31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 145/30

(1)

A Jacques de Larosière elnökletével működő magas szintű szakértői csoport 2009. február 25-én közzétett, a Bizottság megbízásából készített végleges jelentése megállapította, hogy a jövőbeli pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében meg kell erősíteni a pénzügyi szektor felügyeleti keretét az Európai Unióban. A csoport a felügyeleti struktúra nagyszabású reformját ajánlotta. A szakértői csoport továbbá arra a következtetésre jutott, hogy létre kell hozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (PFER), amely három európai felügyeleti hatóságból áll – egy a bankszektor, egy a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor, egy pedig az értékpapír-piaciszektor felügyeletére –, emellett javasolta az Európai Rendszerkockázati Tanács létrehozását is.

(2)

A 2009. március 4-i, „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című bizottsági közlemény a PFER-t létrehozó jogszabálytervezet kidolgozására tett javaslatot, a 2009. május 27-i, „Európai pénzügyi felügyelet” című bizottsági közlemény pedig részletesebb információkkal szolgált az új felügyeleti keret lehetséges szerkezetéről, kiemelve a hitelminősítő intézetek felügyeletének sajátos jellegét.

(3)

Az Európai Tanács 2009. június 19-i következtetéseiben javasolta a PFER létrehozását, amely a három új európai felügyeleti hatósággal együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából állna. A PFER célja a nemzeti felügyeleti tevékenység minőségének és következetességének javítása, a határokon átnyúló csoportok felügyeleti tevékenységének javítása felügyeleti kollégiumok létrehozása révén, és egy, a belső piac valamennyi pénzügyi piaci szereplőjére alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozása. Az Európai Tanács kiemelte, hogy a hitelminősítő intézetek tekintetében felügyeleti hatáskört kell biztosítani az Európai Értékpapírpiaci Hatóság számára. A Bizottságnak ugyanakkor meg kell tartania a Szerződések – és különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) VII. címének a versenyre vonatkozó közös szabályokról szóló 1. fejezete – betartatásával kapcsolatos hatáskörét, az említett közös szabályok végrehajtására vonatkozóan elfogadott rendelkezésekkel összhangban.

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (4) létrehozta az európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) (EÉPH).

(5)

Az EÉPH hatáskörét egyértelműen meg kell határozni annak érdekében, hogy a pénzügyi piaci szereplők számára egyértelmű legyen, mely hatóság rendelkezik hatáskörrel a hitelminősítő intézetek tevékenységi területén. Az EÉPH-nak általános hatáskörrel kell rendelkeznie a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vétele és a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek folyamatos felügyelete tekintetében.

(6)

Az uniós hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételének és felügyeletének az EÉPH kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia. Azokban az esetekben, amikor az EÉPH bizonyos feladatokat a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz utal, az EÉPH-nak jogilag továbbra is felelősnek kell maradnia. A hatáskörrel rendelkező hatóságok vezetőit és egyéb alkalmazottait az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően az EÉPH szerveinek – például a felügyelőtanácsának vagy belső munkacsoportjainak – a tagjaként be kell vonni az EÉPH-n belüli döntéshozatali folyamatba. Az EÉPH-nak kizárólagos hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy harmadik országok felügyeleti hatóságaival az információk cseréjéről szóló együttműködési megállapodásokat kössön. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok az EÉPH-n belüli döntéshozatali folyamatban vesznek részt vagy az EÉPH nevében hajtanak végre feladatokat, rájuk is az említett együttműködési megállapodásokat kell alkalmazni.

(7)

Egy minősített pénzügyi eszköz kibocsátója által a kijelölt hitelminősítő intézet számára nyújtott információ átláthatósága potenciálisan jelentős hozzáadott értéket képviselhet a piac működése és a befektetők védelme szempontjából. Ezért fontolóra kell venni, hogy hogyan lehetne a legjobban kiterjeszteni a valamennyi pénzügyi eszköz értékelése alapjául szolgáló információk átláthatóságát. Elsőként, ezen információknak a többi nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézet számára történő átadása valószínűleg élénkítené a hitelminősítő intézetek közötti versenyt, mivel a nem kezdeményezett minősítések számának növekedéséhez vezethet. A nem kezdeményezett hitelminősítések kibocsátásával ösztönözhető, hogy a pénzügyi eszközök értékeléséhez többféle minősítést használjanak. Ez segíthet az esetleges érdekütközések elkerülésében is, különösen a „kibocsátó fizet” modell esetén, és a minősítések minőségének javításához kell vezetnie. Másodszor, ezen információknak a piac egésze számára történő közzététele növelheti a befektetők képességét arra, hogy saját maguk végezzenek hitelminősítést azáltal, hogy ezen kiegészítő információk alapján kellő gondossággal tudnak eljárni. Ez az információmegosztás azt is eredményezheti, hogy kevésbé hagyatkoznak a hitelminősítő intézetek által végzett minősítésekre. Ezen alapvető célkitűzések elérése érdekében a Bizottságnak alaposabban kell értékelnie e kérdéseket oly módon, hogy – tekintettel a helyi értékpapírosítási piacokra gyakorolt hatásra – további megfontolás tárgyává teszi e közzétételi kötelezettség megfelelő hatókörét, további tárgyalásokat folytat az érdekelt felekkel, figyelemmel kíséri a piacot és a szabályozási fejleményeket, valamint levonja a következtetéseket az egyéb jogrendszerekből szerzett tapasztalatokból. Ezen értékelés fényében a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie. A bizottsági értékelés és javaslat lehetővé teszi az új átláthatósági kötelezettségek oly módon történő meghatározását, hogy a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a közérdeknek és összhangban legyen a befektetők védelmével.

(8)

Mivel a hitelminősítéseket Unió-szerte használják, a letelepedés helye szerinti hatáskörrel rendelkező hatóság és a többi hatáskörrel rendelkező hatóság közötti hagyományos megkülönböztetés, illetve a felügyeleti kollégiumok általi koordináció nem a legalkalmasabb struktúra a hitelminősítő intézetek felügyeletére. Az EÉPH létrehozását követően már nincs szükség egy ilyen struktúra fenntartására. A nyilvántartásba vételi folyamatot ezért egyszerűsíteni kell, a határidőket pedig ennek megfelelően le kell rövidíteni.

(9)

Az EÉPH-nak kell felelnie a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéért és folyamatos felügyeletéért, ugyanakkor a hitelminősítések használóinak felügyeletét nem indokolt a felelősségi körébe helyezni. Így tehát továbbra is a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, az élet-, nemélet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és az alternatív befektetési alapok felügyeletére kijelölt hatáskörrel rendelkező hatóságoknak kell felelősnek lenniük a hitelminősítések ezen pénzügyi intézmények és szervezetek általi felhasználásának felügyeletéért – amely intézményeket és szervezeteket az egyéb pénzügyi szolgáltatási irányelvekkel összefüggésben és azok alkalmazásában nemzeti szinten felügyelik –, továbbá a hitelminősítések tájékoztatókban való felhasználásának felügyeletéért.

(10)

Szükség van egy hatékony eszközre annak érdekében, hogy az 1060/2009/EK rendelet napi szintű alkalmazásának elősegítése céljából harmonizált szabályozástechnikai standardokat lehessen létrehozni, és hogy Unió-szerte egyenlő versenyfeltételeket és megfelelő szintű befektető- és fogyasztóvédelmet lehessen biztosítani. Célszerű és hatékony megoldás, hogy a szabályozástechnikai standardok kidolgozásával az EÉPH-t mint rendkívül jelentős szakértelemmel rendelkező szervet bízzák meg.

(11)

A hitelminősítő intézetek tekintetében az EÉPH-nak a következőkkel kapcsolatos szabályozástechnikai standardok tervezetét kell benyújtania a Bizottságnak: a hitelminősítő intézet által a nyilvántartásba vétel kérelmezésekor közlendő információk, a hitelminősítő intézet által a hitelesítési kérelemmel együtt, illetve a pénzügyi stabilitás vagy a pénzügyi piacok integritása szempontjából vett rendszerszintű fontosságának értékeléséhez benyújtandó információk, azon információk formája – ideértve a felépítést, a formátumot, a módszert és a jelentéstételi időszakot –, amelyeket a hitelminősítő intézeteknek annak értékelésével kapcsolatban kell közzétenniük, hogy a hitelminősítési módszerek megfelelnek-e az 1060/2009/EK rendeletben foglalt követelményeknek, továbbá az EÉPH által a folyamatos felügyelet keretében a hitelminősítési intézetektől kért, a minősítési adatokra vonatkozó rendszeres jelentés tartalma és formátuma. A szabályozástechnikai standardok tervezetét az 1095/2010/EU rendelettel összhangban a Bizottságnak kell elfogadnia, hogy ezáltal kötelező joghatással ruházza fel azokat. A szabályozástechnikai standardok tervezetének kidolgozásakor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie és – amennyiben ez célszerű és szükséges – naprakésszé kell tennie az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága által már kiadott, az 1060/2009/EK rendelet tartalmára vonatkozó iránymutatásokat.

(12)

A szabályozástechnikai standardok által nem szabályozott területeken az EÉPH-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy nem kötelező erejű iránymutatásokat adjon ki az 1060/2009/EK rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdésekről, illetve hogy naprakésszé tegye ezeket az iránymutatásokat.

(13)

Feladatainak eredményes ellátása érdekében az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerű kérés formájában vagy határozattal minden szükséges információt megkérjen a hitelminősítő intézetektől, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyektől, a minősített szervezetektől és az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől, azon harmadik felektől, amelyekhez a hitelminősítő intézetek működési funkciókat szerveztek ki, továbbá azoktól a személyektől, amelyek más módon szorosan és érdemben kapcsolódnak vagy kötődnek a hitelminősítő intézetekhez vagy a hitelminősítési tevékenységekhez. Ez utóbbi személyek csoportjába tartoznak például a hitelminősítő intézetek személyzetének olyan tagjai, akik közvetlenül nem vesznek részt a hitelminősítési tevékenységekben, de a hitelminősítő intézeten belüli funkcióik miatt fontos információval rendelkezhetnek egy-egy meghatározott esetre vonatkozóan. Ebbe a csoportba tartozhatnak az olyan vállalkozások is, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a hitelminősítő intézetnek. Nem tartoznak viszont ebbe a csoportba a hitelminősítéseket felhasználó vállalkozások. Ha az EÉPH egyszerű kérés formájában kéri az információt, akkor a címzett nem köteles megadni azt, ha azonban önkéntesen megadja azt, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető. Az ilyen információkat késedelem nélkül kell rendelkezésre bocsátani.

(14)

Felügyeleti hatáskörének eredményes gyakorlása érdekében az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezzen.

(15)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően kért valamennyi szükséges információt közölniük kell, és együtt kell működniük az EÉPH-val. Az EÉPH-nak és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak szorosan együtt kell működniük továbbá az 1060/2009/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésében említett vállalkozások felügyeletéért felelős hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságokkal is. Az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy egyedi felügyeleti feladatokat ruházzon át a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaira, például ha a felügyeleti feladat helyi viszonyokkal kapcsolatos ismereteket és tapasztalatokat kíván meg, amelyek tagállami szinten könnyebben rendelkezésre állnak. Az átruházható feladatok közé tartozik az egyedi vizsgálati feladatok és helyszíni ellenőrzések elvégzése. Az EÉPH-nak a feladatok átruházását megelőzően konzultálnia kell a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatósággal a feladatok átruházásának részletes feltételeiről, ideértve az átruházandó feladatok körét, a feladatok elvégzésének határidejét, valamint a szükséges információknak az EÉPH által, illetve az EÉPH részére történő átadását. Az EÉPH a Bizottság által felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kiadott díjszabályzatnak megfelelő térítést fizet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az átruházott feladatok elvégzéséért. Az EÉPH nem lehet jogosult a nyilvántartásba vételre vonatkozó határozat meghozatalára vonatkozó hatáskör átruházására.

(16)

A hatáskörrel rendelkező hatóságok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy felkérjék az EÉPH-t annak megvizsgálására, hogy teljesülnek-e valamely hitelminősítő intézet nyilvántartásból való törlésének feltételei, valamint arra, hogy függessze fel a minősítések használatát, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a hitelminősítő intézet súlyosan és tartósan megszegi az 1060/2009/EK rendeletet. Az EÉPH-nak értékelnie kell a kérést, és meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket.

(17)

Az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy időszakos kényszerítő bírságot szabjon ki, hogy arra kényszerítse a hitelminősítő intézeteket, hogy megszüntessék a jogsértést, hiánytalanul szolgáltassák az EÉPH által kért információkat, illetve vizsgálatnak vagy helyszíni ellenőrzésnek vessék alá magukat.

(18)

Az EÉPH számára lehetővé kell tenni azt is, hogy pénzbírságot szabjon ki a hitelminősítő intézetekre, ha megállapítja, hogy azok - szándékosan vagy gondatlanságból - megsértették az 1060/2009/EK rendeletet. A pénzbírságot a jogsértés súlyosságának foka szerint kell kiszabni. A jogsértéseket különböző csoportokba kell rendezni, és az egyes csoportokhoz meghatározott bírságokat kell rendelni. Az egyes konkrét jogsértésekre vonatkozó bírságok kiszámítására az EÉPH-nak kétlépcsős módszert kell alkalmaznia: elsőként az alapösszeget kell meghatároznia, majd szükség esetén bizonyos együtthatók alkalmazásával ezen alapösszeget kiigazítania. Az alapösszeg meghatározásához figyelembe kell venni az érintett hitelminősítő intézet éves árbevételét, a kiigazításokat pedig az alapösszegnek a vonatkozó együtthatók e rendelet szerinti alkalmazásán keresztül történő növelésével vagy csökkentésével kell végrehajtani.

(19)

E rendelet meghatározza a súlyosbító és enyhítő körülményekhez kapcsolódó korrekciós együtthatókat annak érdekében, hogy az EÉPH rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges eszközök, hogy a hitelminősítő intézet által elkövetett jogsértés súlyosságával arányos bírságot tudjon kiszabni, figyelembe véve a jogsértés elkövetésének körülményeit.

(20)

A pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabására vonatkozó döntés meghozatala előtt az EÉPH-nak meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az eljárás alá vont személyek számára a védelemhez való joguk tiszteletben tartása érdekében.

(21)

A tagállamoknak továbbra is hatáskörrel kell rendelkezniük azon szankciók szabályainak megállapítására és alkalmazására, amelyek azon kötelezettség megszegése miatt alkalmazandók, amely szerint a pénzügyi vállalkozások szabályozási célra csak az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kibocsátott hitelminősítéseket használhatják.

(22)

Ez a rendelet nem teremthet precedenst arra nézve, hogy az európai felügyeleti hatóságok pénzügyi vagy nem pénzügyi bírságokat szabjanak ki más típusú tevékenységekkel kapcsolatban a pénzügyi piaci szereplőkre vagy más vállalkozásokra.

(23)

Az EÉPH-nak tartózkodnia kell a pénzbírság vagy időszakos kényszerítő bírság kiszabásától olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

(24)

Az EÉPH pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatainak végrehajthatónak kell lenniük, és a végrehajtásra azon államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A polgári eljárásjogi szabályok nem foglalhatnak magukban büntető-eljárásjogi szabályokat, de magukban foglalhatnak közigazgatási eljárási szabályokat.

(25)

Az EÉPH-t fel kell jogosítani arra, hogy a hitelminősítő intézetek által elkövetett jogsértés esetén különböző felügyeleti intézkedéseket hozzon, többek között – de nem kizárólag – felszólítsa a hitelminősítő intézetet a jogsértés megszüntetésére, felfüggessze a hitelminősítések szabályozási célra való használatát, átmenetileg eltiltsa a hitelminősítő intézetet a minősítések kiadásától, illetve végső megoldásként törölje a hitelminősítő intézetet a nyilvántartásból, ha az továbbra is súlyosan és ismételten megsérti az 1060/2009/EK rendeletet. A felügyeleti intézkedések alkalmazásakor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie a jogsértés jellegét és súlyosságát, valamint tiszteletben kell tartania az arányosság elvét. A felügyeleti intézkedésekre vonatkozó határozat meghozatala előtt az EÉPH-nak meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az eljárás alá vont személyek számára a védelemhez való joguk tiszteletben tartása érdekében.

(26)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája és a tagállamok alkotmányos hagyományai által elismert elveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, ideértve a sajtószabadság és a médiában való véleménynyilvánítási szabadság elvét, valamint a tisztességes eljáráshoz való általános jog részeként a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogot az eljárás nyelvét nem beszélő vagy nem értő személyek számára.

(27)

A jogbiztonság érdekében célszerű egyértelmű átmeneti szabályokat alkotni az iratoknak és a munkadokumentumoknak a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól az EÉPH-hoz történő továbbítására.

(28)

A hitelminősítő intézetek hatáskörrel rendelkező hatóságok által történt nyilvántartásba vétele az egész Unióban érvényes kell hogy maradjon azután is, hogy a felügyeleti hatáskör átkerül a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól az EÉPH-hoz.

(29)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a harmadik országok szabályozási és felügyeleti keretének egyenértékűségére vonatkozó kritériumok módosítása és további pontosítása tekintetében, a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele, egy díjrendelet elfogadása, a pénzbírságokkal és az időszakos kényszerítő bírságokkal kapcsolatos részletes szabályok elfogadása, valamint az 1060/2009/EK rendelet mellékleteinek módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson.

(30)

A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során időben és folyamatosan továbbítania kell a megfelelő dokumentumokra vonatkozó információkat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(31)

Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés időpontját követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A nagy jelentőségű területek tekintetében lehetővé kell tenni ennek az időtartamnak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal történő meghosszabbítását. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztathassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok fentiek szerinti korai elfogadása különösen helyénvaló olyankor, amikor határidőket kell betartani, például amennyiben az alap-jogiaktus olyan ütemezést tartalmaz, amelyekhez a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során tartania kell magát.

(32)

A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéről szóló nyilatkozatban a konferencia tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultál a tagállamok által kinevezett szakértőkkel a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetének elkészítése során.

(33)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6) kell alkalmazni a személyes adatoknak az 1060/2009/EK rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(34)

Az 1060/2009/EK rendelet alkalmazásában a Bizottság által végrehajtott adatfeldolgozás tekintetében teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7).

(35)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az Unióban végzett hitelminősítési tevékenységek felügyeletére vonatkozó hatáskör egyetlen felügyeleti hatóságra ruházásával a hitelminősítő intézetek hatékony és eredményes felügyeleti keretének létrehozását, a hitelminősítő intézetek számára az egyablakos ügyintézés biztosítását, valamint a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának garantálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a felügyelendő minősítési tevékenységek összeurópai kiterjedése és hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

Ezért az 1060/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 3. cikk (1) bekezdése a következő pontokkal egészül ki:

„p)   »hatáskörrel rendelkező hatóságok«: az egyes tagállamok által a 22. cikkel összhangban kijelölt hatóságok;

q)   »ágazati jogszabályok«: a 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett uniós jogi aktusok;

r)   »hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok«: a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, az élet-, nemélet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV), a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, valamint az alternatív befektetési alapok felügyeletére a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján kijelölt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok.”

2.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

3.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 6. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:

5.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

Kiszervezés

Fontos működési funkciók kiszervezésére nem kerülhet sor oly módon, hogy az lényegesen csökkentse a hitelminősítő intézet belső ellenőrzésének minőségét, valamint az EÉPH lehetőségét arra, hogy felügyelje, hogy a hitelminősítő intézet eleget tesz-e a rendelet szerinti kötelezettségeknek.”

6.

A 10. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A hitelminősítő intézet nem használhatja az EÉPH vagy egyetlen hatáskörrel rendelkező hatóság nevét sem olyan módon, amely arra utalna, vagy arra engedne következtetni, hogy az EÉPH vagy valamely hatáskörrel rendelkező hatóság befogadta vagy jóváhagyta a hitelminősítéseket vagy a hitelminősítő intézet valamely hitelminősítési tevékenységét.”

7.

A 11. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A hitelminősítő intézetek az EÉPH által létrehozott központi adatbázisban elérhetővé teszik a korábbi teljesítményi adataikkal – többek között a minősítési átmenet gyakoriságával –, valamint a múltban kiadott hitelminősítésekkel és az azokra vonatkozó változásokkal kapcsolatos információkat. A hitelminősítő intézetek az információkat az EÉPH által előírt formátumban nyújtják az említett adatbázis számára. Az EÉPH az említett információt hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, és évente összefoglaló tájékoztatást tesz közzé a fontosabb észlelt fejleményekről.

(3)   A hitelminősítő intézet az EÉPH számára minden év március 31-ig rendelkezésre bocsátja az I. melléklet E. szakasza II. részének 2. pontjában meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.”

8.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 15–21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Nyilvántartásba vétel iránti kérelem

(1)   A hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az EÉPH-hoz nyújtja be. A kérelemnek tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.

(2)   Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet hitelminősítő intézetek csoportja nyújtja be, a csoport tagjai megbízzák a csoport egyik tagját, hogy a csoport nevében az EÉPH-hoz az összes kérelmet nyújtsa be. A megbízott hitelminősítő intézet a csoport minden egyes tagjára vonatkozóan rendelkezésre bocsátja a II. mellékletben meghatározott kérdésekkel kapcsolatos információkat.

(3)   A hitelminősítő intézetek kérelmeiket az uniós intézmények valamely hivatalos nyelvén nyújtják be. Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. rendelet (13) rendelkezései az EÉPH és a hitelminősítő intézetek, valamint azok személyzete közötti minden egyéb kapcsolattartásra értelemszerűen alkalmazandók.

(4)   A kérelem kézhezvételét követő húsz munkanapon belül az EÉPH ellenőrzi, hogy a kérelem hiánytalan-e. Ha a kérelem hiányos, az EÉPH határidőt szab, amelynek leteltét megelőzően a hitelminősítő intézetnek pótlólagos információkat kell nyújtania.

Az EÉPH azt követően, hogy megállapította a kérelem hiánytalanságát, erről értesíti a hitelminősítő intézetet.

16. cikk

A hitelminősítő intézet nyilvántartásba vétel iránti kérelmének EÉPH általi vizsgálata

(1)   Az EÉPH a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 45 munkanapon belül megvizsgálja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vétel iránti kérelmét, a hitelminősítő intézet e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelése alapján.

(2)   Az EÉPH 15 munkanappal meghosszabbíthatja a vizsgálati időszakot, különösen amennyiben a hitelminősítő intézet:

(3)   A 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 45 munkanapon belül, illetve e cikk (2) bekezdésének alkalmazása esetén 60 munkanapon belül, az EÉPH a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról teljes körű indokolással ellátott határozatot hoz.

(4)   Az EÉPH által a (3) bekezdés értelmében elfogadott határozat az elfogadását követő ötödik munkanapon lép hatályba.

17. cikk

A hitelminősítő intézetek csoportja által benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmek EÉPH általi vizsgálata

(1)   Az EÉPH a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 55 munkanapon belül megvizsgálja a hitelminősítő intézetek csoportjának nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit, az érintett hitelminősítő intézetek e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelése alapján.

(2)   Az EÉPH 15 munkanappal meghosszabbíthatja a vizsgálati időszakot, különösen amennyiben a hitelminősítő intézetek csoportjának valamelyik tagja:

(3)   A 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett értesítést követő 55 munkanapon belül, illetve e cikk (2) bekezdésének alkalmazása esetén 70 munkanapon belül, az EÉPH a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról a csoporthoz tartozó minden egyes hitelminősítő intézet vonatkozásában egyedi, teljes körű indokolással ellátott határozatot hoz.

(4)   Az EÉPH által a (3) bekezdés értelmében elfogadott határozat az elfogadását követő ötödik munkanapon lép hatályba.

18. cikk

Értesítés a nyilvántartásba vételről, a nyilvántartásba vétel elutasításáról vagy a nyilvántartásból való törlésről szóló határozatról, valamint a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek listájának közzététele

(1)   A 16., 17. vagy 20. cikk szerinti határozat elfogadását követő öt munkanapon belül az EÉPH értesíti a határozatáról az érintett hitelminősítő intézetet. Ha az EÉPH elutasítja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételét vagy törli a hitelminősítő intézetet a nyilvántartásból, a határozatban ezt teljes körűen megindokolja.

(2)   Az EÉPH értesíti a Bizottságot, az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóságot) (EBH-t), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot) (EBFH-t), a hatáskörrel rendelkező hatóságokat és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságokat a 16., 17. vagy a 20. cikk szerinti határozatokról.

(3)   Az EÉPH a honlapján közzéteszi az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek listáját. E listát a 16., 17. vagy a 20. cikk szerinti határozat elfogadását követő öt munkanapon belül naprakésszé kell tenni. A Bizottság ezt a naprakésszé tett listát a naprakésszé tételt követő 30 napon belül közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

19. cikk

Nyilvántartásba-vételi és felügyeleti díjak

(1)   Az EÉPH e rendelettel és a (2) bekezdésben említett díjszabályzattal összhangban díjakat számít fel a hitelminősítő intézeteknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az EÉPH-nak a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében – esetlegesen felmerült költségeket.

(2)   A Bizottság díjszabályzatot fogad el. A díjszabályzat meghatározza különösen a díjtípusokat és a díjköteles ügyeket, a díjak összegét és megfizetésük módját, valamint azt, hogy az EÉPH hogyan téríti meg a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében – esetlegesen felmerült költségeket.

A hitelminősítő intézetnek felszámított díj összege teljes mértékben fedezi az adminisztratív költségeket és arányban áll az érintett hitelminősítő intézet forgalmával.

A Bizottság az első albekezdésben említett díjszabályzatot a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal fogadja el.

20. cikk

A nyilvántartásból való törlés

(1)   A 24. cikk sérelme nélkül az EÉPH a hitelminősítő intézetet törli a nyilvántartásból, ha a hitelminősítő intézet:

(2)   Amennyiben az érintett hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések felhasználása szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága úgy véli, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek valamelyike teljesült, felkérheti az EÉPH-t, hogy vizsgálja meg, teljesültek-e az érintett hitelminősítő intézetnek a nyilvántartásból való törlésére vonatkozó feltételek. Amennyiben az EÉPH úgy határoz, hogy az érintett hitelminősítő intézetet nem törli a nyilvántartásból, azt teljes körűen meg kell indokolnia.

(3)   A nyilvántartásból való törlésről szóló határozat – a hitelminősítések használatára vonatkozóan a 24. cikk (4) bekezdésében megállapított átmeneti időszaktól is függően – az egész Unióban azonnal hatályba lép.

II.   FEJEZET

AZ EÉPH ÁLTALI FELÜGYELET

21. cikk

Az EÉPH

(1)   A 25a. cikk sérelme nélkül, az EÉPH biztosítja e rendelet alkalmazását.

(2)   Az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EÉPH iránymutatást ad ki és tart naprakészen az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok közötti, e rendelet, valamint a vonatkozó ágazati jogszabályok – többek között a feladatok átruházására vonatkozó eljárások és részletes feltétek – alkalmazásában történő együttműködésről.

(3)   Az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EÉPH – az EBH-val és az EBFH-val együttműködve – 2011. június 7-ig iránymutatást ad ki és tesz naprakésszé az e rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti befogadási rendszer alkalmazásáról.

(4)   Az 1095/2010/EU rendelet 10. cikkével összhangban az EÉPH 2 január 2012-ig a befogadásra vonatkozó szabályozástechnikaistandard-tervezeteket terjeszt a Bizottság elé az alábbiak tekintetében:

(5)   Az EÉPH évente, első alkalommal 2012. január 1-jéig jelentést tesz közzé e rendelet alkalmazásáról. E jelentés tartalmazza annak értékelését, hogy az e rendelet alapján nyilvántartott hitelminősítő intézetek hogyan hajtják végre az I. melléklet rendelkezéseit.

(6)   Az EÉPH évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak az EÉPH által e rendelet alapján megtett felügyeleti intézkedésekről és kiszabott szankciókról, ideértve, a pénzbírságokat és az időszakos kényszerítő bírságokat.

(7)   Az EÉPH feladatai végzése során együttműködik az EBH-val és az EBFH-val, továbbá a (2) és (3) bekezdésben említett iránymutatás kiadása és naprakésszé tétele, valamint a (4) bekezdésben említett szabályozástechnikaistandard-tervezetek előterjesztése előtt konzultációt folytat az EBH-val és az EBFH-val.

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„22a. cikk

Az utólagos ellenőrzésre vonatkozó kötelezettség teljesítésének vizsgálata

(1)   Az e rendelet szerint nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek feletti folyamatos felügyelet gyakorlása során az EÉPH rendszeresen vizsgálja a 8. cikk (3) bekezdésének való megfelelést.

(2)   A 23. cikk sérelme nélkül, az EÉPH az (1) bekezdésben említett vizsgálat keretén belül továbbá

11.

A 23–27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

Be nem avatkozás a minősítések tartalma vagy módszerei tekintetében

Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése során az EÉPH, a Bizottság, vagy a tagállamok hatóságai nem befolyásolhatják a hitelminősítések tartalmát vagy módszereit.

23a. cikk

A 23b–23d. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 23b–23d. cikk által az EÉPH-ra vagy az EÉPH valamely tisztviselőjére vagy az EÉPH által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információ vagy dokumentumok közzétételének igénylésére, amelyekre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik.

23b. cikk

Tájékoztatáskérés

(1)   Az EÉPH egyszerű kérés vagy határozat útján felkérheti a hitelminősítő intézeteket, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyeket, a minősített szervezeteket és a kapcsolatban álló harmadik feleket, továbbá azokat a harmadik feleket, amelyekhez a hitelminősítő intézetek operatív funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki és azokat a személyeket, amelyek más módon, szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek a hitelminősítő intézetekhez vagy a hitelminősítési tevékenységekhez, hogy minden olyan tájékoztatást bocsássanak rendelkezésére, amelyek szükségesek az e rendelet szerinti kötelességei teljesítéséhez.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti egyszerű tájékoztatáskérés megküldésekor az EÉPH:

(3)   Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő tájékoztatáskérés esetén az EÉPH:

(4)   A kért tájékoztatást az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, illetve jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében a törvény vagy az alapító okiratuk által képviseletükre felhatalmazott személyek nyújtják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek az ügyfelük nevében jogosultak a tájékoztatás megadására. Az ügyfél teljes felelősséggel tartozik, ha az adott tájékoztatás hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5)   Az EÉPH haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, ahol az (1) bekezdésben említett, a tájékoztatáskérés által érintett személyek lakóhellyel rendelkeznek vagy ahol letelepedtek.

23c. cikk

Általános vizsgálatok

(1)   Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek bármilyen szükséges vizsgálatát elvégezheti. E célból az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más személyek jogosultak az alábbiakra:

(2)   Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazás azt is tartalmazza, hogy a 36b. cikk értelmében időszakos kényszerítő bírsággal jár, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem vagy hiányosan válaszolnak, valamint hogy a 36a. cikk értelmében a III. melléklet II. szakaszának 8. pontjával összefüggésben pénzbírsággal jár, ha a 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően vagy félrevezető módon válaszolnak.

(3)   A 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az EÉPH határozata alapján indított vizsgálatoknak. A határozatban feltüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 36b. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálatnak vethető alá.

(4)   Az EÉPH a vizsgálat előtt kellő időben tájékoztatja a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek személyazonosságáról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, ahol a vizsgálatra sor kerül. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői az EÉPH kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.

(5)   Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez a nemzeti szabályok szerint igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(6)   A (5) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a vizsgálat tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataival kapcsolatos információkat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

23d. cikk

Helyszíni ellenőrzések

(1)   Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai ellátása érdekében minden szükséges helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 23b. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek üzlethelyiségeiben. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő elvégzése és eredményessége ezt megköveteli, az EÉPH előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést.

(2)   Az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek az EÉPH vizsgálati határozata alapján beléphetnek a vizsgálat által érintett jogi személyek bármely üzlethelyiségébe és területére, továbbá rendelkeznek a 23c. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelységet, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3)   Az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amely a 36b. cikkben arra az esetre előírt időszakos kényszerítő bírságokat is tartalmazza, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek. Az EÉPH a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, ahol az ellenőrzésre sor kerül.

(4)   A 23b. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat az EÉPH határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban megjelöli az ellenőrzés tárgyát és célját, az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint feltünteti a 36b. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket és azt a jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálatnak vethető alá. Az EÉPH az ilyen határozatok meghozatala előtt konzultál azon tagállam illetékes hatóságával, ahol az ellenőrzésre sor kerül.

(5)   Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, ahol a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az EÉPH kérésére aktívan segítik az EÉPH tisztviselőit és az EÉPH által felhatalmazott más személyeket. E célból rendelkeznek a (2) bekezdésben meghatározott hatáskörökkel. A szóban forgó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(6)   Az EÉPH arra is felkérheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében ebben a cikkben és a 23c. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok e célból az EÉPH-éval azonos – az e cikkben és a 23c. cikk (1) bekezdésében meghatározott – hatáskörrel rendelkeznek.

(7)   Amennyiben az EÉPH tisztviselői és az EÉPH által felhatalmazott más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága – szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű bűnüldözési hatóság bevonásával – megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.

(8)   Amennyiben az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti szabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(9)   A (8) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a helyszíni ellenőrzés tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataival kapcsolatos információkat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

23e. cikk

A felügyeleti intézkedések meghozatalának és a pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1)   Amennyiben az EÉPH az e rendelet szerinti feladatainak végzése során arra utaló fontos jeleket talál, hogy valószínűleg fennállnak olyan tények, amelyek megvalósítanak a III. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, akkor az EÉPH-n belül egy független vizsgálati tisztviselőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A vizsgálati tisztviselő nem vehet részt, illetve nem vehetett részt az érintett hitelminősítő intézet közvetlen vagy közvetett felügyeletében és nyilvántartási eljárásában, és feladatait az EÉPH felügyelőtanácsától függetlenül látja el.

(2)   A vizsgálati tisztviselő a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az EÉPH felügyelőtanácsának.

A vizsgálati tisztviselő a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 23b. cikkkel összhangban tájékoztatást kérni, valamint a 23c. és a 23d. cikkel összhangban vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni. A vizsgálati tisztviselő e jogkörének gyakorlása közben teljesíti a 23a. cikkben foglaltakat.

A vizsgálati tisztviselő a feladatainak elvégzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az EÉPH a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(3)   A vizsgálati tisztviselő a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH felügyelőtanácsának, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek arra, hogy a vizsgálat tárgyával kapcsolatban meghallgassák őket. A vizsgálati tisztviselő kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban a vizsgálat által érintett személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

Az érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján történő vizsgálatok során teljes mértékben tiszteletben tartják.

(4)   Amikor a vizsgálati tisztviselő benyújtja a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH felügyelőtanácsának, erről tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(5)   A vizsgálati tisztviselő megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint – amennyiben ezt az érintett személyek kérik – a vizsgálat által érintett személyeknek a 25. és a 36c. cikk szerinti meghallgatását követően az EÉPH felügyelőtanácsa határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövettek-e a III. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 24. cikkel összhangban felügyeleti intézkedést hoz, valamint a 36a. cikkel összhangban pénzbírságot szab ki.

(6)   A vizsgálati tisztviselő nem vesz részt az EÉPH felügyelőtanácsának megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az EÉPH felügyelőtanácsának döntéshozatalába.

(7)   A Bizottság további eljárási szabályokat fogad el a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok kiszabását jelentő jogkör gyakorlására vonatkozóan, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok behajtását, továbbá részletes szabályokat fogad el a szankciók kiszabása és végrehajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozóan.

Az első albekezdésben említett szabályokat a Bizottság a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal fogadja el.

(8)   Az EÉPH az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak végzése során arra utaló, fontos jeleket talál, hogy valószínűleg fennállnak olyan tények, amelyek bűncselekményt valósítanak meg. Emellett az EÉPH nem szab ki pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen már ítélt dolognak minősülő felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

24. cikk

Az EÉPH felügyeleti intézkedései

(1)   Amennyiben a 23e. cikk (5) bekezdésével összhangban az EÉPH felügyelőtanácsa megállapítja, hogy a hitelminősítő intézet elkövette a III. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több határozatot hozza:

(2)   Az EÉPH felügyelőtanácsa az (1) bekezdésben említett határozatok meghozatalakor figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyosságát, az alábbi szempontokra tekintettel:

(3)   Az EÉPH felügyelőtanácsa, mielőtt meghozná az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett határozatokat, tájékoztatja arról az EBH-t és az EBFH-t.

(4)   A hitelminősítések az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett határozatok elfogadását követően továbbra is használhatók szabályozási céllal, legfeljebb az alábbi időtartamig:

Az EÉPH felügyelőtanácsa – az EBH vagy az EBFH kérésére is – a piaci zavar lehetőségével vagy a pénzügyi instabilitással összefüggő kivételes körülmények között három hónappal meghosszabbíthatja az első albekezdés b) pontjában említett időtartamot.

(5)   Az EÉPH felügyelőtanácsa indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az érintett hitelminősítő intézetet az (1) bekezdés értelmében elfogadott határozatról, valamint megküldi azt a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságoknak, a Bizottságnak, az EBH-nak és az EBFH-nak. Az ilyen határozatot annak elfogadásától számított 10 munkanapon belül nyilvánosságra hozza a honlapján.

Az EÉPH felügyelőtanácsa a határozatnak az első albekezdés szerinti nyilvánosságra hozatalakor arról is nyilvános tájékoztatást ad, hogy az érintett hitelminősítő intézet jogosult a határozat ellen jogorvoslattal élni, valamint adott esetben közzéteszi a jogorvoslati kérelem benyújtásának tényét és ezzel egyidejűleg közli, hogy a jogorvoslatnak nincs felfüggesztő hatálya, valamint azt, hogy a fellebbviteli tanács az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.

25. cikk

Az érintett személyek meghallgatása

(1)   A 24. cikk (1) bekezdése szerinti bármely határozat meghozatala előtt az EÉPH felügyelőtanácsa lehetőséget ad az eljárás alá vont személyeknek arra, hogy az EÉPH megállapításaival kapcsolatban meghallgassák őket. Az EÉPH felügyelőtanácsa csak olyan megállapításokra alapozhatja határozatait, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az EÉPH felügyelőtanácsa ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb meghallgatási lehetőséget kell biztosítania az érintett személyek számára.

(2)   Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben tartják. Jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra.

25a. cikk

A 4. cikk (1) bekezdésének (a hitelminősítések felhasználása) felügyeletéért és végrehajtásáért felelős hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok

A hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok a vonatkozó ágazati jogszabályoknak megfelelően felelnek a 4. cikk (1) bekezdésének felügyeletéért és végrehajtásáért.

III.   FEJEZET

AZ EÉPH, A HATÁSKÖRREL RENDELKEZŐ HATÓSÁGOK ÉS A HATÁSKÖRREL RENDELKEZŐ ÁGAZATI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS

26. cikk

Együttműködési kötelezettség

Az EÉPH, az EBH, az EBFH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok az e rendelet, valamint a vonatkozó ágazati jogszabályok céljai érdekében szükséges körben együttműködnek.

27. cikk

Információcsere

(1)   Az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok indokolatlan késedelem nélkül átadják egymásnak az e rendeletben és a vonatkozó ágazati jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához szükséges információkat.

(2)   Az EÉPH a feladataik ellátásához szükséges bizalmas információkat továbbíthatja a központi bankoknak, a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak mint monetáris hatóságoknak, az Európai Rendszerkockázati Testületnek és adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletéért felelős hatóságoknak. Hasonlóképpen az ilyen hatóságok vagy szervek nem akadályozhatók meg abban, hogy az EÉPH-nak az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges információkat átadják.”

12.

A 28. és 29. cikket el kell hagyni.

13.

A 30., 31. és 32. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„30. cikk

Az EÉPH feladatainak átruházása a hatáskörrel rendelkező hatóságokra

(1)   Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az EÉPH a 21. cikk (2) bekezdése szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban meghatározott felügyeleti feladatokat egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságára ruházhat át. Az ilyen meghatározott felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 23b. cikk szerinti tájékoztatáskérések és a 23d. cikk (6) bekezdése szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának jogköre.

(2)   Az EÉPH a feladat átruházását megelőzően konzultál az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal. E konzultációk az alábbiakra vonatkoznak:

(3)   A 19. cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság által elfogadandó díjszabályzattal összhangban az EÉPH megtéríti a hatáskörrel rendelkező hatóságnak az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.

(4)   Az EÉPH megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett átruházást. A feladatok átruházása bármikor visszavonható.

A feladatok átruházása nem érinti az EÉPH felelősségét, és nem korlátozza az EÉPH-t az átruházott tevékenység elvégzésében és ellenőrzésében. Az e rendelet szerinti felügyeleti feladatok, beleértve a nyilvántartásba vételről szóló határozatokat, a jogsértésekre vonatkozó végleges értékelést és a betartással kapcsolatos döntéseket, nem ruházhatók át.

31. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságok általi értesítések és felfüggesztés iránti megkeresések

(1)   Amennyiben egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tudomást szerez arról, hogy területén vagy egy másik tagállam területén e rendelettel ellentétes cselekményeket hajtanak vagy hajtottak végre, erről a lehető legrészletesebb módon értesíti az EÉPH-t. Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság vizsgálati szempontból ezt szükségesnek tartja, a hatáskörrel rendelkező hatóság azt is javasolhatja az EÉPH-nak, hogy mérlegelje a 23b. és a 23c. cikk szerinti hatásköröknek a cselekményekben érintett hitelminősítő intézet vonatkozásában történő alkalmazását.

Az EÉPH megteszi a megfelelő intézkedéseket. Tájékoztatja az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóságot az eredményről, és amennyire lehetséges, bármilyen jelentős közbenső fejleményről.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettség sérelme nélkül, ha valamely tagállam EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatósága úgy ítéli meg, hogy egy nyilvántartásba vett olyan hitelminősítő intézet, amelynek hitelminősítéseit az adott tagállam területén felhasználják, megszegi az e rendeletből származó kötelezettségeket, és e jogsértés kellően súlyos és tartós ahhoz, hogy az adott tagállamban jelentős hatást gyakoroljon a befektetők védelmére vagy a pénzügyi rendszer stabilitására, akkor az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóság felkérheti az EÉPH-t, hogy függessze fel az érintett hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek a 4. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi intézmények és más szervezetek általi, szabályozási célú használatát. Az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóság az EÉPH-nak teljes körűen megindokolja a megkeresését.

Amennyiben az EÉPH úgy ítéli meg, hogy a megkeresés indokolatlan, erről írásban, az indokokat kifejtve tájékoztatja az EÉPH-t értesítő hatáskörrel rendelkező hatóságot. Amennyiben az EÉPH úgy ítéli meg, hogy a megkeresés indokolt, megteszi a megfelelő intézkedéseket a probléma megoldására.

32. cikk

Szakmai titoktartás

(1)   A szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik az EÉPH-ra, a hatáskörrel rendelkező hatóságokra, valamint minden olyan személyre, aki az EÉPH-nak, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy más olyan személynek lát vagy látott el feladatokat, amelyre vagy akire az EÉPH feladatokat ruházott át, ideértve az EÉPH által megbízott ellenőröket és szakértőket is. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk nem hozhatók más személyek vagy hatóságok tudomására, kivéve, ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.

(2)   Az e rendelet alapján megszerzett vagy az EÉPH, a hatáskörrel rendelkező hatóságok, a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóságok, valamint a 27. cikk (2) bekezdésében említett más hatóságok és szervek között kicserélt információk bizalmasnak minősülnek, kivéve, ha azok közlésekor az EÉPH vagy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság vagy más hatóság vagy szerv kijelenti, hogy az információk közölhetők, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.”

14.

A 33. cikket el kell hagyni.

15.

A 34. és a 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„34. cikk

Megállapodás az információcseréről

Az EÉPH az információk cseréjéről harmadik országok felügyeleti hatóságaival csak abban az esetben köthet együttműködési megállapodást, ha a közölt információk tekintetében olyan szakmai titoktartási garanciák vannak érvényben, amelyek legalább a 32. cikkben meghatározott garanciákkal egyenértékűek.

Az információcsere az EÉPH vagy az említett felügyeleti hatóságok feladatainak elvégzését szolgálja.

A személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítása tekintetében az EÉPH a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (16) alkalmazza.

35. cikk

A harmadik országokból származó információk közlése

Az EÉPH a harmadik országok felügyeleti hatóságaitól kapott információkat csak abban az esetben közölheti, ha az EÉPH vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság ehhez megszerezte az információkat átadó felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulását, és amennyiben az ilyen információkat adott esetben kizárólag olyan céllal közli, amelyhez a felügyeleti hatóság hozzájárult, vagy ha azok közlését bírósági eljárás teszi szükségessé.

16.

A IV. cím I. fejezetének „Szankciók, bizottsági eljárás és jelentéstétel” címe helyébe a „Szankciók, pénzbírságok, időszakos kényszerítő bírságok, bizottsági eljárás, átruházott hatáskörök és jelentéstétel” cím lép.

17.

A 36. cikk első és második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok megállapítják a 4. cikk (1) bekezdésének megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítása érdekében. A megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező ágazati hatóság nyilvánosságra hozzon minden olyan szankciót, amelyet a 4. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt szabtak ki, kivéve, ha ez a nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.”

18.

A szöveg kiegészül az alábbi cikkekkel:

„36a. cikk

Pénzbírságok

(1)   Amennyiben az EÉPH felügyelőtanácsa a 23e. cikk (5) bekezdésével összhangban megállapítja, hogy egy hitelminősítő intézet szándékosan vagy gondatlanságból elkövette a III. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, a (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban pénzbírság kiszabásáról szóló határozatot fogad el.

A hitelminősítő intézet által elkövetett jogsértés szándékosnak tekintendő, amennyiben az EÉPH olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy a hitelminősítő intézet vagy felső vezetése szándékosan követte el a jogsértést.

