az IFRS-ekre való áttérés időpontja

Annak a legkorábbi időszaknak a kezdete, amelyről a gazdálkodó egység teljes körű összehasonlító információt mutat be az IFRS-ek szerint az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban.

vélelmezett bekerülési érték

Egy összeg, amelyet egy adott időpontban a bekerülési vagy az értékcsökkentett bekerülési értéknek a helyettesítőjeként használnak. A későbbi értékcsökkenés vagy amortizáció azt feltételezi, hogy a gazdálkodó egység az adott időpontban mutatta ki eredetileg az eszközt vagy a kötelezettséget, és hogy a bekerülési értéke a vélelmezett bekerülési értékkel volt azonos.

valós érték

Az az összeg, amelyért jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet keretében egy eszközt el lehet cserélni, vagy egy kötelezettséget rendezni lehet.

első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatások

Az első olyan éves pénzügyi kimutatások, amelyekben a gazdálkodó egység alkalmazza a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS-eket) az IFRS-eknek való megfelelés kifejezett és korlátozás nélküli kijelentésével.

első, IFRS-ek szerinti beszámolási időszak

A gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásai által lefedett legutolsó beszámolási időszak.

első alkalmazó

Olyan gazdálkodó egység, amely az első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásait állítja össze.

Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS-ek)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által elfogadott standardok és értelmezések. Magukba foglalják:

pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatás

A gazdálkodó egység a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatása az IFRS-ekre való áttérés időpontjában.

korábbi számviteli szabályozás

Az a számviteli rendszer, amelyet az első alkalmazó közvetlenül az IFRS-ek átvétele előtt használt.

B1.

A gazdálkodó egységnek a következő kivételeket kell alkalmaznia:

B2.

A B3. bekezdésben megengedettek kivételével, az első alkalmazónak az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standard kivezetésre vonatkozó előírásait a jövőre nézve kell alkalmaznia a 2004. január 1-jén vagy azt követően bekövetkező ügyletekre. Más szavakkal, ha az első alkalmazó a nem-származékos pénzügyi eszközeit vagy nem-származékos pénzügyi kötelezettségeit egy 2004. január 1-je előtt bekövetkező ügylet miatt a rá vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban kivezette, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – ezeket az eszközöket és kötelezettségeket nem kell megjelenítenie (kivéve, ha azok egy későbbi ügylet vagy esemény eredményeként megfelelnek a megjelenítés feltételeinek).

B3.

A B2. bekezdés ellenére, a gazdálkodó egység visszamenőlegesen is alkalmazhatja az IAS 39 standardban foglalt kivezetési előírásokat egy, a gazdálkodó egység által választott időponttól, feltéve, hogy azok az információk, amelyek szükségesek az IAS 39 standardnak a múltbeli ügyletek eredményeként kivezetett eszközökre és kötelezettségekre történő alkalmazásához rendelkezésre álltak ezen ügyletek eredeti elszámolásakor.

B4.

Ahogyan azt az IAS 39 standard előírja, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a gazdálkodó egységnek:

B5.

A gazdálkodó egység nem vehet figyelembe a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában olyan típusú fedezeti kapcsolatot, amely nem minősül az IAS 39 standarddal összhangban lévő fedezeti elszámolásnak (például: sok fedezeti kapcsolat esetében, ahol a fedezeti instrumentum pénzeszköz vagy kiírt opció; ahol a fedezett tétel egy nettó pozíció; vagy ahol a fedezeti ügylet egy lejáratig tartandó befektetés kamatkockázatát fedezi). Azonban, ha a gazdálkodó egység – a korábbi számviteli szabályozással összhangban – egy nettó pozíciót jelölt meg fedezett tételként, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – az adott nettó pozíción belül megjelölhet egy önálló tételt fedezett tételként, feltéve, hogy ezt legkésőbb az IFRS-ekre való áttérés időpontjában teszi.

B6.

Ha az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt a gazdálkodó egység fedezeti ügyletként jelölt meg egy ügyletet, de a fedezeti ügylet nem felel meg az IAS 39 szerinti fedezeti elszámolás feltételeinek, akkor a gazdálkodó egységnek az IAS 39 standard 91. és 101. bekezdéseit kell alkalmaznia a fedezeti elszámolás megszüntetésére. Az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt lefolytatott ügyleteket nem lehet utólagosan fedezeti ügyletként megjelölni.

B7.

