1.

A jelen ügy jól szemlélteti, hogy milyen problémák származhatnak a jogvédelmet kereső számára abból, hogy az Európai Bizottság ügynökséget – a jelen ügyben az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökséget (Innovation and Networks Executive Agency, a továbbiakban: INEA) – vesz igénybe feladatainak ellátása során.

2.

Ez különösen így van akkor, ha – mint a jelen ügyben – a kommunikáció hiányos: az INEA és a Bizottság részéről az érintettel szemben, és minden bizonnyal a Bizottság és az INEA között is.

3.

Ilyen körülmények között nyújtotta be a fellebbező 20 millió euró nagyságrendű támogatás iránti terjedelmes kérelmét. Sem a Bizottság, sem az INEA nem küldte meg külön a fellebbezőnek azt a határozatot, amellyel e kérelmet közvetett módon elutasították. A Bizottság ezen határozatát, amely a kiválasztott pályázatok listáját megállapítja, 2015. július 31‑én hozták, és azt csak három hónappal később tették online elérhetővé.

4.

Az INEA ehelyett 2015. július 17‑én – tehát két héttel a Bizottság határozatának kelte előtt – elektronikus levelet küldött a fellebbezőnek, amelyben arról tájékoztatta a fellebbezőt az okok megjelölése mellett, hogy pályázatát nem vették fel azon projektek ideiglenes listájába, amelyekre támogatást nyújtanak. E tájékoztatást az INEA – mint a Bizottság is sajnálattal elismeri – félrevezető jogorvoslati tájékoztatással látta el, amely azt a benyomást kelti, mintha a Bizottság már meghozta volna a határozatát, amelynek a megtámadására nyitva álló keresetindítási határidő elkezdődött.

5.

A fellebbező nyilvánvalóan ezen elektronikus levélre tekintettel nyújtotta be keresetét, és ez az elektronikus levél keltett benne bizonyos zavart, ami abban nyilvánul meg, hogy a kereseti kérelem „a Bizottság 2015. július 17‑i határozata” – tehát az elektronikus levél keltének időpontjában kelt határozat – ellen irányul, és a keresetlevél a megtámadott aktust nem egységesen határozza meg. A Bizottság ez ellen elfogadhatatlansági kifogást emelt. A kereset tárgyának részletesebb tárgyalása nélkül a Törvényszék 2016. október 11‑i végzésével ( 2 ) a keresetet az elektronikus levél ellen irányulónak tekintette, és a Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának helyt adott: a Törvényszék álláspontja szerint nem a Bizottság a megtámadott aktus kibocsátója, és a megtámadott aktus pusztán ideiglenes jellegű.

6.

A jelen fellebbezés a Törvényszék ezen végzését támadja meg. Ez alkalmat ad a Bíróságnak annak hangsúlyozására, hogy milyen jelentősége van a kereseti kérelem megfelelő értelmezésének a hatékony jogvédelem megvalósítása céljából. Ez nem utolsósorban arra tekintettel van így, hogy a jelen ügyben a jogalanyt éppen a hiányos kommunikáció „vitte tévútra”.

7.

Kiegészítő jelleggel rá kell mutatni arra, hogy a fellebbező időközben további keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, amellyel kérelmét újrafogalmazta. Abban a „támogatásra jogosult pályázatok listájának megállapításáról szóló 2015. július 31‑i […] bizottsági végrehajtási határozat” megsemmisítését kéri. ( 3 ) Ebben az eljárásban is elfogadhatatlansági kifogást emelt a Bizottság, ezúttal arra tekintettel, hogy a keresetet nem határidőben nyújtották be. Jóllehet ez nem releváns elem a jelen fellebbezés értékelése szempontjából, még inkább hangsúlyozza a kereseti kérelem megfelelő értelmezésének jelentőségét a hatékony jogvédelem megvalósítása szempontjából. A megfelelő értelmezés a jelen ügyben feleslegessé tette volna az újabb keresetet, és végeredményben elkerülhetővé tenné, hogy a két kereset ellenére a Bizottság aktusának érdemi jogszerűsége esetleg egyáltalán ne képezze bírósági felülvizsgálat tárgyát.

8.

A közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19‑i 58/2003/EK tanácsi rendelet ( 4 ) határozza meg a végrehajtó hivatalok létrehozásának és működésének jogi keretét. E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése biztosítja a Bizottságnak egy végrehajtó hivatal létrehozásának lehetőségét abból a célból, hogy megbízza azt egy vagy több közösségi program igazgatására vonatkozó bizonyos feladatokkal. A 4. cikk (2) bekezdése szerint a végrehajtó hivatalok jogi személyiséggel rendelkeznek. A 6. cikk fejti ki azokat a feladatokat, amelyekkel a Bizottság a végrehajtó hivatalokat megbízhatja; nem tartoznak ide azok a feladatok, amelyeknél a politikai döntések gyakorlati megvalósítása diszkrecionális hatásköröket igényel. E megbízás részleteit a felhatalmazó jogi aktusban kell meghatározni.

9.

Az 58/2003/EK rendelet alapján hozta létre az INEA‑t a 2013. december 23‑i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozat. ( 5 ) A Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatalának utódjaként az INEA‑t különösen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (Connecting Europe Facility, a továbbiakban: CEF) uniós program bizonyos részeinek irányításával bízták meg.

10.

A CEF uniós program célja a transzeurópai hálózatokba történő befektetések meggyorsítása. Az e célra rendelkezésre álló forrás a közlekedési ágazatban a 2014–2020 közötti időszakra 22 milliárd euró. ( 6 )

11.

A CEF létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 7 ) 18. cikke a következőt írja elő:

„Uniós pénzügyi támogatás nyújtása

(1)   […] valamennyi ajánlattételi felhívást követően a Bizottság a 25. cikkben említett vizsgálati eljárásnak megfelelően határoz a kiválasztott projekteknek vagy részprojekteknek nyújtandó támogatás összegéről. […]

(2)   A Bizottság értesíti a kedvezményezetteket és az érintett tagállamokat a nyújtandó pénzügyi támogatásról.”

12.

Az 1316/2013/EU rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottságot a CEF koordinációs bizottsága segíti.

13.

A vizsgálati eljárást illetően az 1316/2013/EU rendelet 25. cikkének (2) bekezdése a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) 5. cikkére hivatkozik, amely a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó, a bizottság [véleményt nyilvánít]. […]

(2)   Ha a Bizottság véleménye kedvező, a Bizottság elfogadja a végrehajtási jogi aktus tervezetét.”

14.

A 182/2011/EU rendelet (11) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a vizsgálóbizottsági eljárásnak biztosítania kell, „hogy a Bizottság a bizottság véleményével összhangban nem álló végrehajtási jogi aktusokat ne fogadhasson el, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén […]”.

15.

A közlekedési, energetikai és távközlési infrastruktúra, valamint a közlekedési és energetikai kutatás és innováció terén az uniós programok – különösen az uniós költségvetésben szereplő előirányzatok felhasználását érintő – végrehajtásához kötődő feladatok elvégzése céljából az INEA‑ra ruházott hatáskörökről szóló, 2013. december 23‑i C(2013) 9235 final bizottsági határozat pontosítja a Bizottság és az INEA mindenkori feladatait.

16.

A határozat 5. cikke, amelynek címe „A Bizottságnak fenntartott feladatok”, a (2) bekezdésben úgy rendelkezik, hogy az INEA különösen a következő feladatokat nem veszi át:

„[…] vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó határozatok meghozatala az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében, valamint e határozatok esetleges módosítása, […]”

A határozat I. mellékletének B. pontja előírja, hogy a következő feladatokat ruházzák az INEA‑ra:

„[…]

17.

A fellebbező, a Spliethoff's Bevrachtingskantoor BV (a továbbiakban: fellebbező) hollandiai székhelyű vállalkozás, amely 50 teherhajóból álló flottát tart fenn.

18.

2014. szeptember 11‑én az INEA a CEF keretében a közlekedési ágazatban pályázati felhívást írt ki. A pályázatok egyik prioritásának a „tengeri gyorsforgalmi utak” (motorways of the sea) fejlesztése keretében a környezetbarát intézkedések támogatására kellett irányulnia. ( 9 )

19.

