(1)

2021 szeptembere óta rendkívül magas árak és volatilitás figyelhető meg a villamosenergia-piacokon. Amint azt az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (a továbbiakban: az ACER) az uniós nagykereskedelmi villamosenergia-piac szerkezetére vonatkozó, 2022 áprilisában készített végső értékelésében megállapította, ez főként a villamosenergia-termelésben felhasznált gáz magas árának a következménye.

(2)

Az Energiaközösségről szóló szerződés (4) egyik szerződő fele, Ukrajna elleni orosz agressziós háború eszkalációja és a kapcsolódó, 2022 februárja óta bevezetett nemzetközi szankciók gázválsághoz vezettek, zavarokat okoztak a globális energiapiacokon, súlyosbították a magas gázárak problémáját, és jelentős dominóhatást gyakoroltak a villamosenergia-árakra. Az Ukrajna elleni orosz agressziós háború emellett bizonytalanságot okozott a villamosenergia-termelő létesítmények által felhasznált egyéb nyersanyagok, például a feketeszén és a nyersolaj kínálatában is. Az említett bizonytalanság a villamosenergia-árak volatilitásának további jelentős növekedését vonta maga után. A villamosenergia-árak emelkedését több atomreaktor korlátozott rendelkezésre állása, valamint a vízerőművek alacsony termelése tovább fokozta.

(3)

E helyzetre reagálva a Bizottság „Az emelkedő energiaárak kezelése: a cselekvés és a támogatás eszköztára” című, 2021. október 13-i közleményében egy olyan intézkedésekből álló eszköztárat javasolt, amelyet az Unió és tagállamai felhasználhatnak egyrészt a magas energiaárak lakossági fogyasztókra és vállalkozásokra gyakorolt azonnali hatásának kezelésére – ideértve a jövedelemtámogatást, az adókedvezményeket, valamint az energiamegtakarítási és -tárolási intézkedéseket –, másrészt a jövőbeli ársokkokkal szembeni reziliencia megerősítésére. 2022. március 8-i, „REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért” című közleményében a Bizottság egy sor további intézkedést vázolt fel az eszköztár megerősítése és az emelkedő energiaárakra való reagálás érdekében. 2022. március 23-án a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keretet is létrehozott annak érdekében, hogy bizonyos támogatásokkal enyhíteni lehessen a magas energiaárak hatását.

(4)

2022. május 18-i közleményében a Bizottság bemutatta a REPowerEU tervet, amely az energiamegtakarításra, az energiaellátás diverzifikálására, a megnövelt energiahatékonysági célkitűzésre és a megújuló energia gyorsított bevezetésére összpontosító további intézkedéseket vezetett be az Unió orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentése céljából, beleértve az Unió megújuló energiára vonatkozó 2030-as célértékének a bruttó végsőenergia-fogyasztásban 45 %-ra emelésére irányuló javaslatot is. Ezenkívül a Bizottság a „Rövid távú energiapiaci intervenciók és a villamosenergia-piac szerkezetének hosszú távú fejlesztése – Cselekvési terv” című, 2022. május 18-i közleményében a magas energiaárak kezelését célzó további rövid távú intézkedések megállapítása mellett meghatározta azokat a területeket, amelyeken javítani lehet a villamosenergia-piac szerkezetét, és bejelentette, hogy a jogszabályi keret módosítása céljából értékelni kívánja ezeket a területeket.

(5)

Az energiaár-válság és a biztonsági aggályok sürgős kezelése, valamint a polgárokat érintő áremelkedések visszaszorítása érdekében, az Unió több jogi aktust is elfogadott, többek között az (EU) 2022/1032 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5), amely megbízható földgáztárolási rendszert hozott létre, az (EU) 2022/1369 tanácsi rendeletet (6), amely a gáz- és villamos energia iránti kereslet csökkentésére irányuló hatékony intézkedéseket irányozott elő, az (EU) 2022/1854 tanácsi rendeletet (7), amely a gáz- és villamosenergia-piacokon keletkező rendkívüli nyereségek elkerülését célzó árkorlátozó mechanizmusokat hozott létre, valamint az (EU) 2022/2577 tanácsi rendeletet (8), amely a megújulóenergia-létesítmények engedélyezési eljárásainak felgyorsítására vonatkozó intézkedéseket állapított meg.

(6)

Az (EU) 2018/1999 (9), az (EU) 2019/942 (10) és az (EU) 2019/943 (11) európai parlamenti és tanácsi rendeletre, az (EU) 2018/2001 (12), az (EU) 2018/2002 (13) és az (EU) 2019/944 (14) európai parlamenti és tanácsi irányelvre, azaz összefoglalóan közismert néven a 2018-ban és 2019-ben elfogadott „Tiszta energia minden európainak” csomagra (a továbbiakban: a tiszta energiáról szóló csomag) épülő, jól integrált energiapiac lehetővé teszi az Unió számára, hogy minden körülmények között, az ellátásbiztonság garantálása és a dekarbonizációs folyamat fenntartása mellett kihasználja az egységes energiapiac gazdasági előnyeit annak érdekében, hogy teljesítse az uniós klímasemlegességi célkitűzést. A határokon átnyúló összekapcsolhatóság a villamosenergia-rendszerek biztonságosabb, megbízhatóbb és hatékonyabb működését, valamint a rövid távú ársokkokkal szembeni fokozott rezilienciát is biztosítja.

(7)

A belső energiapiac megerősítéséhez, valamint az éghajlatváltozással és az energetikai átállással kapcsolatos célkitűzések eléréséhez az Unió villamosenergia-hálózatának jelentős korszerűsítésére van szükség annak érdekében, hogy képes legyen kezelni a megújulóenergia-termelő kapacitás jelentős növekedését, a termelési mennyiségek időjárási körülményektől függő változékonyságát, az Unió-szerte változó villamosenergia-áramlási mintákat, valamint a például az elektromos járművekhez és a hőszivattyúkhoz kapcsolódó új keresletet. A hálózatokba történő, határokon belüli és határokon átnyúló beruházás elengedhetetlen a belső villamosenergia-piac megfelelő működéséhez, ideértve az ellátásbiztonságot is. Az ilyen beruházásokra azért van szükség, hogy a megújuló energiát és a keresletet integrálni lehessen egy olyan környezetben, ahol ezek egymástól a korábbiaknál távolabb helyezkednek el, végső soron pedig az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez. Ezért az uniós villamosenergia-piac valamennyi reformjának hozzá kell járulnia egy integráltabb európai villamosenergia-hálózat megvalósításához annak biztosítása érdekében, hogy a villamosenergia-hálózatok összeköttetése tekintetében 2030-ra valamennyi tagállam elérje az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke d) pontjának (1) alpontjában a villamosenergia-hálózatok összeköttetése vonatkozásában megállapított legalább 15 %-os célnak megfelelő szintet, hogy ezt a rendszerösszekötő kapacitást a lehető legnagyobb mértékben a határokon átnyúló kereskedelem céljára használják, és hogy az Unió villamosenergia-hálózatát és konnektivitási infrastruktúráját, például az (EU) 2022/869 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) alapján létrehozott, közös érdekű uniós projekteket kiépítsék, illetve korszerűsítsék. Valamennyi uniós polgár és vállalkozás számára megfelelő konnektivitást kell biztosítani, mivel ez fontos lehetőségeket teremthet számukra az Unió energetikai átállásában és digitális transzformációjában való részvételre. Különös figyelmet kell fordítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkében említett legkülső régiókra, amely cikk elismeri e régiók sajátos korlátait, és egyedi intézkedések elfogadásáról rendelkezik rájuk vonatkozóan.

(8)

A villamosenergia-piac jelenlegi szerkezete többek között hozzájárult ahhoz, hogy a kiskereskedelmi villamosenergia-piacokon olyan új és innovatív termékek, szolgáltatások és intézkedések jelenjenek meg, amelyek hozzájárulnak az energiahatékonysághoz és a megújuló energia használatának elterjedéséhez, valamint további lehetőségeket biztosítanak annak érdekében, hogy segítsenek a fogyasztóknak csökkenteni az energiaszámláikat, többek között kisméretű termelőlétesítmények és a keresletoldali választ biztostó újonnan megjelent szolgáltatások révén. Az Unió jövőbeli villamosenergia-piacainak és villamosenergia-rendszereinek egyik kulcsfontosságú elemét az energiarendszer digitalizálásában rejlő lehetőségek megléte és azok kiaknázása – például a fogyasztók aktív részvétele – képezi. Ezzel egyidejűleg tiszteletben kell tartani a fogyasztók döntéseit, és lehetővé kell tenni számukra, hogy a különféle szerződéses ajánlatok nyújtotta előnyök közül választhassanak, valamint a lakossági fogyasztóknak energiaválság idején védelmet kell kapniuk a magas árakkal szemben. Az energiarendszer integrációja az energiarendszer egészének tervezésére és működtetésére irányul – több energiahordozóra, infrastruktúrára és fogyasztási ágazatra kiterjedően – azáltal, hogy szorosabb kapcsolatokat és szinergiát hoz létre közöttük, valamint a digitalizáció támogatásával, azzal a céllal, hogy biztonságos, megfizethető, megbízható és fenntartható energetikai szolgáltatásokat lehessen nyújtani.