Az első alkalmazónak a (2008-ban módosított) IAS 27 standard következő előírásait kell a jövőre nézve alkalmaznia, az IFRS-ekre való áttérés időpontjától:

Azonban, ha egy első alkalmazó úgy dönt, hogy a (2008-ban módosított) IFRS 3 standardot visszamenőlegesen alkalmazza korábbi üzleti kombinációkra, akkor alkalmaznia kell a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot is, a jelen IFRS C1. bekezdésével összhangban.

C1.

Az első alkalmazó választhatja, hogy nem alkalmazza visszamenőlegesen a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardot a múltbeli üzleti kombinációkra (azokra az üzleti kombinációkra, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően történtek meg). Azonban, ha egy első alkalmazó bármely üzleti kombinációját újra megállapítja, hogy megfeleljen a (2008-ban felülvizsgált) IFRS 3 standardnak, akkor valamennyi későbbi üzleti kombinációját újra meg kell állapítania, és alkalmaznia kell a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot is ugyanattól az időponttól kezdődően. Például, ha az első alkalmazó azt választja, hogy újra megállapít egy 20X6. június 30-án megtörtént üzleti kombinációt, akkor a 20X6. június 30-a és az IFRS-ekre való áttérés időpontja között megtörtént valamennyi üzleti kombinációt újra meg kell állapítania, és alkalmaznia kell a (2008-ban módosított) IAS 27 standardot is 20X6. június 30-tól.

C2.

A gazdálkodó egységnek nem kell a (2003-ban módosított) IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standardot visszamenőlegesen alkalmaznia az olyan üzleti kombinációból származó valós érték módosításokra és goodwillre, amelyre az IFRS-ekre való áttérés időpontja került sor. Amennyiben a gazdálkodó egység nem alkalmazza visszamenőlegesen az IAS 21 standardot ezekre a valós érték módosításokra és a goodwillre, akkor a gazdálkodó egység eszközeiként és kötelezettségeiként kell kezelnie azokat és nem a felvásárolt eszközeiként és kötelezettségeiként. Ily módon a goodwill és valós érték módosításokat vagy már kifejezték a gazdálkodó egység funkcionális pénznemében, vagy nem–monetáris, külföldi pénznemben felmerülő tételnek minősülnek, amelyeket a korábbi számviteli szabályozással összhangban alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával közöltek.

C3.

A gazdálkodó egység alkalmazhatja visszamenőlegesen az IAS 21 standardot azokra a valós érték módosításokra és a felmerülő goodwillre, amelyek az alábbiak valamelyikéből származnak:

C4.

Ha az első alkalmazó nem alkalmazza visszamenőlegesen az IFRS 3 standardot egy múltbeli üzleti kombinációra, ez az alábbi következményekkel jár az adott üzleti kombinációra:

C5.

A múltbeli üzleti kombinációkkal kapcsolatos mentesség a társult vállalkozásokban lévő befektetések és a közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek múltbeli megszerzéseire is vonatkozik. Végezetül, a C1. bekezdéshez választott időpont valamennyi ilyen akvizícióra egyaránt vonatkozik.

D1.

A gazdálkodó egység az alábbi mentességek közül egyet vagy többet is választhat:

A gazdálkodó egység ezeket a mentességeket nem alkalmazhatja analóg módon más tételekre.

D2.

Az első alkalmazó számára javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 Részvény-alapú kifizetés standardot olyan tőkeinstrumentumokra alkalmazza, amelyek 2002. november 7-én vagy azt megelőzően kerültek nyújtásra. Az első alkalmazó számára szintén javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 standardot olyan tőkeinstrumentumokra alkalmazza, amelyek 2002. november 7-e után kerültek nyújtásra, és amelyek (a) az IFRS-ekre való áttérés időpontja, és (b) 2005. január 1-je közül a későbbi időpontig megszolgálttá váltak. Azonban, ha az első alkalmazó úgy dönt, hogy az IFRS 2 standardot alkalmazza az ilyen tőkeinstrumentumokra, ezt csak akkor teheti meg, ha a gazdálkodó egység korábban nyilvánosan közzétette ezen tőkeinstrumentumoknak az IFRS 2 standardban meghatározott értékelési időpontban érvényes valós értékét. Valamennyi tőkeinstrumentum nyújtásra vonatkozóan, amelyre az IFRS 2 standardot nem alkalmazták (pl. a 2002. november 7-én vagy azt megelőzően nyújtott tőkeinstrumentumok), az első alkalmazónak mindazonáltal közzé kell tennie az IFRS 2 standard 44. és 45. bekezdéseiben előírt információkat. Amennyiben az első alkalmazó módosítja azon tőkeinstrumentumok nyújtásának feltételeit, amelyekre az IFRS 2 standardot nem alkalmazta, akkor a gazdálkodó egységnek nem kell az IFRS 2 standard 26-29. bekezdéseit alkalmaznia, amennyiben a módosítás az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően történt.