2015. február 25‑én a fellebbező pályázatot nyújtott be. Ez különösen arra irányult, hogy az északi‑ és balti‑tengeri gyorsforgalmi utakon közlekedő hajóiból huszonötöt hulladékgáz‑tisztítási rendszerekkel szereljen fel.

20.

A pályázatok kiválasztása kétlépcsős eljárásban történt, amelynek során először a külső kiválasztási szakaszt független szakértők hajtották végre, és ezt követte a belső kiválasztási szakasz a Bizottság hatáskörrel rendelkező főigazgatóságának vezetésével. Az ezen eljárás alapján kiválasztott pályázatok listáját azután a 1316/2013 rendelet 25. cikke szerinti CEF koordinációs bizottság elé terjesztették, amelynek véleménye kedvező volt.

21.

2015. július 17‑én a fellebbező elektronikus levelet (a továbbiakban: 2015. július 17‑i elektronikus levél) kapott az INEA‑tól a következő tartalommal:

„[…] a támogatható pályázatok értékelése megtörtént, és a Bizottság elkészítette azon pályázatok listáját, amelyeket az Unió pénzügyi támogatásának folyósítására kiválasztottak. 2015. július 10‑én a tagállami képviselők CEF koordinációs bizottsága ezen ideiglenes listával kapcsolatban pozitív véleményt nyilvánított.

Sajnálattal kell közölnünk Önnel, hogy kérelme a fent ismertetett eljárásban nem volt eredményes, éspedig az alábbi okokból:

[az okok felsorolása]

Jelenleg a támogatások kiválasztása és odaítélése céljából az Európai Bizottság a határozat elfogadására vonatkozó eljárási cselekményeket […] foganatosítja. Abban a valószínűtlen esetben, hogy e határozat elfogadása az Ön kérelmét érintő változásokhoz vezet, elektronikus levélben külön tájékoztatást kap.

[…]

Bármiféle [kérdésnek, válasznak vagy panasznak] sem célja, sem hatása nem lehet azon határidő meghosszabbítása, amely az ezen üzenettel közölt bizottsági határozat elleni megsemmisítés iránti kereset indítására vonatkozik; e kereset a jelen üzenet kézhezvételét követő két hónapon belül indítható meg. [Hivatkozás az Európai Unió Bíróságára mint hatáskörrel rendelkező bíróságra a cím megadásával]. […]”

22.

2015. július 31‑én a Bizottság elfogadta a többéves munkaprogram alapján 2014. szeptember 11‑én kiírt pályázati felhívások nyomán a CEF‑ből a közlekedési ágazatnak nyújtandó uniós pénzügyi támogatásra jogosult pályázatok listájának megállapításáról szóló C(2015) 5274 final végrehajtási határozatot (a továbbiakban: 2015. július 31‑i végrehajtási határozat). E határozat egyetlen cikkében a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság jóváhagyja a CEF keretében kiválasztott, az Európai Unió pénzügyi támogatásában részesülő közös érdekű projektek mellékletben szereplő listáját, valamint az intézkedések abban megbecsült beszámítható összköltségét, a pénzügyi támogatásnak a becsült beszámítható összköltségben fennálló százalékos arányát és a pénzügyi támogatások mindenkori legnagyobb összegét.”

23.

A fellebbező projektjét nem tartalmazza a kiválasztott projektek listája.

24.

A 2015. július 31‑i végrehajtási határozatot 2015. október 12‑én tették közzé a Bizottság Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóságának (MOVE) honlapján, 2015. október 14‑én pedig az INEA honlapján.

25.

A fellebbező 2015. szeptember 25‑én keresetet indított a Törvényszék előtt, amellyel azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg „a Bizottság 2015. július 17‑i határozatát, amely elutasította az […] által[a] benyújtott [pályázatot]”. Ezt a keresetet T‑564/15. ügyszámon iktatták.

26.

A fellebbező két jogalapra hivatkozott. Egyrészt a Bizottságnak azt rója fel, hogy a pályázata értékelésekor nyilvánvaló értékelési hibát vétett. Másrészt a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy nem fogadta el a fellebbező pályázatát, más hasonló pályázatokat azonban igen, anélkül hogy ezen eltérő bánásmód indoka megállapítható lenne.

27.

