(1)

A bázisdevizára szabadon nem átváltható pénznemek vagy a devizakorlátozással érintett pénznemek kedvezőtlen devizaárfolyam-mozgásainak fedezése érdekében az uniós vállalkozások nem szállítható származtatott devizaügyleteket, így például tőzsdén kívüli határidős devizaügyleteket és csereügyleteket kötnek. Ha nem állnak rendelkezésre a származtatott devizaügyletek alapján járó kifizetések kiszámításához szükséges azonnali referencia-árfolyamok, az negatív hatással volna azon uniós vállalkozásokra, amelyek feltörekvő piacokra exportálnak, vagy ezen piacokon eszközökkel vagy kötelezettségekkel rendelkeznek, és ennek következtében ki vannak téve a feltörekvő piaci pénznemek árfolyam-ingadozásának. Az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott 2021. december 31-én véget érő időszak (a továbbiakban: az átmeneti időszak) lejártát követően többé nem használhatók fel egy harmadik országban található, egy központi banktól eltérő referenciamutató-kezelő által előállított azonnali referencia-árfolyamok.

(2)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az uniós vállalkozások a devizaárfolyam-kockázat enyhítése mellett továbbra is folytassák üzleti tevékenységüket, a pénzügyi eszközökben a szerződéses kifizetések kiszámításához felhasznált, és a Bizottság által bizonyos kritériumokkal összhangban kijelölt egyes azonnali referencia-árfolyamokat ki kell zárni az (EU) 2016/1011 rendelet hatálya alól.

(3)

Figyelembe véve annak szükségességét, hogy el kell végezni a 2016/1011/EU rendelet hatályának és a harmadik országban található referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatókra (a továbbiakban: harmadik országbeli referenciamutatók) vonatkozó rendelkezéseinek alapos felülvizsgálatát, a harmadik országbeli referenciamutatókra vonatkozó, jelenlegi átmeneti időszakot meg kell hosszabbítani. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján legfeljebb további két évvel meghosszabbítsa az átmeneti időszakot, ha az az értékelés, amelyen az említett felülvizsgálat alapul, azt mutatja, hogy az átmeneti időszak tervezett lejárta hátrányos volna a harmadik országbeli referenciamutatók Unión belüli további felhasználására nézve, vagy fenyegetést jelentene a pénzügyi stabilitásra.

(4)

A harmadik országbeli referenciamutatókra vonatkozó átmeneti időszak meghosszabbítása arra ösztönözheti az uniós referenciamutató-kezelőket, hogy tevékenységeiket harmadik országba helyezzék át annak érdekében, hogy ne tartozzanak az (EU) 2016/1011 rendelet követelményeinek hatálya alá. A szabályok ilyen kijátszásának megelőzése érdekében azon referenciamutató-kezelők, amelyek az átmeneti időszak alatt áthelyezik tevékenységeiket az Unióból egy harmadik országba, nem élvezhetik az uniós piachoz való hozzáférés előnyét anélkül, hogy megfelelnének az (EU) 2016/1011 rendelet követelményeinek.

(5)

2020. december 31-jétől, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásban (5) előírt átmeneti időszak végétől a londoni bankközi kamatláb (Libor) referencia-kamatláb többé nem minősül az (EU) 2016/1011 rendelet szerinti kritikus referenciamutatónak. Emellett az Egyesült Királyság pénzügyi felügyeleti hatósága (Financial Conduct Authority (FCA)) 2017-ben bejelentette, hogy 2021 vége után nem fogja arra rábeszélni vagy kényszeríteni a panelbankokat, hogy bemeneti adatokat szolgáltassanak a Libor számára. Az FCA-nak és a Libor kezelőjének ezt követő bejelentései világossá tették, hogy a Libort a legtöbb pénznemben és futamidőben, amelyekre kiszámítják, valószínűleg 2021 végéig felszámolják, amit a Libor többi futamideje és pénzneme követ 2023-ban. A Libor megszűnése vagy felszámolása negatív következményekkel járhat, amelyek jelentős zavart okoznak az uniós pénzügyi piacok működésében. Számos olyan, az Unióban tevékenykedő gazdasági szereplőket érintő, valamint azon hitelekre, kölcsönökre, lekötött betétekre, értékpapírokra és származtatott termékekre vonatkozó szerződés létezik, amelyek referenciaként mind a Liborra hivatkoznak, amely szerződések 2021. december 31-ét követően járnak le, és amelyek nem tartalmaznak kellően megalapozott biztonsági rendelkezéseket a Libor megszűnésére vagy a releváns pénznemben vagy egyes futamidejeiben számított felszámolására vonatkozóan. Az említett szerződések némelyike és a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) meghatározott egyes pénzügyi eszközök némelyike 2021. december 31. előtt nem tárgyalható újra a biztonsági rendelkezések beemelése céljából.

