalják magukban, a hangsúly pedig a leginkább hátrányos helyzetűeken, illetve kirekesztetteken van, különös figyelemmel a nőkre és a gyermekekre. Az idegenforgalom is a támogatható területek között van, miután ez az ágazat különösen nagy károkat szenvedett, ugyanakkor meghatározó szerepe van a part menti gazdaságok újjáéledésében. Az idegenforgalom újraindulását támogató tágabb projekteket (pl. a reklám- és promóciós kampányok) a nemzeti költségvetésekből és más adományozók (az Egyesült Államok és a Világbank) segítségével fedezik

4.8. Még soha nem volt arra példa, hogy egy térség a szerepet vállaló adományozók (kb. 70) és a nem kormányzati szervezetek (több mint 300) nagy száma és a hatalmas pénzösszegek miatt (mintegy 5,4 milliárd euró állami és 1,9 milliárd euró magánadomány) koordinációs gondokkal küszködjön A helyreállítás sikere vagy kudarca teljes egészében azon múlik, hogy mennyire sikerül koordinálni az adományozók és a nem kormányzati szervezetek erőfeszítéseit.

4.9. A Bizottság számos több területen részt vállal a koordináció javításából. Először is, a Bizottság mindig úgy választotta meg fellépését, hogy a koordináció megkönnyítését tartotta szem előtt: az összes program a kormányok saját cselekvési tervén nyugszik, és a Bizottság a vagyonkezelő alapokon keresztül juttatja célba a pénzalapok jelentős részét, ami az adományozók pénzalapjainak csoportosítása révén nagymértékben segíti a koordinációs erőfeszítéseket. Másodszor, a Bizottság aktívan részt vesz a nemzeti koordinációs mechanizmusokban és egyes esetekben segít az újjáépítési tervekről a helyi közösségekkel folytatott konzultációk elmélyítésében, mint pl. Aceh esetében. Harmadszor, a Bizottság adott országokban lévő képviselői megbeszéléseket folytatnak a jelentős anyagi eszközökkel rendelkező nagy nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel a koordinációs és vagyonkezelői mechanizmusokban való részvételük érdekében.

4.10. Negyedszer, a Tanács arra irányuló felszólítására válaszolva, hogy az újjáépítést az elejétől kezdve koordinálni kell, a Bizottság a maximalizálja az EU-szintű akciókat, az EU koordinációs képességeinek és az Unió kézzelfogható jelenlétének bizonyítása érdekében. A Bizottság virtuális hálózatot hozott létre, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára a Bizottság és a tagállamok a szökőár-sújtotta országok rehabilitációjára és újjáépítésére szánt felajánlásainak és finanszírozási döntéseinek nyomon követését. Az „Európa házat” Aceh tartományban hozzák létre az EU tagállamai és a Bizottság közös akcióinak koordinálására és lebonyolítására. Tekintettel arra, hogy Indonéziában és Srí Lankán egyaránt az EU anyagi támogatása meghatározó a vagyonkezelő alapokban, kívánatos, hogy az Európai Bizottság, illetve az EU megfelelő képviselettel rendelkezzék irányító testületeikben.

4.11. A Bizottság a vagyonkezelő alapokat nem kizárólag a koordináció előmozdítása érdekében használja. Használatuk felfokozza a Bizottság fellépéseinek hatékonyságát (egységesített eljárások valamennyi résztvevő adományozó számára) és az Uniónak a többi EU-s adományozóval együtt történő csoportos cselekvése stratégiailag nagyobb politikai befolyást jelent a kormányokra az újjáépítési folyamatra nézve. A konfliktusoktól sújtott tartományokban a központi kormányzat és a hatóságok közötti kommunikációs csatornák megteremtésével a vagyonkezelő alapok jelentős mértékben növelik a bizalmat és hozzájárulnak e régiók állandósult konfliktusainak megoldásához.

4.12. A vagyonkezelő alapokra jellemző hatékonyság és összehangoltság emellett segít megbirkózni a korlátozott felvevőképességgel, ami igen jelentős gondot okozhat, miután nagy mennyiségű segély árasztja el a fejletlen helyi közigazgatási struktúrákat. A Bizottság a kapacitási problémák megoldása során hosszabb távon gondolkozik (két éven túli kötelezettségvállalás és hosszabb folyósítási időszak), megerősíti a közigazgatást (ezzel a kapacitások kiépítését gyorsítja) és kivonul azokról a területekről, amelyeknek más adományozók szentelnek nagyobb figyelmet.

