52014DC0154

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Nyitott és biztonságos Európa: váltsuk valóra!

Bevezetés

Az elmúlt öt évben olyan szakpolitikák jöttek létre, amelyek hozzájárulnak Európa nyitottabbá és biztonságosabbá tételéhez. 2014 júniusában az Európai Tanács stratégiai iránymutatást fog adni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség továbbfejlesztéséhez.

Felismerve, hogy a közös kihívások közös európai válaszokat tesznek szükségessé, a Tanács azon jelentős előrelépésekre építhet majd, amelyek az ambiciózus célkitűzésekkel rendelkező Stockholmi Program 2009-es indulása óta megvalósultak. Az azóta eltelt időben megállapodás született a közös európai menekültügyi rendszerről, amely továbbfejleszti a védelemre szorulókra vonatkozó normákat. A schengeni térséget – az európai integráció egyik legnépszerűbb vívmányát – megerősítették. Megszilárdították a legális migrációs csatornákat; egyértelműbbé váltak a belépés és a tartózkodás feltételei, valamint rögzítették a migránsok közös jogait. A közös vízumpolitika lényeges változásokon ment keresztül, amelyek egyszerűsítették a legális utazók Európai Unióba történő beutazását, és ezáltal hozzájárultak az uniós gazdaság növekedéséhez. Több ország tekintetében eltörölték a vízumkötelezettséget.

A biztonság terén a jogszabályok és a gyakorlati együttműködés immár közös eszközöket biztosít az európai társadalmaknak és gazdaságoknak a súlyos és szervezett bűnözéssel szembeni védelméhez. A fokozott bűnüldözési együttműködés elengedhetetlennek bizonyult a közös fenyegetésekre – például az emberkereskedelemre, a terrorizmusra, a számítástechnikai bűnözésre és a korrupcióra – adott válaszok szempontjából.

Szintén életbe lépett az EU külső migrációs és menekültügyi szakpolitikai kerete, amely lehetővé teszi, hogy az Unió egységesen lépjen fel a szomszédságában és azon túl elhelyezkedő országokhoz fűződő kapcsolataiban, továbbá hozzájáruljon a folyamatban levő ENSZ vezette, illetve állami irányítású, a migráció és fejlesztés témáját érintő kezdeményezésekhez.

A Stockholmi Program elindulása óta lényeges eredmények születtek, ám a munka még korántsem ért véget. Továbbra is sok a tennivaló a meglévő eszközök teljes körű végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása terén. A menekültügyi jogszabályokat egységesen kell átültetni. A közös migrációs politika jogi keretét ki kell teljesíteni, és további erőfeszítésekre van szükség az integráció terén is. A biztonsági kérdéseket a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti bűnüldözési együttműködés javításának szükségességét szem előtt tartva kell kezelni. A jogalkotás és a szakpolitikák eredményességének nyomon követését és értékelését a szakpolitikai ciklus szerves részévé kell tenni.

Az EU és tagállamai új kihívásokkal is szembesülni fognak. Európa egy globalizált és kölcsönösen összekapcsolt világ része, ahol a nemzetközi mobilitás fokozódása várható. Többen szeretnének majd Európába jönni: némelyek ideiglenesen, például turistaként, hallgatóként vagy szolgáltatóként, míg mások véglegesen, a munkavállalás vagy a védelem reményében. Az EU kénytelen lesz szembesülni a demográfiai változásokkal, az urbanizáció problémájával, a társadalmak egyre sokszínűbbé válásával és a munkaerő-piaci hiányokkal. A belügyi szakpolitikákban rejlő összes lehetőséget ki kell aknázni a gazdasági növekedés serkentése és a megfelelő készségekkel rendelkező személyek, valamint a legális utazók Európába vonzása érdekében.

Európa érezni fogja a világ számos részén tapasztalható – és különösen a szomszédságában jelentkező – instabilitás következményeit is. Az olyan események, mint az arab tavasz vagy a jelenlegi szíriai válság, megfelelő és összehangolt intézkedésekért kiáltanak a vegyes migrációs áramlások kezelése terén, és további erőfeszítésekre lesz szükség az újabb tragédiák megelőzése céljából a Földközi-tenger térségében.

A technológia rohamosan fejlődik, új gazdasági növekedési lehetőségeket tár fel, gyökeresen megváltoztatja az emberek egymással való kapcsolattartásának módját és magukat a kapcsolatokat is. Ezek a változások új biztonsági kihívások elé állítanak bennünket. A számítástechnikai bűnözés elhatalmasodó problémát jelent, az emberkereskedelem egyre kifinomultabb módszereket alkalmaz, a határokon átnyúló szervezett bűnözés új formákat ölt és a terrorizmus továbbra is veszélyezteti a biztonságot. Ki kell aknáznunk azokat a technológiai innovációs és a tudományos lehetőségeket, amelyek segítségünkre lehetnek az említett kockázatok kezelésében. Az EU-nak továbbra is ki kell használnia a biztonsági felkészültség és ellenálló képesség szempontjából kulcsfontosságú eszközöket, elsősorban a Horizont 2020 kutatási és fejlesztési program keretében.

Egy egyre inkább a kölcsönös függőségen alapuló világban a belügyeket be kell ágyazni az EU átfogó külpolitikájába, ezáltal megteremtve a harmadik országokkal folytatott megerősített párbeszéd és együttműködés lehetőségét. A belügyek és a külpolitika közötti következetesség és egységesség elősegíti majd a kihívások előrejelzését, az EU célkitűzéseinek sikeresebb megvalósítását, értékeinek terjesztését és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek teljesítését.

Ezeknek a stratégiai megfontolásoknak a kialakítása olyan időszakban történik, amikor Európa fokozatosan kilábal egy mély nyomokat hagyó gazdasági és társadalmi válságból, amely következtében még mindig magas a munkanélküliség és társadalmaink kiszolgáltatottabbak és fogékonyabbak az idegengyűlöletre. A politikai vezetőknek ilyen körülmények között kell sorsdöntő lépéseket tenniük egy nyitott és biztonságos Európa érdekében, ahol az Európai Unió Alapjogi Chartájának megfelelően garantálják az alapvető jogokat, amelyeket az uniós intézmények a jogszabályok elfogadása és végrehajtása során, a tagállamok pedig az uniós jog hatálya alá tartozó tevékenységeik során kötelesek tiszteletben tartani. A belügyi szakpolitikák érvényre juttatják és védelmezik az európai értékeket, lehetővé téve a polgároknak a biztonságos körülmények közötti életvitelt és a társadalmaink gazdag sokféleségéből fakadó előnyökben való részesülést.

E közlemény előkészítése folyamán a Bizottság az érintett szereplők és az érdekelt felek széles körét szólította meg, különösen a 2014. január 29–30-án tartott „Nyitott és biztonságos Európa: mi a következő lépés?” című konferencia keretében, illetve a számos résztvevőt felvonultató nyilvános konzultáció során. Emellett az Európai Parlament, a Tanács, a Régiók Bizottsága és az uniós ügynökségek igazgatótanácsai is tárgyalásokat folytattak jövőbeli szakpolitikáinkról.

