—

semmisítse meg a 2018. június 4-i kérelmüket elutasító bizottsági határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére és a munkavégzés helyétől függetlenül a tisztviselők között a vásárlóerő egyenértékűsége elvének megsértésére alapított jogalap. A felperesek elsősorban azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem tartalmaz indokolást, ami megakadályozza, hogy megértsék e határozat megalapozottságát, és nem teszi lehe tővé a Törvényszék számára, hogy gyakorolja felülvizsgálati jogkörét. A felperesek másodsorban úgy vélik, hogy az Európai Bizottság párizsi képviseletéhez kirendelt kollégáikkal azonos feltételek mellett látják el feladataikat, ekként pedig, hogy az előbbiekhez hasonlóan átalányjuttatásban kellene részesülniük. Végezetül úgy vélik, hogy a vásárlóerő egyenértékűségének elvének tiszteletben tartása összeegyeztethetetlen azzal, hogy a Párizsba, Strasbourgba, Marseille-be és Valenciennes-be kirendelt tisztviselők esetében azonos korrekciós együtthatót alkalmaznak.

2.

A második, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének amiatti megsértésére alapított jogalap, hogy a felperesek — az Európai Bizottság párizsi képviseletéhez kirendelt kollégáiktól eltérően — nem részesülnek átalányjuttatásban, holott velük azonos feltételek mellett látják el feladataikat.

3.

A harmadik, az azon gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított jogalap, amely arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező hatóságot, hogy a vitatott határozat indokolásában tüntesse fel azokat az okokat, amelyek miatt a szolgálat érdekét akarja érvényesíteni.