2015. december 18‑án a Bizottság külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emelt. Ezt a beadványt 2016. február 12‑én kézbesítették a fellebbezőnek.

28.

Az elfogadhatatlansági kifogást a Bizottság két érvre alapozta. Először is a vitatott 2015. július 17‑i elektronikus levél előkészítő aktus, és ezért nem támadható meg. Másodszor a kereset nem irányulhat ellene, mert nem a Bizottság, hanem az INEA a megtámadott aktus kibocsátója.

29.

Az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos 2016. március 21‑i észrevételében a fellebbező azzal érvelt, hogy a 2015. július 17‑i elektronikus levél őt a Bizottság arra vonatkozó végleges határozatáról tájékoztatta, hogy a fellebbező pályázatát elutasítja, vagy legalábbis azt így értelmezhette. A 2015. július 17‑i elektronikus levelet ugyan az INEA küldte, az azonban csak a Bizottság azon határozatát továbbította, amely ellen a jelen keresettel fellép. Egyébként keresetét mindenképpen úgy kell értelmezni, hogy az a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra is kiterjed. A fellebbező ezért a Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának elutasítását kérte.

30.

Írásbeli eljárásban született végzésében a Törvényszék helyt adott a Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának, és ennek megfelelően e keresetet mint elfogadhatatlant elutasította (a továbbiakban: megtámadott végzés). ( 10 )

31.

A megtámadott végzés 9. pontjában a Törvényszék a fellebbező kérelmét a „2015. július 17‑i elektronikus levél” ellen irányulóként mutatja be. A kereseti kérelem ilyen értelmezéséből kiindulva jut a Törvényszék arra a következtetésre, hogy a Bizottság ellen irányuló kereset elfogadhatatlan, mert a 2015. július 17‑i elektronikus levél nem a Bizottságtól, hanem az INEA‑tól származik. A kereset azért is elfogadhatatlan, mert nem végleges döntés ellen irányul. Ez csak a 2015. július 31‑i végrehajtási határozattal született meg. A kereset utólag sem egészíthető ki úgy, hogy az a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra is kiterjedjen.

32.

2016. december 8‑i iratával a fellebbező fellebbezést nyújtott be a megtámadott végzés ellen, és azt kéri, hogy a Bíróság:

33.

A Bizottság 2017. február 16‑i beadványában azt kéri, hogy a Bíróság:

34.

A Bíróság a fellebbezést írásbeli eljárásban vizsgálta meg.

35.

A fellebbező fellebbezését három jogalapra alapozza. Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a kereset elfogadhatatlan amiatt, hogy azt a Bizottsággal szemben nyújtották be, holott nem a Bizottság a megtámadott aktus kibocsátója. Másodszor, a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a kereset elfogadhatatlan azon az alapon, hogy a megtámadott aktus nem végleges határozat. Harmadszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította, hogy a megsemmisítés iránti keresetet úgy értelmezze, hogy az kiterjed a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra.

36.

Javaslom az első és harmadik jogalap együttes vizsgálatát, és annak megállapítását, hogy a kereset nem az INEA elektronikus levele ellen, hanem a Bizottság 2015. július 31‑i végrehajtási határozata ellen irányult. Erre tekintettel a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni. A második jogalap ezért már nem bír jelentőséggel. Először azonban a Bizottságnak a fellebbezés elfogadhatósága ellen felhozott kifogásaival foglalkozom.

37.

A Bizottság úgy érvel, hogy a fellebbezés összességében elfogadhatatlan. Az elsőfokú eljárásban előadott érvek megismétlésével és új ténybeli elemek előadásával a fellebbezés arra irányul, hogy a Bíróság újból értékelje az ügyet.

38.

Ez az érvelés számomra nem meggyőző.

39.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése, valamint az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 169. cikkének (2) bekezdése szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a Törvényszék megtámadott határozatának kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Az a fellebbezés, amely pusztán megismétli vagy szó szerint újra előadja a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek e bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak, nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelményeknek. ( 11 )

40.

Ugyanakkor, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené. ( 12 ) A fellebbezés célja ugyanis éppen a Törvényszék által az elsőfokú eljárásban előadott érveléssel kapcsolatosan kifejtett jogi fejtegetések felülvizsgálata.

41.