(9)

Az energiaválsággal összefüggésben a villamosenergia-piac jelenlegi szerkezetét érintő számos hiányosságra és váratlan következményre is fény derült a fosszilis tüzelőanyag-árak növekedésének és ingadozásának a rövid távú villamosenergia-piacokra gyakorolt hatásával kapcsolatban, ami kiszolgáltatott helyzetbe hozza a háztartásokat és a vállalkozásokat a villamosenergia-számláikon megmutatkozó jelentős árcsúcsokkal szemben.

(10)

A megújuló energia és a tiszta, rugalmas technológiák gyorsabb elterjedése a legfenntarthatóbb és legköltséghatékonyabb módja annak, hogy az energiakereslet villamosítása és az energiarendszer integrációja révén strukturálisan csökkenjen a villamosenergia-termeléshez és a közvetlen villamosenergia-fogyasztáshoz szükséges fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet. Alacsony működési költségük miatt a megújuló energiaforrások Unió-szerte pozitív hatást gyakorolhatnak a villamosenergia-árakra, és hozzájárulhatnak a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának csökkentéséhez.

(11)

A villamosenergia-piac szerkezetében végrehajtott változtatásoknak biztosítaniuk kell, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia fokozottabb elterjedéséből és az energetikai átállás egészéből származó előnyök eljussanak a fogyasztókhoz – beleértve a legkiszolgáltatottabb fogyasztókat is –, hogy a fogyasztók végső soron védelmet kapjanak az energiaválságokkal szemben, valamint hogy ne kerüljön még több lakossági fogyasztó az energiaszegénység csapdájába. E változtatásoknak enyhíteniük kell a fosszilis tüzelőanyagok, különösen a gáz magas árának a villamosenergia-árakra gyakorolt hatását, mégpedig azzal a céllal, hogy a lakossági fogyasztók és a vállalkozások hosszabb távon kihasználhassák a fenntartható megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból származó megfizethető és biztonságos energia előnyeit, valamint az energiahatékony megoldások szerepét az általános energiaköltségek mérséklésében, és ez csökkentheti a villamosenergia-hálózat és a termelési kapacitás bővítésének szükségességét.

(12)

A villamosenergia-piaci szerkezet reformjának célja, hogy valamennyi fogyasztó számára megfizethető és versenyképes villamosenergia-árak alakuljanak ki. Ennélfogva az említett reformnak nemcsak a lakossági fogyasztók javát kell szolgálnia, hanem az uniós iparágak versenyképességét is javítania kell a karbonsemlegességre való átállásuk megvalósításához szükséges tiszta technológiákkal kapcsolatos beruházások megkönnyítésével. Az Unió energetikai átállását erőteljes, tiszta technológiákra épülő gyártási bázisnak kell támogatnia. Az említett reform támogatni fogja az ipar megfizethető villamosítását és elősegíti, hogy az Unió globális vezető szerepet töltsön be a tisztaenergia-technológiákkal kapcsolatos kutatás és innováció terén.

(13)

A jól működő és hatékony rövid távú piacok kulcsfontosságú eszközei a megújuló energiaforrások és a rugalmassági források villamosenergia-piaci integrációjának, és elősegítik az energiarendszer költséghatékony integrációját.

(14)

A napon belüli piacok különösen fontosak az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrások villamosenergia-rendszerbe történő legalacsonyabb költséggel járó integrációja szempontjából, mivel lehetővé teszik a piaci szereplők számára, hogy a villamosenergia-hiánnyal vagy -többlettel a teljesítés időpontjához közelebb kereskedjenek. Mivel az ingadozó teljesítményű megújuló energiát termelők csak a teljesítési időponthoz közel képesek pontosan megbecsülni termelésüket, alapvető fontosságú számukra, hogy a villamos energia szállítási időpontjához lehető legközelebbi időpontban, likvid piacok elérése révén a lehető legtöbb kereskedelmi lehetőséggel rendelkezzenek. Az övezetközi napon belüli kapuzárási időpontot ezért előrébb kell hozni és a valós időhöz közelebb kell meghatározni annak érdekében, hogy a piaci szereplőknek a lehető legtöbb lehetőségük legyen a villamosenergia-hiányok és -többletek kereskedelmére, és hogy az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrásokat hatékonyabban lehessen a villamosenergia-rendszerbe integrálni. Amennyiben ez a változtatás ellátásbiztonsági kockázatokat idéz elő, valamint a rövidebb övezetközi kapuzárási időpontra való költséghatékony átállás lehetővé tétele céljából, az átvitelirendszer-üzemeltetők számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hatásvizsgálat alapján és az érintett szabályozó hatóság jóváhagyásától függő mentességet kérjenek, hogy megkaphassák a végrehajtás határidejének meghosszabbítását. E kérelemben szerepelnie kell egy cselekvési tervnek, amely tartalmazza az új övezetközi napon belüli kapuzárási időpont végrehajtása érdekében megteendő konkrét lépéseket.

(15)

Ezért fontos, hogy a napon belüli piacok alkalmazkodjanak az ingadozó teljesítményű megújulóenergia-technológiák, például a nap- és a szélenergia részvételéhez, valamint a keresletoldali válasz és az energiatárolás részvételéhez. A napon belüli piacok likviditását javítani kell az ajánlati könyvek ajánlattételi övezeten belüli piaci szereplők közötti megosztásával, még nulla értékre állított övezetközi kapacitások esetén, vagy a napon belüli piac kapuzárási időpontja után is. Annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlati könyvek a másnapi és a napon belüli piac-összekapcsolás időkeretében megosztásra kerüljenek a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők között, a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőknek egyfelől be kell nyújtaniuk a másnapi és a napon belüli termékekre és az azokkal megegyező jellemzőkkel rendelkező termékekre vonatkozó, az egységes másnapi és napon belüli piac-összekapcsoláshoz tartozó valamennyi ajánlatot, másfelől pedig a másnapi vagy a napon belüli termékekkel, vagy az azokkal megegyező jellemzőkkel rendelkező termékekkel való kereskedést nem szabad az egységes másnapi és napon belüli piac-összekapcsoláson kívül megszervezniük. A másnapi és a napon belüli termékekkel az egységes másnapi és a napon belüli piac-összekapcsoláson belül és kívül való kereskedésben a diszkriminációt illetően rejlő eredendő kockázatok, valamint az uniós összekapcsolt villamosenergia-piacokon emiatt keletkező likviditáselvonás kezelése érdekében e kötelezettséget a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőkre, a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők felett közvetlenül vagy közvetve ellenőrzést vagy bármilyen jogot gyakorló vállalatokra, valamint a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló vállalatokra kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy javuljon az átláthatóság a piacokon, a piaci szereplőknek az információkat adott esetben termelőegységenként kell biztosítaniuk, az ajánlatoknak az egyes tagállamokban a vonatkozó keretekkel összhangban történő benyújtásának sérelme nélkül.

(16)

Emellett a rövid távú villamosenergia-piacokon a minimális ajánlati összeg csökkentésével biztosítani kell, hogy a kisméretű rugalmassági szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók is részt tudjanak venni.

(17)

Az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia hatékony integrálásának biztosítása, valamint regionális vagy uniós szintű villamosenergiaár-válság esetén a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló villamosenergia-termelés iránti igény csökkentése érdekében lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára, hogy felkérjék a rendszerüzemeltetőket arra, hogy tegyenek javaslatot olyan csúcsigénycsökkentési termék beszerzésére, amely további keresletoldali választ tesz lehetővé a villamosenergia-rendszeren belüli csökkenő fogyasztáshoz való hozzájárulás érdekében. A csúcsigénycsökkentési termékre vonatkozó javaslatot az érintett szabályozó hatóságnak értékelnie kell abból a szempontból, hogy a javaslat tárgyát képező termék mennyiben csökkentené a villamosenergia-keresletet és nagykereskedelmi villamosenergia-árakra gyakorolt hatást a csúcsórákban. Tekintettel egyfelől arra, hogy a csúcsigénycsökkentési termék célja a villamosenergia-fogyasztás csökkentése és áthelyezése, másfelől pedig az üvegházhatásúgáz-kibocsátás növekedésének elkerülése érdekében a csúcskiegyenlítő termék aktiválása nem vonhat maga után a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló, a fogyasztásmérő pont mögött megkezdett villamosenergia-termelést. Mivel a csúcsigénycsökkentési termék tervezett alkalmazása kizárólag a regionális vagy uniós szintű villamosenergiaár-válságok korlátozott eseteire vonatkozik, beszerzésére legfeljebb egy héttel a keresletoldali válaszra irányuló további kapacitások felszabadítását megelőzően kerülhet sor. A rendszerüzemeltetőknek képeseknek kell lenniük arra, hogy a csúcsigénycsökkentési termék aktiválását a másnapi piac időkerete előtt vagy azon belül elvégezzék. Alternatív megoldásként lehetővé kell tenni a csúcsigénycsökkentési termék automatikus aktiválását egy előre meghatározott villamosenergia-ár alapján. A villamosenergia-fogyasztás csökkentése mennyiségének ellenőrzéséhez a rendszerüzemeltetőnek egy olyan referenciateljesítményt kell használnia, amely tükrözi a csúcsigénycsökkentési termék aktiválása nélküli várható villamosenergia-fogyasztást, valamint – a piaci szereplőkkel folytatott konzultációt követően – ki kell dolgoznia a referenciateljesítmény módszertanát. Ezt a módszertant az érintett szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia. Az ACER-nek értékelnie kell a csúcsigénycsökkentési termékek bevezetésének az uniós villamosenergia-piacra gyakorolt hatását, figyelembe véve annak szükségességét, hogy a csúcsigénycsökkentési termékek ne torzítsák indokolatlanul a villamosenergia-piacok működését, és ne tereljék a keresletoldali válaszszolgáltatásokat a csúcsigénycsökkentési termékek irányába, valamint az ACER-nek képesnek kell lennie arra, hogy olyan ajánlásokat bocsásson ki, amelyeket a szabályozó hatóságoknak a nemzeti szintű értékelésük során figyelembe kell venniük. Ezenfelül az ACER-nek meg kell vizsgálnia a csúcsigénycsökkentési termékek kifejlesztésének az uniós villamosenergia-piacra rendes körülmények között gyakorolt hatását. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az említett értékelés alapján adott esetben jogalkotási javaslatot nyújtson be az (EU) 2019/943 rendelet annak érdekében történő módosítása céljából, hogy a csúcsigénycsökkentési termékek ne csak villamosenergiaár-válsághelyzetek idején legyenek alkalmazhatók.

