(1)

Az „Úton az európai közúti közlekedésbiztonsági térség felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás (2011–2020)” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2010. július 20-i bizottsági közlemény az Unió stratégiai célkitűzéseiként határozta meg, hogy a halálos kimenetelű közúti balesetek számát 2020-ig a 2010-es érték felére, 2050-re pedig közel nullára kell csökkenteni. Az elmúlt években azonban az e célkitűzések megvalósításának irányába tett előrehaladás megtorpant. A Tanács a közúti közlekedés biztonságáról szóló, a 2017. márciusi vallettai nyilatkozatot jóváhagyó 2017. június 8-i következtetéseiben egy új, köztes célkitűzést hagyott jóvá, amelynek értelmében a súlyos sérülések számát 2030-ig a 2020-as érték felére kell csökkenteni. Ezért nagyobb erőfeszítésekre van szükség e két célkitűzés elérése érdekében.

(2)

A „Safe System” (biztonságos rendszer) megközelítés értelmében a halálos kimenetelű közúti balesetek és a súlyos sérüléssel járó közúti balesetek nagyrészt megelőzhetők. Minden szinten közös felelősségként kell kezelni annak biztosítását, hogy a közúti balesetek ne vezessenek súlyos vagy halálos sérülésekhez. Különösen a jól tervezett, megfelelően karbantartott, egyértelmű burkolati jelekkel és jelzőtáblákkal ellátott utaknak csökkenteniük kell a közúti balesetek valószínűségét, míg a „megbocsátó” utaknak (az olyan utak, amelyeket intelligens módon terveztek meg annak biztosítása érdekében, hogy a vezetési hibáknak ne legyenek azonnal súlyos vagy halálos következményeik), csökkenteniük kell a balesetek súlyosságát. A Bizottságnak az összes tagállam tapasztalatára építve iránymutatásokat kell adnia a „megbocsátó útkörnyezet” kialakítására és karbantartására vonatkozóan.

(3)

Az 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) azonosított transzeurópai közlekedési hálózat (a továbbiakban: TEN-T hálózat) útjai az európai integráció támogatása szempontjából kulcsfontosságúak. Ezeken az utakon ezért garantálni kell a közlekedésbiztonság magas szintjét.

(4)

A TEN-T hálózaton végrehajtott, a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére irányuló eljárások segítettek az Unióban bekövetkező halálesetek és súlyos sérülések számának visszaszorításában. A 2008/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatásainak értékeléséből egyértelműen kiderül, hogy azok a tagállamok, amelyek a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésének elveit önkéntes alapon, a TEN-T hálózaton kívüli belföldi útjaikra is alkalmazták, a többi tagállamhoz képest a közlekedésbiztonság sokkal magasabb szintjét érték el. Ezért kívánatos, hogy a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésének ezen elveit az európai úthálózat egyéb elemeire is alkalmazzák.

(5)

Fontos, hogy ezen irányelv hatálya a közúti közlekedés biztonsága tekintetében kiterjedjen a hidakon és az ezen irányelv hatálya alá tartozó hálózat részét képező alagutakban kiépített útszakaszokra is, a 2004/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) hatálya alá tartozó alagutak kivételével.

(6)

A közúti közlekedésbiztonság okán fontos, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó úthálózat, különösen az autópályák és az elsődleges utak mentén található parkolók bejáratai és kijáratai szintén ezen irányelv hatálya alá tartozzanak.

(7)

Az évszakokra jellemző körülmények tagállamonként és régiónként jelentősen eltérnek egymástól. Ezért fontos, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben megfelelően figyelembe vegyék e körülményeket.

(8)

A közúti balesetek jelentős hányada nagy forgalmú és sebességű, az utak kis hányadát képező utakon következik be, amelyeken nagymértékben eltérő típusú és eltérő sebességgel haladó gépjárművek közlekednek. A 2008/96/EK irányelv hatályának az autópályákra és a TEN-T hálózaton kívüli egyéb elsődleges utakra történő, korlátozott kiterjesztésének ezért jelentős mértékben hozzá kell járulnia az Unió területén a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonságának javításához.

(9)

Annak biztosítása érdekében, hogy a hatály ilyen jellegű kiterjesztése elérje a kívánt hatást, logikus, hogy az autópályáktól eltérő elsődleges utak magukban foglaljanak minden olyan utat, amely a közutak nemzeti besorolásában az „autópálya” kategória alatti legmagasabb útkategóriák valamelyikébe tartozik. Ugyanezen okból a tagállamokat ösztönözni kell annak biztosítására, hogy ezen irányelv hatálya továbbra is kiterjedjen legalább minden olyan útra, amely ezen irányelv hatálybalépése előtt, akár önkéntes jelleggel is, a 2008/96/EK irányelv hatálya alá tartozott.

(10)

A 2008/96/EK irányelvben megállapított eljárásoknak a városi területeken kívül, uniós források felhasználásával megvalósított bármely közúti infrastrukturális projektre való kötelező alkalmazásának biztosítania kell, hogy uniós források ne kerüljenek felhasználásra nem biztonságos utak építéséhez.

(11)

A 2008/96/EK irányelv kizárólag a közúti infrastruktúrára vonatkozik. Ez az irányelv ezért nem érinti sem a közúti közlekedési jogot, sem a tagállamok azon hatáskörét, hogy saját hatáskörükben döntsenek a közúti közlekedési jog vonatkozásában. A Szerződő Feleknek tiszteletben kell tartaniuk az ENSZ közúti közlekedésről szóló, 1949. szeptember 19-i genfi egyezményét és a közúti közlekedésről szóló, 1968. november 8-i bécsi egyezményt, valamint a közúti jelzésekről szóló, 1968. november 8-i bécsi egyezményt is.

(12)

A közúthálózat elemeinek baleseti kockázat szerinti közlekedésbiztonsági rangsorolása hatékony és eredményes eszköznek bizonyult a hálózat azon szakaszainak azonosítása szempontjából, amelyeken alaposabb közúti közlekedésbiztonsági felülvizsgálatot kell végezni, valamint a beruházások az alapján való rangsorolása szempontjából, hogy azok potenciálisan milyen mértékben javítják a hálózati szintű közlekedésbiztonságot. Az Unió területén a közúti közlekedésbiztonság javítása érdekében ezért az ezen irányelv hatálya alá tartozó teljes úthálózatot rendszeresen fel kell mérni, többek között elektronikus és digitális eszközökkel gyűjtött adatok révén.

(13)

A korábbi, „a működő úthálózat közlekedésbiztonsági besorolására és kezelésére irányuló eljárás” legjobban teljesítő elemei új, hálózati szintű közúti közlekedésbiztonsági felmérési eljárásba történő beillesztésének lehetővé kell tennie azon útszakaszok eredményesebb azonosítását, amelyek a közlekedésbiztonság javítására a legjobb lehetőséget kínálják, és amelyeken a célzott beavatkozásoknak a legnagyobb mértékű javulást kell eredményezniük.

(14)

A közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére irányuló eljárások minőségének, objektivitásának és hatékonyságának javítása érdekében hasznos lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy adott esetben kiaknázzák az útszakaszok ellenőrzésére, a közúti közlekedésbiztonsági körülmények dokumentálására, valamint az úthálózat biztonságosságához kapcsolódó egyéb adatok gyűjtésére szolgáló, folyamatosan fejlődő technológiákat.

(15)

A közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére irányuló eljárások nyomán tett megállapítások rendszeres nyomon követése kulcsfontosságú az uniós közlekedésbiztonsági célkitűzések eléréséhez szükséges közúti közlekedésbiztonsági fejlesztések megvalósításához. Ennek érdekében prioritást élvező cselekvési terveknek kell biztosítaniuk, hogy a szükséges beavatkozások végrehajtása a lehető leghamarabb megtörténjen. Különösen a közúthálózat elemeinek közlekedésbiztonsági rangsorolása nyomán tett megállapításokat vagy célzott közúti közlekedésbiztonsági felülvizsgálatoknak, vagy – ha lehetséges és költséghatékony – a közúti közlekedésbiztonsági kockázatok megszüntetését vagy enyhítését célzó, közvetlen javító intézkedéseknek kell követniük anélkül, hogy ez indokolatlan adminisztratív terhet róna a kötelezettekre.

(16)

A meglévő utak közlekedésbiztonságát a legnagyobb baleseti koncentrációval és a legnagyobb balesetcsökkentési potenciállal rendelkező útszakaszokon megvalósított célzott befektetésekkel kell javítani.

(17)

Az ilyen beruházások támogatása céljából uniós szintű források és pénzügyi ösztönzők használhatók – az alkalmazandó feltételekkel összhangban – a vonatkozó nemzeti beruházások és ösztönzők kiegészítéseként.

(18)

A transzeurópai közúthálózatnak a 2004/54/EK irányelv hatálya alá tartozó közúti alagútjaiba becsatlakozó úthálózati szakaszokon a balesetveszély különösen nagy. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó úthálózat közlekedésbiztonságának javítása érdekében ezért be kell vezetni az említett útszakaszoknak a közutakért és az alagutakért felelős illetékes hatóságok képviselőinek bevonásával történő egyesített közúti közlekedésbiztonsági felülvizsgálatát.

(19)

2017-ben az Unió területén bekövetkezett halálos kimenetelű közúti balesetek 47 %-ában védtelen úthasználók voltak érintettek. A védtelen úthasználók igényeinek a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére irányuló valamennyi eljárásban történő figyelembevétele, valamint az ilyen úthasználóknak szánt infrastruktúra minőségi előírásainak fejlesztése révén ezért javulnia kell a közúti közlekedés során általuk élvezett biztonságnak.

(20)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok javítsák útburkolati jeleik és közúti jelzéseik operatív felhasználásának biztosítását célzó eljárásaikat, egységes előírásokat kell megállapítani az útburkolati jelek és közúti jelzések járművezetők és automatizált vezetéstámogató rendszerek általi tényleges olvashatóságának és észlelhetőségének támogatása céljából.

(21)

A biztonság javítása a szintbeli keresztezések (azaz a jelzések, az infrastruktúra fejlesztése) tekintetében is elsőbbséggel bír. Az Európai Unió Vasúti Ügynökségének az Európai Unión belüli vasúti biztonságról és átjárhatóságról szóló, 2018. évi jelentése szerint 2016-ban az Unióban lévő 108 000 szintbeli keresztezésben 433 súlyos baleset történt, amelyek következtében 255-en életüket vesztették, és 217-en súlyosan megsérültek. Következésképpen a komoly biztonsági kockázatot jelentő szintbeli keresztezéseket fejlesztésük céljából azonosítani kell.

(22)

A magas minőségű útburkolati jelek és közúti jelzések kulcsfontosságúak a járművezetők, valamint az összekapcsolt és automatizált gépjárművek támogatása érdekében. Az útburkolati jelekre és közúti jelzésekre vonatkozó egységes előírások alapján kell elősegíteni a fejlett összekapcsolt és automatizált mobilitási rendszerek elterjedését. Kívánatos lenne a közúti jelzésekről szóló 1968. évi bécsi egyezménynek megfelelő, közös európai megközelítés kialakítása.

(23)

Az ezen irányelv alkalmazásától várt eredmények megerősítése és vészhelyzetekben a megfelelő biztonsági szint biztosítása érdekében a tagállamok adott esetben és különösen a határokon átnyúló útszakaszokon elősegíthetik a polgári védelmi, a vészhelyzet-elhárító és a közlekedésrendészeti szolgálataik közötti együttműködést. Amennyiben e tevékenységek során a tagállamok közötti együttműködésre van szükség, ahhoz az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (7) szerinti uniós polgári védelmi mechanizmus nyújt keretet.

(24)

A közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok, különösen a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) sérelme nélkül a biztonságra vonatkozó műszaki előírásokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, amennyiben a közúti infrastruktúra ágazatában közbeszerzések végrehajtására kerül sor.

(25)

Az átláthatóság megvalósítása és az elszámoltathatóság javítása érdekében a közlekedésbiztonsági minősítéseket úgy kell jelenteni, hogy az úthasználók tájékozódhassanak az infrastruktúra állapotáról, valamint hogy az általánosan elősegítse az úthasználók tudatosabb magatartását.

(26)

Ösztönözni kell a „Safe System” (biztonságos rendszer) elnevezésű módszertannal kapcsolatos tapasztalatcserét a gyakorló szakemberek között, valamint az információcserét a közúti biztonsági auditorok között.

(27)

A közúthálózat elemeinek közlekedésbiztonsági rangsorolása eredményeinek közzététele lehetővé kell, hogy tegye az Unió területén a közúti infrastruktúra biztonsági szintjének összehasonlítását.

(28)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen olyan eljárások létrehozását, amelyek a TEN-T hálózat, valamint az Unió területén az autópályák és elsődleges utak hálózatának egységesen magas közlekedésbiztonsági szintjét biztosítják, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban – mivel a közúti közlekedésbiztonság szintje emelésének biztosításához az Unió területén fejlődésre van szükség –, e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Az uniós szintű tevékenység eredményeként az Unió területén történő utazásnak biztonságosabbá kell válnia, aminek egyúttal javítania kell a belső piac működését, és támogatnia kell a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését.

(29)

Annak érdekében, hogy a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére irányuló eljárások továbbra is az elérhető legjobb technológiával kapcsolatos ismereteket tükrözzék, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelv mellékleteinek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(30)

Konkrét intézkedéseket kell elfogadni a közúti közlekedésbiztonság-kezelési gyakorlatok folyamatos fejlesztése, valamint az útburkolati jeleknek és közúti jelzéseknek a vezetéstámogató rendszerekkel felszerelt vagy nagyobb mértékben automatizált járművek általi felismerésének elősegítése érdekében. Ezen irányelv vonatkozó rendelkezései végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(31)

A 2008/96/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,