A belügyekről szóló eszmecserét tényalapokra kell helyezni. Ebből a célból az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum válogatást mutat be a belügyekről való gondolkodás szempontjából lényeges statisztikai adatokból.

Politikai prioritások

1. Hatékony migrációs és mobilitási szakpolitika

A demográfiai változások, különösen a gazdaságilag aktív népesség csökkenése Európában és az ezzel egyidejűleg bizonyos ágazatokban (főként a műszaki, informatikai és egészségügyi területeken) jelentkező jelentős szakemberhiány visszaveti az EU termelékenységét, és ebből adódóan gazdasági fellendülését is. A szakértelemért és a tehetségekért folytatott, egyre kiélezettebb globális verseny számos tagállam munkaerőpiacán érezteti hatását, és meghatározó tényező lesz Európa gazdasági teljesítménye szempontjából a következő évtized során.

Az elmúlt 15 évben az EU ágazati megközelítést alkalmazott a legális migrációt illetően. Ennek eredményeként egy közös jogi keret jött létre, amely szabályozza a személyek bizonyos kategóriáinak befogadását, rögzíti a jogokat és szankcionálja a jogsértéseket. A keret emellett megerősítette a tagállamok közös elkötelezettségét az integráció és a visszatérés iránt. Most eljött az ideje, hogy mindezt egy egységesebb, közös uniós migrációs szakpolitikában ötvözzük, amely egyúttal figyelembe veszi a rövid és hosszú távú gazdasági igényeket is.

1.1. A migráció és az integráció előnyeinek maximalizálása

Európának jól irányított migrációs politikára van szüksége, amely hatékony hozzájárulást jelent az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiához. Európának új tehetségeket kell vonzania, és talpon kell maradnia a világszintű versenyben. A más szakpolitikai területekkel alkotott szinergiák nagy jelentőséggel bírnak. Az EU-nak gondoskodnia kell az egységességről, például a migrációs és a foglalkoztatási, az oktatási, a fejlesztési és a kereskedelmi szakpolitikák között, valamint lehetővé kell tennie a szolgáltatást nyújtó, magasan képzett szakemberek rövid távú mozgását. A nemzetközi hallgatók vonzása és megtartása csakúgy, mint az oktatásnak a legálisan itt tartózkodó migránsok körében történő népszerűsítése hozzá fog járulni, hogy a jövőben rendelkezésünkre álljanak az uniós munkaerő-piaci igényeknek megfelelő készségek.

A toborzási nehézségeket vagy szakemberhiányt tapasztaló gazdasági ágazatok vagy szakmák eredményesebb feltérképezése érdekében közös igényfelmérést kell készíteni a tagállamokkal, vállalkozásokkal és szakszervezetekkel folytatott, a munkaerő-migráció és a kereskedelmi vonatkozású mobilitás iránti keresletről szóló strukturált párbeszéd keretében. Arra a felismerésre alapozva, hogy a tagállamok igényei eltérhetnek egymástól, hasznos lenne egy uniós szintű koordinációs platform létrehozása, amely biztosítaná, hogy a migráció és a mobilitás valóban kedvező hatást gyakoroljon az EU gazdaságára.

Ezzel párhuzamosan meg kell erősíteni a tagállamokban már jelenleg is legálisan tartózkodó migránsok jelentette potenciál maximalizálására irányuló intézkedéseket, mivel a rájuk vonatkozó foglalkoztatási ráták messze elmaradnak az átlagtól, és sokuk súlyos társadalmi kirekesztettséget tapasztal. A létező munkaközvetítő mechanizmusokat – mint az EURES-t és az uniós „készségkörképet” – tovább kell fejleszteni és ki kell terjeszteni a harmadik országbeli állampolgárokra is. Az indulás előtti intézkedések hasznos segítséget jelenthetnek a migránsoknak a tájékoztatás, a képzés vagy a képesítések elismerése terén – mindazonáltal ezek semmiképp sem tekinthetők az Unióba történő belépés feltételének. Az engedélyek stabilitásának garantálása, illetve az információhoz és a hálózatépítési lehetőségekhez való zökkenőmentes hozzáférés biztosítása által meg kell könnyíteni, hogy a migránsok vállalkozást indítsanak.

További munkára lesz szükség a nyugdíjjogosultság és a szociális jogosultságok hordozhatósága kapcsán, például lehetővé kell tenni, hogy a migráns munkavállalók különböző ágazatok és – akár harmadik – országok viszonylatában is az uniós állampolgárokkal azonos mértékben tudják megőrizni foglalkoztatóinyugdíj-jogosultságukat.

A tehetségek vonzása érdekében az EU-nak továbbra is ösztönöznie és javítania kell a külföldi képesítések és szakismeretek elismerését. Ez egyben a legálisan itt tartózkodó migránsok készségeinek és képesítéseinek megfelelő kiaknázását is elősegíti. Az EU ennek érdekében tárgyalásokat kezdeményezhetne nemzetközi partnereivel. Az Unió vonzerejének növelése jegyében könnyebb és gyorsabb vízumügyi eljárásokat lehetne alkalmazni a hallgatókkal és kutatókkal szemben. 

A migránsok befogadására és jogaira vonatkozó meglévő uniós szabályokat valamennyi tagállamnak hatékony és egységes módon kell végrehajtania. A legális migrációra vonatkozó hatályos jogszabályok értékelése segítene a hiányosságok feltárásában, az egységesség javításában és a meglévő keret hatásának felmérésében. További lépéseket lehetne tenni a befogadás lényegi feltételeinek, valamint a harmadik országbeli állampolgárok jogainak egységes szerkezetbe foglalása és ésszerűsítése terén. Ezáltal közelebb kerülnénk az „egységes migrációs térséghez”, amely a harmadik országbeli állampolgárok Unión belüli mobilitásának megkönnyítését célozza, többek között a nemzeti engedélyek kölcsönös elismerésén keresztül.

Európa sokszínű társadalom, ahol az integráció továbbra is kihívást jelent. A társadalmi kohézió javítása és a migráció előnyeinek maradéktalan kihasználása érdekében meg kell erősíteni a migránsok munkaerő-piaci integrációjára, illetve a befogadó társadalmakba való hatékony integrációjára vonatkozó kötelezettségvállalást. Ezen erőfeszítések részeként nagyobb figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőségre és a migráns nők tekintetében fennálló jelentős foglalkoztatási szakadék kezelésére. Biztosítani kell az egyenlő bánásmódot és a munkaerőpiachoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést. A kiszolgáltatott migránsokat – kiváltképp a nőket, a fiatalokat és a kísérő nélküli kiskorúakat – célzott támogatásban kell részesíteni, és a „gyermek mindenek felett álló érdekét” szem előtt tartó megközelítést a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban át kell ültetni a gyakorlatba. Az integráció terén végrehajtott korábbi munkára építve fel lehetne térképezni a sikeres politikákat, és terjeszteni lehetne a bevált gyakorlatokat. További munkára lesz szükség a kapacitásépítés, valamint az integrációs politikák élén álló helyi és regionális hatóságokkal folytatott együttműködés terén.