A jelen ügyben a Bizottság érvelésével ellentétben nem állapítható meg, hogy a fellebbező általánosságban csupán a már az elsőfokú eljárásban előterjesztett érvek megismétlésére szorítkozik anélkül, hogy a megtámadott végzés indokolásának lényeges része ellen irányuló érveket adna elő.

42.

A Bizottság azon érvelésére, hogy a fellebbező új tényeket vagy érveket terjeszt elő, vagy egyéb okokból kétségek férhetnek a fellebbező érvelésének elfogadhatóságához, adott esetben majd az egyes jogalapok vizsgálata keretében térek vissza.

43.

A fellebbező az első jogalap első része keretében lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen tekintette az INEA‑t a megtámadott határozat kibocsátójának. Ezért a keresetet, amely a Bizottság ellen irányult, nem a megfelelő fél ellen irányulónak tekintette. E jogalap második részében a fellebbező azzal az indokolással él, hogy még ha az INEA‑t kell is a megtámadott aktus kibocsátójának tekinteni, az aktust mindenképpen a Bizottságnak kell betudni, és a kereset ezért elfogadható módon a Bizottság ellen irányul. Harmadik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen utasította el, hogy keresetét úgy értelmezze, hogy az a 2015. július 31‑i végrehajtási határozat ellen (is) irányul.

44.

A Bizottság ezt vitatja. A Törvényszék helyesen utasította el a Bizottság ellen irányuló keresetet mint elfogadhatatlant. Ezenkívül a Törvényszék helyesen tagadta meg a kereset tárgyának kiterjesztését a Bizottság 2015. július 31‑i végrehajtási határozatára. A Bizottság továbbá azzal érvel, hogy a fellebbező érvelése, amennyiben menthető tévedésre hivatkozik, új és ezért elfogadhatatlan. Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a fellebbező a fellebbezése keretében a Bizottsággal 2015. október 20‑án folytatott olyan megbeszélésre hivatkozik, amelyet az elsőfokú eljárásban nem említett meg.

45.

Az első és harmadik jogalap lényegében azon alapul, hogy egyfelől a Törvényszék tévesen feltételezte, hogy a kereset az INEA ellen irányul, másfelől a Törvényszék tévesen nem tekintette a keresetet a 2015. július 31‑i végrehajtási határozat ellen irányulónak.

46.

Nem tudok megállapítani olyan elemeket, amelyek konkrétan megalapozhatnák az első és harmadik jogalap elfogadhatatlanságát. Különösen nem megalapozottak a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági okok. Nem bír jelentőséggel, hogy a fellebbező a fellebbezés keretében elfogadható módon hivatkozhat‑e akár a Bizottsággal folytatott megbeszélésre, akár menthető tévedésre, mert ettől függetlenül a jogalapoknak helyt kell adni.

47.

Az a döntő ugyanis, hogy a Törvényszék a végzésében figyelmen kívül hagyta a kereseti kérelem értelmét. Tévesen feltételezte, ( 13 ) hogy a fellebbező által megtámadott aktus a 2015. július 17‑i elektronikus levél volt.

48.

A Törvényszék tévesen következtetett ez alapján a kereset elfogadhatatlanságára, ( 14 ) mert az a Bizottság, nem pedig az INEA mint a 2015. július 17‑i elektronikus levél szerzője ellen irányult. A Törvényszék ezért tévesen feltételezte azt is, ( 15 ) hogy a kereset tárgyának megváltoztatására van szükség ahhoz, hogy az a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra is kiterjedjen, ami a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke szerint a jelen ügyben nem megengedett.

49.

Saját ítélkezési gyakorlatát alapul véve, amely szerint a megtámadott aktus meghatározása hallgatólagosan következhet a keresetlevélben található hivatkozásokból, valamint az abban szereplő érvelés összességéből, ( 16 ) a Törvényszéknek azonban fel kellett volna ismernie, hogy a kifejezetten a Bizottság ellen irányuló kereset tárgya nem önmagában a 2015. július 17‑i elektronikus levél volt, hanem a Bizottság 2015. július 31‑i határozata, amellyel a fellebbező pályázatát a kiválasztási eljárás keretében elutasították.

50.