D3.

Az első alkalmazó számára javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 standardot olyan részvény-alapú kifizetési ügyletekből származó kötelezettségekre alkalmazza, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően teljesítésre kerültek. Az első alkalmazó számára szintén javasolt, de nem előírás, hogy az IFRS 2 standardot olyan kötelezettségekre alkalmazza, amelyek 2005. január 1-je előtt rendezésre kerültek. Azon kötelezettségek esetében, amelyekre az IFRS 2 standardot alkalmazzák, az első alkalmazónak nem szükséges az összehasonlító információkat újra megállapítania addig a mértékig, amíg azok az információk egy 2002. november 7-énél korábbi időpontra vagy időszakra vonatkoznak.

D4.

Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRS 4 Biztosítási szerződések standard átmeneti rendelkezéseit. Az IFRS 4 standard korlátozza a biztosítási szerződésekre vonatkozó számviteli politika változásait, beleértve az első alkalmazó által végrehajtott változtatásokat is.

D5.

A gazdálkodó egység választhatja azt, hogy az IFRS-ekre való áttérés időpontjában az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételét annak valós értékén értékeli, és az adott időpontra ezt a valós értéket tekinti annak vélelmezett bekerülési értékének.

D6.

Az első alkalmazó választhatja azt, hogy az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tételére az IFRS-ekre való áttérés időpontjára vagy azt megelőző időpontra vonatkozó, a korábbi számviteli szabályozás szerinti átértékelést alkalmazza az átértékelés időpontjára vonatkozó vélelmezett bekerülési értékként, ha az átértékelés az átértékelés időpontjában nagyjából megfelelt:

D7.

A D5. és D6. bekezdésekben foglalt választások szintén elérhetők:

D8.

Az első alkalmazó a korábbi számviteli szabályozással összhangban kialakíthatott vélelmezett bekerülési értéket néhány vagy valamennyi eszközére és kötelezettségére úgy, hogy azokat a valós értékükön értékelte egy meghatározott időpontban egy esemény – mint például privatizáció vagy első nyilvános ajánlattétel – miatt. Az ilyen „esemény által kiváltott” valós értéken történő értékelést alkalmazhatja az adott értékelés időpontjára vonatkozó vélelmezett bekerülési értékként az IFRS-ekhez.

D9.

Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRIC 4 Annak meghatározása, hogy egy megállapodás tartalmaz-e lízinget értelmezés átmeneti rendelkezéseit. Ezért az első alkalmazó azt, hogy egy az IFRS-ekre való áttérés időpontjában létező megállapodás tartalmaz-e lízinget, meghatározhatja az akkor fennálló tények és körülmények alapján.

D10.

Az IAS 19 Munkavállalói juttatások standarddal összhangban a gazdálkodó egység választhatja a „folyosó” megközelítést, amely bizonyos aktuáriusi nyereségeket és veszteségeket nem mutat ki. E megközelítés visszamenőleges alkalmazása megköveteli a gazdálkodó egységtől, hogy a program kezdetétől az IFRS-ekre való áttérés időpontjáig a halmozott aktuáriusi nyereséget és veszteséget bontsa meg megjelenített részre és meg nem jelenített részre. Mindazonáltal, az első alkalmazó választhatja, hogy valamennyi halmozott aktuáriusi nyereséget és veszteséget megjelenít az IFRS-ekre való áttérés időpontjában akkor is, ha a későbbi aktuáriusi nyereségekre és veszteségekre a folyosó megközelítést alkalmazza. Ha az első alkalmazó ezt választja, akkor valamennyi programra ezt kell alkalmaznia.

D11.

A gazdálkodó egység az IAS 19 standard 120A. bekezdésének (p) pontjában előírt összegeket közzéteheti minden egyes számviteli időszakra vonatkozóan, az IFRS-ekre való áttérés időpontjától a jövőre nézve meghatározott összegekként.

D12.

Az IAS 21 standard előírja, hogy a gazdálkodó egység:

D13.

Az első alkalmazónak azonban nem kell megfelelnie ezen előírásoknak azokra a halmozott átszámítási különbözetekre vonatkozóan, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontjában léteztek. Ha az első alkalmazó él ezzel a mentességgel, akkor:

D14.

