(1)

A pénzmosás és a hozzá kapcsolódó terrorizmusfinanszírozás, illetve szervezett bűnözés továbbra is jelentős, uniós szintű probléma, amely károsan érinti a pénzügyi szektor integritását, stabilitását és hírnevét, és veszélyt jelent az Unió belső piacára és belső biztonságára nézve. E jelenségek kezelése, valamint az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) alkalmazásának kiegészítése és megerősítése érdekében ezen irányelv célja a pénzmosás elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelem, valamint az illetékes hatóságok közötti hatékonyabb és gyorsabb, határokon átnyúló együttműködés lehetővé tétele.

(2)

A kizárólag nemzeti vagy akár uniós szinten elfogadott intézkedések nemzetközi koordináció és együttműködés nélkül igen korlátozott hatást fejtenének ki. Az Unió által a pénzmosás elleni küzdelem terén elfogadott intézkedéseknek ezért összhangban kell állniuk a nemzetközi fórumokon tett egyéb lépésekkel, és legalább ugyanolyan szigorúaknak kell lenniük.

(3)

Az uniós fellépések során továbbra is különös figyelmet kell fordítani a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: az FATF) által megfogalmazott ajánlásokra, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő más nemzetközi szervezetek és testületek által elfogadott eszközökre. A vonatkozó uniós jogi aktusokat adott esetben szorosabban össze kell hangolni az FATF által 2012 februárjában elfogadott, a pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemről szóló nemzetközi standardokkal (a továbbiakban: a felülvizsgált FATF-ajánlások). Az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezményének aláíró feleként az Uniónak át kell ültetnie jogrendjébe az említett egyezményben foglalt előírásokat.

(4)

A 2001/500/IB tanácsi kerethatározat (3) meghatározza a pénzmosás bűncselekménynek minősítésére vonatkozó követelményeket. A kerethatározat azonban nem elég átfogó, és a pénzmosás jelenlegi büntetendősége nem kellőképpen koherens a pénzmosás elleni, egész Unióra kiterjedő hatékony küzdelemhez, ami végrehajtási hiányosságokhoz vezet és hátráltatja a különböző tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködést.

(5)

A pénzmosás alapcselekményének minősülő büntetendő cselekmények fogalommeghatározásának valamennyi tagállamban kellőképpen egységesnek kell lennie. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden olyan jogsértés, amely az ezen irányelvben meghatározott tartamú szabadságvesztéssel büntetendő, a pénzmosás alapcselekményének minősüljön. Ezenfelül – amennyiben ezen büntetési tételek alkalmazásából ez önmagában nem következik – a tagállamoknak az ezen irányelvben felsorolt bűncselekményi kategóriák valamelyikébe be kell sorolniuk a megfelelő további bűncselekményeket. Ebben az esetben a tagállamok eldönthetik, hogy milyen módon határozzák meg az egyes kategóriákba tartozó bűncselekmények körét. Amennyiben a bűncselekményi kategóriában – mint például a terrorizmus vagy a környezettel kapcsolatos bűncselekmények esetében – vannak olyan bűncselekmények, amelyeket uniós jogi aktusok határoznak meg, ennek az irányelvnek hivatkoznia kell az említett jogi aktusokra. A tagállamoknak azonban az ilyen jogi aktusokban meghatározott minden bűncselekményt a pénzmosás alapcselekményének kell tekinteniük. Az alapcselekmény elkövetésében való bármilyen, a nemzeti jog értelmében büntetendő részvétel egyben ezen irányelv alkalmazásában is büntetendő cselekménynek tekintendő. Amennyiben az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciók alkalmazását, ez az irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az ilyen esetekben a jogsértéseket ezen irányelv alkalmazásában alapcselekménynek minősítsék.

(6)

A virtuális fizetőeszközök használata új kockázatokat és kihívásokat hordoz magában a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából. A tagállamoknak biztosítaniuk kell e kockázatok megfelelő kezelését.

(7)

A közhivatalt betöltő személyek által elkövetett pénzmosási bűncselekmények a közszférára és a közintézmények integritására gyakorolt hatása miatt a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak fontolóra vételét, hogy nemzeti keretükbe – jogi hagyományaikkal összhangban – szigorúbb büntetéseket illesszenek be a közhivatalt betöltő elkövetők vonatkozásában.

(8)

A felülvizsgált FATF-ajánlásokkal összhangban a közvetlen, illetve közvetett adókkal kapcsolatos adóbűncselekményeket le kell fednie a büntetendő cselekmény fogalommeghatározásának. Mivel előfordulhat, hogy egyes tagállamokban más-más adóbűncselekmények minősülnek az ezen irányelvben meghatározott szankciók által büntetendő cselekménynek, az adóbűncselekmények nemzeti jog szerinti fogalommeghatározása eltérhet. Ezen irányelvnek azonban nem célja a nemzeti jog szerinti, adóbűncselekményre vonatkozó fogalommeghatározások harmonizálása.

(9)

A tagállamoknak a pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárások során a lehető legnagyobb mértékű támogatást kell nyújtaniuk egymásnak, és gondoskodniuk kell arról, hogy az információcserére a nemzeti joggal és a hatályos uniós jogi kerettel összhangban hatékonyan és kellő időben kerüljön sor. Az alapcselekmények nemzeti jog szerinti fogalommeghatározásai közötti eltérések nem akadályozhatják a pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárások során folytatott nemzetközi együttműködést. Erősíteni kell a harmadik országokkal folytatott együttműködést, különösen a pénzmosás elleni küzdelmet célzó hatékony intézkedések és mechanizmusok kialakításának ösztönzése és támogatása, valamint az e téren folytatott jobb nemzetközi együttműködés biztosítása révén.

(10)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a pénzmosásra, amennyiben a szóban forgó vagyon az Unió pénzügyi érdekeit érintő, az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) megállapított különös szabályok hatálya alá tartozó bűncselekményekből származik. Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy nemzeti szinten ezen irányelvet, valamint az (EU) 2017/1371 irányelvet egyetlen átfogó keretben ültessék át a nemzeti jogba. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (2) bekezdésével összhangban a tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni küzdelem terén ugyanazokat az intézkedéseket kell meghozniuk, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket érintő csalás elleni küzdelem terén hoznak.

(11)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzmosáshoz kapcsolódó cselekmények egyes fajtái akkor is büntetendők legyenek, ha elkövetőjük azonos a vagyont létrehozó büntetendő cselekmény elkövetőjével (saját jövedelem tisztára mosása). Ilyen esetekben, amennyiben a pénzmosás nem csupán a birtoklást vagy a felhasználást fedi le, hanem a vagyon átruházására, átalakítására, eltitkolására vagy leplezésére is kiterjed, és a büntetendő cselekmény által okozott kárhoz képest további kárt eredményez – például a büntetendő cselekményből származó vagyon forgalomba hozásával és így a vagyon jogellenes eredetének eltitkolásával –, akkor e pénzmosási cselekmény büntetendő.

(12)

Annak érdekében, hogy a büntetőjogi intézkedések hatékonyak legyenek a pénzmosással szemben, a büntetőjogi felelősség megállapításának lehetségesnek kell lennie egyrészt annak megállapítása nélkül, hogy a vagyon pontosan mely büntetendő cselekmény eredményeképpen jött létre, másrészt a büntetendő cselekmény miatt korábban vagy egyidejűleg büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet megkövetelése nélkül, figyelembe véve valamennyi releváns körülményt és bizonyítékot. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a nemzeti jogrendszerükkel összhangban ne jogalkotás útján biztosítsák. A pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárás szempontjából továbbá nem jelenthet akadályt az a tény, hogy a büntetendő cselekményt másik tagállamban vagy valamely harmadik országban követték el, figyelemmel az ezen irányelvben foglalt feltételekre is.

(13)

Ezen irányelv célja, hogy szándékos és annak tudatában történő elkövetés esetén, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik, a pénzmosást bűncselekménnyé nyilvánítsa. E tekintetben – a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) tág értelemben meghatározott „bűncselekményből származó jövedelem” fogalommeghatározásával összhangban – ez az irányelv nem tehet különbséget azon helyzetek között, amelyekben a vagyon közvetlenül származik büntetendő cselekményből és azon helyzetek között, amelyekben a vagyon közvetett módon származik büntetendő cselekményből. Minden egyes esetben, amikor azt vizsgálják, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik-e, és hogy a személynek erről tudomása volt-e, mindig figyelembe kell venni az adott ügy egyedi körülményeit, például azt, hogy a vagyon értéke aránytalan-e a vádlott jogszerű jövedelméhez képest, vagy hogy a büntetendő cselekményre és a vagyonszerzésre azonos időszakon belül került-e sor. A szándékra és a tudomásra objektív ténybeli körülményekből lehet következtetni. Mivel ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg a bűncselekmények és a szankciók fogalommeghatározására vonatkozóan a pénzmosás területén, a tagállamok szigorúbb büntetőjogi szabályokat is elfogadhatnak vagy fenntarthatnak e területen. A tagállamok például rendelkezhetnek úgy, hogy a hanyag vagy tudatos gondatlanságból elkövetett pénzmosás is bűncselekménynek minősüljön. A gondatlanságból elkövetett pénzmosásra történő, ezen irányelvben szereplő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint amelyek az ilyen magatartást bűncselekménnyé nyilvánító tagállamoknak szólnak.

(14)

A pénzmosás egész Unióra kiterjedő visszaszorítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy annak büntetési tétele felső határa legalább négy év szabadságvesztés legyen. Ez a kötelezettség nem érinti a szankciók egyéniesítését és alkalmazását, valamint az ítéleteknek az egyedi ügyek konkrét körülményeivel összhangban történő végrehajtását. A tagállamoknak további szankciókat és intézkedéseket is elő kell írniuk, például pénzbeli szankciókat, a közfinanszírozásból – ideértve a közbeszerzési eljárásokat, támogatásokat és koncessziókat is – való ideiglenes vagy végleges kizárást, valamint egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásától, illetve választott vagy közhivatali tisztségek betöltésétől való ideiglenes eltiltást. Ez a kötelezettség nem érinti a bíró vagy bíróság annak eldöntésére vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy – az adott eset valamennyi körülményének figyelembevételével – kiszab-e további szankciókat vagy intézkedéseket.

(15)

Bár az ítéletek súlyosításának kötelezettsége nem áll fenn, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bíró, illetve a bíróság az ítélet meghozatalakor figyelembe vehesse az ebben az irányelvben meghatározott súlyosító körülményeket. Továbbra is a bíró, illetve a bíróság jogosult arról határozni, hogy az adott súlyosító körülmények alapján súlyosítja-e az ítéletet az adott eset összes ténybeli elemének figyelembevételét követően. A tagállamoknak nem kell kötelezően rendelkezniük a súlyosító körülményekről, amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik, hogy a 2008/841/IB tanácsi kerethatározatban (6) meghatározott bűncselekmények vagy a kötelezett szolgáltató nevében eljáró természetes személyek által a szakmai tevékenységeik gyakorlása során elkövetett bűncselekmények önálló bűncselekményként büntetendők, és ez szigorúbb szankciókat eredményezhet.

(16)

A bűncselekmény elkövetési eszközei és az abból származó jövedelem befagyasztása és elkobzása megszünteti a bűnözés pénzügyi ösztönzőit. A 2014/42/EU irányelv minimumszabályokat állapít meg a büntetőügyekben a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek a befagyasztására és elkobzására vonatkozóan. Az említett irányelv továbbá előírja a Bizottságnak, hogy jelentést tegyen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett irányelv végrehajtásáról, valamint hogy szükség esetén megfelelő javaslatokat terjesszen elő. A tagállamoknak legalább a 2014/42/EU irányelvben meghatározott valamennyi esetben biztosítaniuk kell a bűncselekmény elkövetési eszközei és az abból származó jövedelem befagyasztását és elkobzását. A tagállamoknak továbbá komolyan fontolóra kell venniük, hogy lehetővé tegyék az elkobzást minden olyan esetben, amikor nem lehet megindítani vagy lezárni a büntetőeljárást, ideértve azokat az eseteket is, amikor az elkövető elhunyt. Az Európai Parlament és a Tanács által a 2014/42/EU irányelvet kísérő nyilatkozatban kifejtett kérésnek megfelelően a Bizottság jelentést fog benyújtani, amelyben elemzi a bűnözői tevékenységekből származó vagyon elkobzására vonatkozó további közös szabályok bevezetésének megvalósíthatóságát és lehetséges előnyeit, ideértve azt az esetet is, amikor az ilyen jellegű tevékenységekben részt vevő adott személyt vagy személyeket nem ítélik el. Az említett elemzés figyelembe fogja venni a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket.

(17)

Az elkövetők és a büntetendő cselekményből származó jövedelem mobilitására, valamint a pénzmosás elleni küzdelemhez szükséges összetett, határokon átnyúló nyomozásokra tekintettel valamennyi tagállamnak meg kell állapítania joghatóságát annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok nyomozást, illetve büntetőeljárást indíthassanak az ilyen cselekmények kapcsán. A tagállamoknak ilyen módon biztosítaniuk kell, hogy joghatóságuk azokra az esetekre is kiterjedjen, amikor a bűncselekmény elkövetésére saját területükről, információs és kommunikációs technológiai eszközök felhasználásával került sor, függetlenül attól, hogy az eszköz az adott tagállam területén vagy azon kívül van-e.

(18)

A 2009/948/IB tanácsi kerethatározat (7) és a 2002/187/IB tanácsi határozat (8) értelmében az ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben párhuzamos büntetőeljárást folytató két vagy több tagállam illetékes hatóságainak az Eurojust közreműködésével közvetlen konzultációt kell egymással kezdeniük, különösen azt biztosítandó, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó minden bűncselekmény miatt büntetőeljárás induljon.

(19)

A pénzmosási bűncselekmények sikeres nyomozása és a büntetőeljárás sikerének biztosítása érdekében az ilyen bűncselekmények nyomozásáért, illetve a büntetőeljárásért felelős személyek számára lehetővé kell tenni olyan hatékony nyomozási eszközök igénybevételét, mint amilyeneket például a szervezett bűnözés és más súlyos bűncselekmények elleni küzdelem során alkalmaznak. Ezért biztosítani kell a kellő személyzet, célzott képzés, erőforrások és naprakész technológiai kapacitás rendelkezésreállását. Az említett eszközök nemzeti joggal összhangban történő igénybevételének célzottnak kell lennie, és annak során figyelembe kell venni az arányosság elvét és a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények jellegét és súlyosságát, továbbá tiszteletben kell tartani a személyes adatok védelméhez való jogot.

(20)

Ez az irányelv felváltja a 2001/500/IB kerethatározat bizonyos rendelkezéseit azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező.

(21)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében elismert elveket, és tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és szabadságokat, valamint figyelembe veszi azokat az elveket, amelyeket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája, többek között annak II., III., V. és VI. címe határoz meg, és amelyek magukban foglalják többek között a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a bűncselekmények és a büntetések jogszerűségének és arányosságának elvét, amely kiterjed a büntetőjog pontosságára, egyértelműségére és kiszámíthatóságára vonatkozó követelményekre, az ártatlanság vélelmére, valamint a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak az ügyvédi segítség igénybevételéhez és a tisztességes eljáráshoz való jogára, továbbá az önvádra kötelezés tilalmára. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell végrehajtani, figyelembe véve továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a nemzetközi jog szerint fennálló más emberi jogi kötelezettségeket.

(22)

mivel ezen irányelv célját – nevezetesen azt, hogy a pénzmosás tekintetében valamennyi tagállam hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat alkalmazzon – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban ezen irányelv léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(24)

Az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. A 2001/500/IB kerethatározat továbbra is kötelező és alkalmazandó Dániára,