52018BP1315

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52018BP1315 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52018BP1315

Az Európai Parlament (EU) 2018/1315 állásfoglalása (2018. április 18.) a Bizottság 2016. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről

HL L 248., 2018.10.3, p. 71–102 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

ELI: http://data.europa.eu/eli/res/2018/1315/oj

HTML

PDF

Official Journal

3.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/71

AZ EURÓPAI PARLAMENT (EU) 2018/1315 ÁLLÁSFOGLALÁSA

(2018. április 18.)

a Bizottság 2016. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről

AZ EURÓPAI PARLAMENT,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

—	tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1),

—	tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017) 365 – C8-0299/2017) (2),

—	tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az intézmények válaszaival együtt (3),

—	tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (4)

—	tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2018. április 18-i határozatára (5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

—	tekintettel a 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásra (05940/2018 – C8-0042/2018),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

—	tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

—	tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0130/2018),

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.	mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.	mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2018. április18-i határozatának;

I. rész A Számvevőszék 21/2016. számú, „Uniós előcsatlakozási támogatás az adminisztratív kapacitás erősítése érdekében a Nyugat-Balkánon: metaellenőrzés” című különjelentése

üdvözli a Számvevőszék metaellenőrzés formájában készült különjelentést, amely átfogó tájékoztatást nyújt arról, hogy a Bizottság miként kezelte az előcsatlakozási támogatást Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, Montenegróban és Szerbiában, és megjegyzéseit, illetve ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak nehéz politikai környezetben kell tevékenykednie és sok hiányossággal szembesül a kedvezményezettek közintézményeiben, ilyenek például a túlzott a bürokrácia, a jelentős mértékű személyzeti fluktuáció, az alacsony hatékonyság, az elszámoltathatóság hiánya és a korrupció;

felhívja valamennyi érdekelt felet, hogy fordítsanak különös figyelmet az olyan minőségi nemzeti stratégiák, illetve nemzeti és regionális programok meghatározására, amelyek világos, reális és mérhető célkitűzéseket foglalnak magukban, valamint alakítsanak ki szorosabb kapcsolatot a programoknak a kedvezményezett országokban való megtervezése, illetve e stratégiák és a szükségletelemzések között;

támogatja a nyugat-balkáni országok hatóságainak azon törekvéseit, hogy folytatják erőfeszítéseiket a jó kormányzás kulcsfontosságú területein és közigazgatásaik reformja irányába, többek között a pénzügyi ellenőrzés terén a közpénzgazdálkodással összefüggésben; felkéri valamennyi szereplőt, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a közpénzgazdálkodási reform végrehajtásának koordinálását célzó stratégiák kidolgozása és megszilárdítása érdekében;

alapvető fontosságúnak tekinti a feltételesség elve alkalmazásának megerősítését, különösen a kedvezményezett azon képességének előzetes ellenőrzését, hogy konkrét, mérhető módon végre tudja-e hajtani azt, amit egy kiváló minőségű projekt megkövetel;

sajnálja, hogy a közigazgatási reform és a jogállamiság megerősítését célzó, uniós finanszírozású projektek körülbelül fele nem volt fenntartható; hangsúlyozza a fenntarthatóság fejlesztésének fontosságát, különösen az igazgatási kapacitás megerősítését célzó projektek esetében; sajnálja, hogy a fenntarthatóság sok esetben olyan eredendő tényezők miatt nem volt biztosított, mint a költségvetési eszközök és a személyzet, de mindenekfelett a kedvezményezett részéről a politikai akarat hiánya az intézmények megreformálására; felhívja a Bizottságot, hogy építsen a sikeres és számszerűsíthető hozzáadott értékkel bíró projektek eredményeire, valamint biztosítsa a projektek fenntarthatóságát és életképességét azáltal, hogy a projektek előfeltételeként határozza meg ezeket a második előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA II.) végrehajtásakor;

úgy véli, hogy van még tennivaló ahhoz, hogy bizonyos kulcsfontosságú területeket – a jogállamiság tiszteletben tartása, közigazgatási reform és jó kormányzás – uniós színvonalra emeljenek; véleménye szerint az e területeknek nyújtott támogatásnak nagyobbnak, hatékonyabbnak és fenntarthatóbbnak kell lennie a bővítési stratégiával és a politikai kritériumokkal való szoros kapcsolat miatt;

felhívja a Bizottságot, hogy elsődlegesen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, az ügyészségek ösztönzésére, valamint az átláthatósági és feddhetetlenségi követelmények közigazgatáson belüli kidolgozására összpontosítson; megismétli, hogy fenntartható eredmények elérése érdekében e téren folyamatosabb és szigorúbb stratégiára, valamint határozottabb politikai kötelezettségvállalásra van szükség a nemzeti hatóságok részéről;

II. rész A Számvevőszék 24/2016. számú, „Jobban kell törekedni a kohéziós politikában alkalmazott állami támogatási szabályok megismertetésére és betartatására” című különjelentése

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

10.

megelégedéssel állapítja meg, hogy a Bizottság az ajánlások túlnyomó többségét végre fogja hajtani;

11.

hangsúlyozza, hogy valamennyi érintett főigazgatóságnak, különösen a DG COMP-nak és a DG REGIO-nak hozzáféréssel kell rendelkeznie a Bizottság szolgálatainak birtokában lévő valamennyi adatbázishoz, hogy eredményesen tudják ellátni feladataikat;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy visszautasította a 4. ajánlás b) pontjának végrehajtását, mivel ez veszélyeztetheti az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét;

13.

el tudja fogadni, hogy a Bizottság elzárkózik a 4. ajánlás d) pontjának gyakorlatba ültetésétől, mivel a tagállamok által választott alternatív módszerek ugyanolyan eredményesek, mint a csekély összegű támogatások figyelemmel kísérésére szolgáló központi nyilvántartás; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ez valóban így legyen;

14.

meggyőződése, hogy alapvetően fontos, hogy a tagállamokban érvényesüljön a jogbiztonság az alkalmazandó állami támogatási szabályokat illetően, mielőtt nagy projekteket hajtanának végre, mivel az egyértelmű és koherens szabályok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e területen csökkenjen a hibaarány;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a tagállami ellenőrző hatóságok előtt ismertek legyenek az alkalmazandó állami támogatási szabályok, és hogy ellenőrizzék azokat, mielőtt beküldenék éves kontrolljelentéseiket;

16.

ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a DG COMP és a DG REGIO 2015 márciusában közös állami támogatási cselekvési tervről állapodott meg; megállapítja, hogy a cselekvési terv eredetileg hat intézkedést ölelt fel, amelyek célja a figyelemfelkeltés és a szakismeretek növelése valamennyi tagállamban az állami támogatások területén: ilyen a bevált gyakorlatok feltérképezése és terjesztése, az állami támogatások szakértői számára nyújtott képzések, országspecifikus műhelytalálkozók, szemináriumok szakértők számára, a kérdések és válaszok adatbázisának (ECN-ET86 hálózat) továbbfejlesztése és egy állami támogatásra vonatkozó információkat tartalmazó adatbázis kifejlesztése; a Bizottság 2016-tól kezdődően képzési modult is indított a témában;

17.

üdvözli továbbá, hogy 2016 januárjáig a DG COMP Bulgáriában, Horvátországban, a Cseh Köztársaságban, Romániában és Szlovákiában további képzéseket szervezett az állami támogatás és az infrastruktúrák témájában;

18.

támogatja a Számvevőszék javaslatát egy központi uniós szintű adatbázis létrehozására, amelyben az érintett tagállami hatóságok beazonosíthatják azokat a vállalkozásokat, amelyekkel kapcsolatban állami támogatás visszafizetésére vonatkozó felszólítás van érvényben, és nyomon követhetik a visszafizettetési eljárások állapotát; úgy véli, hogy egy ilyen adatbázis fontos szerepet játszhat a jövőbeli kockázatelemzések során;

III. rész A Számvevőszék 29/2016. számú, „Egységes felügyeleti mechanizmus – Ígéretes kezdet, de fejlesztésre van szükség” című különjelentése

19.

Emlékeztet az alábbi jogalapokra:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 287. cikkének (1) bekezdése: „(1) A Számvevőszék megvizsgálja az Unió összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja az Unió által létrehozott valamennyi szerv, illetve hivatal minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki.

A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Ez a nyilatkozat az Unió tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékelésekkel egészíthető ki.”

A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 27. cikke (az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt 4. jegyzőkönyv): „27.1. Az EKB és a nemzeti központi bankok beszámolóit a Kormányzótanács által javasolt és a Tanács által jóváhagyott, független külső könyvvizsgálók ellenőrzik. A könyvvizsgálók jogosultak az EKB és a nemzeti központi bankok valamennyi könyvét és számláját megvizsgálni, valamint ügyleteikről teljes tájékoztatást kapni.

27.2.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének rendelkezéseit csak az EKB ügyvezetése hatékonyságának vizsgálatára kell alkalmazni.”

Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013/EU tanácsi rendelet (7) 20. cikkének (1) és (7) bekezdése: „(1) E fejezetnek megfelelően a rendelet végrehajtása tekintetében az EKB elszámolási kötelezettséggel tartozik az Európai Parlament és a Tanács felé. (7) Amikor az Európai Számvevőszék a KBER és az EKB alapokmánya 27.2. cikkének megfelelően megvizsgálja az EKB ügyvezetésének hatékonyságát, figyelembe veszi az e rendelet szerint az EKB-ra ruházott feladatokat is.”

20.

egyetért a Számvevőszék megállapításaival, és üdvözli, hogy az EKB elfogadta a Számvevőszék ajánlásait (8);

21.

aggályának ad azonban hangot az Európai Unió Legfőbb Ellenőrzési Intézményei Kapcsolattartó Bizottságának jelentésében foglaltak kapcsán, amelyben összehasonlították a 28 nemzeti legfőbb ellenőrző intézmény közül 27-nek a bankfelügyeletek feletti ellenőrzési jogait; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ennek eredményeképpen született nyilatkozat rámutatott arra, hogy ellenőrzési hézag alakult ki azon országokban, ahol a tagállami legfőbb ellenőrző intézményeknek a nemzeti bankfelügyeletekre vonatkozó korábbi ellenőrzési felhatalmazásának helyébe nem lépett az Európai Számvevőszéknek az EKB felügyeleti tevékenységeire irányuló hasonló szintű ellenőrzése (9);

22.

hangsúlyozza, hogy ennek az aggályának már hangot adott a bankunió 2015. évi éves jelentéséről készített, 2016. március 10-i állásfoglalásában (10);

23.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EKB által a nyilvánosságra hozatalra vonatkozóan alkalmazott megközelítés miatt a felügyelt szervezetek információinak átláthatósága korlátozott, aminek eredményeképpen a felügyelt szervezetek nem értették teljes egészében a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményét; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék aggályát fejezte ki az átláthatóság hiánya miatt, ami véleménye szerint növelheti „a felügyelet önkényességének” kockázatát;

24.

rámutat, hogy a bankok 3. szintű nem likvid tevékenységeknek – köztük a toxikus és származtatott pénzügyi eszközöknek – való kitettsége teljes mértékben nélkülözte a felügyeleti ellenőrzést, aminek következtében a felügyeleti funkció gyakorlása aszimmetrikussá vált; úgy ítéli meg, hogy a spekulatív pénzügyi tevékenységek miatt a piaci és a működési kockázatokhoz kapcsolódó hitelkockázatokkal szemben kialakult erősen negatív megítélés hátrányos helyzetbe hozta a kereskedelmi bankokat a nagy beruházási bankokkal szemben, és megkérdőjelezte az eddigi átfogó értékelések helytállóságát és megbízhatóságát; aggodalmának ad hangot a felügyeleti testület elnöke, Danièle Nouy nemrégiben tett kijelentései kapcsán, amelyek szerint az EKB nehézségekbe ütközik, illetve nem képes megfelelően értékelni e komplex és kockázatos termékekben meglévő pozíciókat;

25.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint szervezeti szempontból az EKB monetáris politikája és a felügyeleti feladatai nincsenek megfelelően elválasztva, továbbá nincsenek az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló egyértelmű és szigorú szabályok, ami tovább súlyosbítja azt az aggályt, hogy alapvető összeférhetetlenség áll fenn az EKB által az euro stabilitásának megőrzésében betöltött szerepe és a nagy európai hitelintézetek prudenciális felügyelete között;

26.

egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, hogy a kockázatelemzést kell benyújtani azokról a szervezeti egységekről, amelyek az EKB-nél mind a monetáris politikához, mind a felügyeleti funkcióhoz kapcsolódó feladatok elvégzésében részt vesznek;

27.

e tekintetben aggódik a Számvevőszék azon észrevétele miatt, hogy az EKB által nyújtott tájékoztatás csak részben volt elegendő ahhoz, hogy értékelni lehessen az EFM irányítási struktúrájához kapcsolódó műveleteknek, közös felügyeleti csoportjai munkájának és helyszíni ellenőrzéseinek a hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ennek következtében fontos területek maradtak ellenőrizetlenül;

28.

az elszámoltathatóság szempontjából elfogadhatatlannak tartja, hogy az ellenőrzött szervezet, azaz az EKB saját maga kívánja eldönteni, hogy a külső ellenőrök mely dokumentumokba nyerhetnek betekintést (11); felszólítja ezért az EKB-t, hogy teljes mértékben működjön együtt a Számvevőszékkel, és biztosítson teljeskörű betekintést a Számvevőszék számára annak érdekében, hogy megfeleljen a fent említett szabályoknak;

29.

felhívja a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát arról, hogy az információkhoz való hozzáférés problémájára 2018 novembere előtt megoldást találnak-e;

30.

tudomásul veszi az EKB és a Parlament közötti, már meglévő jelentéstételi megállapodásokat (12); úgy véli azonban, hogy e megállapodások nem helyettesíthetik a számvevőszéki ellenőrzést;

31.

emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak 2015. december 31-ig közzé kellett volna tennie az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013/EU rendelet alkalmazásáról szóló felülvizsgálati jelentést; sajnálatosnak tartja, hogy ez nem történt meg;

32.

felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül véglegesítse ezt a jelentést;

IV. rész A Számvevőszék 30/2016. számú, „A hondurasi kiemelt ágazatok számára nyújtott uniós támogatás eredményessége” című különjelentése

33.

üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait; ezenkívül tudomásul veszi a Bizottság válaszait;

34.

elégedetten nyugtázza, hogy a Számvevőszék jelentését mind a hondurasi kormány, mind pedig az Európai Bizottság rendkívül jól fogadta, valamint azt, hogy a Számvevőszék által azonosított kihívások és levont következtetések nagyon hasznosnak bizonyultak a Honduras és az Unió közötti politikai párbeszéd megerősítése szempontjából;

35.

rámutat arra, hogy a – Közép-Amerika részeként kezelt – Honduras és az Unió közötti kapcsolatok jelenleg elsősorban a 2012-ben aláírt társulási megállapodáson alapulnak, amely a kölcsönös bizalmon és a közös értékek és elvek megvédésén alapuló erős és hosszú távú kapcsolatot jelent; rámutat arra, hogy a megállapodás három alapvető cselekvési pillért állapít meg: a politikai párbeszédet, az együttműködést és a kereskedelmet; rámutat különösen arra, hogy a megállapodásban mindkét fél elkötelezte magát amellett, hogy intézkedéseket hoz a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében, szem előtt tartva a közös érdekeket, például a szegénység felszámolását, a munkahelyteremtést, valamint az igazságos és fenntartható fejlődést;

36.

kiemeli, hogy a megállapodást eddig 21 tagállam ratifikálta; arra számít, hogy azok az országok, amelyek eddig nem írták alá, mihamarabb aláírják, mivel a három pillér teljeskörű végrehajtása megerősíti majd a politikai párbeszéd javulását, lehetővé teszi a pénzeszközök hatékony elosztását, valamint egyszer s mindenkorra biztosítja azt, hogy az uniós segítségnyújtás ténylegesen hozzájáruljon Honduras újjáépítéséhez és átalakításához;

37.

emlékeztet arra, hogy a közép-amerikai országok közül Honduras kapja a legtöbb fejlesztési támogatást az Uniótól, hogy 12 főbb donorja között az Unió a negyedik helyen áll, és az országnak nyújtott összes hivatalos fejlesztési támogatás 11 %-át képviseli; kiemeli, hogy a teljes támogatási keret a 2007 és 2013 közötti 223 millió EUR-ról a 2014 és 2020 közötti időszakban 235 millió EUR-ra nőtt;

38.

ugyanakkor aggodalommal jegyzi meg, hogy a vizsgált időszakban az uniós pénzügyi hozzájárulás az ország GDP-jének csupán 0,2 %-át tette ki, és ez az arány sokkal alacsonyabb, mint az egyéb donoroké, különösen az Egyesült Államoké;

39.

tudomásul veszi ezenkívül, hogy a Világbank adatai szerint a globális gazdasági válságot követően Hondurasban mérsékelt gazdasági fellendülés volt tapasztalható, melynek hajtóerejét az állami beruházások, az export és a pénzátutalásokból származó magas bevételek adták, és ezek 2016-ban 3,7 %-os, 2017-ben pedig 3,5 %-os növekedést tettek lehetővé;

40.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a reménykeltő gazdasági kilátások, valamint a kormány és a donorok erőfeszítései ellenére a latin-amerikai országok közül még mindig Hondurasban a legmagasabb a szegénység és a gazdasági egyenlőtlenség aránya, ugyanis a hivatalos adatok szerint 2016-ban a lakosság mintegy 66 %-a élt szegénységben, ezenkívül tartós és elterjedt az erőszak, a korrupció és a büntetlenség; megállapítja, hogy bár az elmúlt években csökkent a gyilkosságok aránya, a világon még mindig az egyik legmagasabb, Latin-Amerikában pedig a legmagasabb az érték; hangsúlyozza továbbá, hogy az alapvető szükségletekhez, munkalehetőségekhez, természeti erőforrásokhoz – például földhöz –, valamint az életben maradáshoz szükséges eszközökhöz való hozzáférés tekintetében súlyos nehézségekkel és kihívásokkal kell megküzdeni, valamint hogy az egyenlőtlenség következtében a nők, az őslakos népek és az afrikai származásúak vannak kiszolgáltatva leginkább az emberi jogok megsértésének;

41.

különös aggodalommal mutat rá arra, hogy Honduras továbbra is a világ egyik legveszélyesebb országa a sok esetben szorosan összekapcsolódó két terület, az emberi jogok és a környezeti jogok védelmezői számára; a Global Witness szervezet adatai szerint 2009 óta legalább 123 föld- és környezetvédő aktivistát gyilkoltak meg Hondurasban, és közülük sokan olyan őslakos vagy vidéki közösségek tagjai voltak, amelyek ellenezték a területeiken zajló megaprojekteket, ilyen volt például Berta Cáceres, akinek halála máig tisztázatlan; arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, illetve rendszeresen és szigorúan felügyelje, hogy az Unió és Honduras közötti együttműködés semmilyen módon ne sérthesse a hondurasi lakosság emberi jogait; ezzel összefüggésben megismétli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze fontos szerepet játszik abban, hogy a veszélyben lévő emberijog-védőknek sürgős közvetlen pénzügyi és anyagi támogatást nyújtsanak, valamint kiemeli a szükséghelyzeti alap fontosságát, amely lehetővé teszi az Unió küldöttségei számára, hogy közvetlen eseti támogatást nyújtsanak a veszélyben lévő emberijog-védők számára; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy az emberijog-védőkről szóló uniós irányelvek gyakorlatba történő átültetésére vonatkozó helyi stratégiák elfogadása révén és az e területen már tapasztalattal rendelkező civil szervezetekkel együttműködve mozdítsa elő ezen irányelvek tényleges alkalmazását;

