a)

az MPI-k statisztikai célú jegyzéke (lásd az 1. részt az egyes MPI-k és PPA-k azonosításához); és

b)

az MPI-k által havi, negyedéves és éves gyakorisággal jelentett statisztikai információk részletes leírása (lásd a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. részt).

1.1.

A nem hitelintézet olyan pénzügyi intézményeket, amelyek a betétek közeli helyettesítőjének minősülő pénzügyi instrumentumokat bocsátanak ki, MPI-ként kell besorolni, ha más vonatkozásban megfelelnek az MPI fogalommeghatározásának. A besorolás alapja a betétek helyettesíthetősége (azaz hogy a kötelezettségek betétnek minősülnek-e), amit azok likviditása határoz meg, tekintettel átruházhatóságuk, átválthatóságuk, megbízhatóságuk és piacképességük kombinált jellemzőire és adott esetben kibocsátásuk futamidejére.

A betétek helyettesíthetőségének e feltételei kerülnek alkalmazásra annak meghatározására is, hogy a kötelezettségek betétnek minősülnek-e, kivéve, ha létezik egy különálló kategória az ilyen kötelezettségek számára.

1.2.

A betétek helyettesíthetőségének meghatározása és a kötelezettségek betétként való minősítése céljából egyaránt:

a)

a pénzpiaci eszköz hitelminősítése akkor minősül magasnak, ha azt az eszközt értékelő minden egyes elismert hitelminősítő intézet a két legjobb rövid távú hitelminősítés valamelyikére minősíti, illetve ha az eszköz hitelminősítése nem történt meg, az az alapkezelő belső minősítési folyamatában meghatározottak szerint e minősítéssel egyenértékű minőségű. Amennyiben valamely elismert hitelminősítő ügynökség legmagasabb rövid távú hitelminősítését két kategóriára osztja, e két minősítést egyetlen, és ennélfogva a legmagasabb minősítésnek kell tekinteni;

b)

a pénzpiaci alap az a) pont alatti követelmény alóli kivételként a) tarthat legalább befektetési besorolású minőségű állampapírt; az állampapír ebben az összefüggésben a valamely tagállam központi, regionális vagy helyi hatósága vagy központi bankja, az EKB, az Unió vagy az Európai Beruházási Bank által kibocsátott vagy garantált értékpapír;

c)

az értékpapírok súlyozott átlagos élettartamának kiszámításakor – a strukturált pénzügyi eszközöket is beleértve – a lejárat számítása az eszköz jogszerű visszaváltásig hátralévő futamidő alapján történik. Amennyiben azonban a pénzügyi eszközbe eladási opció van beépítve, az eladási opció beváltásának napja akkor használható a jogszerű visszaváltásig hátralévő futamidő helyett, ha a következő feltételek minden időpontban teljesülnek:

d)

a súlyozott átlagos élettartam és a súlyozott átlagos lejáratának számításakor egyaránt figyelembe kell venni a pénzügyi származtatott eszközök, a betétek és a hatékony portfóliókezelési technikák hatását;

e)

„súlyozott átlagos lejárat (weighted average maturity – WAM)”: az alap összes értékpapírja lejáratáig terjedő átlagos időtartam hossza az egyes instrumentumok portfólióban képviselt relatív részarányát tükröző aránnyal súlyozva, feltételezve, hogy a változó kamatozású eszköz lejárata a kamatláb pénzpiaci kamatozásra való következő visszaállításának időpontja, nem pedig az értékpapír tőkeösszegének visszafizetési napja. A gyakorlatban a WAM mutatót használják a PPA változó pénzpiaci kamatlábakra való érzékenységének mérésére;

f)

„súlyozott átlagos élettartam (weighted average life – WAL)”: az alapot képező minden egyes értékpapír lejáratáig hátralévő futamidő súlyozott átlaga, mely esetben a lejárat a tőkeösszeg kamatok és diszkont nélküli teljes visszafizetésének időpontja A WAM számításával szemben a WAL változó kamatozású értékpapírok és strukturált pénzügyi eszközök tekintetében történő számításához nem használható a kamatláb újramegállapítás napja, hanem ehelyett az értékpapír abban feltüntetett végső lejárata. A WAL mutató a hitelkockázat mérésére használatos, mivel minél későbbre halasztott a tőke visszafizetése, annál nagyobb a hitelkockázat. A WAL-t használják továbbá a likviditási kockázat korlátozására is;

g)

„pénzpiaci eszköz”: olyan likvid eszköz, amellyel pénzpiacon szokásosan kereskednek, és amelynek értéke bármely időpontban pontosan meghatározható;

h)

„alapkezelő”: olyan vállalkozás, melynek szokásos üzleti tevékenysége PPA-portfóliók kezelése.