4.13. Indonézia és Srí Lanka szökőár-sújtotta vidékei korábban is konfliktus-területek voltak és ez nem is fog megváltozni. Fennáll a feszültségek fokozódásának veszélye, amennyiben figyelmen kívül hagyják a konfliktust követő helyzet szükségleteit. Noha e konfliktusok megoldása minden esetben az adott országokon múlik, az EU arra törekszik, hogy mindkét országban politikai síkon – például a Srí Lanka-i társelnökség révén – nyújtson segítséget. A Bizottság további konfliktus megoldási segítséget is kínál a gyorsreagálási mechanizmus –amely az Aceh-i közvetítési kísérleteket is finanszírozza – és egyéb nemzeti programjai keretében, amelyek kívül esnek a szökőárra való reagáláson, mint például a Srí Lanka háború sújtotta északkeleti területein folyó újjáépítés. Végezetül pedig a Bizottság arról is gondoskodik, hogy segítségnyújtása a konfliktusokra is tekintettel legyen. Így a lehető legtágabban értelmezhető „szökőár-sújtotta” térségek meghatározást használja és a helyi közösségek és a tartományok a vagyonkezelő alapokba történő bevonása megnyitja a kommunikációs csatornákat a felek között és elindítja a bizalomépítést.

4.14. A kapott pénzügyi segéllyel minden szinten el kell számolni. Az ECHO ezt a nem kormányzati szervezetekkel megkötött partnerségi megállapodásokon keresztül biztosítja. A humanitárius projekteket gyakorta ellenőrzik és az ECHO 2005-re szóló ellenőrzési terve a szökőárral kapcsolatos összes projektre kiterjed. A kellő gondosság, a monitoring, a vagyonkezelő alapok és a közvetlen projektek ellenőrzése (amit általában a Világbank végez) biztosítja a helyreállítási alapokkal való hatékony és eredményes gazdálkodást.

5. PARTNERSÉGEK

5.1. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2005. január 31-i ülésén elfogadott cselekvési terv különös figyelmet szentel a tagállamok által a régiók, városok és állami vagy magánvállalkozások közötti partnerségek létrehozására irányuló kezdeményezéseknek. Hacsak lehetőség van rá, a Bizottság támogatja ezeket a kezdeményezéseket, különösen a kórházak közötti ikerintézményi együttműködést illetően, ami segíti a kormányokat a rendelőintézetek, kórházak, laboratóriumok és kisebb sebészeti részlegek alapvető szolgáltatásainak helyreállításában. Ezek az EU elnökségével egyeztetett intézkedések elősegítik a WHO által felmért szükségletekkel összhangban történő a segítségnyújtást. Hasonlóképpen, a Bizottság által 2005. március 17-én jóváhagyott Asia Pro-Eco szökőár-program támogatni fogja a tagállamok nem állami, nemzeti, regionális és helyi hatóságai és az érintett országok partnerségei keretében kidolgozott projekteket olyan területeken, mint a part menti területek kezelése, a városok környezetvédelmi fejlesztése, a közlekedés, a vízgazdálkodás és közegészségügy.

5.2. 2005. március 18-án az ECHO adományozási szerződést írt alá több mint 30 nem kormányzati valamint nemzetközi szervezettel a szökőár-sújtotta lakosság humanitárius segítségnyújtásban való részesítéséről. Az ECHO teljes mértékben kihasználta a kormányzati szervezetekhez tartozó partnerekkel hosszú ideje fennálló kapcsolatait a Bizottság katasztrófa-elhárítási elképzeléseit a leggyorsabban megvalósító, legtapasztaltabb és leghatékonyabb szervezetek kiválasztására.