42.

komoly aggodalommal veszi tudomásul a Hondurasban 2017. november 26-án tartott választásokat követően bekövetkezett súlyos eseményeket; rámutat arra, hogy az európai és nemzetközi emberi jogi és médiahálózatok elítélték az állambiztonsági erők által a tüntetőkkel szemben alkalmazott aránytalan és néha halálos kimenetelű erőszakot, valamint az emberi jogi jogvédők elleni egyéb támadásokat a választást követő válságban, amely során az emberi jogi szervezetek 30 gyilkosságot (21-et a katonai rendőrség (PMOP) részéről), 232 személyi sérülést és 1 085 fogva tartott személyt regisztráltak; rámutat arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának hondurasi hivatala több mint 50 esetben dokumentálta az emberijog-védők, közösségi vezetők és újságírók megfélemlítését és zaklatását; megjegyzi, hogy a helyzetre reagálva a hondurasi kormány bejelentette egy emberi jogi minisztérium létrehozását, amely a jelenlegi emberi jogi, igazságügyi, kormányzási és decentralizációs minisztériumtól függetlenül működik 2018. január 27-e óta; felszólítja az EKSZ-t, hogy fokozza az emberi jogi jogvédők uniós támogatását és a politikai párbeszéd előmozdítását, továbbá ragaszkodjon ahhoz, hogy a hondurasi kormány teljesítse a béke fenntartását és polgárai biztonságát garantáló feladatait és kötelezettségeit;

43.

emlékeztet annak fontosságára, hogy az uniós tagállamok magánszektora is tiszteletben tartsa az emberi jogokat, valamint a legszigorúbb társadalmi és környezetvédelmi normákat, betartva legalább az e területekre vonatkozó európai jogszabályokat; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is tevékenyen vegyenek részt az ENSZ olyan nemzetközi szerződés kidolgozására irányuló munkájában, amelynek értelmében felelősségre kell vonni azokat a társaságokat, amelyek bármilyen módon részt vettek emberi jogok megsértésében;

44.

emlékeztet arra, hogy a 2009-es államcsíny katasztrofális következményekkel járt az országra nézve, ugyanis társadalmi-gazdasági növekedése jelentős mértékben lelassult, a nemzetközi támogatás leállt, és az ország tagságát felfüggesztették az Amerikai Államok Szervezetében; megjegyzi, hogy mindezek ellenére ebben az időszakban fenn lehetett tartani a Hondurasban folytatott uniós tevékenységeket, bár valamennyi kiemelt területen késedelmek voltak tapasztalhatók a végrehajtásban, és néhány projektet, például a jogi keret harmonizálását nem is lehetett végrehajtani; kiemeli, hogy amennyiben az Unió nem nyújtott volna segítséget és nem tartotta volna fenn a támogatást az együttműködés tárgyát képező kiemelt területeken, ezek helyzete még tovább romlott volna;

45.

tudomásul veszi, hogy a hondurasi kormány kijelentette, hogy kész elfogadni a nemzetközi felügyeletet és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést (példa erre az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának létrehozása, a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet támogató hondurasi misszió közelmúltbeli megnyitása, az államháztartás Transparency International általi ellenőrzése stb.); felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a tanulságokat és a megtanult bevált gyakorlatokat fel kell vállalni és alkalmazni kell, és az alapvető állami feladatok gyakorlása tekintetében nem szabad az e szervezetektől való függést a végtelenségig nyújtani; súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2018. február 18-án lemondott a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelem támogatását szolgáló hondurasi misszió (MACCIH) vezetője, mivel az Amerikai Államok Szövetsége (AÁSZ) nem nyújtott elegendő támogatást a Hondurasban tapasztalható korrupció elleni küzdelemre két évvel korábban adott megbízatásához (erőforrások hiánya, szervezeti pazarlás, megfelelő létesítmények biztosításának elmaradása stb.); megjegyzi, hogy ennek ellenére a MACCIH jelentős eredményeket ért el 2017 óta a korrupció elleni küzdelem terén, jelentős ügyeket felgöngyölítve a súlyos korrupcióban érintett kormányzati tisztviselőkkel szemben és nyomozást folytatva a hondurasi politikai osztály körében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a körülmények megakadályozzák a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelemre irányuló első nagyszabású regionális erőfeszítéseket az erre leginkább rászoruló országok egyikében, felszólítja a hondurasi kormányt és az AÁSZ-t, hogy biztosítsanak feltétlen támogatást és segítséget a MACCIH munkájához, továbbá felszólítja az EKSZ-t, hogy a közös célok elérése érdekében folytassa a misszióval való együttműködést;

46.

megállapítja, hogy a Számvevőszék által végzett ellenőrzés a 2007–2015-ös időszakra koncentrált, melyben az uniós kifizetések 119 millió EUR-ra rúgtak, és hogy a vizsgált kiemelt területek – vagyis a szegénység csökkentése, az erdészeti ágazat, a biztonság és az igazságszolgáltatás – kapták a kétoldalú támogatás 89 %-át; ugyanakkor úgy véli, hogy a Számvevőszék jelentésében vizsgált időszak túl hosszú, ugyanis meghaladja az Európai Bizottság hivatali idejének hosszát, és kifejezetten nehéz és egymástól eltérő politikai és gazdasági helyzeteket is lefed; úgy véli, hogy a hatékonyság növelése érdekében vagy csökkenteni kell az ellenőrzések időtartamát, vagy időközi értékeléseket kell végezni, mivel a jelentés túl sok esetben tár fel olyan problémákat vagy hiányosságokat, amelyeket már időközben orvosoltak, ami azt jelenti, hogy a következtetések és ajánlások egy része már elavult; hangsúlyozza továbbá, hogy a Számvevőszék a jelentésben nem ad számot a hondurasi látogatása során a kedvezményezettekkel, az egyéb donorokkal és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott megbeszéléseiről;

47.

megállapítja, hogy a Számvevőszék a jelentésben arra a következtetésre jut, hogy a kiemelt területeknek nyújtott uniós támogatás – bizonyos előrelépések ellenére – csupán részben volt hatékony, elsősorban az országban uralkodó helyzet miatt, ugyanakkor a hatást csökkentő irányítási problémák sorozata miatt is, valamint hogy ugyan a Bizottság stratégiája megfelelő és összehangolt volt, nem volt eléggé konkrét, és a finanszírozás túl sok terület között oszlott meg oly módon, hogy a hondurasi kormány kérései ellenére nem volt képes kielégíteni az egyéb donorok által sem támogatott kiemelt területek jelentős igényeit;

48.

annak ellenére, hogy osztja a Számvevőszék által kinyilvánított aggodalmat, egyetért a Bizottsággal is abban, hogy számos esetben bizonyos mértékű rugalmasságra volt szükség az államcsíny által kiváltott válsághoz való alkalmazkodás érdekében, valamint azért, hogy reagálni lehessen a rendkívül sürgős helyzetekre és ki lehessen elégíteni a lakosság alapvető szükségleteit; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az arra irányuló munkát, hogy megteremtse a tényleges egyensúlyt az ország változó körülményeihez, szükségleteihez és igényeihez való alkalmazkodáshoz szükséges rugalmasság, a legsürgetőbb kihívások – például az emberi joggal, az élethez való joggal és a tisztességes életkörülményekhez való joggal kapcsolatos kérdések – kezelése, valamint az uniós támogatás potenciális hatásainak növelése között;

49.

megjegyzi, hogy a múltban az uniós együttműködés a társadalmi kohézióra és a gazdasági növekedésre összpontosított, az új programozási gyakorlat azonban az ország előtt álló legfontosabb fejlesztési kihívásokból származó alábbi szükségletek kielégítését célozza: a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentése, az élelmezésbiztonság, az oktatás és az egészségügy, a biztonság és az emberi jogok, az adóreformok, a büntetlenség és a korrupció elleni küzdelem, a munkahelyteremtés és a szociális védelem, a természeti erőforrások kezelése, valamint az éghajlatváltozásból eredő kiszolgáltatottság;

50.

kitart amellett, hogy az ország sajátos helyzete miatt rendkívül fontos a szegénység elleni küzdelmet célzó átfogó programok megerősítése és elindítása (különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb csoportokra, például a nőkre, a gyermekekre és az őslakos népekre, ahogyan azt maga a hondurasi kormány is kérte), valamint a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket és fiatalokat célzó átfogó oktatási, képzési és foglalkoztatási programok indítása annak érdekében, hogy lehetőségek nyíljanak számukra képességeik és készségeik fejlesztésére, és elkerülhessék őket az erőszakkal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos kockázatok;

51.

hangsúlyozza továbbá a nők és a nőjogi szervezetek alapvető szerepét a társadalmi haladásban, ideértve a fiatalok által irányított mozgalmakat is; felszólítja az Uniót, hogy ragaszkodjon a nők társadalmi szerepvállalásának támogatásához és ahhoz, hogy biztonságos és támogató környezetet hozzanak létre a nők civil társadalmi szervezetei és a nőjogi jogvédők számára, valamint hogy foglalkozzon a nemi alapú elnyomás konkrét formáival, különösen a konfliktus sújtotta régiókban; kiemeli, hogy aktívan hozzá kell járulni a nőjogokkal kapcsolatos politikák és fellépések támogatásához, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is;

52.

úgy véli, hogy az Uniónak továbbra is különös erőfeszítést kell tennie az állami intézmények átláthatóságának, hitelességének és elszámoltathatóságának megerősítésére irányuló együttműködés terén, valamint a polgárok bizalmát aláásó és az ország fejlődését leginkább akadályozó korrupció és büntetlenség jelenségének felszámolása érdekében;

53.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék szerint nem zajlik politikai párbeszéd a nemzeti tervhez nyújtott támogatás keretében támogatott bizonyos kritikus területekkel (például az oktatással, az országos statisztikákkal és a közszolgálati reformmal) kapcsolatban; tekintettel arra, hogy a Bizottság által folytatott politikai párbeszéd megkönnyíti az uniós fellépések végrehajtását és kézzelfogható eredményeket idéz elő; felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a politikai párbeszédet, különösen a stratégiai fontosságú és kiemelt területeken, valamint álljon ki határozottan azon területek mellett, amelyek kapcsán a kormány nem mutat elegendő érdeklődést vagy fogadókészséget, ahogyan a nemzeti igazságügyi és biztonságpolitika, valamint az igazságügyi megfigyelőközpont esetében is tette;

54.

felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a hondurasi kormánnyal, valamint az uniós tagállamokkal közösen folytatott programozás javítását, valamint hogy tegyen külön erőfeszítést a belső, valamint a többi donorral folytatott koordináció tekintetében annak érdekében, hogy optimalizálja a munka hatékony elosztását, adott esetben biztosítsa a kiegészítő jelleget, valamint különösen azért, hogy megelőzze a Számvevőszék által feltárt problémákat, például az azonos vagy hasonló (ugyanabban az ágazatban zajló, ugyanazokat a kedvezményezetteket érintő) projektek elszaporodását, az egymásnak ellentmondó fellépéseket, az átfedéseket és a beavatkozás hiányát, különösen a kiemelt területeken; úgy véli, hogy a Bizottságnak a többi donorral együtt ki kell alakítania egy olyan gyors és hatékony működési rendszert, melynek révén lerövidíthetők a határidők, és a működés dinamikusabbá, hatékonyabbá és eredményesebbé válik;

55.

megállapítja, hogy az Unió Hondurasnak nyújtott kétoldalú támogatásának mintegy fele költségvetési, általános és ágazatspecifikus támogatáson keresztül valósul meg; aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy különösen az ország makrogazdasági instabilitása, valamint a technikai hiányosságok, illetve a közpénzgazdálkodás hiányosságai, így a csalások és a korrupció miatt a költségvetés-támogatás jelentős kockázatokat hordozhat;

56.

aggodalommal állapítja meg, hogy ugyan a számvevőszéki jelentés szerint a költségvetés-támogatást megfelelő és hiteles nemzeti stratégiákra irányozták elő, egyes kiemelt területeken a kormánynak vagy nem volt egyértelmű stratégiája, vagy ha volt is, az széttöredezett volt és nem kapott külön költségvetési forrásokat, és az érintett intézmények nem voltak felkészülve arra, hogy szakpolitikákat és reformokat dolgozzanak ki;

57.

elismeri, hogy a Bizottság azonosította, illetve próbálta enyhíteni ezeket a kockázatokat; azonban ismételten emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a költségvetés-támogatás nem biankó csekk, és hogy a kormány reformígéretei nem jelentenek szükségszerűen elegendő garanciát; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy a kockázatok csökkentése érdekében szigorúan figyelje továbbra is, hogy a költségvetés-támogatásról szóló irányelveket az eljárás valamennyi szakaszában alkalmazzák és tiszteletben tartsák; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy azokon a területeken, ahol nem biztosított a kormány hiteles és megfelelő válasza, kerülje el a költségvetés-támogatás alkalmazását;

58.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a költségvetés-támogatás egyes kifizetéseinek meghatározott időre történő felfüggesztése – ahogyan az 2012-ben az általános makrogazdasági helyzet miatt, valamint a Honduras és az IMF közötti megállapodás hiányában is történt – nem feltétlenül jelent olyan ellentmondásos üzenetet, melynek nyomán csökken a támogatás hatékonysága, ahogyan azt a Számvevőszék jelezte, hanem épp ellenkezőleg, lehetővé teszi annak az egyértelmű és meggyőző üzenetnek az eljuttatását a kormányhoz, hogy hatékonyan és gyorsan oldja meg a felmerülő problémákat;

59.

nagy érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy Honduras az első olyan ország, amelyben eredményközpontú költségvetés-támogatást alkalmaznak; aggodalmának ad hangot ugyanakkor a Számvevőszék azon következtetése miatt, mely szerint az ellenőrzési eszközök elégtelensége megnehezítette az elért eredmények értékelését, hogy számos hiányosságot találtak ezen eredmények nyomon követésében, valamint hogy a kiadott ajánlásokat nem követték következetesen; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes jelentést a célkitűzésekről, a mutatókról és az alkalmazott referenciapontokról, a számítási és ellenőrzési módszerekről stb., és az elért eredmények mérése érdekében értékelje ezek hatékonyságát és hatását, valamint javítsa az uniós fellépésekkel kapcsolatos tájékoztatást, azok láthatóságát és hatását; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy ragaszkodjon jobban a hondurasi kormánnyal folytatott politikai párbeszédek, valamint a civil társadalommal és egyéb donorokkal folytatott megbeszélések során alkalmazott stratégiákban meghatározott célkitűzések tekintetében elért eredményekhez;

60.

tekintettel arra, hogy a megfelelő államháztartási gazdálkodás a költségvetés-támogatásból származó kifizetések alapvető előfeltétele, valamint hogy a kormány egymást követő tervei és a Bizottság támogatása ellenére Hondurasban éppen ez az egyik legjelentősebb hiányosság, úgy véli, hogy a Bizottságnak különös hangsúlyt kell fektetnie e terület megerősítésének folytatására; ezzel összefüggésben, valamint szem előtt tartva azt a szerepet, melyet a hondurasi számvevőszéknek kell játszania az állami forrásokkal való gazdálkodásban, felkéri a Bizottságot, hogy a Számvevőszékkel közösen dolgozzon ki konkrét programokat a szóban forgó területtel kapcsolatos technikai segítségnyújtás és képzés tekintetében;

61.

felkéri a hondurasi kormányt, hogy minden szükséges eszközzel és finanszírozással gondoskodjon arról, hogy a hondurasi Számvevőszék függetlenül, hatékonyan és a nemzetközi ellenőrzési, átláthatósági és elszámoltathatósági normákkal összhangban tudja ellátni megbízatását;

62.

aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék észrevételét, mely szerint az Unió hondurasi irodájában hiány mutatkozik az államháztartási gazdálkodással, valamint a költségvetés-támogatási műveletekhez kapcsolódó makrogazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberek tekintetében, ami különösen kockázatos, ugyanis az ország tartós gazdasági instabilitással küzd, és e súlyos helyzet ellenére továbbra is kap költségvetés-támogatást; a Számvevőszék által jelzett kockázatok fényében felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen erősítse meg az Unió hondurasi irodáját;

63.

megállapítja, hogy az élelmezésbiztonság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében hondurasi fellépéseivel az Unió támogatja a civil társadalmi szervezeteket, és hogy jelenleg több mint 9 millió EUR összeg felhasználásával mintegy 35 tematikus projekt zajlik; megjegyzi továbbá, hogy az uniós küldöttség ütemtervet dolgozott ki a hondurasi civil társadalommal kapcsolatos elkötelezettsége tekintetében, melyet 2014-ben elfogadtak, és amely az országra szabott, politikai párbeszéddel és segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységeket tartalmaz; kiemelt fontosságúnak ítéli, hogy a civil társadalmi szervezeteket ne csak az ütemtervek megszövegezéséhez vezető konzultációs folyamatba vonják be, hanem azok végrehajtásába, nyomon követésébe és felülvizsgálatába is;

64.

mélységes aggodalmának ad hangot a civil társadalom szűkülő mozgástere miatt a fejlődő országokban; mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy a civil társadalmi egyesületek nyilvántartásával és nyomon követésével foglalkozó szerv csupán 2014 első három hónapjában több mint 10 000 nem kormányzati szervezet engedélyét vonta vissza azzal az ürüggyel, hogy nem nyújtották be pénzügyi jelentéseiket és programjaikat a kormánynak, valamint hogy az elmúlt évek néhány pozitív változása ellenére a közelmúltban Hondurasban elfogadott jogszabályok és közigazgatási intézkedések némelyike megnehezíti és korlátozza e szervezetek tevékenységét, és ezért sokuk tevékenységük felfüggesztésére kényszerül;

65.

üdvözli a fejlődő országok civil társadalma számára az eddigiekben nyújtott uniós támogatást és az Unió irántuk kinyilvánított elkötelezettségét; úgy véli, hogy a politikai párbeszéd, valamint az együttműködési programok kidolgozása keretében a Bizottságnak azon stratégiák kidolgozására kell összpontosítania, amelyek célja az ahhoz szükséges jogi, közigazgatási és politikai környezet kialakítása, hogy a civil társadalmi szervezetek hatékonyan végezhessék feladataikat és működhessenek, rendszeresen tanácsot adva és tájékoztatást nyújtva számukra a rendelkezésre álló pénzeszközökről és finanszírozási lehetőségekről, ösztönözve őket arra, hogy csatlakozzanak a nemzetközi civil társadalmi szervezetekhez és hálózatokhoz;

66.

úgy véli, hogy a Számvevőszék jelentésében egy fejezetet az Unió és a hondurasi civil társadalmi szervezetek közötti együttműködésnek kellett volna szentelni, tekintettel arra, hogy milyen kulcsfontosságú szerepet játszanak általánosságban a társadalomban, valamint különösen a helyi fejlesztésben, és különös tekintettel arra, hogy a fejlődő országokban az Unió nyújtja a legtöbb támogatást e szervezeteknek, és számos eszköz és szakpolitika használata és alkalmazása révén vezető szerepet vállal a civil társadalom képviselői, valamint az emberijog-védők megvédelmezésében; reméli, hogy a Számvevőszék jövőbeli jelentéseiben ezt figyelembe fogja venni;

V. rész A Számvevőszék 31/2016. számú, „Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások” című különjelentése

67.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit, illetve ajánlásait;

68.

üdvözli az Unió arra irányuló ambiciózus kötelezettségvállalásait, hogy 2020-ig az 1990-es szinthez képest legalább 20 %-kal, 2030-ig pedig 40 %-kal csökkenti kibocsátásait, valamint hogy a 2014–2020 közötti költségvetési időszak során költségvetésének legalább 20 %-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítja; üdvözli, hogy általánosságban véve haladás történt; azonban sajnálja, hogy a Számvevőszék szerint a 20 %-os költségvetési cél elérését komoly veszély fenyegeti;

69.

rendkívül fontosnak tartja, hogy a Bizottság folyamatosan megfelelő vezetőképességről tegyen tanúbizonyságot és kellő elkötelezettséget mutasson az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyek iránt a Párizsi Megállapodás hatékony végrehajtásán keresztül, illetve hogy az elkövetkező években nemzetközi szinten is szilárdítsa meg hitelességét és az Unió éghajlat-változási politikája és zöld diplomáciája feltételeinek formálására szolgáló eszközeit;

70.

üdvözli, hogy ezt a vállalást új pénzügyi eszközök létrehozása helyett már létező politikák keretein belül hajtják végre; úgy véli, hogy ennek nagyobb koherenciát kell eredményeznie a különböző uniós szakpolitikai területek között; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek összehangolt tervet a különböző programok közötti maximális kohézió és folytonosság fenntartása érdekében;

71.

felszólítja a Bizottságot, hogy a kitűzött cél eléréséhez alakítson ki konkrét átfogó stratégiát, amely részletes intézkedéseket és eszközöket, mérési és jelentéstételi módszertant, valamint a konkrét politikai területek éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseinél alkalmazott teljesítménymutatókat előíró területorientált cselekvési terveket is magában foglal; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre további közös, egységes előírásokat a megfelelő megfigyelő-, értékelő- és ellenőrző rendszerek megvalósításához, különös tekintettel a riói mutatók alkalmazására és az éghajlattal kapcsolatos kiadások kifizetésére;

72.

sajnálja, hogy a Számvevőszék gyengeségeket talált az Unió nyomonkövetési rendszerében, amelyek jelentősen növelik az éghajlatpolitikára szánt kiadások túlbecslésének kockázatát; felszólítja a Bizottságot, hogy következetesen tartsa be az óvatossági elvet a túlbecslés elkerülése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy nézze át a becsléseket, és ahol fennáll a túlbecslés kockázata, ott javítsa ki az éghajlat-együtthatókat;

73.

felhívja a Bizottságot, hogy a hatalmas lehetőségeket rejtő egyes területek, például a „Horizont 2020” keretprogram, a mezőgazdaság és a halászat esetében kezelje prioritásként egy, a tagállamokkal közösen létrehozandó cselekvési terv kidolgozását; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel (EIT) közösen szorosan koordinálja a környezetvédelemmel kapcsolatos új technológiák és innovációk fejlesztéséhez kötődő tevékenységeket;

74.

rámutat, hogy a Bizottságnak különösen teljesítenie kell az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan elfogadott referenciaértékeket azáltal, hogy általánosan érvényesíti tervezési eszközeit a tagállamok közötti nagyobb koherencia és lehetőleg fokozottabb együttműködés érdekében, hogy az Unió költségvetésének legalább 20 %-át valóban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló társadalmak kialakításának céljára fordítsák;

75.

sajnálja, hogy az uniós költségvetés jelentős részéből hiányoznak a konkrét célkitűzések; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan átfogó tervet, amely megmutatja, mely finanszírozási eszközökkel és milyen mértékben lehetne hozzájárulni a 20 %-os költségvetési cél eléréséhez; aggodalommal állapítja meg, hogy a hiányzó terv a különböző költségvetési területek közötti alacsony kompatibilitás jele;

76.

aggodalommal állapítja meg, hogy kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy mennyit költenek az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, illetve arról, hogy az éghajlattal kapcsolatos fellépések milyen mértékben járulnak majd hozzá a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, amellett, hogy az elérhető adatok nem összevethetők az egyes tagállamok között; felkéri a Bizottságot, hogy a lekötött és elköltött összegek, az enyhítő és alkalmazkodási intézkedésekhez tartozó területek és az éghajlati célkitűzések szempontjából fejlesztésre szoruló azonosított területek hozzáadásával tökéletesítse az arról szóló jelentéstételt, hogy milyen mértékben valósult meg az a célkitűzés, amely szerint az Unió minden politikája terén 2014 és 2020 között a költségvetés 20 %-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítják;

77.

úgy gondolja, hogy a finanszírozási programok általános érvényre juttatásán tovább kell finomítani azáltal, hogy egyértelmű enyhítő és alkalmazkodási stratégiákat és ehhez kapcsolódó cselekvési terveket határoznak meg, beleértve a beruházások számszerűsítését és a éghajlatváltozással kapcsolatos szükséges ösztönzőket, továbbá az Unió és a tagállamok tevékenységeinek köszönhetően végbement fejlődést megfelelően előrejelző, jobb előrejelzéskövető-módszereket;

78.

felszólítja a Bizottságot arra, hogy minél előbb alakítson ki kedvező környezetet a karbonszegény gazdaságra való áttéréshez azáltal, hogy beruházási feltételeit, kiadási kereteit, továbbá innovációs és korszerűsítési eszközeit minden releváns kulcsfontosságú ágazatban ehhez igazítja;

79.

sajnálattal jegyzi meg, hogy nincs olyan eszköz, amely többéves konszolidált frissített adattal szolgálna az uniós költségvetés egészéről; úgy véli, hogy szükség van a tervezett éghajlat-politikai hozzájárulások utólagos értékelésére és újraszámítására;

80.

sajnálja, hogy nincs egy konkrét, a Bizottság által kialakított jelentéstételi rendszer az éghajlatváltozásra negatívan ható uniós politikák kedvezőtlen hatásainak észlelésére és mérésére, illetve annak mérésére, hogy az Unió költségvetésének mekkora részét költik kedvezőtlen hatást eredményező politikákra; aggodalommal tölti el, hogy ezen adatok nélkül a Bizottság nem mutatja be teljes egészében, hogy az Unió milyen mértékben járul hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy szisztematikusan azonosítsa a potenciálisan ellenkező hatást kiváltó tevékenységeket és vegye azokat figyelembe az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépés mérséklésével kapcsolatos végső számításokban;

VI. rész A Számvevőszék 32/2016. számú, „Az Ukrajnának nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

81.

megállapítja, hogy az Ukrajna megreformálása érdekében nyújtott uniós pénzügyi és szakértői segítségnyújtás szükséges volt; hangsúlyozza azonban, hogy a reformok végrehajtása messze elmarad az elvárásoktól;

82.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is fennállnak a nehezen megreformálható, korszerűsíthető és demokratizálható régi struktúrák, miközben a reformokat végrehajtani kívánó erők súlyos nehézségekkel szembesülnek;

83.

üdvözli az Ukrajnának nyújtott uniós támogatást; úgy véli azonban, hogy ahhoz kapcsolódnia kellene az ukrán kormány arra irányuló konkrét erőfeszítéseinek, hogy javítsa a saját országában fennálló helyzetet; többek között, hogy javítsa a saját források rendszerét egy hatékony és átlátható adórendszer révén, amely nem csak a polgárok jövedelmét veszi figyelembe, hanem az oligarchák vagyonát is;

84.

hatékony küzdelemre szólít fel a még mindig elterjedt korrupcióval szemben, és felhív az e cél iránt elkötelezett szervezetek eredményes támogatására;

85.

felhív az igazságszolgáltatás megerősítésére, hogy az alakuljon át egy, a jogállamiság iránt elkötelezett, független eszközzé;

86.

a banki ágazat szigorúbb ellenőrzését kéri annak érdekében, hogy elkerüljék a harmadik országokba történő tőkekiáramlást, amely a bankok fizetésképtelenségét okozhatja; e tekintetben rámutat annak szükségességére, hogy a költségvetés-támogatást csak azzal a feltétellel nyújtsák, hogy a pénzügyi támogatást átlátható és átfogó módon használják fel és osztják el;

87.

úgy véli, hogy valamennyi pénzügyi támogatást általában meg kell előznie a siker esélyeire vonatkozó előzetes értékelésnek;

88.

meggyőződése, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a hozzáértő, decentralizált igazgatási struktúrák kialakítására és képzésére;

VII. rész A Számvevőszék 33/2016. számú, „Uniós polgári védelmi mechanizmus: az Unión kívül bekövetkezett katasztrófákra adott válaszok koordinálása nagyrészt eredményes volt” című különjelentése

89.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja a benne foglalt ajánlásokat és egyetért a Bizottság arra irányuló készségével, hogy figyelembe veszi ezeket;

90.

hangsúlyozza a természeti és ember okozta katasztrófákra való gyors és koherens reagálás alapvető fontosságát az emberi, környezeti és gazdasági hatások minimalizálása érdekében;

91.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék általában megelégedéssel nyugtázza, ahogyan a Bizottság a katasztrófákra adott választ kezeli;

92.

ösztönzi a Bizottságot, hogy még inkább építsen forrásaira – beleértve a költségvetési, a mozgósításra és a szakértők kiválasztására szolgáló eljárást – annak érdekében, hogy az érintett országok haladéktalanul részesülhessenek a szükségleteiken alapuló uniós támogatásban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a veszélyeztetett országokban az ECHO helyszíni hálózatának nemzeti és regionális irodáiban és az uniós képviseletek személyzetén belül „polgári védelmi fókuszpontokat” jelöljenek ki;

93.

üdvözli az „Európai Orvosi Hadtest” 2016. februári felállítását, amely lényegesen kibővítette az EU polgári védelmi mechanizmusának „önkéntes kapacitását” e helyszínre küldhető orvosi és közegészségügyi „tartalékcsoportok” révén, ahogyan ezt az ebolaválság tanulságai megmutatták; úgy véli, hogy ez a megközelítés – orvosi és más specializált értékelő és támogató tartalékcsoportok megléte – a jövőben is követendő és tovább javítandó;

94.

javasolja minden olyan szükségtelen adminisztratív akadály felszámolását, amely hátráltatja mind a részt vevő államokat, mind a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központot (ERCC) a minél gyorsabb reagálásban, különösen a válság kitörésekor;

95.

kéri a részt vevő államokat, hogy jelöljenek ki több eszközt az önkéntes kapacitás részére a katasztrófákra való reagálási képesség növelése érdekében;

96.

hangsúlyozza a kölcsönös tájékoztatás és együttműködés fontosságát a Bizottság, más uniós szervek és az Egyesült Nemzetek között a katasztrófahelyzetekre való strukturált válaszadás megkönnyítése szempontjából; üdvözli az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalával (OCHA) és az Élelmezési Világprogrammal (WFP) kötött együttműködési megállapodásokat, és sürgeti a bizottságot, hogy kössön további együttműködési megállapodásokat az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és más szereplőkkel;

97.

emlékeztet rá, hogy a minőségi és interoperabilitási követelmények meghatározása és kibővítése az orvosi modulokra vonatkozó új WHO-standardoknak megfelelően, illetve más stratégiai partnerekkel egyeztetve történt, és keretfeltételeik nemzetközi feladatellátás során biztosítják a korai fellépések szorosabb koordinálását; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy egy katasztrófahelyzet kialakulásakor a kapacitások azonnal rendelkezésre álljanak és mozgósíthatók legyenek, valamint elkerülhetők legyenek a pénzügyi tévedések, szükség van a rendelkezésre bocsátási folyamatok optimalizálására és széles körű standardizálására;

98.

sürgeti az egyéb érintett szereplőkkel és eszközökkel kapcsolatban a potenciális szinergiák további kihasználását – különösen a humanitárius és fejlesztési segélyek terén –, valamint biztat a már beindított fellépések megkettőzésének elkerülésére;

99.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az ERCC kommunikációs platformjának, a CECIS-nek a működését annak érdekében, hogy az érintettek könnyebben hozzájussanak az információkhoz, ideértve a terepen dolgozó EUCP-csoportok mobil hozzáférését is;

100.

véleménye szerint a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem után más tevékenységekre is szükség van, olyanokra, amelyeknek célja a megelőzés kultúrájának terjesztése, valamint a sérülékeny vagy katasztrófasújtott közösségek kapacitásának és ellenálló képességének fejlesztése;

VIII. rész A Számvevőszék 34/2016. számú, „Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem: az Európai Uniónak alkalma nyílik az élelmiszer-ellátási lánc erőforrás-hatékonyságának javítására” című különjelentése

101.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, amely az Unió hatékonyságát vizsgálja az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén; támogatja a Számvevőszék ajánlásait és felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket;

102.

mély aggodalommal állapítja meg, hogy a becslések szerint világszinten az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek körülbelül egyharmada kárba vész; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió nem küzd eredményesen az élelmiszer-pazarlás ellen, és eddig csupán inkoherens és széttagolt intézkedéseket tett;

103.

hangsúlyozza, hogy az Unió óriási potenciállal rendelkezik az élelmiszer-pazarlás problémájának kezelésére a meglévő politikák többletköltségek nélküli kiigazítása révén, és arra kell törekednie, hogy ezt meg is tegye; azonban sajnálattal jegyzi meg, hogy a reményteljes retorika ellenére hiányzik a politikai akarat ahhoz, hogy a kötelezettségvállalásokat szakpolitikai intézkedésekké ültessék át;

104.

mélységesen sajnálja, hogy a Bizottság idővel egyértelműen visszavett az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemre irányuló ambícióiból; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az élelmiszer-pazarlás terén hiányzik a célzott szakpolitikai fellépés, és néhány szakpolitikai terület pozitív hatásai inkább a véletlennek köszönhetőek; várakozással tekint az elé, hogy értékelje a körforgásos gazdaságról szóló csomag eredményeit az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén;

105.

úgy véli, hogy a Bizottság nem egységes megközelítését jelzi, hogy bár az EU-ról azt tartják, hogy meghatározó szerepet tölt be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, nem tanúsít kellő elkötelezettséget az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem iránt, és ez közvetlenül hozzájárul káros éghajlati hatásokhoz, és hogy míg az EU évente több százmillió eurót fordít fejlesztési támogatásra, az éhezés elleni küzdelemre és a tisztességes kereskedelemnek való megfelelésre, nem foglalkozik kellő súllyal az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem kérdésével, amely a fent említett problémák egyik legfontosabb közvetlen mozgatórugója;

106.

ismételten arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket az élelmiszer-pazarlás ellen; felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemre vonatkozó szakpolitikai dokumentumokra irányuló kötelezettségvállalásait;

107.

felhívja a Bizottságot, hogy uniós és nemzeti szinten biztosítson szoros koordinációt annak érdekében, hogy egységesítse a tagállamok élelmiszer-pazarlás megelőzésére, élelmiszer-adományozásra, élelmiszer-biztonságra és helyes higiéniai gyakorlatokra vonatkozó különböző megközelítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre platformot az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén bevált gyakorlatok megosztására, amely révén jobban össze tudná hangolni fellépését a tagállamok tevékenységeivel;

108.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság technikai jellegű munkája munkacsoportok és szakértői csoportok létrehozására korlátozódik, amelyeknek mindazonáltal nem volt semmilyen alkalmazható hozzájárulásuk; felhívja a Bizottságot, hogy tökéletesítse technikai jellegű munkáját és mutasson fel kézzelfogható eredményeket; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki szorosabb együttműködést az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és az EIT-tel, amelyek szilárd szakértői és technikai jellegű támogatást tudnak nyújtani;

109.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tartja szükségesnek az élelmiszer-pazarlás közös fogalommeghatározásának létrehozását, sem pedig egy külön élelmiszer-pazarlási hierarchia meghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve hozza létre az élelmiszer-pazarlás közös fogalommeghatározását, egy közös módszert az élelmiszer-pazarlás mérésére és nyomon követésére, valamint az élelmiszer-pazarlásra vonatkozó hulladékhierarchiára vonatkozó iránymutatásokat;

110.

kéri, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy cselekvési tervet, amely azonosítaná az élelmiszer-pazarlás kezelését lehetővé tevő, főként a megelőzésre és az adományozásra hangsúlyt fektető szakpolitikai területeket, és határozza meg azokat a lehetőségeket, amelyeket e politikák keretében ki lehetne aknázni; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen mérhető célokat és teljesítménymutatókat tartalmazó cselekvésiterv-tervezeteket, és dolgozzon ki konkrét szakpolitikai területekre vonatkozó hatásvizsgálat-tervezeteket;

111.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az élelmiszer-adományozás a második legnépszerűbb lehetőség az élelmiszer-pazarlás megelőzésére, a különböző szinteken jelentkező számos hátráltató tényező miatt az élelmiszer-adományozás kihasználatlan; felhívja a figyelmet a tagállamok hatóságai előtt álló nehézségekre, különösen, ami az élelmiszer-adományozás a jelenlegi jogi keretnek való megfeleltetését illeti; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy platformot a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztására az élelmiszer-adományozás megkönnyítése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogi rendelkezések felülvizsgálatánál vegye figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulásait;

112.

felkéri a Bizottságot, hogy véglegesítse és tegye közzé az élelmiszer-újraelosztásra és -adományozásra vonatkozó iránymutatásokat, beleértve az adományozókra vonatkozó adózási feltételeket, amelyek azon tagállamok között megosztott bevált gyakorlatokon alapulnának, amelyek jelenleg aktívak az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az élelmiszer-adományozás terén létező különböző akadályok leküzdésére irányuló, valamint az élelmiszert adományozó kereskedelmi láncok és vállalkozások számára biztosítandó adókedvezményekre vonatkozó iránymutatásokat;

113.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „minőségét megőrzi” és a „fogyasztható” fogalmak általában nem világosak az érintettek számára, függetlenül attól, hogy az élelmiszer-ellátási lánc melyik szintjéről van szó; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza ezeket a fogalmakat és a félreértések elkerülése érdekében tegye kötelezővé a használatukra vonatkozó iránymutatásokat;

114.

ösztönzi a tagállamokat, hogy oktassák a lakosságot az élelmiszer-gazdálkodásról és az élelmiszer-pazarlásról;

115.

sajnálja, hogy egyes uniós intézmények egyedi és korlátozott kezdeményezései ellenére az uniós szervek nem rendelkeznek olyan jogi kerettel vagy közös iránymutatásokkal, amelyek szabályoznák az intézmények étkeztetési szolgáltatói által biztosított, el nem fogyasztott élelmiszerek kezelését; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el az európai intézmények élelmiszer-pazarlásának problémájára megoldást nyújtó közös rendelkezések tervezetét, többek között az élelmiszer-pazarlás megelőzésére vonatkozó iránymutatásokat és az élelmiszer-adományozásra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy az európai intézmények által okozott élelmiszer-pazarlás minimálisra csökkenjen;

IX. rész A Számvevőszék 35/2016. számú, „Hogyan használják fel Szubszaharai-Afrika országai a hazai bevételeik hatékonyabb mozgósítására nyújtott költségvetés-támogatást?” című különjelentése

116.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja a különjelentés ajánlásait; elégedett azzal, hogy a Bizottság kész ezeket a gyakorlatban is alkalmazni; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság válaszai meglehetősen homályosak, és hiányzik belőlük az ambíció;

117.

hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításának fontosságát a legkevésbé fejlett országokban, mivel az csökkenti a fejlesztési támogatástól való függést, az állami irányítás javítását eredményezi, és központi szerepet játszik az államépítésben;

118.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék szerint a Bizottság mindeddig nem alkalmazta eredményesen a költségvetés-támogatási szerződéseket a hazai bevételek mozgósításának támogatására Szubszaharai-Afrika alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országaiban; megállapítja azonban, hogy a Bizottság új megközelítése növelte e támogatási forma alkalmasságát a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításának eredményes előmozdítására;

119.

rámutat, hogy az adórendszerek megerősítése nem csupán a kiszámítható bevétel növeléséhez járul hozzá, hanem a kormányok elszámoltathatóságához is, mert közvetlen kapcsolatot teremt az adózók és kormányuk között; támogatja, hogy a hazai bevételek hatékonyabb mozgósítását kifejezetten vegyék fel a Bizottság által összeállított, a költségvetés-támogatással kezelendő kulcsfontosságú fejlesztési kihívásokat tartalmazó listára;

120.

sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság költségvetés-támogatási műveleteinek megtervezésekor nem fordított kellő figyelmet a hazai bevételek mozgósítására; hangsúlyozza, hogy nem került sor az adómentességgel, az adók beszedésével és az adótranszferrel, valamint a nem adójellegű, természeti erőforrásokból származó bevételekkel kapcsolatos fő kockázatok értékelésére;

121.

emlékeztet a bevételek mozgósításának fontosságára a fejlődő országokban, és rámutat az adókikerüléssel, az adókijátszással és az illegális pénzáramlással kapcsolatos kihívásokra; ösztönzi a fejlődő országok és a regionális adóigazgatási keretrendszerek számára nyújtott pénzügyi és technikai segítség növelését, valamint alapelvek elfogadását az adóegyezményekről szóló tárgyalásokhoz;

122.

rámutat, hogy az ellenőrzés feltárta, hogy nincsenek olyan megfelelő monitoringeszközök, amelyekkel értékelhető lenne, hogy a költségvetés-támogatás összességében milyen mértékben járult hozzá a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításához;

123.

meggyőződése, hogy az adópolitika terén továbbra is elő kell mozdítani a nemzeti adórendszerek igazságosságát és átláthatóságát, a természeti erőforrások területén fokozni kell a felügyeleti folyamatoknak és szerveknek nyújtott támogatást, és továbbra is segíteni kell a természeti erőforrások fenntartható kiaknázására és az átlátható gazdálkodásra irányuló kormányzati reformokat; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások csökkentik az adóbevételeket az alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országokban, és ezen országokban ellenkező hatást válthatnak ki; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások költségvetési következményeinek figyelembevételét a kockázatelemzésben a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során;

124.

felhívja a Bizottságot, hogy tartsa magát saját iránymutatásaihoz a hazai bevételek mozgósítása vonatkozásainak makrogazdasági, illetve államháztartási gazdálkodási értékelésekor annak érdekében, hogy jobb áttekintést kapjon a leginkább problémás kérdésekről, például az adóösztönzők mértékéről, a transzferárazásról és az adókijátszásról;

125.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés-támogatási műveletek tervezésének javítása érdekében a kitűzött célok elérését fenyegető kockázatok azonosítási folyamatának átfogóbbnak kell lennie, és használnia kell az adóhatósági diagnosztikai értékelő eszközt, ahol csak elérhető;

126.

hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításával kapcsolatos feltételek gyakoribb alkalmazásának fontosságát, mivel ezek egyértelműen összekapcsolják a költségvetés-támogatási kifizetéseket a partnerország által a hazai bevételek mozgósításának reformjában elért előrelépéssel; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy válassza ki azokat a feltételeket, amelyek relevánsak, és a legnagyobb hatást gyakorolják a hazai bevételek mozgósítására;

127.

elismeri, hogy az Európai Bizottságnak nehéz politikai és intézményi környezetben kell működnie; emlékeztet a strukturált politikai párbeszéd jelentőségére, amelyben részt vesznek a nemzeti kormány és más donorok képviselői a legfontosabb területek meghatározása és a testre szabott stratégia kidolgozása érdekében;

128.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy hogy terjessze ki a költségvetés-támogatás kapacitásépítési összetevőjét, mivel ez a hosszú távú gazdasági és társadalmi átalakulás alapjait fekteti le, és az állami bevételek hatékony beszedése előtt álló fő akadályok elhárítását szolgálja;

129.

rámutat arra, hogy a költségvetés-támogatási erőfeszítések által a hazai erőforrások mozgósítására gyakorolt közvetlen hatás igazolása az adórendszer konkrét területeinek részletesebb elemzését igényli, ami lehetővé tenné, hogy az előrelépéseket a támogatás egyes részeivel össze lehessen kapcsolni;

X. rész A Számvevőszék 36/2016. számú, „A 2007–2013-as kohéziós és vidékfejlesztési programok lezárási eljárásainak értékelése” című különjelentése

130.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

131.

elégedettséggel állapítja meg, hogy a Bizottság megfelelő és időbeni támogatást nyújtott a tagállamok számára a 2007–2013-as programok lezárásának előkészítéséhez;

132.

üdvözli, hogy a Bizottság készen áll arra, hogy az alapok közötti szabályozást egyebek mellett a meghatározások, a biztosítékok és a lezárási eljárások terén tovább harmonizálja, abban az esetben, ha ez javítja az uniós alapok kezelési hatékonyságát, és hozzájárul a végrehajtás egyszerűsödéséhez és hatékonyabbá tételéhez a tagállamokban és a régiókban;

133.

rámutat, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozóan még mindig nem hozták meg a döntést hat nagyobb projektre vonatkozóan;

134.

meglepődve veszi tudomásul, hogy két teljes pénzügyi időszaknyi (2000–2006 és 2007–2013) tapasztalata ellenére a Bizottság nem hajlandó konkrét kötelezettségvállalásokat tenni a 2020-at követő időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban; megnyugtatja azonban az tény, hogy a Bizottság nem annyira a tartalom, mint inkább az előjogok kapcsán felmerülő aggályok miatt nem hajlandó kötelezettséget vállalni;

135.

támogatja a Számvevőszék felhívását a kohéziós programok és a vidékfejlesztési politikához tartozó beruházási intézkedések lezárására irányadó szabályozási rendelkezések további közelítésére;

136.

a tapasztalatok alapján úgy véli, hogy a fennmaradó kockázati arányokat továbbra sem lehet felbecsülni, és azokat legfeljebb irányadónak lehet tekinteni;

137.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon kérését, hogy a támogathatósági időszakok ezentúl ne kerüljenek átfedésbe a következő, 2020 utáni programozási időszakkal, és azt az aggályát, hogy egyebek mellett a meghosszabbított jogosultsági időszakok (pl. n+2, n+3) okozták a hátralékok felgyülemlését és a következő programozási időszakok csúszását, valamint a felülvizsgált programozás és finanszírozási jogszabályok, továbbá a kapcsolódó végrehajtási szabályok véglegesítésének késését, elsősorban 2014 és 2015 folyamán; e tekintetben rámutat a finanszírozás maximális kihasználásának és a többéves projektek zökkenőmentes lebonyolításának jelentőségére;

138.

megjegyzi, hogy a pénzügyi időszakok végleges lezárására csak hétévente kerül sor; egyetért ezért a Számvevőszék véleményével, hogy a Bizottságnak külön dokumentumban tájékoztatnia kell a költségvetési hatóságot és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát a lezárási eljárás végső eredményéről; úgy véli, hogy ennek a dokumentumnak nemcsak a kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét kell bizonyítania, hanem – a teljesítményközpontú megközelítés keretében – a programok eredményét és hatását is mérnie kell;

XI. rész A Számvevőszék 1/2017. számú, „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat teljes potenciáljának kihasználására” című különjelentése

139.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

140.

kiemeli a biológiai sokféleség jelentőségét az emberiség szempontjából; megjegyzi, hogy a madárvédelmi (13) és az élőhelyvédelmi irányelv (14) (a továbbiakban: a természetvédelmi irányelvek) keretében létrehozott Natura 2000 hálózat az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának központi eleme; azonban aggodalommal állapítja meg, hogy annak teljes potenciálja nincs kihasználva;

141.

megjegyzi, hogy a Bizottság általános szerepe a tagállamok iránymutatásokkal való ellátása; sajnálja, hogy a tagállamok nem vették kellő mértékben figyelembe a Bizottság tanácsát;

142.

sajnálja, hogy a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a tagállamok nem kezelik megfelelően a Natura 2000 hálózatot, és hogy a nemzeti hatóságok, valamint az érdekelt felek közötti, a tagállamokban zajló koordináció nem kielégítő;

143.

emlékeztet, hogy határokon átnyúló jellege miatt a Natura 2000 végrehajtása szoros együttműködést követel meg a tagállamok között; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre erős tagállami szintű struktúrákat a határokon átnyúló együttműködés előmozdítására; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson jobb iránymutatást a tagállamoknak egy együttműködési platform kialakításához;

144.

aggodalommal állapítja meg, hogy a megőrzésre vonatkozó célkitűzések gyakran nem voltak elég konkrétak és számszerűek, és a gazdálkodási terveket sem határozták meg pontosan, így a végrehajtásukhoz alapvető elemek hiányoztak belőlük; megismétli, hogy ez veszélyeztetheti a Natura 2000 hozzáadott értékét; felhívja a Bizottságot, hogy egy hatékony megközelítésre alapozva harmonizálja a szabályokat a védelmi célkitűzések és a gazdálkodási tervek kialakítása céljából a következő programozási időszakban; felhívja továbbá a Bizottságot annak nyomon követésére, hogy a tagállamok követik-e az iránymutatást, és szükség esetén nyújtson nekik további tanácsadást;

145.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzáadott értékük biztosítása érdekében időben hajtsák végre a szükséges védelmi intézkedéseket, és ennek megfelelően aktualizálják a gazdálkodási terveket; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan ellenőrizze a potenciálisan késedelmes természetvédelmi projekteket;

146.

megjegyzi, hogy a Natura 2000 hálózat hatékonnyá tételéhez lényeges a fő érdekelt felek, például a földhasználók és -tulajdonosok bevonása; sajnálja, hogy a legtöbb tagállamban hiányoznak a hatékony kommunikációs csatornák; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a koordinációt a nemzeti hatóságok és a különböző érdekeltek között;

147.

aggódik amiatt, hogy a tagállamoknak nem sikerült megfelelően értékelni a Natura 2000 területekre negatív hatással lévő projekteket, hogy a kompenzációs intézkedések felhasználása nem volt kielégítő, és hogy a tagállamokban alkalmazott megközelítések nagyon eltérőek; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson strukturáltabb iránymutatást a tagállamok számára arról, hogy miként és mikor alkalmazzák és felügyeljék a kompenzációs intézkedéseket a gyakorlatban;

148.

sajnálja, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozási dokumentumok nem tükrözték teljes mértékben a finanszírozási igényeket, és ezt a hiányosságot a Bizottság sem kezelte strukturált módon; felhívja a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakot alaposabban készítse elő;

149.

sajnálja, hogy a Natura 2000 monitoring- és beszámolási rendszerei nem voltak alkalmasak arra, hogy átfogóan tájékoztassanak a hálózat eredményességéről; aggódik amiatt, hogy az uniós források felhasználására nem dolgoztak ki külön teljesítménymutató-rendszert, amely a Natura 2000 hálózat teljesítményét mutatná; véleménye szerint ez veszélyezteti a Natura 2000 hálózat hatékonyságát; üdvözli, hogy a Bizottság nemrégiben egy sor új kötelező átfogó mutatót vezetett be a LIFE program valamennyi, a 2014–2020-as programozási időszakra eső projektjét illetően; felkéri a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakban alkalmazza ugyanezt a megközelítést más programokra is;

150.

aggodalommal állapítja meg, hogy a területek szintjén a területkezelési dokumentumok közül gyakran hiányoztak a monitoringtervek, és hogy azok nem voltak részletesek vagy nem voltak időhöz kötöttek; aggódik továbbá amiatt, hogy a standard időformátumokat nem frissítették, és a természet állapotáról szóló jelentéshez a tagállamok által nyújtott adatok hiányosak, pontatlanok és összehasonlíthatatlanok voltak; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy orvosolják ezt a problémát a tervezett cselekvési tervben;

151.

üdvözli, hogy a Bizottság központi nyilvántartást fejlesztett ki a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos panaszok és kérdések rögzítésére; megjegyzi, hogy az esetek többségét további eljárás nélkül zárták le; felkéri a Bizottságot, hogy minden panaszt és kérdést szigorúan kövessen nyomon;

152.

üdvözli a biogeográfiai folyamat létrehozását, amely együttműködési és hálózatépítési mechanizmust biztosít az érdekelt felek számára a Natura 2000 hálózat irányításában; azonban felkéri a Bizottságot, hogy oldja meg a céljának elérését akadályozó nyelvi korlát kérdését;

153.

rendkívül sajnálja, hogy a priorizált intézkedési tervek nem adtak megbízható képet a Natura 2000 hálózat költségeiről, és hogy a tagállamok által szolgáltatott adatok pontatlanok és korlátozottak voltak; aggodalommal állapítja meg, hogy a forrásokra vonatkozó becslések nem voltak megbízhatóak és összehasonlíthatóak, ami megakadályozta, hogy a Natura 2000 hálózatra fordított uniós finanszírozás összegét pontosan nyomon kövessék; sajnálja, hogy ennek eredményeként a priorizált intézkedési tervek hasznossága korlátozott volt a biológiai sokféleségnek a Natura 2000 keretében történő védelmére fordított uniós finanszírozás következetességének biztosításában; ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson strukturáltabb iránymutatást a tagállamok számára a jelentéstételt és a monitoringot, valamint a priorizált intézkedési tervek végrehajtását illetően; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a beküldött adatok pontosak legyenek;

154.

véleménye szerint a Natura 2000 hálózatra fordított finanszírozásnak azonosíthatónak és felhasználásának követhetőnek kell lennie, máskülönben nem mérhető a beruházások hatása; amennyiben a Natura 2000 hálózatot az ERFA/KA és az EMVA alapokból is társfinanszírozzák, felhívja a Bizottság illetékes főigazgatóságait, hogy éves tevékenységi jelentéseiket egészítsék ki a Natura 2000 hálózatról szóló külön fejezettel;

155.

üdvözli a szakértői csoport és a gyakorlatok összehangolásával foglalkozó eseti munkacsoportok létrehozását, és felkéri a Bizottságot, hogy használja fel tevékenységeik eredményeit a következő programozási időszakban;

156.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságait a természetvédelmi irányelvek végrehajtásának javítását célzó cselekvési tervről (15);

XII. rész A Számvevőszék 2/2017. számú, „A Bizottság tárgyalásai a 2014–2020-as partnerségi megállapodásokról és kohéziós programokról: a kiadások célzottabban irányultak az Európa 2020 stratégia prioritásaira, de a teljesítménymérés rendszere egyre bonyolultabbá vált” című különjelentése

157.

üdvözli a Számvevőszék különjelentésében megfogalmazott megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat; úgy véli, hogy a Számvevőszék az európai strukturális és beruházási alapok végrehajtásának 2014–2020-as programozási szakaszára vonatkozó elemzése hasznos és kellő időben készült ahhoz, hogy segítse a jogalkotókat és a Bizottságot abban, hogy megfelelő következtetéseket vonjanak le a 2020 utáni időszakra vonatkozóan;

158.

tudomásul veszi a Bizottság válaszait és hogy a Bizottság a Számvevőszék öt ajánlását teljes egészében, két ajánlását pedig részben elfogadja; üdvözli, hogy a Bizottság kész arra, hogy ezeket végrehajtsa, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljeskörűen és kellő időben hajtsák végre az ajánlásokat;

159.

nem ért egyet a Számvevőszék és a Bizottság azon véleményével, hogy a Parlament megerősített hatáskörei önmagukban szerepet játszottak volna a 2014–2020-as időszakra vonatkozó rendeletek elfogadását illetően felmerült indokolatlan késedelemben;

160.

sajnálja, hogy a Bizottság késedelmesen terjesztette elő a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát, ami jelentős késedelmet vetít előre a többéves pénzügyi keretről, valamint a pénzügyi programokról és eszközökről szóló tárgyalások és a vonatkozó jogszabályok elfogadása tekintetében, és ezáltal veszélyezteti azok időben történő végrehajtását a 2020 utáni időszakban;

161.

hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni kohéziós politikára vonatkozó új rendeletekre irányuló javaslatnak – amely akár egységes szabályokból áll, akár nem – biztosítania kell a gyakorlatban az egyszerűsítést, a forrásokhoz való jobb hozzáférést, valamint e szakpolitika célkitűzéseinek sikeres végrehajtását;

162.

hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az operatív programok elfogadása tekintetében előfordult késedelem megismétlését, valamint a Számvevőszék által azonosított problémákat, így például: a 2014–2020-as időszakra vonatkozó esb-alapokról szóló rendeletekről folytatott összetettebb, nehéz és hosszú tárgyalásokat, a másodlagos jogszabályok és iránymutatások kései elfogadását, valamint hogy az operatív programok bizottsági jóváhagyásához többfordulós eljárásra volt szükség; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek a hiányosságok ellentétesek a kohéziós politika irányítási rendszerének egyszerűsítésére vonatkozó célkitűzéssel;

163.

megállapítja, hogy a 2/2017. sz. különjelentésben a Számvevőszék arra a következtetésre jut, hogy a partnerségi megállapodások eredményes eszköznek bizonyultak az esb-alapokból származó források tematikus célkitűzésekre és beruházási prioritásokra való elkülönítése, valamint az Európa 2020 stratégia növekedési és munkahely-teremtési célkitűzéseinek hangsúlyos támogatása terén; hangsúlyozza azonban, hogy a célkitűzések sikeres végrehajtása szükségessé teszi, hogy a 2020 utáni kohéziós politika megfelelő költségvetésben részesüljön;

164.

megjegyzi, hogy a korábbi időszakokkal ellentétben az operatívprogram-tervezetekről tett bizottsági észrevételeket a biztosi testületnek kellett elfogadnia, míg az előző programozási időszakban csak a végleges operatív programokat kellett a biztosi testületnek elfogadnia; ösztönzi a Bizottságot, hogy gondolja újra ezen eljárás hozzáadott értékét a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó javaslatának elkészítésekor;

165.

felhívja a Bizottságot, hogy alaposan elemezze a fent említett problémákat és hogy tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy el lehessen kerülni őket a 2020 utáni időszakban, többek között végezze el valamennyi szükséges javítást és tegye lehetővé a gyors és minőségi programozást;

166.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák az egyeztetést az operatív programok megszövegezése során, ami elősegíti majd azok gyors jóváhagyását is;

167.

hangsúlyozza a pontos és összehangolt terminológia használatának fontosságát, ami lehetővé teszi a kohéziós politika keretében elért eredmények megfelelő mérését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új költségvetési rendeletre irányuló javaslatában a Bizottság nem tett javaslatot az „eredményekre” és az „outputra” vonatkozó közös meghatározásra; felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb és jóval a 2020 utáni időszak kezdete előtt vezessen be egyértelmű közös meghatározást az olyan kifejezésekre, mint például az „output”, az „eredmények” és a „hatás”;

168.

emlékeztet, hogy a megfelelő igazgatási kapacitás, különösen nemzeti és regionális szinten döntő jelentőségű az operatív programok zökkenőmentes irányításához és végrehajtásához, többek között a célkitűzések és az elért eredmények megfelelő mutatószámokkal történő figyelemmel kísérése és a róluk történő jelentéstétel érdekében; e tekintetben kitart amellett, hogy a Bizottság és a tagállamok használják fel a rendelkezésre álló technikai segítséget a különböző szintű igazgatási kapacitás javítása érdekében;

169.

felhívja a Bizottságot, hogy minden szinten erősítse meg és segítse elő a „bevált gyakorlatok” megosztását;

170.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok sokféle kiegészítő végeredmény- és eredménymutatót alkalmaznak az alap-jogiaktusok által előírt mutatókon kívül; tart a „túlszabályozási hatástól”, ami nehézkesebbé és kevésbé eredményessé teheti a strukturális alapok felhasználását; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa vissza a tagállamokat attól, hogy ilyen megközelítést kövessenek;

171.

kiemeli, hogy fontos mérni a programok közép- és hosszú távú hatását, mivel a döntéshozók csak akkor tudják megállapítani, hogy sikerült-e teljesíteni a szakpolitikai célokat, ha mérik a hatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni programozási időszak során kifejezetten mérje ezeket a „hatásokat”;

XIII. rész A Számvevőszék 3/2017. számú, „A Tunéziának nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

172.

üdvözli a Tunéziának nyújtott uniós támogatás eredményességét és hatékonyságát értékelő számvevőszéki különjelentést; támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

173.

megállapítja, hogy összességében megfelelően költötték el az uniós finanszírozást, mivel a támogatás jelentős mértékben elősegítette a demokratikus átmenetet és a gazdasági stabilizálódást a forradalom utáni Tunéziában;

174.

megjegyzi, hogy az uniós fellépéseknek a fő adományozókkal való, illetve az uniós intézményeken és részlegeken belüli koordinálása megfelelő volt; felhívja a Bizottságot, hogy a támogatás célirányosságának javítása és jobb koordinálása érdekében gondoskodjon a tagállamokkal közös programozásról;

175.

elismeri, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek ingatag politikai, társadalmi és biztonsági környezetben kellett dolgoznia, amely nagy kihívást jelentett egy átfogó támogatás nyújtásában;

176.

felhívja a Bizottságot, hogy finomítsa tovább az ágazati költségvetés-támogatást az ország prioritásainak felvázolása és a feltételek meghatározása révén, ezáltal elősegítve egy strukturáltabb és célzottabb uniós megközelítést és megerősítve a tunéziai nemzeti stratégia átfogó hitelességét;

177.

megállapítja, hogy az uniós finanszírozás jelentős mértékben hozzájárult a demokratikus átmenethez és a gazdasági stabilitás létrejöttéhez Tunéziában; azonban kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az uniós támogatás hatásának maximalizálása érdekében fellépéseiket szűkítsék le kevesebb, jól meghatározott területre;

178.

felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a költségvetés-támogatási programokra vonatkozó bevált gyakorlatot és alkalmazzon releváns kifizetési feltételeket, amelyek alapvető reformok vállalására ösztönzik a tunéziai hatóságokat; aggodalmát fejezi ki a pénzeszközök engedékeny, „többért többet” alapon történő elosztása miatt, amely általában nem függött további követelmények teljesítésétől, és amelyet nem előzött meg az elért eredmények alapos felmérése;

179.

hangsúlyozza az államháztartási gazdálkodás átfogó értékelésének jelentőségét, lehetőleg a közkiadási és pénzügyi elszámoltathatósági program (PEFA) (16) használatával, az uniós támogatás potenciális gyengeségeinek azonosítása és kezelése érdekében;

180.

kéri a Bizottságot, hogy javítsa a programok és projektek kialakítását pontos referenciaadatok és mutatók meghatározása révén, amelyek lehetővé teszik annak megfelelő értékelését, milyen mértékben valósulnak meg a célkitűzések;

181.

kiemeli, hogy inkább a hosszú távú, fenntartható gazdasági fejlődésre kell összpontosítani, mintsem olyan fellépésekre, amelyek csupán ideiglenes fellendülést hoznak a munkaerőpiacon;

XIV. rész A Számvevőszék 4/2017. számú, „Az Unió költségvetésének védelme a szabálytalan kiadásokkal szemben: a Bizottság a 2007–2013-as időszakban fokozottan élt a kohéziós politika területén a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók lehetőségével” című különjelentése

182.

üdvözli a Számvevőszék különjelentésében megfogalmazott megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat;

183.

elismeri a kohéziós politika célkitűzései végrehajtásának fontosságát, mely célkitűzések: a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése, a hanyatló ipari területek szerkezetátalakítása, valamint a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi együttműködés ösztönzése, ezáltal előmozdítva az Európai Unió stratégiai célkitűzéseinek elérését; úgy véli, hogy a szakpolitika fontossága indokolja annak jelentős részesedését az Unió költségvetéséből; hangsúlyozza a szakpolitika hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának, a szabálytalanságok megelőzésének és az azoktól való visszatartásnak, valamint a pénzügyi korrekcióknak a fontosságát;

184.

megállapítja, hogy a Bizottság elfogadta a Számvevőszék valamennyi ajánlását, és felhívja a Bizottságot, hogy azokat maradéktalanul és kellő időben hajtsa végre;

185.

összességében megállapítja, hogy a Bizottság eredményesen alkalmazta a 2007–2013-as programozási időszak során az Unió költségvetésének a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelmére rendelkezésére álló intézkedéseket;

186.

üdvözli, hogy a 2007–2013-as programozási időszakban a Bizottság sokkal korábban elkezdte a korrekciós intézkedések és a pénzügyi korrekciók végrehajtását, mint a 2000–2006-os időszakban, és nagyobb hatást ért el általuk; hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen korrekciós intézkedéseknek biztosítaniuk kell az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, de egyúttal el kell ismerniük az érintett operatív programok időben történő és eredményes végrehajtásának fontosságát is;

187.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is maradjon éber a tagállamok által a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan benyújtott, valamint a jövőbeli záró nyilatkozatok vizsgálatakor;

188.

felszólítja a Bizottságot, hogy az előző időszakra vonatkozó jelentés alapján nyújtson be analitikus és egységes szerkezetbe foglalt jelentést a 2007–2013-as programozási időszak során kiszabott valamennyi megelőző intézkedésről és pénzügyi korrekcióról;

189.

hangsúlyozza, hogy a kifizetés-megszakítások és -felfüggesztések jelentős pénzügyi kockázatot jelentenek a tagállamokra nézve és nehézségekhez vezethetnek a Bizottság költségvetési gazdálkodása tekintetében is; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson kiegyensúlyozott erőfeszítéseket a költségvetés védelmére és a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésére;

190.

hangsúlyozza, hogy amennyiben maguk a tagállamok tárják fel a szabálytalanságokat és tesznek megelőző intézkedéseket, az azt eredményezi, hogy kevesebb időt fordítanak a problémák megállapítására és többet a megoldásukra; úgy véli, ez azt is fogja jelenteni, hogy a tagállami irányítási és kontrollrendszerek eredményesen működnek, így a szabálytalanságok szintje a lényegességi küszöb alatt maradhatna; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek proaktívabbak és vállaljanak nagyobb felelősséget, valamint tárják fel és korrigálják a szabálytalanságokat saját kontrollmechanizmusaik és ellenőrzéseik alapján, továbbá nemzeti szinten tökéletesítsék az irányítási és kontrollrendszereket, hogy elkerüljék a további nettó pénzügyi korrekciókat és a forrásvesztést;

191.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a Bizottság számára mind mennyiségét, mind minőségét tekintve elegendő információt a bizottsági ellenőrzésekből következő pénzügyi korrekciók esetében, hogy biztosítsák a gyors eljárásokat;

192.

e tekintetben hangsúlyozza a szabályozási biztonság, valamint a tagállami hatóságoknak nyújtandó megfelelő bizottsági útmutatás és technikai segítségnyújtás fontosságát, ideértve a Bizottság követelményeinek kellően konkrét megfogalmazását is; ezenkívül felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállami hatóságokkal az első és a második szintű kontrollmechanizmusok hatékonyságának javítása érdekében;

193.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára útmutatást a pénzügyi korrekciók végrehajtásáról szóló összehangolt jelentéstétel érdekében, ami megkönnyíti a tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók hatásának figyelemmel kísérését és értékelését;

194.

támogatja a Számvevőszék azon következtetését, hogy a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó pénzügyi korrekciók tekintetében meg kell erősíteni a jogi kereteket, azonban elsődlegesen továbbra is a szabálytalanságok és a csalás megelőzésére kell összpontosítani;

195.

felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki integrált monitoringrendszert, amely lehetővé teszi, hogy az adatbázisokban lévő információkat mielőbb fel lehessen használni a 2014–2020-as időszakra vonatkozó megelőző intézkedéseket és a pénzügyi korrekciókat egyaránt lefedő összehasonlító elemzésekre, valamint hogy kellő időben biztosítson hozzáférést az információkhoz a Parlament, a Tanács és az illetékes tagállami hatóságok számára;

196.

felszólítja a Számvevőszéket, hogy jövőbeli ellenőrzési tevékenysége során jobban összpontosítson a rendszerszintű hiányosságokra és mind a Bizottság, mind a tagállamok számára fogalmazzon meg ajánlásokat az átfogó pénzgazdálkodási és ellenőrzési rendszer működésének javítására vonatkozóan;

XV. rész A Számvevőszék 5/2017. számú, „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című különjelentése

197.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és örömmel veszi, hogy a Bizottság elfogadja a Számvevőszék bizonyos ajánlásait, és a jövőben fontolóra veszi azokat;

198.

megjegyzi, hogy az elmúlt néhány évben csökkent az ifjúsági munkanélküliség az Unióban; sajnálja azonban, hogy 2016 közepén még mindig a fiatalok 18,8 %-át érintette; határozottan ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a rendelkezésre álló uniós támogatást e régóta fennálló helyzet kezelésére;

199.

mélyen aggódik amiatt, hogy a (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő) NEET-fiatalok kikerültek az oktatás és a munkaerőpiac világából; megérti, hogy a népességnek ezt a csoportját a legnehezebb elérni az ifjúsági munkanélküliség leküzdését célzó pénzügyi eszközöket végrehajtó meglévő operatív programokon keresztül; úgy véli, hogy a 2017–2020-as időszak alatt erre a csoportra kell helyezni a hangsúlyt az ifjúsági garancia főbb célkitűzései elérésének biztosítása érdekében;

200.

hangsúlyozza, hogy a NEET-fiatalok integrációja jelentősen több uniós finanszírozást igényel, és a tagállamoknak is további forrásokat kell mobilizálniuk a nemzeti költségvetéseikből;

201.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia pozitívan járult hozzá az ifjúsági munkanélküliség csökkentéséhez 2012 óta, az ifjúsági munkanélküliség aránya azonban továbbra is elfogadhatatlanul magas, és ezért felhív az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2020-ig történő meghosszabbítására;

202.

sajnálja, hogy a felkeresett tagállamok egyike sem biztosította, hogy minden NEET-fiatalnak az ifjúsági garancia programjához való csatlakozástól számított négy hónapon belül alkalma nyíljon állásajánlat elfogadására;

203.

üdvözli különösen azt a számvevőszéki ajánlást, miszerint több figyelmet kell fordítani az állásajánlatok minőségének javítására;

204.

megjegyzi, hogy 2016 októberében kiadott közleményében (17) a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy javítani kell a hatékonyságát;

205.

megemlíti azt a régóta fennálló kihívást, hogy a készségek nem felelnek meg a munkaerőpiaci igényeknek; kéri a Bizottságot, hogy a Tanács Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) keretében mozdítsa elő a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között e kérdés felvetése érdekében a foglalkoztatási menetrendben;

206.

üdvözli a Bizottság és a tagállamok közötti, a tagállamok meglévő rendszerein alapuló együttműködést a nyomon követés és a jelentéstétel kapcsán megvalósult bevált gyakorlatok meghatározása és terjesztése terén; emlékezteti a Bizottságot, hogy továbbra is alapvető fontosságú az adatok összehasonlíthatósága e célokból;

207.

megjegyzi, hogy ahhoz, hogy elérjük, hogy a meghatározott régiókban minden 24 év alatti fiatal továbbra is minőségi állásajánlatokat kapjon, jelentősen több forrásra van szükség;

XVI. rész A Számvevőszék 6/2017. számú, „Az EU válasza a menekültválságra: a hotspot-rendszer” című különjelentése

208.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

209.

tudomásul veszi a Bizottság válaszát és elkötelezettségét az olasz és a görög hatóságok támogatását illetően; üdvözli, hogy az uniós fogadóállomásokon alapuló megközelítés meghatározott szempontjainak továbbfejlesztése érdekében a Bizottság elfogadja a Számvevőszék valamennyi ajánlását;

210.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék különjelentésében nem tudta a problémát átfogóbb perspektívából kezelni, ideértve a kérelmezők EU-n belüli, más tagállamokba történő áthelyezését; hangsúlyozza, hogy a nyomonkövetési eljárások nehézségei állandó kihívást jelentettek az uniós fogadóállomások megfelelő működése szempontjából;

211.

elismeri az európai migrációs stratégia végrehajtásának fontosságát; hangsúlyozza a rövid, illetve hosszú távú intézkedések továbbfejlesztésének szükségességét a határok hatékonyabb igazgatása, valamint a jogellenes migráció alapvető okainak kezelése érdekében;

212.

felszólítja a Bizottságot, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO), az Europolt, a Frontexet (az Európai Határ- és Parti Őrségként való új megbízatása fényében), a nemzeti hatóságokat és egyéb nemzetközi szervezeteket, hogy továbbra is – és nagyobb mértékben – támogassák az uniós fogadóállomásokat; megállapítja, hogy csak a Bizottság, az ügynökségek és a tagállamok közötti intenzívebb együttműködés révén lehet hosszú távon biztosítani az uniós fogadóállomások koncepciójának sikeresebb fejlesztését;

213.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy különösen Olaszország esetében a migránsok folyamatos érkezése továbbra is hatalmas kihívást jelent, amelyhez alapvetően fontos az Európai Unió és a tagállamok támogatása;

214.

hangsúlyozza a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) fontosságát; felhív annak biztosítására, hogy a sürgősségi segélyre vonatkozó pénzügyi szabályok alkalmazhatók legyenek az AMIF-re és az ISF-re; kitart amellett, hogy az uniós fogadóállomások csak akkor tudnak hatékonyabb támogatást nyújtani a leginkább érintett tagállamoknak, ha növelik a fogadással és az elszállásolással kapcsolatos infrastruktúrák fejlesztését és létrehozását célzó pénzügyi forrásokat, mivel ezek alapvetően fontosak az igen jelentős számban érkező migránsok számára;

215.

üdvözli a számvevőszéki ellenőrzés eredményeit a kiskorú migránsok uniós fogadóállomásokon tapasztalható helyzetét illetően, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy integrált megközelítést kell kialakítani a fogadásukra, mindig szem előtt tartva, hogy mi szolgálja leginkább az érdekeiket; felhív arra, hogy jobban kell felhasználni a pénzügyi forrásokat a kiskorúak fogadására, valamint azon személyzet képzésére, akik közvetlenül a legkiszolgáltatottabb személyekkel fognak foglalkozni; emlékeztet arra, hogy a különjelentés megjelenését követően a Bizottság közzétett egy közleményt (18), amely teljes mértékben a kiskorú migránsokkal foglalkozik; kiemeli e közlemény fontosságát, és felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a dokumentumban foglalt ajánlásokat;

216.

felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák az uniós fogadóállomások támogatására irányuló erőfeszítéseiket, a migránsok EU-n belüli eredményesebb áthelyezése révén, valamint, amennyiben a beutazásnak nincs alapja, a visszaküldési eljárások révén;

217.

ijesztőnek tartja, hogy folyamatosan érkeznek jelentések a gyermekkereskedelemről; további intézkedéseket kér a gyermekek, különösen a kíséret nélküli kiskorúak védelmére, amely már a megérkezésükkel kezdődik; elfogadhatatlannak tartja, hogy az emberkereskedők továbbra is közvetlen veszélyt jelenthetnek a gyermekekre;

218.

kéri az Europolt, hogy folytassa erőfeszítéseit az illegális bevándorlás, az emberkereskedelem és az érintett bűnszervezetek elleni küzdelem terén, és támogassa a nemzeti hatóságokat az uniós fogadóállomások irányításával kapcsolatos esetleges bűnügyi nyomozások lefolytatásában;

219.

üdvözli az olasz és görög nemzeti hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a partjaikra érkező migránsok lehető legtöbbjét nyilvántartásba vegyék, nevezetesen, hogy Görögországban a 2015. évi 8 %-os regisztrációs arány 2016-ban 78 %-ra nőtt, Olaszországban pedig a 2015. évi 60 %-os arány 2016-ban elérte a 97 %-os átlagot; hangsúlyozza, hogy csak akkor lehet hatékony fogadási rendszert kialakítani, ha pontos ismeretek állnak rendelkezésre a helyszíni körülményekről;

220.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák az uniós fogadóállomásokon a menedékjog iránti kérelmek minőségi vizsgálatát; elismeri azokat a nehéz körülményeket, amelyek közepette fel kell dolgozni a kérelmeket, de hangsúlyozza, hogy el kell kerülni, hogy a gyorsított eljárások hibákhoz vezessenek; hangsúlyozza továbbá, hogy a leginkább érintett tagállamoknak csak a migránsok nyilvántartásba vételét és ujjnyomatvételét kellene elvégezniük, az ezt követő eljárásoknak azonban a szolidaritás szellemében az összes tagállam közös felelősségének kell lenniük; kéri a menedékkérők megfelelő tájékoztatását az áthelyezési eljárásról, a jogaikról és a lehetséges célországokról;

221.

felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a szakértők továbbra is fennálló hiányát minden további késedelem nélkül orvosolják az EASO-tól, valamint a tagállamoktól származó támogatás révén; meg van győződve arról, hogy különösen Olaszország esetében a jövőben is szükség lesz kiegészítő támogatásra; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy állapodjanak meg egy tervben, hogy Olaszország és Görögország kérése esetén azonnal rendelkezésre álljon a kiegészítő kapacitás;

222.

hangsúlyozza, hogy az uniós fogadóállomásokon a beérkező migránsok nyilvántartásba vételét kell elvégezni, így azok nem válhatnak túlzsúfolttá, és nem használhatók fogdaként; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket valamennyi olyan intézkedés gyakorlati átültetése érdekében, amelyek célja az Európai Unió Alapjogi Chartájának való teljeskörű megfelelés;

223.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy jelenleg számos különböző érdekelt fél vesz részt az uniós fogadóállomások létrehozásában és működtetésében, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak be javaslatokat a struktúra átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tételére vonatkozóan;

224.

javasolja, hogy a Számvevőszék vegye fontolóra az uniós fogadóállomások működéséről szóló nyomonkövetési gyorsjelentés elkészítését, amely tágabb hatókörrel rendelkezne és magában foglalná a menedékjogi, az áthelyezési és a visszaküldési eljárás vizsgálatát;

XVII.rész A Számvevőszék 7/2017. számú, „A tanúsító szervek új szerepe a KAP-kiadások terén: előrelépés az egységes ellenőrzési modell felé, de továbbra is jelentős hiányosságokat kell leküzdeni” című különjelentése

225.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság elfogadja az ajánlások többségét, és mérlegeli vagy már meg is kezdte végrehajtásukat;

226.

tudomásul veszi a KAP kiadásainak ellenőrzésére szolgáló modellt illető előrelépést; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az egységes ellenőrzési rendszer még mindig nem működik teljes hatásfokkal;

227.

emlékezteti a Bizottságot, hogy őt terheli a végső felelősség a KAP-kiadások hatékony felhasználását illetően; ösztönzi továbbá a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az ellenőrzési módszerek alkalmazása az egész Unióban kellően egységes legyen, és hogy az összes tanúsító szerv ugyanazokat a kritériumokat alkalmazza munkája során;

228.

megállapítja, hogy a tanúsító szervek 1996 óta függetlenül ellenőrzik országuk kifizető ügynökségeit; üdvözli e tekintetben, hogy 2015-ben első ízben kellett a tanúsító szerveknek igazolniuk az idevonatkozó kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét; ezt nagyon pozitív fejleménynek tartja, mivel ez segítheti a tagállamokat kontrollrendszereik megerősítésében és az ellenőrzési költségek csökkentésében, valamint lehetővé teheti a Bizottság számára további független bizonyosság szerzését a KAP-kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről;

229.

sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság a tanúsító szervek munkáját csak korlátozott mértékben tudja hasznosítani, mivel a Számvevőszék jelentése szerint a jelenlegi keretrendszer jelentős szerkezeti hiányosságokkal küzd, ami miatt a tanúsító szervek által kiadott vélemények több fontos területen nem felelnek meg teljes mértékben az ellenőrzési normáknak és előírásoknak;

230.

a számvevőszéki jelentés alapján aggodalommal állapítja meg, hogy hiányosságok voltak mind a módszertan, mind a végrehajtás terén, így az ellenőrzési stratégiák gyakran helytelenek voltak, a minták nem voltak megfelelőek, és a tanúsító szervek ellenőrei sokszor nem rendelkeztek megfelelő készségekkel és jogi ismeretekkel; elismeri azonban, hogy a 2015-ös év kihívást jelenthetett a tagállamok számára, mivel a vonatkozó uniós szabályokat és iránymutatásokat akkor vezették be, és a tanúsító szerveknek esetleg nem nyújtottak elegendő tájékoztatást és képzést azok gyakorlati végrehajtásáról, illetve nem kaptak megfelelő iránymutatást a minták előírt számával kapcsolatban;

231.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy orvosolja a Számvevőszék jelentésében feltárt hiányosságokat, és hogy a KAP-kiadások ellenőrzési rendszere valóban hatékony és egységes legyen; ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és aktívan támogassa a tanúsító szervek munkáját annak érdekében, hogy a kiadások jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében munkájuk színvonala és módszereik javuljanak;

232.

különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy az iránymutatásokban megbízhatóbb munkamódszereket kell kidolgozni a belső ellenőrzések nyomán kiadott túlzottan optimista tanúsításokból adódó kockázatokra vonatkozóan, és támogatja a Számvevőszék észrevételeit a minták nem megfelelő reprezentativitása és a megengedett tesztelési típusok, a két különböző hibaarány számításának feleslegessége és az arányok felhasználásának módja, valamint az alulbecsült hibán alapuló megbízhatatlan vélemények kapcsán;

233.

a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja továbbá, hogy a gyakran megbízhatatlan tagállami ellenőrzési statisztikák ellenére a Bizottság továbbra is ezekre az adatokra alapozza bizonyossági modelljét, és hogy 2015-ben a tanúsító szervek véleménye csupán egy volt a figyelembe vett tényezők közül;

234.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e megbízhatatlanság következményei egyértelműek; megjegyzi például, hogy a közvetlen kifizetések kiegészítésére a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 69 kifizető ügynökség közül 12 esetében folyósított összegeket, amelyekben a hibaarány meghaladta a 2 %-ot, ugyanakkor csak egy kifizető ügynökség fűzött fenntartásokat az eredeti nyilatkozatához, és 2015-ben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 10 kifizető ügynökség tekintetében jelzett fenntartást; megjegyzi továbbá, hogy a vidéki területeken a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 72 kifizető ügynökség közül 36 esetében folyósított kiegészítést, és 14 esetben a korrigált hibaarány 5 % felett volt, továbbá 2015-ben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 18 tagállam 24 kifizető ügynöksége tekintetében fogalmazott meg fenntartásokat;

235.

felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon kiemelten e megbízhatatlansággal, és dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy bizonyossági modellje megbízható alapokon nyugodjon; úgy véli, hogy a Bizottságnak e tekintetben tevőlegesen irányt kellene mutatnia a tanúsító szerveknek, hogy megfelelő véleményeket adjanak ki, és azután fel kellene használnia az így benyújtott információkat és adatokat;

236.

ösztönzi a Bizottságot arra is, hogy írja elő a tanúsító szervek számára, hogy megfelelő biztosítékokkal garantálják a mintáik reprezentativitását, tegye lehetővé, hogy elegendő helyszíni ellenőrzést végezhessenek, írja elő számukra, hogy a jogszerűség és a szabályszerűség tekintetében csak egy hibaarányt számítsanak ki, valamint biztosítsa azt, hogy a kifizető ügynökségek által az ellenőrzési statisztikákban megjelölt hibaszintet a saját hibaarányukban is megjelenítsék;

237.

különösen azt ajánlja, hogy a Bizottság a véleményekben helyezze a hangsúlyt a KAP-kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére, amelynek olyan minőségűnek és részletességűnek kell lennie, hogy a Bizottság képes legyen megbizonyosodni a kifizető ügynökségek által benyújtott ellenőrzési adatok megbízhatóságáról, vagy hogy a tanúsító szervek által kibocsátott vélemények alapján adott esetben képes legyen megbecsülni a kifizető ügynökségek hibaarányának szükséges korrekcióját;

238.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék 7. számú ajánlását illetően a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a kifizető ügynökségek hibaaránya ne befolyásolja inkorrekt módon a tanúsító szervek általános hibaarányát; úgy véli, hogy a pénzügyi korrekciók terén felmerülő félreértések elkerülése végett az iránymutatásoknak e tekintetben a lehető legegyértelműbbnek kell lenniük;

239.

a Számvevőszék jelentése alapján továbbá megjegyzi, hogy az az elv, hogy a kifizető ügynökségek nem tudhatják előre, mely tranzakciókat fogják ismételt ellenőrzésnek alávetni, Olaszország esetében sérült, mivel a tanúsító szerv már akkor előre jelezte a kifizető ügynökségnek, hogy mely kedvezményezetteket fogja ellenőrizni, mielőtt az elvégezte az első helyszíni ellenőrzések többségét; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy minden esetben biztosítani kell a kérelmen alapuló kiválasztási módszer helyes alkalmazását, és előzetes értesítés nem nyújtható következmények nélkül;

240.

rámutat, hogy a nem IIER tranzakciók (EMGA és EMVA) esetében jelentős különbség van a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó jelentéstételi időszak (naptári év) és azon időszak között, amelyre a térítést fizetik (a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan 2014. október 16-tól2015. október 15-ig); megjegyzi, hogy ennek következtében a 2014-es naptári év során végrehajtott helyszíni ellenőrzéseknek alávetett kedvezményezettek némelyike nem kapott térítést a 2015-ös pénzügyi évben, és a tanúsító szervek nem foglalhatják bele e tranzakciók eredményeit az érintett pénzügyi évre vonatkozó hibaarány kiszámításába; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő megoldást az ütemezés összehangolására;

241.

rámutat, hogy a kifizető ügynökségek ellenőrzési ütemterve olykor nagyon szoros, különösen azokban a tagállamokban, ahol a vegetációs időszak rövid, és hogy gyakran igen nagy kihívást jelent a vonatkozó információk időben történő eljuttatása a tanúsító szervekhez; megállapítja, hogy ez ahhoz vezethet, hogy több különböző ellenőrzési módszert alkalmaznak és a hibaarány megduplázódik, mivel a tanúsító szervek nem tudják maradéktalanul követni a kifizető ügynökségek ellenőrzési eljárását; úgy véli, hogy ezt a problémát meg lehetne oldani például a műholdas megfigyelési rendszerekkel;

242.

úgy véli, hogy a KAP kiadásainak ellenőrzése során általánosságban jobban ki lehetne használni az új technológiák nyújtotta lehetőségeket; amennyiben például a műholdas ellenőrzés kellően megbízható, a kedvezményezetteket és az ellenőröket nem szabadna felesleges helyszíni ellenőrzésekkel terhelni; hangsúlyozza, hogy a KAP-kiadások finanszírozását illetően az Unió pénzügyi érdekeinek védelmén túlmenően az egységes ellenőrzési rendszer végső céljának annak kell lennie, hogy hatékony felügyeletet és jól működő irányítási rendszert biztosítson, illetve csökkentse a bürokratikus terheket;

243.

hangsúlyozza továbbá, hogy az egységes ellenőrzési modellnek kevesebb ellenőrzési szintet kell magában foglalnia, és kevesebb költséggel kell járnia az Unió, a tagállamok és a kedvezményezettek számára; úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tagállamok ellenőrzési rendszereinek általános megbízhatóságára ahelyett, hogy pusztán a kedvezményezettek kiegészítő ellenőrzésére koncentrálnak; úgy véli, hogy az ellenőrzési rendszer még mindig túl nagy terhet ró a kedvezményezettekre; azokban a tagállamokban, ahol a szabálytalanságok és csalások nem gyakoriak, az átfogó ellenőrzési rendszer kielégítőnek bizonyult; továbbá a megbízhatóság más módszerekkel is biztosítható, mint a túlzottan nagy számú helyszíni ellenőrzéssel;

244.

felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vegye figyelembe a Számvevőszék jelentését és a Parlament ajánlásait, és fejlessze tovább a KAP-kiadások ellenőrzési rendszerét, hogy egy valóban egységes ellenőrzési megközelítés jöjjön létre;

245.

kiemeli, hogy a Számvevőszék által feltárt hiányosságok nagy részével a Bizottság 2018-as iránymutatása foglalkozott és kezelte azokat; üdvözli a tanúsító szervezetek által tett folyamatos előrelépést;

XVIII. rész A Számvevőszék 8/2017. számú, „Az Unió halászati kontrollrendszere: több erőfeszítésre lenne szükség” című különjelentése

246.

a halászati kapacitásra vonatkozó információk pontosságának javítása érdekében felkéri a tagállamokat, hogy 2018-ig vezessenek be eljárásokat a nemzeti flottanyilvántartásaikban rögzített információk pontosságának ellenőrzésére;

247.

az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (19) (a továbbiakban: az ellenőrzési rendelet) esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként és a halászati kapacitásra vonatkozó információk pontosságának javítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslatába foglaljon bele részletes szabályokat a halászati kapacitás kiszámításához használt mindkét mutató – mind a bruttó tonnatartalom (BT), mind a motorteljesítmény (kW) – rendszeres dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzésére vonatkozóan;

248.

Az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként és a kisméretű halászhajók tevékenységére irányuló monitoring javítása érdekében felhívja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában

a)	szüntesse meg a 12–15 méteres hajók VMS (20) alóli mentességét;

b)	a 12 méternél rövidebb hajók tekintetében írja elő kisebb és olcsóbb helyzetmeghatározó rendszerek telepítését;

249.

a halászati kvóták átlátható elosztásának biztosítása érdekében kéri, hogy a tagállamok 2019-ig tájékoztassák a Bizottságot a KHP-rendelet (21) 16. cikke szerinti kvótaelosztási rendszerükről, beleértve azt is, hogy milyen átlátható és objektív kritériumokat vezettek be a halászati kvóták érdekeltek közötti elosztása során;

250.

a halászati információk teljességének és megbízhatóságának javítása érdekében kéri, hogy a tagállamok 2019-ig

vizsgálják felül és fejlesszék tovább a halászati tevékenységekre vonatkozó, papíralapon felvett adatok rögzítési és ellenőrzési folyamatát; fokozatosan vezessenek be eljárásokat a 10 méternél rövidebb hajók által beküldött, a halászati tevékenységre vonatkozó elektronikus adatok rögzítésére és igazolására; biztosítsák, hogy e rendszerek kompatibilisek legyenek egymással, és engedélyezzék a tagállamok, a Bizottság és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal közötti adatcserét;

biztosítsák, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésükre a 10 méternél rövidebb hajók tevékenységére vonatkozóan megfelelő, olcsóbb és felhasználóbarát rögzítési és jelentéstételi követelmények fokozatos bevezetése révén, és hogy azok összegyűjtése során alkalmazzák az ellenőrzési rendeletben előírt szabályokat;

c)	végezzék el a halászati tevékenységekre vonatkozó adatok validálását és összehasonlító ellenőrzését;

251.

kéri a Bizottságot, hogy 2020-ig:

a)	hozzon létre egy információcsere-platformot, ahol a tagállamok standard formátumban és tartalommal nyújthatják be validált adataikat, hogy a különböző bizottsági szolgálatok rendelkezésére álló információk megegyezzenek a tagállami adatokkal;

ösztönözze egy olcsóbb, egyszerűbb és felhasználóbarát rendszer kialakítását a 12 méternél rövidebb hajók halászati tevékenységével kapcsolatos elektronikus kommunikáció elősegítésére; a 10 és 12 méter közötti hosszúságú hajók esetében vezesse be az elektronikus rögzítési és jelentéstételi rendszerek (e-naplók) kötelező használatát a papíralapú rendszerek helyett; a 10 méternél rövidebb hajók esetében fokozatosan vezesse be a fogásaik olcsóbb, egyszerűbb és felhasználóbarát, elektronikus alapú rendszeren keresztül való rögzítésének és jelentésének kötelezettségét;

c)	elemezze az adatok teljessége és megbízhatósága terén tagállami szinten továbbra is fennálló problémákat, és szükség esetén a tagállamokkal közösen döntsön megfelelő intézkedések megtételéről;

252.

az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként és a halászati adatok teljességének és megbízhatóságának javítása érdekében kéri, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában

a)	szüntesse meg a 12–15 méteres hajóknak az elektronikus jelentéstételi rendszer használata és elektronikus nyilatkozatok benyújtása alól biztosított mentességeket;

b)	vizsgálja felül az ellenőrzési rendeletben a tagállamok számára a fogási adatok bejelentése tekintetében előírt kötelezettségeket, és azok közé vegye fel a halászterületre, a hajóméretre és a halászeszközre vonatkozó adatokat is;

253.

az ellenőrzések javítása érdekében kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és alkalmazzanak olyan standard ellenőrzési protokollokat és jelentéseket, amelyek jobban illeszkednek a halászati területek sajátos regionális és technikai körülményeihez a 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (22) XXVII. mellékletében előírtaknál; kéri a tagállamokat, hogy ezt az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal egyeztetve, 2019-ig tegyék meg, amikor a technikai intézkedésekről szóló új rendelet (23) várhatóan hatályba lép;

254.

az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként kéri, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában tegye kötelezővé a tagállamok számára az elektronikus felügyeleti jelentéstételi rendszer használatát, ezzel biztosítva a tagállami ellenőrzési eredmények teljességét és naprakész állapotát; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy a javaslatba foglalja bele a tagállamok azon kötelezettségét is, hogy az ellenőrzések eredményeit osszák meg a többi érintett tagállammal;

255.

a szankciórendszer eredményességének biztosítása érdekében kéri, hogy a tagállamok 2019-ig

a)	a szankciók kialakítása során vegyék kellőképpen figyelembe az ismétlődő szabálysértéseket, illetve a rendszeresen visszaeső szabálysértőket;

b)	teljeskörűen vezessék be a büntetőpontrendszert, és saját területükön biztosítsák annak következetes alkalmazását;

256.

az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként kéri, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában rendelkezzen egy olyan rendszerről, amely az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal és a tagállamokkal együttműködésben lehetővé teszi a szabálysértésekkel és szankciókkal kapcsolatos adatok cseréjét;

XIX. rész A Számvevőszék 9/2017. számú, „Az emberkereskedelem elleni küzdelemre nyújtott európai uniós támogatás Dél- és Délkelet-Ázsiában” című különjelentése

257.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

258.

elismeri, hogy a kedvezőtlen környezet ellenére, amelyben működni kényszerült, az Unió kézzelfogható módon járult hozzá az emberkereskedelem elleni küzdelemhez Dél- és Délkelet-Ázsiában;

259.

üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményeket az olyan intézkedések által, mint az európai migrációs összekötő tisztviselők kinevezése egyes országokba; kéri az ez irányú munka folytatását;

260.

ösztönzi az Uniót, hogy fokozza együttműködését a nemzeti és helyi kormányokkal, valamint a régióban jelen lévő más szervezetekkel (ENSZ, ASEAN, releváns nem kormányzati szervezetek) és a civil társadalommal annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjon a fennmaradó prioritásokról és ezáltal célzottabb cselekvési tervet dolgozhasson ki;

261.

hangsúlyozza a dél- és délkelet-ázsiai országokban fennálló mélyszegénység, valamint a kisebbségekkel szembeni és a nemi alapú diszkrimináció felszámolásának, továbbá az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) segítségével a demokrácia és az emberi jogok alapjai megerősítésének fontosságát;

262.

felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki egy átfogó, koherens és megbízható adatbázist az emberkereskedelem elleni pénzügyi támogatásról annak érdekében, hogy a források elosztása megalapozottabb legyen és azokat a kedvezményezetteket érje el, akiknek a legnagyobb szükségük van rá; egyetért a Tanáccsal abban, hogy az emberkereskedelem által sújtott régiókat és országokat összesítő aktualizált lista kidolgozására van szükség, amelyet bele kell foglalni az adatbázisba;

263.

üdvözli a Bizottság „Jelentés az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia nyomon követéséről, valamint további konkrét intézkedések meghatározása” című, 2017 decemberében közzétett közleményét (COM(2017) 728); felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon az egyes régiók számára kidolgozandó egyedi intézkedéseket;

264.

üdvözli, hogy az emberkereskedelmet a következő, 2018–2021 közötti, a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó uniós szakpolitikai ciklusban is kiemelten kezelik majd;

265.

fontosnak véli a bűnüldöző hatóságok megerősítését a dél- és délkelet-ázsiai országokban, hogy azok hatékonyabban azonosítsák és számolják fel az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatokat; követeli, hogy az emberkereskedelemben érintett bűnözők szigorúbb büntetést kapjanak;

266.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az Unión belüli emberkereskedelem elleni küzdelmet politikai és igazságszolgáltatási együttműködés révén annak érdekében, hogy fellépjenek azokkal a maffiákkal szemben, amelyek az Uniót az emberkereskedelem áldozatainak végcéljaként használják, amint az a 2017. decemberi közleményben is olvasható;

267.

úgy véli, hogy jobban össze kell hangolni az enyhítő intézkedések időzítését az ügyre fordított erőforrásokkal, továbbá az EKSZ, a Bizottság, az ASEAN és az ENSZ közötti fokozott együttműködésre van szükség, hogy hatékonyabban léphessenek fel az emberkereskedelemmel szemben;

268.

felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy mérlegeljék az emberkereskedelem kezelésének más cselekvési módjait is, például a két- vagy többoldalú egyezményeket;

XX. rész A Számvevőszék 10/2017. számú, „A fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott uniós támogatásnak célzottabban kellene elősegítenie a tényleges generációs megújulást” című különjelentése

269.

véleménye szerint a KAP meglévő politikái tekintetében:

átfogóan értékelni kell a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása érdekében ötvözhető valamennyi eszközt/intézkedést, előtérbe helyezve az összehasonlíthatóságot szerte az Unióban, az eredménymutatók tekintetében meglévő következetességet vagy következetlenséget, valamint a fiatal mezőgazdasági termelők piacra lépése előtt álló akadályokat, amelyekkel a KAP jövőbeni felülvizsgálatakor foglalkozni lehet;

b)	a célkitűzéseket jobban meg kell határozni a generációs megújulás szempontjából, lehetőség szerint számszerűsített célkitűzéssel, és információkat kell gyűjteni a generációs megújulás terén elért sikerekről, illetve az azt elősegítő vagy hátráltató tényezőkről;

270.

úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitikára vonatkozó jogalkotási keretnek rendelkeznie kell arról, hogy a Bizottság határozzon meg (vagy a megosztott irányítási rendelkezések értelmében írja elő a tagállamoknak, hogy azok határozzanak meg) egy egyértelmű beavatkozási logikát a mezőgazdaságban a generációs megújulásra irányuló szakpolitikai eszközök számára; úgy véli, hogy a beavatkozási logikának a következőket kell tartalmaznia:

a fiatal mezőgazdasági termelők igényeinek megbízható felmérése, amely megvizsgálja annak mélyrehatóbb okait, hogy a gazdálkodni szándékozó fiatalok miért ütköznek akadályokba mezőgazdasági üzemek létrehozása során, és hogy ezek az akadályok milyen mértékben vannak jelen a különböző földrajzi területeken, mezőgazdasági ágazatokban, illetve a mezőgazdasági üzem egyéb jellemzőitől függően;

annak felmérése, hogy mely igényeket lehetne uniós szakpolitikai eszközökkel kezelni és melyeket inkább tagállami szakpolitikák keretében (illetve mely igényeket kezelnek már most is ilyen formában), valamint annak elemzése, hogy milyen támogatási formák (pl. közvetlen kifizetések, átalányösszeg, pénzügyi eszközök) felelnek meg leginkább az azonosított igényeknek;

figyelemfelkeltő intézkedések a mezőgazdasági üzemek utódoknak való korai átadásával kapcsolatos segítség lehetséges típusaira vonatkozóan, az ezen intézkedéseket kísérő tanácsadó szolgáltatásokkal vagy intézkedésekkel együtt, úgymint a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti ágazatokban a nemzeti/regionális jövedelem vagy bevételek alapján kialakított megfelelő nyugdíjrendszer;

a mezőgazdasági üzemek átadásának hosszú tervezési szakaszától függetlenül a SMART célkitűzések meghatározásának biztosítása, egyértelműen és számszerűen kifejezve a várt eredményeket a várható generációs megújulási arány és a támogatott mezőgazdasági üzemek életképességéhez való hozzájárulás tekintetében; különösen pedig úgy véli, hogy egyértelművé kell tenni, hogy a szakpolitikai eszközök a lehető legtöbb fiatal mezőgazdasági termelőt vagy inkább a fiatal termelők meghatározott csoportját kívánják-e támogatni (pl. a legjobban képzetteket, a tevékenységüket hátrányos helyzetű területeken megkezdőket, a mezőgazdasági üzemükbe energia- vagy víztakarékossági technológiákat bevezetőket, az üzemek nyereségességét vagy termelékenységét növelőket, a több embert foglalkoztatókat);

271.

felhívja a tagállamokat, hogy a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitika intézkedéseinek végrehajtása során tegyék célirányosabbá az intézkedéseket a következők révén:

olyan kritériumok alkalmazása, amelyek biztosítják a leginkább költséghatékony projektek, például a támogatott mezőgazdasági üzemek fenntartható termelékenységének vagy életképességének legnagyobb növekedését eredményező, illetve a legnagyobb munkanélküliséggel sújtott vagy a legkevesebb generációs megújulást felmutató hátrányos helyzetű területeken a foglalkoztatást legjobban növelő projektek kiválasztását;

bejegyzett mezőgazdasági üzem közös irányítása esetén egyértelmű kritériumok alkalmazása a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása módjának értékelésére (pl. annak meghatározása, hogy a kedvezményezettek a szavazati jog vagy a részesedések milyen százalékos arányával rendelkezzenek, vagy hogy mennyi idő alatt alakul át a részesedési egyensúly, vagy hogy bevételük minimálisan mekkora része származzon a támogatott üzemben folytatott tevékenységükből), és így a támogatásoknak azon fiatal mezőgazdasági termelők felé irányítása, akik a támogatott üzemekben fő tevékenységként foglalkoznak gazdálkodással;

a projektek által elérendő minimális ponthatárok kellően magasan történő megállapítása és az intézkedések költségvetésének megfelelő felosztása, hogy a mezőgazdasági üzemeket létrehozó fiatal mezőgazdasági termelőknek a programozási időszak teljes időtartama alatt egyenlő hozzáférésük legyen a forrásokhoz;

az üzleti terveknek a közfinanszírozás szükségességét értékelő eszközként való jobb felhasználása: annak értékelésére, hogy a pályázati szakaszban milyen valószínű a mezőgazdasági üzemek támogatás nélküli életképessége, majd a projektek végeztével annak értékelésére, hogy a támogatás hogyan hatott az üzem életképességére vagy más egyértelműen meghatározott célkitűzésekre (pl. foglalkoztatottság, energia- vagy víztakarékossági technológiák bevezetése);

272.

véleménye szerint a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitikára vonatkozó jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság és a tagállamok (a megosztott irányítási rendelkezések értelmében) javítsák a monitoring- és értékelési rendszert; úgy véli többek között, hogy:

a bevált gyakorlatokat, például a tagállamok által a monitoringrendszerükben kidolgozott hasznos mutatószámokat alapul véve a Bizottság határozzon meg olyan output-, eredmény- és hatásmutatókat, amelyek lehetővé teszik a szakpolitikai eszközök célkitűzésekhez mért előrehaladásának, eredményességének és hatékonyságának értékelését;

a tagállamok gyűjtsenek rendszeresen tényleges adatokat a támogatott mezőgazdasági üzemek strukturális és pénzügyi jellemzőiről (pl. bevételek, jövedelem, alkalmazottak száma, bevezetett innovációk, a termelők képzettségi szintje), lehetővé téve az intézkedéseknek a kívánt szakpolitikai célkitűzések elérésében mutatott eredményessége és hatékonysága értékelését;

olyan bevált gyakorlatokat (pl. összehasonlító teljesítményértékelés, kontrafaktuális elemzések, felmérések) alapul véve, mint például a jelen ellenőrzés során azonosítottak (lásd: a számvevőszéki különjelentés 5. szövegdoboza, Emilia Romagna esete, 75. bekezdés), a Bizottság és a tagállamok írjanak elő olyan értékeléseket, amelyek a támogatott mezőgazdasági üzemek strukturális és pénzügyi jellemzőinek alakulásával kapcsolatos tényleges adatok alapján hasznos információkat nyújtanak a projektek és intézkedések eredményeiről;

biztosítani kell, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők közvetlenül hozzáférjenek tanácsadáshoz és olyan eszközökhöz, amelyek segítenek nekik abban, hogy hatékonyan és eredményesen lépjenek fel a piaci zavarok, a piaci telítettség és az áringadozás jelentette veszélyekkel szemben; úgy véli, hogy így javítani lehetne a versenyképességet és a piaci orientációt, és csökkenteni lehetne a termelők bevételének válságokkal összefüggő ingadozását;

XXI. rész A Számvevőszék 11/2017. számú, „A Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelői alap: ígéretes kezdet, egyes hiányosságok ellenére is” című különjelentése

273.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

274.

üdvözli a Bêkou európai vagyonkezelői alap létrehozását, valamint annak hozzájárulását a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható válságra adott nemzetközi válaszintézkedésekhez; elismeri, hogy ez az első vagyonkezelői alap számos tekintetben fontos kísérleti projektnek tekinthető, valamint hogy pontosabb iránymutatást kell kidolgozni az adományozók koordinálásának, nyomon követésének és értékelésének rendszerszintű problémája tekintetében a biztosítékok megszerzésére irányuló rendszerszintűbb megközelítés szerint;

275.

megjegyzi, hogy az uniós vagyonkezelői alapok egy eseti válaszintézkedés részét képezték egy olyan helyzetben, amikor hiányoztak a nagyobb válságok gyors és átfogó megközelítéséhez szükséges erőforrások és rugalmasság; úgy véli, hogy több időre van szükség az alap hatékonyságának bizonyításához és az operatív végrehajtásból eredő további tanulságok levonásához;

276.

emellett úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a vagyonkezelői alapok hatékonyságára és politikai irányítására, valamint az előirányzott források végső felhasználása során a biztosítékok és a felügyelet hiányára;

277.

úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az alapnak az érdekelt felek közötti koordinációra gyakorolt hatás korlátozottságával kapcsolatos számvevőszéki megállapításokra, és a Bizottságnak a hatáskörén belül mindent meg kell tennie azon tapasztalatok felhasználása érdekében, amelyeket az Európai Fejlesztési Alap (EFA) tevékenysége során szerzett a több fél bevonásával létrejövő beruházások végrehajtása és koordinálása és az eredmények feletti tulajdonjog kezelése terén;

278.

hangsúlyozza, hogy valamennyi új pénzügyi eszköznek és ötvözött pénzügyi eszköznek összhangban kell maradnia az uniós fejlesztéspolitika átfogó célkitűzéseivel, és olyan területekre kell összpontosítania, ahol a legnagyobb a hozzáadott érték és a stratégiai hatás;

279.

megállapítja, hogy a vagyonkezelői alaphoz való tagállami hozzájárulások ez idáig viszonylag alacsony szintűek voltak; felszólítja a tagállamokat a fokozottabb részvételre annak biztosítása érdekében, hogy az alap révén elérhetővé váljanak a várt szakpolitikai célkitűzések;

280.

úgy véli, hogy kellő figyelmet kell fordítani az összes hozzájáruláshoz képest jelentkező igazgatási és adminisztratív költségek ellenőrzésére; támogatja az ilyen új fejlesztési eszközök, valamint az EFA stratégiája és szakpolitikai célkitűzései közötti koherenciát és kiegészítő jelleget;

281.

felszólítja a Bizottságot, hogy hajtson végre átfogó ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek biztosítják a Parlament által végzett politikai ellenőrzést ezen új eszközök irányítása, igazgatása és végrehajtása terén a mentesítési eljárással összefüggésben; fontosnak tartja, hogy egyedi célkitűzésekkel, célokkal és felülvizsgálatokkal rendelkező egyedi felügyeleti stratégiákat dolgozzanak ki ezen eszközökre;

XXII. rész A Számvevőszék 12/2017. számú, „Az ivóvíz-irányelv végrehajtása: Bulgáriában, Magyarországon és Romániában javult a víz minősége és az ivóvízhez való hozzáférés, de továbbra is jelentősek a beruházási igények” című különjelentése

282.

mivel a jó minőségű ivóvízhez való hozzáférés a polgárok egyik legalapvetőbb szükséglete, hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak mindent meg kell tennie a helyzet jobb nyomon követése érdekében, különös tekintettel a végfelhasználókhoz legközelebb eső kis vízellátási körzetekre; emlékeztet arra, hogy a rossz minőségű ivóvíz egészségügyi kockázatot jelenthet az európai polgárok számára;

283.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak több tájékoztatást a polgároknak a rendelkezésükre bocsátott ivóvíz minőségéről, mivel néhány tagállamban a polgárok nincsenek tisztában azzal, hogy a csapvíz iható;

284.

sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok nem kötelesek jelentést tenni a kis vízellátási körzetek vízminőségéről; reményét fejezi ki, hogy a felülvizsgált ivóvíz-irányelv (24) orvosolja ezt a helyzetet;

285.

kiemeli a vízügyi infrastruktúra fenntarthatóságának, valamint a polgárok vízügyi infrastruktúra karbantartásába való bevonásának fontosságát;

286.

hangsúlyozza azt a jelentős tényt, miszerint a vízárképzési politikáknak elő kell mozdítaniuk a hatékonyságot, és biztosítaniuk kell a vízhasználati költségek megtérülését; megjegyzi, hogy a tagállamok feladata, hogy valamennyi polgáruk számára megfizethető és magas színvonalú ivóvizet biztosítsanak, tudatában annak, hogy a víz köztulajdon és emberi jog;

287.

emlékezteti a Bizottságot, hogy számos tagállamban komoly aggodalmakat keltenek a polgárok körében a vízügyi szolgáltatásokról szóló eszmecserék és e szolgáltatások liberalizációjának és privatizációjának erősödő tendenciái;

XXIII. rész A Számvevőszék 13/2017. számú, „Megvalósul-e a gyakorlatban az egységes európai vasúti forgalomirányítási rendszer létrehozására irányuló politikai döntés?” című különjelentése

288.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

289.

megjegyzi, hogy a Bizottság nem megfelelően mérte fel a vasúti ágazatban 2000 óta bevezetett jogalkotási csomagok hatását; sajnálja, hogy a számos projektre fordított uniós források nem bizonyulnak költséghatékonynak;

290.

megjegyzi, hogy a vasúti ágazat általában véve meglehetősen korporatív, ami kihathat arra, hogy a piac megnyitását inkább fenyegetésnek, mint előnynek tekintik;

291.

megjegyzi, hogy az interoperabilitás fokozására irányuló tagállami érdekeket a költségek és a szükséges finanszírozás becslésének kell kísérnie; ösztönzi a tagállamokat, hogy állapítsanak meg reális célokat az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) uniós pénzügyi támogatásának odaítélése során, és azt tanácsolja a Bizottságnak, hogy betartható határidőket határozzon meg a végrehajtásra;

292.

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a tagállamokkal együtt bontási ütemtervet készít, jogilag kötelező erejű célkitűzések mellett; ezért üdvözli a Bizottság határozatát, hogy együttműködik az ágazattal egy, az Európai Vasutak Közössége által kidolgozott közös pályázati rendszer használatának előmozdítása érdekében;

293.

úgy véli, hogy az e rendszer által megkövetelt költséges beruházások, amelyek a költségeket viselők számára nem hoznak azonnali hasznot, a Tanácson és a tagállamokon belül meghatározott prioritások stratégiai értékelését igénylik; üdvözli az ERTMS európai megvalósítási tervét és az ehhez kapcsolódó részletes cselekvési tervet, amelynek célja a támogatás folyamatos áramlásának biztosítása; ösztönzi a tagállamokat, hogy összpontosítsanak az európai megvalósítási terv jobb összehangolására, és gondoskodjanak arról, hogy az uniós kötelezettségvállalások nemzeti prioritásaik keretében figyelembevételre kerüljenek; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy ideiglenes célkitűzéseket állapít meg a nemzeti megvalósítási tervekben az egyes szakaszok ellenőrzésének javítása érdekében;

294.

aggodalmát fejezi ki az ERTMS-projektekhez nyújtott TEN-T-támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalások nagy arányú visszavonása miatt, amelyet főként az indokol, hogy az uniós pénzügyi rendelkezések nincsenek összhangban a nemzeti végrehajtási stratégiákkal; üdvözli, hogy a Bizottság – ahol lehetséges – kiigazítja a CEF finanszírozási eljárásait; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje és értékelje a helyzetet, valamint tegye meg az e hiányosságok orvoslásához szükséges intézkedéseket;

295.

sajnálja, hogy a fedélzeti egységek uniós finanszírozását nagyrészt a belföldi forgalom veszi igénybe, és hogy az árufuvarozást nem lehet a kohéziós alapokból támogatni; emlékeztet arra, hogy a vasúti árufuvarozás az egységes piac egyik kulcsfontosságú eleme;

296.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a rendszer összeegyeztethetetlenségével kapcsolatos hiányosságokat a következő programozási időszakon belül hatékonyan felszámolják;

297.

úgy véli, hogy az egységes vasúti piac működőképességéhez az érintett piaci szereplők teljeskörű részvételére van szükség az uniós finanszírozás odaítélését megelőzően; véleménye szerint a vasúti ágazatra vonatkozó uniós politika realisztikus stratégiaváltást igényel, amelynek ki kell terjednie egy költség-haszon becslésre és egy gazdasági modell tagállamok általi kidolgozására – ha ez még nem történt meg –, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a megfelelő finanszírozást és hatékonyan be lehessen azonosítani a forrásokat;

XXIV. rész A Számvevőszék 14/2017. számú, „Az Európai Unió Bírósága ügykezelésének teljesítményértékelése” című különjelentése

298.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

299.

kritikával illeti, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) nem engedélyezte a Számvevőszék hozzáférését egyes ügyiratokhoz, amelyeket a Számvevőszék az EUB teljesítmény-felülvizsgálatához kért; emlékezteti az EUB-t, hogy a Számvevőszék tagjait, csakúgy mint ellenőreit, feladataik ellátása során az információk bizalmas kezelésének kötelezettsége és szakmai titoktartási kötelezettség terheli (25); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére nem volt lehetőség interjú készítésére a jogi referensekkel (référendaire), hogy azok alapvető szerepet játszanak az EUB munkájában;

300.

sajnálattal állapítja meg, hogy a Törvényszék 2012 óta többször is túllépte azt az észszerű időtartamot, amelyen belül a peres fél az ítélet meghozatalát elvárhatná; felhívja a Törvényszéket, hogy tegyen jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának, és tisztázza a helyzetet;

301.

megjegyzi, hogy az EUB bírósági szervezeti reformja óta a bírákat a különböző területek ügyterhe alapján osztják be az egyes tanácsokhoz; érdekli, hogy ez a beosztás miként történik, és hogy léteznek-e bizonyos területekre szakosodott tanácsok; kéri az új rendszer szerint kezelt ügyek előrehaladásával kapcsolatos statisztikai adatokat;

302.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék a mintavételből kizárta az átlagosnál több mint kétszer hosszabb ideig tartó ügyeket; úgy véli, hogy a teljesítmény értékelése szempontjából nem csak a tipikus ügyek bírnak jelentőséggel;

303.

javasolja, hogy az EUB munkanyelveinek – és különösen a tanácskozási nyelveknek – a körét bővítsék ki az angol, a francia és a német nyelvre, amelyek az uniós intézmények munkanyelvei; bátorítja az EUB-t, hogy a nyelvhasználati gyakorlat reformjának megvalósítása érdekében ismerje meg az uniós intézmények bevált gyakorlatait;

304.

megjegyzi, hogy a jogi referensek rendkívül nagy befolyást gyakorolnak az EUB döntéshozatali eljárásában, azonban szerepük és a magatartásukra vonatkozó szabályozás a külvilág számára ismeretlen;

305.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Törvényszék előtti írásbeli eljárás hosszát befolyásoló leggyakoribb tényezők áttekintése alapján az eljárási iratoknak a Hivatal általi nyilvántartásba vétele és feldolgozása a szükséges idő 85 %-át teszi ki; felmerül benne a kérdés, hogy a Hivatal elegendő forrással rendelkezik-e;

306.

aggodalommal tölti el a Törvényszék előtti ügyek időtartama azokban az esetekben, ahol a titoktartással kapcsolatos kérdések merülnek fel;

307.

tudomásul veszi a bíróságokhoz utalt ügyek kiosztására irányuló eljárást; kéri az EUB-t, hogy bocsássa rendelkezésre mindkét bíróság tekintetében az ügykiosztási eljárás szabályait;

308.

megállapítja, hogy 2014-ben és 2015-ben a Törvényszék előtti ügyek mintegy 40 %-ánál eltértek az ügyelosztási rendtől, ami önmagában is kérdésessé teszi a rendszert; ugyanakkor kételyeit fejezi ki a Törvényszék előtti ügyek diszkrecionális alapon történő kiosztásával kapcsolatban; sajnálatát fejezi ki az eljárás átláthatatlansága miatt;

309.

aggodalommal tölti el, hogy a Bíróságon a törvénykezési szünetek jelentik az eljárások időtartamát leginkább befolyásoló tényezők egyikét; javasolja, hogy terjesszék ki az ilyen időszakok alatt folytatható tárgyalások és tanácskozások körét azokon az eseteken túlra, ahol az ügy sajátos körülményei ezt megkövetelik;

310.

megjegyzi, hogy a jogi referensek betegszabadsága, szülési/szülői szabadsága vagy távozása is kihat az ügyek időtartamára; kéri a Bíróságot, hogy vegyen fontolóra alternatív módszereket az ideiglenes hiányzások megoldására és a munka zökkenőmentességének biztosítására;

311.

úgy véli, hogy az erőforrásokon a bíróságok nem a munkaterhelést figyelembe vevő, megfelelő arányban osztoznak; javasolja, hogy a Törvényszéken az ítéletek átolvasásával foglalkozó egység („cellule des lecteurs d’arrêts”) az ügy későbbi szakaszában avatkozzon be;

312.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az új bírák kinevezésére vonatkozó döntéseket jóval az elődjük távozásának napja előtt hozzák meg a munkateher zökkenőmentes átadásának biztosítása érdekében;

313.

aggodalommal tölti el, hogy az EUB egyenmegoldásokat alkalmaz az eljárás különböző lépéseire; javasolja a Bíróság számára a határidők kiigazítását, hogy azok figyelembe vegyék az ügyek típusát és összetettségét;

314.

megjegyzi, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdések mindkét bíróság előtt az ügyek jelentős részét teszik ki; bátorítja a Bíróságot, hogy vizsgálja meg az eljárás egyszerűsítésének lehetőségét ezekben az ügyekben, és fontolja meg a Bíróság kutató- és dokumentációs szolgálatai általi előzetes vizsgálat lehetőségét;

XXV. rész A Számvevőszék 16/2017. számú, „Vidékfejlesztési programozás: egyszerűsítésre és eredményközpontúbb megközelítésre van szükség” című különjelentése

315.

felhív a következőkre a 2020 utáni programozási időszak előkészítésekor a teljesítmény- és eredményközpontúság növelése, a vidékfejlesztési és más programok közötti integráció fokozása és a vidékfejlesztési programok által a stratégiai célkitűzésekhez nyújtott hozzájárulás értékelésének javítása érdekében:

a)	a Bizottság biztosítsa, hogy szakpolitikai javaslataiban jelzi, hogy az egyes programok közötti összhangot hogyan fogja az előírások továbbfejlesztése révén fokozottan biztosítani;

b)	a tagállamok 2022-ig határozzák meg, hogyan fogják a koordinációt, a komplementaritást és a szinergiát biztosító mechanizmusokat az átfogó uniós célkitűzésekkel és szabályokkal összefüggésben végrehajtani, nyomon követni és ezekről beszámolni;

316.

felhívja a Bizottságot, hogy 2020 végéig vizsgálja felül a programozási dokumentumok kialakítását azok tartalmának egyszerűsítése, valamint a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó előírások számának csökkentése céljából; úgy véli, hogy a programozási dokumentumok struktúráját különösen azokra az összetevőkre és lehetőségekre kellene korlátozni, amelyek létfontosságúak a vidékfejlesztési kiadások helyes megtervezéséhez, végrehajtásához és nyomon követéséhez;

317.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve 2018 végéig biztosítsa, hogy a kibővített 2019-es éves végrehajtási jelentés egyértelmű és átfogó tájékoztatást nyújtson a programok eredményeiről, és hogy az általános értékelési kérdésekre adandó válaszok jobb alapot biztosítsanak a következő programozási időszak számára;

318.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni programozási időszak előkészítése során az átfogó uniós mezőgazdasági és vidékfejlesztési célkitűzések összefüggésében pontosabban határozza meg a vidékfejlesztési intézkedések eredményeinek és hatásának értékelését szolgáló mutatótípusokat; úgy véli, hogy a Bizottság számára ebben a folyamatban hasznosak lehetnek más nemzetközi szervezeteknek (pl. WHO, Világbank és OECD) a teljesítmény- és eredményorientáltság tekintetében szerzett tapasztalatai és az általuk már kidolgozott megoldások;

319.

úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a közös agrárpolitika második pillére által jelenleg végrehajtott beruházástípus folytonosságát, amely jelentős pénzügyi ösztönzést nyújt a lemaradó régiók vidéki és hegyvidéki területei gazdasági növekedésének, versenyképességének, innovációjának és a területükön való foglalkoztatás ösztönzéséhez és a fenntartható vidékfejlesztés biztosításához;

320.

kéri a Bizottságot, hogy 2020 végéig mozdítsa elő és könnyítse meg a nemzeti együttműködést és kapcsolattartást a teljesítménymérés tekintetében nemzeti szinten kidolgozott bevált gyakorlatok megosztása érdekében.

321.

A 2020 utáni programozási időszakra vonatkozóan kéri, hogy a Bizottság 2020 végéig vizsgálja felül és tekintse át a jelenlegi rendszer végrehajtásából származó tapasztalatokat, beleértve a következőket:

a)	az eredményességi tartalék hatása, továbbá milyen alternatív mechanizmus(ok) tudná(k) javítani a teljesítményt;

b)	az eredményességi tartalékhoz való hozzáférés megállapítására használt teljesítménymutatók megfelelősége és mérhetősége, valamint;

c)	a pénzügyi szankciók alkalmazása az alulteljesítés kezelése érdekében;

322.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azelőtt, hogy 2018 közepén újabb jogalkotási javaslatokat fogadnának el, vegyék fontolóra a hosszú távú stratégia és a szakpolitikai döntéshozatal összehangolását a költségvetési ciklussal, és végezzenek átfogó kiadási felülvizsgálatot az új hosszú távú költségvetés elkészítése előtt;

323.

úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a vidékfejlesztési programokat a következő programozási időszak kezdetén jóvá lehessen hagyni, a Bizottságnak a jogszabályjavaslataiban jeleznie kellene, hogy milyen változásokat tervez a szakpolitikák időzítésében, programozásában és végrehajtásában, hogy azokat 2020-tól kellő időben végre lehessen hajtani;

324.

úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamáról szóló határozatnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie két, látszólag egymásnak ellentmondó követelmény között: egyrészről számos uniós politikának – különösen a megosztott irányítás alá tartozó politikáknak, például az agrárpolitikának és a kohéziós politikának – egy legalább hét évre szóló kötelezettségvállalás stabilitása és kiszámíthatósága alapján kell működnie, másrészről pedig demokratikus legitimitásra és elszámoltathatóságra van szükség, amely abból ered, hogy minden egyes pénzügyi keretet összhangba kell hozni a Parlament és a Bizottság ötéves politikai ciklusával;

XXVI. rész A Számvevőszék 17/2017. számú, „Az Európai Bizottság beavatkozása a görög pénzügyi válságba” című különjelentése

325.

köszönetet mond a Számvevőszéknek a nagyon fontos témáról készített átfogó jelentéséért, amely szorosan kapcsolódik a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tevékenységeihez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy három évre volt szükség az ellenőrzési jelentés elkészítéséhez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő időben készüljenek el a jelentések, mivel ez jelentősen megkönnyítené a Bizottság és a Parlament munkáját;

326.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék csak korlátozott mandátummal rendelkezett a Görögországnak nyújtott uniós pénzügyi támogatás ellenőrzésében, amelyet a Bizottságból, az Európai Központi Bankból és az IMF-ből álló trojka kezelt, és hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az EKB-tól; ösztönzi az EKB-t a kölcsönös együttműködés szellemében olyan információk biztosítására, amelyek lehetővé teszik, hogy a Számvevőszék átfogóbb képet kapjon az uniós források felhasználásáról;

327.

rámutat az Európa-szerte tapasztalható összetett gazdasági helyzetre és különösen az uniós pénzügyi támogatás végrehajtása során Görögországban kialakult, kihívásokkal teli politikai helyzetre, mivel az közvetlen hatást gyakorolt a támogatás végrehajtásának hatékonyságára;

328.

hangsúlyozza, hogy a Görögországban végrehajtott különböző pénzügyi támogatási eszközök esetében mennyire fontos az uniós források felhasználásának átláthatósága;

329.

kéri a Bizottságot, hogy javítsa a támogatási programok kialakítására vonatkozó általános eljárásait, különösen a feltételek tartalmának indokolásához szükséges elemző munka hatókörének felvázolásával és lehetőség szerint az adott helyzetben alkalmazható eszközök feltüntetésével;

330.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság javítsa a reformok végrehajtásának nyomon követésére és bevezetésére vonatkozó eljárásait, hogy jobban azonosíthatóak legyenek a reformok eredményes végrehajtása előtt álló igazgatási és egyéb akadályok; úgy véli, hogy ezenkívül a Bizottságnak gondoskodnia kell az ilyen értékelések elvégzéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre állásáról;

XXVII. rész A Számvevőszék 18/2017. számú, „Egységes európai égbolt: megújult, de még nem egységes légiforgalmi kultúra” című különjelentése

331.

rámutat arra, hogy az egységes európai égbolt teljeskörű végrehajtásának elmaradását egyes légi közlekedésben tevékenykedő és saját előjogaikat védelmező szakmák ellenállása, valamint a tagállamok e kezdeményezés végrehajtásához szükséges erős politikai akaratának hiánya is okozta;

332.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az Unió sikeresen megszüntette a szárazföldi határokat a schengeni tagállamok között, mindezidáig nem volt képes eltörölni a határokat ugyanezen tagállamok légterei között, ami 5 milliárd EUR közös veszteséget okoz évente;

333.

rámutat arra, hogy a légiforgalmi szolgáltatási rendszer egyszerűsítése érdekében felül kell vizsgálni és korszerűsíteni kell a mutatókat; üdvözli, hogy a Bizottság bejelentette, hogy jelenleg folyik a mutatók felülvizsgálata; hangsúlyozza, hogy pontos, megfelelő adatokra van szükség annak érdekében, hogy a mutatók felülvizsgálata hatékony legyen;

334.

rámutat arra, hogy az egységes európai égbolt megvalósítása akár 10 %-kal is csökkentené a légi közlekedési ágazat CO2-kibocsátását, ami jelentős mértékben hozzájárulna az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás teljesítéséhez;

335.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg részletesen a SESAR közös vállalkozás elérendő célkitűzéseit, miután elképzelhető, hogy azok nem alkalmazhatók az aktuális helyzetben, amikor az egységes európai égbolt végrehajtása még nem történt meg, és fennáll annak kockázata, hogy azokat egymással együttműködni képtelen légiforgalmi rendszerekben alkalmazzák;

336.

kéri a Bizottságot, hogy mutassa be az Eurocontrollal kötött szerződésének részleteit annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni az uniós adófizetők pénzének elköltését;

337.

rámutat, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságoknak függetlenné kell válniuk, és meg kell kapniuk a feladataik ellátásához elegendő pénzügyi és szervezeti forrásokat;

338.

kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát arról, miért nem indított kötelezettségszegési eljárásokat a 2012-re előirányzott, de máig sem működőképes funkcionális légtérblokkok megvalósításának elmulasztása miatt;

XXVIII. rész A Számvevőszék 21/2017. számú, „A zöldítés bonyolult, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer” című különjelentése

339.

üdvözli a Számvevőszék ajánlásait, és felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a számvevőszéki különjelentésben szereplő ajánlások és megjegyzések végrehajtását;

340.

megjegyzi, hogy az új zöld kifizetések aránya meglehetősen magas, a KAP összes közvetlen kifizetésének 30 %-át, a teljes uniós költségvetésnek pedig mintegy 8 %-át teszi ki; aggodalommal állapítja meg, hogy ez az összeg nem elégséges a zöld kifizetések ambícióinak valóra váltásához; felkéri a Bizottságot, hogy a KAP reformjára való felkészülés során vegye ezt figyelembe;

341.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy továbbra sem világos, hogy a zöldítés miként fog hozzájárulni az éghajlatváltozás terén az Unió által kitűzött átfogóbb célok megvalósításához; felhívja a Bizottságot, hogy a KAP reformja során dolgozzon ki külön zöldítési cselekvési tervet, amely egyértelműen rögzíti a támogatások odaítélésének logikáját és konkrét, mérhető célokat jelöl ki;

342.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a zöldítési támogatás tulajdonképpen jövedelemtámogatási eszköz, amelynek révén a gazdálkodók jövedelmüket 1 %-kal növelhetik sok esetben anélkül, hogy a megvalósítás vagy annak ráfordításai tekintetében kötelezettségeket írnának elő számukra, és hogy ez megkérdőjelezi a támogatás igazi célját; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorúbb szabályokat a gazdálkodók számára, ugyanakkor kerülje a sok eltérés engedélyezését;

343.

aggodalmának ad hangot a zöldítés – és maga a KAP – bonyolultsága, és átláthatóságának hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy mind a zöldítési programban, mind a KAP egészében fokozza az átláthatóságot és kerülje el a visszaélések és a kettős finanszírozás magas kockázatát;

344.

különösen aggódik a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a zöldítéstől valószínűleg nem várható jelentős haszon a környezetvédelem és az éghajlat szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az eszköz létjogosultságát, és hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a zöldítésre előirányzott jelentős összegeket átcsoportosítsa már meglévő, átfedésben lévő hatékonyabb és indokoltabb programokra;

345.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL L 48., 2016.2.24.

(2) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.

(3) HL C 322., 2017.9.28., 1. o.

(4) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.

(5) Efogadott szövegek, P8_TA(2018)0121 (lásd e Hivatalos Lap 27. oldalát).

(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(7) HL L 287., 2013.10.29., 63. o.

(8) Ennek megfelelően:

1.	az EKB egyszerűsítse tovább döntéshozatali folyamatát, és delegáljon bizonyos döntéseket alacsonyabb szintekre annak érdekében, hogy a felügyeleti testület jobban tudjon összpontosítani a nagyobb kihívást jelentő kérdésekre;

2.	a közös szolgálatok használatával kapcsolatos aggályok leküzdése érdekében az EKB értékelje a kapcsolódó kockázatokat, és hajtsa végre a szükséges óvintézkedéseket, ideértve az esetlegesen egymással ütköző kérelmek kezelését és a szabályszerűség célzott monitorozását;

3.	az EKB megfelelő belső ellenőrzési készségeket és erőforrásokat rendeljen annak biztosítására, hogy a nagy és közepes kockázatú területekkel a megfelelő módon és időben foglalkozzanak;

4.	az EKB működjön együtt teljes mértékben a Számvevőszékkel, lehetővé téve számára megbízatásának gyakorlását és ezáltal az elszámoltathatóság fokozását;

5.	külső elszámoltathatóságának fokozása érdekében az EKB tegye hivatalossá a felügyeleti teljesítmény mérésére és az arra vonatkozó információk nyilvános közzétételére szolgáló jelenlegi mechanizmusait;

6.	az EKB módosítsa az EFM-keretrendeletet annak érdekében, hogy hivatalossá tegye a részt vevő illetékes nemzeti hatóságok kötelezettségvállalásait, és biztosítsa, hogy azok mindegyike teljeskörűen és arányosan részt vegyen a közös felügyeleti csoportok munkájában;

7.	az EKB az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve dolgozzon ki a feladatokra/csoportokra vonatkozó profilokat és módszereket az illetékes nemzeti hatóságok által a közös felügyeleti csoportok számára biztosítani szándékozott személyzet alkalmasságának és későbbi teljesítményének értékelésére;

8.	az EKB hozzon létre és tartson fenn központosított, egységesített és átfogó adatbázist, amely tartalmazza a közös felügyeleti csoportokban dolgozó EKB- és illetékes nemzeti hatósági alkalmazottak készségeit, tapasztalatát és képzettségét;

9.	az EKB vezessen be formális képzési tantervet a közös felügyeleti csoportok új és már meglévő felügyeleti személyzete számára;

10.	az EKB dolgozzon ki kockázatalapú módszertant az egyes közös felügyeleti csoportok személyzeti létszámának és készségösszetételének meghatározásához;

11.	az EKB rendszeres időközönként vizsgálja felül a jelentős felügyeleti tervezési folyamatban használt klaszterképzési módot, és szükség szerint frissítse azt;

12.	az EKB egészítse ki vagy csoportosítsa át személyzetét oly módon, hogy – a kockázatok egyértelmű prioritási sorrendbe állítása alapján – lényegesen meg tudja erősíteni a jelenlétét a jelentős bankok helyszíni ellenőrzésein;

13.	az EKB szorosan kövesse nyomon a helyszíni ellenőrzések informatikai rendszerének hiányosságait, és folytassa az illetékes nemzeti hatóságoktól érkező helyszíni ellenőrök képzettségének és készségeinek növelésére irányuló erőfeszítéseit.

(9) Az Európai Unió Legfőbb Ellenőrzési Intézményeinek Kapcsolattartó Bizottsága és az Európai Számvevőszék „Teljes mértékben ellenőrizhető, elszámoltatható és eredményes bankfelügyeleti rendszerre van szükség az egységes felügyeleti mechanizmus bevezetését követően” című nyilatkozata.

(10) HL C 50., 2018.2.9., 80. o.

(11) Az információkhoz való hozzáférésre vonatkozó korlátozások tekintetében lásd a különjelentés II. mellékletét.

(12) Az EKB és az Európai Parlament közötti, már meglévő jelentéstételi megállapodások tekintetében lásd a különjelentés IX. mellékletét.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(14) A Tanács 92/43/EGK Irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(15) Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért (COM(2017) 198).

(16) A közkiadások és a pénzügyi elszámoltathatóság (Public Expenditure and Financial Accountability) értékelése.

(17) Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év (COM(2016) 646).

(18) A migráns gyermekek védelme (COM(2017) 211).

(19) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(20) Hajómegfigyelési rendszerek.

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(22) A Bizottság 2011. április 8-i 404/2011/EU végrehajtási rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1. o.).

(23) Lásd a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2016) 134).

(24) Lásd a Bizottság az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát (átdolgozás) (COM(2017) 753).

(25) A szakmai titoktartási kötelezettséggel kapcsolatban lásd az Európai Számvevőszék tagjaira vonatkozó magatartási kódexet és különösen annak 6. cikkét és az Európai Számvevőszék személyzetére alkalmazandó etikai irányelveket és különösen a 4. szakaszt.

Top

Choose the experimental features you want to try