Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32009L0044

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/44/EK irányelve ( 2009. május 6.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

HL L 146., 2009.6.10, p. 37–43 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

A dokumentum különkiadás(ok)ban jelent meg. (HR)

Legal status of the document In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2009/44/oj

10.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 146/37


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/44/EK IRÁNYELVE

(2009. május 6.)

a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) létrehozott egy rendszert, amely szerint a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben mind a belföldi, mind a külföldi résztvevők számára biztosított az átutalási megbízások és a nettósítás véglegessége, valamint a biztosíték érvényesíthetősége.

(2)

Az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvről készített 2006. április 7-i bizottsági értékelő jelentés megállapította, hogy a 98/26/EK irányelv általában véve jól működik. A jelentés kiemelte, hogy a fizetési és az értékpapír-elszámolási rendszerek területén néhány fontos változás lehet folyamatban, és megállapította azt is, hogy szükség van a 98/26/EK irányelv pontosítására és egyszerűsítésére.

(3)

A fő változás azonban az, hogy a – 98/26/EK irányelv szövegezésének időpontjában még szinte kizárólag nemzeti és független alapon működő – rendszerek között egyre több kapcsolódás jön létre. Ez a változás a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) és a klíring és elszámolás európai magatartási kódexének egyik eredménye. Az e fejleményekhez történő alkalmazkodás érdekében tisztázni kell az interoperábilis rendszer koncepcióját és a rendszerüzemeltetők felelősségét.

(4)

A 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) egységes közösségi jogi keretet hozott létre a pénzügyi biztosítékok határokon átnyúló használatához, ezáltal eltörölte a biztosítékokra vonatkozó megállapodások tekintetében hagyományosan megszabott alaki követelmények többségét.

(5)

Az Európai Központi Bank úgy döntött, hogy 2007. január 1-jétől elfogadható biztosítékfajtává teszi a hitelköveteléseket az eurorendszer hitelműveletei esetében. A hitelkövetelések felhasználásából adódó gazdasági hatás maximalizálása érdekében az Európai Központi Bank a 2002/47/EK irányelv hatályának kiterjesztését javasolta. A pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvről készített bizottsági értékelő jelentés foglalkozott ezzel a kérdéssel, és osztotta az Európai Központi Bank véleményét. A hitelkövetelések felhasználása növelni fogja a rendelkezésre álló biztosítékok körét. Ezen túlmenően a további harmonizáció a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek területén még inkább hozzájárulna ahhoz, hogy a hitelintézeteknek minden tagállamban azonos mozgásterük legyen. Ha a hitelkövetelések biztosítékként történő felhasználása még könnyebbé válna, az a fogyasztók és adósok számára is előnyös lenne, mivel a hitelkövetelések biztosítékként történő felhasználása végső soron intenzívebb versenyhez és a hitelek jobb elérhetőségéhez vezetne.

(6)

A hitelkövetelések felhasználásának megkönnyítése érdekében el kell törölni vagy meg kell tiltani minden olyan – például az értesítési és a nyilvántartási kötelezettségre vonatkozó – igazgatási szabályt, amely kivitelezhetetlenné tenné a hitelkövetelések engedményezését. Hasonlóképpen, annak érdekében, hogy a biztosítékot elfogadók pozíciója ne kerüljön veszélybe, lehetővé kell tenni, hogy az adósok hitelezőikkel szemben érvényesen lemondhassanak beszámítási jogaikról. Ugyanezt az okfejtést kell alkalmazni annál az igénynél is, hogy az adós számára lehetővé kell tenni a banktitokra vonatkozó szabályokról való lemondást, mivel egyébként a biztosíték elfogadója esetleg nem jut elegendő tájékoztatáshoz az alapul szolgáló hitelkövetelések értékének megfelelő felméréséhez. Ezek a rendelkezések nem érintik a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelvet (7).

(7)

A tagállamok a 2002/47/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a biztosítékot elfogadó érvényesítési jogára vonatkozó kívülmaradási lehetőséget nem használták ki. Ezt a rendelkezést ezért el kell hagyni.

(8)

A 98/26/EK és a 2002/47/EK irányelveket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (8) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek saját táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 98/26/EK irányelv módosításai

A 98/26/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

A (8) preambulumbekezdést el kell hagyni.

2.

A következő preambulumbekezdés kerül beillesztésre:

„(14a)

Mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak vagy felügyelőknek biztosítaniuk kell, hogy az interoperábilis rendszert létrehozó rendszerüzemeltetők a lehetséges mértékig állapodjanak meg az interoperábilis rendszerbe való bekerülés időpontjára vonatkozó közös szabályokról. Az illetékes nemzeti hatóságoknak vagy felügyelőknek biztosítaniuk kell, hogy az interoperábilis rendszerbe való bekerülés időpontjára vonatkozó szabályok a lehetséges és szükséges mértékben össze legyenek hangolva annak érdekében, hogy egy részt vevő rendszer szerződésszegése esetén elkerüljék a jogbizonytalanságot.”

3.

A következő preambulumbekezdés kerül beillesztésre:

„(22a)

Mivel az interoperábilis rendszerek esetében a rendszerbe kerülés és visszavonhatatlanság időpontjára alkalmazandó szabályok összehangolásának hiánya az egyik rendszer résztvevőit vagy akár magát a rendszerüzemeltetőt is kiteheti egy másik rendszer átgyűrűző hatásainak. A rendszerkockázatok csökkentése érdekében kívánatos, hogy az interoperábilis rendszerek rendszerüzemeltetői összehangolják az általuk üzemeltetett rendszerekben a rendszerbe kerülés és visszavonhatatlanság időpontjára vonatkozó szabályokat.”

4.

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)

az a) pontban az „ECU-ban” szó helyébe az „euróban” szó lép;.

b)

a c) pontban a második francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„–

a tagállamok központi bankjainak vagy az Európai Központi Banknak központi banki minőségben végrehajtott műveleteihez kapcsolódóan nyújtanak.”

5.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)

az a) pont a következőképpen módosul:

i.

az első francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„–

amely három vagy több résztvevő fél között jött létre – kivéve a rendszer rendszerüzemeltetőjét, az esetleges elszámoló ügynököt, központi partnert, elszámolóházat vagy közvetett résztvevőt –, közös szabályok és egységes eljárási rend szerint végzi az elszámolást központi partneren keresztül vagy anélkül, vagy hajtja végre a résztvevő felek egymás közötti átutalási megbízásait,”;

ii.

a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az interoperábilis rendszerek közötti megállapodás nem hoz létre rendszert.”;

b)

a b) pontban az első és második francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„–

a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (9) 4. cikkének 1. pontjában meghatározott hitelintézetek, beleértve az említett irányelv 2. cikkében felsorolt intézményeket is,

a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozások, kivéve az említett irányelv 2. cikk (1) bekezdésében felsorolt intézményeket,

c)

az f) pont a következőképpen módosul:

i.

az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„f)

»résztvevő fél« az intézmény, a központi partner, az elszámoló ügynök, az elszámolóház vagy a rendszerüzemeltető.”;

ii.

a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállam határozhat úgy, hogy ezen irányelv alkalmazásában a közvetett résztvevő is résztvevőnek tekinthető, amennyiben ez a rendszerkockázat alapján indokolt. Amennyiben a közvetett résztvevőt a rendszerkockázat alapján résztvevőnek kell tekinteni, ez nem korlátozza azon résztvevő felelősségét, amelyen keresztül a közvetett résztvevő átutalási megbízásokat teljesít a rendszerben.”;

d)

A g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g)

»közvetett résztvevő« az intézmény, a központi partner, az elszámoló ügynök, az elszámolóház vagy rendszerüzemeltető, amely az átutalási megbízásokat teljesítő rendszerben részt vevő féllel fennálló szerződéses jogviszonya alapján az adott rendszeren keresztül átutalási megbízásokat teljesít, feltéve hogy a közvetett résztvevő a rendszerüzemeltető számára ismert;”;

e)

a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h)

»értékpapírok« a 2004/39/EK irányelv 1. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszközök;”;

f)

az i) pont első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„–

a résztvevő fél által bizonyos pénzösszegnek a kedvezményezett rendelkezésére bocsátása céljából a hitelintézet, a központi bank, a központi partner vagy az elszámoló ügynök számláján történő főkönyvi feladás útján adott utasítás, vagy az olyan utasítás, amelynek eredményeképpen a fizetési kötelezettség átvállalása vagy teljesítése a rendszer szabályai által meghatározott módon történik, vagy”;

g)

az l) pont helyébe a következő szöveg lép:

„l)

»elszámolási számla« a központi banknál, az elszámoló ügynöknél vagy a központi partnernél vezetett, pénzeszközök vagy értékpapírok kezelésére, valamint a rendszer résztvevői közötti műveletek kiegyenlítésére szolgáló számla;”;

h)

az m) pont helyébe a következő szöveg lép:

„m)

»biztosíték« mindaz a zálogjog (beleértve az óvadékot is), visszavásárlási vagy más hasonló megállapodás alapján nyújtott, illetve a tagállamok központi bankjainak vagy az Európai Központi Banknak nyújtott értékesíthető eszköz, korlátozás nélkül, ideértve a pénzügyi biztosítékokról szóló, 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 1. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett pénzügyi biztosítékot is, amelyek célja a rendszerrel kapcsolatban esetlegesen felmerülő jogok és kötelezettségek biztosítása;

i)

a szöveg a következő pontokkal egészül ki:

„n)

»üzleti nap« magában foglalja a nappali és éjszakai órákban történő elszámolásokat, és tartalmazza a rendszer üzleti ciklusában bekövetkező valamennyi eseményt;

o)

»interoperábilis rendszerek« két vagy több olyan rendszer, amelyek rendszerüzemeltetői között az átutalási megbízások rendszerek közötti teljesítésére is kiterjedő kölcsönös megállapodás jött létre;

p)

»rendszerüzemeltető« az a szervezet vagy azok a szervezetek, amely(ek) a rendszer napi működéséért jogi felelősséggel tartoznak. A rendszerüzemeltető eljárhat elszámoló ügynökként, központi partnerként vagy elszámolóházként is.”

6.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az átutalási megbízásoknak és a nettósításnak jogi úton érvényesíthetőnek és harmadik személyekre kötelezőnek kell lenniük akkor is, ha valamely résztvevő fél ellen fizetésképtelenségi eljárás indult, feltéve hogy az átutalási megbízások a fizetésképtelenségi eljárás 6. cikk (1) bekezdése szerinti megindítását megelőzően kerültek a rendszerbe. Ezt alkalmazni kell (az érintett rendszerben, vagy az interoperábilis rendszerben) résztvevő féllel szemben megindult fizetésképtelenségi eljárás esetén, vagy az interoperábilis rendszernek a rendszerben nem részt vevő interoperábilis rendszerüzemeltetőjével szemben megindult fizetésképtelenségi eljárás esetén is.

Abban az esetben, ha az átutalási megbízás a fizetésképtelenségi eljárás megindítása után kerül a rendszerbe, és még a rendszer szabályai szerint meghatározott azon üzleti napon teljesül, amelyen a fizetésképtelenségi eljárást megindították, az átutalási megbízás kizárólag akkor érvényesíthető jogi úton és lehet kötelező harmadik személyekre nézve, ha a rendszerüzemeltető bizonyítja, hogy az átutalási megbízások visszavonhatatlanná válásának időpontjában nem volt, és nem is kellett, hogy tudomása legyen az ilyen eljárás megindulásáról.”;

b)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   Az interoperábilis rendszerek esetében minden rendszer saját szabályai szerint határozza meg a rendszerbe való bekerülés időpontját, hogy ily módon lehetőség szerint biztosítani lehessen, hogy valamennyi érintett interoperábilis rendszer szabályai e tekintetben összehangoltak legyenek. Amennyiben az interoperábilis rendszerekben részt vevő rendszerek szabályai nem rendelkeznek kifejezetten másként, egy rendszernek a bekerülés időpontjára vonatkozó szabályait a vele interoperábilis más rendszerek szabályai nem befolyásolják.”

7.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy valamely résztvevő fél vagy egy interoperábilis rendszer rendszerüzemeltetője ellen indított fizetésképtelenségi eljárásban megengedhető azon a résztvevő fél elszámolási számláján nyilvántartott eszközök és értékpapírok elvonása, amelyek a résztvevő feleknek a fizetésképtelenségi eljárás megindulása szerinti üzleti napon a rendszerrel vagy egy interoperábilis rendszerrel szemben fennálló kötelezettségei teljesítését szolgálják. A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy a résztvevő fél rendszerhez kapcsolódó hiteleszközeit fel lehet használni a résztvevő félnek a rendszerrel vagy az interoperábilis rendszerrel szembeni kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozó meglévő és rendelkezésre álló fedezetként.”

8.

Az 5. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Interoperábilis rendszerek esetében minden rendszer saját szabályai szerint határozza meg rendszerében a visszavonhatatlanság időpontját, hogy ily módon lehetőség szerint biztosítani lehessen, hogy valamennyi érintett interoperábilis rendszer szabályai e tekintetben összehangoltak legyenek. Amennyiben az interoperábilis rendszerekben részt vevő rendszerek szabályai nem rendelkeznek kifejezetten másként, egy rendszernek a visszavonhatatlanság időpontjára vonatkozó szabályait a vele interoperábilis más rendszerek szabályai nem befolyásolják.”

9.

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A fizetésképtelenségi eljárásnak nincs visszaható hatálya a résztvevő félnek az eljárás 6. cikk (1) bekezdése szerinti megindulását megelőző rendszerbeli részvételéből eredő vagy azzal összefüggő jogaira és kötelezettségeire. Ez vonatkozik többek között az interoperábilis rendszerek résztvevő feleinek jogaira és kötelezettségeire, illetve az interoperábilis rendszernek a rendszerben nem részt vevő üzemeltetője jogaira és kötelezettségeire.”

10.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

(1)   A rendszerüzemeltetőt vagy a résztvevő felet – valamely rendszerrel vagy interoperábilis rendszerrel kapcsolatban nyújtott biztosítékhoz fűződően – megillető jogokat, valamint a tagállamok központi bankjainak vagy az Európai Központi Bank számára nyújtott biztosítékhoz fűződő jogait nem érintik a következők ellen indított fizetésképtelenségi eljárások:

a)

résztvevő fél (az érintett rendszerben vagy egy interoperábilis rendszerben);

b)

interoperábilis rendszer rendszerüzemeltetője, aki nem minősül résztvevőnek;

c)

a tagállamok központi bankjainak központi partnere vagy az Európai Központi Bank; vagy

d)

bármely, biztosítékot nyújtó harmadik személy.

Az ilyen biztosítékok felhasználhatók ezen jogok kielégítésére.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdés szerint a résztvevő felek, rendszerüzemeltetők, a tagállamok központi bankjai, illetve az Európai Központi Bank részére biztosítékként értékpapírokat nyújtanak – beleértve az értékpapírok által megtestesített jogokat is –, és az értékpapírhoz fűződő jogaikat, az általuk megjelölt személy vagy megbízottjuk, vagy nevükben helyettük eljáró harmadik személy jogait a tagállamban található nyilvántartásba, számlára vagy központi letéti rendszerbe jogszerűen bejegyezték, ezeknek az intézményeknek – mint az adott értékpapírt megtestesítő biztosíték kezelőinek – jogai tekintetében az adott tagállam joga az irányadó.”

11.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

(1)   A tagállamok megállapítják, hogy mely rendszerek és rendszerüzemeltetők tartoznak az irányelv hatálya alá, és erről értesítik a Bizottságot, valamint tájékoztatják a 6. cikk (2) bekezdésének megfelelően általuk kijelölt hatóságokról.

A rendszerüzemeltető értesíti a rá irányadó jog szerinti tagállamot, a rendszer résztvevő feleiről, ideértve az esetleges közvetett résztvevőket is, valamint a bekövetkezett változásokról.

A második albekezdésben előírt értesítésen túlmenően a tagállamok elrendelhetik a joghatóságuk alá tartozó rendszerek felügyeletét és az engedélyezési követelményeknek való megfelelését.

Az intézmény bárkinek, akinek ahhoz jogos érdeke fűződik, kérésre tájékoztatást nyújt azokról a rendszerekről, amelyekben az részt vesz, valamint az adott rendszer jelentősebb működési szabályairól.

(2)   A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) végrehajtását szolgáló nemzeti rendelkezések hatálybalépését megelőzően kijelölt rendszer továbbra is ezen irányelv alkalmazásában kijelölt rendszernek tekintendő.

A 2009/44/EK 2009. május 6-i irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések hatálybalépését megelőzően a rendszerbe került azon átutalási megbízások, amelyek teljesítésére csak annak hatálybalépést követően kerül sor, ezen irányelv alkalmazásában átutalási megbízásnak tekintendők.

2. cikk

A 2002/47/EK irányelv módosításai

A 2002/47/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

A (9) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9)

Az ezen irányelv hatálya alatt pénzügyi biztosítékot használó felek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a pénzügyi biztosítékra vonatkozóan a nemzeti jog által a felekre előírható egyetlen teljesítendő követelmény az lehet, hogy a pénzügyi biztosíték a biztosíték elfogadója vagy a nevében eljáró személy ellenőrzése alatt álljon, ugyanakkor nem kizárva olyan biztosíték-technikák alkalmazását, ahol a biztosíték nyújtója mással helyettesítheti a biztosítékot, illetve visszakövetelheti a biztosítéktöbbletet. Ez az irányelv nem tilthatja meg a tagállamoknak, hogy megköveteljék a hitelkövetelés követelésjegyzékben való feltüntetését.”

2.

A (20) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(20)

Ezen irányelv nem érinti a pénzügyi biztosítékként szolgáltatott pénzügyi eszközök vagy hitelkövetelések működését vagy szerződéses feltételeinek hatályát, mint például az ezen eszközök kibocsátási feltételeiben foglalt jogokat, kötelezettségeket vagy más feltételeket, sem bármilyen más, az ilyen eszközök kibocsátói és tartói, illetve az ilyen hitelkövetelések esetén az adós és a hitelező között alkalmazandó jogokat, kötelezettségeket vagy más feltételeket.”

3.

A szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:

„(23)

Ezen irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy szabályokat határozzanak meg a pénzügyi biztosítékokról szóló, harmadik személyekkel létrejött megállapodások hitelkövetelésekkel szembeni hatékonyságának biztosítására.”

4.

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

központi bank, az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (13) VI. melléklete 1. részének 4. szakaszában meghatározott multilaterális fejlesztési bankok, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Befektetési Bank;

b)

a (2) bekezdés c) pontjában az i–iv. pontok helyébe a következő szöveg lép:

„i.

a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 1. pontjában meghatározott hitelintézeteket, beleértve az említett irányelv 2. cikkében felsorolt intézményeket is;

ii.

a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozást;

iii.

a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 5. pontjában meghatározott pénzügyi intézményt;

iv.

az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv) (15) 1. cikkének a) pontjában meghatározott biztosítóintézetet és az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott biztosítóintézetet;

c)

a (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

A nyújtandó pénzügyi biztosíték pénzből, pénzügyi eszközökből vagy hitelkövetelésekből állhat;”;

d)

a (4) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„c)

A tagállamok kizárhatják ezen irányelv hatálya alól azokat a hitelköveteléseket, amelyeknél az adós a fogyasztói hitel-megállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 3. cikkének a) pontjában meghatározott fogyasztó, vagy a mikro-, kis- és középvállalatok meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (18) mellékletének 1. cikkében és 2. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott mikro- vagy kisvállalkozás, kivéve ha az ilyen hitelkövetelés biztosítékának elfogadója vagy nyújtója az ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott intézmények egyike.

e)

az (5) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

a második albekezdés a következő mondattal egészül ki:

„A hitelköveteléseknél a biztosítékot elfogadó számára írásban vagy jogilag azzal egyenértékű módon benyújtott követelések jegyzékében való szerepeltetés elégséges a hitelkövetelés azonosítására és a felek között pénzügyi biztosítékként adott követelés nyújtásának tanúsítására.”

ii.

a második albekezdés után a következő albekezdés kerül beillesztésre:

„A második albekezdés sérelme nélkül, a tagállamok előírhatják, hogy a biztosíték elfogadójának írásban vagy jogilag azzal egyenértékű módon benyújtott követelések jegyzékében való szerepeltetés elégséges a hitelkövetelés azonosítására és az adóssal vagy harmadik személyekkel szemben pénzügyi biztosítékként adott követelés nyújtásának tanúsítására.”.

5.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

a b) és c) pontok helyébe a következő szöveg lép:

„b)

»tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás«: olyan megállapodás, beleértve a visszavásárlási megállapodásokat is, amely alapján a biztosíték nyújtója a pénzügyi biztosíték teljes tulajdonjogát vagy ahhoz fűződő teljes jogosultságát átruházza a biztosíték elfogadójára a vonatkozó pénzügyi kötelezettségek teljesítésének biztosítása vagy más módon történő fedezete céljából;

c)

»értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás«: olyan megállapodás, amely szerint a biztosíték nyújtója a biztosíték elfogadójának javára vagy neki szóló értékpapír útján nyújt pénzügyi biztosítékot, és amely esetében a pénzügyi biztosíték teljes vagy korlátozott tulajdonjoga vagy a vele járó teljes rendelkezési jog a biztosíték nyújtójánál marad, amikor az értékpapírhoz fűződő jogot létrehozzák;”;

ii.

a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„o)

»hitelkövetelések«: megállapodásból keletkező pénzbeli követelések, amelyek esetében a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, ideértve az említett irányelv 2. cikkében felsorolt intézményeket, kölcsön formájában hitelt nyújt.”;

b)

a (2) bekezdésben a második mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A helyettesítési jog, a pénzügyi biztosítéktöbbletnek a biztosíték nyújtója javára való visszavonására vonatkozó jog, vagy – hitelkövetelések esetében – az abból eredő bevételek további értesítésig történő beszedésére vonatkozó jog nem sérti azt a pénzügyi biztosítékot, amelyet a biztosíték elfogadójának nyújtottak az ezen irányelvben említettek szerint.”

6.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)

A (1) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Az 1. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, amikor hitelköveteléseket pénzügyi biztosítékként nyújtanak, a tagállamok nem írhatják elő, hogy e pénzügyi biztosítékok létrejötte, érvényessége, teljesülése, elsőbbsége, érvényesíthetősége vagy bizonyítékként történő felhasználhatósága bármiféle alaki követelmény teljesítésétől függjön, amilyen például a biztosítékként nyújtott hitelkövetelés adósának nyilvántartásba vétele vagy értesítése. A tagállamok azonban a teljesülést, az elsőbbséget vagy az adóssal vagy harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőséget, illetve a bizonyítékként történő felhasználhatóságot alaki követelmény – például nyilvántartásba vétel vagy értesítés – teljesítéséhez köthetik.

2014. június 30-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy e bekezdés továbbra is megfelelő-e.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (19) és a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a hitelkövetelések adósai érvényesen, írásban vagy azzal jogilag egyenértékű módon lemondhassanak:

i.

a beszámításhoz való jogukról a hitelkövetelés szerinti hitelezőkkel szemben és olyan személyekkel szemben, akik számára a hitelezők a hitelkövetelést biztosítékként engedményezték, elzálogosították vagy más módon biztosítékként nyújtották; és

ii.

a banktitokra vonatkozó szabályokból eredő jogaikról, amelyek egyébként megakadályoznák vagy korlátoznák a hitelkövetelés szerinti hitelezőt abban, hogy a hitelköveteléssel vagy az adóssal kapcsolatban tájékoztatást adjon, a hitelkövetelés biztosítékként történő felhasználása céljából.

7.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„c)

a hitelköveteléseket értékesítéssel vagy érvényesítéssel, illetve értéküknek a vonatkozó pénzügyi kötelezettségekbe történő beszámításával vagy értéküknek a vonatkozó pénzügyi kötelezettségek teljesítéséhez történő alkalmazásával.”;

b)

a (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

a felek az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodásban megállapodtak a pénzügyi instrumentumok és a hitelkövetelések értékelésében.”;

c)

a (3) bekezdést el kell hagyni.

8.

A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6)   Ez a hitelkövetelésekre nem alkalmazandó.”

9.

A 9. cikk után a következő cikk kerül beillesztésre:

„9a. cikk

2008/48/EK irányelv

Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a 2008/48/EK irányelvet.”

3. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok 2010. december 30-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket 2011. június 30-tól alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. május 6-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

J. KOHOUT


(1)  HL C 216., 2008.8.23., 1. o.

(2)  A 2008. december 3-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  Az Európai Parlament 2008. december 18-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 27-i határozata.

(4)  HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

(5)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

(6)  HL L 168., 2002.6.27., 43. o.

(7)  HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

(8)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(9)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(10)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.”;

(11)  HL L 168., 2002.6.27., 43. o.”;

(12)  HL L 146., 2009.6.10., 37. o.”.

(13)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.”;

(14)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

(15)  HL L 228., 1992.8.11., 1. o.

(16)  HL L 345., 2002.12.19., 1. o.”;

(17)  HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

(18)  HL L 124., 2003.5.20., 36. o.”;

(19)  HL L 95., 1993.4.21., 29. o.


Top