6.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/14

(1)

A 397/2004/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: a végleges rendelet) a Tanács 13,1 %-os végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Pakisztánból származó, fehérített, festett vagy nyomott, tiszta vagy műszállal vagy lennel kevert (a len nem meghatározó összetevő) pamutfonalból készült ágyneműk behozatalára.

(2)

Ezt az intézkedést a hozzáférhető adatok alapján rendelték el, mivel lehetetlen volt a helyszínen ellenőrizni a mintának kiválasztott hat vállalat által a kérdőívben feltüntetett, meglehetősen valószerűtlen számadatokat, mégpedig a következő körülmények miatt. A második vállalat ellenőrzése során a Bizottság halálos fenyegetést tartalmazó névtelen levelet kapott, amelyet személyesen az ellenőrzéseket végző tisztviselőknek címeztek. Tekintettel a levél különleges, személyes természetére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ellenőrzések végrehajtásához szükséges feltételek hiányoznak, és ezek a körülmények jelentősen akadályozzák a vizsgálatot. Következésképpen az ellenőrző látogatásokat meg kellett szakítani.

(3)

A dömpingellenes intézkedések elrendelését követő időszakban a Bizottsághoz elegendő olyan tartalmú információ érkezett, amely szerint a biztonságot érintő körülmények megváltoztak, azaz az ellenőrző látogatások elvégzését gátló akadályokat megszüntették. E körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy dömpingre korlátozott, időközi felülvizsgálatot indít annak érdekében, hogy a megállapításokat azon adatok alapján vizsgálja felül, amelyek teljes mértékben igazolásra találtak, és jobban tükrözik a pakisztáni exportőrök helyzetét.

(4)

A Bizottság 2004. augusztus 3-án, a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően bejelentette (3) a végleges rendelettel kivetett dömpingellenes intézkedések dömpingre korlátozott, hivatalból indított, részleges időközi felülvizsgálatának az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően történő megkezdését.

(5)

A Bizottság hivatalosan értesítette az ismert érintett exportáló termelőket és importőröket, valamint szövetségeiket, a pakisztáni hatóságokat és a közösségi termelők szövetségeit a vizsgálat megkezdéséről. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak, hogy álláspontjukat a felülvizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben megadott határidőn belül írásban kifejtsék és meghallgatást kérjenek.

(6)

Sok exportáló termelő és a Pakistan Bedwear Exporters Association – a számos pakisztáni ágyneműgyártói szövetség egyike –, továbbá a közösségi termelők szövetsége (az Eurocoton), amely az eredeti vizsgálat panaszosa volt, nyújtott be írásos észrevételt. A megadott határidőn belül meghallgatását kérelmező és annak szükségességét bizonyító valamennyi fél lehetőséget kapott a meghallgatásra.

(7)

Tekintettel az eljárásban részt vevő exportáló termelők és importőrök nagy számára, a felülvizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben említésre került, hogy szükség lehet mintavétel alkalmazására az alaprendelet 17. cikkének megfelelően.

(8)

Annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy határozzon a mintavétel szükségességéről, valamint – ha szükséges – kiválaszthassa a mintát, az exportáló termelőket, az importőröket és a nevükben eljáró képviselőiket felhívták arra, hogy a Bizottsággal való kapcsolatfelvétel útján jelentkezzenek, és a felülvizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően, a közzétételt követő 15 napon belül nyújtsák be az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeikre vonatkozó alapvető információkat. A pakisztáni hatóságokkal és a termelők/exportőrök azon szövetségével, amely a felhívásra jelentkezett, a Bizottság úgyszintén konzultációt folytatott az exportőri minta kiválasztása kérdésében.

(9)

A benyújtott információ megvizsgálása után úgy határoztak, hogy mintavételre csak az exportőrök tekintetében van szükség. A határidő leteltéig összesen 110 vállalat válaszolt a mintavételi kérdőívekre és küldte meg a kívánt információkat. Mindazonáltal e vállalatok közül 11 nem állította elő, és nem is exportálta az érintett terméket, és ennélfogva nem lehetett őket a vizsgálatban érdekelt feleknek tekinteni. Továbbá egy vállalat csak részben működött együtt, mivel a termelési mennyiségre vonatkozóan semmiféle információval nem szolgált. Összesen 98 vállalatot tekintettek együttműködő vállalatnak.

(10)

A mintát az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban választották ki a Pakisztánból a Közösségbe irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még valószínűleg alaposan meg lehetett vizsgálni.

(11)

A Bizottság tájékoztatta a pakisztáni hatóságokat és a termelők/exportőrök szövetségeit arról a szándékáról, amely szerint mintának a Közösségbe irányuló pakisztáni export 31 %-át képviselő nyolc vállalatot választja ki. A pakisztáni hatóságok és az exportőrök egyik szövetsége azonban ellenezte a javaslatot, és azt kérte, hogy a mintát hat vállalatra korlátozzák, vagyis ugyanazt a mintát ellenőrizzék, amelyet a korábbi vizsgálatban.

(12)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, e konzultációt követően a Bizottság végül is úgy határozott, hogy a minta lehető legnagyobb reprezentativitása érdekében nyolc vállalatot indokolt belevenni a mintába, mivel i. így – a hazai értékesítésben is részt vevő vállalatok bevonásával – nagyobb exportmennyiséget lehet lefedni; valamint ii. a rendelkezésre álló időn belül e nyolc vállalat vizsgálatát el lehetett végezni.

(13)

Huszonkét olyan vállalat nyújtott be egyedi dömpingkülönbözet megállapítására irányuló kérelmet, amelyet nem választottak ki a mintába. Mindazonáltal a kérelmek nagy számára és a megvizsgálandó információ jelentős mennyiségére való tekintettel (többek között a vizsgált terméktípusok nagy száma miatt), arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen egyedi vizsgálatok indokolatlanul nagy terhet jelentenének az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében, és megakadályoznák a vizsgálat határidőn belüli befejezését. Az egyéni dömpingkülönbözetek meghatározására irányuló kérelmeket ezért nem vették figyelembe.

(14)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kiválasztott vállalatoknak. A kérdőívre a mintának kiválasztott mind a nyolc exportáló termelő válaszolt. A Bizottság összegyűjtött és ellenőrzött minden információt, amelyet a vizsgálat céljából szükségesnek ítélt. Mindazonáltal a különleges biztonsági megkötések miatt úgy határoztak, hogy nem hajtják végre a vállalatok telephelyein az ellenőrző látogatásokat. Ehelyett a benyújtott adatok ellenőrzésére egy harmadik országban került sor, ebben az esetben az Egyesült Arab Emírségekben (a továbbiakban: az EAE), mégpedig oly módon, hogy a vizsgált vállalatok székhelyeivel távközlési rendszerek útján tartották a kapcsolatot. Ez lehetővé tette, hogy átviteli késedelem nélkül hozzájussanak bármilyen kívánt dokumentumhoz. A következő vállalatok által szolgáltatott adatot ellenőrizték:

(15)

A Közösség gazdasági ágazata arra figyelmeztetett, hogy a vizsgálatot már be kellett volna fejezni, mivel Pakisztánban a helyzet a biztonságot illetően nem változott. Következésképpen az EAE-ben nem kellett volna ellenőrző látogatást tenni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az e látogatások során szolgáltatott információ elegendő volt a dömping szintjének megállapításához. Mindazonáltal a Közösség gazdasági ágazata által tett észrevételeket figyelembe vették a megváltozott körülmények tartós jellegének értékelésénél, amint az a (64) preambulumbekezdésben áll.

(16)

A vizsgálati időszak (a továbbiakban: a VI) a 2003. április 1. és 2004. március 31. közötti időszakot fedte le.

(17)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék megegyezik az eredeti vizsgálat által érintett termékkel, azaz a Pakisztánból származó, fehérített, festett vagy nyomott, tiszta vagy műszállal vagy lennel kevert (a len nem meghatározó összetevő) pamutfonalból készült ágyneművel, amelyet jelenleg az ex 6302 21 00 (6302210081 és 6302210089 TARIC-kód), ex 6302 22 90 (6302229019 TARIC-kód), 6302 31 00 (6302310090 TARIC-kód) és ex 6302 32 90 (6302329019 TARIC-kód) KN-kód alá sorolnak (a továbbiakban: az érintett termék). Az ágynemű tartalmazza a lepedőt (hagyományos vagy gumírozott), valamint a paplan- és a párnahuzatot, értékesítésre külön vagy garnitúrába csomagolva.

(18)

Az ágynemű gyártásához használt, pamutféle fonalból készült szöveteket két számpárral jelölik. Az első számpár a felhasznált láncfonal mennyiségét (vagy tömegét), illetve a felhasznált vetülékfonal mennyiségét (vagy tömegét) jelöli. A második számpár a láncfonal, illetve a vetülékfonal egy centiméterre vagy egy hüvelykre (2,54 cm) eső kötéseinek számát jelöli.

(19)

A szövetet fehérítik, festik vagy nyomással készítik. Ezután kiszabják és különböző méretű hagyományos vagy gumírozott lepedőt, valamint paplan- és párnahuzatot varrnak belőle. A végterméket külön vagy garnitúrába csomagolják értékesítésre.

(20)

A különböző szövési és kezelési módok, a kiszerelés, a méret, valamint a csomagolás stb. következtében kialakuló különböző lehetséges termékfajták ellenére, e felülvizsgálat céljából valamennyi termék egy csoportba tartozik, mivel azonos fizikai jellemzőkkel rendelkeznek és alapvetően ugyanarra a célra használatosak.

(21)

E fogalommeghatározást számos együttműködő exportőr vitatta, akik állításaikat azonban semmiféle módon nem igazolták, és amelyeket így elutasítottak.

(22)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan úgy találták, hogy az érintett termék és a Pakisztánban gyártott és a pakisztáni piacon értékesített pamutféle ágyneműk azonos alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkeznek és alapvetően ugyanarra a célra használatosak. Ennélfogva ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(23)

Számos együttműködő exportőr állította, hogy az érintett termék és a pakisztáni hazai piacon értékesített ágyneműk eltérő termékek voltak, mivel alapvető fizikai és technikai jellemzőik és alkalmazásuk nem megegyező. Mindazonáltal ezen állítások alátámasztására semmiféle bizonyítékot nem nyújtottak be, ennélfogva el kellett azokat utasítani.

(24)

A rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének megfelelően számították ki. Ennélfogva először is megállapították minden egyes mintának kiválasztott exportáló termelő esetében, hogy nála a hasonló termék teljes hazai értékesítése reprezentatív volt-e, összehasonlítva az érintett termék általa végzett, a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésével. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének első mondatával összhangban a hasonló termék hazai értékesítését a mintának kiválasztott egyik vállalatnál találták reprezentatívnak, mivel ennél a vállalatnál a hazai értékesítés mennyisége 5 %-kal meghaladta a Közösség felé történő teljes exportértékesítésének mennyiségét.

(25)

A fent említett, az exportértékesítési mennyiségeit 5 %-kal meghaladó reprezentatív hazai értékesítéssel jellemezhető exportőrön kívül a mintában szerepelt még három olyan exportőr, akik szintén értékesítették az érintett terméket a hazai piacon, de ez a mennyiség az érintett termék Közösségbe kivitt értékesítési mennyiségének mindössze 2,2 %, 0,5 %, illetve 0,2 %-át tette ki. Miután alaposan megvizsgálták a hazai piac és a kérdéses vállalatok értékesítési szervezetének jellemzőit, végül arra a következtetésre jutottak, hogy ezen értékesítések elhanyagolhatóak voltak, és az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nem lehet őket reprezentatívnak tekinteni.

(26)

Az általában reprezentatív hazai értékesítéssel jellemezhető exportáló termelő esetében azt is megvizsgálták, hogy a hazai piacon általa értékesített ágyneműk típusai vajon azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak-e a közösségi exportra értékesített típusokkal. Egy terméktípus hazai eladásait akkor tekintették kellőképpen reprezentatívnak, ha e terméktípusnak a VI alatt a hazai piacon független vevők számára eladott mennyisége legalább 5 %-át képviselte a közösségi kivitelre eladott azonos és közvetlenül összehasonlítható terméktípus teljes mennyiségének.

(27)

Ezt követően megvizsgálták, hogy a vállalat hazai eladásait a rendes kereskedelmi forgalom keretén belülinek lehet-e tekinteni. Azon terméktípusoknál, amelyeknél a típus súlyozott átlagára megegyezett vagy meghaladta az előállítási költséget, a rendes értéket a típus összes hazai eladásáért ténylegesen megfizetett súlyozott átlagár alapján állapították meg, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e. Azon terméktípusoknál, amelyeknél a típus súlyozott átlagára az előállítási költség alatt volt, úgy tekintették, hogy a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell megállapítani.

(28)

A vállalat azonban vitatta, hogy eladásai a rendes kereskedelmi forgalom keretén belül történtek volna, és azt állította, hogy a hazai piacon eladott maradékok nem voltak összehasonlíthatók az exportra értékesített termékkel. A vizsgálat során megállapították, hogy a maradékok fölös mennyiségű, kivitelre előállított ágyneműk voltak, következésképpen a hazai piacon és a kivitelre értékesített termékek összehasonlíthatóak. Ennélfogva úgy tekintik, hogy a vállalat hazai eladásai reprezentatívak, és a rendes kereskedelmi forgalom keretén belül zajlanak.

(29)

A rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének megfelelően számították ki az exportált típusok előállítási költségéhez hozzáadva az eladási, általános és adminisztratív költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség ésszerű összegét.

(30)

E tekintetben a vállalat azt állította, hogy az SGA-költségeket és a profitot valamennyi ügylet alapján kellene megállapítani, mivel a termék nagyfokú sokfélesége miatt (a vállalat több mint 500 különféle terméktípus tekintetében nyújtott be információt) nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy egy adott ügylet nyereséges-e vagy sem. Valóban igaz, hogy az érintett termék különféle méretű, mintájú, színű, anyagú stb. típusok széles skáláját öleli fel. A termék különféle típusai előállítási költségének megállapításánál a vállalat által alkalmazott általános költségfelosztási módszerek olyannyira a pontosság rovására mentek, hogy az egyértelműen túlmutatott a komplex termékek esetében rendesen várható nehézségeken. Ezért úgy tekintették, hogy a rendes érték megállapításához alkalmazott SGA-költségeket és nyereséget az érintett termék összes hazai eladásának valamennyi ügylete alapján kell megállapítani.

(31)

A Közösség gazdasági ágazata kétségbe vonta az e vállalat tekintetében alkalmazott módszert, azt állítva, hogy csak a nyereséges ügyleteket kellett volna felhasználni a vállalat által a rendes kereskedelmi forgalom keretében realizált nyereségszázalék megállapításához. Ezt a kérelmet elutasították, mivel a (30) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy egy adott ügylet nyereséges-e vagy sem. Megállapították továbbá, hogy általában véve az ügyletek a rendes kereskedelmi forgalom keretében zajlottak.

(32)

A mintában szereplő többi hét exportáló termelő esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban kellett megállapítani, mivel egyikükre sem volt jellemző a reprezentatív hazai eladás. Ezen exportálók mindegyike esetében tehát a rendes értéket úgy számították ki, hogy a Közösségbe exportált minden egyes terméktípus előállítási költségéhez – amelyet a (36) preambulumbekezdésben magyarázottak értelmében adott esetben kijavítottak – hozzáadták az SGA-költségek, valamint a nyereség ésszerű összegét. Az SGA-költségeket és a nyereséget nem lehetett az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontja alapján megállapítani, mivel csak egy vállalatra volt jellemző a reprezentatív hazai eladás. Ezen összeget továbbá nem lehetett az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontjával összhangban sem megállapítani, mivel az érintett exportőrökre nem volt jellemző, hogy a termékek azonos általános kategóriájában, a rendes kereskedelmi forgalom keretében reprezentatív eladást folytattak volna.

(33)

Az SGA-költségeket és a nyereséget tehát az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban kellett megállapítani a felmerült SGA-költségek súlyozott átlaga és a reprezentatív hazai értékesítést végző egyetlen vállalat, valamint a 2,2 %, illetőleg 0,2 % hazai eladással jellemezhető két vállalat által realizált nyereség alapján. Valójában úgy tekintették, hogy ez utóbbi két vállalat hazai eladásai – noha a saját rendes értékük kiszámításánál a hazai árak alkalmazása céljából nem voltak reprezentatívak – elégségek voltak annak biztosítására, hogy a vonatkozó SGA-költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alkalmazásában megbízhatónak lehessen tekinteni. A (25) preambulumbekezdésben említett harmadik, a hazai piacon reprezentatív eladással nem rendelkező vállalat SGA-költségeit és nyereségét nem vették figyelembe, mivel e vállalat súlyos veszteségről számolt be ezen eladások tekintetében.

(34)

Egy vállalat kérelmezte, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontját alkalmazza, amikor esetében az SGA-költségeket megállapítja. A vállalat azt kérelmezte, hogy az általa a hazai piacon eladott valamennyi termék SGA-költségét alkalmazzák, mivel ezek a termékek hasonlóak az érintett termékhez, vele azonos általános termékkategóriába tartoznak. E kérelmet elutasították, mivel úgy találták, hogy az ágyneművel azonos általános termékkategóriába tartozóknak feltüntetett termékek valójában főképpen nyersszövetek voltak, azaz ipari felhasználóknak értékesített közbenső termékek, nem pedig az ágyneműhöz hasonlóan fogyasztási cikkek.

(35)

A vállalat továbbá amellett is érvelt, hogy ha az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja kerül is alkalmazásra, legalább a vállalat saját SGA-költségeit és nyereségét alkalmazzák. Hozzátette, hogy a rendes érték kiszámításánál használt SGA-költségeket és nyereséget nagymértékben egy eltérő szerkezetű vállalat értékeiből vették, amelyek összehasonlíthatósága vitatható egy áruházéval. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a kérelmező vállalat eladásai olyan termékekből állnak, amelyek még csak nem is tartoznak ugyanabba az általános termékkategóriába, továbbá meglehetősen kis mennyiséget tesznek ki. Ennélfogva nem ésszerű az ilyen alkalmatlan adatokra alapozott SGA-költségeket és nyereséget alkalmazni.

(36)

A mintának kiválasztott vállalatok közül több különféle olyan tételeket vont be az SGA-költségek körébe, amelyeket az előállítási költségben kellett volna feltüntetniük. Következésképpen ezeket a tételeket áthelyezték a termelési költségekhez. Továbbá, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében a költségek kiszámítása rendszerint a vizsgálat alatt álló fél által nyilvántartott adatok alapján történik, feltéve hogy azok összhangban vannak az adott ország általánosan elfogadott számviteli elveivel, és bizonyítást nyer, hogy a nyilvántartott adatok elfogadhatóan tükrözik az érintett termék előállításával és eladásával összefüggő költségeket. Továbbá a helyes költségfelosztásról beterjesztett bizonyítékokat figyelembe kell venni, amennyiben bizonyítást nyer, hogy ezeket a költségfelosztásokat a múltban rendszeresen használták. Öt, a mintában szereplő vállalat a kérdőívre benyújtott válaszokban a költségfelosztást ad hoc, a vizsgálat céljából végezte el, amit nem lehet megbízhatónak tekinteni, mivel e felosztás nem volt összhangban a vállalatok ellenőrzött számláival. Kiigazításokat kellett tehát végezni, hogy az előállítási költséget oly módon állapítsák meg, amely a kérdéses vállalatok ellenőrzött számláival nagyobb összhangot biztosít.

(37)

Ennél az öt vállalatnál azonosították az előállítási költségbe foglalt különféle költségtételeket. Meghatározták azt a százalékos arányt, amelyet az érintett termék a vállalat teljes forgalmában képviselt. Az elérhető és igazolható információra támaszkodva e százalékos arányt vagy az egyes költségtételek értékénél, vagy pedig az érintett termék előállítási költségének megállapítása céljából ellenőrzött számlákban szerepeltett összes költségnél alkalmazták.

(38)

Egy vállalatnál a (37) preambulumbekezdésben említett kiigazítást annak figyelembevétele érdekében tették, hogy nagyon jelentős volt a különbség az ágynemű és a vállalat által értékesített másik fő termék – azaz a fonal – költségszerkezete között. Mivel a kérdőívben a vállalat olyan igazolható tényeket közölt, amelyek e két termékkategória közötti egyértelmű költség-hozzárendelést tettek lehetővé, pontosabban lehetett elvégezni az előállítási költségek forgalom alapján történő felosztását.

(39)

A Közösség gazdasági ágazata kétségbe vonta az e vállalat tekintetében alkalmazott módszert, azt állítva, hogy a vállalatnak nincs rendszeresen használt költségfelosztási rendszere. Mindazonáltal ezen állítást elutasították, mivel a (38) preambulumbekezdésben említett költségfelosztás nem a vállalat által ismertetett költségfelosztáson alapult, hanem a vállalat által rendszeresen készített, ellenőrzött számviteli információn.

(40)

Egy vállalat esetében további kiigazításokat tettek. E vállalat két különböző helyszínen folytat termelést, de e helyszínek közül csak az egyiken állít elő ágyneműt. Következésképpen úgy tekintették, hogy a legmegfelelőbb megközelítés az, ha az ágynemű előállítási helyével kapcsolatos adatokra támaszkodnak.

(41)

Számos más vállalat kérte, hogy végezzenek nála további kiigazításokat a közösségi intézmények által végzett költségfelosztás tekintetében. Mindazonáltal a forgalom alapján történő költségfelosztás módszere nem teszi lehetővé, hogy különleges, kizárólag néhány költségtételre korlátozott egyéni módszert alkalmazzanak, hacsak nem bizonyítható, hogy az ilyen eltérő, egyéni módszert e néhány költségtételre kizárólagosan alkalmazni lehet. Mivel ez nem így volt, amint ez a (32) preambulumbekezdésben is áll, az e vállalatok által az előállítási költség tekintetében benyújtott információt és bizonyítékot nem tekintették megbízhatónak, és a fent említett kérelmeket elutasították.

(42)

Egy másik vállalatnál a termelési költséget úgy határozták meg, hogy a forgalomból levonták a nyereség és az SGA-költségek ellenőrző látogatáskor megállapított összegét.

(43)

A fennmaradó két vállalatnál a termelési költséget általában véve megbízhatónak találták, bár némi javítást végezni kellett rajta az ellenőrző látogatás során szerzett információ alapján.

(44)

A mintának kiválasztott exportáló termelők némelyike azt állította, hogy a termelési költségben szerepeltetett nyersanyagköltség (főleg nyersszövet) már tartalmazott bizonyos SGA-költségeket. Mivel ezeket a vállalatokat nem vonták be teljes mértékben a vizsgálatba – ezek ugyanis a feldolgozás egyes lépcsőit alvállalkozókkal végeztették –, azt állították, hogy az ilyen SGA-költségeket le kell vonni a termelési költségből, hogy ezáltal elkerüljék az SGA-költségek kettős felszámolását. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a rendes értéket a reprezentatív hazai értékesítést végző egyetlen vállalat, valamint a 2,2 %, illetőleg 0,2 % hazai értékesítést végző két vállalat SGA-költségeit és nyereségét tekintetbe véve kellett megállapítani, valamint hogy e három exportőr a nyersszövet jelentős mennyiségét egymaga vásárolta fel. Meg kell továbbá azt is jegyezni, hogy a fizetett árban minden nyersanyagvásárlásnál szerepel némi SGA-költség, ezek azonban a szállító költségei, nem pedig a kérdéses exportőr SGA-költségei. Az észrevételt ezért elutasították.

(45)

Heten a mintának kiválasztott exportáló termelők közül a Közösségbe irányuló teljes exportjukat közvetlenül független vásárlók felé értékesítették. Az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően ezért ezek exportárait a közösségi független vásárlók által ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árak alapján határozták meg.

(46)

A mintának kiválasztott nyolcadik exportáló termelő együttműködött egy közösségbeli kapcsolódó importőrrel. Ezeknél a kiviteleknél az árakat azokra az árakra alapozva határozták meg, amelyeken az importált termék független vásárló számára történt első viszonteladása megvalósult, amint az az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésében áll.

(47)

Mindazonáltal – amint számos vállalat kérte – az elavult készletekből származó exportértékesítéseket, valamint a légipostával küldött (CIF vagy C&F alapú) értékesítéseket nem vették bele a dömpingszámításokba, mivel ezeket az értékesítéseket a rendes kereskedelmi forgalomtól eltérően végezték. Ezen értékesítések a teljes bejelentett exportértékesítés jelentéktelen (2 % alatti) hányadát tették ki.

(48)

A légi szállítmányként küldött és az elavult készletekből származó értékesítéseket érintő ezen megközelítést a Közösség gazdasági ágazata kétségbe vonta, azt állítva, hogy egy eladást – akár a rendes kereskedelmi forgalomban, akár nem így zajlott – nem lehet a termék továbbításának eszközére alapozni, valamint hogy ezen eladásokat akkor kellene figyelembe venni, ha előfordulásuk a kérdéses ágazatban viszonylag általános lenne. E kérelmet elutasították, mivel noha a legtöbb vállalat eladásait légi úton kézbesítette és elavult készleteket értékesített, ezek az eladások az ágazatban nem voltak viszonylag általánosak, hiszen a légi úton kézbesített és az elavult készletekből származó mennyiségek rendkívül korlátozottak voltak, amint az a (47) preambulumbekezdésben szerepel.

(49)

A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlításának biztosítása céljából az árat és az árak összehasonlítását befolyásoló eltéréseket megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Az importterheket és közvetett adókat, árengedményeket és kedvezményeket, szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségeket, hiteleket, jutalékokat, kamatokat és valutaátváltásokat érintő megfelelő kiigazításokat elvégezték, amennyiben ésszerűek és pontosak voltak, valamint igazolt bizonyítékkal támasztották őket alá. A kereskedelmi szint tekintetében is végeztek kiigazítást annak bemutatása érdekében, hogy a hazai értékesítések közvetlenül végfelhasználók számára valósultak meg, míg az export kereskedők, kiskereskedők és forgalmazók felé irányult.

(50)

Egy exportőr vitatta a jutalékokra vonatkozó kiigazítást, azt állítva, hogy a kapcsolt kereskedő, akiről kiderült, hogy jutalékos alapon dolgozó ügynökként jár el, valójában csupán saját exportrészlegének kirendeltsége volt, és önmaga nem végzett üzleti tevékenységet. A kiigazítást megerősítették, és a kérelmet elutasították, mivel úgy találták, hogy a kapcsolt kereskedő igenis végzett olyan saját értékesítési tevékenységet (pl. a kvótarendszer részének igénylése és kezelése), amelyet maga az exportőr nem végezhetett volna, továbbá e tevékenysége során ebből fakadóan jelentős költségei merültek fel. Továbbá a kapcsolt kereskedő tevékenységéért jelentős, jutalékhoz hasonló felárat kapott az érintett termék Közösségbe irányuló eladásaival kapcsolatban.

(51)

Számos exportőr kérelmezett kiigazítást a banki díjakra és hitelköltségekre vonatkozóan. Állításuk szerint a hazai piac végfelhasználói általában hitelkártyával fizetnek. Mindazonáltal a hazai értékesítést végző ezen vállalatok esetében a vizsgálat kimutatta, hogy a végfelhasználóknak történő értékesítés készpénzes alapon zajlik. Így e kérelmet elutasították.

(52)

Egy vállalat kiigazítást kért a pamutár VI alatti növekedésére. A pamutárak növekedése azonban a világpiaci árak növekedésének volt betudható, így nem elszigetelt pakisztáni jelenségről volt szó. A pamutárak növekedése a VI során legfeljebb három hónapot érintett, míg az érintett termék eladása a teljes VI során zajlott. Továbbá az áremelkedés csak ideiglenes jellegű volt abban az értelemben, hogy a világpiaci árak változékonyak, ami normális az ilyen típusú nyersanyag esetében. A nyersanyagárak ilyen változásait az üzleti műveletek normális részének kell tekinteni. Ráadásul a vállalat által benyújtott információ (a pamut vételi ára 1997-től 2005-ig PKR-ben) csökkenő tendenciát mutatott, a legmagasabb árakat 1997-ben tapasztalták. Ha jelentős ingadozások vannak a bemeneti oldalon, azt rendszerint a rendes érték és az exportárak havi vagy negyedéves összehasonlítása révén lehetne figyelembe venni. Mindazonáltal erre irányuló kérelemre nem került sor. Így e kérelmet elutasították.

(53)

Valamennyi vállalat igényelte a vámvisszatérítés kiigazítását az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alapján. Az ilyen kiigazításokra irányuló kérelmeket az eredeti vizsgálatban akkor fogadták el, amennyiben az igényelt összegeket ténylegesen az exportáló országban való felhasználásra szánt hasonló termékre vagy az abba fizikailag beépített anyagokra vetették ki, és a Közösségbe kivitt termék vonatkozásában térítették vissza. Arra derült azonban fény, hogy a jelenlegi vizsgálatban a pakisztáni kormány által visszatérített összegek jelentősen meghaladták az érintett termékbe beépített anyagokra a vállalatok által ténylegesen kifizetett importterhek vagy közvetett adók összegét.

(54)

A mintának kiválasztott exportőrök azzal érveltek, hogy a pakisztáni kormány az exportáló termelők által fizetett importvámok visszatérítésének kiszámítására új rendszert vezetett be. Ez az új rendszer bizonyos modelleket alkalmaz a visszatérítendő összeg meghatározására.

(55)

Az új rendszert megvizsgálták annak tisztázása érdekében, hogy lehet-e közvetlen kapcsolatot teremteni az exportáló termelők által fizetett vám és az exportáló országban való felhasználásra szánt hasonló termékbe fizikailag beépített anyagok között. Ahol a mintának kiválasztott exportőrök bizonyítani tudták, hogy importvámokat térítettek vissza, a közösségi intézmények adott esetben elfogadták a rendes érték kiigazítására irányuló kérelmet, ha a kérelmezett összeg ténylegesen a hasonló termékre és a fizikailag beleépített anyagokra hárult, ha azokat az exportáló országban történő felhasználásra szánták, és a Közösségbe kivitt termék tekintetében visszatérítették.

(56)

A mintának kiválasztott exportáló termelők esetében az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően az egyéni dömpingkülönbözetet a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján határozták meg.

(57)

A dömpingkülönbözetek a nettó közösségi határparitáson számított, vámfizetés előtti CIF-ár százalékos arányában a következők.

(58)

Az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően arra a következtetésre jutottak, hogy a Fairdeal Textiles (Pvt) Ltd. számára megállapított dömpingkülönbözet – mivel a társaság dömpingkülönbözete 2 %-nál kevesebb – minimális.

(59)

A mintának ki nem választott együttműködő vállalatoknál a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően a mintának kiválasztott vállalatok dömpingkülönbözetének súlyozott átlaga alapján határozták meg. A dömpingkülönbözetek e súlyozott átlaga a nettó közösségi határparitáson számított, vámfizetés előtti ár százalékos arányában 5,8 % volt.

(60)

A mintába be nem választott számos együttműködő exportőr állította, hogy megkülönböztető jellegű volt rájuk nézve a mintának kiválasztott vállalatok súlyozott átlagvámja helyett nem a legalacsonyabb vámot alkalmazni. Meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben nyolc exportőrt választottak ki a mintába az alaprendelet 17. cikke rendelkezéseinek megfelelően. Az ezen exportőrök által szolgáltatott adatokra alapozott megállapításokat a pakisztáni ágyneműiparág esetében reprezentatívnak tekintették. A mintába be nem vett exportőrök esetében alkalmazandó vámmal kapcsolatban a mintavétel céljával lenne ellentétes, ha a mintában szereplő egyik exportőr esetében megállapított legalacsonyabb vámot alkalmaznák a súlyozott átlagvám helyett, amely egyértelműen reprezentatívabb az iparágra mint egészre nézve. Mindenesetre az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése kiköti, hogy a jelentkező, de a vizsgálati körbe nem tartozó exportőrök importjaira alkalmazandó dömpingellenes vám nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát, és hogy a közösségi intézmények következetes gyakorlata a súlyozott átlagkülönbözet alkalmazása. A fentiek fényében e kérelmet elutasították.

(61)

A maradvány dömpingkülönbözet meghatározása érdekében először az együttműködés szintjét állapították meg. A Pakisztánból származó importra vonatkozó Eurostat-adatok és a mintavételi válaszok közötti összehasonlítás azt mutatta, hogy az együttműködés szintje magas (több mint 80 %-os) volt. Ennélfogva, és mivel semmi sem utalt arra, hogy a többi vállalat alacsonyabb szintű dömpinget gyakorolt volna, úgy találták helyesnek, ha a többi – a vizsgálatban együtt nem működő – vállalat számára a dömpingkülönbözetet a mintának kiválasztott vállalatok esetében megállapított legmagasabb szinten határozzák meg. Ez az álláspont összhangban van a közösségi intézmények állandó gyakorlatával, továbbá alkalmazását szükségesnek tekintették az együttműködésre való ösztönzés érdekében. Következésképpen a maradvány dömpingkülönbözetet 8,5 %-os értékben határozták meg.

(62)

Számos, nem együttműködőnek tekintett vállalat állította, hogy megfelelő szövetségén keresztül vagy közvetlenül a Bizottságnak határidőn belül megküldte a kitöltött mintavételi kérdőívet. E vállalatokat felkérték, nyújtsanak be bizonyítékot arra nézve, hogy válaszukat a megadott határidőn belül ténylegesen továbbították. E vállalkozások egyike sem tudott ezen állítások alátámasztására elégséges bizonyítékot benyújtani, így e kérelmeket el kellett utasítani.

(63)

A jelenlegi eljárásban a felülvizsgálat célja azt volt, hogy levonják az ellenőrzött adatokra vonatkozó megállapítások alapján tett következtetéseket; mindez azonban elvben csak a biztonságot veszélyeztető helyzet körülményeiben beálló változások után vált lehetségessé. Semmi sem utal arra, hogy az új ellenőrzött megállapítások ne lennének tartós jellegűek.

(64)

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos fennmaradó biztonsági megfontolások alapján az ellenőrzésekre az Egyesült Arab Emírségekben került sor. Az együttműködő exportáló termelők által tett erőfeszítések ellenére a harmadik országban végzett ellenőrzés nem felel meg a rendes gyakorlatnak, mivel a bizottsági vizsgálók nem fértek hozzá korlátlanul és közvetlenül az exportőrök számviteli nyilvántartásaihoz és rendszereihez. Ennélfogva a közösségi intézmények, még ha a megállapítások eléggé megbízhatóak is a dömpingellenes vámok szintje módosításának igazolásához, saját kezdeményezésre vagy az érdekelt felek kérésére elvégezhetik a módosított dömpingellenes vámok felülvizsgálatát, amennyiben hozzáférhető információk támpontot biztosítanak arra vonatkozóan, hogy a harmadik országban ellenőrzött megállapítások megváltoztak, vagy egyéb módon pontatlanok.

(65)

A fentiek fényében a Pakisztánból származó érintett termék importjára vonatkozó jelenlegi dömpingellenes intézkedéseket módosítani kell, hogy érvényre juttassák ezáltal az újonnan megállapított dömpingkülönbözeteket.

(66)

Az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően a vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de a különbözetnél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen kisebb összegű vám is elegendő a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár elhárítására. Mivel a jelenlegi időközi felülvizsgálat csak a dömpingre vonatkozó tények vizsgálatára korlátozódik, a kivetett vámok szintje nem haladhatja meg az eredeti vizsgálatban megállapított kárszinteket.

(67)

A végleges rendelet (134) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően az eredeti dömpingkülönbözet alacsonyabb volt a kár megszüntetésére véglegesen megállapított szintnél, és ebből adódóan a végleges dömpingellenes vámot az alacsonyabb, vagyis a 13,1 %-os dömpingkülönbözetre alapozták. Mivel a jelenlegi időközi felülvizsgálatban megállapított dömpingkülönbözetek még mindig alacsonyabbak a kárelhárítási különbözetnél, a módosított dömpingellenes vámokat ezekre az alacsonyabb dömpingkülönbözetekre kell alapozni.

(68)

Következésképpen a vámok szintjét a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén kell megállapítani, kivéve egy vállalatot, amelynél minimális dömpingkülönbözetet lehetett megállapítani, az (58) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint:

(69)

Valamennyi érintett felet tájékoztatták azokról az alapvető fontosságú tényekről, amelyekre alapozva a meglévő intézkedések módosítását ajánlani szándékozzák, továbbá lehetőséget kaptak az érintett felek arra, hogy észrevételeket tegyenek. Az észrevételeket fogadták, és indokolt esetben figyelembe vették. Továbbá valamennyi érintett fél időt kapott arra is, hogy a közzétételt követően észrevételeit előadhassa.

(70)

Annak érdekében, hogy egyenlő elbánásban részesítsenek minden új exportőrt és a mintának ki nem választott, az e rendelet mellékletében említett együttműködő vállalatot, arra a következtetésre jutottak, hogy gondoskodni kell arról, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett vám súlyozott átlagát minden olyan új exportőr esetében alkalmazzák, akik egyébként az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján felülvizsgálatra lennének jogosultak.

(71)

Egy pakisztáni exportáló termelő nyújtott be kötelezettségvállalásra szóló ajánlatot az ár tekintetében. Mindazonáltal az ágynemű esetében több száz, eltérő terméktípus van, amelyek néhány tulajdonságát importálásnál nem könnyű észlelni. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy minden egyes terméktípusnál olyan méltányos minimális importárat állapítsanak meg, amelyet a Bizottság megfelelőképpen figyelemmel tud kísérni, és a tagállamok vámhatóságai ellenőrizni tudnak. E körülmények között úgy ítélték meg, hogy az ár tekintetében tett kötelezettségvállalás gyakorlatilag lehetetlen és nem elfogadható.

(72)

Az elvégzett felülvizsgálat nincs kihatással arra a határidőre, amikor az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján a végleges rendelet hatályát veszti,

1.

Az 1. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A nettó közösségi határparitáson számított, vámfizetés előtti árra alkalmazandó végleges dömpingellenes vám mértéke a következő vállalatok által előállított termékeknél:

2.

E rendelet mellékletének szövegét a 397/2004/EK rendelet mellékletének kell tekinteni.

3.

Az 1. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   Amennyiben bármely új exportáló termelő a Bizottság számára elegendő bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy:

a Tanács, a Bizottság által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslat alapján egyszerű többséggel módosíthatja a (2) bekezdést oly módon, hogy felveszi az új exportáló termelőt az 5,8 %-os súlyozott átlaggal számított vámtétel hatálya alá tartozó vállalatok jegyzékébe.”