Igaz, hogy a fellebbező a keresetlevelében nem mindig egységesen jelöli meg a megtámadott aktust. Így a fellebbező a megtámadott aktust először úgy határozza meg, hogy az a „Bizottság 2015. július 17‑i határozata, amely elutasította […] pályázat[á]t […] (a továbbiakban: határozat)”. Keresetlevelének egy későbbi helyén ezzel szemben az áll, hogy a Bizottság 2015. július 17‑én elektronikus levelet küldött neki, és a fellebbező ezt a „2015. július 17‑i elektronikus levelet” tekinti „határozatnak”. A fellebbező keresetének indokolásában is a „határozatra” hivatkozik, és annak indokolását a 2015. július 17‑i elektronikus levél szövegének felhasználásával vitatja. Kereseti kérelmében a fellebbező csupán a „határozatra” hivatkozik, amelyet meg kell semmisíteni az „elmaradt vagy nem megfelelő indokolásra” tekintettel is.

51.

Mindazonáltal a fellebbező a Bizottság elfogadhatatlansági kifogására adott válaszában egyértelművé tette, hogy álláspontja szerint az INEA 2015. július 17‑i elektronikus levele csupán a Bizottság elutasító határozatának közléseként értelmezhető, és hogy a keresete kifejezetten nem az INEA, hanem a Bizottság mint az elutasító határozat kibocsátója ellen irányul.

52.

Ilyen helyzetben, amelyet az jellemez, hogy a fellebbező eltérően jelöli meg ugyan az általa megtámadott aktust, de az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó iratában érthetően és világosan kifejezésre juttatja, hogy miként értelmezi a kereset tárgyát, a Törvényszék nem feltételezhette minden további nélkül, hogy a kereset tárgya a 2015. július 17‑i elektronikus levél volt.

53.

Ez annál inkább így van, mivel a Törvényszék a 18. és 23. pontban kifejezetten azzal foglalkozik, hogy a felperes értelmezése szerint a keresete nem az INEA aktusa, hanem a Bizottság aktusa ellen irányul, amelyet az előbbivel csupán közöltek. Ezzel összefüggésben arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 32–36. pontjában kifejezetten megvizsgálta és megállapította, hogy a Bizottságnak a 2015. július 17‑i elektronikus levélben hivatkozott határozata még nem volt végleges. A Törvényszék ezáltal ellentmondásba kerül a kereset tárgyával kapcsolatban képviselt értelmezésével.

54.

Végül a kereset kifejezetten a Bizottság ellen irányult, ami a Törvényszék saját jogi fejtegetései ( 17 ) szerint annyiban is logikus, amennyiben ebből az következik, hogy csak a Bizottság rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a kiválasztási eljárás keretében döntsön az odaítélésről, az INEA viszont nem. ( 18 ) Ennyiben a Törvényszék a kereset tárgyának olyan értelmezést tulajdonít, amelynek a saját fejtegetései alapján szükségszerűen ahhoz kell vezetnie, hogy a kereset nem lehet eredményes.

55.

A kereseti kérelem tárgyának megfelelő értelmezése esetén a Törvényszéknek ezenkívül fel kellett volna ismernie, hogy a kereset tárgya kiterjedt a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra.

56.

Mint az ugyanis a 49. pont fejtegetéseiből következik, a kereset a Bizottság azon határozatának megsemmisítésére irányult, amellyel a fellebbező pályázatát a pályázati eljárás keretében elutasították.

57.

Az 1316/2013/EU rendelet 18. és 25. cikkének ( 19 ) megfelelően a Bizottság az előírt vizsgálati eljárást követően fogadta el a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatot, amely megállapítja a kiválasztott projekteket és az odaítélt pénzügyi támogatás összegét. A fellebbező pályázata nem szerepel a kiválasztott pályázatok között, és ily módon hallgatólagosan elutasították azt.

58.

Az a körülmény, hogy ebben az összefüggésben a fellebbező a keresetlevelében a Bizottság 2015. július 17‑i határozatára – tehát az elektronikus levél keltezésének időpontjában hozott határozatra – hivatkozott, nem bír jelentőséggel. Ezzel nem ellentétes a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatot úgy tekinteni, mint amelyet magában foglal a kereset tárgya.

59.

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy abban az időpontban, amikor a fellebbező benyújtotta keresetlevelét a Törvényszékhez, tehát 2015. szeptember 25‑én, a fellebbező csak a 2015. július 17‑i elektronikus levéllel rendelkezett. Mint azt maga a Törvényszék is elismeri, ( 20 ) annak tartalma semmiképpen sem volt egyértelmű. A fellebbező ezt a 2015. július 17‑i elektronikus levelet úgy értelmezte, hogy azzal az elutasító bizottsági határozatot közölték vele.

60.

A keresetindítás időpontjában azonban a Bizottság már régen meghozta a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatot.

61.

A vonatkozó rendelkezésekkel ellentétben azonban ezt a határozatot nem közölték külön a fellebbezővel. E tekintetben az következik az INEA‑ra ruházott hatáskörökről szóló, 2013. december 23‑i C(2013) 9235 final bizottsági határozatból, hogy a Bizottság és az INEA közötti feladatmegosztás abban áll, hogy a Bizottság meghozza a vonatkozó határozatot, az INEA pedig gondoskodik e határozatnak az érintettel történő külön közléséről. ( 21 )

62.

Nem vitatott továbbá, hogy a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatot csak 2015. október 12‑én tették közzé a Bizottság Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóságának honlapján, és 2015. október 14‑én az INEA honlapján, tehát csak néhány héttel a keresetindítást követően.

63.

Ennyiben a Bizottság 2015. július 17‑i határozatára való hivatkozás csupán az ügy körülményeivel teljes mértékben magyarázható téves megjelölés a fellebbező részéről, amely nem alapozhat meg komoly kétséget a kereset fellebbező által megtámadott tárgyának azonosságát illetően. ( 22 )

64.

Ezért a kereset olyan értelmezése, amely szerint a kereset kiterjed a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra, egyébként a Bizottság védelemhez való jogát sem korlátozza. Ez annál inkább így van, mivel a fellebbező abban a beadványában, amellyel a Bizottság elfogadhatatlansági kifogására válaszolt, kifejezetten kijelentette, hogy a Törvényszéknek úgy kell tekintenie keresetét, hogy az a 2015. július 31‑i végrehajtási határozat ellen irányul.

65.

Végül a Törvényszéknek fel kellett volna ismernie, hogy a kereset tárgyának a felperes által kifejezetten kért értelmezése egyúttal az egyedül megfelelő értelmezés is volt.

66.

Mint az már a fenti 54. pontban is megállapítást nyert, a Törvényszék saját megállapításai alapján a „2015. július 17‑i elektronikus levél” megsemmisítésére irányuló kereset nem lehetett eredményes. Ezenkívül – legalább közvetetten – az következik a megtámadott végzés 35. pontjából, hogy a Törvényszék azon az állásponton volt, hogy megsemmisítés iránti kereset csak a 2015. július 31‑i végrehajtási határozat ellen irányulhat. E ponton is újra bebizonyosodik, hogy a Törvényszék a kereseti kérelem olyan értelmezését teszi magáévá, amelynek saját nézete szerint a keresetnek mint elfogadhatatlannak az elutasításához kell vezetnie.

67.

Ennyiben a kereset olyan értelmezése, amely szerint a kereset kiterjed a 2015. július 31‑i végrehajtási határozatra, szükséges is a hatékony bírói jogvédelem biztosításához. ( 23 )

68.

Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a Törvényszék azzal, hogy a keresetet a 2015. július 17‑i elektronikus levél ellen irányulónak, nem pedig a 2015. július 31‑i végrehajtási határozat ellen irányulónak tekintette, figyelmen kívül hagyta a kereseti kérelmet, és tévesen utasította el a keresetet mint elfogadhatatlant.

69.

Erre tekintettel a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy az első jogalap második részének vagy a második jogalap vizsgálatára is szükség lenne.

70.

E körülmények között a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni. Mivel a Bizottság érdemben még nem nyilatkozott, a per állása nem engedi meg, hogy a Bíróság határozzon, és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke szerint az ügyet határozathozatalra vissza kell utalni a Törvényszékhez. A költségekről jelenleg nem kell határozni (az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdésén alapuló következtetés).

71.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a C‑635/16. P. sz. ügyben a következőképpen határozzon: