A Törvényszék (hetedik kibővített tanács) T-447/16. sz., Pirelli Tyre kontra EUIPO ügyben 2018. október 24-én hozott ítélete ellen a The Yokohama Rubber Co. Ltd által 2018. december 21-én benyújtott fellebbezés

(C-818/18. P. sz. ügy)

(2019/C 148/10)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: The Yokohama Rubber Co. Ltd (képviselők: D. Martucci és F. Boscariol de Roberto avvocati)

A többi fél az eljárásban: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Pirelli Tyre SpA

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap első része: a védjegy az áruk formájából áll-e a 40/94 rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében véve?

A Törvényszék megállapította, hogy bár a vitatott megjelölést képező grafikai ábrázolás nem tartalmaz körvonalakat és ahhoz nem csatoltak további leírást, a Pirelli nem vitatta, hogy egyes gumiabroncs-mintái, az abroncs felületén, tartalmazzák a vitatott megjelölés által ábrázolt forma sávját. Az illetékes hatóságot megillető azon lehetőség, hogy figyelembe vegye a vitatott térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásához releváns eszközöket, ki lett terjesztve a síkbeli megjelölések vizsgálatára. A Törvényszék az indokolásában a következőket mondta ki: „Márpedig azt kell megállapítani, hogy objektíven és konkrétan vizsgálva a vitatott védjegy nem egy futófelület ábráját tartalmazza. Sokkal inkább egy futófelület önmagában álló sávját ábrázolja.” A Bíróság már többször kimondta, hogy az áru, illetve annak egy részének külső megjelenéséből álló térbeli védjegyekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat olyan esetben is alkalmazható, mint a jelen eset, amikor a bejelentett védjegy az áru vagy annak egy részének síkbeli ábrázolásából álló ábrás védjegy. Ilyen esetben a védjegy szintén nem az árujegyzékébe tartozó áruk külső megjelenésétől független megjelölésből áll. A vitatott védjegy grafikai ábrázolása pontosan adja vissza az általa jelölni kívánt áru (vagyis a minta) formáját, illetve azon áru formáját, amelyhez műszaki okokból kötődik. A Törvényszék által adott magyarázat, miszerint a megjelölés nem képezi jelentős részét az árunak, önkényes és ellentétes mind a Bíróság, mind a Törvényszék ítélkezési gyakorlatával. A kérdés nem az, hogy a megjelölés jelentős részét képezi-e az árunak, hanem az, hogy részét képezi-e az árunak.

Az első jogalap második része: hozzáadott-e a fellebbezési tanács olyan formai elemeket, amelyek nem képezték részét a megjelölésnek, és amelyek így azon kívül estek és attól idegenek voltak?

A Törvényszék megállapítja, hogy a fellebbezési tanács a vitatott megjelölés által ábrázolt formából indult ki, de azt módosította. Más szóval, a fellebbezési tanács megváltoztatta a megjelölés jellegét azáltal, hogy azon kívül álló és attól idegen jellegzetességeket vagy jellemzőket tulajdonított neki vagy vélelmezett vele kapcsolatban. Valójában a fellebbezési tanács nem adott hozzá elemeket a megjelöléshez, hanem a tényleges áruk formáját elemezte és nem egy absztrakt formát. Ha a megjelölés, amint azt a Törvényszék állítja, valóban a megjelöléssel jelölt áruk (alkotó)részének élethű ábrázolása, akkor a formának a grafikai ábrázolásból eredő jellemzőit kell elemezni, az érintett áruk funkciója szempontjából. Véleményünk szerint a Törvényszék azt akarja mondani, hogy az EUIPO megpróbált olyan rejtett tulajdonságokat találni, amelyek az ábrázolt formán nem láthatók. Bár ezen értékelésnek első ránézésre kétségtelenül a ténylegesen bejelentett forma elemzésére kellene korlátozódnia, a forma (sáv) és az áruk (gumiabroncs) funkciója közötti kapcsolat megállapíthatósága további információk figyelembevételét igényli. Nézetünk szerint a bejelentett megjelölés elemzése meglehetősen egyszerű, hiszen az árukon a védjegy a megjelölés sorozatos ábrázolásaként jelenik meg. Ezért a kérdés valójában az, hogy „az ábrázolás megkérdőjelezhetetlenül az áru jelentős részének ábrázolása, vagy pedig annak csupán egy kis részének ábrázolása?”

Második jogalap: a tények elferdítése

A Törvényszék tévedett a Yokohama által hivatkozott tények és benyújtott iratok egészének értékelését illetően. Esetünkben pontosan megjelöltük a Törvényszék által állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és bemutattuk azokat az értékelési hibákat, amelyek — nézetünk szerint — ezen elferdítéshez vezettek. Ezen elferdítés nyilvánvaló a Bíróság előtti ügyiratokban szereplő dokumentumokból is, anélkül, hogy a tényeket és a bizonyítékokat újból értékelni kellene.

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)