Amikor egy gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, akkor a (2008-ban módosított) IAS 27 standard előírja, hogy a leányvállalatokban, közös vezetésű gazdálkodó egységekben és társult vállalkozásokban lévő befektetéseit:

D15.

Ha az első alkalmazó az ilyen befektetést bekerülési értéken értékeli a D14. bekezdéssel összhangban, akkor ezt a befektetést az egyedi, pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában a következő összegek valamelyikén kell értékelnie:

D16.

Ha egy leányvállalat az anyavállalatánál később válik első alkalmazóvá, akkor a leányvállalatnak a saját pénzügyi kimutatásaiban az eszközeit és kötelezettségeit – vagylagosan – a következők szerint kell értékelnie:

D17.

Azonban, ha a gazdálkodó egység a leányvállalatánál (vagy a társult-, vagy a közös vállalkozásánál) később válik első alkalmazóvá, akkor a gazdálkodó egységnek a konszolidált pénzügyi kimutatásaiban a leányvállalat (vagy a társult-, vagy a közös vállalkozás) eszközeit és kötelezettségeit ugyanazon könyv szerinti értéken kell értékelnie, mint ahogy a leányvállalat (vagy a társult-, vagy a közös vállalkozás) pénzügyi kimutatásaiban vannak, módosítva azokat a konszolidálási és tőke módszer miatti korrekciókkal, valamint azon üzleti kombináció hatásaival, amelyben a gazdálkodó egység a leányvállalatot megszerezte. Hasonlóképpen, ha egy anyavállalat az egyedi pénzügyi kimutatásai szempontjából a konszolidált pénzügyi kimutatásainál hamarabb vagy később válik első alkalmazóvá, akkor az eszközeit és a kötelezettségeit – a konszolidálás miatti módosításoktól eltekintve – mindegyik pénzügyi kimutatásaiban azonosan kell, hogy értékelje.

D18.

Az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: Bemutatás standard előírja a gazdálkodó egységnek, hogy a bekerüléskor bontsa meg az összetett pénzügyi instrumentumot különálló kötelezettség és saját tőke komponensekre. Ha a kötelezettség komponens a továbbiakban már nem áll fenn, akkor az IAS 32 visszamenőleges alkalmazása a saját tőke két részének elkülönítésével jár. Az első rész a felhalmozott eredményben van, és azt a felhalmozott kamatot képviseli, ami a kötelezettség-komponenssel kapcsolatban gyülemlett fel. A másik rész az eredeti tőkekomponenst képviseli. Azonban, a jelen IFRS-sel összhangban, az első alkalmazónak nem kell elkülönítenie ezt a két részt, ha a kötelezettség-komponens a továbbiakban már nem áll fenn az IFRS-ekre való áttérés időpontjában.

D19.

Az IAS 39 standard megengedi, hogy a kezdeti megjelenítésekor egy pénzügyi eszközt értékesíthetőként, vagy egy pénzügyi instrumentumot (feltéve, hogy az megfelel bizonyos kritériumoknak) eredménnyel szemben valós értéken értékeltként jelöljenek meg. Ezen előírással ellentétben, az alábbi esetekben kivételek alkalmazhatók:

D20.

A 7. és 9. bekezdések előírásai ellenére, a gazdálkodó egység bármely alábbi módon alkalmazhatja az IAS 39 standard AG76. bekezdése utolsó mondatának és az AG76A. bekezdésnek az előírásait:

D21.

Az IFRIC 1 Változások a meglévő leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségekben értelmezés előírja, hogy egyes meghatározott változások a leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségekben hozzáadásra vagy levonásra kerüljenek azon eszköz bekerülési értékéből, amelyre azok vonatkoznak; az eszköz módosított értékcsökkenthető összegét ezt követően a jövőre nézve annak hasznos élettartama alatt értékcsökkentik. Az első alkalmazónak nem kell megfelelnie ezen előírásoknak az ilyen kötelezettségekben bekövetkező azon változásokra nézve, amelyek az IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően következtek be. Amennyiben egy első alkalmazó él e mentességgel:

D22.

Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRIC 12 értelmezés átmeneti rendelkezéseit.

D23.

Az első alkalmazó alkalmazhatja a 2007-ben módosított IAS 23 standard 27. és 28. bekezdéseiben foglalt átmeneti rendelkezéseket. A hatálybalépés napját, amelyre ezek a bekezdések utalnak, 2009. július 1-je vagy az IFRS-ekre való áttérés időpontja közül a későbbiként kell értelmezni.