(18)

A fogyasztókat a villamosenergia-piacon való aktív részvételük és a rugalmasság biztosítása érdekében fokozatosan okosmérőkkel látják el. Az okos mérési rendszerek kiépítése azonban számos tagállamban továbbra is lassú ütemben halad, így a teljes lefedettség lehető leggyorsabb elérése céljából elengedhetetlen, hogy a tagállamok javítsák az okos mérési rendszerek telepítésének feltételeit. Az átvitelirendszer-üzemeltetők, elosztórendszer-üzemeltetők, valamint az érintett piaci szereplők számára, a független aggregátorokat is beleértve, lehetővé kell tenni, hogy – a végfelhasználó beleegyezésével – felhasználják a dedikált mérőberendezésekből származó adatokat az (EU) 2019/944 irányelv 23. és 24. cikkével, valamint más vonatkozó uniós joggal, többek között az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó joggal, különösen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban. Ezenfelül, kizárólag azokban az esetekben, amikor még nincs telepítve okos mérési rendszer, vagy amikor az okos mérési rendszerek nem biztosítanak kielégítő szintű adatpontosságot, az átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer-üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy – a végfelhasználó beleegyezésével – dedikált mérőberendezésekből származó adatokat használjanak a rugalmassági szolgáltatások – például a keresletoldali válasz és az energiatárolás – megfigyelhetősége és elszámolása érdekében. A dedikált mérőberendezésekből származó adatok megfigyelhetősége és elszámolási célú felhasználásának lehetővé tétele várhatóan megkönnyíti majd a végfelhasználók aktív piaci részvételét és a keresletoldali válaszaik kidolgozását. Az említett dedikált mérőberendezésekből származó adatok felhasználása során be kell tartani az adatokra vonatkozó minőségi követelményeket.

(19)

E rendelet jogalapot hoz létre a személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban történő kezeléséhez. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatok kezelésével kapcsolatos, az (EU) 2016/679 rendeletben meghatározott valamennyi elv és kötelezettség teljesüljön, beleértve az adatminimalizálásra vonatkozókat is. Amennyiben ezen rendelet célja személyes adatok kezelése nélkül is elérhető, az adatkezelőknek anonimizált és összesített adatokra kell támaszkodniuk.

(20)

A fogyasztóknak és az ellátóknak hatékony és eredményes határidős piacokra van szükségük ahhoz, hogy fedezni tudják hosszú távú árkitettségüket, és csökkenteni tudják a rövid távú áraktól való függőségüket. Annak biztosítása érdekében, hogy az energiafelhasználók Unió-szerte teljes mértékben élvezhessék az integrált villamosenergia-piacok és az Unión belüli verseny előnyeit, a Bizottságnak értékelnie kell azon lehetséges intézkedések hatását, amelyek – például a felosztási gyakoriság, a lejárat és a hosszú távú átviteli jogok jellege tekintetében – az Unió határidős villamosenergia-piacai működésének javítására irányulnak, annak módjait, hogy miként lehetne megerősíteni a másodlagos piacot, valamint a regionális virtuális csomópontok esetleges bevezetését.

(21)

Az értékelés azon részének, amely a regionális virtuális csomópontok esetleges bevezetésére vonatkozik, ki kell terjednie többek között a már korábban megkötött, az erőművek határokon átnyúló közös tulajdonlásával kapcsolatos kormányközi megállapodások hatásaira is. Bevezetésük esetén a virtuális csomópontok tükröznék több ajánlattételi övezet összesített árát, valamint előirányoznának egy – a piaci szereplők által a határidős fedezeti termékek jegyzéséhez használandó – referenciaárat. E tekintetben a regionális virtuális csomópontok nem tekinthetők tranzakciókat lebonyolító vagy végrehajtó szervezeteknek. A regionális virtuális csomópontok a referencia-árindex biztosításával lehetővé tennék a rendelkezésre álló likviditás összevonását, és jobb fedezeti lehetőségeket biztosítanának a piaci szereplők számára. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy – többek között a regionális virtuális csomópontok bevezetése tekintetében – szükséges esetben részletesebben meghatározza az Unió határidős villamosenergia-piacának szerkezetével kapcsolatos intézkedéseket és eszközöket. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(22)

A piaci szereplők fedezeti lehetőségeinek bővítése érdekében ki kell terjeszteni az (EU) 2016/1719 bizottsági rendelettel (18) összhangban létrehozott egységes felosztási platform szerepét. Az egységes felosztási platformnak olyan szervezetként kell működnie, amely pénzügyi hosszú távú átviteli jogok felosztását kínálja fel, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők nevében elősegíti az azokkal való kereskedést a különböző ajánlattételi övezetek és – adott esetben – a regionális virtuális csomópontok között.

(23)

A hálózati díjaknak a meglévő hálózat optimalizálására és rugalmassági szolgáltatások – különösen a keresletoldali válasz vagy az energiatárolás – beszerzésére irányuló innovatív megoldások továbbfejlesztése révén a rugalmassági szolgáltatások használatára kell ösztönözniük az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőket. E célból a hálózati díjakat úgy kell kialakítani, hogy azok figyelembe vegyék a rendszerüzemeltetők működési és beruházási kiadásait, vagy a kettő hatékony összekapcsolását annak érdekében, hogy költséghatékonyan tudják működtetni a villamosenergia-rendszert. A költségorientáltságra vonatkozó követelmény nem korlátozhatja a költségek hatékony újraelosztásának lehetőségét helyszíntől, illetve időszaktól függő hálózati díjak alkalmazása esetén. Ez még inkább elősegítené, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia villamosenergia-rendszerbe történő integrálását a legkisebb költséggel lehessen végrehajtani, és lehetővé tenné, hogy a rugalmassági megoldások felértékelődjenek a végfelhasználók számára. A szabályozó hatóságok központi szerepet fognak játszani annak biztosításában, hogy elegendő beruházás álljon rendelkezésre a hálózat szükséges fejlesztéséhez, bővítéséhez és megerősítéséhez. A szabályozó hatóságoknak elő kell mozdítaniuk az előre tekintő beruházások társadalmi elfogadottságát és alkalmazását, és ösztönözniük kell a hálózatfejlesztés felgyorsítását annak érdekében, hogy gyorsabban elterjedjen a megújulóenergia-termelés, többek között – adott esetben – a megújuló energiaforrásokkal összefüggésben kijelölt gyorsítási területeken, valamint gyorsabban kialakuljon az intelligens villamosított kereslet.