5.1.

Az euroövezetet lefedő monetáris aggregátumok és ellentételeik összeállítása megkívánja a pénztartó szektort alkotó, az euroövezet területén levő ügyfelek azonosítását. Erre a célra a nem MPI ügyfeleket – az 549/2013/EU rendeletben megállapított, módosított Nemzeti Számlák Európai Rendszere (a továbbiakban: az ESA 2010) alapján (lásd a II. melléklet 3. részét) – kormányzat (S.13), azon belül a központi kormányzat (S.1311) – az összes betéti kötelezettségben külön-külön feltüntetve –, és egyéb rezidens intézmények szektorra osztják fel. Annak érdekében, hogy a monetáris aggregátumokból és hitelállományokból lebontva havi szektoronkénti részletezésű számítást lehessen készíteni, az egyéb rezidens szektorokat tovább részletezik a következő alszektorok szerint: nem PPA befektetési alapok (S.124), egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és nyugdíjpénztárak + a kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek + a captive finanszírozók és pénzkölcsönzők (S.125 + S.126 + S.127), biztosítók (S.128), nyugdíjpénztárak (S.129), nem pénzügyi vállalatok (S.11) és háztartások + háztartásokat kiszolgáló nonprofit intézmények (S.14 + S.15). Az összevont ügyfélszektoron belül megkülönböztetésre kerülnek továbbá a PKV- és a központi klíringügyfelek (S.125 + S.126 + S.127). Az egyéni vállalkozók/jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek tekintetében lásd a 3. pontot. Az összes betéti kötelezettség és a „két éven túli, megállapodás szerinti lejáratú”, a „két éven túl felmondásra visszafizetendő” és a „repoügyletek” betétkategóriák tekintetében a hitelintézetek között meg kell továbbá különböztetni az EKB kötelező tartalékképzési rendszere alkalmazásában az MPI-k egyéb ügyfeleit és a központi kormányzatot.

5.2.

A „betéti kötelezettségek összesen” és a „hitelek összesen” eszközkategóriában megkülönböztetésre kerül továbbá a központi bankok (S.121) és a betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével (S.122), és a külföldi bankok és nem bankok kategória annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni a bankszektor hitelezési és finanszírozási politikáját és megfelelőbben figyelemmel lehessen kísérni a bankközi tevékenységeket.

5.3.

A csoporton belüli pozíciók vonatkozásában megkülönböztetésre kerülnek továbbá a betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével (S.122) közötti hitel és betéti pozíciók és ügyletek az azonos csoporthoz tartozó hitelintézetek (belföldi és más euroövezeti tagállamok) közötti kapcsolatok azonosításának lehetővé tételére.

5.4.

A legfeljebb egyéves eredeti futamidejű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok devizanem szerint részletezett állományait illetően további megkülönböztetésre kerül a kormányzat (S.13) az állami szervek és a bankok közötti kapcsolódás megfelelőbb áttekintésének biztosítására.

5.5.

Az „egyéb pénzügyi közvetítők (S.125) + kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek (S.126) + a „captive finanszírozók és pénzkölcsönzők (S.127)” kategóriába tartozókkal végzett repoügyletekből/fordított visszavásárlási ügyletekből vagy ezekkel egyenértékű ügyletekből származó egyes betétek/hitelek kapcsolódhatnak a valamely központi szerződő féllel végzett ügyletekhez. A központi szerződő fél (central counterparty) a pénzpiacokon forgalmazott szerződések szerződő felei között a jogilag valamennyi eladóval szemben vevőként, valamennyi vevővel szemben pedig eladóként fellépő közbeiktatott szereplő. Mivel ezek az ügyletek gyakran az MPI-k közötti kétoldalú szerződések helyettesítői, további részletezés szükséges a „visszavásárlási megállapodások” betéti kategórián belül az ezekkel az ügyfelekkel kötött szerződések tekintetében. Hasonlóképpen egy további részletezésre kerül sor a „hitelek” eszközkategórián belül az e szerződő felekkel végzett fordított visszavásárlási ügyletek tekintetében.