6. KÍSÉRő INTÉZKEDÉSEK

6.1. A szökőár által okozott pusztítást követően a Bizottság és az EBB sietve vizsgálni kezdte egy olyan hosszú távú hitelnyújtási keret EBB általi megnyitásának lehetőségét, amely finanszírozhatná az újjáépítési erőfeszítéseket, és ezért közös látogatásokat tettek az érintett térségben. A nemzetközi állami és magánadományozóktól kapott hatalmas és váratlan pénzösszegeket figyelembe véve az érintett országok infrastruktúrája helyreállítási igényének többségét rendkívül kedvezményes kölcsönfeltételekkel lehet fedezni a rendelkezésre álló adományokból. Ezt a közös látogatások is megerősítették. A Bizottságnak ennélfogva az a véleménye, hogy az EBB-t arra kell ösztönözni, hogy a szökőár-sújtotta országokban megvalósítandó projektekhez meglévő ázsiai és latin-amerikai (ALA) mandátumából fennmaradó forrásokból nyújtson kölcsönöket. Az ALA-mandátum a Maldív-szigetek kivételével az összes érintett országra kiterjed. Ezzel összefüggésben a Bizottság egy javaslat keretében kívánja módosítani a jelenlegi tanácsi határozatot annak érdekében, hogy a Maldív-szigetek is felkerüljön a támogathatók listájára. A Bizottság – amikor és amilyen formában az szükséges – a közösen meghatározott projektekre az EBB hiteleit kiegészítő támogatásokat is biztosíthat.

6.2. A Bizottság megkezdte a kereskedelemmel összefüggő több olyan intézkedés elfogadását, amely az érintett országok számára javítaná az EU piacaihoz való hozzáférést. Ezek az intézkedések lehetővé tennék számukra, hogy exportjukat a WTO-kötelezettségeikkel összeegyeztethető módon, megkülönböztetésmentesen bővíthessék. A Bizottság szorosan együttműködött a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel, hogy felgyorsítsa az EU új általános preferenciarendszerének (GSP) hatálybalépését, hogy annak pozitív hatásai már az első szakaszban jelentkezhessenek. A vámengedmények révén az új rendszer kb. 3 milliárd euró értékű új kereskedelmi forgalmat generál a szökőár által érintett országok számára. A Bizottság azt a készségét is jelezte, hogy áttekinti azoknak a szökőár által közvetlenül érintett társaságoknak az ügyét, amelyek az EU kereskedelmi védelmi intézkedései hatálya alá esnek.

6.3. Amint azt a cselekvési tervben is bejelentette, a Bizottság 2005. március 16-án közleményt fogadott el, amelyben a preferenciális származási szabályok egyszerűsítését javasolja annak érdekében, hogy azok a fejlődés szempontjából kedvezőbbek legyenek. Az elfogadásra váró új szabályok értelmében a fejlődő országok – beleértve azokat is, amelyeket a szökőár sújtott – fokozottabban élhetnének az EU által számukra biztosított vámkedvezményekkel. A Bizottság olyan intézkedéseken is dolgozik, amelyek rövid távon segíthetik a szökőár-sújtotta országokat abban, hogy termékeik könnyebben bejuthassanak az EU piacára.

6.4. A Bizottság két kezdeményezést javasolt az érintett országok halászati ágazatának támogatására. Az első kezdeményezés az adományozók rendelkezésére bocsátotta a halászati szakemberek egy csoportját, akik az érintett országok megfelelő hatóságainak nyújtanak segítséget. A Tanács 2005. március 16-án elfogadott második javaslata előirányozza az EU használatból kivont halászhajóinak az érintett országok részére történő átadását szabályozó előírások enyhítését. A Bizottság a FAO-val és az érintett országokkal közösen jelenleg végzett felmérés keretében azt vizsgálja, hogy az átadható hajók mennyire felelnek meg a helyi követelményeknek és körülményeknek. A cél a halászati ipar fenntartható és felelős szinten való újraindítása.

6.5. Az igazságossággal, szabadsággal és biztonsággal kapcsolatos kérdéseket illetően már elindult a munka azokat az intézkedéseket illetően, amelyek megerősítik a koordinációt a katasztrófa áldozatainak azonosítását és az EU tagállamok konzuli és diplomáciai szolgálatainak együttműködést illetően. Folyik az AENEAS program keretében benyújtott javaslatok értékelése és lehetőség van arra, hogy támogatásban részesítsék az emberkereskedelemmel kapcsolatos kísérleti projekteket.

