19.8.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 244/59

(1)

E határozat tárgya a Portugália által rövid lejáratú exporthitel-biztosítási program (a továbbiakban: a program) formájában nyújtott állami támogatás.

(2)

2009. január 12-én Portugália bejelentette az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” (2) című közlemény (a továbbiakban: az ideiglenes keretrendszer) 5.1. szakasza értelmében vett rövid lejáratú exporthitel-biztosítási program bevezetését.

(3)

Noha a programot eredetileg az OECD-tagállamok számára nyújtott rövid lejáratú exporthitel-biztosításként jelentették be, az egyben a belföldi kereskedelmi ügyleteket is érinti.

(4)

Mivel a portugál hatóságok megerősítették, hogy a programot 2009 januárjában megvalósították, a Bizottság 2010. április 19-én kelt levelében arról tájékoztatta Portugáliát, hogy a programot továbbították a nem bejelentett támogatások hivatalához.

(5)

A Bizottság 2010. október 27-én kelt levelében arról tájékoztatta Portugáliát, hogy a programra vonatkozóan az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése értelmében vizsgálatot kezdeményez.

(6)

A portugál hatóságok 2010. november 29-én kelt levelükben megtették észrevételeiket a Bizottság 2010. október 27-i levelével kapcsolatban. Mellékelték továbbá a CESCE és a COSEC hitelbiztosítók 2010. november 22-én és 23-án kelt egy-egy levelét.

(7)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában2011. április 9-én hirdették ki (3). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket a programmal kapcsolatban. Észrevétel nem érkezett.

(8)

A portugál hatóságok az állítják, hogy a jelenlegi pénzügyi válság következtében a kereskedelmi műveletek kockázata megnövekedett. Ez a hitelbiztosítókból egyre konzervatívabb hozzáállást váltott ki, amely a kereskedelmi műveletekben rejlő kockázatokra kötött biztosítási fedezetek növekvő szintjében tükröződik.

(9)

A program célja a hitelbiztosítások elérhetetlensége következtében kialakuló piaci hiányosság kezelése és a hitelbiztosítási piacba vetett bizalom helyreállításának támogatása.

(10)

E célokat úgy kívánják elérni, hogy hitelbiztosítási fedezetet nyújtanak olyan exportőröknek és vállalatoknak is, amelyeknek OECD-tagállamokba vagy belföldre irányuló ügyleteik exportbiztosítását pillanatnyilag nincs lehetőségük a magánpiacon megkötni.

(11)

A portugál hatóságok szerint a biztosítási ágazat 2008 óta számottevően zsugorodott, ami fedezeti hiányt eredményezett. 2008. december 31. és 2009. december 31. között a teljes biztosított portfólió értéke 32,84 %-kal csökkent, majd 2009. december 31. és 2010. szeptember 30. között még további 22,4 %-kal esett vissza. A biztosítási portfólió teljes értéke a 2008. évi 30,6 milliárd EUR-s szintről 2010-re 15,9 milliárd EUR-ra esett vissza. A biztosított vállalatok száma a 2008. év végi 3 709-ről 2010-re 2 290-re csökkent. A biztosítótársaságok leveleinek benyújtásával egyben azt is igyekeztek alátámasztani, hogy 2010 végéig szükség van a program folyamatos fenntartására, annak ellenére, hogy a levelekben található állítások szerint nem fogják elérni a program által nyújtott legnagyobb fedezeti összeget. E levelek a program szükségességét azzal magyarázták, hogy a válságból való kilábalás idején tapasztalható általános gazdasági helyzet következtében az exporthitel-biztosítások kockázata megnövekszik, ugyanakkor az árak jelentősen megemelkednek, és egyes ágazatokban a magántulajdonú hitelbiztosítók által nyújtott fedezethez való hozzájutás lehetősége beszűkül.

(12)

A program jogalapja a Finova létrehozásáról szóló, 2008. augusztus 26-i 175/2008. számú törvényerejű rendelet, valamint a 2001. január 30-i 19/2001. számú és a 2007. szeptember 7-i 309-A/2007. számú törvényerejű rendelettel módosított, a kölcsönös garanciatársaságokra vonatkozó szabályokat meghatározó, 1998. július 16-i 211/1998. számú törvényerejű rendelet.

(13)

A programot az alább felsorolt, a portugál piacon tevékenykedő magántulajdonú hitelbiztosítók közreműködésével hajtják végre: COSEC, CESCE, COFACE és Credito y Caución.

(14)

A portugál hatóságok által 2010. november 26-án benyújtott adatok szerint 2010 októberében a programban 399 kedvezményezett vett részt.

(15)

A 2010 októberében nyújtott hitelkeretek felosztását az alábbi táblázatok részletezik:

(16)

A kihasználtság mértéke közvetítő biztosítótársaságonként:

(17)

A belföldi és exportügyletek EUR-ban számított piaci méret szerinti bontásban (2010. október):

(18)

A kedvezményezettek mérete szerinti bontás:

(19)

A program fedezi az OECD-országokkal bonyolított és két évnél rövidebb időtartamú exportügyletekkel kapcsolatos kereskedelmi kockázatokat (például fizetésképtelenség vagy elhúzódó késedelem), valamint a belföldi kereskedelmi ügyletekkel összefüggésben felmerülő kockázatokat.

(20)

Az állami biztosítás kockázatmegosztó mechanizmusként (kiegészítésként) működik a magántulajdonú hitelbiztosítók mellett. A program kizárólag a magántulajdonú hitelbiztosítók által nyújtott fedezet kiegészítésére szolgál.

(21)

Az állami biztosítást a portugál hatóságok szerint a magánbiztosítások feltételeivel pontosan megegyező feltételekkel nyújtják. Ezért az állami biztosítás által nyújtott fedezeti összeg egyetlen esetben sem haladhatja meg a magántulajdonú hitelbiztosítók által nyújtott fedezeti összeget. A biztosítási díj ugyanakkor a magántulajdonú hitelbiztosítók által felszámított összeg 60 %-ának felel meg. A programban alkalmazott átlagos díj a forgalom 0,21 %-a volt, míg a magántulajdonú hitelbiztosítók által számított piaci díj 2009-ben átlagosan a forgalom 0,36 %-a volt. Még az átlagos piaci díjak – 2007-ben 0,23 %, 2008-ban 0,24 % – is magasabbak voltak a programban 2009-től alkalmazott átlagos díjnál.