1.2. Az illegális migrációra és a visszatérésre vonatkozó hiteles megközelítés

Az illegális migráció megelőzése és visszaszorítása egy jól irányított migrációs rendszer elengedhetetlen része. Az illegális migráció visszaszorítása különféle intézkedések ötvözetét teszi szükségessé. Az illegális migráció gyakran áll összefüggésben az embercsempészettel és az emberkereskedelemmel, és ösztönzést nyer az illegális munkalehetőségeket kínáló munkaadók teremtette keresletből. A megoldás kulcsa a származási és tranzitországokkal folytatott együttműködés, ezért ezt az EU külső tevékenységeinek – köztük a fejlesztési együttműködésnek – szerves részévé kell tenni.

Tanácsos lenne alapos értékelést készíteni az embercsempészetre vonatkozó jelenlegi szabályokról, és egy új, átfogó uniós stratégia segítségével a lehető legtöbbet lehetne kihozni a jelenlegi eszközökből – ezáltal kezelni kell egyrészt az illegális migráció iránti keresletet, másrészt pedig fel kell lépni az érintett bűnszövetkezetekkel szemben. Több megelőző intézkedést – köztük a származási és a tranzitországokban folytatott tájékoztató kampányokat – kell végrehajtani, hogy ráirányítsuk az emberek figyelmét az illegális migrációval összefüggő kockázatokra.

Az Unió változatlanul prioritásként fog tekinteni az önkéntes visszatéréssel kapcsolatos intézkedésekre, és mérlegelni kell az önkéntes visszatérésre és az újrabeilleszkedésre vonatkozó, uniós támogatású intézkedéseket, amelyeket a származási országokkal, a nemzetközi szervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel folytatott szoros együttműködés keretében lehetne megvalósítani.

Ezzel párhuzamosan az EU-nak fenn kell tartania a harmadik országokkal folytatott együttműködést, hogy az Unió területén való tartózkodásra nem jogosult harmadik országbeli állampolgárok hatékony visszatérésének garantálása céljából biztosítsa a harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásokban rögzített, meglévő visszafogadási kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Szükség lehet az egyéb fontos országokkal kötendő új visszafogadási megállapodások mérlegelésére, ugyanakkor ki kell aknázni az uniós külpolitikában rejlő valamennyi meglévő lehetőséget. Az EU-nak továbbra is érvényesítenie kell a közös normákon alapuló visszatérési politikát, amely biztosítja a hiteles és emberséges visszatérést, valamint az alapvető jogok és minden ember méltóságának tiszteletben tartását.

2. Schengen, vízumok és külső határok

2.1. Schengen

Az emberek ellenőrzések nélküli utazását lehetővé tevő schengeni térség létrehozása az európai integráció magja. Az európai polgárok minden évben több mint 1,25 milliárd alkalommal utaznak idegenforgalmi vagy üzleti céllal, vagy hogy meglátogassák barátaikat és rokonaikat – mindezt a belső határok akadálytalan átlépésével tehetik meg Európa-szerte. A szabad mozgás rendkívül népszerű a polgárok körében, és ezzel egyidejűleg hatalmas előnyökkel jár az európai gazdaságra nézve is. A schengeni térséget ki kell teljesíteni. A schengeni kormányzásra vonatkozó, nemrégiben elfogadott változások hatékony végrehajtása kiemelt prioritást élvez. Várhatóan hozzá fog járulni a schengeni államok közötti kölcsönös bizalom erősítéséhez és a visszaélések megelőzéséhez, továbbá megteremti annak lehetőségét, hogy az Unió eljárjon azokban az esetekben, mikor egy tagállam nem tesz eleget a fennhatósága alá tartozó külső határszakasz ellenőrzésére vonatkozó kötelességeinek.

Különös figyelmet kell szentelni a Schengeni Információs Rendszer (SIS-II) zökkenőmentes működésének az emberek biztonságának és szabad mozgásának garantálása érdekében. Ez a feladat a 2012-ben létrehozott, nagyméretű informatikai rendszerekkel foglalkozó uniós ügynökség (EU-LISA) alapvető küldetése. A jelenlegi és jövőbeni belügyi informatikai rendszerek hatékony működésének biztosítását túl az EU-LISA-nak az elkövetkező években az érintett uniós ügynökségekkel alkotott szinergiára kell törekednie az informatikai rendszerek biztonsága és fejlesztése terén.

2.2. A közös vízumpolitika végrehajtásának javítása

A vízumpolitikának arra kell irányulnia, hogy megkönnyítse a legális utazók utazási lehetőségeit és vonzóbb úti céllá tegye a schengeni térséget a harmadik országbeli állampolgárok számára – mindezt a magas szintű biztonság megőrzése mellett. Az EU érdeke, hogy nyitott legyen a látogatókkal szemben, akik hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Itt az ideje kiteljesíteni a közös vízumpolitikát egyrészt a Schengeni Vízumkódex felülvizsgálata által, ami biztosítani fogja a schengeni vízumok egységesebb tagállami feldolgozását, másrészt a Vízuminformációs Rendszer (VIS) egész világra történő kiterjesztésének befejezése által. Meg kell fontolni az állampolgárság helyett az egyének értékelésén alapuló rendszer felé történő elmozdulást, miután megvizsgáltuk egy ilyen politika lehetséges hatásait.

Továbbra is ösztönöznünk kell a helyi konzuli együttműködést és információcserét, hogy ezáltal előmozdítsuk a harmonizáltabb és gyorsabb vízumkiadást. Szintén támogatni kell a schengeni vízumközpontok létrehozását, hogy javítsuk és ésszerűsítsük a vízumkérelmek befogadását és elbírálását célzó tagállami jelenlétet a harmadik országokban.

Az intelligens vízumpolitikának ki kell terjednie az olyan országokról készített jegyzékek rendszeres felülvizsgálatára, amelyek állampolgárai vízumkötelesek. Az EU és a partnerországok közötti szorosabb együttműködés előmozdítása és az emberek közötti személyes kapcsolatok ösztönzése érdekében mérlegelni kell a vízumkönnyítései megállapodásokat azokban az esetekben, amikor a vízumliberalizáció egyelőre nem tűnik valós lehetőségnek. A jelenlegi gyakorlat, miszerint a vízumkönnyítési megállapodásokkal egyidejűleg visszafogadási megállapodásokat is kötnek, hasznosnak bizonyult, és a jövőben is eszerint kell eljárni.