5.6.

A belföldi ügyfeleket valamennyi statisztikai részletezés tekintetében külön tüntetik fel a belfölditől eltérő euroövezeti ügyfeleiktől. Az euroövezet területén belüli ügyfeleket hazai szektoruk vagy intézményi besorolásuk szerint kell azonosítani, az EKB statisztikai célú jegyzékének megfelelően, valamint összhangban az EKB „A monetáris, pénzügyi intézményekre és piacokra vonatkozó statisztikák ágazati kézikönyve: az ügyfelek statisztikai besorolására vonatkozó módosított iránymutatás” kiadvánnyal, amely a lehető legpontosabban követi az ESA 2010-nek megfelelő besorolási elveket. Az euroövezeten kívüli ügyfelek földrajzi területek szerinti csoportosítása nem kötelező.

5.7.

Az euroövezeti tagállamok MPI-I által kibocsátott PPA befektetési jegyek tekintetében az adatszolgáltatók rezidensi állapot szerinti részletezésben jelentik a tulajdonosok adatait, legalább hazai/a hazain kívüli más euroövezeti/külföld részletezésben, az euroövezet rezidensnek nem számító jogalanyainak tulajdonában álló állományok kizárásának lehetővé tételére. Az NKB-k a szükséges statisztikai információkat levezethetik az 1011/2012/EU (EKB/2012/24) rendelet alapján gyűjtött adatokból is, amennyiben az adatok az e rendelet 7. cikke szerinti határidőnek és a IV. mellékletben meghatározott rendelkezésre minimumkövetelményeknek megfelelnek.

1.

Az euroövezeti nem MPI-knek nyújtott hitelek alszektor, futamidő és ingatlanfedezet szerinti részletezése (lásd a 2. táblázatot).

Ez annak érdekében szükséges, hogy áttekinthető legyen az MPI-k hitelezésének (hitelek és értékpapírok) teljes körű, alszektorok és futamidő szerinti összetétele a pénztartó szektor felé. Nem pénzügyi vállalatok és háztartások tekintetében további „ebből:” pozíciók szükségesek az ingatlanfedezettel biztosított hitelek azonosítására.

Az euróban denominált, nem pénzügyi szervezetek és háztartások részére nyújtott egy és két éven túli hitelek esetében további „ebből:” pozíciók szükségesek egyes hátralévő futamidők és kamatmegállapítási időszak tekintetében (lásd a 2. táblázatot). A kamatmegállapítás a hitel kamatlábának az aktuális hitelszerződésben előre kikötött változtatása. Kamatmegállapítással érintett hitelek többek között azok a hitelek, amelyek kamatozását időszakosan felülvizsgálják valamely index alakulásának (pl. Euribor) megfelelően, a folyamatosan felülvizsgált kamatozású hitelek („változó kamatozás”), és az MPI belátása szerint felülvizsgálható kamatozású hitelek.

2.

Az euroövezeti tagállamok monetáris intézményeinek kormányzattal (nem a központi kormányzattal) szemben fennálló betéti tartozásainak alszektorok szerinti részletezése (lásd a 2. táblázatot).

Ezt a havi adatszolgáltatáshoz kiegészítő információként kell megadni.

3.

Az euroövezeten kívüli ügyfelekkel szembeni pozíciók szektoronkénti részletezései (lásd a 2. táblázatot).

Amennyiben az ESA 2010-et nem kell alkalmazni, a Nemzeti Számlák Rendszere (SNA2008) szerinti szektorbesorolás érvényes.

4.

