7.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/3

(1)

2010. július 6-án a dán hatóságok a jogbiztonság érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdése értelmében bejelentették a szerencsejátékokra kivetett adókról szóló L 203 jogalkotási javaslatot (a továbbiakban: szerencsejátékokról szóló adótörvény (2)). 2010. augusztus 11-i és 2010. szeptember 22-i levelében a Bizottság további információkat kért. A dán hatóságok 2010. október 20-i levelükben nyújtották be ezeket az információkat.

(2)

A Bizottsághoz ezenfelül két különböző panasz érkezett a szerencsejátékokról szóló adótörvényre vonatkozó javaslattal kapcsolatban. Az elsőt a játékautomata-üzemeltetők dán iparszövetsége (DAB) nyújtotta be 2010. július 23-án. A másik a Royal Casino nevű hagyományos kaszinó üzemeltetőjétől érkezett 2010. augusztus 6-án. 2010. szeptember 23-án mindkét panaszt továbbították a dán hatóságoknak véleményezés céljából. A dán hatóságok 2010. október 20-i levelükben nyújtották be észrevételeiket.

(3)

A bejelentés és a két fent említett panasz megvitatása céljából 2010. november 10-én találkozóra került sor Brüsszelben a dán hatóságokkal. A találkozón a dán hatóságok benyújtották A függőben lévő állami támogatási üggyel kapcsolatos dilemma (The dilemma created by the pending State aid case) című jegyzetüket, amelyben ismét kijelentették, hogy a Bizottság határozatának elfogadásáig el kívánják halasztani a bejelentett törvény hatálybaléptetését (3).

(4)

2010. december 14-i határozatában a Bizottság arról értesítette Dániát, hogy a bejelentett intézkedés tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4) tették közzé. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(5)

A dán hatóságok 2011. január 14-i levelükben benyújtották az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiket.

(6)

2011. február 11. és február 22. között összesen 17 érdekelt harmadik fél nyújtotta be észrevételeit (5). Az észrevételeket 2011. március 16-án továbbították Dániának, és az ország lehetőséget kapott arra, hogy választ adjon ezekre az észrevételekre. Dánia válasza 2011. április 14-én kelt levelében érkezett meg a Bizottsághoz.

(7)

A jogsértési eljárás megindítását és a dániai sportfogadási szolgáltatások szabad mozgása előtt álló akadályokról szóló, indokolással ellátott vélemény 2007. március 23-i részére történő megküldését (6) követően a dán kormány úgy határozott, hogy módosítja a szerencsejátékokról és fogadási szolgáltatásokról szóló nemzeti jogszabályt, és a meglévő monopóliumrendszert egy részben liberalizált rendszerrel váltja fel. A liberalizációt többek között azért ítélték szükségesnek, hogy megfeleljenek az uniós jognak, valamint hogy fellépjenek a más országokban székhellyel rendelkező szerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott illegális online szerencsejáték-szolgáltatások jelentette veszéllyel szemben.

(8)

A bejelentett, szerencsejátékokról szóló adótörvény egy sor olyan törvény egyike, amelyeket a szerencsejáték-ágazat liberalizálása érdekében vezettek be (7). A szerencsejátékokról szóló törvény 1. cikke értelmében a szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozó új törvényreform általános célkitűzése a következő:

(9)

A szerencsejátékokról szóló törvény értelmében „e törvény vagy más jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a szerencsejáték szolgáltatásához vagy szervezéséhez engedély szükséges”. Ezenfelül a szerencsejáték-szolgáltatások nyújtása vagy szervezése adóköteles (a szerencsejátékokról szóló adótörvény 1. cikke).

(10)

A szerencsejátékokról szóló törvény 5. cikkének meghatározása szerint a szerencsejáték a következő tevékenységeket foglalja magában: i. lottók, ii. kombinációs szerencsejátékok és iii. fogadás.

(11)

A kombinációs szerencsejáték olyan „tevékenység, amelyben a résztvevőknek esélye van nyereményhez jutni, és amelyben a nyerés valószínűsége a képességek és az esélyek kombinációjától függ”. A kombinációs szerencsejáték tehát a kaszinók által gyakran kínált játékokat foglalja magában, például a rulettet, a pókert, a bakkarát, a blackjacket és a készpénznyereményt kínáló szerencsejátékgépeket.

(12)

A szerencsejátékokról szóló törvény 5. cikkének meghatározása szerint az online szerencsejáték „olyan szerencsejáték, amely egy játékos és egy szerencsejáték-szolgáltató között jön létre távoli kommunikáció alkalmazásával”. Ez a rendelkezés határozza meg a hagyományos szerencsejáték fogalmát is mint „olyan szerencsejáték, amely egy játékos és egy szerencsejáték-szolgáltató vagy a szolgáltató képviselője között fizikai találkozás révén jön létre”. A fogadási szolgáltatások „olyan tevékenységek, amelyben a résztvevőknek esélye van nyereményhez jutni, és amelyben a fogadást valamely jövőbeli esemény eredményére vagy megvalósulására kötik”.

(13)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény 2–17. cikke értelmében az adóköteles játékok közé tartoznak i. a lottók, beleértve az osztályos lottót és a nonprofit lottókat, ii. a fogadás, beleértve a helyi sorsolásos játékokat, iii. a hagyományos kaszinók, iv. az online kaszinók, v. a játéktermekben és pubokban, bárokban stb. található, készpénznyereményt kínáló pénznyerő-automaták és vi. a tét nélküli játékok.

(14)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény különböző adókulcsokat határoz meg attól függően, hogy a játékokat online vagy hagyományos kaszinók biztosítják.

(15)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény 10. cikke értelmében a hagyományos kaszinókban nyújtott szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozó engedély alapdíja a kaszinó munkavállalói díjazásokra és borravalóra fordított zsetonok értékével csökkentett bruttó szerencsejáték-bevételének (azaz a tétekből levont nyeremények) 45 százaléka, és további 30 százalékos adó vonatkozik a (havonta) 4 millió dán koronát meghaladó bruttó szerencsejáték-bevételekre (mínusz a munkavállalói díjazásokra és borravalóra fordított zsetonok értéke) (8).

(16)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény 11. cikke értelmében az online kaszinóbeli szerencsejáték-szolgáltatásra engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni.

(17)

A játéktermekben és pubokban, bárokban stb. található, készpénznyereményt kínáló pénznyerő-automaták (érmével működő nyerőgépek) üzemeltetésére engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 41 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni. További 30 százalékot kell fizetni a 30 000 dán koronát meghaladó összegű bruttó szerencsejáték-bevételt termelő, pubokban, bárokban stb. található pénznyerő-automatákra, valamint a 250 000 dán koronát meghaladó összegű bruttó szerencsejáték-bevételt termelő, játéktermekben található pénznyerő-automatákra (9).

(18)

Az engedélyek díja tekintetében a szerencsejátékokról szóló törvény előírja, hogy a fogadási vagy online kaszinójáték-szolgáltatásra vonatkozó engedélyért folyamodók 250 000 dán koronát (amennyiben fogadási és online kaszinójáték-szolgáltatásra egyaránt kérnek engedélyt, 350 000 dán koronát) kötelesek megfizetni, valamint a szerencsejáték-bevételektől függően 50 000 dán koronától 1 500 000 dán koronáig terjedő éves díj terheli őket.

(19)

A szerencsejátékokról szóló törvény előírja, hogy az onlineszerencsejáték-szolgáltatóknak dániai székhellyel kell rendelkezniük, vagy amennyiben székhelyük egy másik uniós vagy EGT-tagállamban található, ki kell jelölniük egy jóváhagyott képviselőt (27. cikk).

(20)

A kérdéses intézkedés tekintetében a Bizottság megindította az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, azzal az indokkal, hogy az az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást tartalmazhat.

(21)

A Bizottság különösen úgy vélte, hogy az intézkedés az ítélkezési gyakorlat fényében szelektívnek tekinthető. Emlékeztetett arra, hogy egy adóügyi intézkedés szelektivitásának vizsgálata során ki kell térni arra, hogy az adott intézkedés alkalmas-e arra, hogy bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a szóban forgó program céljára tekintettel jogilag és ténylegesen azokkal összehasonlíthatóak (10).

(22)

Az online és hagyományos létesítményekben kínált játékok természetére, a szerencsejáték mindkét típusa által biztosított társas élményre, valamint a fogyasztók társadalmi-gazdasági profiljára tekintettel a Bizottságnak kételyei merültek fel azt illetően, hogy az online és hagyományos létesítményekben kínált szerencsejátékok közötti különbségek olyan mértékűek lennének, hogy azokat ténylegesen és jogilag nem összehasonlíthatónak kellene tekinteni a szerencsejátékokról szóló adótörvény szerinti adóügyi megítélésük szempontjából.

(23)

Továbbá az eljárás azon szakaszában a Bizottság úgy vélte, hogy amennyiben az intézkedésről azt állapítanák meg, hogy prima facie szelektív, a dán hatóságoknak nem sikerült alátámasztaniuk, hogy az intézkedés az adórendszer logikájával igazolható.

(24)

E tekintetben a dán hatóságok úgy érveltek, hogy az online szerencsejátékokra vonatkozó adókulcs egyrészt a szerencsejátékokról szóló dán jogszabály játékosokat védeni kívánó céljának való megfelelés, másrészt az alacsonyabb adókulccsal rendelkező más országokban letelepedett online üzemeltetők által jelentett versenybe való bekapcsolódás képessége közötti szükséges egyensúlyt tükrözi.