2.3. A külső határok integrált igazgatása

Az évek során jelentős előrelépés történt az EU külső határainak integrált igazgatása felé. A FRONTEX szerepe – felülvizsgált mandátumának köszönhetően – kibővült, ami lehetővé teszi a közös műveletekben, illetve a harmadik országokkal folytatott megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok fokozott támogatását. Az Eurosur szorosabbra fogja fűzni a tagállamok és a FRONTEX közötti együttműködést, hozzájárulva a külső határok igazgatásához és segítve az emberéletek megmentését, különösen a Földközi-tenger térségében. A tengerhajózási biztonságra vonatkozó uniós stratégiával összhangban a tengerhajózás szereplői közötti együttműködést szintén élénkíteni kell.

Az EU-ba érkező emberek növekvő száma és a várható további – elsősorban a légi utasforgalmat érintő – növekedés fényében azonban az EU-nak el kell mozdulnia a modern és hatékonyabb, csúcstechnológiát alkalmazó határigazgatás felé. Meg kell könnyíteni a legális utazók Európába való belépését, ugyanakkor növelni kell a határbiztonságot. Az európai határregisztrációs rendszert és a regisztráltutas-programot magában foglaló intelligens határellenőrzési csomag végrehajtását éppen ezért prioritásként kell kezelni. Megfontolandóak a hatékony határigazgatással kapcsolatos új megközelítések, figyelembe véve az európai határőrizeti rendszer létrehozására vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány eredményeit.

3. A közös európai menekültügyi rendszer a gyakorlatban

Az elkövetkező évek során a menedékkérők számának lehetséges növekedése nyomán az EU komoly kihívásokkal kerülhet szembe a nemzetközi védelem terén. Az összetett és vegyes migrációs áramlások nyomást gyakorolnak a tagállamok reagálási képességére a menedékkérelmek feldolgozását, a kiszolgáltatott csoportok befogadását és kezelését, valamint azok integrációját illetően, akiknek elismerten nemzetközi védelemre van szükségük.

3.1. A közös európai menekültügyi rendszer konszolidációja

Már jóváhagyták a közös európai menekültügyi rendszer jogi keretét, amely a védelemre szorulók számára jobb hozzáférést biztosít a menekültügyi eljárásokhoz és magasabb színvonalú befogadási körülményeket, valamint gyorsabb és megbízhatóbb menekültügyi döntéseket garantál. Ezek után a hatékony átültetésnek és az egységes végrehajtásnak kell következnie, amely lehetőséget teremt arra, hogy a tagállamok megfelelő válaszokat adjanak a nemzetközi védelmi kihívásokra.

Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) fontos szerepet fog játszani ebben a folyamatban, mivel elősegíti majd a menedékkérelmek értékelésének minőségi javulását és a gyakorlatok összehangolását Unió-szerte, többek között a menekültügyi határozatok minőségének nyomon követésén, valamint a származási országra vonatkozó tagállami információk összevonásán keresztül.

Ki kell dolgozni a menekültügyi határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó új szabályokat és a védelem átszállására vonatkozó keretet, összhangban az egész EU-ban érvényes, egységes jogállás kialakítására vonatkozó szerződéses célkitűzéssel. Ez csökkentené az EU-n belüli mozgás akadályait, és előremozdítaná a védelemhez kapcsolódó kedvezmények belső határokon átnyúló transzferét.

3.2. Felelősség és szolidaritás

A felelősségnek és a szolidaritásnak kéz a kézben kell járnia. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak egyrészt teljes mértékben be kell tartaniuk az uniós vívmányokban lefektetett szabályokat, másrészt pedig segítséget kell nyújtaniuk azoknak a tagállamoknak, amelyek menekültügyi rendszerére ideiglenesen nagy nyomás nehezedik.

A nemzetközi védelem kedvezményezettjeinek áttelepítése – amivel kapcsolatban Málta az elmúlt évek során sok tapasztalattal gazdagodott – a szolidaritás egyik formája, amelyet ösztönözni kell. A következő évek során esetleg kialakítandó további szolidaritási forma a menedékkérelmek közös feldolgozása. A befogadási helyszínek és időpontok vészhelyzet esetén történő összevonását szintén érdemes mérlegelni annak biztosítása érdekében, hogy egyik ország se „telítődjön túl” olyankor, amikor másokban kihasználatlan kapacitások állnak rendelkezésre. A tagállamok közötti kiegyensúlyozottabb felelősségmegosztás további módjait a jövőbeni eszmecsere keretében kell feltérképezni.

3.3. Válságmegelőzés és válságkezelés

A Dublini Rendelet rögzíti a korai előrejelző, készenléti és válságkezelési mechanizmust. Az egyes fázisok helyes alkalmazása nagyobb mértékű információáramlást tesz szükségessé a tagállamoktól a Bizottság, illetve az EASO irányába az aktuális helyzetet és az esetlegesen válsághoz vezető hiányosságokat illetően: ez a tagállamok, az uniós küldöttségek, az uniós ügynökségek, a nemzetközi szervezetek és a más források által szolgáltatott információra alapuló kiterjedtebb adatgyűjtést és kockázatelemzést jelent. A tagállami menekültügyi rendszerekben fellelhető hiányosságokat megelőző intézkedések és vészhelyzeti tervezés segítségével kell kiküszöbölni.

Az Unió tömeges beáramlások kezelésére való felkészültségének javítása érdekében értékelést kell készíteni az ideiglenes védelem meglévő keretéről, és ezt a keretet szükség esetén gyakorlatiasabb és rugalmasabb eszközzé kell alakítani.

3.4. A külső kihívások kezelése és az uniós menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférés legális útjai

Az EU külpolitikájának szerves részeként még több erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy magas szintű védelem alakuljon ki a származási és tranzitországokban, valamint egyre kevesebben vágjanak neki a Szaharán, a Földközi-tengeren és más területeken keresztül vezető kockázatos utaknak az Európába érkezés reményében.

Feltétlenül ki kell terjeszteni a meglévő regionális védelmi programok hatókörét (például Észak-Afrikában és Afrika szarvában), és fel kell mérni az új programok indítása iránti igényt. A regionális védelmi programok keretében nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nemzeti hatóságok azon kapacitásának megerősítésére, hogy képesek legyenek kezelni a lakóhelyelhagyást, fogadni tudják a nemzetközi támogatást, valamint kiálljanak a menekültek helyi közösségre gyakorolt kedvező hatása mellett.

Az EU-nak arra kell törekednie, hogy biztosítsa a védelem iránti megalapozott igénnyel rendelkező személyek kontrolláltabb érkezését, ezáltal visszaszorítva az embercsempészet és a tragédiák mértékét.

Az elérhető új finanszírozási forrásoknak köszönhetően az EU-nak az uniós fejlesztési szakpolitikákkal szorosan együttműködve fokoznia kell letelepítési kötelezettségvállalását, ami hosszú távú megoldást jelenthet az ENSZ menekültügyi főbiztosa által védelemre szorulóként meghatározott személyek számára. Az EU letelepítési tevékenysége mindeddig meglehetősen szerény volt. Továbbra is a fejlődő országok fogadják a világ menekültjeinek túlnyomó többségét. Mind a 28 uniós tagállamnak nagyobb szolidaritást kell mutatnia a fejlődő világ fogadó országai iránt a letelepítési feladatokban való részvételen és a nagyobb mértékű felelősségvállaláson keresztül.