Az egyéb eszközökön és egyéb kötelezettségeken belül a származtatott eszközök, valamint a hitelek és betétek után járó felhalmozott kamatkövetelések mérlegben szereplő pozícióinak azonosítása (lásd a 2. táblázatot).

Erre a részletezésre a statisztikák közötti összhang erősítéséhez van szükség.

5.

Ország szerinti részletezés, beleértve az Európai Beruházási Bank és az Európai Stabilitási Mechanizmus felé fennálló pozíciókat (lásd a 3. táblázatot).

Ez a részletezés a monetáris fejlemények további elemzése, az átmeneti előírások és az adatminőségi ellenőrzése céljából szükséges.

6.

A nem MPI-k euroövezeti határokon átnyúló betéteinek és a nem MPI-knek nyújtott hitelek szektor szerinti részletezése (lásd a 3. táblázatot).

Erre a részletezésre az egyes tagállamok MPI szektorának a többi euroövezeti tagállammal szembeni pozícióinak értékeléséhez van szükség.

7.

Devizanemek szerinti részletezés (lásd a 4. táblázatot).

Erre a részletezésre azért van szükség, hogy ki lehessen számítani az átértékelődésekkel igazított monetáris aggregátumokra és azok ellentételeire vonatkozó forgalmi statisztikákat, amennyiben ezek az aggregátumok az összes devizanemet összesítve tartalmazzák.

2.1.

Az 6. cikk a) pontjának alkalmazásában az MPI-k az 5. táblázat 1. és 2. részében szereplő tételeket a tárgyidőszakban értékpapírosított vagy egyébként átruházott hitelek nettó forgalma és a tárgyidőszakban megszerzett hitelek különbségeként számítják. Ennek a számításnak nem képezik részét a más euroövezeti MPI-nek átruházott vagy ilyentől megszerzett hitelek, illetve az adatszolgáltató szétválása vagy az adatszolgáltatót és egy másik belföldi MPI-t érintő egyesülések és felvásárlás eredményeként átruházott hitelek. A számításban figyelembe veszik a nem belföldi MPI-knek átruházott vagy azoktól szerzett hiteleket.

2.2.

A 3.1. szakaszban említett tételeket a következők szerint kell az 5. táblázat 1. és 2. részébe besorolni:

2.3.

Az 5. táblázat 1. részében szereplő tételeket havonta tovább kell részletezni a hitel átruházásában részt vevő szerződő fél szerint, megkülönböztetve a PKV-kat, ezen belül az euroövezetben rezidens PKV-kat és egyéb szerződő feleket. Az 5b) táblázatban megadott egyes tételekre negyedévente további, eredeti futamidő és cél szerinti részletezés szükséges.

3.1.

Az MPI-k az 5. táblázat 3. részének megfelelően a következők szerint szolgáltatnak adatokat azokról az értékpapírosított és kivezetett hitelekről, amelyeket gondoznak:

3.2.

A 3.1. szakasz b) pontját illetően az NKB-k előírhatják az MPI-knek előírhatják, hogy az általuk gondozott hitelek elidegenítése és szerzése nettó forgalmáról szolgáltassanak adatot, hogy az NKB levezethesse a 3.1. szakasz b) pontjában említett pénzügyi tranzakciókat.

3.3.

Az NKB-k felmentést adhatnak az adatszolgáltatóknak a 3.1. szakasz b) pontjának követelményei alól, amennyiben a 3.2. szakasz céljaira az 5. táblázat 1.1. részében nettó forgalmi adatokat gyűjtenek, azaz ha a nemzeti gyakorlat az, hogy az értékpapírosított és kivezetett hiteleket az MPI-k gondozzák. Az NKB-k biztosítják, hogy ezek a nettó forgalmi adatok megfeleljenek a 3.1. szakasz b) pontja szerinti a pénzügyi tranzakciók – a hitelek adott időszakbeli elidegenítése és megszerzése kivételével – kiszámításának céljaira. Az NKB-k a szükséges kiigazítások elvégzése érdekében további információkat kérhetnek be az MPI-ktől.

3.4.

Az NKB-k az e szakasz szerinti statisztikai adatszolgáltatási követelményt kiterjeszthetik az MPI által kiszolgált, mérlegből kivezetett összes olyan hitelre, amelyeket értékpapírosítottak vagy egyébként átruháztak. Amennyiben erre sor kerül, az NKB tájékoztatni fogja az MPI-ket az 5. táblázat 3. része szerinti statisztikai adatszolgáltatási követelményekről.

4.1.

Az MPI-k negyedévente szolgáltatnak adatokat az összes gondozott értékpapírosított hitelről az 5. táblázat 4. részének megfelelően, attól függetlenül, hogy a gondozott hitelek vagy azok megfelelő gondozási jogai nyilván vannak-e tartva az adatszolgáltató mérlegében.

4.2.

A más euroövezeti tagállamban rezidens EPK-k számára gondozott hitelek tekintetében az MPI-k további részletezést jelentenek minden egyes olyan tagállamra külön, amelyben az EPK rezidens.

4.3.

Az NKB-k a 6. cikk b) pontjában szereplő adatokat vagy azok egy részét gyűjthetik minden egyes EPK-ra az értékpapírosított hiteleket gondozó rezidens MPI-ktől. Ha valamely NKB úgy ítéli meg, hogy a 4.4. szakaszban említett adatok és a 4.2. szakaszban említett részletezés begyűjthető minden egyes EPK-ra, értesíti az MPI-ket arról, hogy a 4.1. és 4.2. pontban említett adatszolgáltatás szükséges-e, és ha igen, milyen terjedelemben.

5.1.

Az IAS 39-et, az IFRS 9-et vagy hasonló nemzeti számviteli szabályt alkalmazó MPI-k az 5. táblázat 5. részének megfelelően jelentik az értékpapírosítás útján elidegenített hitelek tekintetében az időszakvégi azon hátralékos összegeket, amelyek nem kerültek a mérlegből kivezetésre.

5.2.

A 9. cikk (6) bekezdése szerinti mentesítés hatálya alatt álló MPI-k az 5. táblázat 5. részének megfelelően jelentik az értékpapírosítás útján elidegenített hitelek tekintetében az időszakvégi azon hátralékos összegeket, amelyek a mérlegből kivezetésre kerültek, de amelyeket még mindig nyilvántartanak a pénzügyi kimutatásokban.

1.

A 4. rész 2. szakaszában említett, devizanem szerinti részletezés.

2.

A következők külön azonosítása:

3.

A 3. rész 3. szakaszában említett, szektor szerint részletezés.

4.

A 4. rész 3. szakaszában említett, ország szerinti részletezés.

5.

Az 5. rész 3. szakaszában említett, devizanem szerinti részletezés.

1.

Minden olyan tagállam, amely pénzneme az euro (a továbbiakban: euroövezeti tagállam) tekintetében az adatszolgáltatói kör azon MPI-kből áll, amelyek szerepelnek az MPI-k statisztikai célú névjegyzékében és az euroövezeti tagállamokban (1) rezidensek. Ezek a következők:

Az offshore pénzügyi központokban letelepedett intézményeket statisztikailag azon területek rezidens szervezeteinek tekintik, amelyeken belül e központok találhatók.

2.

Statisztikai alkalmazásban az MPI-k összevontan kezelik (konszolidálják) az egy tagállamon található összes belföldi telephelyük (a bejegyzett székhely vagy központi ügyvezetés helye és/vagy a fióktelep) üzleti tevékenységét. Statisztikai célokból az országhatárokon túlnyúló konszolidálás nem megengedett.

1.

Az alábbi táblázatok az instrumentumkategóriák részletes leírását tartalmazzák, amelyet a nemzeti központi bankoknak (NKB-knak) kell e rendeletnek megfelelően átalakítaniuk a nemzeti szinten alkalmazható kategóriákra A táblázat nem az egyes pénzügyi instrumentumok listája és az ismertetés nem tételes. A fogalommeghatározások az ESA 2010-re utalnak.

2.

Az eredeti, azaz a kibocsátáskori futamidő a pénzügyi instrumentum egy olyan kötött „élettartamát” jelenti, amelynek eltelte előtt az nem váltható vissza (pl. hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok), illetve amelynek letelte előtt csak valamely szankció terhe mellett váltható vissza (pl. a betétek egyes típusai). A felmondási idő megegyezik azon időtartammal, amely akkor kezdődik, amikor a pénzügyi instrumentum tulajdonosa értesítést küld az instrumentum visszaváltására irányuló szándékáról, és addig a napig tart, amikor a tulajdonos az instrumentumot már szankció terhe nélkül készpénzre válthatja. A pénzügyi instrumentumokat csak akkor osztályozzák a felmondási időszak hosszának megfelelően, ha nincs megállapodás szerinti lejárat.

3.

A pénzügyi követelések aszerint is megkülönböztethetőek, hogy átruházhatóak-e vagy sem. Egy követelés akkor átruházható, ha tulajdonjoga azonnal átruházható egy egységről egy másikra átadás vagy forgatmányozás, illetve származtatott eszközök esetében ellenirányú ügylet kötése révén. Míg bármelyik pénzügyi eszközzel lehet potenciálisan kereskedni, az átruházható eszközöket szervezett tőzsdén történő vagy „tőzsdén kívüli” (OTC) kereskedésre tervezték, bár a tényleges kereskedés nem képezi az átruházhatóság szükségszerű feltételét.

Táblázat

Instrumentumkategóriák

ESZKÖZKATEGÓRIÁK

FORRÁSKATEGÓRIÁK

1.

Az I. melléklet 1. táblázatában *-gal jelölt rovatokat a tartalékalap kiszámításához használják. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében a hitelintézeteknek vagy bizonyítékot kell adniuk a források tartalékalap számításából kizárandó tételeiről, vagy pedig alkalmazniuk kell az Európai Központi Bank (EKB) által meghatározott állandó százalékos mértékű szabványosított levonást. A jelzett rovatokban szereplő adatokat kizárólag a tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézeteknek kell jelenteniük.

2.

Az „ebből a tartalékképzési követelmények hatálya alá tartozó hitelintézetek, az EKB és a nemzeti központi bankok (NKB-k)” oszlop nem tartalmazza az adatszolgáltatók kötelezettségeit azon intézményekre vonatkozóan, amelyek az EKB kötelező tartalékképzési rendszere alól mentesített intézménynek minősülnek, azaz reorganizációs intézkedésektől eltérő okok miatt felmentett intézmények. A tartalékképzési kötelezettség alól reorganizációs intézkedések miatt átmenetileg mentesített intézményeket továbbra is a tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozóként kezelik, s ezért az ilyen intézményekkel szemben fennálló kötelezettségeket az „ebből a tartalékképzési követelmények hatálya alá tartozó hitelintézetek, az EKB és az NKB-k” oszlopban kell szerepeltetni. A Központi Bankok Európai Rendszerében az egyösszegű engedmény alkalmazása miatt a tartalékok alkalmazására ténylegesen nem kötelezett intézményekkel szemben fennálló kötelezettségeket is ebben az oszlopban kell feltüntetni.

3.

A teljes körű adatszolgáltatásra kötelezettek jelenthetik pozícióikat az „MPI-k és a kötelező tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézetek, az EKB és az NKB-k” helyett a „kötelező tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó nem hitelintézetnek minősülő MPI-k, az EKB és az NKB-k” viszonylatában is, feltéve, hogy ez nem eredményezi részadatok elvesztését, és nincs hatással a jelzéssel nem rendelkező rovatokban szereplő egyik nyomtatott pozícióra sem. Továbbá a nemzeti adatgyűjtési rendszertől függően és az MPI mérleg e rendeletben szabályozott meghatározásai és besorolási elvei maradéktalan betartásának sérelme nélkül, a tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézetek alternatív módon jelenthetik az átruházható instrumentumokra vonatkozó adatok kivételével a tartalékalap kiszámításához szükséges adatokat, az alábbi táblázattal összhangban, feltéve, hogy ez nem érinti az I. melléklet 1. táblázatában a jelzéssel nem rendelkező rovatokban szereplő egyik nyomtatott pozícióra sem.

4.

A „kisebb” csoportba tartozó hitelintézeteknek a tartalékalap kiszámításához szükséges negyedéves adatokat legalább az alábbi táblázatnak megfelelően kell közölniük.

5.

Az alábbi táblázatnak megfelelő adatszolgáltatás vonatkozásában biztosítani kell az I. melléklet 1. táblázatának való szigorú megfelelést.

1.1.

Az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 11. cikkében meghatározott feltételek teljesítése mellett az EKB igazgatósága engedélyezheti a tartalékképzési követelmény hatálya alá tartozó hitelintézeteknek a csoportként történő, összevont adatszolgáltatást egy tagállam területén belül. Valamennyi érintett hitelintézet önállóan szerepel az EKB MPI-kről összeállított jegyzékében.

1.2.

Ha a hitelintézet számára az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 10. cikke szerint engedélyezett a kötelező tartalék közvetítőn keresztül történő tartása és nem veszi igénybe az e szakaszban említett, csoportként történő adatszolgáltatás lehetőségét, az adott NKB engedélyezheti a hitelintézetek nevében (a tartalékalap tekintetében történő adatszolgáltatás kivételével) az összevont statisztikai adatszolgáltatást. Valamennyi érintett hitelintézet önállóan szerepel az EKB MPI-kről összeállított jegyzékében.

1.3.

Ha a hitelintézetek csoportja összességében a „kisebb” csoportba tartozó hitelintézetekből áll, akkor csak a „kisebb” pénzintézetekre vonatkozó egyszerűsített adatszolgáltatási előírásnak kell eleget tennie. Egyébként a csoport egészére a teljes körű adatszolgáltatókra vonatkozó előírások érvényesek.

2.1.

E melléklet alkalmazásában az „egyesülés”, az „egyesülő intézmények” és a „megszerző intézmény” kifejezések az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 1. cikkében megadott jelentéssel bírnak.

2.2.

Azon tartalékolási időszakra, amikor az egyesülés végbemegy, a megszerző intézmény tartalékképzési követelményeit az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 13. cikkében előírt módon kell kiszámítani és teljesíteni.

2.3.

Az ezt követő későbbi nyilvántartási időszakokra a megszerző intézmény tartalékképzési kötelezettségeit az e melléklet függelékében meghatározott szabályokkal összhangban jelentett statisztikai információk és kialakított tartalékalap alapján számítják ki. Egyébként a statisztikai információk jelentésére és a tartalékképzési követelmények kiszámítására vonatkozóan az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 3. cikkében foglalt általános szabályok irányadók.

2.4.

Az előző bekezdésekben megfogalmazott kötelezettségek sérelme nélkül az adott NKB felhatalmazhatja a megszerző intézményt arra, hogy statisztikai információszolgáltatási kötelezettségének ideiglenes eljárással tegyen eleget, például minden, az egyesülésben részt vevő intézmény külön nyomtatványt használhat az egyesülést követő néhány beszámolási időszakon keresztül. A szokásos adatszolgáltatási ügyrendtől engedélyezett eltérést a lehető legrövidebb időszakra kell korlátozni, és nem tarthat tovább az egyesülés megtörténtét követő hat hónapnál. Az ilyen eltérés nem menti fel a megszerző intézményt azon kötelezettsége alól, hogy az adatszolgáltatási követelményeknek az e rendeletben foglaltaknak megfelelően eleget tegyen, továbbá – ha ez alkalmazható – azon kötelezettsége alól sem, hogy vállalja az egyesülő intézmények adatszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítését az e mellékletben foglaltak szerint.

Táblázat

Az egyesülésben részt vevő hitelintézetek tartalékképzési kötelezettségei kiszámítására (1)

1.

Adatátviteli minimumszabályok:

2.

Adatpontossági minimumszabályok:

3.

Koncepcionális megfelelési minimumszabályok:

4.

Revízióra vonatkozó minimumszabályok:

Be kell tartani az EKB és az érintett NKB-k által meghatározott adatrevíziós irányelveket és eljárásokat. A rendhagyó helyesbítéseket írásos magyarázattal kell ellátni.

A 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet

(HL L 15., 2009.1.20., 14. o.)

A 883/2011/EU rendelet

(HL L 228., 2011.9.3., 13. o.).