(24)

A tengeri megújuló energiaforrások, például a tengeri szélenergia, a kék energia és az úszó napelemparkok alapvető szerepet fognak játszani a nagyrészt megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-rendszer kiépítésében és a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításában. Szélesebb körű és tényleges elterjedésük azonban jelentős akadályokba ütközik, amelyek gátolják az említett célok eléréséhez szükséges jelentős kapacitásbővítést. Hasonló akadályok merülhetnek fel a jövőben más tengeri technológiák előtt is. A tengeri projektek fejlesztőit érintő beruházási kockázat csökkentése érdekében a tengeri projektek fejlesztését elősegíthetik olyan eszközök, mint például a villamosenergia-adásvételi megállapodások vagy a kétirányú különbözeti szerződések. A tengeri ajánlattételi övezetben egynél több piachoz kapcsolódó tengeri hibrid projektek esetében a piacra jutás vonatkozásában az egyedi topográfiai helyzet további kockázatot jelent. Az ilyen projekteket érintő kockázatok csökkentése érdekében az átvitelirendszer-üzemeltetőknek ellentételezést kell fizetniük abban az esetben, ha a validált kapacitásszámítási eredményekben nem bocsátották rendelkezésre a hálózati csatlakozási szerződésekben jóváhagyott kapacitást a rendszerösszekötőn, vagy ha nem bocsátották rendelkezésre a kapacitást a kritikus hálózati elemeken az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kapacitásszámítási szabályok szerint. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek nem kell ellentételezést fizetniük, ha a validált kapacitásszámítási eredményekben rendelkezésre bocsátották a hálózati csatlakozási szerződésekben meghatározott követelményeknek megfelelő vagy azokat meghaladó rendszerösszekötő kapacitást, valamint a kapacitást a kritikus hálózati elemeken az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkének (8) bekezdésében meghatározott szabályok szerint. A tengeri megújulóvillamosenergia-termelő erőművek üzemeltetőivel kötött hálózati csatlakozási szerződésekben az átvitelirendszer-üzemeltetőknek törekedniük kell arra, hogy a szerződés szerinti teljes kapacitás garantált szállításra, ne pedig rugalmas szállításra vonatkozzon, és összhangban álljon az (EU) 2019/944 irányelvben meghatározott hálózati csatlakozási megállapodások keretével. A tagállamokat kellő időben tájékoztatni kell a hálózati csatlakozási szerződésekről. Ellentételezést vagy abban az esetben kell fizetni, ha a rendelkezésre álló átviteli kapacitások olyan mértékben csökkennek, hogy a tengeri megújulóvillamosenergia-termelő erőművek által egyébként exportálható villamosenergia-termelés teljes mennyisége nem szállítható le a környező piacokra, vagy ha annak ellenére, hogy a szállítás megvalósulhat, a tengeri ajánlattételi övezetben a kapacitáscsökkentés ennek megfelelő árcsökkenéshez vezet a kapacitáscsökkentés nélküli állapothoz képest.Az ellentételezést a szűkkeresztmetszet-kezelési bevételből kell fizetni. Az ellentételezés akkor alkalmazandó, ha egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltető nem bocsátott rendelkezésre elegendő kapacitást ahhoz, hogy adott rendszerösszekötőjén a hálózati csatlakozási szerződésben jóváhagyott kapacitás erejéig villamosenergia-termelési képességet lehessen exportálni, és az az említett átvitelirendszer-üzemeltető vagy átvitelirendszer-üzemeltetők által fizetendő. A regionális méltányosság érdekében, amennyiben az elégtelen kapacitás annak tudható be, hogy más átvitelirendszer-üzemeltetők nem bocsátották rendelkezésre a kapacitást a kritikus hálózati elemeiken az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kapacitásszámítási szabályok szerint, az ellentételezés költségeit, a „szennyező fizet” elvvel összhangban arányosan meg kell osztani az említett átvitelirendszer-üzemeltetők között. Ezen túlmenően azokat az ellentételezéseket, amelyekre az említett arányos megosztás nem terjed ki, költségmegosztási megállapodásaik részeként fel lehet osztani a tengeri hibrid projektben részt vevő tagállamok érintett felei között. Ez az ellentételezés nem eredményezhet túlkompenzációt, hanem az a célja, hogy ellentételezze a tengeri megújulóvillamosenergia-termelő erőművek üzemeltetőinél az összekapcsolt piacokhoz való alacsonyabb mértékű hozzáférés miatt jelentkező alacsonyabb bevételeket. Az ellentételezés csak a piac rendelkezésére álló termelési kapacitáshoz kapcsolódhat, amely az időjárási körülményektől függően változhat, és amelybe nem számít bele a tengeri projekt leállása és karbantartási műveletei. Az átviteli hálózathoz való hozzáférés hiánya esetén nyújtott ellentételezést nem szabad elsőbbségi alapú teherelosztásként értelmezni, és azt össze kell hangolni a megkülönböztetésmentességnek és a határokon átnyúló kereskedelmi kapacitások maximalizálásának az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkének (4) bekezdése szerinti elvével. Ezenkívül az e rendelkezés hatálya alá tartozó ugyanazon kockázat esetében nem kerülhet sor kettős ellentételezésre, például ha a kockázat már különbözeti szerződés vagy más releváns támogatási rendszer hatálya alá tartozik. Az említett, kidolgozandó ellentételezési mechanizmusnak, valamint a végrehajtás kidolgozandó módszertanának a részleteit, beleértve azokat a feltételeket is, amelyek esetén az intézkedés hatályát vesztheti – például elegendő kereslet megléte a tengeri ajánlattételi övezeten belül (például egy nagy méretű elektrolizáló), vagy közvetlen hozzáférés a kockázat megszűnéséhez elegendő számú piachoz –, egy végrehajtási jogi aktusban kell részletesebben kidolgozni, többek között, adott esetben, az (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet (19) módosításai révén.

(25)

A másnapi nagykereskedelmi piacon először a legalacsonyabb határköltségű erőművekből származó energia kerül elosztásra, ugyanakkor minden piaci szereplő a kereslet kielégítéséhez szükséges utolsó erőmű – vagyis a piaci egyensúly beálltakor igénybe vett, legmagasabb határköltségű erőmű – által meghatározott árat kapja meg. Ebben az összefüggésben az energiaválság rámutatott arra, hogy a gáz és feketeszén árának hirtelen emelkedése a gáz- és széntüzelésű erőművek másnapi nagykereskedelmi piaci árainak kivételes és tartós emelkedéséhez vezethet. Ez pedig Unió-szerte szokatlanul magas árakhoz vezetett a másnapi piacon, mivel a gáz- és széntüzelésű erőművek általában a villamos energia iránti kereslet kielégítéséhez szükséges legnagyobb határköltségű erőművek.

(26)

Tekintettel arra, hogy a másnapi piaci ár referenciaként szolgál a többi nagykereskedelmi villamosenergia-piac áraihoz, és hogy valamennyi piaci szereplő az elszámolóárat kapja, a jelentősen alacsonyabb határköltségű technológiák működtetői folyamatosan nagy bevételeket könyvelnek el.

(27)

Az Unió dekarbonizációs céljainak és a REPowerEU tervben az energiafüggetlenség elérése érdekében meghatározott célkitűzéseknek az elérése érdekében az Uniónak jelentős mértékben fel kell gyorsítania a megújuló energia használatának előmozdítását. Tekintettel az e célok eléréséhez szükséges jelentős beruházásokra, a piacnak hosszú távú árjelzés kialakításáról kell gondoskodnia.

(28)

Ennek keretében a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy megfelelő piaci feltételeket teremtsenek a hosszú távú piaci alapú eszközök, például a villamosenergia-adásvételi megállapodások számára. A villamosenergia-adásvételi megállapodások a villamosenergia-termelők és -vásárlók közötti kétoldalú adásvételi megállapodások, amelyeket önkéntes alapon, piaci árfeltételek alapján, az árképzésbe való szabályozási beavatkozás nélkül kötnek. A villamosenergia-adásvételi megállapodások a felhasználó számára hosszú távú árstabilitást, a termelő számára pedig kiszámíthatóságot biztosítanak beruházási döntéseik meghozatalához. Mindazonáltal csak néhány tagállam rendelkezik aktív piaccal a villamosenergia-adásvételi megállapodások tekintetében, a vásárlók pedig jellemzően nagyvállalatokra korlátozódnak, többek között azért, mert a villamosenergia-adásvételi megállapodások megkötését számos akadály nehezíti, különösen azért, mert ezekben a hosszú távú megállapodásokban a vevő nemfizetésével kapcsolatos kockázat fedezése nehézségekbe ütközik. A tagállamoknak figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy az integrált nemzeti energia- és klímaterveikben meghatározott energetikai dekarbonizációs célkitűzések megvalósítására irányuló szakpolitikák meghatározásakor dinamikus piacot hozzanak létre a villamosenergia-adásvételi megállapodások számára. A tagállamoknak a villamosenergia-adásvételi megállapodásokra közvetlen hatással lévő intézkedések kidolgozásakor tiszteletben kell tartaniuk a lehetséges jogos elvárásokat, és figyelembe kell venniük az említett intézkedések által a létező és a jövőbeli villamosenergia-adásvételi megállapodásokra gyakorolt hatást.