(25)

Továbbá a dán hatóságoknak a szerencsejátékokról szóló törvény általános célkitűzéseire vonatkozó hivatkozása (lásd a 5. pontot) tekintetében a Bizottság úgy vélte, hogy ezek a célkitűzések általános jellegűek és függetlenek az adórendszertől. Mivel megalapozott ítélkezési gyakorlat, hogy kizárólag az adórendszerből fakadó célkitűzések relevánsak, a Bizottság megállapította, hogy a dán hatóságok nem támasztották alá megfelelő mértékben azon kijelentésüket, hogy a kérdéses adóügyi intézkedés szelektivitását az adórendszer logikája teszi szükségessé.

(26)

A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy a bejelentett törvény állami források felhasználása révén kínált adóelőnyt tartalmaz, mivel az adóbevételekről való, jóval alacsonyabb adókulcs formájában megjelenő lemondás előnyt biztosít az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára. Emellett, amennyiben az intézkedés szelektív gazdasági előnyhöz juttatja a Dániában működő online üzemeltetőket, befolyásolhatja a belső piaci kereskedelmet és torzíthatja a versenyt.

(27)

Végül a Bizottság kételyeinek adott hangot azt illetően, hogy a bejelentett intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti eltérések alkalmazási körébe tartozhat.

(28)

2011. január 14-i levelükben a dán hatóságok benyújtották az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatra vonatkozó észrevételeiket.

(29)

A dán hatóságok az online és a hagyományos szerencsejáték közötti, bejelentésükben szerepeltetett ténybeli és gazdasági különbségekre támaszkodva megismételték álláspontjukat, amely szerint az online szerencsejátékot a hagyományos szerencsejátéktól különböző tevékenységnek kell tekinteni.

(30)

A dán hatóságok szerint a hagyományos kaszinókban kínált bizonyos elektronikus játékokban, valamint az online kaszinókban használt szoftverek nem azonosak. Amellett, hogy a platformok és a beszállítók nem azonosak, azzal érveltek, hogy lényeges különbségek találhatók az ilyen elektronikus játékok között, mivel ahhoz, hogy azokat hagyományos kaszinókban lehessen játszani, szükséges a szerencsejátékos fizikai jelenléte. A fizikai jelenlét számos költséggel jár (például közlekedés, belépődíj, ruhatári díj, étel és ital), amelyek az online szerencsejáték esetén nem merülnek fel.

(31)

A dán hatóságok számára az a tény, hogy néhány tagállam tiltja az online szerencsejátékot, míg a hagyományos szerencsejáték-szolgáltatásokat engedélyezi, tükrözi a szerencsejáték két típusa közötti különbségeket.

(32)

A dán hatóságok továbbá kifogásolták, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a 2006. évi „Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól” (11) című dokumentum következtetéseit, amelyek szerint az online és a hagyományos kaszinókat különálló piacoknak kell tekinteni.

(33)

A dán hatóságok ugyancsak hangsúlyozták, hogy a Bizottság értékelése csupán a hagyományos kaszinókra összpontosított, és nem vette figyelembe a hagyományos pubokban, bárokban stb. vagy játéktermekben található szerencsejátékgépeket (azaz pénznyerő automatákat; a rulett, a blackjack, a póker stb. nem tartozik ide).

(34)

Ami az intézkedéseknek az adórendszer logikája alapján történő indokolását illeti, a dán hatóságok úgy vélik, hogy a Bizottság hibásan értelmezhette a bejelentett intézkedés célkitűzését. Az intézkedés célja nem a dán szerencsejáték-ipar nemzetközi versenyképességének megőrzése, hanem sokkal inkább a jogszabályban szereplő négy célkitűzés megvalósítása (a szerencsejáték-fogyasztás mérsékelt szinten tartása; a fiatalok és más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelme a kihasználással és szerencsejáték-függővé válással szemben; a játékosok védelme ésszerű, megbízható és átlátható szerencsejáték biztosítása révén; a közrend biztosítása és a szerencsejáték bűncselekmény céljára történő felhasználásának megelőzése).

(35)

Az online és a hagyományos szerencsejátékra vonatkozó különböző adókulcsok tekintetében a dán hatóságok elmondták, hogy jogalkotási és szabályozási dilemmával állnak szemben. A jövőben egyrészről fenntarthatatlan a jelenlegi monopóliumhelyzet, és nem halogatható tovább az onlineszerencsejáték-piac liberalizációja. Másrészről az online és a hagyományos szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó egységes adókulcsok akadályoznák a kormány által e területen szorgalmazott célkitűzések megvalósítását.

(36)

A dán hatóságok különösen kiemelték, hogy a valamennyi szerencsejáték-tevékenységre vonatkozó egységes adókulcs a választott adózási modelltől függetlenül következetlen megoldásokat eredményezne. Egy alacsony, egységesen 20 százalékos adókulcsra épülő modell erősen ösztönözné a hagyományos kaszinókban folyó szerencsejátékot, ami ellentétes lenne az általános fogyasztóvédelmi érdekkel.

(37)

Ezzel szemben a hagyományos szerencsejáték esetében korábban alkalmazott magasabb egységes adókulcs visszatartaná az online üzemeltetőket attól, hogy engedélyért folyamodjanak a Dániából történő szolgáltatásnyújtáshoz, így a törvény liberalizációs célkitűzése nem valósul meg. Ez szintén ellentétes lenne az általános fogyasztóvédelmi érdekkel, mivel nem lenne lehetőség az online szerencsejáték hatékony ellenőrzésére.

(38)

Álláspontjuk alátámasztására a dán hatóságok benyújtották az Adóügyi Minisztérium által 2010. március 6-án a dán parlamenti pártok politikai szóvivőinek küldött nyilatkozatát a bevezetendő adókulcs mértékéről (12). A nyilatkozat rámutat arra, hogy a jelenlegi differenciált adóügyi megítélést egy egyensúlyra törekvő gyakorlat eredményének kell tekinteni, amely gyakorlat célja egyrészről a törvény betartásának biztosítása, másrészről az adóbevételek maximalizálása és a szerencsejáték mérsékelt szinten tartása.

(39)

Ezzel összefüggésben a dán hatóságok úgy vélték, hogy a nemzetközi versenyt és az onlineszerencsejáték-ágazat globális jellegét is figyelembe kell venni. E tekintetben a dán hatóságok a „Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól” című dokumentumra hivatkoztak, amely szerint az országon belüli üzletvezetés szolgáltatókat terhelő költségeinek nem szabadna túllépnie a külföldi üzletvezetés költségeit, hogy a fogyasztók és a szolgáltatók számára vonzóbb legyen a saját országuk joghatósági területén belül működni, mint más országokban (13).

(40)

A dán hatóságok továbbá úgy vélték, hogy a Salzgitter-ügyben a Bíróság által megállapított elv, amely szerint a Bizottságnak nem kellene összevetnie a bejelentett adózási szintet a más tagállamokban érvényes szintekkel, hogy megállapíthassa, a bejelentett intézkedés állami támogatásnak minősül-e (14), nem alkalmazandó a bejelentett törvényre, mivel a hagyományos és az online szerencsejáték-tevékenységek differenciált adóügyi megítélése kizárólag belső adóügyi megfontolásokon alapul. A dán kormány különösen nem vette figyelembe a más tagállamokban alkalmazott adókulcsokat a dán szerencsejáték-ipar versenyképességének növelése céljából, hanem csupán megfelelő egyensúlyt kívánt teremteni a bejelentett törvény négy, korábban említett szakpolitikai célkitűzése között.

(41)

A dán hatóságok továbbá úgy vélték, hogy a Bizottság helytelenül értelmezte a Salzgitter-ügyet, mivel nem az intézkedés szelektív jellegének értékeléséhez vette azt alapul, hanem annak vizsgálatához, hogy a bejelentett törvény szelektív volta indokolhatónak tekinthető-e.

(42)

A fenti okok miatt a dán hatóságok úgy vélik, hogy amennyiben a bejelentett adóügyi intézkedést szelektívnek találják, azt az adórendszer logikája alapján indokoltnak kell tekinteni.

(43)

A Bizottság 17 érdekelt harmadik féltől kapott észrevételeket, köztük a panaszosoktól: hét egyesülettől (15), hét vállalkozástól (16) és három tagállamtól (17).

(44)

Az intézkedés szelektív jellegét illetően néhány érdekelt fél kijelenti, hogy az online és a hagyományos kaszinók ténybeli és jogi helyzete nem összehasonlítható, mivel a vállalkozások nem azonos piacon működnek, következésképpen az adóügyi intézkedés kiindulópontja nem az általánosan alkalmazható adórendszer. Ennélfogva az adóügyi intézkedés nem tekinthető szelektívnek.

(45)

Álláspontjuk alátámasztására az érdekelt harmadik felek megállapítják, hogy a hagyományos és online kaszinók által kínált termékek lényegesen eltérnek egymástól. A hagyományos kaszinókban kínált tevékenységek olyan társas élményt biztosítanak, amelynél az online kaszinóktól eltérően a beszélgetés, a megjelenés és a fizikai környezet a szerencsejáték-élmény központi részét képezi. A hagyományos szerencsejátékot továbbá az általános szórakozási élmény részének kell tekinteni, amelyet más tevékenységekkel, például az éttermek, bárok és konferenciaközpontok által kínált tevékenységekkel és szállodai szolgáltatásokkal egészítenek ki.