(22)

Biztosítási esemény bekövetkezése esetén a visszatérített összeget az állam és az alapbiztosítást nyújtó magántulajdonú hitelbiztosító a teljes fedezet megoszlásának arányában (azaz a kvótamegoszlás alapján) egymás között felosztják. A visszatérítési folyamatot a magántulajdonú hitelbiztosító vezeti le.

(23)

A programot 2009. január 12-én jelentették be a 2009. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakra. A Bizottságot nem értesítették a program meghosszabbításáról.

(24)

A portugál hatóságok által a Bizottságnak benyújtott adatok szerint az egy kedvezményezett esetében vállalt garancia legmagasabb értéke 1,5 millió EUR volt.

(25)

A portugál hatóságok által a Bizottságnak benyújtott adatok szerint a program belföldi és exportügyletekre előirányzott teljes költségvetése összesen 2 milliárd EUR volt (5).

(26)

A hivatalos vizsgálati eljárást megindításáról szóló, 2010. október 27-i határozatában a Bizottság előterjesztette előzetes értékelését, és kételyeket fogalmazott meg a program belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. A határozatban felmerült kételyek a következőkre terjedtek ki:

(27)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeikben a portugál hatóságok azzal érvelnek, hogy a Bizottság állítása, miszerint a programban részt vevő vállalatok olyan előnyben részesülnek, amely máskülönben nem lenne elérhető, nem áll összhangban az ideiglenes keretrendszerben meghatározott célkitűzésekkel. A piaci hiányosság alátámasztása érdekében a portugál hatóságok a veszteséghányadra hivatkoznak, amely 2008-ban 102 %-os csúcsot ért el annak ellenére, hogy a biztosított vállalkozások száma a 2008 végén mérthez képest 2009 végére 29,41 %-kal csökkent, majd 2010 szeptemberéig további 12,53 %-kal esett vissza. A biztosított portfólió értéke a 2008. év végén mérthez képest 2009 végére 32,84 %-kal, majd 2010 szeptemberére további 22,36 %-kal csökkent. Portugália továbbá azzal érvel, hogy más tagállamok is alkalmaznak hasonló programokat.

(28)

Az előny szelektív jellegét tekintve Portugália úgy véli, hogy maga a program nem szelektív, sőt inkább olyan általános intézkedésnek tekinthető, amely semmilyen ágazaton belüli vagy ágazatok közötti megkülönböztetéssel nem jár. Portugália ezenfelül sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy a Bizottság nem határozta meg az általános intézkedés fogalmát. Portugália szerint a megkülönböztetés hiányát az alábbiak támasztják alá: i. a programot olyan Portugáliában működő vállalatok esetében is alkalmazták, amelyek székhelye másik tagállamban található; ii. a Portugáliában működő mind a négy biztosítótársaság jelentkezését elfogadták a programban, holott a biztosítótársaságok mindegyike – legalábbis részben – külföldi szervezetek tulajdonában áll; iii. a válság során sem változtak a finanszírozási igények; iv. a program fő kedvezményezettje 2010 októberében 73,2 %-kal a nemzeti piaccal kapcsolatos műveletek ágazata volt; v. a program minden Portugáliában működő vállalkozás rendelkezésére áll függetlenül attól, hogy tevékenységük jellege összefüggésben áll-e az árukereskedelemmel (az „építőipar”, a „szállítás”, és az „egyéb (nem kereskedelmi) szolgáltatások” ágazatai a program révén 2 155 000 EUR, 471 500 EUR, illetve 4 580 000 EUR támogatásban részesültek), jóllehet jellegükből adódóan az exporthiteleket főként árukhoz kapcsolódó ügyletek esetében veszik igénybe. Ezenfelül a kiegészítő modell Portugália szerint nem lehet a megkülönböztetés forrása, mivel nem akadályozza meg, hogy a vállalkozások magántulajdonú hitelbiztosítókkal jussanak ilyen megállapodásra. Az állami hatóságok teljes egészében a magántulajdonú hitelbiztosítók kockázatértékelésére hagyatkoznak. Emellett a portugál hatóságok szerint a biztosításonként meghatározott maximális értékhatár nem gátolja a nagyvállalatok programban való részvételét, amelyek szintén részesültek támogatásban (a műveletek értékét tekintve 47,79 %-ban, szemben a középvállalkozások 33,79 %-ával és a kisvállalkozások 18,42 %-ával, ugyanakkor a kedvezményezettek számát tekintve a nagyvállalatok csupán 31,58 %-ban részesedtek, szemben a középvállalkozások 39,60 %-ával és a kisvállalkozások 28,82 %-ával). E maximális értékhatár meghatározásakor a fő szempont az volt, hogy az érintett állami források az elérni kívánt célkitűzésekkel arányosak legyenek, a kockázat megosztása a megfelelő módon történjen, ugyanakkor nagyszámú vállalkozásnak biztosítsanak hozzáférést a programhoz. A portugál hatóságok szerint az a körülmény, hogy a programban meghatározott maximális értékhatárt egyetlen esetben sem kellett alkalmazni, azt bizonyítja, hogy a nagyvállalatok semmilyen megkülönböztetésben nem részesültek. Végül Portugália megkérdőjelezi a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat 36. pontjában említett ítélkezési gyakorlat és a megkülönböztetés közötti összefüggést. Sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt is, hogy a Bizottság nem állapította meg, milyen intézkedésnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az általános jelleg megvalósuljon.

(29)

Portugália a programban a magánbiztosításokhoz képest alacsonyabb díj megállapítását azzal az érvvel támasztotta alá, hogy kontraszelekció volt megfigyelhető, mivel a vállalkozások a kevésbé kockázatos műveleteket biztosították a programban, míg a kockázatosabb műveleteket magánbiztosításokkal fedezték. Ebben a tekintetben a portugál hatóságok szerint a Bizottság érvelése nem lenne érvényes az exporthitel-ágazatra, mivel ott a kockázat mértéke a banki hitelek esetével ellentétben nem növekszik együtt a hitelösszeg emelkedésével. Az alacsony kockázatot a portugál hatóságok szerint az is mutatja, hogy 2010 októberében az programhoz benyújtott igénybejelentések mennyisége a megkötött biztosítások teljes összegének mindössze a 0,26 %-ával emelkedett. Ezenfelül a portugál hatóságok szerint az állami garanciára fizetendő díj megfelel a válság előtti piaci árnak, ezért nem jelent előnyt a kedvezményezettek számára.

(30)

A portugál hatóságok szerint továbbá a program nem torzítja a tagállamok közötti versenyt, mivel: i. magában foglalja a nemzeti műveleteket is; ii. a biztosítási díjak eltérnek az egyes tagállamokban, amint azt a biztosítások különböző árképzései is mutatják; illetve iii. ez a fajta szolgáltatás nem érhető el a piacon.

(31)

A Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatának Hivatalos Lapban történő 2011. április 9-i kihirdetését követően a Bizottsághoz harmadik féltől nem érkezett észrevétel.

(32)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(33)

Ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó legyen, léteznie kell olyan, az államnak tulajdonítható támogatási intézkedésnek, amelyet állami forrásból biztosítanak, amely érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és bizonyos vállalkozások szelektív előnyben részesítése által torzítja a versenyt a belső piacon.

(34)

Amint azt a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2010. október 27-i határozata kifejti, a biztosítást közvetlenül az állam nyújtja, és a programból származó minden veszteség a nemzeti költségvetést terheli. A program ebből következően állami forrásokat érint. Az állami források felhasználását Portugália nem vitatja.

(35)

A Bizottság határozataiban több exporthitel-biztosítási piacot is elemzett a rövid lejáratú exporthitel-biztosításokkal kapcsolatban (7). A rövid lejáratú exporthitel-biztosítási piacon alkalmazott biztosítási díjakat jellemző módon legalább egyéves időszakra szóló szerződésekben rögzítik. Ezért a nyújtott fedezet díjában végrehajtott bármilyen változtatás csak késéssel lép hatályba. Ráadásul a piaci gyakorlat szerint a hitelbiztosítási kínálat kiigazítását a nyújtott hitel összegének növelésével vagy csökkentésével érik el, nem pedig a fedezetre felszámított díj megváltoztatásával. E gyakorlat a pénzügyi válság kezdete óta megfigyelhető, ahogyan azt a Portugália által küldött, a fedezet elutasításáról szóló levelek, valamint a más rövid lejáratú exporthitel-biztosítási programok esetében küldött elutasító levelek is alátámasztják (8). Általánosságban a biztosítók által küldött elutasító levelek bizonyos vásárlók fedezetére nem kínálnak fel magasabb árat az exportőrök számára alternatív megoldásként. Bizonyíték van arra, hogy a pénzügyi válság eredményeként a magántulajdonú hitelbiztosítók jelentősen csökkentették a nyújtott fedezet mértékét, számos esetben pedig teljesen meg is szüntették azt. A fentieket a piaci szereplőktől kapott további adatok is alátámasztják (9). Ezért a biztosítók közötti verseny legfőképpen a mennyiségekben, nem pedig az árakban testesül meg. Az intézkedés révén az állam a már működő magánszektorbeli szereplők által le nem fedett keresletre reagált. Egy állami beavatkozástól mentes piaci versenyben ugyanakkor egy új szereplő a keresletre még nagyobb mennyiségű biztosítási fedezet nyújtásával válaszolt volna. Következésképpen az állam beavatkozása azt eredményezte, hogy a portugál piacon már működő magánszektorbeli szereplők piaci helyzetét megvédték.

(36)

A rövid lejáratú exporthitel-biztosítás olyan termék, amellyel a biztosító egy adott kereskedelmi ügylet esetén átvállalja a vevő nemteljesítéséből adódó kereskedelmi és politikai kockázatokat. A bankok szintén lehetőséget biztosítanak a kereskedelmi kockázatok átvállalására okmányos meghitelezés és vissztehermentes faktoring révén. Az exporthitel-biztosítók által nyújtott rövid lejáratú exporthitel-biztosítások és a bankok által nyújtott okmányos meghitelezés a piacon a kereskedelmi ügyletekben rejlő kockázatok elleni védekezésre szolgáló keresleti helyettesítők. Állami beavatkozás hiányában az exportőrök legalább bizonyos mértékben igénybe vették volna a bankok által nyújtott okmányos meghitelezés (akkreditív) intézményét (10). Tekintve, hogy a biztosítók által nyújtott rövid lejáratú exporthitel-biztosítások és a bankok által nyújtott okmányos meghitelezés egymással helyettesíthetők, az intézkedés a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás ágazatot előnyben részesítette, mivel hozzájárult az exporthitel-biztosítók piaci részesedésének fenntartásához a kereskedelmi ügyletekben rejlő üzleti és politikai kockázatokkal szembeni védelem piacán. Mivel a bankok nem jogosultak abban a programban való részvételre, amelynek keretein belül a magántulajdonú hitelbiztosítók által nyújtott fedezet kiegészítéseként állami biztosítást nyújtanak, az előny szelektívnek minősül.

(37)

Az előzőekben kifejtettek fényében a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés szelektív előnyben részesíti a biztosítókat.

(38)

A programban részt vevő exportőrök és kereskedelmi vállalkozások a piaci biztosítási díjnál kedvezőbb díjat fizetnek. Ennek eredményeképpen a programból részesülő vállalkozások helyzete megerősödik az olyan vállalkozásokhoz képest, amelyek fedezetüket esetlegesen kizárólag magántulajdonú hitelbiztosítóktól piaci áron szerezték volna be. Már az is előnynek minősül, ha a program intézkedéseinek következtében egyes piaci szereplők helyzete megerősödik a hasonló helyzetben lévő versenytársaikkal szemben (11). Ebben az esetben a kedvezményezettek helyzete az állam beavatkozása nélkül nem erősödhetett volna meg ugyanilyen mértékben.

(39)

Ezenfelül, ahogyan azt Portugália is megerősítette, a program által lefedett kockázatokra nem érhető el fedezet a piacon, legalábbis nem annyi, mint korábban. Ezért a programból profitáló vállalkozások kétszeresen is előnyhöz jutnak, mivel olyan biztosítási fedezethez nyernek hozzáférést, amely máskülönben nem lenne elérhető számukra; így nem csupán a piacinál kedvezőbb biztosítási díjakból jutnak előnyhöz, hanem a további fedezet rendelkezésre állása miatt is.

(40)

A portugál program ezért de facto szelektív.

(41)

A program szelektív jellegének első jele az, hogy az intézkedések révén előnyhöz jutó vállalkozások szinte kizárólagosan árukereskedelemmel foglalkoznak, míg a szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások jóval kisebb mértékben részesültek az előnyökből. A hivatalos vizsgálati eljárás keretében a portugál hatóságok azt állították, hogy semmilyen jogi akadály nem áll az előtt, hogy a kereskedelmi tevékenységekben nem érintett vállalkozások a program előnyeiből részesüljenek, illetve azt, hogy az „építőipar”, a „szállítás”, és az „egyéb (nem kereskedelmi) szolgáltatások” ágazatainak is előnye származott a programból. Ugyanakkor Portugália azt is elismeri, hogy jellegükből adódóan az exporthitel-biztosítások főként az árukkal kapcsolatos ügyleteket érintik. A szállítási és egyéb szolgáltatásokat végző vállalkozásoknak nyújtott biztosítások 2010 októberében a program keretein belül nyújtott biztosításoknak csupán a 2,4 %-át tették ki. Mivel a program által támogatott 361 vállalkozásból csupán 8 nyújtott szolgáltatásokat – ami teljes hitelérték körülbelül 1,25 %-át jelenti – egyértelmű, hogy a szóban forgó intézkedés alapvetően az áruval kereskedő vállalkozásokat támogatta.

(42)

Több egyéb tényező is azt mutatja, hogy a program de facto szelektív.

(43)

Először is annak ellenére, hogy a portugál hatóságok állítása szerint a program általános jellemzőkkel bír, mivel a kedvezményezettek körét olyan objektív kritériumok határozzák meg, amelyek nem eredményezik a más tagállamban székhellyel rendelkező szervezetek megkülönböztetését, a programban meghatározott feltételek bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosítanak a kedvezményezettek kiválasztásában. A program kiegészítő modellt követ, amely szerint kizárólag olyan vállalkozások jogosultak a programban való részvételre, amelyek valamely magántulajdonú hitelbiztosítónál már rendelkeznek hitelkerettel, míg az olyan vállalatok, amelyeknek e hitelbiztosítók egyáltalán nem nyújtanak fedezetet, nem jogosultak a kiegészítésre. A program teljes mértékben a magántulajdonú vállalkozásokra bízza, annak eldöntését, hogy mely vállalatok jogosultak a fedezetre. Az exportőrök és kereskedők által bonyolított ügyletekben rejlő kockázatok meghatározásának egységes és objektív követelményei nélkül a program mozgásteret biztosít a magánszektorbeli szereplőknek a fedezetre pályázni jogosult vállalkozások hitelképességének eldöntése során. A Bíróság úgy vélte, hogy nem szelektív jellegének megőrzése érdekében egy adott intézkedésnek olyan alkalmazási szempontokon kell alapulnia, amelyek objektívek, nem tartalmaznak földrajzi vagy ágazati megfontolást, és megfelelnek az intézkedés céljának (12). Ebben az esetben a magánpiaci fedezetnyújtásra vonatkozó döntés objektív szempontjainak hiánya megkülönböztetést eredményezhet az összehasonlítható tényleges helyzetben lévő kedvezményezettek között (13).

(44)

Másodszor, még ha a programhoz való hozzáférés szempontjait objektívnak is lehetne tekinteni, a Bíróság úgy véli, hogy az objektív szempontok megléte önmagában nem befolyásolja az intézkedés szelektív jellegét, ha az intézkedés egyes vállalkozásokra előnyös hatással bír a többiekkel szemben. Ezért a Bíróság megállapítja, hogy „az a körülmény, hogy a támogatás nem egy vagy több, előre kiválasztott kedvezményezettre irányul, hanem számos objektív szempont teljesülésének függvénye, amelynek alapján egy előre meghatározott általános költségvetési elosztás keretén belül végtelen számú, kezdetben egyedileg nem azonosított kedvezményezettnek nyújtható, még nem elegendő az intézkedés szelektív jellegének és ebből adódóan a Szerződés 92. cikkének (az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének) értelmében vett állami támogatásként való minősítésének kétségbe vonására. E körülmény legfeljebb azt jelenti, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül egyedi támogatásnak. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az állami intézkedés nem tekinthető szelektív (és ebből adódóan egyedi) intézkedésekből álló támogatási rendszernek, ha az alkalmazását meghatározó szempontok következtében előnyben részesít egyes vállalkozásokat vagy támogatja bizonyos áruk előállítását mások kizárásával  (14).” Így a Bíróság szerint az állami beavatkozásokat nem indokaik és céljaik, hanem hatásaik alapján kell elbírálni (15). Ebben az ügyben a program de facto szelektív.

(45)

Harmadszor, az általános jelleg biztosítása érdekében az intézkedésnek nem csupán objektív és horizontális szempontokon kell alapulnia, azt időben és alkalmazási területe tekintetében sem lehet korlátozni. Annak ellenére, hogy Portugália ragaszkodik ahhoz, hogy a program általános jellegű, az mind időben, mind alkalmazási területe tekintetében – többek között a kiegészítő modell lényegénél fogva – korlátozott, amint azt a (43) preambulumbekezdés kifejti.

(46)

Végezetül a programban alkalmazott szempontok nem felelnek meg az intézkedés céljának és logikájának (16). Még ha a programot a magántulajdonú hitelbiztosítók objektív módon is alkalmaznák is, kizárólag azok a vállalkozások lennének jogosultak a programban való részvételre, amelyek fedezete a válság során lecsökkent. Azok a vállalkozások, amelyek hitelkeretét a magántulajdonú hitelbiztosítók teljesen megszüntették, ki vannak zárva a programból. Ezért bár a program célja a magánpiacon állítólagosan nem elérhető fedezetből eredő probléma megoldása, az éppen a piac magánbiztosítási kapacitásának beszűkülése által legsúlyosabban érintett vállalkozásokat nem érinti. Ebben a tekintetben az intézkedés kialakítása nem felel meg az azonosított piaci hiányosság kezelésére.

(47)

A fenti megfontolások alapján a programban részt vevő exportőrök és kereskedőtársaságok számára nyújtott előnyök szelektív jellegűek.

(48)

A kereskedelemre gyakorolt hatás vonatkozásában a program fedezetet nyújt a kereskedelemképes árukkal folytatott belföldi és exportügyletekre.

(49)

A belföldi kereskedelmi ügyletekre nyújtott fedezet révén a program potenciálisan olyan mértékben lehet hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, amely már észrevehetően torzítja a kereskedelmi forgalmat, például azáltal, hogy egyes gazdasági tevékenységeket az exportról a belföldi kereskedelmi ügyletek felé terel.

(50)

Ami a verseny torzulását illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint önmagában az a tény, hogy egy vállalkozás versenyhelyzetét más versengő vállalkozásokéhoz képest olyan gazdasági előny biztosításával erősítik meg, amelyhez rendes üzleti tevékenysége keretében nem jutott volna hozzá, a verseny lehetséges torzulását jelzi (17).

(51)

Mivel a program exportügyletekre – többek között a többi tagállamba irányuló ügyletekre is – vonatkozik, ezért az intézkedés egyértelműen hatással van a tagállamok közötti kereskedelmi forgalomra, mivel előmozdítja a kedvezményezettek exporttevékenységét.

(52)

A program azzal is befolyásolja a kereskedelmet, hogy belföldi kereskedelmi ügyletek bonyolításához biztosít fedezetet. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha az állam által nyújtott támogatás valamely vállalkozás helyzetét megerősíti az Unión belüli kereskedelemben versenytársaival szemben, a támogatást olyannak kell tekinteni, mint amely érinti ezt a kereskedelmet. Ezzel kapcsolatban az a körülmény, hogy valamely gazdasági ágazatot uniós szinten liberalizálnak, eleget tesz annak a feltételnek, hogy a támogatásnak tényleges vagy potenciális hatást kell tennie a versenyre, illetve a tagállamok közötti kereskedelemre. Nem szükséges továbbá, hogy a kedvezményezett vállalkozás saját maga részt vegyen az Unión belüli kereskedelemben. Ugyanis amikor a tagállam támogatást nyújt valamely vállalkozásnak, a belföldi tevékenység ugyanazon a szinten maradhat vagy növekedhet, ezáltal a többi tagállamban letelepedett vállalkozásoknak az e tagállam piacára való belépési esélyei csökkennek. Másrészt pedig az olyan vállalkozás megerősítése, amely addig nem vett részt az Unión belüli kereskedelemben, azt olyan helyzetbe hozhatja, hogy más tagállam piacára be tud lépni (18).

(53)

Ebben az esetben az intézkedés olyan vállalkozásoknak nyújt előnyöket, amelyek az Európai Unión belüli kereskedelemre nyitott ágazatokban tevékenykednek. Ezért még a kizárólag a portugál piacon jelen lévő vállalkozások belföldi ügyleteivel kapcsolatban nyújtott előnyök is hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre.

(54)

Az intézkedés célja továbbá a Portugáliában letelepedett vállalkozások kereskedelmi tevékenységeinek támogatása a más tagországokban letelepedett vállalkozásokkal szemben. Az intézkedés ezért torzíthatja a belső piacon folyó versenyt.

(55)

Követezésképpen a projekt az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül. A támogatást abban az esetben lehet a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni, ha az megfelel a Szerződésben foglalt kivételek egyikének.

(56)

A Bizottság közleményében megállapította azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a biztosítók számára rövid lejáratú exporthitel-biztosítási program formájában nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető. A pénzügyi válság összefüggésében az ideiglenes keretrendszer határozza meg a közlemény alkalmazásának feltételeit.

(57)

A módosított közlemény 2.5. pontja (19) a „piacképes kockázatot” úgy határozza meg, mint a közlemény mellékletében (20) felsorolt országokban letelepedett állami és nem állami adósokkal kapcsolatos kereskedelmi és politikai kockázat. A piacképes kockázatnak minősülő ügyletekkel foglalkozó vagy azokra fedezetet nyújtó exporthitel-biztosítót előnyben részesítő pénzügyi támogatások általában tiltottak.

(58)

A közlemény 3.1. pontja kimondja, hogy a hitelfelvételre vagy veszteségre adott de jure vagy de facto állami kezességvállalások a versenyt a piacképes kockázatokat fedező, magántulajdonú és állami vagy államilag támogatott exporthitel-biztosítók javára torzító tényezők közé tartoznak. Az ilyen kezességvállalás lehetővé teszi, hogy a biztosítók a piacinál alacsonyabb kamatozású hiteleket vegyenek fel, vagy egyáltalán hitelt vegyenek fel. Ráadásul szükségtelenné teszi, hogy a biztosítók a magánpiacon viszontbiztosítsák magukat.

(59)

Ami a közlemény mellékletében nem szereplő országokat illeti, ezek a kockázatok a közlemény értelmében „nem piacképes” kockázatnak minősülnek, az ezekre nyújtott állami támogatás pedig nem tartozik a közlemény hatálya alá.

(60)

A közlemény 4.2. pontja előírja, hogy a „piacképes kockázatok” esetében nem nyújtható a tagállamok támogatását magában foglaló exporthitel-biztosítás. Ugyanakkor a közlemény 4.4. pontja kimondja, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén e kockázatokra ideiglenesen fedezetet nyújthatnak állami vagy államilag támogatott exporthitel-biztosítók. Azt is kifejezetten meghatározza, hogy a közlemény mellékletében felsorolt országban letelepedett adósok esetében felmerülő kockázatok kizárólag abban az esetben tekinthetők időlegesen nem piacképesnek, ha igazolható, hogy az általában piacképesnek tekintett kockázatra magánbiztosítás nem érhető el. Ha valamely tagállam e védzáradékkal kíván élni, be kell nyújtania egy piaci jelentést, valamint két nagy, magántulajdonú nemzetközileg elismert exporthitel-biztosítótól és egy hazai hitelbiztosítótól is bizonyítékot kell szereznie annak alátámasztására, hogy a magánbiztosítási piacon a szóban forgó kockázatra nincs elérhető fedezet. Ezenfelül az államilag támogatott exporthitel-biztosítónak, amennyire csak lehetséges, az ilyen nem piacképes kockázatokra vonatkozó díjait a magántulajdonú exporthitel-biztosítók által a szóban forgó kockázattípus esetén felszámított díjhoz kell igazítania, valamint rendelkezésre kell bocsátania azoknak a feltételeknek a leírását, amelyeket az állami exporthitel-biztosító alkalmazni kíván az ilyen kockázatok tekintetében.

(61)

A folyamat felgyorsításának érdekében az ideiglenes keretrendszer 2010. december 31-ig leegyszerűsítette a tagállam által benyújtandó, a fedezet rendelkezésre állásának hiányát alátámasztó bizonyítékot. E célból a tagállamnak egy nagy, nemzetközileg elismert magántulajdonú exporthitel-biztosító és egy hazai hitelbiztosító, vagy a belföldi piac legalább négy elismert exportőre által igazolt bizonyítékot kell benyújtania. Az ideiglenes keretrendszert 2011. december 31-ig meghosszabbították (21).

(62)

Portugália számos olyan, exportőröktől származó levelet nyújtott be, amelyek arról tanúskodnak, hogy fedezetre irányuló kérelmüket több ügylet esetén elutasították. A Bizottság azonban a portugál hatóságok által benyújtott levelekben nem talált elegendő bizonyítékot a fedezet hiányára. Az elutasító levelekben felsorolt indokok vagy bizalmasak, vagy az elutasítás okának egyértelműen az ügyfél gyenge likviditását és pénzügyi helyzetét tüntették fel, amely általános üzleti gyakorlat egy megfelelően működő biztosítási piacon. Portugália a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló, 2010. október 27-i bizottsági határozatra adott válaszában olyan adatokat osztott meg, amelyek a biztosítást kötő vállalkozások számának csökkenését mutatják (az előző évhez képest 2009 végén a csökkenés 29,41 %-os, majd 2010 szeptemberéig további 12,53 %-os volt), emellett a biztosított portfólió mérete is csökkent (az előző évhez képest 2009 végén 32,84 %-os, majd 2010 szeptemberéig további 22,36 %-os csökkenést mértek). Ugyanakkor a Portugália által rendelkezésre bocsátott, magántulajdonú biztosítóktól származó, a magánpiaci fedezet hiányára rámutató két levél egyikében (a CESCE 2010. november 22-én kelt levele) az áll, hogy a beszerzési piacon tapasztalt csökkenés következtében visszaestek a vállalkozások pénzügyi szükségletei is. Ezért a biztosított mennyiség feltételezett csökkenése nem szolgáltat elegendő bizonyítékot a piacon tapasztalt fedezeti hiányra.

(63)

Ezenfelül ha a fedezet valóban nem hozzáférhető a magánpiacon, de az állam által nyújtott részleges fedezet hatására elérhetővé válik, az arra is mutathat, hogy a biztosítók állami támogatásban részesültek. Mivel ez a piac – amint azt a (35) preambulumbekezdés is kifejti – főként a mennyiség és nem az árak révén igazodik, az állami támogatásból származó hitel rendelkezésre állása lehetővé teszi a piacon már működő szereplőknek, hogy megtartsák pozíciójukat.

(64)

A program keretében felszámított díjak a magántulajdonú biztosítók által ugyanazon ügyfél fedezetének biztosításáért felszámított díjak 60 %-át teszik ki. Továbbá Portugália állításaival ellentétben a programon keresztül az államra átruházott kockázat magasabbnak tekinthető, mint a magántulajdonú biztosítók által egyedi alapon vállalt kockázat. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a biztosított összeg növekedésével együtt a nemteljesítés kockázata is növekszik. Így a megnövelt összegű biztosítási fedezettel az exportőr adott vevővel nagyobb mennyiségű kereskedelmi ügyletet köthet. Az ügyletek összmennyisége pedig akár a vevő visszafizetési képességét is meghaladhatja.

(65)

A portugál hatóságok úgy vélik, hogy a további ügyletek kötésében rejlő kockázat alacsonyabb, mivel a korlátozott fedezethez jutó exportőr először a leginkább kockázatos vevőivel szemben kötne biztosítást; megnövelt fedezet esetén ugyanakkor az exportőr fokozottabb mértékben kötne biztosítást kevésbé kockázatos vevőivel szemben is. Ez az érvelés ugyanakkor nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a hitelkeretet vevőnként nyújtják, ezért az exportőrnek nem áll módjában a rendelkezésre álló teljes keretet kizárólagosan a legkevésbé hitelképes vevőivel szembeni biztosításra felhasználni.

(66)

Ezenfelül a portugál hatóságok érvelése, miszerint a további biztosított ügyletek kevésbé kockázatosak, mint a magántulajdonú biztosítók által biztosított ügyletek, ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy a magántulajdonú biztosítók – adott mértékű díjért – magasabb kockázatot is elfogadnak, ugyanakkor az alacsonyabb kockázattal járó ügyletekre ugyanazért a díjért nem nyújtanak fedezetet. Ha ez az érvelés helyes lenne, az ésszerűen cselekvő magántulajdonú biztosítók több ügylet biztosításával biztosítási díjból származó bevételeik növelése mellett csökkentenék kockázataikat is. Azaz a portugál hatóságok érvelése a magántulajdonú biztosítók ésszerűtlen viselkedésére utalna, amelynek alapján a biztosítók a portfólió kevésbé kockázatos elemei helyett a kockázatosabb elemek biztosítását vállalnák. Ez az érv tehát nem fogadható el.

(67)

Az intézkedéssel fedezett megnövekedett kockázat eredményeképpen az állam a magántulajdonú biztosítónál nagyobb végső veszteségnek teszi ki magát, amikor a kezdeti fedezetet egyedi alapon nyújtja, és annak díját megszabja. Ezért egy olyan kiegészítő program esetében, amelyben a fedezet kiterjesztéséről szóló döntést kizárólag a kezdeti hitelbiztosítási keretre vonatkozó biztosítási díj megállapítása után hozzák meg, a kiegészítés árának tükröznie kell a túlzott fedezet lehetőségében rejlő magasabb kockázatot. A portugál hatóságok érvelését, miszerint a vállalkozások a kontraszelekció elvén működnének, amely biztosítja, hogy a kockázatosabb műveleteket magántulajdonú biztosítók fedezzék, semmiféle konkrét adat, sem pedig az ismert piaci gyakorlat nem támasztja alá. A rövid lejáratú hitelbiztosítások legáltalánosabb formája (a teljes ügyleti értékre szóló biztosítás) esetében a biztosítás a meghitelezett értékesítés teljes portfólióját fedezi. Így a biztosított vállalkozásnak nincs lehetősége arra, hogy kockázatait szelektív módon biztosítsa. A Bizottság úgy véli, hogy a kiegészítő biztosítás díjának megállapítása során figyelembe kellett volna venni a vállalt magasabb kockázati szintet. A díjnak így magasabbnak kellett volna lennie a magántulajdonú biztosítók által az alapbiztosításért felszámított díjnál.

(68)

Ebben az esetben a programban felszámított díjak alacsonyabbak az exporthitel-biztosítási piac aktuális díjainál, amelyet a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló, 2010. október 27-i bizottsági határozatra adott válaszában Portugália is megerősített. Ez a díj még a 2007. és 2008. év piaci díjainál is alacsonyabb. Ennek következtében a portugál hatóságok érvelése, miszerint a díjak megfelelnek a válság előtti piaci díjaknak, szintén nem nyert megerősítést. Ezenfelül az áraknak a vállalt kockázat szintjét is figyelembe kellene venniük. A díjaknak emiatt valójában a piaci áraknál magasabbaknak kellene lenniük.

(69)

A fentiek fényében a program a biztosítók esetében alkalmazva összeegyeztethetetlen a közleménnyel és az ideiglenes keretrendszerrel.

(70)

Az EUMSZ rendes piaci körülmények között alkalmazandó 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja, illetve a gazdaságban bekövetkező komoly zavar esetén alkalmazandó 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi, hogy egy támogatást bizonyos feltételek teljesülése esetén a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni.

(71)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontját megszorítóan kell alkalmazni, és alkalmazásának a tagállam teljes gazdasági életét érintő zavar megszüntetését kell szolgálnia (22).

(72)

A 2012. december 31-ig meghosszabbított ideiglenes keretrendszerben (5.1. bekezdés) meghatározott elvekkel összhangban, az összeegyeztethetőség érdekében a támogatási intézkedéseknek a következő kritériumoknak kell megfelelniük:

a)

b)

c)

(73)

Ahogyan azt a (46) preambulumbekezdés kifejti, a program felépítése épp a válság által legsúlyosabban érintett vállalkozásokat zárja ki, így az nem jelenthet megfelelő megoldást a magánpiaci fedezet hiányából adódó állítólagos piaci hiányosság kezelésére.

(74)

Ahogyan azt a fenti (62) preambulumbekezdés is megállapítja, a portugál hatóságok által benyújtott adatok ugyan feszültséget jeleznek a magán-hitelbiztosítási piacon, a fedezet rendelkezésre állásának hiányát azonban nem támasztják alá. Az állami beavatkozás szükségességét ezért nem lehet megállapítani.

(75)

Amint azt a (21) és (64) preambulumbekezdések is kifejtik, a program keretében felszámított díjak a magántulajdonú biztosítók által ugyanazon ügyfél fedezetének biztosításáért felszámított díjak 60 %-át teszik ki.

(76)

A fenti (65) és (67) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint ezért egy kiegészítő program esetében, amelyben a fedezet kiterjesztéséről szóló döntést kizárólag a kezdeti hitelbiztosítási keretre vonatkozó biztosítási díj megállapítása után hozzák meg, a kiegészítés árának tükröznie kell a túlzott fedezet lehetőségében rejlő magasabb kockázatot.

(77)

Az állítólag nem elérhető biztosítási fedezet nyújtására irányuló célt olyan programon keresztül is meg lehetett volna valósítani, amelynek árképzése tükrözi az állam által vállalt kockázatokat. Ezért a programban alkalmazott, a hasonló kockázatokért a piacon felszámolt díjnál alacsonyabb díjon alapuló ár nem arányos a program által kitűzött célokkal.

(78)

A fentiek tekintetében a program exporthitel-biztosítási részét nem lehet az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése b) pontjának és az ideiglenes keretrendszer értelmében vett, exportőröknek nyújtott összeegyeztethető támogatásnak tekinteni.

(79)

A 107. cikk (3) bekezdésének c) pontját illetően a megfelelőséggel, a szükségességgel és az arányossággal kapcsolatos minden egyes érv azonos súllyal szerepel a 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának értelmében vett összeegyeztethetőségi elemzésben. Ezért a program keretében az exporthitel-biztosítóknak nyújtott támogatás a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolja.

(80)

Ami a program belföldi kereskedelmi ügyletekre való alkalmazását illeti, a piaci ár alatt nyújtott belföldi kereskedelmi biztosítás a kereskedelmi ügyleteket az export irányából a belföldi ügyletek irányába terelheti, ezzel jelentős hatást gyakorol az importra. Ezért rendes piaci körülmények között a belföldi kereskedelmi műveleteket célzó állami támogatás szigorúan tilos. Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) és b) alpontjai alapján ugyanakkor bizonyos feltételek teljesülése esetén a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. Ezzel összefüggésben a közlemény és az ideiglenes keretrendszer megállapította a rövid lejáratú exporthitel-biztosításokra irányuló támogatási intézkedések összeegyeztethetőségére vonatkozó követelményeket. Az említett szövegek azonban nem érintik a belföldi kereskedelmi ügyleteket.

(81)

Mindazonáltal Portugália a programot a jelenlegi pénzügyi válsággal összefüggésben jelentette be az ideiglenes keretrendszerben. Ezért meg kell állapítani, hogy a jelenlegi gazdasági válság hosszú távú következményeit figyelembe véve a program közvetlenül összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében. Ha nem, akkor meg kell vizsgálni, hogy az intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében.

(82)

Ami az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett összeegyeztethetőséget illeti, a rendelkezés felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa, ha az „egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” irányul.

(83)

A Bizottság megismétli, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontját megszorítóan kell alkalmazni, és alkalmazásának a tagállam teljes gazdasági életét érintő zavar megszüntetését kell szolgálnia (24). Arra is emlékeztet továbbá – ahogy azt a fenti (73) preambulumbekezdés is említi – hogy az intézkedésnek teljesítenie kell a megfelelőség, a szükségesség és az arányosság elveit.

(84)

Az intézkedést a jelenlegi pénzügyi válsággal összefüggésben vezették be, korlátozott időre.

(85)

A Bizottság a belföldi ügyletek biztosítási fedezetének csökkenésére figyelmeztető leveleket kapott mind az exportőröktől, mind a magántulajdonú biztosítóktól. A portugál hatóságok érvelése szerint a veszteséghányad 102 %-ra emelkedett. Ez az észrevétel ugyanakkor nem döntő, mivel ez az érték 2004 óta folyamatos növekedést mutat, amint az a portugál hatóságok által benyújtott észrevételekben is szerepel. A veszteséghányad folyamatos növekedése, amely már a pénzügyi válság begyűrűzése előtt megkezdődött, a belföldi kereskedelem finanszírozásában bekövetkezett piaci hiányosság helyett inkább a piac strukturális problémájára utalhat. Ezért a Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy a program képes lenne megfelelő megoldást nyújtani a gazdaságban bekövetkezett komoly zavarra, és véleménye szerint a programot nem lehet az ideiglenes keretrendszer vagy a 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében összeegyeztethetőnek nyilvánítani.

(86)

Ami az intézkedésnek a közlemény, illetve a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségét illeti, a program célja a fedezethiány megoldása a biztosítási piacon. Mivel azonban kiegészítő programról van szó, amely a magántulajdonú biztosítók számára bizonyos mozgásteret hagy a kedvezményezettek kiválasztása során, a program potenciálisan éppen azokat a vállalkozásokat zárja ki a programból, amelyek a fedezetben részesülő vállalkozásokkal összehasonlítható tényleges helyzetben vannak, viszont a válság súlyosabban érintette őket. E kizárt vállalkozások esetében a biztosítási fedezetet nem csupán részben, hanem teljes mértékben visszavonták volna. Ezenfelül az intézkedés nem csupán fedezetkiegészítést nyújt a kedvezményezetteknek, ugyanis a biztosítási díjak szempontjából is előnyt biztosít számukra, mivel díjai a piaci díjaknál is alacsonyabbak. Amint arról már korábban szó esett, a program keretében felszámított díjak a magántulajdonú biztosítók által ugyanazon ügyfél számára nyújtott fedezetre felszámított díjak 60 %-át teszik ki, ugyanakkor az a körülmény, hogy a fedezeti korlátot az eredeti kétszeresére emelték, magasabb kockázati szintet von maga után, amelyet a díj nem tükröz. A programban alkalmazott biztosítási díj mértékét nem indokolja a biztosításifedezet-hiány megoldásának szükségessége. Kitűzött céljának elérése tekintetében – figyelembe véve a verseny potenciális torzulását – a program nem arányos.

(87)

Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a belföldi kereskedelmi biztosítási ügyletek számára nyújtott állami támogatás nem teljesíti az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) és c) alpontjaiban meghatározott feltételeket és összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(88)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a program az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást tartalmaz, amely nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(89)

A 659/1999/EK rendelet (25) 14. cikke szerint „[a]mennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére”. Kizárólag a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat kell visszafizetni.

(90)

A visszafizetés célja a támogatás előtti állapot visszaállítása. A cél akkor teljesül, ha az összeegyeztethetetlen támogatásokat a kedvezményezettek visszafizették, és ezzel elveszítették a versenytársaikkal szemben élvezett előnyöket. A visszafizetendő összeget úgy kell megállapítani, hogy visszafizetésével a kedvezményezettek elveszítsék a nekik nyújtott gazdasági előnyöket.

(91)

A támogatás összegének pontos kiszámítása érdekében, mivel az állami fedezet díjaival kapcsolatban nem áll rendelkezésre a célra alkalmas piaci ár, megfelelő referenciaértéket kell meghatározni. A kezességvállalásról szóló Bizottsági közlemény 4.2. pontjának első francia bekezdésében (26) meghatározottak szerint egy adott évben a hitelgarancia „pénzben kifejezett támogatástartalma” ugyanolyan módon számítható ki, mint a kedvezményes kamatozású kölcsön támogatástartama. A támogatás összege így az elméleti piaci kamatláb és az állami kezességvállalásnak köszönhetően elért kamatláb különbségeként számítható ki, amelyből le kell vonni a kifizetett díjakat.

(92)

A biztosítóknak nyújtott támogatás esetében az előny a biztosítótársaságok piaci részesedésének megőrzésében testesül meg. Támogatás hiányában a fedezetet más piaci szereplők nyújtották volna. Amint azt a fenti (35) preambulumbekezdés is kifejti, a piacon a verseny legfőképpen a mennyiségeken, nem pedig az árakon alapul. Ráadásul a piaci gyakorlat szerint a teljes portfólióra egy átlagárat határoznak meg, amelyet aztán ugyanaz a biztosító biztosít (27), ezzel kiküszöbölve a biztosított vállalkozás esetleges válogató magatartását (ún. „kimazsolázás”). Válogató magatartás abban az esetben fordulhat elő, ha a biztosított vállalkozás kizárólag a magas kockázati besorolású ügyfelek esetében fizetett átlagárat, míg az alacsonyabb kockázatú ügyfeleket egyáltalán nem, vagy más biztosítónál biztosította. Ezért ha egy másik piaci szereplő a teljes igényelt hitelkeretre magasabb áron nyújtott volna fedezetet az exportőrök számára, az exportőrök valószínűleg összes biztosítási szerződésüket másik fedezetnyújtóhoz vitték volna át. A pénzügyi értelemben vett előnyök közé tartozik az egyes magántulajdonú biztosítók által a biztosított mennyiségen realizált haszonkulcs, a mennyiséggel kapcsolatos költségekkel csökkentve. Ezeket a tételeket, amelyek a programban részt vevő magántulajdonú biztosítók által az állami kiegészítő fedezet nyújtásának időszakában realizált haszonban testesültek meg, a program hiányában más piaci szereplők könyvelték volna el. A biztosítóknak előnyt nyújtó támogatás mérőszáma tehát a programban részt vevő biztosítók által a program működése során realizált olyan haszon, amely a programban szereplő egyes exportőrök és belföldi kereskedelmi vállalkozások számára nyújtott fedezetből származott. A programban részt vevő ügyfelekre vonatkozó előnyt a programban részt vevő egyes biztosítók szintjén kell számolni, és ha a haszon eléri a de minimis összeget, azt vissza kell téríteni.

(93)

Az exportőrök esetében a kedvezményezetteknek az állami fedezetért piaci feltételek mellett kellett volna díjat fizetni. A támogatás mértékét ezért a kockázat szintjének változásával módosított tényleges piaci díjtól való eltérésként kell kiszámítani. A Bizottság olyan módszert dolgozott ki a visszafizetendő összegek kiszámítására (amint az e határozat mellékletében olvasható), amely ésszerű feltevéseken és a közös piaci gyakorlaton alapul. E módszer szerint az állami fedezetért járó elméleti piaci árak megegyeznek a magántulajdonú biztosítók által az egyes exportőrök esetén felszámított árak 110 %-ával (a biztosítási díjak esetében). Mivel a program keretében felszámított díjak a magántulajdonú biztosítók által felszámított biztosítási díjak 60 %-át tették ki, a visszafizetendő összeg minden egyes ügylet esetében megegyezik az állam által a program keretében felszámított összeg 5/6-ával.

(94)

A (93) preambulumbekezdésben említett összeg a visszafizetendő összeget és az erre az összegre ténylegesen járó visszafizetési kamatot jelenti, attól a naptól felszámítva, amelyen azt a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották (vagyis az egyes garanciák dátuma), a visszafizetés megtörténtének napjáig. A visszafizetési kamatot a 271/2008/EK rendelettel (28) módosított 794/2004/EK bizottsági rendelet (29) V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(95)

Ezt a határozatot azonnal végre kell hajtani, különösen, ami a program keretében nyújtott egyes támogatások visszafizettetését illeti, kivéve a 994/98/EK tanácsi rendelet (30) 1. és 2. cikkével összhangban elfogadott rendeletekben vagy bármely egyéb jóváhagyott támogatási programban meghatározott feltételeknek megfelelő támogatásokat, amelyek nem haladják meg az ilyen típusú támogatásra alkalmazandó maximális támogatási intenzitást vagy de minimis értékhatárt,

a)

az 1. cikkben említett program keretében támogatásban részesült kedvezményezettek listája és a kapott támogatás teljes összege kedvezményezettenkénti bontásban;

b)

az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (tőke és visszafizetési kamat);

c)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

d)

az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.