(2)   Az (1) bekezdésben említett pénzbírságok alapöszszegét az alábbi értékhatárokon belül állapítják meg:

Annak eldöntésekor, hogy a pénzbírságok alapösszege az első albekezdésben megállapított értékhatárokon belül alacsonyabb, közepes vagy magasabb legyen-e, az EÉPH az érintett hitelminősítő intézet előző üzleti évből származó éves árbevételét veszi figyelembe. Az alapösszeg az alsó értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele nem éri el a 10 millió EUR-t, a középső értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele 10 és 50 millió EUR közé esik, és a felső értékhatár közelében lesz azon hitelminősítő intézetek esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 50 millió EUR-t.

(3)   A (2) bekezdésben meghatározott értékhatárokon belül megállapított alapösszegeket szükség esetén, súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételével, a IV. mellékletben meghatározott megfelelő együtthatók szerint kiigazítják.

A megfelelő súlyosbító együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeg és az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazása után kapott összeg különbségét hozzáadják az alapösszeghez.

A megfelelő enyhítő együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszeg és az egyes enyhítő együtthatók alkalmazása után kapott összeg különbségét levonják az alapösszegből.

(4)   A (2) és a (3) bekezdés ellenére azonban a pénzbírság nem haladhatja meg az érintett hitelminősítő intézet előző üzleti évből származó éves árbevételének 20 %-át, továbbá ha a hitelminősítő intézet közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírságnak legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

Amennyiben a hitelminősítő intézet által elkövetett cselekmény vagy mulasztás a III. mellékletben felsoroltak közül több jogsértést is megvalósít, csak az egyik ilyen jogsértésre vonatkozó, a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban kiszámított magasabb pénzbírság alkalmazandó.

36b. cikk

Időszakos kényszerítő bírságok

(1)   Az EÉPH felügyelőtanácsa határozatban időszakos kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezze:

(2)   Az időszakos kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. Az időszakos kényszerítő bírságot naponként kell kiszabni, addig, amíg az érintett hitelminősítő intézet vagy személy eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó határozatnak.

(3)   A (2) bekezdés ellenére, az időszakos kényszerítő bírság összege az előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevétel 3 %-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évre vonatkozó átlagos napi jövedelem 2 %-a. Az összeg az időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően számítandó ki.

(4)   Az időszakos kényszerítő bírság az EÉPH határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki.

36c. cikk

Az eljárás alá vont személyek meghallgatása

(1)   A 36a. cikkben vagy a 36b. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában előírt pénzbírságot és/vagy időszakos kényszerítő bírságot kiszabó határozat meghozatala előtt az EÉPH felügyelőtanácsa lehetőséget ad az eljárás alá vont személyeknek arra, hogy az EÉPH megállapításaival kapcsolatban meghallgassák őket. Az EÉPH felügyelőtanácsa csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(2)   Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben tartják. Jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az EÉPH belső előkészítő dokumentumaira.

36d. cikk

A pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok közzététele, jellege, végrehajtása és elhelyezése

(1)   Az EÉPH nyilvánosságra hoz minden, a 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(2)   A 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.

(3)   A 36a. és a 36b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok végrehajthatók.

A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a behajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el – a határozat hitelességének ellenőrzésén kívül minden más alakiságot mellőzve –, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről az EÉPH-t és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.

Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően, közvetlenül a hatáskörrel rendelkező szervtől kérheti a végrehajtást.

A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata függesztheti fel. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban az adott tagállam igazságügyi szervei rendelkeznek hatáskörrel.

(4)   A pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok összegét az Európai Unió általános költségvetésében helyezik el.

36e. cikk

Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az EÉPH pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot.”

19.

A 37. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„37. cikk

A mellékletek módosítása

A Bizottság a pénzügyi piacokon, különösen az új pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan bekövetkező – akár nemzetközi – fejlemények figyelembevétele céljából – a 38a. cikkel összhangban és a 38b. és 38c. cikkben foglalt feltételek mellett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal – intézkedéseket fogadhat el a mellékletek – kivéve a III. mellékletet – módosítására vonatkozóan.”

20.

A 38. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

21.

A szöveg kiegészül az alábbi cikkekkel:

„38a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság 2011. június 1-jétől számítva négyéves időtartamra szóló felhatalmazást kap az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 38b. cikkel összhangban nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az automatikusan meghosszabbodik a korábbival azonos időtartamokra.

(2)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit a 38b. és a 38c. cikk határozza meg.

38b. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazást.

(2)   A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt ésszerű határidőn belül törekszik tájékoztatni a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról kíván határozni.

(3)   A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

38c. cikk

Kifogások a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés napját követő három hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

(2)   Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.

Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

(3)   Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett időtartamon belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkével összhangban a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.”

22.

A 39. cikk a következőképpen módosul:

23.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„39a. cikk

Az EÉPH jelentése

Az EÉPH 2011. december 31-ig értékeli az e rendelet értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”

24.

A 40. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A meglevő hitelminősítő intézetek továbbra is kiadhatnak olyan hitelminősítéseket, amelyeket a 4. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi intézmények és egyéb szervezetek szabályozási célból továbbra is használhatnak, kivéve, ha a nyilvántartásba vételt elutasítják. A nyilvántartásba vétel elutasítása esetén a 24. cikk (4) és (5) bekezdése alkalmazandó.”

25.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„40a. cikk

Az EÉPH-val kapcsolatos átmeneti intézkedések

(1)   2011. július 1-jén megszűnik a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet rendelkező hatóságokra ruháztak, akár a letelepedés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaként működnek, akár nem, illetve a kollégiumokra, amennyiben ezeket létrehozták.

Azokat a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket azonban, amelyeket a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága vagy a megfelelő kollégium 2010. szeptember 7-ig kézhez vett, nem továbbítják az EÉPH-nak, és a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról szóló határozatot az adott hatóság és a megfelelő kollégium hozza meg.

(2)   Az (1) bekezdés második albekezdésének sérelme nélkül, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel – és ezen belül a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel is – kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az EÉPH az (1) bekezdésben említett időponttól átveszi.

(3)   Az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de legkésőbb 2011. július 1-jéig átkerüljenek az EÉPH-hoz. Az említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az EÉPH-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a hitelminősítő intézetekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és az EÉPH általi megkezdését.

(4)   Az EÉPH az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok és kollégiumok jogutódjaként lép fel minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos felügyeleti és végrehajtási tevékenységek gyakorlásából ered.

(5)   Bármely hitelminősítő intézetnek az e cikk (1) bekezdésében említett hatáskörrel rendelkező hatóság általi, a III. cím I. fejezetével összhangban történő nyilvántartásba vétele érvényben marad a hatáskörök EÉPH-ra való átruházása után is.

(6)   Folyamatos felügyelete keretében 2014. július 1-jéig az EÉPH a felügyeleti hatásköre alá tartozó valamennyi hitelminősítő intézetet legalább egyszer ellenőrzi.”

26.

Az I. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

27.

Be kell illeszteni az e rendelet II. mellékletében található mellékleteket.