(6)

Annak érdekében, hogy továbbra is biztosítani lehessen azon meglévő szerződéseknek a szabályszerű működését, amelyek egy olyan széles körben felhasznált referenciamutatóra hivatkoznak, amelynek megszűnése az uniós pénzügyi piacok működését jelentősen megzavaró negatív következményekkel járhat, és amennyiben az ilyen szerződések vagy a 2014/65/EU irányelvben meghatározott pénzügyi eszközök az említett referenciamutató megszűnéséig nem tárgyalhatók újra egy szerződéses biztonsági rendelkezés beemelése céljából, meg kell állapítani az ilyen referenciamutatók megszűnésére vagy szabályszerű felszámolására szolgáló keretet. E keretnek mechanizmust kell tartalmaznia arra, hogy az ilyen szerződések vagy a 2014/65/EU irányelvben meghatározott pénzügyi eszközök áttérjenek egy referenciamutató kijelölt helyettesítőjére. Egy referenciamutató helyettesítőjének biztosítania kell a szerződések azon meghiúsulásának elkerülését, amely az uniós pénzügyi piacok működését jelentősen megzavarhatja.

(7)

A referenciamutató megszűnésére vagy szabályszerű felszámolására szolgáló uniós szintű keret hiánya valószínűleg eltérő szabályozási megoldásokat eredményezne a tagállamokban, ami ahhoz vezetne, hogy az uniós érdekelt felek a jogbizonytalanság és a szerződések meghiúsulása kockázatainak volnának kitéve. A meglévő szerződések és a 2014/65/EU irányelvben meghatározott pénzügyi eszközök ilyen referenciamutatóknak való kitettségének nagyságrendje mellett, a szerződések meghiúsulásának és a pereskedésnek a megnövekedett kockázata jelentősen megzavarhatja a pénzügyi piacok működését. E rendkívüli körülmények között és az érintett rendszerszintű kockázatok kezelése érdekében harmonizált megközelítést szükséges kialakítani egyes, az Unió számára rendszerszintű relevanciával bíró referenciamutatók megszűnésének vagy felszámolásának kezelését illetően. E rendelet nem érinti a Bizottságra ruházott hatáskörök hatókörét meghaladó referenciamutatókra vonatkozó tagállami hatásköröket.

(8)

Az (EU) 2016/1011 rendelet megköveteli, hogy a referenciamutató-kezelőktől eltérő felügyelt szervezetek vészhelyzeti tervvel rendelkezzenek arra az esetre, ha egy referenciamutató lényegesen megváltozik, vagy előállítását megszüntetik. Lehetőség szerint e vészhelyzeti terveknek a referenciamutatók számára egy vagy több potenciális helyettesítőt kell azonosítaniuk. Amint azt a Liborral kapcsolatos tapasztalatok megmutatták, fontos, hogy készenléti tervek készüljenek azon esetekre, ha a referenciamutató lényegesen megváltozik, vagy előállítását megszüntetik. Az illetékes hatóságoknak nyomon kell követniük az e kötelezettségnek való megfelelést, és lehetőséget kell számukra biztosítani a megfelelés szúrópróbaszerű ellenőrzésére. Ezért a felügyelt szervezeteknek könnyen hozzáférhető állapotban kell tartaniuk készenléti terveiket és azok frissítéseit, hogy azokat kérésre haladéktalanul továbbítani tudják az illetékes hatóságoknak.

(9)

Az (EU) 2016/1011 rendeletben meghatározott pénzügyi szerződésektől eltérő szerződések vagy az említett rendeletnek a pénzügyi eszköz fogalommeghatározása alá nem tartozó olyan pénzügyi eszközök, amelyek azonban megszűnő vagy felszámolás alatt álló referenciamutatókra is hivatkoznak, szintén jelentősen megzavarhatják az uniós pénzügyi piacok működését. Sok szervezet használ fel ilyen referenciamutatókat, azonban nem minősül felügyelt szervezetnek. Következésképpen az ilyen szerződések szerződő felei és az ilyen pénzügyi eszközök birtokosai számára nem járna előnnyel egy referenciamutató helyettesítése. A piaci integritásra és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt potenciális hatások lehető legnagyobb mértékű enyhítése és a jogi bizonytalansággal szembeni védelem nyújtása érdekében a Bizottságnak a referenciamutató helyettesítőjének kijelölésére vonatkozó felhatalmazását bármely olyan szerződésre és a 2014/65/EU irányelvben meghatározott bármely olyan pénzügyi eszközre alkalmazni kell, amely valamely tagállam jogának hatálya alá tartozik. Emellett egy referenciamutató kijelölt helyettesítőjét olyan szerződésekre is alkalmazni kell, amelyek valamely harmadik ország jogának a hatálya alá tartoznak, amelyeknek azonban valamennyi szerződő fele az Unióban letelepedett, azon esetekben, amennyiben a szerződés megfelel e rendelet követelményeinek, és amennyiben az említett harmadik ország joga nem rendelkezik valamely referenciamutató szabályszerű felszámolásáról. A hatály ezen kiterjesztése nem érintheti az (EU) 2016/1011 rendeletnek az e rendelet által nem módosított rendelkezéseit.

(10)

Egy referenciamutató jogszabályban előírt helyettesítését azon ügyletekre és a 2014/65/EU irányelvben meghatározott azon pénzügyi eszközökre kell korlátozni, amelyeket az érintett referenciamutató megszűnésének időpontja előtt nem tárgyaltak újra. Főszerződések használata esetén egy referenciamutató kijelölt helyettesítője csak azon ügyletekre lesz alkalmazandó, amelyeket a releváns helyettesítési időpont előtt kötöttek, még akkor is, ha későbbi ügyletek technikailag képezhetik részét ugyanazon szerződésnek. Egy referenciamutató helyettesítőjének kijelölése nem érintheti azon szerződéseket vagy a 2014/65/EU irányelvben meghatározott azon pénzügyi eszközöket, amelyek már rendelkeznek egy, a referenciamutató végleges megszűnését kezelő, alkalmas szerződéses biztonsági rendelkezésről.

(11)

Egy referenciamutató helyettesítőjének kijelöléséről szóló végrehajtási jogi aktus Bizottság általi elfogadása nem akadályozhatja meg a szerződés szerződő feleit abban, hogy az említett referenciamutató helyett más helyettesítő alkalmazásáról állapodjanak meg.

(12)

A referenciamutatók és azok szerződésben megállapított biztonsági rátái idővel jelentősen és váratlanul eltérhetnek egymástól, és következésképpen lehet, hogy többé nem képviselik ugyanazon mögöttes gazdasági valóságot, vagy kereskedelmileg elfogadhatatlan eredményekhez vezethetnek. Az ilyen esetek közé tartozhat a referenciamutató és a szerződésben megállapított biztonsági ráta közötti különbözet (spread) idővel történő jelentős szélesedése vagy azon helyzetek, amikor a szerződésben megállapított biztonsági rendelkezés változóról fix kamatlábra változtatja a referenciamutató alapját. Mivel ez a kérdés több tagállamban is felmerülhet, és mivel ilyen esetekben gyakran különböző tagállamokból származó szerződő felek is érintettek volnának, azt összehangolt módon kell kezelni a jogi bizonytalanság, a túlzott mértékű pereskedés és következésképpen az egységes piacra gyakorolt esetleges jelentős negatív hatások vagy az egyes tagállamok vagy az Unió pénzügyi stabilitására gyakorolt kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében. Ennek megfelelően egy referenciamutatónak a végrehajtási jogi aktus által létrehozott helyettesítője bizonyos előfeltételek mellett helyettesítőként kell, hogy szolgáljon, amikor a releváns nemzeti hatóságok, például makroprudenciális hatóságok, rendszerkockázati tanácsok vagy központi bankok megállapították, hogy az eredetileg elfogadott biztonsági rendelkezés többé nem tükrözi azt a gazdasági valóságot, amelyet a megszűnő referenciamutató mérni volt hivatott, vagy hogy egy ilyen rendelkezés fenyegetést jelenthet a pénzügyi stabilitásra. A releváns nemzeti hatóságoknak értékelést kell elvégezniük, amikor tudomást szereznek valamely, egy vagy több potenciálisan érintett fél által általánosan használt biztonsági rendelkezés potenciális alkalmatlanságáról. Az ilyen értékelést azonban nem szerződésenként kell elvégezni. Az érintett releváns nemzeti hatóságoknak tájékoztatniuk kell az említett értékelésről a Bizottságot és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot (ESMA).

(13)

A szerződő felek felelősek szerződéses megállapodásuk elemzéséért annak meghatározása érdekében, hogy egy szerződéses biztonsági rendelkezés mely helyzetekre hivatott kiterjedni. Ha egy szerződés vagy egy, a 2014/65/EU irányelvben meghatározott pénzügyi eszköz értelmezése arra világít rá, hogy a felek nem szándékoztak kiterjeszteni azt a kiválasztott referenciamutató végleges megszűnésére, egy referenciamutató e rendelettel összhangban kijelölt, jogszabályban előírt helyettesítőjének kell biztonságos menedéket biztosítania az említett referenciamutató végleges megszűnésének kezelésére.

(14)

Tekintettel arra, hogy egy referenciamutató helyettesítője változtatásokat tehet szükségessé olyan szerződésekben vagy a 2014/65/EU irányelvben meghatározott olyan pénzügyi eszközökben, amelyek ilyen referenciamutatókra hivatkoznak, amennyiben az említett változtatások egy referenciamutató ilyen helyettesítőjének gyakorlati felhasználásához vagy alkalmazásához szükségesek, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a végrehajtási jogi aktusban megállapítsa a megfeleléshez szükséges alapvető változtatásokat.

(15)

A Bizottság által az (EU) 2016/1011 rendelettel összhangban valamely tagállamban kritikusnak kijelölt referenciamutatók esetében, és amennyiben az ilyen referenciamutató megszűnése vagy felszámolása jelentősen megzavarhatja az említett tagállam pénzügyi piacainak működését, a releváns illetékes hatóságnak a nemzeti jogával összhangban meg kell hoznia az ilyen megzavarás elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

(16)

Amennyiben valamely tagállam csatlakozik az euróövezethez, és a nemzeti referenciamutató kiszámításához szükséges bemeneti adatok ezt követő hiánya megköveteli az említett referenciamutató helyettesítését, lehetővé kell tenni ezen tagállam számára, hogy rendelkezzen az említett nemzeti referenciamutatóról annak valamely helyettesítőjére való áttérésről. Ilyen esetben az említett tagállamnak figyelembe kell vennie a fogyasztók mint szerződő felek jogállását, és biztosítania kell, hogy az ilyen áttérés ne érintse őket negatívan a szükségesnél nagyobb mértékben.

(17)

Annak érdekében, hogy egyes harmadik országbeli azonnali referencia-árfolyamokat az (EU) 2016/1011 rendelet hatálya alá nem tartozónak jelölhessen ki, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a nem átváltható pénznemek azonnali referencia-árfolyamainak mentesítésére vonatkozóan, amikor ilyen azonnali referencia-árfolyamokat használnak fel a nem szállítható származtatott devizaügyletekre vonatkozó szerződések alapján felmerülő kifizetések kiszámításához. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor (7). Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(18)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egy referenciamutató olyan helyettesítőjének kijelölése érdekében, amely az említett referenciamutatóra való valamennyi hivatkozás helyébe lép azon szerződésekben vagy a 2014/65/EU irányelvben meghatározott azon pénzügyi eszközökben, amelyeket a végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjáig nem tárgyaltak újra. Ezen végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni. A jogbiztonság megköveteli, hogy a Bizottság e végrehajtási hatásköröket csak pontosan meghatározott kiváltó események bekövetkezésekor gyakorolja, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a helyettesítendő referenciamutató kezelése és közzététele véglegesen meg fog szűnni.

(19)

A Bizottság csak olyan helyzetekben gyakorolhatja végrehajtási hatásköreit, amikor értékelése szerint valamely referenciamutató megszűnése vagy felszámolása, a pénzügyi piacok vagy a reálgazdaság működését jelentősen megzavaró negatív következményekkel járhat az Unióban. Továbbá a Bizottság csak akkor gyakorolhatja a végrehajtási hatásköreit, ha egyértelművé vált, hogy az érintett referenciamutató reprezentativitása nem állítható helyre, vagy hogy a referenciamutató véglegesen megszűnik.

(20)

Egy referenciamutató helyettesítőjének kijelölésére vonatkozó végrehajtási hatásköreinek gyakorlása előtt a Bizottságnak nyilvános konzultációt kell folytatnia, és figyelembe kell vennie a releváns érdekelt felek és különösen az állami hatóságok vagy a központi bank égisze alatt működő magánszektorbeli munkacsoportok által megfogalmazott ajánlásokat. Ezen ajánlásoknak a megszűnő referencia-kamatláb legmegfelelőbb helyettesítő rátájára vonatkozó széles körű nyilvános konzultációkon és szakértői ismereteken kell alapulniuk. A Bizottságnak figyelembe kell vennie más releváns érdekelt felek – többek között a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága és az ESMA – ajánlásait is.

(21)

Az (EU) 2016/1011 rendelet elfogadásakor arra számítottak, hogy 2021 végéig a harmadik országok hasonló szabályozási rendszereket fognak elfogadni a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozóan, és hogy a harmadik országbeli referenciamutatók felügyelt szervezetek általi, Unión belüli felhasználását a Bizottság által elfogadott egyenértékűségi határozatok vagy az illetékes hatóságok által megadott elismerés vagy jóváhagyás fogja biztosítani. E tekintetben azonban korlátozott előrelépés történt. A pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó szabályozási rendszer hatálya jelentősen eltér az Unióban és a harmadik országokban. Ezért a belső piac zavartalan működésének és a harmadik országbeli referenciamutatóknak az átmeneti időszak végét követően az Unióban történő felhasználásra való rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a Bizottságnak 2023. június 15-ig jelentést kell benyújtania az e rendelet által módosított (EU) 2016/1011 rendelet hatályának felülvizsgálatáról, különös tekintettel a harmadik országbeli referenciamutatóknak az Unión belüli felhasználásra gyakorolt hatására. E jelentésben a Bizottságnak elemeznie kell, hogy milyen következményekkel jár egy ilyen szabályozás messzire ható hatálya az uniós referenciamutató-kezelőkre és -felhasználókra nézve a harmadik országbeli referenciamutatók további felhasználása tekintetében is. Így különösen a Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükség van-e az (EU) 2016/1011 rendelet további módosítására annak érdekében, hogy annak hatályát csak a referenciamutatók egyes típusainak kezelőire vagy azon referenciamutató-kezelőkre korlátozza, amelyek referenciamutatóit az Unióban széles körben használják fel.

(22)

A 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9) a közelmúltban módosították, hogy egyértelművé tegyék a piaci résztvevők számára, hogy azon szerződésekre, amelyeket az elszámolási vagy letéti követelmények valamely referenciamutatóra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre (korábbról megmaradt szerződések) való alkalmazásának kezdete előtt hoztak létre vagy újítottak meg, nem kell alkalmazni az említett követelményeket, ha ezen szerződéseket az általuk hivatkozott referenciamutató tekintetében módosítják, és ha ezen módosítások kizárólag valamely referenciamutató helyettesítője végrehajtásának vagy végrehajtása előkészítésének a célját, vagy e tekintetben a referenciamutatóra vonatkozó reform részeként az új referenciamutatóra való áttérés során biztonsági rendelkezések bevezetésének a célját szolgálják. A referenciamutató-reformok az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által közzétett, a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó nemzetközi elveknek való megfelelés érdekében a referenciamutatók reformját célzó, nemzetközileg összehangolt munkafolyamatokból és kezdeményezésekből erednek. Az (EU) 2016/1011 rendelet előírja a felügyelt szervezetek számára, hogy készítsenek és tartsanak fenn megalapozott írásbeli terveket, amelyek meghatározzák azon intézkedéseket, amelyeket abban az esetben hoznának, ha valamely referenciamutató lényegesen megváltozna vagy előállítása megszűnne, és hogy ezen terveket jelenítsék meg az ügyfelekkel fennálló szerződéses kapcsolatukban. Az e kötelezettségeknek való piaci szereplők általi megfelelés megkönnyítése, valamint a potenciálisan reform tárgyát képező referenciamutatókra hivatkozó tőzsdén kívüli származtatott ügyletek megalapozottságának fokozására irányuló, piaci szereplők általi fellépés támogatása érdekében a 648/2012/EU rendeletet tovább kell módosítani annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a korábbról megmaradt szerződésekre nem fognak vonatkozni elszámolási vagy letéti követelmények, amennyiben ezen szerződéseket kizárólag abból a célból módosítják, hogy az általuk hivatkozott referenciamutatót egy referenciamutató-reform keretében helyettesítsék.

Ezért e kivétel csak azon szerződésmódosításokra vonatkozik, amelyek a referenciamutató-reform következtében egy referenciamutató helyettesítőjének végrehajtásához vagy e végrehajtás előkészítéséhez szükségesek, vagy amelyek a referenciamutatóval kapcsolatos biztonsági rendelkezések bevezetéséhez szükségesek a releváns szerződések megalapozottságának fokozása érdekében. E módosításoknak arra kell szolgálniuk, hogy egyértelműséget biztosítsanak a piaci szereplők számára, és nem érinthetik a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek más célból történő módosításával vagy helyettesítésével vagy megújításával, például a szerződő felek változásával kapcsolatos elszámolási és letéti kötelezettségek hatályát.

(23)

Az (EU) 2016/1011 és a 648/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(24)

Arra figyelemmel, hogy a Libor 2021. január 1-től többé nem minősül az (EU) 2016/1011 rendelet értelmében kritikus referenciamutatónak, e rendeletnek sürgősen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,