A védett belépési eljárások – amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek védelemért folyamodjanak anélkül, hogy esetlegesen szerencsétlen kimenetelű utazásra kellene vállalkozniuk az uniós határ elérése céljából – kiegészíthetnék a letelepítést. Ezen a téren az első lépés a humanitárius vízumokra vonatkozó összehangolt megközelítés és a közös iránymutatások kidolgozása lenne. Megvalósíthatósági tanulmányt lehetne kezdeményezni az EU-n kívüli védelmi kérelmek lehetséges együttes feldolgozásáról, az uniós menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférésre vonatkozó meglévő jog sérelme nélkül.

4. A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés (GAMM) megerősítése

Az európai szabadság, biztonság és jogérvényesülés biztosítását célzó lépésekre az EU-n kívüli események és fejlemények is hatással vannak. A politikai változás és instabilitás, az egyre nagyobb jólétbeli különbségek és az éghajlatváltozás a motorja mind a nagyobb horderejű önkéntes mobilitásnak, mind a kényszerű lakóhelyelhagyásnak, aminek eredményeként nyomás nehezedik az EU külső határaira. Az EU-nak hatékonyabb együttműködést kell folytatnia a szomszédos országokkal keleti és déli irányban egyaránt, illetve a távolabbi országokkal is, hogy kezelni tudják az illegális és kényszerű migráció kiváltó okait. Ennek érdekében az EU-nak változatlanul segítséget kell nyújtania a származási és tranzitországoknak, hogy bővíteni tudják az illegális migráció megelőzésére és a migránscsempészet, illetve az emberkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó, valamint határigazgatási, menekültügyi és befogadási kapacitásaikat.

Az EU-nak meg kell erősítenie a harmadik országokkal fennálló partnerségét a migráció és mobilitás terén, hogy teljes mértékben ki tudja aknázni a GAMM kerete és eszközei által nyújtott lehetőségeket. Különösen a mobilitási partnerségek játszhatnak fontos szerepet az európai munkaerő- és készséghiány problémájának orvoslásában, illetve a kereskedelemmel összefüggő mobilitás ösztönzésében. A vízumkönnyítési párbeszédek folytatása és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítése szintén hozzájárulhat az EU gazdasági növekedésének serkentéséhez és a harmadik országok fejlődéséhez.

A GAMM harmadik országokban érvényesülő hatásainak fokozását ezért prioritásnak kell tekinteni. A külkapcsolatokat érintő aggályokat és prioritásokat a célkitűzések és fellépések meghatározásakor megfelelően érvényre kell juttatni. A különböző érdekelt felek közötti együttműködés elengedhetetlenül szükséges. Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – és egyúttal az uniós küldöttségek – kapacitásait maradéktalanul ki kell aknázni az uniós fellépés hatékonyságának és egységességének biztosítása érdekében.

Az EU migrációs és fejlesztési napirendje keretében figyelmet kell fordítani a dél–dél irányú migráció fejlesztési hatásainak maximalizálására, a migrációs szakpolitika nemzeti fejlesztési és szegénységcsökkentési tervekbe történő beágyazására, a politikák fejlesztési célú koherenciájának megerősítésére, valamint a visszatérő migránsokat érintő újrabeilleszkedési intézkedések ösztönzésére. A jól irányított migráció biztosítását célzó effajta együttműködés lényeges előnyökkel járhat a származási országok fejlődésére nézve.

Az EU-nak intenzívebb kapcsolatot kell ápolnia a szomszédságpolitikai országokkal migrációs, mobilitási és biztonsági témájú párbeszédek folytatása, továbbá mobilitási partnerségek megkötése és végrehajtása révén. Gondoskodni kell róla, hogy a Marokkóval 2013-ban, Tunéziával pedig 2014-ben aláírt ilyen partnerséget maradéktalanul végrehajtsák. Az EU-nak továbbra is erőfeszítéseket kell tennie a regionális migrációs párbeszédfolyamatok, illetve a szomszédságpolitikán túli kiemelt országokkal fennálló kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában, ugyanakkor fenn kell tartania az emberi jogok, a demokrácia és az alapvető értékek, valamint a jó kormányzás érvényesülését célzó támogatását.

5. A védelmet nyújtó Európa

Az EU 2010-ben fogadta el az első uniós belső biztonsági stratégiát és az azt kísérő cselekvési tervet. A stratégia kiemelt területekre összpontosít, amelyeken az uniós szintű közös fellépés képes kezelni a fő biztonsági kockázatokat, és hozzáadott értéket jelent a tagállami erőfeszítések szempontjából. Felismeri a biztonság megszilárdításának, ugyanakkor az alapvető jogok – köztük a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jog – teljes mértékű tiszteletben tartásának szükségességét. Az öt kijelölt stratégiai célkitűzés a következő: 1. a nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése, 2. a terrorizmus, a radikalizálódás és a toborzás megelőzése, 3. a virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára, 4. a biztonság megerősítése a határigazgatás útján, valamint 5. Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása. Ezek a célkitűzések továbbra is érvényesek. Mindazonáltal a folyamatosan alakuló kihívásokra való tekintettel a Bizottságnak, a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek együttesen kell munkálkodniuk a belső biztonsági stratégia megújított változatának kidolgozásán és a 2015–2020 közötti időszakra kitűzött célokhoz tartozó fellépések felülvizsgálatán. A megújított belső biztonsági stratégiának a megelőzésen és bűnüldözésen alapuló megközelítést kell érvényesítenie, továbbá ösztönöznie kell a belügyek és a belső biztonsággal összefüggő más politikaterületek – így a közlekedés, a belső piac, a vámunió, a kutatás és fejlesztés, a digitális piac, a polgári védelem és a külkapcsolatok – közötti erősebb szinergiákat. A biztonság terén folytatott kutatásokat a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram finanszírozza. A következő programra, a Horizont 2020-ra nézve fokozott erőfeszítéseket irányoztak elő. Az EU a stratégiai biztonsági prioritások megvalósítása érdekében változatlanul támogatni fogja az európai biztonsági ágazatot.

5.1. A nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése

A szervezett bűnözői csoportok elterjedése az EU gazdaságában biztonsági kockázatot jelent. A határokon átnyúló dimenziójú súlyos bűncselekmények – például a korrupció, az emberkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem, a fegyverkereskedelem és más illegális árukereskedelem, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolása – rendkívül káros hatásúak az áldozatokra és a társadalom egészére egyaránt. Az ilyen fenyegetések száma nagyságrendileg növekszik. A szervezett bűnözés egyre rugalmasabb, és Európa határain belül és kívül egyaránt kifejti tevékenységét. Továbbra is fontos kockázati tényező az EU belső biztonságára nézve, és a harmadik országokra is destabilizáló hatással lehet.