(46)

Ezenfelül az említett érdekelt felek úgy vélik, hogy az online és a hagyományos szerencsejáték-tevékenységek esetében nem azonos mértékű a függőség kockázata. Álláspontjuk alátámasztására példaként említhető az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata, amely kimondta, hogy „a szerencsejátékok interneten keresztül történő kínálata […] eltérő jellegű és jelentősebb veszélyforrást jelenthet […] e játékok hagyományos piacaihoz viszonyítva a fogyasztóvédelem területén” (18). Hivatkoznak továbbá az Institut National de la Santé et de la Recherche Médicale szerencsejátékokról szóló tanulmányára (19), amely szerint az online szerencsejáték valódi függőségi kockázatot jelent, amelyet azonban az online szerencsejáték piacának szabályozásával kell kezelni.

(47)

Ezenfelül egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a szerencsejáték-piac különböző értékesítési csatornák szerint szegmentált, ami meghatározó elemét képezné az egyes érintett piacok megkülönböztetésének. E tekintetben a francia versenyhatóság 2011. január 20-i véleményére hivatkoznak, amely megállapította, hogy különbséget lehet tenni az online szerencsejáték és a klubokban vagy játéktermekben/fogadóirodákban játszott szerencsejáték között (20).

(48)

Néhány érdekelt fél arra is rámutatott, hogy a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre korlátozottabb versenykényszer nehezedik saját földrajzi területükön, ahol a szolgáltatást biztosítják. Ezzel szemben az online üzemeltetők kiélezett versenyt folytatnak más online üzemeltetőkkel. Különösen mivel a hagyományos kaszinók szerencsejáték-termékei fizikai helyszínhez kötöttek, a vásárlóknak utazniuk kell, hogy a megfelelő helyszínre jussanak. Dániában például csupán hat olyan helyszín van, ahol hagyományos kaszinó működhet. Ezzel szemben az online szerencsejáték-tevékenységek lehetővé teszik a játékosok számára, hogy különböző nemzetközi üzemeltetők által biztosított, nagyszámú szerencsejáték-kínálathoz férjenek hozzá. Az online kaszinók versenyét ezenfelül tovább fokozzák azok a szakosodott weboldalak, amelyek a különböző online üzemeltetők kínálatát hasonlítják össze, valamint számtalan blog és fórum, amelyek lehetővé teszik, hogy a játékosok összevessék az online üzemeltetők által kínált termékeket, árakat és szolgáltatásokat.

(49)

Ezek az érdekelt felek ugyanakkor kiemelik, hogy az online szerencsejátékban alkalmazott haszonkulcsok jelentősen alacsonyabbak a hagyományos szerencsejátékban alkalmazottaknál, tekintettel az online üzemeltetők közötti kiélezett versenyre és a hagyományos kaszinók közötti ilyen verseny hiányára. Az online kaszinók ennélfogva a kifizetési hányadot, azaz a feltett összegek ügyfeleknek visszahitelezett százalékát illetően jóval alacsonyabb haszonkulccsal rendelkeznek. A hagyományos kaszinók ezenfelül egyéb járulékos termékeket is kínálnak és így mellékjövedelemhez jutnak, például a kaszinó szállodái, bárjai vagy éttermei révén, amelyek az online környezetben hiányoznak. Ennek eredményeként, mivel a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetők az online üzemeltetőkénél magasabb hasznot érnek el, az adókulcsok eltérését a „fizetőképesség” elve indokolná, amely szerint azoknak, akik nagyobb adóterhet képesek elviselni, magasabb adót kell fizetnie.

(50)

A fent említett érveken túl egyes érdekelt felek úgy vélték, hogy még abban az esetben is, ha a dán intézkedést szelektívnek minősítik, a szelektivitási feltételt az adórendszer jellege, illetve általános felépítése indokolja. A dán differenciált adókulcs célja annak biztosítása volt, hogy az online üzemeltetők dán engedélyért folyamodjanak és így a jövőben dán adót fizessenek, míg egyúttal garantálja, hogy megvalósuljon a szerencsejátékokról szóló dán jogszabályban megállapított fogyasztóvédelmi célkitűzés.

(51)

Ebben az összefüggésben néhány érdekelt fél az 1998. évi, az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (21) hivatkozik, amely szerint az adórendszer végső célja az, hogy bevételeket gyűjtsön az állami kiadások finanszírozásához. Ennek megfelelően az érdekelt felek úgy vélik, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatások dán lakosok számára történő biztosításából származó adóbevételek optimalizálására vonatkozó célkitűzés megvalósítása máskülönben nem lehetséges a bejelentett törvény értelmében az online szerencsejátékra megállapított adókulcsnál magasabb adókulccsal.

(52)

A fenti érvekkel ellentétben más harmadik személyek – főként a hagyományos üzemeltetők – a dán hatóságok álláspontjával ellentétes észrevételeket tettek.

(53)

Ezek az érdekelt felek lényegében úgy vélik, hogy a dán adórendszert szelektívnek kell tekinteni, mivel az differenciált adóügyi megítélést vezet be a vállalkozások két olyan csoportjára vonatkozóan, amelyek az intézkedés által kitűzött célok értelmében jogi és ténybeli helyzetüket tekintve összehasonlíthatók. Ezek a felek azt állítják, hogy az online és hagyományos kaszinók ugyanazon a piacon folytatnak egymással versengő tevékenységet, ezért azok helyzete összehasonlítható.

(54)

Álláspontjuk alátámasztásaként az érdekelt felek kijelentik, hogy az online és hagyományos kaszinók által kínált játékok hasonlók. A kaszinóbeli szerencsejátékok szabályait azonosnak kell tekinteni, a krupiékkal és más online játékosokkal történő virtuális interakciók pedig összehasonlíthatók a hagyományos kaszinókban létrejövő valódi interakciókkal. A hagyományos szerencsejátékgépek gyártói online és hagyományos használatra egyaránt azonos modelleket készítenek. Műszaki szempontból ennélfogva az online vagy offline kínált kaszinójátékok technológiai platformjukat, leírásukat, jellemzőiket, formátumukat és paramétereiket tekintve azonosak.

(55)

Az érdekelt felek továbbá azt állítják, hogy az online és a hagyományos kaszinók fogyasztói profilja összehasonlítható. Ennélfogva a fogyasztói szempont nem alkalmazható releváns érvként az online és a hagyományos szerencsejáték közötti különbségtétel céljából.

(56)

Egyes érdekelt felek nem értettek egyet azzal, hogy az online szerencsejátékot a hagyományos szerencsejátéktól eltérő tevékenységnek kellene tekinteni, hanem csupán egy másik csatornának, amelyen keresztül a játékokat a játékosoknak kínálják.

(57)

A fenti érveken túl az érdekelt felek úgy vélik, hogy a jelenlegi szerencsejáték-piacot olyan egységes piacnak kell tekinteni, amely a játékosoknak a hagyományos kaszinókról az online kaszinókra történő nagymértékű átállásával jellemzett jelentős változáson megy keresztül. A közelmúltbeli változásnak számos lehetséges oka van, beleértve az internet egyre növekvő használatát, az online kaszinók alacsony üzemeltetési költségeit valamennyi szinten (létesítmények, személyzet és állandó költségek), valamint azt a tényt, hogy az online kaszinók a folyamatosan fejlődő új technológiáknak köszönhetően bárhol korlátlan, napi huszonnégy órás hozzáférést képesek biztosítani az online szerencsejátékokhoz.

(58)

Az érdekelt felek véleménye szerint, tekintettel a technológiai haladás gyors ütemére, a kereskedelmi kezdeményezésekre és a szerencsejáték-ipar internetes ágazatát rendkívül dinamikussá és alakíthatóvá tevő internetes kereskedelemre jellemző piacszerzésre, a jövőben fokozódni fog a piaci részesedés ilyen eltolódása a hagyományostól az online szerencsejáték felé. E tekintetben hivatkoznak még a Bot főtanácsnoknak a Liga Portuguesa de Futebol Profissional üggyel (22) kapcsolatos indítványára, amely szerint az új hírközlési eszközök hatása olyan mértékű, hogy az új technológiáknak, például a telefonoknak, interaktív televíziónak és az internetnek köszönhetően a korábban csak meghatározott helyeken elérhető szerencsejátékok ma bármikor és bárhol játszhatók.

(59)

Hivatkoznak továbbá a 2006. évi „Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól” (23) című bizottsági dokumentumra. Ennek értelmében „a kaszinókban űzött szerencsejáték egyre inkább szerveralapúvá válik, mivel egyre több játékgép érhető el letölthető játékszoftver formájában” (24). Ezt a változást új, vegyes szolgáltatásokat nyújtó helyszínek kialakulása jelzi.

(60)

A fenti érvelés alapján az érdekelt felek megállapítják, hogy az intézkedés szelektív, mivel az online és a hagyományos kaszinók egymással összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetű tevékenységeket végeznek. Az ilyen szelektivitás továbbá nem igazolható az adórendszer logikájával. Úgy vélik továbbá, hogy a magasabb adókulcs nem tartaná vissza az online szolgáltatókat attól, hogy Dániában engedélyért folyamodjanak.

(61)

Nem helytálló továbbá Dániának a más tagállamok nemzeti adórendszerére történő hivatkozása abból a célból, hogy igazolja az online kaszinók üzemeltetői érdekeltté tételének szükségességét, mivel állandó ítélkezési gyakorlat, hogy bármely indoklás kizárólag a nemzeti adórendszeren alapulhat (25). Ezenfelül a dán hatóságok azon érvelését, miszerint az egyes vállalkozásokra vonatkozó adókulcsok csökkentése szükségszerű a piac versenyképesebbé tétele érdekében, a bíróságok rendre elutasították.