(29)

Az (EU) 2018/2001 irányelvvel összhangban a tagállamoknak értékelniük kell a hosszú távú megújulóenergia-adásvételi megállapodások létrejöttét nehezítő szabályozási és adminisztratív akadályokat, meg kell szüntetniük az említett megállapodások előtt álló indokolatlan akadályokat, valamint az aránytalan vagy diszkriminatív eljárásokat vagy díjakat, és elő kell segíteniük az ilyen megállapodások elterjedését. Emellett a tagállamoknak integrált nemzeti energia- és klímaterveikben ismertetniük kell a megújuló villamosenergia-adásvételi megállapodások elterjedését megkönnyítő szakpolitikákat és intézkedéseket. A villamosenergia-adásvételi megállapodások piacát érintő szabályozási környezetre vonatkozó e jelentéstételi kötelezettség sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a villamosenergia-adásvételi megállapodások keretében vállalt hosszú távú fizetési kötelezettségek vevő általi nemteljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi kockázatcsökkentő eszközökhöz azok a felhasználók is hozzáférjenek, amelyek a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacán belépési korlátokkal szembesülnek és amelyek nem küzdenek pénzügyi nehézségekkel. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy piaci árakra épülő garanciarendszert hoznak létre, ha magángaranciák nem elérhetőek, vagy nem érhetők el elegendő mértékben. Amennyiben egy tagállam ilyen garanciarendszert hoz létre, olyan rendelkezéseket kell bevezetnie, amelyek – például pénzügyi villamosenergia-adásvételi megállapodások alkalmazásával – megakadályozzák a villamosenergia-piacok likviditásának csökkenését. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy elősegítik a villamosenergia-adásvételi megállapodások iránti, olyan felhasználóktól érkező kereslet aggregálását, amelyek a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacán külön-külön belépési korlátokkal szembesülnek, de közösen képesek lehetnek arra, hogy vonzó villamosenergia-adásvételi megállapodásokat kínáljanak a termelők számára. A tagállamok nem támogathatnak fosszilis tüzelőanyagokból előállított villamos energia vásárlására vonatkozó villamosenergia-adásvételi megállapodásokat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az általuk támogatott garanciarendszereket – dekarbonizációs politikáikkal összhangban – kizárólag az új megújulóenergia-termelést támogató garanciarendszerek támogatására korlátozzák, különösen abban az esetben, ha a megújuló villamosenergia-adásvételi megállapodások piaca nem kellően fejlett. Bár az alapértelmezett megközelítés szerint nem lehet megkülönböztetést alkalmazni a fogyasztók között, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az említett eszközökkel a fogyasztók meghatározott kategóriáit célozzák meg, objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alkalmazásával. Ennek keretében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfelelő koordinációt, többek között az uniós szinten, például az Európai Beruházási Bank (EBB) által biztosított eszközökkel.

(30)

A tagállamok számos eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy az állami támogatások tervezése és elosztása során támogassák a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacának fejlesztését. A villamosenergia-adásvételi megállapodások piacának kialakítását és növekedését segítené, ha az állami támogatásra irányuló pályázati eljárásban részt vevő megújulóenergia-projektek fejlesztői a termelés egy részét villamosenergia-adásvételi megállapodáson keresztül értékesíthetnék. Ezen túlmenően az említett pályázatok értékelésének részeként a tagállamoknak olyan kritériumok alkalmazására kell törekedniük, amelyek ösztönzik a belépési korlátokkal küzdő piaci szereplők, például a kisvállalkozások és a középvállalkozások hozzáférését a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacához, előnyben részesítve azokat az ajánlattevőket, amelyek egy vagy több, a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacára való belépés tekintetében nehézségekkel szembesülő potenciális vevővel aláírt villamosenergia-adásvételi megállapodást vagy ilyen vevőktől kapott, villamosenergia-adásvételi megállapodás aláírására vonatkozó kötelezettségvállalást mutatnak be a projekt keretében előállított energia egy részére vonatkozóan.

(31)

A villamosenergia-adásvételi megállapodások uniós és tagállami szintű piacának átláthatóságához és fejlődéséhez való hozzájárulás érdekében az ACER-nek éves értékelést kell közzétennie az említett piacokról, értékelnie kell, hogy szükséges-e a villamosenergia-adásvételi megállapodásokra vonatkozó önkéntes mintákat kidolgozni és kibocsátani, és amennyiben az értékelés azt mutatja, hogy szükséges, akkor ki kell dolgoznia azokat.

(32)

A tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a határokon átnyúló villamosenergia-adásvételi megállapodásokra, és fel kell számolniuk a kifejezetten azokhoz kapcsolódó indokolatlan akadályokat, lehetővé téve a korlátozott kapacitással rendelkező tagállamok fogyasztói számára, hogy megkülönböztetés nélkül hozzáférjenek a más régiókban termelt villamos energiához.

(33)

Amennyiben a Bizottság – a releváns értékelés alapján – arra a megállapításra jut, hogy a tagállamoknak támogatásra van szükségük a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacán tapasztalható akadályok felszámolásához, konkrét iránymutatást kell tudnia nyújtani. Az iránymutatásban különösen azoknak az akadályoknak a felszámolására kell összpontosítani, amelyek megnehezítik a villamosenergia-adásvételi megállapodások – köztük a határokon átnyúló villamosenergia-adásvételi megállapodások – piacainak bővítését. Ilyen akadályok sokféle formában jelentkezhetnek: a szabályozási akadályoktól – különösen az aránytalan vagy diszkriminatív eljárásoktól vagy díjaktól – a származási garanciáknak a potenciális átvevők finanszírozási megoldásokhoz való hozzáférése tekintetében betöltött szerepéig, illetve a villamosenergia-adásvételi megállapodások e hozzáférés vonatkozásában való kezeléséig.

(34)

Az (EU) 2018/1999 rendelet rendelkezik az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus – mint a 2030-ra elérendő kötelező uniós megújulóenergia-cél elérését elősegítő eszköz – alkalmazásáról. Az (EU) 2023/2413 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (20) módosított (EU) 2018/2001 irányelv szerint a tagállamoknak együttesen törekedniük kell arra, hogy 2030-ra – a 42,5 %-os kötelező uniós célon túlmenően – 45 %-ra növeljék a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányát az Unió bruttó végső energiafogyasztásában. Ezért a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a nemzeti intézkedéseket kiegészítve uniós szintű intézkedésekkel hozzá lehet-e járulni annak a célnak a megvalósulásához, hogy további 2,5 %-kal növekedjen a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya az Unió bruttó végső energiafogyasztásában. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak elemzést kell készítenie arról, hogy a vonatkozó szabályozási kerettel összhangban lehetséges-e az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmust uniós szintű megújulóenergia-aukciók szervezésére felhasználni.

(35)

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy az Unió dekarbonizációs célkitűzéseinek elérése érdekében közvetlen ártámogatási rendszerek révén támogatják az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, nem fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó új villamosenergia-termelő létesítményekre irányuló, közfinanszírozású beruházásokat, ezeket a rendszereket kétirányú különbözeti szerződésekként vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerekként kell kialakítani, például úgy, hogy magukban foglalnak – a bevételi garancia mellett – egy felső korlátot az érintett termelőeszközből kivehető piaci bevételeknek. Míg az e rendelet szerinti kötelezettséget csak az új villamosenergia-termelő létesítményekbe történő beruházások támogatására kell alkalmazni, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában működő támogatási rendszereket biztosítanak az olyan új beruházások esetében is, amelyek a meglévő villamosenergia-termelő létesítmények jelentős átalakítására, vagy az ilyen létesítmények kapacitásának jelentős növelésére vagy élettartamuk meghosszabbítására irányulnak.

(36)

A jogbiztonság és a kiszámíthatóság garantálása érdekében a közvetlen támogatási rendszerek kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek révén történő kialakításával kapcsolatos kötelezettséget csak a közvetlen ártámogatási rendszerek keretébe tartozó, új villamosenergia-termelő létesítményekre irányuló beruházásra vonatkozó, 2027. július 17-én vagy azt követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni. A két vagy több ajánlattételi övezethez kapcsolódó tengeri hibrid projektekhez kapcsolódó tengeri megújulóvillamosenergia-termelő erőművek esetében az említett átmeneti időszaknak az ilyen projektek összetettségéből adódóan öt évnek kell lennie.

(37)

A piaci szereplőknek a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában megvalósuló közvetlen ártámogatási rendszerekben való részvétele önkéntes kell, hogy legyen.

(38)

A kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek alkalmazására vonatkozó kötelezettség nem érinti az (EU) 2018/2001 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését.

(39)

Míg az (EU) 2024/1711 európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) módosítja az (EU) 2018/2001 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdését, az említett irányelv 4. cikkében foglalt, a megújuló energiaforrásokból előállított energia céljára nyújtott támogatási rendszerek kialakítására vonatkozó elveket meghatározó többi rendelkezés továbbra is alkalmazandó.

(40)

A kétirányú különbözeti szerződésekkel vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerekkel biztosítani lehetne, hogy a termelők állami támogatásban részesülő új villamosenergia-termelési beruházásokból származó bevételei függetlenebbé váljanak a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiatermelés áringadozásaitól, amely általában meghatározza a másnapi piaci árat.