Az EU-nak folytatnia kell a helyzethez való alkalmazkodást, határozottabb válaszokat kell adnia ezekre a kihívásokra, és össze kell hangolnia az Unión belül és az Unión túl végzett tevékenységeit. Ehhez az erőfeszítéshez kulcsfontosságú a tagállami hatóságok közötti operatív együttműködés, amely a szervezett és súlyos bűnözésre vonatkozó uniós szakpolitikai ciklus keretében uniós szinten elfogadott prioritásokra összpontosul. El kell mélyíteni a kölcsönös bizalmat, és fokozni kell az uniós alapokon, illetve ügynökségeken keresztül támogatásban részesülő közös nyomozócsoportok és egyéb közös műveletek alkalmazását. Meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e uniós beavatkozásra annak biztosítása érdekében, hogy a nyomozási technikákra vonatkozó eltérő nemzeti szabályok ne gátolják a közös nyomozócsoportok gyakorlati együttműködését.

Élénkíteni kell a tagállami bűnüldöző hatóságok és az érdekelt uniós ügynökségek közötti, valamint az uniós ügynökségek egymás közötti információcseréjét, ezáltal teljes mértékben kiaknázva a meglévő uniós eszközök adta lehetőségeket. Az Europol uniós szintű információcsere-csomópontként betöltött szerepét a tagállamokkal, az OLAF-fal és a FRONTEX-szel folytatott szoros együttműködés keretében meg kell erősíteni. Valamennyi tagállamnak egyablakos ügyintézési pontokat kell létrehoznia, figyelembe véve a vonatkozó vámügyi együttműködési keretet. Az információcsere-rendszereket interoperábilisabbá lehetne tenni, az európai közigazgatások közötti átjárhatósági megoldásokról szóló program tágabb keretében elért eredmények figyelembevételével.

A gyakorlati együttműködés elősegítése érdekében tovább kell fejleszteni a bűnüldöző hatóságok személyzetének uniós szintű képzését. Az elkövetkező évek során teljes körűen végre kell hajtani az európai bűnüldözési képzési rendszert, hogy a bűnüldözés különböző területein dolgozó tisztviselők, a határőrök és a vámtisztviselők közül minél többen ki tudják használni annak előnyeit.

Ezzel egyidejűleg az EU-nak fokoznia kell az áldozatok és a társadalom szempontjából legkárosabb bűncselekményekre irányuló, célzott erőfeszítéseit. A korrupció aláássa a demokráciába vetett bizalmat, ártalmasan hat a belső piacra, visszaveti a külföldi befektetéseket, adóbevételektől fosztja meg a hatóságokat és könnyű terepet kínál a bűnszervezetek működéséhez. A korrupció hatékonyabb kezelése érdekében a tagállamoknak követniük kell az uniós antikorrupciós jelentésben megfogalmazott javaslatokat. Hasonló jelentés közzétételét az elkövetkező években is tervezik. Az antikorrupciós intézkedéseket egyértelműbben hozzá kell kapcsolni az uniós szakpolitikai területekhez, és az uniós finanszírozásnak az intézményi és adminisztratív kapacitásépítést is támogatnia kell. Szorosabbra kell fűzni az uniós intézmények, a tagállamok és a nemzetközi szervezetek közötti együttműködést.

A bűnszervezeteket az illegális kereskedelemből, a korrupcióból, illetve a pénzügyi és egyéb bűncselekményekből származó rendkívüli nyereség motiválja. Többet kell tenni az ösztönzők felszámolása, valamint annak megelőzése érdekében, hogy a bűncselekményekből származó nyereség beszivárogjon a legális gazdaságba. A bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelvet a tagállamoknak késedelem nélkül át kell ültetniük és végre kell hajtaniuk. A vagyon-visszaszerzési hivataloknak, a bűnüldözési, bírói és közigazgatási hatóságoknak (mint például az adó– vagy engedélyezési hatóságoknak) fokozniuk kell együttműködésüket a pénzeszközök eredményesebb felkutatása érdekében. A pénzmosás segít a bűnözői csoportoknak a bűncselekményeikből származó bevételeik elrejtésében. A pénzügyi rendszerrel való visszaélések megelőzése érdekében mihamarabb el kell fogadni, át kell ültetni és végre kell hajtani a negyedik pénzmosási irányelvről szóló javaslatot, továbbá mérlegelni kell a pénzmosás elleni uniós büntetőjogi jogszabályok szükségességét.

Az emberkereskedelem egyre növekvő fenyegetést jelent. Az EU a 2012–2016 közötti időszakra az emberkereskedelem felszámolására irányuló uniós stratégiát fogadott el, valamint egy irányelvet, amelyet minden további késedelem nélkül teljes egészében át kell ültetni és végre kell hajtani. A stratégia végrehajtását ki kell teljesíteni, beleértve annak harmadik országokbeli emberkereskedelemre vonatkozó elemeit is. Ki kell dolgozni a 2016 utáni időszakra szóló stratégiát, amely kiterjed többek között a megelőzésre, az áldozatoknak való segítségnyújtásra, a biztonságos visszatérésre és újrabeilleszkedésre, valamint az internet szerepére. Meg kell vizsgálni az arra vonatkozó igényt, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szolgáltatások szándékos igénybevételét. A felsorolt célok elérése érdekében meg kell hosszabbítani az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának mandátumát.

Az illegális kábítószer-kereskedelem rendkívül jövedelmező vállalkozás a bűnszervezetek számára. 2013-ban az Europol és a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) együttesen elkészítették az első „kábítószer-piaci jelentést”, amely rámutatott az új pszichoaktív anyagok terjedésére. A Bizottság jogalkotási javaslatot terjesztett elő, amely lehetővé teszi az ilyen anyagok piacról való gyors kivonását, amennyiben azok károsak az egészségre, ugyanakkor tiszteletben tartja a legitim ipari és kereskedelmi felhasználásukat. Ezt a jogszabályt szintén el kell fogadni és végre kell hajtani a kábítószer elleni uniós stratégiában felvázolt, kiegyensúlyozott megközelítés részeként.

A gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása életre szóló károsodást okoz az áldozatoknak. Az online kizsákmányolás elleni uniós irányelvet sürgősen át kell ültetni és végre kell hajtani. A gyermekek szexuális bűncselekményektől való védelmének jelentőségét jobban kell hangsúlyozni a többi uniós szakpolitikai területen, és meg kell vizsgálni az átfogó uniós stratégia szükségességét.

A lőfegyverekhez kapcsolódó erőszak továbbra is súlyos sérüléseket okoz és emberéleteket követel EU-szerte, így többet kell tenni az illegális lőfegyver-kereskedelem problémájának orvoslása érdekében. A lőfegyverek eladására és Unión belüli transzferére vonatkozó meglévő uniós jogszabályok felülvizsgálata a fokozottabb bűnüldözési gyakorlati erőfeszítésekkel párosítva visszaszorítaná a lőfegyverek illegális használatát és kereskedelmét.

Végül folytatni kell a bűnüldözési információk harmadik országokkal való megosztására vonatkozó meglévő megállapodások és rendelkezések hatékonyságának felülvizsgálatát, és szükség esetén tovább kell fejleszteni ezeket a szabályokat. Az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) egyre kiterjedtebb használatát mind a harmadik országokban, mind a tagállamokban az uniós szintű új szabályozási keret összefüggésében kell kezelni, ami biztosítja az adatvédelem magas szintjét a PNR-adatok EU-n belüli feldolgozása és az Unióból harmadik országokba történő továbbítása során egyaránt. Legfőbb ideje, hogy végre elfogadják és a gyakorlatban is bevezessék az uniós PNR-eszközt. Az adatok megőrzéséről szóló irányelvet ugyancsak felül kell vizsgálni az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv áttekintésével és az adatvédelmi keretről folytatott tárgyalások figyelembevételével egyidejűleg.

5.2. A terrorizmus, a radikalizálódás és a toborzás megelőzése

Az elmúlt években számos terrortámadás történt, amelyeket főként egyének vagy kisebb csoportok követtek el, ennek ellenére több közülük nagyon is súlyos következményekkel járt. A terrorizmus és az erőszakos szélsőségek veszélye az elkövetkező években is komoly kihívás elé fogja állítani az EU-t. Aggasztó tendencia rajzolódik ki arról, hogy elsősorban fiatalok más országokba, például Szíriába mennek, hogy külföldi fegyveresekké képezzék ki őket. Ottlétük alatt némelyek terroristacsoportokkal kerülnek kapcsolatba. Ők visszatérésükkor komoly biztonsági kockázatot jelenthetnek az EU-ra nézve.

Az erre adandó válasz nem lehet más, mint a terrorizmus megelőzése – az Európai Unió terrorizmus elleni stratégiájával összhangban – és a terrorizmusba torkolló radikalizálódás kezelése. Határozottabban és átfogó módon kell fellépnünk az erőszakos szélsőségek és a terrorizmus ellen, figyelembe véve azok belső és külső dimenzióját is. A radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia tervezett megújítása kulcsfontosságú lesz a további munka irányának kijelölésében. A Bizottság javaslatának megfelelően a szélsőséges környezetből kitörni akaró emberek támogatására, a helyi szereplők képzésére, a helyi közösségekkel való együttműködésre, az online radikalizálódás elleni, magánszektorral folytatott együttműködés javítására, illetve a belső fellépések és a külső tevékenységek jobb összehangolására kell helyezni a hangsúlyt. Az erőszakos szélsőségek elleni küzdelmet továbbra is be kell ágyazni a harmadik országoknak nyújtott uniós fejlesztési és biztonsági támogatásba, amely kiterjed az oktatás, a civil társadalom, a nemek közötti egyenlőség, a kormányzás és a média különböző aspektusaira is.

Ezen erőfeszítések elősegítése érdekében meg kell erősíteni az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózatot, és olyan tudásközponttá kell fejleszteni, amely összegyűjti a bevált gyakorlatokat és hatékonyabban hangolja össze a gyakorlati szereplők munkáját.

Az EU hozzájárul a tagállamok bűnüldözési hálózatépítési kezdeményezéseihez, valamint a terrortámadások kezeléséért felelős bűnüldöző hatóságoknak szóló képzés és gyakorlatok javításához. Az ATLAS – a terrorellenes beavatkozó erők uniós hálózata – 2013-ban végrehajtotta az eddigi legnagyobb uniós műveletet. Ezt a munkát tovább kell vinni több művelet végrehajtásával, mind operatív, mind stratégiai szinten. Az elkövetkező évekre nézve a jobban képzett és interoperábilisabb erők rendelkezésre állását kell célul kitűzni.

Az EU már jóváhagyta azt a jogszabályt, amely megnehezíti a hozzáférést a robbanóanyagok előállításához szükséges prekurzorokhoz. Most arról kell gondoskodnunk, hogy ennek végrehajtása hatékony módon történjen. Ugyancsak előtérbe kell helyezni a kémiai, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagok, valamint a robbanóanyagok összefüggésében folytatott munkát.

A terrorizmusellenes koordináció kapcsán figyelembe kell venni a Lisszaboni Szerződés nyomán életbe lépett új intézményi struktúrákat, köztük a főképviselő/EKSZ munkájának támogatását az uniós külkapcsolatok – különösen az EU és a harmadik országok közötti kommunikáció fellendítése – terén.

5.3. A virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára

Társadalmaink egyre növekvő mértékben függenek az internettől. Éppen ezért biztonságos és megbízható rendszerek kiépítésére van szükség, hogy az emberek és a vállalkozások maradéktalanul ki tudják aknázni az internet kínálta lehetőségeket. Kulcsfontosságú garantálni az elektronikus fizetések lebonyolításának biztonságos módját. Ugyanakkor újabb és újabb kihívások merülnek fel, köztük az elektronikus pénz használata és olyan online platformok igénybevétele kapcsán, amelyek megkönnyítik a szervezett és súlyos bűnözés számos formáját. Az informatikai támadások száma az elkövetkező években várhatóan emelkedni fog, annak ellenére, hogy fontos intézkedések történtek a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó képesség javításáért és a kiberbiztonság megerősítéséért.

Bővíteni kell a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó operatív kapacitásokat. Az EU az Europolon belül létrehozta a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központot (EC3). A Központ értéke már működésének első évében bebizonyosodott: támogatást nyújtott a tagállamok által kezdeményezett, a bűncselekmények széles körét érintő nyomozásokhoz, a csalástól kezdve egészen a gyermekek online szexuális zaklatásáig. A Bizottság változatlanul támogatni fogja az EC3 továbbfejlesztését, mivel ez jelenti a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem fókuszpontját Európában. Az EU leghangsúlyosabb feladatainak egyike a tagállamoknak történő segítségnyújtás lesz a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó kapacitásaik bővítésében. Ideális esetben minden tagállamnak saját számítástechnikai bűnözés elleni központtal kellene rendelkeznie.

Stratégiai szinten összehangoltabb uniós válaszokra van szükség. Az EU első kiberbiztonsági stratégiáját azzal a céllal fogadtuk el, hogy létrehozzuk a világ legbiztonságosabb online környezetét. Ezt az elképzelést most át kell ültetni a gyakorlatba.

A stratégia elismeri a fokozottabb nemzetközi együttműködés iránti igényt is, mind stratégiai, mind operatív szinten. Ebben a tekintetben az USA-val a 2010-es csúcstalálkozón kötött, egy kiberbiztonsággal és számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó munkacsoport felállításáról szóló megállapodás hasznosnak bizonyult a konkrét eredmények elérése, különösen az EU és az USA által életre hívott, az online szexuális zaklatás elleni globális szövetség szempontjából. Ez a szövetség jelenleg a világ 52 országát fogja össze, és ösztönzőleg hathat a jövőbeni kezdeményezésekre. Az EU-nak biztosítania kell a folyamatos előrelépéseket, és más országokat is a szövetséghez való csatlakozásra kell bátorítania.

Az EU már megállapodott a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó szigorúbb jogszabályokról, amelyeket záros határidőn belül végre kell hajtani. Az e területen megvalósított hatékony fellépéshez elengedhetetlen a magánszférával folytatott együttműködés javítása. Emellett a kibertérre vonatkozó joghatóságot is tisztázni kell. Ebben az összefüggésben az Európai Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló budapesti egyezménye továbbra is fontos szerepet tölt be a globális együttműködésben, és az egyezményhez eddig nem csatlakozott tagállamoknak mihamarabb ratifikálniuk kell a dokumentumot.

5.4. A biztonság megerősítése a határigazgatás útján

Az alapvető jogok teljes mértékű tiszteletben tartására épülő, egységes és magas színvonalú határbiztonság és határőrizet elengedhetetlenül szükséges. A határigazgatási politikák kiemelt szerepet játszanak a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépésben és a magas szintű biztonság fenntartásában.

Az integrált határigazgatási stratégiát a jelenlegi szakpolitikai eszközök végrehajtása során szerzett tapasztalatokra építve korszerűsíteni kell. Az EU-nak fel kell mérnie, miként lehetne ötvözni a jelenlegi rendszereket és platformokat, és a határőrség és a határokon dolgozó egyéb hatóságok közötti nemzeti szintű együttműködés szorosabbra fűzésére kell törekednie a biztonság növelése érdekében.

Az áruk mozgását illetően a Bizottság 2013-as közleménye nyomán 2014-ben előterjesztik a vámügyi kockázatkezelésre és az ellátási lánc biztonságára vonatkozó stratégiát. Ez a kezdeményezés hatékonyabb kockázatkezelést tesz lehetővé azáltal, hogy javítja az ellátási láncra vonatkozó adatok hozzáférhetőségét és felhasználását, megerősíti a nemzetközi szintű együttműködést és koordinációt a vámhatóságok között, illetve az egyéb bűnüldöző szervekkel és nemzetbiztonsági szolgálatokkal, valamint bővíti a tagállami és uniós szintű kapacitásokat az ellátási lánccal kapcsolatos kockázatok integráltabb és következetesebb uniós kezelése érdekében.

5.5. Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének fokozása

Az EU számottevően növelte a természeti vagy ember által okozott katasztrófák megelőzésére, az ezekre való felkészülésre és kezelésükre vonatkozó kapacitását. Most arra helyezi majd a hangsúlyt, hogy az életbe léptetett rendszerek ténylegesen működjenek is. Az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ szolgáltatóként, valamint a jelentős katasztrófákra adott válaszintézkedések koordinációs platformjaként kezdte meg tevékenységét.

A fő kihívás az lesz, hogy maradéktalanul végrehajtsák az új polgári védelmi jogszabályokat, amelyek körvonalazzák az e területen előirányozott uniós munkát. A jelentős válságokra adott válaszintézkedéseket keretbe foglaló szolidaritási klauzula alkalmazásának módjaira vonatkozó megállapodás egyelőre még várat magára. Az EU törekedni fog arra, hogy a katasztrófavédelmi megfontolások más szakpolitikai területeken és alapokban is érvényre jussanak, valamint a tudomány és az innováció markánsabban jelenjen meg a katasztrófavédelemben.

Kezelni kell az operatív kihívásokat, mint például a berendezések és kommunikációs rendszerek interoperabilitását, és több erőfeszítést kell tenni a képzés és a gyakorlatok terén.

5.6. A belső biztonság kiépítése globális összefüggésben

Az európai belső biztonság az EU határain túli fellépést is magában foglalja a partner harmadik országokkal folytatott együttműködés keretében. Többek között a radikalizálódás, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem tesz szükségessé ilyen együttműködést.

Az instabilitás mértéke számos harmadik államban fenyegeti a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok érvényesülését, ugyanakkor az EU-ra is jelentős kihatással lehet. A belső biztonsági kérdéseket következetesebben az EU külpolitikájának részeként kell kezelni, és hozzá kell kapcsolni az uniós támogatási és együttműködési programokhoz, illetve a nemzetközi együttműködés terén használatos más szakpolitikai eszközökhöz. Ezt a bűnüldözési kapacitásépítés támogatásán, képzések biztosításán vagy az ismeretek és a bevált gyakorlatok megosztásán keresztül kell megvalósítani. Az EU szorosabbra fogja fűzni a partnereivel folytatott fejlesztési együttműködést, ezzel támogatva az emberi jogok védelme, a jogállamiság, valamint egyes kormányzási alapelvek – így az átláthatóság, a részvétel és az elszámoltathatóság – megszilárdítására irányuló erőfeszítéseket.

Az EU-nak folytatnia kell a partnereivel való együttműködést mind nemzeti, mind regionális szinten egy közös biztonsági napirend kialakítása céljából, feltérképezve a tagállamokkal és az egyéb donorokkal alkotott szinergiákat és koherenciát. Annak érdekében, hogy a belügyekre vonatkozó stratégiai prioritások a nemzetközi napirendben is tükröződjenek, még tovább kell fokozni az EKSZ-szel folytatott együttműködést.

Következtetés

A szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés garantálása az Európai Unió kulcsfontosságú célkitűzése. 1999 óta, vagyis az Amszterdami Szerződés hatálybalépése és a tamperei program elfogadása óta, sokat tettünk az alapvető jogok tiszteletben tartására épülő és az európai polgárok érdekeinek szolgálata iránti elkötelezettségen alapuló, nyitott és biztonságos Európa védelme érdekében. A jövőbeni munka során a jogszabályok végrehajtását és az eddigi eredmények megszilárdítását csakúgy, mint a szorosabb gyakorlati együttműködést kell prioritásként kezelni. A jogszabályok és szakpolitikák hatékonyságának nyomon követése és értékelése lehetővé fogja tenni tevékenységeink „finomhangolását”, és az uniós finanszírozás stratégiai felhasználása révén még inkább az uniós prioritásokra lehet majd összpontosítani, összhangban az uniós intézmények intelligens szabályozás iránti kötelezettségvállalásával. A jövőbeni munkát változatlanul a polgárközpontú megközelítésnek kell vezérelnie.

Ezzel egyidejűleg figyelmünket az előttünk álló lehetőségekre és kihívásokra kell irányítanunk. Mindenki számára egyértelművé kell tenni, hogy az Európai Parlamentnek, a tagállamoknak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/EKSZ-nek, az uniós ügynökségeknek és a számos további szereplőnek még szorosabban össze kell fogniuk, hogy képesek legyünk hatékonyan reagálni a változó körülményekre. Ez a közlemény ezen kihívások áttekintésére törekszik, és felvázolja mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a Bizottság napirendre szeretne tűzni az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott tárgyalásai során, és amelyeket az Európai Tanácsnak is szem előtt kell tartania a 68. cikk szerinti stratégiai iránymutatások meghatározásakor.