(62)

Míg megerősítették azon véleményüket, amely szerint a bejelentett intézkedés nem szelektív, és nem tartalmaz állami támogatást, a dán hatóságok rámutattak arra, hogy valamennyi beavatkozó kormány támogatja azon álláspontjukat, hogy szabályozási szempontból különbséget kell tenni az online és a hagyományos kaszinók között.

(63)

Ugyancsak rámutatnak arra, hogy az érintett piacnak az EUMSZ 101. és 102. cikke értelmében történő meghatározásához alkalmazott módszertan a magánvállalkozások számára javasolt, és a termék helyettesíthetőségének keresleti és kínálati szempontú értékelésén alapul, ennélfogva nem alkalmazható az állami támogatások értékeléséhez. E módszertan alkalmazása túllépne az állami támogatási szabályok keretein, amelyeket a szóban forgó ügyben egy tagállam saját adóztatási hatáskörére alkalmaznak.

(64)

Véleményük szerint az online szerencsejátékot külön kell választani a hagyományos szerencsejátéktól. E tekintetben hivatkoznak továbbá a Bizottság összefonódási eljárásokkal kapcsolatban elfogadott álláspontjára, amelynek értelmében a szerencsejátékgépek (jackpot gépek, zsetonos és készpénzzel működő gépek, valamint a nyerőgépek (AWP-k) különálló termékpiacot alkotnak (26). Megemlítik továbbá többek között a francia versenyhatóság határozatát, amelynek értelmében a hagyományos póker nem képezi az online póker piacának részét, mivel a hagyományos pókerhez személyes önuralomra és a többi játékos megfigyelésére van szükség, az gyakran magasabb költségekkel jár és földrajzi szempontból korlátozott (27). Utalnak ezenfelül egy, a brit Office of Fair Trading (Tisztességes Kereskedelem Hivatala) által elfogadott összefonódási határozatra, amely különbséget tesz az engedélyezett fogadóirodák, valamint a telefonos és internetes fogadás között (28).

(65)

A termékpiacok különbségeire tekintettel a dán hatóságok rámutatnak arra, hogy a szerencsejáték-létesítmények számos beavatkozó szerint járulékos – és jelentősen költségesebb – szolgáltatásokat kínálnak. A szociológiai szempontokat illetően a dán hatóságok megismételték álláspontjukat, amely szerint az online és a hagyományos játékosok a fogyasztók különböző típusait képviselik, amint az a Bizottságnak a belső piacon az online szerencsejátékokról szóló közelmúltbeli, 2011. március 24-i zöld könyvében szerepel, amely megállapította, hogy az online szerencsejátékosok profilja eltérőnek tűnik a hagyományos kaszinók vagy fogadóirodák vásárlóinak profiljától (29).

(66)

A dán hatóságok ugyancsak megismételték, hogy alacsonyabb üzemeltetési költségeiknek köszönhetően az online üzemeltetők esetében jelentősen magasabb a kifizetési hányad. Rámutatnak arra is, hogy egyenlőtlenségek tapasztalhatók az online és a hagyományos kaszinók között az alkalmazott szoftverek műszaki jellemzőiben, az engedélyezésre vonatkozó eltérő szabályozásban és a hagyományos kaszinók helyi dominanciája tekintetében.

(67)

A dán hatóságok azt is kifogásolják, ahogyan egyes érdekelt felek a Bot főtanácsnoknak a Liga Portugueasa üggyel kapcsolatos, fent említett indítványát értelmezték. Kiemelik, hogy ez az indítvány, amelyet a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben adtak ki, összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy az onlineszerencsejáték-üzemeltetőket jogi és ténybeli helyzetüket tekintve a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőktől különbözőnek kell tekinteni.

(68)

A dán hatóságok azonban elismerik, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatások bizonyos típusai az értékesítés más formájának minősülhetnek, mint például a fogadási szolgáltatások.

(69)

A bejelentett törvény céljai tekintetében a dán hatóságok elutasítják egyes érdekelt felek azon érvelését, hogy a bejelentett törvény a külföldi szerencsejáték-szolgáltatók vonzására törekszik. Ehelyett a kormány által szorgalmazott célkitűzések a szerencsejátékokról szóló törvényben felsorolt célok. Ezenfelül az új törvény általános célja változatlan marad, vagyis hogy jövedelmet termeljen a szerencsejátékokból, mint bármely olyan hasonló rendszer, amely bevételt szerez az állami költségvetés finanszírozásához.

(70)

A dán hatóságok egyetértenek néhány érdekelt fél véleményével, miszerint az adóalany fizetőképessége érvényes indok lehet. A szóban forgó ügyben az onlineszerencsejáték-üzemeltetők fizetőképessége valóban jelentősen alacsonyabb.

(71)

Végül a dán hatóságok kiemelik, hogy az online szerencsejátékokra vonatkozó adórendszerüket úgy alakították ki, hogy a lehető legnagyobb bevételt biztosítsák. Ennélfogva az online szerencsejátékokra vonatkozó alacsonyabb adókulcs a bejelentett törvényben meghatározott négy célkitűzés, illetve az adóbevételek maximalizálásának igénye közötti egyensúly megteremtésének szükségességét tükrözi.

(72)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(73)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az intézkedést egy tagállam által vagy állami forrásból kell megvalósítani. Az adóbevétel-kiesés egyenértékű az állami források költségvetési kiadások formájában történő felhasználásával.

(74)

A vizsgált ügyben az állami források jelenlétét egyik fél sem vitatta, sem a dán hatóságok, sem a panaszosok, sem a harmadik felek.

(75)

Azáltal, hogy az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára lehetővé teszik a viszonylag alacsony, bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékának megfelelő adó fizetését (30), a dán hatóságok állami forrásnak minősülő bevételről mondanak le. A Bizottság ennélfogva úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés állami forrás elvesztésével jár, ennélfogva állami források révén biztosítják azt.

(76)

Az intézkedésnek pénzügyi előnyt is kell biztosítania a kedvezményezett számára. Az előny fogalma nemcsak pozitív előnyöket foglal magában, hanem olyan támogatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a szokásos esetben a vállalkozás költségvetéséből fizetendő díjak mértékét. (31)

(77)

A szóban forgó ügyben az előny meglétét egyik fél sem vitatta, sem a dán hatóságok, sem a panaszosok, sem a harmadik személyek.

(78)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény értelmében az onlineszerencsejáték-vállalkozások bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni. Ez a kulcs számottevően alacsonyabb a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozó kulcsnál. Ennélfogva az onlineszerencsejáték-vállalkozások alacsonyabb adóteher formájában előnyben részesülnek. Ebből következik, hogy a vizsgált intézkedés előnyt biztosít az online szerencsejáték-szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára.

(79)

Az EUMSZ. 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az intézkedésnek érintenie kell az Unión belüli kereskedelmet, és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie. A szóban forgó ügyben a Dániában letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltatók versenyhelyzetbe kerülnek, és részt fognak venni a Közösségen belüli kereskedelemben. Következésképpen a szerencsejátékokról szóló adótörvény, amely kedvező adóügyi megítélést biztosít az online szerencsejáték-szolgáltatásokat nyújtó dán vállalkozások számára, szükségszerűen érinti a Közösségen belüli kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget.

(80)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha szelektív abban az értelemben, hogy előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését.

(81)

Az ítélkezési gyakorlatban a szelektivitás szokásos értelmezése szerint egy intézkedés szelektív, amennyiben „részben mentesíteni kívánja a vállalkozásokat a jog által előírt kötelező hozzájárulások általános rendszerének rendes alkalmazásából eredő pénzügyi terhek alól” (32). Ebből következik, hogy az intézkedés szelektív, amennyiben eltérést jelent az általános adózási keretszabályhoz képest. A meglévő ítélkezési gyakorlat értelmében azt kell értékelni, hogy az adott intézkedés előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek az intézkedés céljára tekintettel jogilag és tényszerűen azokkal összehasonlíthatóak (33).

(82)

Az ítélkezési gyakorlat értelmében amennyiben az intézkedést az általános adórendszertől eltérőnek kell tekinteni, meg kell vizsgálni, hogy ez a megkülönböztetés a vonatkozó adórendszer természetéből vagy belső felépítéséből ered-e (34). Másképp fogalmazva a kérdés az, hogy a prima facie szelektívnek tűnő érintett intézkedés igazolható-e az adórendszer logikájával (35).

(83)

A szóban forgó ügyben a dán szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó adórendszert kell referenciarendszernek tekinteni. A szerencsejátékokról szóló adótörvény célja a valamennyi Dániában biztosított vagy szervezett, online vagy hagyományos szerencsejáték-tevékenységre kivetett adók megfizetésének szabályozása. Ennélfogva a kérdéses intézkedést (vagyis az online szerencsejáték-tevékenységeknek előnyt biztosító differenciált adóügyi megítélést) e hivatkozási alapnak tekintett adórendszerrel összevetve kell értékelni.

(84)

Mivel a bejelentett törvény előírja, hogy az online kaszinókban szerencsejáték-szolgáltatás biztosításához engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékát, míg a hagyományos kaszinókban szerencsejáték-szolgáltatás biztosításához engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 45 százalékát, valamint egy annak 30 százalékáig terjedő további díjat kötelesek megfizetni, felmerül a kérdés, hogy a különböző adófizetési kötelezettséggel rendelkező online és hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetők jogi és ténybeli szempontból összehasonlíthatónak tekinthetők-e.

(85)

E tekintetben a dán hatóságok következetesen úgy érveltek, hogy az online és a hagyományos szerencsejáték-tevékenységek a platformokat, a költségeket, a pénzügyi hasznot, a társas élményt, a beszállítókat vagy a termékeket illetően jogi szempontból és tényszerűen nem összehasonlíthatók.

(86)

Más érdekelt felekhez hasonlóan továbbá hangsúlyozták az üzemeltetők két kategóriája közötti lényeges különbséget az online kaszinók közötti kiélezett verseny és a hagyományos üzemeltetők közötti verseny hiánya vonatkozásában.

(87)

Az online és hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetők közötti objektív különbségek (például fizikai kontra online jelenlét) ellenére a Bizottság úgy véli, hogy az online és hagyományos szerencsejáték-kaszinók közötti fent említett különbségek nem elegendők a vállalkozás két típusának megalapozott és meghatározó jogi és ténybeli megkülönböztetéséhez.

(88)

E tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy a hagyományos és az online szerencsejátékokat üzemeltetők által kínált játékok egyenértékűek. Az online és a hagyományos üzemeltetők által kínált játékok – beleértve a rulettet, a bakkarát, a punto bancót, a blackjacket, a pókert és a pénznyerő-automatákon játszott szerencsejátékot – ugyanannak a szerencsejáték-tevékenységnek a részét képezik, függetlenül annak online vagy hagyományos környezetétől. Műszaki szempontból úgy tűnik továbbá, hogy az online vagy hagyományos helyszínen kínált kaszinójátékok technológiai platformjukat, formátumukat és paramétereiket tekintve összehasonlíthatók.

(89)

E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a szerencsejáték-tevékenységek adózását illetően az online szerencsejáték a szerencsejáték-tevékenységek hasonló típusának eltérő értékesítési csatornájaként jelenik meg. Álláspontjának alátámasztására a Bizottság megemlíti az online kaszinóknak a hagyományos kaszinóélmény visszaadását célzó jelentős erőfeszítéseit, amelyekkel arra törekednek, hogy az online játékosok úgy érezzék, mintha hagyományos kaszinóbeli, és nem virtuális környezetben játszanának.

(90)

Véleményük alátámasztására, amely szerint az online és a hagyományos szerencsejáték jogi szempontból és tényszerűen nem összehasonlítható tevékenység, a dán hatóságok többek között a brit Office of Fair Trading határozatára hivatkoztak, amely különbséget tesz az engedélyezett fogadóirodák, valamint a telefonos és internetes fogadás között (36). E hivatkozás azonban ellentmond a dán hatóságok azon álláspontjának, hogy az online és offline fogadás azonos szolgáltatásnak minősül (37). E tekintetben ugyancsak ellentmondásos, hogy a dán hatóságok a hagyományos és az online fogadási szolgáltatásokat hasonló tevékenységnek tekintik, így azonos adóügyi megítélés alá vonják azokat, míg más típusú online és hagyományos szerencsejáték-tevékenységeket különálló tevékenységnek minősítenek, és eltérő mértékű adót vetnek ki rájuk.

(91)

A dán hatóságok hivatkoztak a Candover-Cinven-Gala ügyben hozott határozatra (38) is, amelynek értelmében a szerencsejátékgépek (jackpot gépek, zsetonos és készpénzzel működő gépek és AWP-k) különálló termékpiacot alkotnak (39). Amellett azonban, hogy a határozat nem érintette az állami támogatási szabályok alkalmazását, sem a szelektivitás kérdését, megjegyzendő, hogy noha a határozat értelmében „a szerencsejátékgépek (jackpot gépek, zsetonos és készpénzzel működő gépek és nyerőgépek (AWP-k)) különálló termékpiacot alkotnak, azt is megállapítja, hogy azok az azon a helyszínen, például kaszinókban, bingó klubokban, játéktermekben, pubokban, fogadóirodákban stb. kínált szerencsejáték-csomag részének tekinthetők, ahol azokat elhelyezik” (40).

(92)

A fogyasztók társadalmi-gazdasági profilja, a függőségi kockázatok vagy a piaci változások állítólagos különbségei szintén nem elégségesek annak bizonyításához, hogy az online és a hagyományos szerencsejáték két különböző típusú tevékenység, amelyek jogi szempontból és tényszerűen nem összehasonlíthatók. A dán hatóságok és ugyanígy a panaszosok által hivatkozott tanulmányok némelyike úgy tűnik, elegendő bizonyítékot tartalmaz az ellentétes következtetések alátámasztásához. Ennélfogva, az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól szóló 2006. évi bizottsági tanulmányt (41) illetően a dán hatóságok kijelentik, hogy a tanulmány azt bizonyítja, hogy az online és a hagyományos piacok különállóak (42). Ezzel szemben néhány érdekelt fél is ugyanezt a jelentést idézi (43), amikor rámutat arra, hogy az onlineszerencsejáték-piac nem tekinthető új piacnak, hanem az a meglévő szerencsejáték-piac fejlődése, amelyet az új, vegyes szolgáltatásokat nyújtó helyszínek kialakulása jelez (44).

(93)

Hasonlóképpen ellentmondó megállapítások találhatók a dán Országos Társadalomkutató Központ által készített tanulmányban is (45), amelyet a dán hatóságok és a panaszosok is idéznek. Míg a dán hatóságok azt állítják, hogy a hagyományos kaszinók szerencsejátékosai korukat, nemüket és iskolázottságuk szintjét tekintve különböznek az online kaszinók játékosaitól, a panaszosok az azonos tanulmányra támaszkodva ellentétes következtetést vonnak le, és megállapítják, hogy a tanulmány azt bizonyítja, nem állapíthatók meg lényeges különbségek a hagyományos vagy az online kaszinók fogyasztóinak profilja között. Véleményük szerint a tanulmány rámutat arra, hogy a hagyományos, illetve az online kaszinókban szerencsejátékot folytató szerencsejátékosok egyaránt jellemzően 18 és 24 év közötti fiatal férfiak (46).

(94)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az online és a hagyományos kaszinókat jogi szempontból és tényszerűen összehasonlíthatónak kell tekinteni. Mivel mind az online, mind a hagyományos szerencsejáték azonos kockázatot jelent, a bejelentett intézkedés az online és a hagyományos szerencsejátékra egyaránt vonatkozik. A szóban forgó intézkedés megkülönböztető adóügyi megítélést vezet be, amely az onlineszerencsejáték-üzemeltetőket előnyben részesíti a hagyományos kaszinók kárára. Ebből következik, hogy a vizsgált intézkedést az EUMSZ 107. cikke értelmében prima facie szelektívnek kell tekinteni, mivel az az általános adórendszertől való eltérésnek minősül.

(95)

Azt, hogy egy intézkedés prima facie szelektívnek tűnő volta indokolható-e a rendszer jellegével és általános felépítésével, a meglévő ítélkezési gyakorlat fényében kell értékelni. Az intézkedés szelektivitásának megindokolásához az adórendszer irányadó elveire és logikai alapjára lehet támaszkodni.

(96)

E tekintetben a dán hatóságok úgy vélték, hogy az érintett ágazat sajátosságainak köszönhetően az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára előnyös differenciált adóügyi megítélés az egyetlen lehetséges módja annak, hogy biztosítsák adórendszerük hatékonyságát. A magasabb adókulcs visszatartaná az onlineszerencsejáték-üzemeltetőket attól, hogy dán engedélyért folyamodjanak, míg a valamennyi üzemeltetőre vonatkozó alacsonyabb adóteher bevezetése ellentétes volna a szerencsejáték ésszerű mértékét szorgalmazó célkitűzéssel.

(97)

A dán hatóságok azt is kijelentették, hogy az onlineszerencsejáték-üzemeltetők fizetőképessége, amely állításuk szerint alacsonyabb a hagyományos kaszinókat üzemeltetőkénél, indokolta az üzemeltetők két kategóriájára vonatkozó különböző adókulcsokat.

(98)

A fenti érvelés fényében a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat (47) és az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény szerint (48), egy tagállamnak bizonyítania kell, hogy az érintett intézkedés az adott rendszer alapelvéből vagy vezérelvéből következik. A kérdéses adórendszer természetére és általános felépítésére épülő indokolás kivételt képez az állami támogatások tilalmára vonatkozó elv alól. Ennélfogva azt megszorítóan kell értelmezni (49).

(99)

Következésképpen a dán hatóságok feladata bizonyítani, hogy a kérdéses adóügyi intézkedést az adórendszer logikája indokolja. A dán hatóságok azonban nem nyújtottak be elégséges vagy meggyőző bizonyítékot azon kijelentésük igazolására, hogy egy tágabb kategória (szerencsejáték-üzemeltetők) egy adott csoportjára (online üzemeltetők) vonatkozó adókulcsok csökkentése annak céljából, hogy az utóbbi engedélyért folyamodjon, az adórendszerüket alátámasztó logikából és elvekből ered. Különösen, a külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók Dániába vonzására és azok dán szabályozás alá vonásra vonatkozó célkitűzést az adórendszer logikáján kívül eső közpolitikai célnak kell tekinteni.

(100)

Hasonlóképpen, az onlineszerencsejáték-üzemeltetők állítólagos alacsonyabb fizetőképességét illetően a dán hatóságok nem tudták bizonyítani, hogy az online és a hagyományos kaszinók tevékenysége nem egyformán jövedelmező, ami indokolná a differenciált adóügyi megítélést. A dán hatóságok azt sem bizonyították, hogy a fizetőképesség a vállalkozások közvetlen adóztatásának rendszerébe ágyazott elv lenne, amelyre a szóban forgó ügyben az online és a hagyományos kaszinók differenciált adóügyi megítélésének indoklásaként támaszkodhatnának.

(101)

A fentiekből következően a Bizottság nem gondolja, hogy a bejelentett törvény szelektív jellege indokolható az adórendszer logikájával.

(102)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételek teljesülnek, és az online szerencsejátékra vonatkozó alacsonyabb adókulcs állami támogatást jelent a Dániában letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltatók számára.

(103)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy adott intézkedések mely esetben egyeztethetők össze a belső piaccal, és mely típusú támogatások tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(104)

A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető az EUMSZ. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés értelmében, amely lehetővé teszi „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.”

(105)

A Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés nem tartozik az EUMSZ. 107. cikke (3) bekezdése c) pontjának alkalmazásáról szóló meglévő iránymutatás hatálya alá. Ennélfogva közvetlenül a Szerződés fent említett rendelkezésének fényében kell értékelni azt. Egy támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése c) pontja értelmében akkor összeegyeztethető, ha szükséges és arányos mértékben törekszik valamely közös érdekű célkitűzés megvalósítására. Egy intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésekor a Bizottság a közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgáló kedvező hatásokat összeveti a lehetséges kedvezőtlen hatásokkal, például a kereskedelem és a verseny torzulásával. Ez a vizsgálat három szakaszból áll. Az első két szakasz az állami támogatás kedvező hatásait vizsgálja, míg a harmadik szakasz a kedvezőtlen hatásokkal, valamint a kedvező és kedvezőtlen hatások mérlegével foglalkozik (50). A vizsgálat felépítése a következő:

(106)

A dán hatóságok magyarázata szerint azért döntöttek a szerencsejáték- és fogadási szolgáltatásokról szóló meglévő jogszabály reformjának végrehajtásáról, hogy a meglévő monopóliumrendszer helyett egy szabályozott és részben liberalizált rendszert hozzanak létre. A liberalizációt szükségesnek ítélték, többek között azért, hogy a jogsértési eljárás megindítását és egy indokolással ellátott vélemény 2007. március 23-i kiadását (51) követően megfeleljenek az uniós jognak, valamint hogy fellépjenek a más országokban székhellyel rendelkező szerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott illegális szerencsejáték-szolgáltatások jelentette veszéllyel szemben.

(107)

Ez idáig a dán szerencsejáték-ágazat lényegében állami monopólium volt, mivel egyetlen engedélyt adtak ki, a „Danske Spil A/S” nevű, állami tulajdonú vállalatnak. Annak ellenére, hogy a jogszabályi keret megtiltja, hogy külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók dániai lakhelyű fogyasztók számára kínálják szolgáltatásaikat, számos más tagállamban vagy harmadik országban letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltató kínálta szolgáltatásait Dánián kívül található csatornákon, például az Egyesült Királyságból érkező műholdas televíziós csatornák műsorában. A dán hatóságok bejelentésükben azt állították, hogy a gyakorlatban azért nem tudták érvényesíteni a más szerencsejáték-szolgáltatók által történő dániai szolgáltatásnyújtásra vonatkozó tilalmat, mert dán bírósági eljárások megállapították, hogy a jelenlegi dán szerencsejáték-monopólium korlátozza a szolgáltatások szabad mozgását. Ennélfogva kedvezőtlen helyzet jött létre, amelyben a fennálló monopólium jogszerűségét nem csupán igazgatási és igazságszolgáltatási eljárások során kérdőjelezték meg, hanem a más országokban letelepedett, nem engedélyezett üzemeltetők által közvetlenül nyújtott online szerencsejáték-szolgáltatásokkal is.

(108)

A szerencsejátékokról szóló törvényt kísérő indokolás szerint a liberalizációs folyamat a legújabb műszaki fejlesztésekkel volt indokolható, ami azt jelentette, hogy Dánia immár egy globális kommunikációs társadalom része, amelyben a fogyasztók különböző illetőségű szolgáltatók széles körű szolgáltatásaihoz férnek hozzá. Az elmúlt tíz évben a szerencsejáték fontos internetes kereskedelmi termékké vált, különösen az online póker bevezetését követően. Az internet lehetővé tette a dán állampolgárok számára, hogy a Danske Spil termékeit és termékkörét összehasonlítsák az Egyesült Királyságban, Máltán, Gibraltáron vagy más országokban letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltatók által kínált termékekkel. Az elmúlt években gyorsan nőtt azoknak a dánoknak a száma, akik a nemzetközi szerencsejáték-szolgáltatóknál kezdtek játszani. A dán hatóságok magyarázata szerint a kormány attól félt, hogy a nem hatékonyan szabályozott és ellenőrzött szerencsejáték-szolgáltatás bűncselekmények formájában és a közrend megbomlása következtében kedvezőtlen hatást gyakorolhat a társadalomra, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévőket szerencsejáték-függővé teheti. A Danske Spil haszna ugyanakkor folyamatosan csökkent. A dán hatóságoknak ennélfogva alkalmassá kellett válniuk a dán állampolgárok számára kínált szerencsejáték szabályozására és irányítására, hogy ellenőrzött keretek közé szorítsák a szerencsejátékot, és így megelőzzék a társadalomra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat.

(109)

Ebben az összefüggésben a Bizottság emlékeztet rá, hogy a szerencsejáték-ágazatban soha nem hajtottak végre harmonizációt az Európai Unión belül. A szolgáltatási irányelv 2. cikke kifejezetten kizárja a szerencsejátékot az irányelv hatálya alól (52). Az e területen alkalmazandó egyéb másodlagos jogszabályok hiánya ellenére ugyanakkor a határokon átnyúló szerencsejáték-tevékenységek a Szerződésben foglalt alapvető szabadságoknak, nevezetesen a letelepedés szabadságának (EUMSZ, 49. cikk) és a szolgáltatásnyújtás szabadságának (EUMSZ, 56. cikk) hatálya alá tartozhatnak.

(110)

Az EUMSZ. 56. cikke elvben megköveteli a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás megszüntetését akkor is, ha az adott korlátozás különbségtétel nélkül vonatkozik a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben az alkalmas arra, hogy akadályozza, zavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye egy olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatást (53). Szintén állandó ítélkezési gyakorlat, hogy egy tagállam más tagállamban letelepedett szolgáltatókra vonatkozó olyan jogszabálya, amely tiltja azok számára, hogy az első tagállam területén az interneten keresztül szolgáltatást kínáljanak, az EUMSZ 56. cikkében szereplő szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti (54). A szolgáltatásnyújtás szabadsága továbbá a szolgáltató és a kedvezményezett számára egyaránt előnyös (55).

(111)

A szóban forgó ügyben, noha a szerencsejáték-szolgáltatások biztosítása elsődlegesen az EUMSZ 56. cikkében szereplő alapvető szabadság hatálya alá tartozik, a dán jogszabály a letelepedés szabadságát is érinti. A szerencsejátékokról szóló törvény 27. cikke értelmében Dánia előírja, hogy az onlineszerencsejáték-szolgáltatóknak dániai székhellyel kell rendelkezniük, vagy amennyiben egy másik uniós vagy EGT-tagállam lakosai, ki kell jelölniük egy jóváhagyott képviselőt. Az e korlátozásokkal kapcsolatos indokok a letelepedés szabadsága esetében megegyeznek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozókkal.

(112)

Az ilyen alapvető szabadságok korlátozásai csak kivételes intézkedésként fogadhatóak el, amelyekre kifejezetten kitér az EUMSZ 52. cikke, vagy amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a közérdeken alapuló nyomós indokkal igazolhatóak. Az EUMSZ 52. cikkének (1) bekezdése közrendi („ordre public”), közbiztonsági és közegészségügyi indokkal engedélyezi a korlátozásokat.

(113)

A szerencsejáték-szolgáltatásokat illetően egyes közérdeken alapuló nyomós indokokat a Bíróság is elismert határozataiban, mint például a fogyasztóvédelem célkitűzéseit vagy a csalás és a mértéktelen szerencsejátékra való buzdítás megakadályozását, valamint a közrend fenntartásának általános szükségességét. E tekintetben az erkölcsi, vallási vagy kulturális rend sajátosságai, valamint a szerencsejátékoknak és fogadásoknak a társadalomra és az egyénre vonatkozó, erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt káros következményei alkalmasak lehetnek annak igazolására, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek a fogyasztók, illetve a közrend védelmével kapcsolatos követelmények megállapítása terén. Ennek értelmében a korlátozásokat közérdeken alapuló kényszerítő okokkal kell igazolni, azoknak alkalmasnak kell lenniük az elérendő cél megvalósítására és nem léphetik túl az e cél megvalósításához szükséges mértéket. A korlátozásokat mindenképpen hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni (56).

(114)

Meg kell jegyezni azonban, hogy az adóbevételek csökkentése nem tartozik az EUMSZ 52. cikkében felsorolt kivételek közé (57), és azt az ítélkezési gyakorlat sem fogadja el ilyennek, ezért nem tekinthető olyan nyomós közérdeknek, amely indokolhatna valamely alapvető szabadsággal elvben ellentétes intézkedést.