(41)

Az e rendeletben megállapított kialakítási elveket alkalmazni kell a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában működő közvetlen ártámogatási rendszerekre. Az említett kétirányú különbözeti szerződéseknek vagy azonos hatású, egyenértékű rendszereknek az állami támogatási szabályok alapján végzett értékelése során a Bizottságnak ellenőriznie kell az említett szerződések vagy rendszerek uniós jognak – például az e rendeletben megállapított, a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek kialakítására vonatkozó elveknek – való megfelelését, amelyek szervesen kapcsolódnak az állami támogatási szabályokhoz. Az említett kétirányú különbözeti szerződéseket vagy azonos hatású, egyenértékű rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok a villamosenergia-termelő létesítmény számára fenntartsák azokat az ösztönzőket, amelyek annak hatékony működését és villamosenergia-piaci részvételét biztosítják, különösen a piaci körülményekhez való igazodás tekintetében. Értékelése során a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek kialakítása ne vezessen a belső piacon a verseny és a kereskedelem indokolatlan torzulásához. A Bizottságnak különösen azt kell biztosítania, hogy a bevételek vállalkozásoknak történő kiosztása ne vezessen az egyenlő versenyfeltételek torzulásához a belső piacon, különösen azokban az esetekben, amikor nem alkalmazható versenyeztetéses ajánlattételi eljárás. A kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek különböző időtartamokra szólhatnak, és ezek között szerepelhetnek többek között olyan, betáplálás alapú különbözeti szerződések, amelyek minimálárat vagy egy vagy több kötési árat tartalmaznak, illetve kapacitás- vagy referenciaérték-alapú (yardstick) különbözeti szerződések. A kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek használatára vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó a villamosenergia-termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó – például az energiatárolásra irányuló – támogatási rendszerekre, valamint az olyan támogatási rendszerekre, amelyek nem alkalmaznak közvetlen ártámogatást, így például az előzetesen nyújtott vissza nem térítendő támogatások, adóintézkedések vagy zöld tanúsítványok formájában megvalósuló beruházási támogatásokra. Annak ösztönzése érdekében, hogy a szerződő felek eleget tegyenek szerződéses kötelezettségeiknek, a kétirányú különbözeti szerződéseknek vagy azonos hatású, egyenértékű rendszereknek a szerződés egyoldalú, idő előtti, indokolatlan felmondásának esetére alkalmazandó kötbérkikötést kell tartalmazniuk.

(42)

Amennyiben azonban a közvetlen ártámogatási rendszerek kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában történő létrehozására vonatkozó korlátozás leszűkíti azon közvetlen ártámogatási rendszerek típusait, amelyeket a tagállamok a megújuló energiaforrások tekintetében alkalmazni tudnak, azt az olyan alacsony szén-dioxid-kibocsátású, nem fosszilis tüzelőanyag-technológiákra kell korlátozni, amelyek működési költségei alacsonyak és stabilak, valamint azokra a technológiákra, amelyek jellemzően nem biztosítanak rugalmasságot a villamosenergia-rendszeren belül, kizárva ugyanakkor azokat a technológiákat, amelyek piaci bevezetése korai szakaszban tart. Erre azért van szükség, hogy a magas határköltségekkel járó termelési technológiák gazdasági életképessége ne kerüljön veszélybe, és fenn lehessen tartani azokat az ösztönzőket, amelyek biztosítják, hogy a villamosenergia-rendszeren belül rugalmasságot biztosító technológiák alternatív költségeik alapján jelenjenek meg a villamosenergia-piacon. Emellett a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában működő közvetlen ártámogatási rendszerek létrehozására vonatkozó korlátozás nem alkalmazandó azokra a kialakulóban lévő technológiákra, amelyek esetében más típusú közvetlen ártámogatási rendszerekkel hatékonyabb módon ösztönözhető az említett technológiák elterjedése. A korlátozás nem érinti az (EU) 2018/2001 irányelv szerinti, a kisméretű megújulóenergia-létesítményekre és demonstrációs projektekre vonatkozó esetleges mentességet, és figyelembe veszi az említett irányelv szerinti megújulóenergia-közösségek sajátosságait. Tekintettel arra, hogy a termelők számára biztonságos szabályozási környezetet kell kialakítani, a tagállamok azon kötelezettségét, hogy kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában közvetlen ártámogatási rendszereket alkalmazzanak a villamosenergia-termelésre, csak az új, az e preambulumbekezdésben megjelölt forrásokat használó villamosenergia-termelő létesítményekbe történő beruházásokra kell alkalmazni.

(43)

A piaci bevételek felső korlátjából eredően a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában működő közvetlen ártámogatási rendszereknek további bevételi forrást kell biztosítaniuk a tagállamok számára a magas energiaárak jellemezte időszakokban. A magas villamosenergia-árak fogyasztói energiaszámlákra gyakorolt hatásának további enyhítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek formájában működő közvetlen ártámogatási rendszerek hatálya alá tartozó termelőktől beszedett bármely bevételt, vagy az e bevételek pénzügyi értékével megegyező összeget a végfelhasználóknak – többek között a lakossági fogyasztóknak, kisvállalkozásoknak és középvállalkozásoknak, valamint energiaintenzív vállalkozásoknak – juttassák. A bevételek lakossági fogyasztóknak történő kiosztása során a tagállamok számára lehetővé kell tenni különösen, hogy előnyben részesítsék a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókat és az energiaszegénység által érintett felhasználókat. Tekintettel arra, hogy a megújuló energiába, az energiahatékonyságba és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia elterjesztésébe történő beruházás szélesebb körű előnyökkel járnak a villamosenergia-felhasználók számára, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a kétirányú különbözeti szerződésekből vagy az azonos hatású, egyenértékű rendszerekből származó bevételeket vagy az e bevételek pénzügyi értékével megegyező összeget a végfelhasználók villamosenergia-költségeinek csökkentésére irányuló beruházás finanszírozására használják fel, valamint olyan konkrét gazdasági tevékenységek finanszírozására, mint az elosztóhálózat fejlesztésére, a megújuló energiaforrásokra és az elektromos járművek töltési infrastruktúrájára irányuló beruházás. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára azt is, hogy az említett bevételeket vagy az azok pénzügyi értékével megegyező összeget a közvetlen ártámogatási rendszerek költségeinek finanszírozására használják fel. A bevételek újraelosztásának oly módon kell történnie, amely biztosítja, hogy a felhasználókat bizonyos mértékig továbbra is befolyásolja az árjelzés, hogy magas energiaárak esetén csökkentsék a fogyasztásukat, vagy azt olyan időszakokra helyezzék át, amikor az árak alacsonyabbak (amelyek jellemzően azok az időszakok, amikor a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelésének részaránya magasabb). A rugalmasság ösztönzőinek megőrzése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni különösen a völgyidőszaki fogyasztás figyelembevételét. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bevételeknek a villamosenergia-végfelhasználók közötti újraelosztása ne befolyásolja az egyenlő versenyfeltételeket és a különböző ellátók közötti versenyt. Ezeket az elveket nem szabad kötelezővé tenni a közvetlen ártámogatási rendszerek keretébe tartozó olyan szerződésekből származó bevételek vonatkozásában, amelyeket a kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, egyenértékű rendszerek használatára vonatkozó kötelezettség alkalmazásának kezdőnapját megelőzően kötöttek. A tagállamok kioszthatják a kétirányú különbözeti szerződésekből vagy az azonos hatású, egyenértékű rendszerekből származó bevételeket anélkül, hogy ez a kiosztás az (EU) 2019/944 irányelv 5. cikke értelmében kiskereskedelmi árszabályozásnak minősülne.

(44)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a közvetlen ártámogatási rendszerek vagy az azonos hatású, egyenértékű rendszerek – formájuktól függetlenül – ne ássák alá a villamosenergia-piacok hatékony működését, versenyképességét és likviditását; továbbra is arra ösztönözzék a termelőket, hogy reagáljanak a piaci jelzésekre, és többek között leállítsák a termelést, amikor a villamosenergia-árak nem érik el a működési költségeiket, a végfelhasználókat pedig arra, hogy magas villamosenergia-árak esetén csökkentsék a fogyasztást. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a támogatási rendszerek ne akadályozzák kereskedelmi szerződések, például villamosenergia-adásvételi megállapodások létrejöttét.

(45)

Ezért a kétirányú különbözeti szerződések vagy az azonos hatású, egyenértékű rendszerek, valamint a villamosenergia-adásvételi megállapodások kiegészítő szerepet töltenek be az energetikai átállás előmozdításában, továbbá a megújuló energia és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia nyújtotta előnyök fogyasztók számára történő eljuttatásában. Az e rendelettel bevezetett követelményekre is figyelemmel a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon döntsenek arról, hogy milyen eszközöket vesznek igénybe a dekarbonizációs célkitűzéseik eléréséhez. A villamosenergia-adásvételi megállapodásokon keresztül a magánbefektetők hozzájárulnak a megújuló energia és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia használatának további előmozdításához, miközben hosszú távon alacsony és stabil villamosenergia-árak biztosíthatók. Hasonlóképpen, a kétirányú különbözeti szerződések vagy az azonos hatású, egyenértékű rendszerek révén ugyanezt a célt a fogyasztók nevében eljáró közjogi jogalanyok is elérhetik. Mindkét eszközre szükség van az Unió dekarbonizációs céljainak megújuló energia és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia használatával történő eléréséhez, és ezzel egyidejűleg az alacsony költségű villamosenergia-termelés fogyasztókat érintő előnyeinek előmozdításához.

(46)

A megújuló energiaforrások gyorsabb elterjedéséhez elengedhetetlen a rugalmassági megoldások fokozott rendelkezésre állása a megújuló energiaforrások hálózatba való integrálásának biztosítása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a villamosenergia-rendszer és a hálózat alkalmazkodni tudjon a villamosenergia-termelés és -fogyasztás különböző időszakok közötti változékonyságához. A nem fosszilis alapú rugalmasság elősegítése érdekében a szabályozó hatóságoknak, illetve a tagállamok által kijelölt más hatóságoknak vagy szervezeteknek – az átvitelirendszer-üzemeltetőktől és az elosztórendszer-üzemeltetőktől kapott információk, valamint egy nyilvános konzultáció tárgyát képező és az ACER által jóváhagyandó közös európai módszertan alapján – rendszeresen fel kell mérniük, hogy a villamosenergia-rendszeren belül tagállami szinten milyen rugalmasságra van szükség. A villamosenergia-rendszer rugalmassági igényeinek felmérése során az energiarendszer dekarbonizációjának szükségessége miatt figyelembe kell venni a rugalmassági forrásokra – például a rugalmas villamosenergia-termelésre, a rendszerösszekötőkre, a keresletoldali válaszra, az energiatárolásra vagy a megújuló tüzelőanyagok előállítására – vonatkozó valamennyi meglévő és tervezett beruházást, beleértve a hálózathoz még nem csatlakoztatott meglévő eszközöket is. Az ACER-nek rendszeresen értékelnie kell a tagállami jelentéseket, és a határokon átnyúló jelentőséggel bíró kérdésekre irányuló ajánlásokat tartalmazó, uniós szintű jelentést kell készítenie. A tagállami rugalmassági igényekről szóló jelentés alapján a tagállamoknak meg kell határozniuk a nem fosszilis alapú rugalmasságra vonatkozó indikatív nemzeti célkitűzésüket – ideértve az ezen célkitűzéshez való konkrét hozzájárulásokat mind a keresletoldali válasz, mind pedig az energiatárolás tekintetében –, és azt az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímaterveikben is figyelembe kell venniük. A Bizottságnak az említett tervek alapján ki kell tudnia dolgozni egy olyan, a keresletoldali válaszra és az energiatárolásra különös hangsúlyt fektető uniós rugalmassági stratégiát, amely összhangban áll az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljaival, valamint a 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzéssel. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az említett uniós stratégiát kísérő jogalkotási javaslatot terjesszen elő.

(47)

A nem fosszilis alapú rugalmasságra – többek között a keresletoldali válasszal, illetve az energiatárolással kapcsolatos konkrét hozzájárulásokra – vonatkozó indikatív nemzeti célkitűzés elérése érdekében, és amennyiben a rugalmassági igények nem teljesülnek a piaci akadályok felszámolásával és a meglévő beruházások révén, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy olyan, nem fosszilis alapú rugalmassági támogatási rendszereket alkalmazzanak, amelyek a nem fosszilis alapú rugalmasság tekintetében rendelkezésre álló kapacitás után járó kifizetésekből állnak. Továbbá, azoknak a tagállamoknak, amelyek már kapacitásmechanizmust alkalmaznak, mérlegelniük kell a nem fosszilis alapú rugalmasság – például a keresletoldali válasz és az energiatárolás – igénybevételének a kritériumok vagy jellemzők átalakítása révén történő előmozdítását, az (EU) 2019/943 rendelet 22. cikke alkalmazásának sérelme nélkül. Azon tagállamok számára, amelyek már kapacitásmechanizmust alkalmaznak, szintén lehetővé kell tenni, hogy nem fosszilis alapú rugalmassági támogatási rendszereket alkalmazzanak, amennyiben az említett rendszerek szükségesek a nem fosszilis alapú rugalmasságra vonatkozó indikatív nemzeti célkitűzés eléréséhez, különösen addig, amíg kiigazítják a kapacitásmechanizmusukat annak érdekében, hogy még jobban elő tudják mozdítani a nem fosszilis alapú rugalmasság – például a keresletoldali válasz és az energiatárolás – igénybevételét. Az említett rendszereknek ki kell terjedniük a nem fosszilis alapú rugalmasság területén eszközölt új beruházásra, többek között a már meglévő eszközökbe történő beruházásra, ideértve a keresletoldali válasz rugalmasságának további növelésére irányuló beruházást is.

(48)

A környezetvédelmi célkitűzések megvalósításának támogatása érdekében az (EU) 2019/943 rendelet 22. cikkének (4) bekezdésében meghatározott szén-dioxid-kibocsátási határértéket felső határértéknek kell tekinteni. Ezért a tagállamok műszaki teljesítményszabványokat és szén-dioxid-kibocsátási határértékeket állapíthatnak meg, amelyek a kapacitásmechanizmusokban való részvételt a rugalmas, fosszilis tüzelőanyagoktól mentes technológiákra korlátozzák, teljes összhangban a „2022. évi iránymutatás az éghajlatvédelmi, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról” című, 2022. február 18-i bizottsági közleménnyel, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a kapacitásmechanizmusokban zöld kritériumokat vezessenek be.

(49)

Mivel a kapacitásmechanizmusok koordinálásának hiánya jelentős hatást gyakorolhat a belső villamosenergia-piacra, a tiszta energiáról szóló csomag átfogó keretet vezetett be a kapacitásmechanizmusok szükségességének jobb felmérése és kialakításának javítása érdekében. Annak ellenére, hogy korlátozni kell a verseny és a belső piac torzulásait, a megfelelő szabályozási kerettel együtt a kapacitásmechanizmusok fontos szerepet játszhatnak az erőforrások megfelelőségének biztosításában, különösen a szén-dioxid-mentes rendszerre való átállás során, valamint az energiarendszerek nem elégséges összekapcsolása esetén. Ezért, bár a kapacitásmechanizmusokat a továbbiakban nem lehet végső esetben alkalmazható intézkedésnek tekinteni, a változó szabályozási keret és piaci körülmények fényében rendszeresen értékelni kell azok szükségességét és kialakítását. A kapacitásmechanizmusok elfogadására vonatkozó eljárás azonban összetettnek bizonyult. A kapacitásmechanizmusok kérelmezési folyamatának észszerűsítésével és egyszerűsítésével kapcsolatos esetleges lehetőségek kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok időben kezelni tudják a megfelelőséggel kapcsolatos aggályokat, biztosítva egyúttal a belső piacot érő károk megelőzéséhez szükséges ellenőrzést, a Bizottságnak 2025. január 17-ig részletes jelentést kell benyújtania, amelyben értékeli ezeket a lehetőségeket. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak fel kell kérnie az ACER-t, hogy adott esetben az alkalmazandó eljárással összhangban módosítsa az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelésére vonatkozó módszertant. A Bizottságnak a tagállamokkal folytatott konzultációt követően 2025. április 17-ig adott esetben javaslatokat kell benyújtania a kapacitásmechanizmusok értékelési folyamatának egyszerűsítésére vonatkozóan.

(50)

Az új termelő- és keresleti létesítmények, különösen a megújulóenergia-erőművek, hálózathoz való csatlakoztatása a hálózathoz csatlakozási eljárás tekintetében gyakran szenved késedelmet. E késedelmek egyik oka a beruházó által választott helyszínen rendelkezésre álló hálózati kapacitás hiánya, ami a hálózat bővítését vagy megerősítését teszi szükségessé annak érdekében, hogy a létesítményeket biztonságos módon csatlakoztatni lehessen a rendszerhez. Egy arra vonatkozó új követelmény bevezetése, hogy a villamosenergia-rendszerüzemeltetők – mind átviteli, mind elosztási szinten – tegyék közzé és frissítsék a működési területükön új csatlakozások számára rendelkezésre álló kapacitásra vonatkozó információkat, megkönnyítené a beruházók számára, hogy hozzájussanak a hálózati kapacitás rendszeren belüli rendelkezésre állására vonatkozó információkhoz, ami gyorsítaná a döntéshozatalt, és ezáltal a megújuló energia megkívánt elterjedését is. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek rendszeresen – legalább havonta – naprakésszé kell tenniük az említett információkat. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek emellett közzé kell tenniük a rendelkezésre álló hálózati kapacitások meghatározásához használt kritériumokat is; ezek lehetnek például a következők: a fennálló kereslet és a termelőkapacitások, az újabb rendszerhasználók lehetséges további integrációjának értékelésére vonatkozó feltételezések, a lehetséges energiakorlátozásokra vonatkozó releváns információk, valamint a jövőben várható releváns hálózatfejlesztésekkel kapcsolatos várakozások.

(51)

Továbbá, a hálózathoz való csatlakozás iránti kérelmekkel kapcsolatos hosszú válaszadási idő problémájának kezelése érdekében, az átvitelirendszer-üzemeltetőknek egyértelmű és átlátható tájékoztatást kell nyújtaniuk a rendszerhasználók számára a csatlakozási kérelmeik feldolgozásának állapotáról és kezeléséről. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül kell megadniuk az említett tájékoztatást, és rendszeresen, legalább negyedévenként naprakésszé kell azt tenniük.