6.6. A Bizottság a WHO-val szoros együttműködésben a szervezet rendelkezésére bocsátotta az EU egészségügyi szakértelmének széles skáláját. Intervenciós epidemiológiai szakembereket küldtek ki az érintett területekre és a Bizottság a WHO a járványok kitörésének észlelésére és az arra való reagálásra létrehozott világméretű hálózatának keretében aktívan közreműködött a reagálási tervek végrehajtásában. A szökőár hatásaira hazai fronton adott reagálása keretében a Bizottság sietve aktiválta a fertőző betegségek közösségi járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózata korai előrejelző és gyorsreagáló rendszerét. A rendszer feladata, hogy a fertőző betegségek behurcolásának megnövekedett kockázatára vonatkozó információkat megossza tagállamok hatóságaival és orvosaival.

7. A KATASZTRÓFÁKRA VALÓ FELKÉSZÜLTSÉG ÁZSIÁBAN

7.1. Az Európai Bizottság az ECHO-n keresztül támogatja a szökőár-sújtotta országok korai előrejelző rendszereinek és a katasztrófákra való felkészültségének felmérését, értékelését és megerősítését. A természeti katasztrófák megelőzéséről tartott kobei értekezleten 2 millió eurós hozzájárulást ajánlottak meg az OCHA/UNISDR (Nemzetközi katasztrófa-megelőzési stratégia) részére abból a célból, hogy az ENSZ egyértelműen vezető koordinációs szerepet kaphat ezen a területen. A szökőárat közvetlenül követő napokban a Bizottság hasonlóképpen szorosan együttműködött az OCHA-val és a többi partnerrel (mint például az Európai Űrügynökséggel) a szökőár hatásairól tájékoztató rendszer felállításában. A Bizottság Közös Kutatóközpontja koordinálta ennek a rendszernek a felállítását, amely az az egész érintett térségről műholdas adatokat, térképeket és értékeléseket nyújtott a segélyezési műveletek legfontosabb szereplőinek.

7.2. A „katasztrófákra való felkészülési programja” keretében az ECHO tovább folytatja a közösségi szintű katasztrófa-felkészültségi projekteket, ideértve a helyi közösségeken alapuló „emberközpontú” korai előrejelző rendszerek támogatását, a tudatosság erősítését, az oktatást és kisléptékű kárenyhítő tevékenységet Ázsiában. Az ennek részét képező globális katasztrófa-riasztási rendszert abba az irányba fejlesztik tovább, hogy a szökőárak esetében is használni lehessen.

7.3. A katasztrófákra való felkészültség különös figyelemben részesül majd az EU és a katasztrófa veszélynek kitett ázsiai országok között folyó politikai párbeszéd során; ami pedig az indiai-óceáni korai előrejelző rendszer létrehozását illeti, az ECHO támogatása mellett lehetőség lesz a szökőárral kapcsolatos 2005-2006. évi indikatív program tartalékkereteinek felhasználására az ENSZ világméretű erőfeszítéseibe illeszkedő regionális programok finanszírozása céljából. A infrastruktúra és a vészhelyzeti hírközlés tervezésével összefüggő intézkedéseknek segíteniük kell a helyi közösségek képességfejlesztését. A kockázatok csökkentésére irányuló kezdeményezéseket szisztematikusan be kell építeni a helyreállítási programok kidolgozásában és megvalósításába.

7.4 A katasztrófákra való felkészülés során e téren tett kezdeményezések nem hagyhatják figyelmen kívül a példátlan madárinfluenza járványok kitöréséből eredő hatalmas kockázatokat. A szökőár utáni újjáépítésen túlmenően megfelelő figyelmet kell szentelni a madárinfluenza féken tartásának. A Bizottság számos intézkedést tett a kiterjedt és máris hatalmas – a becslések szerint 8-12 milliárd euró összegű – gazdasági károkat és kb. ötven ember halálát okozó délkelet-ázsiai madárinfluenza-járvánnyal kapcsolatban. A madárinfluenza mostanra endemikus betegséggé vált egyes délkelet-ázsiai országokban (közéjük sorolható Thaiföld és Indonézia is). A Bizottság máris az érintett országok rendelkezésére bocsátott bizonyos sürgősségi technikai és pénzügyi támogatást. A 2005 februárjában Vietnamban tartott nemzetközi értekezletet és a FAO és a WHO által az adományozókhoz intézett felhívást követően jelenleg a további támogatások felajánlása lehetőségének tanulmányozása folyik.

8. ÁTLÁTHATÓSÁG VALAMINT HATÉKONY ÉS EREDMÉNYES PÉNZGAZDÁLKODÁS

8.1. A Bizottság eltökélt abban, hogy kötelezettségeit hatékonyan és átlátható módon váltja tettekre.

8.2. A szökőár utáni újjáépítés céljaira az EU adományozta a legnagyobb összegeket és arra kell törekednie, hogy az mozgósított segélyeket teljes egészében a tervezett célra használják fel. Először, az Európai Bizottság létrehozott egy virtuális hálózatot, amely lehetővé teszi, hogy a közvélemény ellenőrizhesse a Bizottság és a tagállamok a szökőárral összefüggő felajánlásait és finanszírozási döntéseit, amelyek a Bizottság weboldalán az alábbi címen olvashatók: http://europa.eu.int/comm/world/tsunami/index.htm (lásd még a fenti 4. szakaszt). Bár március elejére az összes koordinációs központot kijelölték, a tagállamokban még gyorsabb tájékoztatást kell adniuk a felajánlásokról és a finanszírozási döntésekről. A humanitárius segítségnyújtás céljaira a már meglévő virtuális hálózatot (14 pontból álló rendszer) kell használni.

8.3. Másodszor, Aceh-ben „Európa-házat” hoznak létre az EU tagállamai és a Bizottság közös akcióinak koordinálására és lebonyolítására, és a helyi lakosság javát szolgáló sikeres működéséhez a Bizottság számít a tagállamok mindenre kiterjedő együttműködésére.

8.4. Harmadszor, az anyagi források felhasználásának kellő felügyeletét és figyelemmel kísérését az Európai Bizottság, illetve az EU megfelelő képviseletével kell biztosítani az Indonéziában és Srí Lankában alakulóban lévő közösségi vagyonkezelő alapokban. A Bizottság és a Világbank között a vagyonkezelő alapokról és a társfinanszírozásról kötött keretegyezményben meghatározott felügyeleti és ellenőrzési mechanizmus megbízhatóan szavatolja a közösségi alapokkal való hatékony, eredményes és átlátható gazdálkodást.

8.5. A Bizottság szigorú rendszerrel biztosítja a közösségi segítséggel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást. Ezekben a rendszerekben követelmény a megvalósításban résztvevő partnerek szigorú elvek alapján történő kiválasztása, a folyamatban lévő projektek rendszeres ellenőrzése a helyszínen dolgozó szakértők részéről, a pénzügyi ellenőrzés és az utólagos külső értékelés. Mindezeket a szökőár kapcsán nyújtott segítség vonatkozásában teljes körűen alkalmazni kell.

8.6. A javasolt program irányítása jelentős követelményeket támaszt az Európai Bizottság Srí Lanka-i és indonéziai delegációval szemben. Erre való tekintettel a Srí Lanka-i Delegációt teljes jogkörű delegációvá léptetik elő. Az Indonéziai Delegáció pedig a javasolt Aceh-i „Európa Házban” kirendeltséget fog nyitni.

II. MELLÉKLET A KORAI ELőREJELZÉSSEL ÉS A KATASZTRÓFÁKRA VALÓ FELKÉSZÜLTSÉGGEL KAPCSOLATOS KÖZÖSSÉGI PROGRAMOK

1. INDIAI-ÓCEÁN

AZ ECHO 2 millió euróval járult hozzá a Nemzetközi katasztrófa-megelőzési stratégia titkárságának az indiai-óceáni korai előrejelző rendszerek értékelésével és megerősítésével kapcsolatos munkájához. A Bizottság a kobei értekezleten kapott megbízásával összhangban érdeklődéssel figyeli azt a munkát, amit az IOC az indiai-óceáni szökőárakra figyelmeztető korai előrejelző rendszer kiépítésének érdekében végez. Fontolóra veheti akár a rendszer finanszírozásához való csatlakozását is, amennyiben erre a térségben konszenzusra találó és kivitelezhető javaslat merülne fel.

Az elkövetkező két év során az ECHO mintegy 9,7 millió eurót áldoz a dél-ázsiai helyi közösségi szintű felkészültségi projektekre.

2. Afrikai, karibi és csendes-óceáni országok

A trópusi viharok a karibi országokat fokozottan veszélyeztetik és már szökőárak is előfordultak náluk. A közösség 13,2 millió eurót fordít fejlesztési együttműködési alapjaiból a regionális radaros korai előrejelző rendszerre, és dolgozik egy 3 millió eurós projekten is, amely a regionális katasztrófakezelési képességeket erősíti meg, Guyanában pedig a partok védelmét megerősítő 39 millió eurós programot támogat. Az ECHO folytatja és elmélyíti régóta elkezdett munkáját, amelynek keretében a katasztrófákra helyi közösségi szinten való felkészülést támogatja.

A csendes-óceáni térség számára a Bizottság az összes rendelkezésre álló pénzügyi tartalékot (a „B” keretek) a katasztrófa-megelőzés és felkészültség céljaira kötötte le. Különösképpen a regionális szervezetekkel és egyéb adományozókkal kíván együttműködni a ciklonok kockázatainak kezelésében.

Bővebb kitekintésben a Bizottság jelenleg az AKCS-országok titkárságának azon kezdeményezéséről folytat eszmecserét, amely a Cotonou-i Megállapodás keretében természeti katasztrófa-keretet kíván létrehozni. Ez a keret elsősorban a korai előrejelző rendszerek kezelésére irányuló nemzeti képességek megerősítésére és a lakosság megfelelő riasztására összpontosít.

3. A FÖLDKÖZI-TENGERI ÉS ATLANTI TÉRSÉG

A Földközi-tengerrel határos országokban megfelelően kiépültek a árvizekkel és a földrengésekkel kapcsolatos riasztórendszerek, a szökőárak vonatkozásában még alig történt valami a korai előrejelzés, a katasztrófára való felkészültség és a vészhelyzeti tervek kidolgozása érdekében. A Bizottság úgy fogja kibővíteni polgári védelmi képzési programjait, hogy azokban helyet kapjanak a szökőár kockázatára való felkészülést szolgáló gyakorlatok.

A 2 millió eurós Euro Med Bridge Project a természeti, illetve az ember által okozott katasztrófák kárait enyhítő, megelőző és kezelő rendszer létrehozását célozza a Földközi-tenger mindkét oldalán.

4. KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS TUDOMÁNYOS EGYÜTTMűKÖDÉS

A szakértői konzultatív találkozókat továbbra is a hatodik és hetedik kutatási keretprogramból finanszírozzák (Globális változás és ökoszisztémák kutatási prioritás). A legutóbbi eseményeket követően az erőfeszítések a korai előrejelző rendszerek aktuális helyzete, hiányosságai és kutatási igényei elemzésére összpontosultak. A Közösség által finanszírozott kutatás ugyancsak hozzájárul a szökőárakra vonatkozó tudományos ismeretek elmélyítéséhez, beleértve az óceánok mélyének állandó megfigyelését, a szökőárak társadalmi-gazdasági hatásait és az egészséget és a földhasználatot érintő következményeit.

Az információs társadalom technológiáival kapcsolatos közösségi programok 40 millió eurót különítettek el a kockázatfigyelést szolgáló in-situ érzékelők és a közbiztonságról szóló kommunikáció integrációját célzó projektekre – beleértve a hatóságokat és a kockázatnak kitett lakosságot figyelmeztető mechanizmusokkal, minden megfelelő közlési eszköz felhasználásával. Készülőben van az a felhívás, amelynek célja Európa és az Indiai-óceán vonatkozásban a szökőárral kapcsolatos korai előrejelző és figyelmeztető képességek kidolgozása és bemutatása. Ez a kutatási tevékenység a jövőbeni infrastruktúrák fent említett fejlesztését támogatja.

A Közösség kutatási infrastruktúra programja a világot átfogó nagy sebességű hírközlési hálózatot hozott létre, amely a nemzetközi kutató szervezeteket összekapcsolja a több állami szervvel. Az Európai Űrügynökség és az ENSZ műholdhivatala (UNOSAT) már teljes mértékben használja ezeket az eszközöket – az Indiai-óceánon bekövetkezett szökőárra való reagálás alkalmával is (ennek éves értéke mintegy 60 millió euró). A Bizottság kész ezt az eszközt más szervezetek számára is rendelkezésre bocsátani, így például az Indiai-óceánt figyelő korai előrejelző központ támogatása céljából.

A globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) az EK és az Európai Űrügynökség kezdeményezése, amely műholdas és földi tájékoztatási szolgáltatásokat nyújt. A GMES továbbra is a humanitárius és katasztrófa-elhárító programok legfontosabb hozzájárulás-befizetője marad.

Az európai katasztrófacsökkentési és kutatási politika információs és kommunikációs technológiai (IKT) támogatásához kiegészítő támogatási intézkedéseket és K+F tevékenységet is előirányoznak. Ide tartoznak az alábbiak:

- az EU és az Indiai-óceánnal érintkező, szökőár-veszélynek kitett országok és térségek közötti technológia-átadás, a korai előrejelző és riasztási rendszerek használatával kapcsolatos optimális tapasztalatok megosztása és szabványosításuk, illetve a helyi szükségletekhez és körülményekhez való hozzáigazításuk előmozdítása érdekében;

- a Földközi-tengerrel határos országokban lévő szakosított intézetekkel folytatott együttműködés a Földközi-tenger medencéjében a szökőárak összehangolt korai előrejelzése és a figyelmeztetés érdekében;

- a témához kapcsolódó egyéb szemináriumok és ágazati fórumok szervezése a meglévő korai előrejelző és figyelmeztetési technológiák hiányosságainak kezelése és a kölcsönös együttműködtethetősége érdekében.

[1] a semleges, pártatlan és megkülönböztetésmentes humanitárius segítségnyújtáshoz szükséges operatív feltételek, amelyek egyúttal szabad és közvetlen hozzáférést biztosítanak a katasztrófák áldozataihoz is

[2] A Tanács 2002. március 14-én fogadta el a „barcelonai kötelezettségvállalásokat”. E kötelezettségvállalások a nemzetközileg elfogadott követendő gyakorlatokon alapulnak, köztük az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának Munkacsoportja által kidolgozott segélynyújtási gyakorlaton, és a tagállamok és a Közösség által elfogadott külső segítségnyújtási politikák és eljárások harmonizálási folyamatának részét képezik.

[3] A gyorsreagálású mechanizmus létrehozásáról szóló, 2001. február 26-i 381/2001/EK tanácsi rendelet

[4] Az „összetett vészhelyzet” kifejezés a konfliktusövezetek humanitárius válságaira vonatkozik.

[5] A természeti katasztrófákra vonatkozó 1994-es „Oslói iránymutatások” és az emberi eredetű katasztrófákra vonatkozó 2003-as „MCDA iránymutatások”.

[6] pl. az UNHCR a menekültügy, az UNICEF a gyermekvédelem, az ICRC a civilek és foglyok védelme és a nemzetközi humanitárius jog alkalmazása, az UNOCHA a humanitárius segítség koordinálása területén

[7] az Egyesült Nemzetek Szervezetének katasztrófafelmérő és koordináló (UN Disaster Assessment and Coordination) csoportjai

[8] helyszíni felmérő és koordináló csoportok (Field Assessment and Coordination Teams).

[9] az Alkotmány III-321. cikkének (5) bekezdése

[10] A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló, 2001. október 23-i tanácsi határozat (2001/792/EK, Euratom)

[11] 2005.04.20-i COM (2005) 137

[12] Lásd a Bizottságnak a súlyos veszélyhelyzetek gyorsreagálási és felkészültségi eszközére tett javaslatát – COM (2005) 113 végleges, 2005.4.6., valamint a stabilitási eszközre tett javaslatát – COM (2004) 630 végleges, 2004.9.29.

[13] Lásd még az „Improving the Community Civil Protection Mechanism” (a közösség polgári védelmi mechanizmusának fejlesztése) 2005.04.20-i COM(2005)137 végleges közlemény 3.3 bekezdését. Ez teljesen egybeesik a Bizottság tervezett ARGUS rendszerével, amely egybekapcsolja a Bizottságon belüli összes szakosított gyorsriasztási rendszert.

[14] A költségvetési rendelet 54. cikke.

[15] 2004.09.29-i COM(2004) 630 végleges