(115)

Különösen a határokon átnyúló szerencsejátékra vonatkozó korlátozások igazolása tekintetében a Bíróság a következőt mondta ki (58):

(116)

Egy közelmúltbeli ítéletben a Bíróság szintén részletesen hivatkozott az online szerencsejátékok kockázatára (59):

(117)

A szerencsejátékokra vonatkozó harmonizáció hiánya, valamint az engedélyezett szerencsejátékokkal és az azok nyújtására jogosult üzemeltetőkkel kapcsolatos eltérő tagállami megközelítések a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások rendkívül szétaprózódott belső piacának képét rajzolják meg. Míg egyes tagállamok korlátoznak vagy meg is tiltanak bizonyos szerencsejátékokat, mások a nyitottabb piacokat részesítik előnyben. Ezenfelül, tekintettel az online szerencsejáték-szolgáltatások terjedésére, a közelmúltban számos tagállam felülvizsgálta vagy jelenleg vizsgálja felül a szerencsejátékokra vonatkozó jogszabályát.

(118)

A dán hatóságok nem szolgáltattak részletes adatokat a dán lakosok által folytatott illegális szerencsejáték mértékéről, ehelyett kiemelték, hogy a nem szabályozott onlineszerencsejáték-ágazat fejlődése társadalmi szempontból aggasztó jelenség.

(119)

Ezt a tendenciát az Európai Bizottság 2011. márciusi zöld könyve is megerősíti (60). A kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum a 2008. évre a dániai online szerencsejátékra vonatkozóan 250 millió EUR értékű teljes bruttó szerencsejáték-bevételt említ, amelynek 14 %-a (azaz 34 millió EUR) a kaszinójátékokhoz, 22 %-a pedig (azaz 56 millió EUR) a pókerhez kapcsolódik (61). A dolog természeténél fogva mind az online kaszinójátékok, mind az online póker tiltott tevékenységek.

(120)

Ezek a számok várhatóan emelkedni fognak. A zöld könyv beszámol arról, hogy az onlineszerencsejáték-piac a teljes szerencsejáték-piac leggyorsabban növekvő szegmense, amely a teljes szerencsejáték-piac éves bevételének 7,5 %-át tette ki 2008-ban (EU–27), és a várakozások szerint 2013-ra méretét tekintve megkétszereződik. (62) Dániában a nemzeti szerencsejáték-fogyasztás online szerencsejátéknak tulajdonítható részét továbbá 21,9 %-ra, vagyis a 7,5 %-os átlagot képviselő Unión belül a második legmagasabb értékre becsülik (63).

(121)

Figyelembe véve a fent említett ítélkezési gyakorlatot, valamint az uniós szerencsejáték-piac általános jellemzőit, a Bizottság úgy véli, hogy a dán hatóságok által a bejelentett intézkedés elfogadásának indoklása céljából benyújtott érvek megalapozottak. A Bizottság különösen tisztában van a kérdéses tevékenységek sajátosságaival: az interneten keresztül nyújtott online szerencsejáték-szolgáltatások átformálták az ágazatot, és olyan globális piacot teremtettek, ahol elmosódnak a fizikai határok. Ebben az összefüggésben a 2011. évi zöld könyvben (64) a Bizottság azt is megjegyzi, hogy szükséges az onlineszerencsejáték-ágazat ellenőrzése az online szerencsejáték által a fogyasztókra gyakorolt káros negatív hatások megelőzése érdekében. Az online szerencsejátékoktól való függőség számos társadalomtudományi tanulmány (65) által megállapított jelentős kockázatán túl különös figyelmet kell fordítani a kiskorúakra és más kiszolgáltatott helyzetű csoportokra, beleértve az alacsony jövedelműeket, a korábban szerencsejáték-függő szerencsejátékosokat és azokat a fiatal felnőtteket, akik nincsenek tisztában a játékszenvedély kialakulásának kockázataival. Az ezekbe a csoportokba tartozó potenciális játékosok védelme érdekében a tagállamoknak képesnek kell lennie az onlineszerencsejáték-ágazat ellenőrzésére, többek között részvételi korhatárok vagy engedélyezési feltételek alkalmazásával, a fizetésfeldolgozási rendszerek ellenőrzésével és az online szerencsejáték marketingjének vagy reklámozásának korlátozásával.

(122)

A bejelentett törvény elfogadását eredményező, Dániában végrehajtott reform ennélfogva megfelel az Európai Bizottságnak a belső piacon az online szerencsejátékokról szóló, 2011. március 24-i zöld könyvének, amelynek célja az volt, hogy hozzájáruljon az online szerencsejátékok jogi keretrendszerének tagállami kialakításához, amellyel valamennyi érdekelt fél számára biztosítható a nagyobb jogbiztonság (66). A zöld könyv válasz volt a Tanács 2010. decemberi következtetéseire, amely üdvözölte az Európai Bizottság által a belső piaci online szerencsejátékról kezdeményezett széles körű egyeztetést, amely lehetővé tenné a különösen az online szerencsejáték-szolgáltatások által felvetett kérdések alapos megtárgyalását (67), valamint az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalására, amely felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti kormányokkal szoros együttműködésben tanulmányozza a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások működtetésének gazdasági és nem gazdasági jellegű hatásait (68). Hangsúlyozni kell, hogy a bejelentett törvény révén végrehajtott jogszabályreform összhangban van a Bizottság által támogatott célokkal, amelyek eredményeképpen megindították a jogsértési eljárást, és 2007 márciusában indokolással ellátott véleményt küldtek a dán hatóságok részére (69).

(123)

Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy a szerencsejátékokról szóló bejelentett adótörvény jól meghatározott közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgálja, amennyiben liberalizálja a piacot, valamint lehetővé teszi a dán és külföldi onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára, hogy szolgáltatásaikat dán lakosok számára kínálják, miközben biztosítja, hogy a dán hatóságok engedélyének kiadásához szükséges valamennyi feltételt teljesítsék.

(124)

A támogatási intézkedés akkor szükséges és arányos, ha megfelelő eszköznek minősül a meghatározott közös érdekű célkitűzés megvalósításához, ösztönző hatást gyakorol a kedvezményezettekre, és amikor nem jár a verseny szükségtelen mértékű torzulásával.

(125)

A dán hatóság úgy döntött, hogy liberalizálja a dán onlineszerencsejáték-piacot, és korlátlan számú online engedély kiadását teszi lehetővé. Az ilyen engedély kiadása azonban számos feltételhez, többek között az engedélyért folyamodó vállalat vezetőinek megbízhatóságához kötött. A liberalizáció sikeres végrehajtásához a dán kormány arról is határozott, hogy az online üzemeltetők számára alacsonyabb mértékű adót vezet be, és csak a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozó adókulcsokat hagyja változatlanul. E tekintetben a panaszosok úgy vélték, hogy az online üzemeltetőkre vonatkozó adókulcsok csökkentése nem a legmegfelelőbb megoldás. A kifizetés és a kommunikáció blokkolása (elkülönítési [ring-fencing] eszközök) is alkalmazható lenne a liberalizációs folyamat célkitűzésének eléréséhez anélkül, hogy az online üzemeltetők számára alacsonyabb adókulcsot kellene bevezetni. A panaszosok szerint Dánia ennélfogva dönthetett volna úgy, hogy a „fizetés és a kommunikáció” blokkolásával (a domainnév-rendszer szűrése, internetprotokoll-blokkolás és a fizetés blokkolása) vagy a kiadható engedélyek számának korlátozásával érvényesíti az illegális online szerencsejáték tilalmát.

(126)

A „blokkoló rendszerek” alkalmazására tekintettel a Bizottság zöld könyve megállapítja, hogy az ilyen rendszer eredményessége függ a blokkolandó elemek előre meghatározott és frissített jegyzékétől, valamint a hatékony szoftverrendszerektől is. A dán hatóságok azonban kiemelték, hogy kérdéses, vajon ezek a blokkoló rendszerek a várt eredményre vezetnének-e, mivel az online szerencsejátékosok a használt „portok” megváltoztatásával megkerülhetik az internetes blokkolást, valamint adott fizetések blokkolása a tétekkel és a nyereményekkel kapcsolatos fizetésektől eltérő, teljesen törvényes kereskedelmi ügyleteket is meggátolhat.

(127)

A korlátozott számú engedély kiadásának lehetőségét illetően a hatás a kiadandó engedélyek számától függ. Amennyiben ezt a számot csupán néhány engedélyre korlátozzák, a versenytársak alacsony száma csökkenti a versenyt és befolyásolja a kínálatot, ami alacsonyabb kifizetési hányad formájában magasabb költséget eredményezne a fogyasztók számára, mint korlátlan számú engedély kiadása esetén. A csökkentett számú engedély egyúttal korlátozza a fogyasztók számára a piacon elérhető választék nagyságát és minőségét, valamint arra ösztönzi a gyártókat, hogy kevésbé vegyék figyelembe a fogyasztói igényeket és szükségleteket (70). Az engedélyek számának korlátozása az engedélyek számának nem önkényes meghatározásához szükséges feltételekkel, illetve azzal kapcsolatos kérdéseket is felvet, hogyan és mely intézmény ellenőrzi az engedélyek követelményeit, és hogyan kezelhető az illegális szolgáltatás, azaz ki és milyen intézkedést tesz az illegálisan nyújtott szerencsejáték-szolgáltatások ellen (71).

(128)

E megfontolások tükrében a Bizottság úgy véli, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozó alacsonyabb adókulcs megfelelő eszköz az új szerencsejátékokról szóló adótörvény liberalizációs célkitűzésének megvalósításához. A támogatási intézkedés biztosítani fogja, hogy a dán lakosoknak szerencsejáték-szolgáltatást nyújtani kívánó online üzemeltetők engedélyért folyamodjanak és betartsák az alkalmazandó nemzeti szabályozást.

(129)

A Bizottság úgy véli, hogy a támogatási intézkedés képes megváltoztatni a külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók magatartását, mivel az alacsonyabb adókulcs arra ösztönzi az ilyen üzemeltetőket, hogy Dániában engedélyért folyamodjanak, és így először nyújthassanak jogszerűen online szerencsejáték-szolgáltatást.

(130)

Egy támogatás akkor arányos, ha ugyanaz a magatartás-változás nem érhető el kevesebb támogatással vagy kisebb torzulást eredményezve. A támogatást a támogatott tevékenység megvalósulásához szükséges legalacsonyabb összegre kell korlátozni. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy véli, hogy a dán hatóságok úgy alakították ki az intézkedést, hogy a vele járó állami támogatás lehetséges összegét csökkentsék, és a verseny intézkedésből eredő torzulását minimalizálják.

(131)

A dán Adóügyi Minisztérium 2010. március 6-án a dán parlamenti pártok politikai szóvivőinek benyújtott, a bevezetendő adókulcs mértékéről szóló nyilatkozatában (72) az online szerencsejátékra kivetett, a bruttó bevételek 20 %-ának megfelelő alacsonyabb adókulcsra vonatkozó döntést a következő feltételekre hivatkozva indokolták:

(132)

E nyilatkozatban a dán hatóságok megállapítják, hogy a dán szerencsejáték-szabályozáshoz igen közel álló egyesült királyságbeli szabályozás 15 %-os adókulcsot ír elő az online szerencsejátékra vonatkozóan. A dán hatóságok úgy vélték, hogy az egyesült királyságbelinél magasabb adókulcsot is meghatározhatnak az online szerencsejátékra vonatkozóan, mivel Dánia, szemben az Egyesült Királysággal, kiegészítő blokkoló intézkedéseket is be fog vezetni, hogy megnehezítse a játékosok számára a dániai engedéllyel nem rendelkező külföldi üzemeltetők oldalain folytatott szerencsejátékot.

(133)

A dán hatóságok hasonlóképpen megemlítik Franciaország és Olaszország példáját is, amelyek liberalizálták piacaikat, és az egyesült királyságbelinél magasabb adókulcsokat vezettek be. A dán hatóságok megjegyzik, hogy ezek a piacok jelentősen nagyobbak a dán piacnál. A piac mérete még magas adókulcs esetén is érzékelhetően befolyásolja az üzemeltetők hajlandóságát a piacra történő belépésre, mivel az új piaci működés rendes induló költségei jelentősen magasabbak kisebb piacokra történő belépés esetén.

(134)

A nyilatkozat tartalmazza a 15, 20 és 25 százalékos adókulcsok lehetséges bevételi hatásának előrejelzését, figyelembe véve ezenfelül a szerencsejátékosok játékszokásaiban és az üzemeltetők tevékenységében várható lehetséges változásokat. A szimulációs gyakorlat megállapítja, hogy a 20 százalékos adókulcs még valószínűleg kellően vonzóvá teszi a szerencsejáték-szolgáltatók számára, hogy dániai engedélyért folyamodjanak, a szerencsejátékosok számára pedig azt, hogy vonzó szolgáltatásokhoz jussanak. Magasabb (azaz 25 százalékos) adókulcs megállapítása várhatóan nagyobb nyomást gyakorol a kifizetési hányadra, ez pedig azt eredményezi, hogy a 25 százalékos adókulcs pozitív bevételi hatása alacsonyabb lehet, mint 20 százalék esetén.

(135)

A dán jogalkotó ennélfogva megállapította, hogy az online szerencsejátékra vonatkozó adókulcs magasabb szintje valószínűleg olyan szerencsejáték-terméket hozna létre, amely nem lenne kellően vonzó a szerencsejátékosok számára, így alacsonyabb forgalmat eredményezne, ellensúlyozva a magasabb adóbevételekben rejlő közvetlen lehetőséget.

(136)

A dán jogalkotónak az online szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó adóztatás megfelelő szintjével kapcsolatos következtetéseit egy ágazati tanácsadó vállalat jelentése is megerősíti, amely megállapítja, hogy a 20 százalékos adókulcs nem jelentené azt, hogy az állam olyan bevételről mond le, amelyhez máskülönben hozzájutna. (73). A jelentés szerint ez a gazdasági szempontból megvalósítható legmagasabb kulcs – magasabb adókulcs „meg nem térülő kulcsot” eredményezne, azaz olyan adókulcsot, amely egyszerűen túl magas ahhoz, hogy az üzemeltetők számára megalapozott üzleti indokkal szolgáljon a piacra való belépésre. Ennél magasabb adókulcs esetén csökkennének az adóbevételek.

(137)

A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a bruttó szerencsejáték-bevételek 20 százalékának megfelelő, az online üzemeltetőkre vonatkozó adókulcs nem alacsonyabb a szerencsejátékokról szóló törvény célkitűzései megvalósításának biztosításához szükséges mértéknél. Ennélfogva a támogatási intézkedés megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott arányossági követelménynek.

(138)

A támogatási intézkedés versenyre és kereskedelemre gyakorolt hatását illetően különbséget kell tenni a tagállamok közötti verseny lehetséges torzulásai, valamint a Dánián belüli, és különösen a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkkel folytatott verseny torzulásai között.

(139)

A tagállamok közötti kereskedelem tekintetében nem várható kedvezőtlen hatás. A szerencsejátékokról szóló törvény lehetővé teszi a dán lakosok számára, hogy az engedéllyel rendelkező onlineszerencsejáték-üzemeltetők weboldalain törvényesen szerencsejátékot folytassanak. Ezek a weboldalak nem korlátozódnak a dániai lakhelyű felhasználókra, hanem valamennyi uniós tagállam lakosai számára elérhetők, a saját nemzeti törvényeik által előírt korlátozások mellett. Az onlineszerencsejáték-üzemeltetőkre vonatkozó adókulcsnak a bruttó szerencsejáték-bevételek 20 százalékában történő megállapításával a dán támogatási intézkedés nagyjából megfelel az olyan más tagállamok által alkalmazott hasonló adókulcsok mértékének, amelyek már végrehajtották az online szerencsejátékról szóló jogszabályaik reformját. Mind Belgium, mind az Egyesült Királyság például a bruttó szerencsejáték-bevételek 15 százalékának megfelelő adókulcsot alkalmaz az online szerencsejátékok esetében, míg más tagállamok ennél is alacsonyabb adókulcsot vezettek be (például Észtországban a bruttó szerencsejáték-bevételek 5 százaléka, Lettországban a bruttó szerencsejáték-bevételek 10 százaléka, Finnországban a bruttó szerencsejáték-bevételek 8,25 százaléka.) Csupán Szlovákia állapított meg magasabb, a bruttó szerencsejáték-bevételek 27 százalékának megfelelő adókulcsot.

(140)

A Dánián belüli verseny torzulásaira tekintettel az intézkedés kedvező lehet számos különböző dán és külföldi onlineszerencsejáték-üzemeltető számára, akik korábban dán lakosoknak nem nyújthattak szolgáltatást. Dánia benyújtotta azon onlineszerencsejáték-szolgáltatók listáját, akik már jelezték engedélykérési szándékukat. Mivel ez idáig kizárólag az állami tulajdonú vállalat volt jogosult online szerencsejáték-szolgáltatások nyújtására, a liberalizáció átfogó szinten növelni fogja a piaci versenyt.

(141)

Noha az intézkedés állami támogatást tartalmaz, végrehajtása pedig nem marad következmények nélkül a meglévő hagyományosszerencsejáték-üzemeltetők számára, akik a bruttó szerencsejáték-bevételük akár 75 százalékának megfelelő adót fizetnek, a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés végrehajtásának általános mérlege kedvező.

(142)

Amint a fentiekből kitűnik, amennyiben az online szerencsejáték esetében a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozóval azonos vagy ahhoz hasonló mértékű adókulcsot állapítottak volna meg, az olyan helyzetet eredményezett volna, amelyben az ágazat és a játékosok nem éltek volna az online szerencsejáték-szolgáltatások dán piacon történő jogszerű biztosításának lehetőségével, aláásva ezáltal a szerencsejátékokról szóló törvényben meghatározott közös érdekű célkitűzéseket.

(143)

Ennek megfelelőn a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

(144)

A Bizottság úgy véli, hogy a bejelentett törvény olyan adóelőnyt biztosít az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára, amelyet állami források révén biztosít. Az intézkedés prima facie szelektívnek minősül, mivel különbséget tesz az onlineszerencsejáték-üzemeltetők, valamint a hagyományos kaszinókat üzemeltetők között, akiknek ténybeli és jogi helyzete az intézkedés által kitűzött cél értelmében összehasonlítható. A dán hatóságoknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a bejelentett intézkedés prima facie szelektív jellege az adórendszer logikájával igazolható. Ennélfogva a bejelentett törvény az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(145)

A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy a támogatás teljesíti azokat a követelményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön,