10.11.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 292/5

---

A TANÁCS 2009/132/EK IRÁNYELVE

(2009. október 19.)

a 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontja hatályának meghatározásáról bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében

(kodifikált változat)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 93. és 94. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

mivel:

(1)

A 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló, 1983. március 28-i 83/181/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (5) 131. és 143. cikke b) és c) pontja szerint, más közösségi rendelkezések sérelme nélkül, és a többek között az esetleges kijátszás, kikerülés vagy visszaélés megelőzése érdekében meghatározott feltételek mellett, a tagállamok mentességet biztosítanak az olyan termékek végleges behozatalára, amelyekre a közös vámtarifában meghatározottól eltérő, más vámmentesség vonatkozik.

(3)	A 2006/112/EK irányelv 145. cikke szerint a Bizottságnak a Tanács elé olyan javaslatokat kell terjesztenie, amelyek megállapítják az említett irányelv 143. és 144. cikkében említett mentességek alkalmazási körét tisztázó közösségi adószabályokat és azok végrehajtásának részletes szabályait.

(4)	Célszerű a lehető legnagyobb mértékben egységessé tenni a vámrendszereket és a hozzáadottértékadó-rendszert, mindamellett figyelembe kell venni ez utóbbi rendszerek alkalmazásában a különbségeket a vámok és a hozzáadottérték-adó célkitűzése és szerkezete között.

(5)

A hozzáadottérték-adóval kapcsolatban olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek az adóharmonizációs céloknak való megfelelés szükségletei szerint tesznek különbséget az egyes behozatali formák között. A behozatallal kapcsolatos mentességeket csak azzal a feltétellel lehet nyújtani, hogy azok nem befolyásolják a belső piac versenyfeltételeit.

(6)

A tagállamokban alkalmazott egyes adómentességek az egyes tagállamok és harmadik országok között létrejött olyan egyezményekből erednek, amelyek céljukat tekintve csak az aláíró tagállamokra vonatkoznak. Nem célszerű az ilyen adómentességek megadásával kapcsolatos feltételek közösségi szintű meghatározása. Elegendő a tagállamoknak felhatalmazást adni azok fenntartására.

(7)	Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I.   CÍM

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

A 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontjában említett hozzáadottérték-adó alóli mentességek és az irányelv 145. cikkében említett végrehajtási szabályok hatályát ezen irányelv határozza meg.

A 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontja szerint a tagállamok az ezen irányelvben meghatározott mentességeket az általuk meghatározott feltételek mellett adhatják meg, amelyek célja, hogy biztosítsák az ilyen mentességek helyes és egyszerű alkalmazását, és minden adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését.

2. cikk

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában:

a)	„behozatal” a 2006/112/EK irányelv 30. cikkében meghatározott behozatal és az említett irányelv 157. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott rendszerek valamelyike szerinti szabad forgalomba helyezés, vagy ideiglenes behozatal vagy árutovábbítás;

b)

„személyes vagyontárgy” az érintett személyek személyes használatára vagy háztartási szükségleteik kielégítésére szánt bármilyen vagyontárgy, így különösen háztartási felszerelés, kerékpár és motorkerékpár, magántulajdonban lévő személygépkocsi és annak pótkocsija, lakókocsi, kedvtelési célú hajó és magáncélra használt légi jármű, valamint a szokásos családi életvitelhez szükséges háztartási felszerelés, a háziállat és a lovaglásra szolgáló állat;

c)	„háztartási felszerelés” személyes tárgyak, lakástextil és bútor, valamint az érintett személy személyes használatára vagy háztartási szükségleteinek kielégítésére szolgáló felszerelés;

d)	„alkoholtartalmú termékek” a közös vámtarifa 2203–2208 KN-kódjai alá tartozó termékek (sör, bor, alkoholalapú aperitif, brandy, likőr és szeszes italok stb.);

e)	„Közösség” a tagállamok területe, amely tekintetében a 2006/112/EK irányelvet kell alkalmazni.

(2)   A személyes vagyontárgy jellege vagy mennyisége nem tükrözhet semmilyen kereskedelmi érdeket, és nem szolgálhat a 2006/112/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenység céljára. Az iparművészet vagy a szellemi szabadfoglalkozás üzleti vagy szakmai célú hordozható eszközei szintén a személyes vagyontárgy körébe tartoznak.

II.   CÍM

HARMADIK ORSZÁGOKBÓL VAGY TERÜLETEKRŐL ÉRKEZŐ MAGÁNSZEMÉLYEK SZEMÉLYES VAGYONTÁRGYÁNAK BEHOZATALA

1.   FEJEZET

A szokásos tartózkodási helyüket a Közösségbe áthelyező természetes személyek személyes vagyontárgya

3. cikk

A 4–11. cikkre is figyelemmel, a szokásos tartózkodási helyét a Közösségen kívüli országból egy tagállamába áthelyező természetes személy a személyes vagyontárgyát hozzáadottérték-adótól mentesen hozhatja be.

4. cikk

E mentesség olyan személyes vagyontárgyra korlátozódik, amely:

a)	kivéve a körülmények indokolta különleges eseteket, a Közösségen kívüli szokásos tartózkodási hely megszűnését megelőzően már legalább hat hónapja az érintett személy birtokában volt, és – nem fogyasztási cikkek esetében – a korábbi szokásos tartózkodási helyen azt használta;

b)	ugyanazon célra szolgál az új szokásos tartózkodási helyén.

Ezenkívül a tagállamok e mentességeket attól tehetik függővé, hogy megfizették-e az ilyen személyes vagyontárgyra a származási országban vagy területen, vagy a kiindulási országban vagy területen alkalmazandó vámokat vagy adókat.

5. cikk

Az adómentességet csak olyan személy kaphatja meg, akinek a szokásos tartózkodási helye folyamatosan, legalább 12 hónapig a Közösségen kívüli országban volt.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok azonban felmentést adhatnak e szabály alól, ha az érintett személy szándéka egyértelműen az volt, hogy folyamatosan, legalább 12 hónapig a Közösségen kívül tartózkodjon.

6. cikk

Nem lehet adómentességet adni a következőkre:

a)	alkoholtartalmú termékek;

b)	dohány és dohánytermék;

c)	kereskedelmi szállítóeszköz (haszongépjármű);

d)	kereskedelmi vagy szakmai tevékenység gyakorlásához szükséges cikkek, kivéve az iparművészet vagy a szellemi szabadfoglalkozás hordozható eszközeit.

A vegyesen kereskedelmi vagy szakmai célokat szolgáló járművek szintén kizárhatók az adómentesség köréből.

7. cikk

(1)   A különleges eseteket kivéve, az adómentesség csak az olyan személyes vagyontárgyat illeti meg, amelyet az érintett személy a Közösségbe való letelepedés napjától számított 12 hónapon belül hoz be végleges céllal.

(2)   A személyes vagyontárgyakat az (1) bekezdésben említett időszak alatt több részletben is be lehet hozni.

8. cikk

(1)   A végleges behozatalra vonatkozó bejelentés napjától számított 12 hónapig az adómentesen behozott személyes vagyontárgyat az illetékes hatóságok előzetes értesítése nélkül nem lehet kölcsönadni, biztosítékul adni, bérbe adni, illetve ellenérték fejében vagy ingyenesen átruházni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett időszak letelte előtt bármilyen kölcsön, biztosíték, bérbeadás vagy átruházás azzal jár, hogy a termék után ki kell fizetni a vonatkozó hozzáadottérték-adót az ilyen kölcsön, biztosíték, bérbeadás vagy átruházás napján érvényes adómértékkel a termékek fajtája és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított vagy elfogadott érték alapján.

9. cikk

(1)   A 7. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól eltérve, mentességet lehet adni azon személyes tárgyra tekintettel, amelyet az érintett személy véglegesen hozott be a szokásos tartózkodási helyének a Közösségben való létesítése előtt, ha az érintett személy vállalja, hogy hat hónapon belül ténylegesen létrehozza szokásos tartózkodási helyét. E vállalást egy biztosíték kíséri, amelynek formáját és összegét a hatáskörrel rendelkező hatóságok állapítják meg.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdést alkalmazzák, a 4. cikk első bekezdésének, a) pontjában meghatározott időszakot a Közösségbe való behozatal napjától kell számítani.

10. cikk

(1)   Ha foglalkozásából adódó kötelezettségei miatt az érintett személy elhagyja a harmadik országot vagy területet, ahol szokásos tartózkodási helye volt, és egyidejűleg nem létesít szokásos tartózkodási helyet egy tagállam területén, de végül is ez a szándéka, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az adómentességet az említett területre ilyen céllal behozott személyes vagyontárgy tekintetében.

(2)   Az (1) bekezdésben említett személyes vagyontárgyra az adómentességet a 3–8. cikkben megállapított feltételek szerint kell megadni a következők figyelembevételével:

a)	a 4. cikk első bekezdésének a) pontjában és a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott időszakot a behozatal napjától kell számítani;

b)	a 8. cikk (1) bekezdésében említett időszakot azon naptól kell számítani, amikor a személy ténylegesen létrehozza szokásos tartózkodási helyét a Közösség területén.

(3)   Az adómentesség az érintett személynek azon vállalásától is függ, hogy ténylegesen létrehozza szokásos tartózkodási helyét a Közösség területén, az illetékes hatóságok által a körülményeknek megfelelően megadott határidőn belül. A hatóságok megkövetelhetik a vállalás biztosítékkal történő alátámasztását, amelynek formáját és összegét ők határozzák meg.

11. cikk

Az illetékes hatóságok eltérhetnek a 4. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjától, a 6. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjától és a 8. cikktől, ha az érintett személynek kivételes politikai körülmények miatt kell szokásos tartózkodási helyét egy tagállam területére áttennie.

2.   FEJEZET

Házasságkötés alkalmával behozott termékek

12. cikk

(1)   A 13–16. cikk szerint adómentesség illeti meg a kelengyét és a háztartási felszereléseket, függetlenül attól, hogy újak vagy sem, ha olyan személy tulajdonában állnak, amely a szokásos tartózkodási helyét a Közösség területére házasságkötése alkalmával helyezi át.

A házasságkötés alkalmával szokásos olyan nászajándékokra is vonatkozik az adómentesség, amelyeket az első albekezdésben meghatározott feltételeket teljesítő személy kap olyan személyektől, amelyek szokásos tartózkodási helye a Közösségen kívül van. Ez a mentesség a legfeljebb 200 EUR értékű ajándékokra vonatkozik. A tagállamok azonban a 200 EUR-t meghaladó értékre is adhatnak mentességet, ha a mentességet élvező ajándékok értéke egyenként nem haladja meg az 1 000 EUR-t.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett termékekre adómentességet adhatnak azzal a feltétellel, hogy az ilyen termékekre vagy a származási országban vagy területen, vagy a kiindulási országban vagy területen az ott hatályos szabályok szerint a vámokat vagy adókat megfizették.

13. cikk

Adómentességet csak olyan személyeknek lehet adni:

a)	akiknek szokásos tartózkodási helye folyamatosan, legalább 12 hónapon át a Közösségen kívül volt;

b)	akik felmutatják a házasságkötést igazoló dokumentumot.

Az a) pontban említett szabály alól azonban el lehet térni azon esetben, ha az érintett személy egyértelmű szándéka az volt, hogy folyamatosan, legalább 12 hónapig a Közösségen kívül tartózkodjon.

14. cikk

Nem lehet adómentességet adni az alkoholtartalmú termékekre, a dohányra és a dohánytermékekre.

15. cikk

(1)   A kivételes körülményeket nem számítva mentességet csak az olyan véglegesen behozott termékekre lehet adni, amelyeket:

a)	legkorábban a házasságkötés kitűzött napja előtt két hónappal hoztak be; és

b)	a házasságkötés időpontja után legkésőbb négy hónappal hoztak be.

Az a) pontban említett esetben az adómentességet a megfelelő biztosíték letétbe helyezésétől függően lehet adni, amelynek formáját és összegét az illetékes hatóságok állapítják meg.

(2)   Az adómentességet élvező termékeket az (1) bekezdésben említett időszakban több részletben is be lehet hozni.

16. cikk

(1)   A végleges behozatalra vonatkozó bejelentés napjától számított 12 hónapig az adómentesen behozott személyes vagyontárgyat az illetékes hatóságok előzetes értesítése nélkül nem lehet kölcsönadni, biztosítékul adni, bérbe adni, illetve ellenérték fejében vagy ingyenesen átruházni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett időszak letelte előtt bármilyen kölcsön, biztosítékba adás, bérbeadás vagy átruházás azzal jár, hogy az érintett termék után ki kell fizetni a vonatkozó hozzáadottérték-adót az ilyen kölcsön, biztosíték, bérbeadás vagy átruházás napján érvényes adómértékkel a termékek fajtája és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított vagy elfogadott érték alapján.

3.   FEJEZET

Örökölt személyes vagyontárgy

17. cikk

A 18., 19. és 20. cikk szerint adómentes azon személyes vagyontárgy, amelyet a Közösségben szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy törvényes vagy végrendeleti öröklés útján szerzett.

18. cikk

A következőkre nem lehet adómentességet adni:

a)	alkoholtartalmú termékek;

b)	dohány vagy dohánytermékek;

c)	kereskedelmi szállítóeszköz (haszongépjármű);

d)	kereskedelmi vagy szakmai tevékenység gyakorlásához szükséges cikkek, kivéve az iparművészet vagy szellemi szabadfoglalkozás hordozható eszközeit, amelyek az elhunyt kereskedelmi vagy szakmai tevékenységének gyakorlásához voltak szükségesek;

e)	nyersanyag és félkész vagy kész termékek készletei;

f)	állatállomány és mezőgazdasági termékek készletei a szokásos családi szükségletekhez megfelelő mennyiséget meghaladó mértékben.

19. cikk

(1)   Az adómentességet csak olyan személyes vagyontárgyra lehet adni, amelyet az adott személy a termékekre való jogosultság megszerzése (az örökség jogerős rendezése) napjától számított két éven belül véglegesen hozott be.

Ezen időszakot azonban az illetékes hatóságok különleges indokok alapján meghosszabbíthatják.

(2)   A vagyontárgyakat az (1) bekezdésben említett időszak alatt több részletben is be lehet hozni.

20. cikk

A 17., 18. és 19. cikk értelemszerűen vonatkozik az olyan személyes vagyontárgyra, amelyet a Közösségben letelepedett, nem nyereségszerző tevékenységet folytató jogi személy örökség útján szerzett.

III.   CÍM

ISKOLAI FELSZERELÉS, OKTATÁSI ANYAGOK ÉS A TANULÓK VAGY EGYETEMISTÁK EGYÉB TÁRGYAINAK BEHOZATALA

21. cikk

(1)   Adómentesség illeti meg a felszereléseket, az oktatási anyagokat és azon tárgyakat, amelyek a tanterem szokásos berendezését képezik és a Közösségbe tanulmányok folytatása céljából beutazó tanulók vagy egyetemisták tulajdonában állnak, és tanulmányuk idején személyes használatukra szolgálnak.

(2)   E cikk alkalmazásában:

a)   „tanuló vagy egyetemista”: minden olyan személy, aki beiratkozott oktatási intézménybe nappali tagozatos hallgatóként;

b)   „felszerelés”: fehérnemű és háztartási textília, valamint az új és a régi ruházat egyaránt;

c)   „oktatási anyagok”: a tanulók vagy egyetemisták által a tanulmányaikhoz általában használt tárgyak és eszközök (ideértve a számológépeket és írógépeket).

22. cikk

A mentesség tanévenként legalább egyszer jár.

IV.   CÍM

ELHANYAGOLHATÓ ÉRTÉKEK BEHOZATALA

23. cikk

A 10 EUR összértéket meg nem haladó termékeket adómentesen be lehet hozni. A tagállamok mentességet adhatnak a 10 EUR -nál nagyobb összértékű, de a 22 EUR értéket meg nem haladó termékek behozatalára.

A tagállamok azonban az első albekezdés első mondatában megadott mentességből kizárhatják a csomagküldő kereskedés útján behozott termékeket.

24. cikk

A mentesség nem vonatkozik a következőkre:

a)	alkoholtartalmú termékek;

b)	parfümök és kölnik;

c)	dohány és dohánytermékek.

V.   CÍM

TÁRGYI ESZKÖZÖK ÉS A TEVÉKENYSÉG ÁTHELYEZÉSEKOR BEHOZOTT EGYÉB FELSZERELÉSEK

25. cikk

(1)   A tagállamokban hatályos ipari és kereskedelempolitikai intézkedések sérelme nélkül, a tagállamok a 26–29. cikk értelmében adómentességet adhatnak olyan vállalkozások tárgyi eszközeinek és egyéb felszereléseinek behozatalára, amelyek végleg megszüntetik tevékenységüket a származás helye szerinti harmadik országban vagy harmadik területen azon céllal, hogy hasonló tevékenységet végezzenek a Közösségben, és amelyek a 2006/112/EK irányelv 213. cikkének (1) bekezdése szerint előre értesítették a tagállam illetékes hatóságait az ilyen tevékenység megkezdését célzó behozatalról.

Ha az áthelyezett vállalkozás mezőgazdasági üzem, az állatállományát is adómentesen lehet behozni.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a)   „tevékenység”: a 2006/112/EK irányelv 9. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági tevékenység;

b)   „vállalkozás”: a termelő- vagy szolgáltatótevékenységet folytató önálló gazdasági egység.

26. cikk

(1)   Az adómentesség olyan tárgyi eszközökre és felszerelésekre korlátozódik, amelyek:

a)	a körülményekkel indokolt különleges eseteket kivéve legalább 12 hónapja már ténylegesen a vállalkozás használatában álltak azon napot megelőzően, amikor a vállalkozás beszüntette működését a kiindulás szerinti harmadik országban vagy területen;

b)	az áthelyezés után ugyanazon célra használják fel;

c)	a 2006/112/EK irányelv 132., 133., 135. és 136. cikke szerint mentességet nem élvező tevékenység céljára kerülnek felhasználásra;

d)	a kérdéses vállalkozás jellegének és méretének megfelelnek.

(2)   A 2006/112/EK irányelv 176. cikke (1) bekezdésében említett közös szabályok hatálybalépéséig a tagállamok teljes egészében vagy részben kizárhatják az adómentességből azon tárgyi eszközöket, amelyekre az említett irányelv 176. cikke (2) bekezdését alkalmazták.

27. cikk

Nem illeti meg adómentesség azon Közösségen kívül letelepedett vállalkozást, amelynek a Közösség területére való áthelyezése azon céllal, vagy annak következtében történt, hogy egy, a Közösségben letelepedett vállalkozással összeolvadjon, vagy azt egy ilyen vállalkozás beolvassza, anélkül, hogy új tevékenységet hoztak volna létre.

28. cikk

Nem illeti meg mentesség a következőket:

a)	a termelési vagy szolgáltatási eszközöket nem képező közlekedési eszközök;

b)	az emberi fogyasztásra vagy állatok takarmányozására szolgáló minden készlet;

c)	a tüzelőanyag és a nyersanyag, illetve kész vagy félkész termékek készletei;

d)	a forgalmazó birtokában lévő állatállomány.

29. cikk

A körülményekkel indokolt különleges eseteket kivéve, a mentesség csak olyan tárgyi eszközöket és egyéb felszerelést illet meg, amelyeket a 12 hónapos időszak lejárta előtt hoztak be attól a naptól számítva, amikor a vállalkozás megszüntette tevékenységét a származás helye szerinti harmadik országban vagy harmadik területen.

VI.   CÍM

BIZONYOS MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÉS MEZŐGAZDASÁGI FELHASZNÁLÁSRA SZÁNT TERMÉKEK BEHOZATALA

1.   FEJEZET

Közösségi gazdálkodók által harmadik országban vagy harmadik területen lévő ingatlanon előállított termékek

30. cikk

(1)   A 31. és a 32. cikk szerint adómentesen lehet behozni a mezőgazdasági, állattenyésztési, méhészeti, kertészeti és erdészeti termékeket a Közösség területével szomszédos harmadik országban vagy területen lévő, olyan mezőgazdasági termelők által művelt ingatlanról, akiknek a fő vállalkozása a Közösségen belül, az érintett ország vagy terület szomszédságában van.

Szintén adómentesen lehet behozni a legfeljebb hat hónapos telivér lovakat, ha azok harmadik országban vagy harmadik területen születtek egy olyan állattól, amelyet a Közösségen belül termékenyítettek meg, s ez után ideiglenesen ellés céljából szállítottak ki.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdése szerinti mentesség érvényesítéséhez az állattenyésztési termékeknek az importáló tagállamban alkalmazandó általános adószabályok szerint tenyésztett, beszerzett vagy behozott állatokból előállított termékeknek kell lenniük.

31. cikk

Az adómentesség olyan termékekre korlátozódik, amelyeket nem kezeltek az aratást vagy a betakarítást általában követő kezeléseken kívül.

32. cikk

Az adómentesség csak a mezőgazdasági termelő által vagy az ő nevében behozott termékekre vonatkozik.

33. cikk

E fejezet értelemszerűen vonatkozik a Közösség területével határos tavakon vagy vízi utakon a Közösségben letelepedett halászok által folytatott halászati vagy haltenyésztési tevékenység termékeire, és a Közösségben letelepedett vadászok által az ilyen tavakon vagy vízi utakon folytatott vadászati tevékenység termékeire.

2.   FEJEZET

Vetőmagvak, műtrágyák, valamint a talaj és a növények kezelésére szolgáló termékek

34. cikk

A 35. cikk szerint adómentesen be lehet hozni a harmadik országgal vagy harmadik területtel szomszédos tagállamban lévő és olyan mezőgazdasági termelők által művelt ingatlanon felhasználásra kerülő vetőmagvakat, műtrágyákat és a talaj, illetve a növények kezelésére szolgáló termékeket, amely termelőknek fő vállalkozása azon említett országban vagy területen van, amelynek területe szomszédos a Közösséggel.

35. cikk

(1)   Az adómentesség az ingatlan műveléséhez szükséges vetőmagvak, műtrágyák vagy egyéb termékek mennyiségére korlátozódik.

Adómentességet csak azon vetőmagvakra, műtrágyákra, illetve egyéb termékekre lehet adni, amelyeket a Közösségbe a mezőgazdasági termelő közvetlenül hoz be, vagy az ő nevében hoznak be.

(2)   A tagállamok az adómentesség megadását a viszonosságtól tehetik függővé.

VII.   CÍM

GYÓGYÁSZATI ANYAGOK, GYÓGYSZEREK, LABORATÓRIUMI ÁLLATOK ÉS BIOLÓGIAI VAGY VEGYI ANYAGOK BEHOZATALA

1.   FEJEZET

Laboratóriumi állatok és kutatási célú biológiai vagy vegyi anyagok

36. cikk

(1)   Adómentesen lehet behozni a következőket:

a)	laboratóriumi célra külön preparált és ingyenesen küldött állatok;

b)	biológiai vagy vegyi anyagok, amelyeket a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendelet (6) 60. cikkében megállapított feltételek és korlátozások értelmében hoztak be.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adómentesség azon állatokra és biológiai vagy vegyi anyagokra korlátozódik, amelyeket a következőknek szántak:

a)	alapvetően oktatási vagy tudományos kutatási tevékenységet folytató köz- vagy közhasznú intézmények, beleértve a köz- vagy közhasznú intézmények olyan részlegeit, amelyek alapvetően oktatási vagy tudományos kutatási tevékenységet folytatnak; vagy

b)	alapvetően oktatási vagy tudományos kutatási tevékenységet folytató magánintézmények, amelyeknek a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezték, hogy ilyen anyagokat adómentesen kapjanak.

2.   FEJEZET

Humán eredetű gyógyászati anyagok, valamint a vércsoport és a szövettípus meghatározására szolgáló reagensek

37. cikk

(1)   A 2006/112/EK irányelv 143. cikke a) pontjában előírt adómentesség sérelme nélkül és az ezen irányelv 38. cikkétől függően a következők élveznek mentességet:

a)	humán eredetű gyógyászati anyagok;

b)	vércsoport meghatározására szolgáló reagensek;

c)	szövettípus meghatározására szolgáló reagensek.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a)   „humán eredetű gyógyászati anyagok”: az emberi vér és származékai (teljes emberi vér, szárított humán plazma, humán albumin és humán plazma protein fixált oldatai, humán immunglobulin és humán fibrinogén);

b)   „vércsoport meghatározására szolgáló reagensek”: valamennyi, a vércsoport meghatározására és a vércsoport-inkompatibilitás feltárására használt emberi, állati, növényi és egyéb eredetű reagens;

c)   „szövettípus meghatározására szolgáló reagensek”: valamennyi, az emberi szövettípusok meghatározására használt, emberi, állati, növényi vagy egyéb eredetű reagens.

38. cikk

Az adómentesség azon termékekre korlátozódik, amelyeket:

a)	az illetékes hatóságok által kizárólag nem kereskedelmi, orvosi vagy tudományos célokra jóváhagyott intézeteknek vagy laboratóriumoknak szántak;

b)	a kiindulási országban vagy területen megfelelően felhatalmazott szerv által kiállított megfelelőségi igazolással láttak el;

c)	különleges azonosító címkével ellátott tartályokba csomagoltak.

39. cikk

Az adómentesség kiterjed a humán eredetű gyógyászati anyagok vagy a vércsoport vagy szövettípus meghatározására szolgáló reagensek különleges csomagolására és a reagensek használatához szükséges, a szállítmánnyal együtt szállítható oldószerekre és tartozékokra is.

3.   FEJEZET

Gyógyszerkészítmények minőség-ellenőrzésére szolgáló referenciaanyagok

40. cikk

Adómentesen lehet behozni azon szállítmányokat, amelyek a gyógyszerkészítmények gyártása során felhasznált anyagok minőség-ellenőrzésére az Egészségügyi Világszervezet által jóváhagyott referenciaanyagok mintáit tartalmazzák, és azon szállítmányokat, amelyeket a tagállamok illetékes hatóságai által felhatalmazott címzetteknek küldenek az ilyen szállítmányok adómentes átvételére.

4.   FEJEZET

A nemzetközi sporteseményeken használt gyógyszerek

41. cikk

A nemzetközi sporteseményeken részt vevő személyek vagy állatok orvosi vagy állatorvosi ellátásához szükséges gyógyszereket a Közösségben való tartózkodás idején szükséges mértékig adómentesen be lehet hozni.

VIII.   CÍM

JÓTÉKONY CÉLÚ VAGY EMBERBARÁTI SZERVEZETEK SZÁMÁRA SZOLGÁLÓ TERMÉKEK

1.   FEJEZET

Általános rendelkezések

42. cikk

A tagállamok korlátozhatják a 2., 3. és 4. fejezet értelmében adómentességet élvező termékek mennyiségét vagy értékét a visszaélések megakadályozása és a verseny jelentősebb torzításának leküzdése érdekében.

2.   FEJEZET

Általános célra behozott termékek

43. cikk

(1)   A 44., 45. és 46. cikk szerint a következők élveznek a behozatalnál adómentességet:

a)	alapvető szükségleti cikkek, amelyeket az illetékes hatóságok által jóváhagyott állami szervezet vagy más jótékony célú vagy emberbaráti szervezet ingyenesen szerzett be és hozott be a rászorulók körében történő ingyenes szétosztásra;

b)

bármiféle olyan termék, amelyet a Közösségen kívül letelepedett személy vagy szervezet ingyenesen küld bármiféle kereskedelmi szándék nélkül az illetékes hatóságok által jóváhagyott állami szervezetnek vagy más jótékony célú vagy emberbaráti szervezetnek azon célból, hogy alkalmankénti jótékonysági rendezvényeken pénzt gyűjtsenek a rászorulók javára;

c)

a Közösségen kívül letelepedett személy vagy szervezet által ingyenesen és bármiféle kereskedelmi szándék nélkül az illetékes hatóságok által jóváhagyott jótékony célú vagy emberbaráti szervezetnek küldött felszerelés és irodai anyagok, amelyeket kizárólag a működésükhöz és a kitűzött jótékony vagy emberbaráti céljaik eléréséhez használhatnak fel.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontja szerint „alapvető szükségleti cikkek”: azon termékek, amelyek az emberek közvetlen szükségleteit elégítik ki, például élelmiszer, gyógyszer, ruházat és ágynemű.

44. cikk

A mentesség nem vonatkozik a következőkre:

a)	alkoholtartalmú termékek;

b)	dohány vagy dohánytermékek;

c)	kávé és tea;

d)	gépjárművek, kivéve a mentőautókat.

45. cikk

A mentesség csak azon szervezeteket illeti meg, amelyek számviteli eljárásai lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára tevékenységeik felügyeletét, és amelyek minden szükséges biztosítékot megadnak.

46. cikk

(1)   Az adómentességet élvező termékeket a mentességre jogosult szervezet nem adhatja kölcsön, bérbe, illetve nem ruházhatja át ellenérték fejében vagy ingyenesen a 43. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottakon kívüli célokra, kivéve, ha erről előre értesítette az illetékes hatóságokat.

(2)   Ha a 43. és 45. cikk szerinti mentességet élvező szervezet részére kölcsönadják, bérbe adják vagy átruházzák a termékeket és felszereléseket, a mentesség továbbra is fennmarad azzal a feltétellel, hogy e szervezet a termékeket és felszereléseket az ilyen mentességre való jogosultság céljának megfelelően használja fel.

Más esetekben a kölcsön, a bérbeadás vagy átruházás maga után vonja a hozzáadottérték-adó előzetes megfizetését a kölcsön, a bérbeadás vagy az átruházás napján érvényes adómértékkel, a termékek és a felszerelések típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított vagy elfogadott értéke alapján.

47. cikk

(1)   A 43. cikkben említett szervezetek, amelyek már nem teljesítik a mentesség feltételeit, vagy amelyek az adómentességet élvező termékeket és felszerelést az e cikkben előirányzottól eltérő célokra kívánják felhasználni, erről tájékoztatják az illetékes hatóságokat.

(2)   A mentességre jogosító feltételeket nem teljesítő szervezeteknek a birtokukban maradt termékek után meg kell fizetniük a megfelelő behozatal utáni hozzáadottérték-adót azon a napon érvényes adómértékkel, amelyen ezen feltételek már nem teljesülnek, a termékek és a felszerelések típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott értéke alapján.

(3)   A 43. cikkben előírtakon kívüli célra mentességet élvező szervezet által felhasznált termékek után meg kell fizetni a megfelelő behozatal utáni hozzáadottérték-adót azon a napon érvényes adómértékkel, amelyen azokat ilyen célra vették használatba, a termékek és a felszerelések típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított értéke alapján.

3.   FEJEZET

A fogyatékossággal élő személy számára behozott cikkek

48. cikk

(1)   Adómentességet élveznek a vakok vagy más, testi vagy szellemi fogyatékossággal élő személyek oktatása, foglalkoztatása vagy szociális támogatása célját szolgáló termékek, amennyiben:

a)	ezeket olyan intézmények vagy szervezetek hozzák be, amelyek elsősorban a fogyatékossággal élő személyek oktatásával és számukra történő segítségnyújtással foglalkoznak, és a tagállamok illetékes hatóságaitól felhatalmazást kaptak ilyen termékek adómentes behozatalára; és

b)	ezeket ingyenesen és az adományozó részéről bármiféle kereskedelmi szándéktól mentesen adományozzák az ilyen intézményeknek vagy szervezeteknek.

(2)   Az adómentesség a kérdéses termékekhez tartozó tartalék alkatrészekre, részegységekre vagy tartozékokra és a termékek karbantartásához, ellenőrzéséhez, hitelesítéséhez és javításához szükséges szerszámokra is vonatkozik, feltéve, hogy az ilyen tartalék alkatrészeket, részegységeket, tartozékokat vagy szerszámokat az említett termékekkel egy időben hozzák be, vagy ha később hozzák be, akkor ezeket azonosítani lehet a korábban adómentességet kapott vagy ilyen mentességre jogosult termékek kiegészítőiként, amikor az ilyen különleges tartalék alkatrészek, részegységek vagy tartozékok és szerszámok behozatalát kérik.

(3)   Az adómentességet élvező termékeket nem lehet más célra felhasználni, csak a vakok vagy egyéb fogyatékossággal élő személyek oktatására, foglalkoztatására vagy szociális támogatására.

49. cikk

(1)   Az adómentességet élvező termékeket a kedvezményezett intézmény vagy szervezet nem nyereségszerzés céljából, a behozatal utáni hozzáadottérték-adó megfizetése nélkül, ellenérték fejében vagy ingyenesen kölcsönadhatja, bérbe adhatja vagy átruházhatja a 48. cikkben említett, általa gondozott személyeknek.

(2)   Az (1) bekezdésben említetteken kívüli egyéb feltételek esetén nem történhet kölcsön, bérbeadás vagy átruházás, kivéve, ha előbb tájékoztatják az illetékes hatóságokat.

Ha az ilyen mentességre jogosult intézmény vagy szervezet részére egy terméket kölcsönadnak, bérbe adnak, vagy átruháznak, a mentesség továbbra is érvényes, feltéve, hogy ezen intézmény, szervezet a terméket olyan célra használja fel, amely megfelel az ilyen mentességre való jogosultságnak.

Más esetekben a kölcsön, a bérbeadás vagy az átruházás maga után vonja a hozzáadottérték-adó előzetes megfizetését a kölcsön, a bérbeadás vagy az átruházás napján érvényes adómértékkel, a termékek fajtája és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított vagy elfogadott értéke alapján.

50. cikk

(1)   A 48. cikkben említett intézmények vagy szervezetek, amelyek már nem teljesítik a mentességre jogosító feltételeket, vagy amelyek az e cikkben előírtakon kívüli más célokra kívánják a termékeket felhasználni, erről tájékoztatják az illetékes hatóságokat.

(2)   A mentességre jogosító feltételeket már nem teljesítő intézményeknek vagy szervezeteknek a birtokukban maradt cikkek után meg kell fizetniük a vonatkozó behozatal utáni hozzáadottérték-adót azon a napon érvényes adómértékkel, amelyen ezen feltételek már nem teljesülnek, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott érték alapján.

(3)   A 48. cikkben előírtakon kívüli célra mentességet élvező szervezet által felhasznált termékek után meg kell fizetni a vonatkozó behozatal utáni hozzáadottérték-adót azon a napon érvényes adómértékkel, amelyen azokat ilyen más célra vették használatba, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott értéke alapján.

4.   FEJEZET

Katasztrófa áldozatainak behozott termékek

51. cikk

Az 52–57. cikk szerint az állami szervezetek vagy az illetékes hatóságok által jóváhagyott más jótékony célú vagy emberbaráti szervezetek által behozott termékek adómentességet élveznek, ha a következő célokra szolgálnak:

a)	egy vagy több tagállam területét sújtó katasztrófák áldozatai között történő ingyenes szétosztás; vagy

b)	az ilyen katasztrófák áldozatai számára történő ingyenes rendelkezésre bocsátás úgy, hogy a tulajdonjog a szervezetnél marad.

A katasztrófavédelmi szervezetek által a tevékenységük során felmerülő szükségletek ellátása céljából behozott termékek ugyanilyen feltételekkel élveznek mentességet.

52. cikk

A katasztrófa sújtotta területek helyreállítását célzó anyagok és felszerelések ilyen mentességet nem élveznek.

53. cikk

A mentesség megadása a tagállam vagy tagállamok kérésére eljáró Bizottság határozatától függ, amelyet az a többi tagállammal való konzultációt is magában foglaló sürgősségi eljárás keretében hoz meg. Szükség esetén e határozat rögzíti a mentesség körét és feltételeit.

A Bizottság határozatának kihirdetéséig, a katasztrófa sújtotta tagállamok engedélyezhetik az 51. cikkben ismertetett célból behozott termékekre megállapítható bármilyen behozatal utáni hozzáadottérték-adó felfüggesztését, amennyiben az importáló szervezet vállalja, hogy utólag megfizeti ezen adót, ha nem kap mentességet.

54. cikk

Mentességet csak olyan szervezeteknek lehet adni, amelyek számviteli eljárásai lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára tevékenységeik felügyeletét, és amelyek megadnak minden szükségesnek tartott biztosítékot.

55. cikk

(1)   A mentességet élvező szervezetek az 51. cikk első albekezdésében említett termékeket az abban a cikkben rögzítetteken kívüli egyéb feltételek szerint az illetékes hatóságok előzetes értesítése nélkül nem adhatják kölcsön, nem adhatják bérbe, illetve ellenérték fejében vagy ingyenesen nem ruházhatják át.

(2)   Ha az 51. cikk szerint mentességet élvező szervezetnek kölcsönadják, bérbe adják vagy átruházzák a termékeket, a mentesség továbbra is fennmarad, feltéve, hogy e szervezet a termékeket csak az ilyen mentességre való jogosultságnak megfelelő célokra használja fel.

Más esetekben a kölcsön, a bérbeadás vagy átruházás maga után vonja a hozzáadottérték-adó előzetes megfizetését a kölcsön, a bérbeadás vagy az átruházás napján érvényes kulccsal, a termékek és a felszerelés típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított vagy elfogadott érték alapján.

56. cikk

(1)   Az 51. cikk első albekezdésének b) pontjában említett termékeket, ha azokat már nem használják a katasztrófák áldozatai, nem lehet kölcsön adni, bérbe adni, illetve ellenérték fejében vagy ingyenesen átruházni, kivéve, ha erről előre értesítik az illetékes hatóságokat.

(2)   Ha az 51. cikk szerint mentességet élvező szervezetnek, vagy adott esetben a 43. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint mentességet élvező szervezetnek kölcsönadnák, bérbe adnák vagy átruháznák a termékeket, a mentesség továbbra is fennmarad, feltéve, hogy e szervezetek a termékeket csak az ilyen mentességre való jogosultságuknak megfelelő célokra használják fel.

Más esetekben a kölcsön, a bérbeadás vagy átruházás maga után vonja a hozzáadottérték-adó előzetes megfizetését a kölcsön, a bérbeadás vagy az átruházás napján érvényes adómértékkel, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon megállapított vagy elfogadott értéke alapján.

57. cikk

(1)   Az 51. cikkben említett szervezetek, amelyek már nem teljesítik a mentességre jogosító feltételeket, vagy amelyek a mentességet élvező termékeket az említett cikkben előírtakon kívüli egyéb célokra kívánják felhasználni, erről tájékoztatják az illetékes hatóságokat.

(2)   A mentességre jogosító feltételeket nem teljesítő szervezeteknek a birtokukban maradó termékek esetén, amikor ezeket átruházzák az e fejezet szerint mentességre jogosult szervezetre, vagy adott esetben a 43. cikk szerint mentességre jogosult szervezetre, a mentesség továbbra is érvényes, ha a szervezet a kérdéses termékeket az ilyen mentességre való jogosultság céljának megfelelően használja fel. Más esetekben a termékek után meg kell fizetni a vonatkozó behozatal utáni hozzáadottérték-adót azon a napon érvényes adómértékkel, amelyen ezen feltételek már nem teljesülnek, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott értéke alapján.

(3)   Az e fejezetben előírtakon kívüli egyéb célra mentességet élvező szervezet által felhasznált termékek után meg kell fizetni a vonatkozó behozatal utáni hozzáadottérték-adót azon a napon érvényes adómértékkel, amelyen azokat más célra vették használatba, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott értéke alapján.

IX.   CÍM

A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK BIZONYOS VONATKOZÁSÁBAN TÖRTÉNŐ BEHOZATAL

1.   FEJEZET

Tiszteletbeli kitüntetések vagy érdemrendek

58. cikk

Ha az érintett személy megfelelően bizonyítja az illetékes hatóságoknak, hogy a tevékenységek semmiképpen sem minősülnek kereskedelmi jellegűnek, mentességet kell adni a következőkre:

a)	harmadik ország kormánya által olyan személynek adott kitüntetések, akinek szokásos tartózkodási helye a Közösségben van;

b)

kupák, érmek és hasonló, lényegében véve szimbolikus jellegű tárgyak, amelyeket, többek között a művészet, a tudományok, a sport vagy a közszolgálat területén kifejtett tevékenységük, illetve egy adott eseménnyel kapcsolatos érdemeik elismeréseként, olyan személyeknek adtak, akik e tárgyakat a Közösségbe, ahol szokásos tartózkodási helyük van, harmadik országból vagy területről hozzák be;

c)	kupák, érmek és hasonló, lényegében véve szimbolikus jellegű tárgyak, amelyeket a b) pontban említettekkel azonos célra harmadik országban vagy területen letelepedett hatóságok vagy személyek adnak át ingyenesen a Közösség területén történő adományozásra;

d)

díjak, trófeák és emléktárgyak, amelyek szimbolikus jellegűek és csekély értékűek, és amelyek arra szolgálnak, hogy azokat ingyenesen terjesszék harmadik országban vagy területen élő személyek körében üzleti konferenciákon vagy hasonló nemzetközi rendezvényeken; a jellegük, egyedi értékük vagy más jellemzőjük nem lehet olyan, amely arra utalna, hogy azokat kereskedelmi célokra szánták.

2.   FEJEZET

A nemzetközi kapcsolatok keretében kapott ajándékok

59. cikk

Adott esetben a nemzetközi utasforgalomra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül és a 60. és 61. cikkre is figyelemmel mentességet kell biztosítani a következő termékek tekintetében:

a)	olyan személyek által behozott termékek, akik hivatalos látogatást tesznek egy harmadik országban vagy harmadik területen, és akik e termékeket a vendéglátó hatóságoktól ajándékba kapták;

b)	a Közösségbe hivatalos látogatás céljából érkező személyek által behozott termékek, akik ezeket a vendéglátó hatóságoknak kívánják ajándékba adni;

c)

harmadik országban vagy harmadik területen működő hivatalos szerv, hatóság vagy közérdekű tevékenységet folytató csoport által a barátság vagy jóakarat jeléül küldött ajándékok az importáló tagállamban működő hivatalos szervnek, hatóságnak vagy közérdekű tevékenységet folytató csoportnak, amennyiben az illetékes hatóságok hozzájárultak az ilyen termékek adómentes elfogadásához.

60. cikk

Nem lehet mentességet adni az alkoholtartalmú termékekre, a dohányra vagy a dohánytermékekre.

61. cikk

Mentességet csak a következő esetekben lehet adni:

a)	az ajándéknak szánt termékeket alkalmilag ajánlják fel;

b)	azok természetüknél, értéküknél vagy mennyiségüknél fogva nem tükröznek semmilyen kereskedelmi érdeket;

c)	nem használják fel azokat kereskedelmi célokra.

3.   FEJEZET

Uralkodók vagy államfők által használt termékek

62. cikk

(1)   Az illetékes hatóságok által megállapított kereteken belül és feltételek mellett adómentesség illeti meg a következőket:

a)	uralkodóknak és államfőknek adott ajándékok;

b)	harmadik országok uralkodói és államfői, vagy az őket hivatalosan képviselő személyek által a Közösségben való hivatalos tartózkodás során fel- vagy elhasznált termékek.

(2)   Az importáló tagállam az (1) bekezdés b) pontjában említett mentességet viszonossági megállapodástól teheti függővé.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti mentesség az uralkodókat vagy államfőket megilletőhöz hasonló nemzetközi szintű előjogokat élvező személyekre is vonatkozik.

X.   CÍM

TERMÉKEK BEHOZATALA A KERESKEDELEM ÖSZTÖNZÉSE CÉLJÁBÓL

1.   FEJEZET

Kis értékű termékminták

63. cikk

(1)   A 67. cikk (1) bekezdése a) pontjának sérelme nélkül adómentesen be lehet hozni a kis értékű és olyan termékmintákat, amelyek csak az általuk képviselt termékekre vonatkozó megrendelések előmozdítását szolgálják.

(2)   Az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az adómentes behozatalra való jogosultság biztosítása érdekében a termékeket felhasználásra alkalmatlanná tegyék beszakítás, lyukasztás vagy egyértelmű és letörölhetetlen megjelölés, vagy bármilyen más eljárás segítségével, feltéve, hogy e művelet a mintaként való felhasználást nem teszi lehetetlenné.

(3)   Az (1) bekezdés szerint a „termékminta” olyan termék, amely képviseli az adott terméktípust, amelynek bemutatási módja és mennyisége ugyanolyan típusú vagy minőségű termékek bemutatásakor kizárja, hogy megrendelések szerzésén kívül bármi más célra lehessen felhasználni.

2.   FEJEZET

Nyomtatványok és reklámanyagok

64. cikk

A 65. cikkre is figyelemmel, a nyomtatott reklámanyagok, például katalógusok, árlisták, használati utasítások vagy tájékoztató füzetek adómentesen behozhatók, ha azok a következőkre vonatkoznak:

a)	a Közösségen kívül letelepedett személy által értékesített vagy bérelt termékek; vagy

b)	a Közösségen kívül letelepedett személy által kínált közlekedési, kereskedelmi biztosítási vagy banki szolgáltatások.

65. cikk

(1)   A mentesség a következő feltételeket teljesítő nyomtatott reklámokra korlátozódik:

a)	a nyomtatványoknak világosan fel kell tüntetnie az említett terméket előállító, értékesítő vagy bérbe adó, illetve szolgáltatást kínáló vállalkozás nevét;

b)	minden szállítmány legfeljebb egy dokumentumot, vagy ha több dokumentumból áll, akkor minden dokumentumból egy példányt tartalmazhat;

c)	a nyomtatvány nem képezheti ugyanazon feladótól ugyanazon címzettnek küldött csoportos szállítmány tárgyát.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontja szabályától eltérően, ugyanazon dokumentum több példányából álló szállítmányok is adómentességet élvezhetnek, ha bruttó összsúlyuk nem haladja meg az egy kilogrammot.

66. cikk

Adómentesen lehet behozni az eladók által a vevőiknek ingyenesen küldött, kereskedelmi értéket nem képviselő azon reklámtermékeket, amelyeket reklám funkciójukon kívül másra nem lehet használni.

3.   FEJEZET

Kereskedelmi vásárokon vagy hasonló rendezvényeken fel- vagy elhasznált termékek

67. cikk

(1)   A 68., 69., 70. és 71. cikkre is figyelemmel a következőket lehet adómentesen behozni:

a)	a kereskedelmi vásárra vagy hasonló rendezvényre szánt kisebb termékminták;

b)	a kereskedelmi vásáron vagy hasonló rendezvényen bemutatott gépek és készülékek ismertetése céljából, illetve kizárólag saját maguk bemutatására behozott termékek;

c)	különböző kis értékű anyagok, például festékek, lakkok és tapéta, amelyeket a kereskedelmi vásáron vagy hasonló rendezvényen felállított ideiglenes standok építésére, felszerelésére és díszítésére használnak fel, és amelyek a felhasználás során el is használódnak;

d)	nyomtatványok, katalógusok, prospektusok, árlisták, reklámposzterek, illusztrált és egyéb naptárak, keret nélküli fotók és egyéb cikkek, amelyeket ingyenesen szállítanak a kereskedelmi vásárokon vagy hasonló rendezvényeken bemutatott termékek reklámozása céljából.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában „kereskedelmi vásár vagy hasonló rendezvény” a következő:

a)	kiállítások, vásárok, bemutatók és hasonló, a kereskedelemmel, az iparral, a mezőgazdasággal vagy a kézműiparral kapcsolatos rendezvények;

b)	elsősorban jótékony célú kiállítások és rendezvények;

c)	kiállítások és rendezvények, amelyek elsősorban tudományos, műszaki, kézműipari, művészi, oktatási, kulturális, sport, vallási, istentiszteleti, szakszervezeti, idegenforgalmi célt szolgálnak, vagy amelyek elősegítik a nemzetközi megértést;

d)	nemzetközi szervezetek vagy kollektív testületek képviselőinek ülései;

e)	hivatalos vagy emlékünnepségek és ülések.

Nem tartoznak azonban ide az áruházakban vagy telephelyeken rendezett, termékek értékesítésére szolgáló magáncélú kiállítások.

68. cikk

A 67. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett mentesség olyan mintákra korlátozódik, amelyeket:

a)	kész mintaként ingyenesen hoztak be, vagy nagytételben behozott termékekből a kiállításon szereztek be;

b)	kizárólag ingyenesen terjesztenek a kiállítás látogatói körében, hogy azon személyek, akiknek ezt felajánlják, fel- vagy elhasználják;

c)	alacsony, egyedi értékű reklámmintának minősítenek;

d)	nem lehet könnyen értékesíteni, és adott esetben úgy csomagolnak, hogy az adott mennyiség kisebb a piacon ténylegesen értékesített azonos termék legkisebb mennyiségénél;

e)	a kiállítás helyszínén elfogyasztanak, a d) pontban említett nem csomagolt élelmiszerek és italok esetén;

f)	összértékük és mennyiségük alapján megfelelőnek tartanak a kiállítás jellegének, a látogatók számának és a résztvevő kiállítók mennyiségének tekintetében.

69. cikk

A 67. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett mentesség olyan termékekre korlátozódik, amelyek:

a)	a kiállításon fel- vagy elhasználásra kerülnek;

b)	összértéküket és mennyiségüket tekintve megfelelnek a kiállítás jellegének, a látogatók számának és a részt vevő kiállítók mennyiségének.

70. cikk

A 67. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett mentesség olyan reklámcélú nyomtatványokra és termékekre korlátozódik, amelyek:

a)	kizárólag ingyenes terjesztésre kerülnek a kiállítás látogatói körében;

b)	összértéke és mennyisége megfelel a kiállítás jellegének, a látogatók számának és a részt vevő kiállítók mennyiségének.

71. cikk

A 67. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett mentesség nem vonatkozik a következőkre:

a)	alkoholtartalmú termékek;

b)	dohány vagy dohánytermékek;

c)	tüzelőanyag, függetlenül attól, hogy szilárd, folyékony vagy gázhalmazállapotú.

XI.   CÍM

VIZSGÁLAT, ELEMZÉS VAGY PRÓBA CÉLJÁRA BEHOZOTT TERMÉKEK

72. cikk

A 73–78. cikkre is figyelemmel adómentesen lehet behozni azon termékeket, amelyeket vizsgálatnak, elemzésnek vagy próbának vetnek alá összetételük, minőségük vagy más műszaki jellemzőjük megállapítása végett, tájékoztatás, illetve ipari vagy kereskedelmi kutatás érdekében.

73. cikk

A 76. cikk sérelme nélkül a mentességet csak azon feltétellel lehet megadni, hogy a vizsgálat, elemzés vagy próba alá vetett termékeket teljesen fel-, illetve elhasználják a vizsgálat, elemzés vagy próba során.

74. cikk

Nem lehet mentességet adni a vizsgálat, elemzés vagy próba során felhasznált olyan termékekre, amelyek az értékesítés ösztönzését szolgálják.

75. cikk

Mentességet csak olyan termékmennyiségre lehet adni, amely feltétlenül szükséges a behozatali cél érdekében. Az ilyen mennyiségeket, az említett cél figyelembevételével, minden egyes esetben az illetékes hatóságoknak kell megállapítaniuk.

76. cikk

(1)   A mentesség olyan termékekre terjed ki, amelyeket teljes mértékben nem használnak el vagy fel a vizsgálat, elemzés vagy próba során, feltéve, hogy az illetékes hatóságok hozzájárulásával és felügyelete alatt a megmaradó termékeket:

a)	teljesen megsemmisítik vagy kereskedelmileg értéktelenné teszik a vizsgálat, elemzés vagy próba befejezésekor; vagy

b)	az állam rendelkezésére bocsátják bármiféle költségektől mentesen, ahol ez lehetséges a nemzeti jogszabályok szerint; vagy

c)	megfelelően indokolt körülmények között kiszállítják a Közösség területéről.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti „megmaradó termékek” a vizsgálat, elemzés vagy próba után fennmaradó, vagy a ténylegesen fel nem használt termékek.

77. cikk

A 76. cikk (1) bekezdésének alkalmazását kivéve a vizsgálat, elemzés vagy próba végén megmaradó, a 72. cikkben említett termékek a vonatkozó behozatal utáni hozzáadottérték-adó hatálya alá tartoznak a vizsgálat, elemzés vagy próba befejezése napján érvényes adómértékkel, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott érték alapján.

Az érdekelt fél azonban az illetékes hatóságok hozzájárulásával és felügyelete alatt a megmaradó terméket hulladéknak vagy selejtnek minősítheti. Ez esetben a behozatali vám az ilyen minősítés időpontjában a hulladékra vagy selejtre érvényes tétel lesz.

78. cikk

Az illetékes hatóságok állapítják meg azon időszakot, amelyen belül a vizsgálatot, elemzést vagy próbát el kell végezni, valamint azon igazgatási alaki követelményeket, amelyekkel biztosítják, hogy a termékeket a szándékolt célnak megfelelően használják fel.

XII.   CÍM

KÜLÖNFÉLE BEHOZATALOK

1.   FEJEZET

A szerzői jogokat vagy az ipari és kereskedelmi szabadalmi jogokat védő szervezeteknek küldött szállítmányok

79. cikk

A szerzői jogok vagy az ipari vagy kereskedelmi szabadalmi jogok védelmével foglalkozó illetékes szervezeteknek küldött védjegyek, minták vagy formatervezési minták és azok kísérődokumentumai, valamint a szabadalmi bejelentések vagy hasonlók behozatali adómentességet élveznek.

2.   FEJEZET

Idegenforgalmi tájékoztató reklámanyagok

80. cikk

A következőket adómentesen lehet behozni:

a)

ingyenesen terjesztett dokumentáció (szórólapok, tájékoztató füzetek, könyvek, folyóiratok, útikönyvek, keretes vagy keret nélküli poszterek, keret nélküli fotók és fotónagyítások, illusztrált vagy nem illusztrált térképek, ablakfóliák és illusztrált naptárak), amelyek fő célja, hogy ösztönözzenek külföldi országok meglátogatására, különösen kulturális, idegenforgalmi, sport, vallási, kereskedelmi vagy szakmai találkozókon vagy rendezvényeken való részvételre, feltéve, hogy az ilyen dokumentáció legfeljebb 25 százalékban tartalmaz magáncélú kereskedelmi reklámot, és hogy a reklám céljának általános jellege nyilvánvaló;

b)

a hivatalos idegenforgalmi ügynökségek által vagy az ő égiszük alatt megjelentetett külföldi szállodalisták és évkönyvek, valamint a külföldi közlekedési társaságok menetrendjei, feltéve, hogy az ilyen tájékoztató anyagot ingyenesen terjesztik, és az legfeljebb 25 százalékban tartalmaz magáncélú kereskedelmi reklámot;

c)

a hivatalos nemzeti idegenforgalmi ügynökségek által akkreditált képviselőknek vagy kijelölt partnereknek szállított referenciaanyagok, amelyeket nem terjesztésre szántak, például évkönyvek, telefon- és telexszámlisták, szállodalisták, vásári katalógusok, kis értékű kézművesipari termékminták és a múzeumokról, egyetemekről, gyógyfürdőkről és más hasonló létesítményekről szóló dokumentáció.

3.   FEJEZET

Vegyes dokumentumok és termékek

81. cikk

(1)   A következők adómentesek:

a)	a tagállamok közszolgálatainak ingyenesen küldött dokumentumok;

b)	külföldi kormányok és hivatalos nemzetközi szervek ingyenesen terjesztett kiadványai;

c)	a Közösségen kívüli országokban felállított testületek által szervezett választásokon használt szavazócédulák;

d)	a bíróságok vagy a tagállamok más hivatalos szervei elé bizonyítékként vagy hasonló célból beterjesztendő tárgyak;

e)	a közszolgálatok vagy a bankok közötti szokásos információcsere részeként küldött aláírásminták és az aláírásokkal kapcsolatos nyomtatott körlevelek;

f)	a tagállamok központi bankjainak küldött hivatalos nyomtatványok;

g)	a Közösségen kívüli országban székhellyel rendelkező társaságok által készített jelentések, kimutatások, feljegyzések, prospektusok, jelentkezési formanyomtatványok és egyéb dokumentumok, amelyeket az ilyen társaságok által kibocsátott értékpapírok bemutatóinak vagy jegyzőinek küldenek;

h)	a címzettnek ingyenesen küldött információ átadására használt információhordozók (lyukkártyák, hangfelvételek, mikrofilmek stb.), ha a mentesség nem teszi lehetővé a visszaélést vagy a verseny jelentősebb torzítását;

i)	nemzetközi értekezleteken, konferenciákon vagy kongresszusokon és az ilyen találkozók jelentéseiben felhasználásra kerülő adatállományok, archívumok, nyomtatott formanyomtatványok és egyéb dokumentumok;

j)	a Közösségen kívüli megrendelések szerzése vagy teljesítése, illetve a Közösségben szervezett versenyben való részvétel céljából behozott tervek, műszaki rajzok, formatervek, leírások és más hasonló dokumentumok;

k)	a Közösségben lefolytatott, Közösségen kívül létrehozott intézmények által tartott vizsgálat során felhasználásra kerülő dokumentumok;

l)	nemzetközi egyezmények keretében a járművek vagy termékek nemzetközi mozgásával kapcsolatban hivatalos dokumentumként felhasználásra kerülő nyomtatott formanyomtatványok;

m)	a Közösségen kívüli országban lévő közlekedési vagy szállodaipari vállalkozások által a Közösségben működő utazási irodáknak küldött nyomtatott formanyomtatványok, címkék, jegyek és hasonló dokumentumok;

n)	használt nyomtatványok és jegyek, fuvarlevelek, menetlevelek és egyéb kereskedelmi vagy hivatalos dokumentumok;

o)	a nemzeti vagy nemzetközi hatóságok hivatalos nyomtatott formanyomtatványai és a nemzetközi szabványoknak megfelelő nyomtatványok, amelyeket a Közösségen kívüli országok szövetségei küldenek terjesztésre a Közösségben lévő társszövetségeknek;

p)	a sajtóügynökségeknek, az újságok vagy a folyóiratok kiadóinak küldött fotók, diapozitívok és sztereotip matricák fotókhoz, felirattal is;

q)	az Egyesült Nemzetek vagy valamelyik szakosított intézménye által készített, az I. mellékletben felsorolt cikkek, függetlenül attól, hogy milyen célra szolgálnak;

r)	nem értékesítésre szánt oktatási, tudományos vagy kulturális jellegű gyűjteménydarabok és művészeti tárgyak, amelyeket az ilyen tárgyak adómentes behozatala céljára a tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott múzeumok, galériák és egyéb intézmények hoznak be;

s)

az exportáló ország vagy terület hatósága, nemzetközi intézmények, regionális vagy helyi hatóságok által és az exportáló országban vagy területen a közjog szerint létrehozott szervezetek által megjelentetett hivatalos kiadványok, továbbá az európai parlamenti választások alkalmával, vagy a nyomtatványok származási országában tartott országos választások alkalmával a tagállamokban hivatalosan elismert külföldi politikai szervezetek által terjesztett nyomtatványok; ha az ilyen kiadványok és nyomtatványok adókötelesek voltak az exportáló országban vagy területen, és nem részesültek adó-visszatérítésben a kivitel során.

(2)   Az (1) bekezdés r) pontjában említett mentesség csak azzal a feltétellel érvényes, hogy a kérdéses tárgyakat ellenérték nélkül hozzák be, vagy ha térítés ellenében hozzák be, akkor azt nem adóköteles személy szállítja.

4.   FEJEZET

Segédanyagok a termékek szállítása közbeni tárolására és védelmére

82. cikk

Adómentesen lehet behozni az olyan különböző anyagokat, mint a kötél, szalma, textília, papír és kartonpapír, fa és műanyag, amit a terméknek a Közösség területére való szállítása közbeni tárolásra és védelemre – többek között a hő elleni védelemre – használnak, ha:

a)	ezek általában nem hasznosíthatók újra; és

b)	az ellenértékük a 2006/112/EK irányelv VII. címének 4. fejezetében meghatározottak szerinti behozatal adóalapjának részét képezi.

5.   FEJEZET

Alom, takarmány és tápanyag állatok számára szállítás közben

83. cikk

Állatoknak a Közösség területére való beszállítására használt szállítóeszközre szállítás közben az állatok ellátására feltett bármiféle almot, takarmányt és tápanyagot adómentesen lehet behozni.

6.   FEJEZET

A közúti járművekben és a különleges tartálykocsikban lévő tüzelőanyag és kenőanyag

84. cikk

(1)   A 85., 86. és 87. cikkre is figyelemmel, adómentesen lehet behozni a következőket:

a)	tüzelőanyag a következők szabványos tartályában: i. magáncélú gépjárművek, haszongépjárművek és motorkerékpárok; ii. különleges tartálykocsik;

b)	a magáncélú gépjárművekkel és motorkerékpárokkal hordozható tartályokban szállított, járművenként legfeljebb 10 liter tüzelőanyag, a tüzelőanyag tartására és szállítására vonatkozó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a)

„haszongépjármű” minden olyan gépjármű (beleértve a pótkocsis traktorokat is), amelyet felépítésénél és felszerelésénél fogva arra szántak és arra alkalmas, hogy, akár térítés ellenében is fuvarozzon a gépkocsivezetővel együtt több mint kilenc főt, vagy termékeket; valamint minden, a fuvarozáson kívüli egyéb különleges célra szolgáló közúti jármű;

b)	„magáncélú gépjármű” minden olyan gépjármű, amelyre nem terjed ki az a) pont szerinti meghatározás;

c)

„szabványos tartály” a következő: i. a gyártó által a kérdéses gépjárművel azonos típusú valamennyi gépjárműre állandó jelleggel felszerelt tartály, amelynek állandó felszerelése lehetővé teszi a tüzelőanyag közvetlen felhasználását meghajtás céljára és adott esetben a hűtési és egyéb rendszerek szállítás közbeni működtetésére; ii. a gyártó által a tartálykocsival azonos típusú valamennyi tartálykocsira állandó jelleggel felszerelt tartály, amelynek állandó felszerelése lehetővé teszi a tüzelőanyag közvetlen felhasználását a hűtési és az egyéb olyan rendszerek szállítás közbeni működtetésére, amelyekkel a különleges tartálykocsik fel vannak szerelve;

d)	„különleges tartálykocsi” minden olyan tartálykocsi, amelyet elláttak a hűtőrendszer, az oxigénellátó rendszer, a hőszigetelő rendszer vagy egyéb rendszerek berendezéseivel.

Az első albekezdés c) pont i) alpontban meghatározott tartályon kívül, a gáz mint tüzelőanyag közvetlen használatára tervezett gépjárművekre szerelt gáztartály és a gépjárműre esetleg felszerelt segédrendszerek tartályai is szabványos tartálynak minősülnek.

85. cikk

A tagállamok a következők szerint korlátozhatják a haszongépjárművek és különleges tartálykocsik szabványos tartályában lévő tüzelőanyagra adott mentességet:

a)	ha a gépjármű harmadik országból vagy ilyen területről érkezik, legfeljebb 200 liter/jármű/utazás;

b)	legfeljebb 200 liter/különleges tartálykocsi/utazás.

86. cikk

A tagállamok korlátozhatják az adómentesen behozható tüzelőanyag mennyiségét, ha:

a)	a nemzetközi fuvarozással foglalkozó haszongépjárművek harmadik országból vagy harmadik területről légvonalban legfeljebb 25 kilométer mélyen hatolnak be a határsávba, ha az ilyen fuvar az e sávban élő személyek által megtett útszakaszból áll;

b)	harmadik országgal vagy harmadik területtel határos területen közlekednek olyan magáncélú gépjárművek, amelyek a határsávban légvonalban legfeljebb 15 kilométer mélyen élő személyek tulajdonában állnak.

87. cikk

(1)   A tüzelőanyag behozatali adómentességét nem lehet más gépjárműre alkalmazni, csak arra, amelyben azt behozták, és a tüzelőanyagot nem lehet eltávolítani e gépjárműből, és nem lehet tárolni, kivéve az ilyen gépjármű szükséges javítását, továbbá azt a mentességben részesült személy sem ellenszolgáltatás fejében, sem ingyenesen nem ruházhatja át.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés be nem tartása maga után vonja a kérdéses termékekkel kapcsolatos behozatal utáni hozzáadottérték-adó alkalmazását a rendelkezés megszegésének napján érvényes adómértékkel, a termékek típusa és az illetékes hatóságok által azon a napon becsült vagy elfogadott értéke alapján.

88. cikk

A mentesség azon kenőanyagokra is érvényes, amelyek a gépjárművekben vannak és az utazás során azok rendeltetésszerű működéséhez szükségesek.

7.   FEJEZET

A háborús áldozatok emlékművei vagy temetői létesítéséhez, karbantartásához vagy díszítéséhez szükséges termékek

89. cikk

Harmadik ország háborús áldozatainak a Közösség területén lévő temetői és sírjai, valamint a nekik állított emlékművek építéséhez, karbantartásához vagy díszítéséhez felhasznált, az illetékes hatóságok által e célra felhatalmazott szervezetek által behozott termékek adómentességet élveznek.

8.   FEJEZET

Koporsók, temetési urnák és kegyeleti tárgyak

90. cikk

A következőket adómentesen lehet behozni:

a)	az elhunyt személyek testét tartalmazó koporsók és a hamvaikat tartalmazó urnák, valamint virágok, temetési koszorúk és egyéb szokásos díszítmények;

b)	a Közösségen kívül letelepedett, a Közösség területére a temetésen való részvételre vagy a sír díszítésére látogató személy által hozott virágok, koszorúk és egyéb díszek, ha e tárgyak sem jellegüknél, sem mennyiségüknél fogva nem szolgálnak kereskedelmi célt.

XIII.   CÍM

ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

91. cikk

Amennyiben ezen irányelv úgy rendelkezik, hogy a mentesség megadása bizonyos feltételek teljesítésétől függ, az érintett személy köteles az illetékes hatóságoknak bizonyítani e feltételek teljesítését.

92. cikk

(1)   Évente egyszer meg kell határozni az ezen irányelv céljából figyelembe veendő EUR összegének a nemzeti valuta árfolyamán meghatározott értékét. Az alkalmazandó árfolyam az október első munkanapján érvényes árfolyam, amelyet a következő év január 1-jétől kell alkalmazni.

(2)   Az EUR ban megadott összegek átszámításával nemzeti valutában kapott összegeket a tagállamok kerekíthetik.

(3)   A tagállamok továbbra is alkalmazhatják az (1) bekezdésben említett éves kiigazítás időpontjában hatályban lévő mentességi összegeket, ha az EUR-ban megadott mentességi összegek átszámítása a (2) bekezdés szerinti kerekítés előtt a nemzeti valutában megadott mentesség 5 %-nál kisebb módosításához, vagy a mentesség csökkentéséhez vezet.

93. cikk

Az ezen irányelvben foglaltak közül egyik rendelkezés sem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy továbbra is megadják a következőket:

a)	kiváltságok és mentességek a tagállamoknak harmadik országokkal megkötött kulturális, tudományos vagy műszaki együttműködési egyezmények keretében;

b)	különleges mentességek, amelyeket a közöttük vagy harmadik országokkal kötött határegyezmények keretében a határ menti forgalom jellegére tekintettel adnak;

c)	mentességek, amelyeket a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én Chicagóban aláírt egyezményben részes harmadik országokkal kötött viszonossági megállapodásokban adtak meg az egyezmény 9. mellékletébe foglalt 4.42. és 4.44. ajánlott gyakorlat megvalósítása céljából.

94. cikk

A behozatalra vonatkozó közösségi adómentességek létrehozásáig a tagállamok fenntarthatják a következőknek adott mentességeket:

a)	a kereskedelmi flotta tengerészei;

b)	a Közösségen kívül legalább hat hónapi munkavégzés után a származási országukba visszatérő munkavállalók.

95. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal azokat az intézkedéseket, amelyeket az ezen irányelv alkalmazására fogadnak el, beleértve adott esetben azokat az intézkedéseket, amelyeket a 918/83/EGK rendelet azonos rendelkezéseire való egyszerű hivatkozással fogadtak el.

96. cikk

A II. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 83/181/EGK irányelv hatályát veszti, a II. melléklet B. részében szereplő irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a III. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően.

97. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

98. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  2009. március 11-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  HL C 175., 2009.7.28., 123. o.

(3)  HL L 105., 1983.4.23., 38. o.

(4)  Lásd a II. melléklet A. részét.

(5)  HL L 347., 2006.12.11., 1. o.

(6)  HL L 105., 1983.4.23., 1. o.

---

---

---

---