(52)

Mivel Észtország, Lettország és Litvánia hálózatai még nincsenek szinkronizálva az uniós villamosenergia-rendszerrel, ezek az országok nagyon sajátos kihívásokkal néznek szembe a kiegyenlítő szabályozási piacok szervezése és a rendszerszintű szolgáltatások piaci alapú beszerzése során. Bár a hálózatok szinkronizálása folyamatban van, a stabil szinkronizált rendszer-üzemeltetés egyik kritikus előfeltétele, hogy elegendő kiegyenlítő szabályozási kapacitási tartalék álljon rendelkezésre a frekvenciaszabályozáshoz. A balti államok azonban – mivel frekvenciagazdálkodásuk az orosz szinkronterülettől függ – még nem voltak abban a helyzetben, hogy kialakítsák saját működő kiegyenlítő szabályozási piacukat. Az Ukrajna elleni orosz agressziós háború jelentősen növelte a saját kiegyenlítő szabályozási piacok hiányából eredő ellátásbiztonsági kockázatot. Ezért az (EU) 2019/943 rendelet 6. cikkének (9), (10) és (11) bekezdésében, valamint az (EU) 2017/2195 bizottsági rendelet (22) 41. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények, amelyeket a meglévő kiegyenlítő szabályozási piacokra történő alkalmazás céljával állapítottak meg, még nem tükrözik az észtországi, lettországi és litvániai helyzetet, különösen azért, mert a kiegyenlítő szabályozási piac fejlődéséhez időre és a kiegyenlítő szabályozási kapacitásba történő új beruházásra van szükség. Észtországnak, Lettországnak és Litvániának ezért az említett követelményektől eltérve jogosultnak kell lennie arra, hogy egy átmeneti időszakban hosszabb távú pénzügyi szerződéseket kössön kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzésére.

(53)

Az Észtországra, Lettországra és Litvániára vonatkozó átmeneti időszakokat a hálózatok szinkronizálását követően a lehető leghamarabb meg kell szüntetni; ezeket az időszakokat a rövid távú kiegyenlítő tartalékokat és egyéb nélkülözhetetlen rendszerszintű szolgáltatásokat kínáló megfelelő piaci eszközök kifejlesztésére kell felhasználni, és az e folyamathoz szükséges időre kell korlátozni.

(54)

A balti államok hálózatainak a kontinentális Európa szinkronterülettel való szinkronizálása a tervek szerint egyetlen, Lengyelországot és Litvániát összekötő dupla áramkörű vezetékkel történik majd. A hálózatok szinkronizálását követően az említett vezeték kapacitását nagyrészt üzembiztonsági tartaléksávként kell fenntartani a balti-tengeri rendszerbeli váratlan üzemszünet és az abból eredő nem szándékos eltérések esetére. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek továbbra is olyan maximális kapacitást kell kínálniuk a határokon átnyúló kereskedelem céljára, amely megfelel az üzembiztonsági határértékeknek, és továbbra is figyelembe kell venniük a lengyel és litván rendszerekben bekövetkező esetleges kieséseket, többek között azokat, amelyek a nagyfeszültségű egyenáramú vezetékek kikapcsolásából vagy a balti államoknak a kontinentális Európa szinkronterületről való lekapcsolásából erednek. E rendszerösszekötő sajátos helyzetét figyelembe kell venni a teljes kapacitásnak és a kieséseknek az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti kiszámításakor.

(55)

A kapacitásmechanizmusoknak nyitva kell állniuk minden olyan erőforrás részvétele előtt, amely képes az elvárt műszaki teljesítmény nyújtására; ezek közé tartozhatnak a gáztüzelésű erőművek is, feltéve, hogy megfelelnek az (EU) 2019/943 rendelet 22. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kibocsátási határértéknek, valamint minden olyan nemzeti kibocsátási határértéknek vagy egyéb objektív környezeti kritériumnak, amelyet a tagállamok esetleg alkalmazni kívánnak a fosszilis tüzelőanyagokról történő átállás felgyorsítása érdekében.

(56)

A környezetvédelmi célkitűzések támogatása érdekében az (EU) 2019/943 rendelet 22. cikkének (4) bekezdése követelményeket állapít meg a kapacitásmechanizmusok szén-dioxid-kibocsátási határértékeire vonatkozóan. Mindazonáltal a szén-dioxid-mentes rendszerre való átállásuk során és az energiaválságot követő időszakban azon tagállamok számára, amelyek 2019. július 4. előtt jóváhagyott kapacitásmechanizmusokat alkalmaznak, lehetővé kell tenni, hogy kivételes alapon és végső eszközként korlátozott időtartamra eltérjenek az említett szén-dioxid-kibocsátási határértéktől. Az említett eltérést azonban arra a meglévő termelési kapacitásra kell korlátozni, amely 2019. július 4. előtt, nevezetesen az (EU) 2019/943 rendelet hatálybalépésének napja előtt kezdte meg a kereskedelmi célú termelést. Az eltérés iránti kérelemhez csatolni kell az érintett tagállam jelentését, amelyben értékelni kell az eltérésnek az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és az energetikai átállásra gyakorolt hatását. A jelentésnek ezenkívül tartalmaznia kell egy olyan tervet is, amely mérföldköveket határoz meg arra vonatkozóan, hogy hogyan történik meg a szén-dioxid-kibocsátási határértékeket nem teljesítő termelési kapacitásnak a kapacitásmechanizmusokban való részvételéről történő átállás. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az eltérés engedélyezését követően közbeszerzési eljárásokat szervezzenek, amelyek során továbbra is teljesíteni kell az (EU) 2019/943 rendelet IV. fejezetében előírt valamennyi követelményt, kivéve a szén-dioxid-kibocsátási határértékekre vonatkozó követelményeket. A szén-dioxid-kibocsátási határértékeket nem teljesítő termelési kapacitás nem képezheti egy évnél hosszabb időtartamú közbeszerzés tárgyát, és annak szállítási határideje nem haladhatja meg az eltérés időtartamát. A szén-dioxid-kibocsátási határértékeket nem teljesítő termelési kapacitás részvétele előtt nyitva álló kiegészítő közbeszerzési eljárást olyan közbeszerzési eljárásnak kell megelőznie, amelynek célja a szén-dioxid-kibocsátási határértékeket teljesítő termelési kapacitás igénybevételének maximalizálása, többek között úgy, hogy a kapacitásárakat hagyják elég magasra emelkedni ahhoz, hogy az ösztönözze az ilyen kapacitásokba történő beruházást.

(57)

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia ezt a rendeletet annak érdekében, hogy biztosított legyen a villamosenergia-piac szerkezetének válságok idején való rezilienciája, valamint az arra való képessége, hogy támogassa az Unió dekarbonizációs céljait, tovább fokozza a piaci integrációt és előmozdítsa a szükséges infrastruktúra-beruházást és a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacának fejlődését. E felülvizsgálat alapján a Bizottságnak – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – átfogó jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére. A Bizottságnak az említett jelentésben értékelnie kell különösen a jelenlegi struktúra hatékonyságát, valamint a rövid távú villamosenergia-piacok működését, potenciális hatékonysági problémáit és ezek lehetséges megoldásait, továbbá a válság- és vészhelyzetekben alkalmazható eszközöket és az elosztóhálózatokra vonatkozó uniós jogi és pénzügyi keret megfelelőségét. Az említett jelentésben ki kell térni továbbá az Unió megújuló energiaforrásokkal és belső energiapiaccal kapcsolatos célkitűzéseinek elérésére való képességre, valamint a villamosenergia-adásvételi megállapodások egy vagy több uniós piaci platformja létrehozásának lehetőségére és megvalósíthatóságára.

(58)

Amennyiben az e rendeletben előírt intézkedések bármelyike állami támogatásnak minősül, az említett intézkedésekre vonatkozó rendelkezések nem érintik az EUMSZ 107. és 108. cikkének alkalmazását. A Bizottság hatáskörébe tartozik annak értékelése, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal.

(59)

Az e rendeletben előírt intézkedések nem érintik az (EU) 2016/1011 (23) és a 648/2012/EU (24) európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) alkalmazását.

(60)

Az (EU) 2019/942 és az (EU) 2019/943 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(61)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az integrált villamosenergia-piac szerkezetének a – különösen az indokolatlanul magas villamosenergia-árak megelőzését célzó – javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 3. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ez a bekezdés az (EU) 2016/1719 rendelettel összhangban létrehozott egységes felosztási platformra is alkalmazandó.”

3.

A 4. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

4.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 6. cikk (9) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

6.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

4.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).” "

5.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK, a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.)."

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1132 irányelve (2017. június 14.) a társasági jog egyes vonatkozásairól (HL L 169., 2017.6.30., 46. o.)."

(*5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.)."

(*6)  Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.)."

(*7)  Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).” "

7.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 19. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

9.

A rendelet a következő fejezettel egészül ki:

(*8)   HL L 282., 2016.10.19., 4. o. ” "

10.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 22. cikk (1) bekezdésének a) pontját el kell hagyni.

12.

A 37. cikk (1) bekezdése a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

13.

Az 50. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:

14.

Az 57. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

15.

Az 59. cikk a következőképpen módosul:

16.

A 64. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

17.

A 69. cikk a következőképpen módosul:

18.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

19.

Az I. melléklet 1.2. pontjának helyébe a következő szöveg lép: