—

állapítsa meg és mondja ki, hogy a felperes nem köteles arra, hogy az Európai Bizottság számára megfizesse a 2019. február 22-én kézbesített 3241902288. sz. terhelési értesítésben, és legutóbb a 2019. április 29-én kézbesített Ref. Ares(2019)2858540 értesítésben szereplő összegeket, amelyeket a Bizottság a támogatás visszafizetése és Liquidated damages jogcímén követel azon okból, hogy a Studio Galli Ingegneria bizonyítottan nem teljesítette a Grant Agreement n. 619120-t a „MARSOL” elnevezésű projekt támogatása tekintetében;

—

állapítsa meg és mondja ki, hogy nem állnak fenn a Bizottság által vitatott kötelezettségszegések;

—

állapítsa meg a 2018. december 19-ipreinformation letter, az OLAF vizsgálati jelentése, a 2019, február 22-i terhelési értesítés, az ezt követő 2019. április 2-i felszólítás, a követelt összeg újbóli meghatározására vonatkozó értesítés, valamint az SGI 2019. április 29-i kérelmei elutasításának – Ref.Ares(2019)2858540 jogellenességét, érvénytelenségét, valamint megalapozatlanságát;

—

állapítsa meg és mondja ki, hogy nem áll fenn a Bizottság állítólagos követelése;

—

állapítsa meg és mondja ki, hogy a felperes jogosult a Bizottság által a Grant Agreement n. 619120 értelmében a „MARSOL” projekt tekintetében kifizetett támogatásra;

—

másodlagosan állapítsa meg és mondja ki, hogy a Bizottság általi visszatéríttetés tárgyát képező összeg nem lehet nagyobb, mint 100 044,99 euró;

—

harmadlagosan kötelezze a Bizottságot, hogy jogalap nélküli gazdagodás jogcímén térítse meg az SGI számára a MARSOL projekt megvalósítása tekintetében viselt költségeket.

1.

Első fellebbezési jogalap. Az ítélet jogellenessége abban a részében, amelyben az elutasította az első jogalapot. Az Alapjogi Charta 41., 42. és 47. cikkének megsértése/téves alkalmazása. A szerződéses jóhiszeműség elvének megsértése, a belga polgári törvénykönyv 1134. cikkének értelmében is.

A felperes azért támadja meg a Törvényszék ítéletét, mivel az azt állapította meg, hogy a Bizottság azzal, hogy nem vette figyelembe a fellebbező által benyújtott, az eljárás felfüggesztésére és az OLAF vizsgálati irataihoz való hozzáférés iránti kérelmet, nem sértette meg az Alapjogi Charta 41., 42. és 47. cikkében rögzített jogokat és a szerződéses jóhiszeműség elvét. Épp ellenkezőleg, attól kezdődően, hogy a társaság belső problémák miatt nem volt ténylegesen abban a helyzetben, hogy válaszoljon az OLAF final report-jára, sérült e jogok hatékony érvényesülése, eljárási, és következésképpen bírósági értelemben is.

2.

Második fellebbezési jogalap. Az ítélet azon részének jogellenessége, amelyben az elutasítja a második jogalapot. Az EUMSZ 317. cikk, a 2342/2002 (1) rendelet 172o. cikke (1) bekezdésének, az 1906/2006 rendelet (2) 31. cikke (3) bekezdése a) és e) pontjának, valamint a grant agreement ii. 5. cikkének és ii.14. cikke (1) bekezdésének megsértése/téves alkalmazása. Az ártatlanság vélelme, a bizonyítási teher, valamint a 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) értelmében vett méltányosság elvének megsértése. A bizonyíték hibás értékelése a belga polgári törvénykönyv 1315. cikkének megsértésével.

A fellebbező a Törvényszék ítéletének azt a részét támadja meg, amelyben az a második jogalapot elutasítva megállapította, hogy a fellebbező nem bizonyította a személyzetre vonatkozó közvetlen és közvetett kiadások támogathatóságát, sem az OLAF és a Bizottság, sem pedig a bíróság előtt. Épp ellenkezőleg, a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy az OLAF kifogásai nem a vitatott projektre, hanem más támogatott projektekre vonatkoztak, tehát nem alkalmazta megfelelően az ártatlanság vélelme és a bizonyítási teher elvét. Ezenfelül, a bíróság előtt bemutatott timesheets-t elégséges bizonyítási eszköznek kell tekinteni a Bizottság által viselt és követelt kiadások elfogadhatóságának megállapításához, figyelemmel arra, hogy ezt mások nem vitatták, a projekt pedig bizonyítottan lezárult.

3.

Harmadik fellebbezési jogalap. A megtámadott ítélet azon részének jogellenessége, amely elutasítja a harmadik jogalapot. Az arányosság, a méltányosság és a szerződéses jóhiszeműség elvének megsértése. Az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésének és a Grant Agreement II.22. cikkének megsértése.

A fellebbező a Törvényszék ítéletének azt a részét támadja meg, amelyben az a második jogalapot elutasítva megállapította, hogy a Bizottság nem sértette mega z arányosság elvét, amikor a személyzetre vonatkozó valamennyi közvetlen és közvetett kiadást követelte. Épp ellenkezőleg, a vizsgálati eljárás csak két szakemberrel kapcsolatban tárt fel hiányosságokat, kizárólag ezeket a költségeket kellett volna kérni. Azt is figyelembe véve, hogy a projekt végrehajtásának és a költségeknek az ellenőrzését külső szakember végezte, amit a Bizottság is elfogadott. Másodlagosan, továbbra is az arányosság elvének értelmében, a Törvényszéknek helyt kellett volna adnia a visszatérítendő összeg meghatározásától függő kérelemnek.

4.

Negyedik fellebbezési jogalap. A megtámadott ítélet azon részének jogellenessége, amely elutasítja a negyedik jogalapot. A 2002. december 19-i 58/2003 tanácsi rendelet (4) 2. cikke b) pontja, valamint a Grant Agreement megsértése/téves alkalmazása. Indokolási hiányosságok és ellentmondásosságok az ítélet azon részében, amelyben az ellentétes a Törvényszéknek és a Bíróságnak a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó ítélkezési gyakorlatával.

A fellebbező a Törvényszék ítéletének azt a részét támadja meg, amelyben a negyedik jogalapot elutasítva megtagadta azon jogát, hogy a személyzet vonatkozásában visszatartsa a közvetlen és közvetett kiadások jogcímén kifizetett támogatást, mivel másképpen a Bizottság jogalap nékül gazdagodott volna. Mivel az ügyben fennállnak a kereset benyújtásának feltételei, vagyis az egyik szerződéses fél gazdagodása és a másik fél szegényedése, valamint a gazdagodás és a szegényedés közötti okozati összefüggés, a Törvényszék döntése jogellenes.