Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Európai klímavédelmi finanszírozási paktum

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 62/02)

Előadó:

Rudy DE LEEUW

Közgyűlési határozat:	2018.2.15.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.10.5.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.10.17.
Plenáris ülés száma:	538.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott):	172/4/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB határozottan elkötelezett az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és a Párizsi Megállapodás mellett. Azonban azon a pályán, amelyen jelenleg haladunk, a hőmérséklet növekedését a legjobb esetben is csak 3 oC-ra vagy annál magasabbra lehetne korlátozni, ami jóval meghaladja a Párizsi Megállapodásban szereplő értéket.

1.2.

Európának ezzel egyidejűleg új lendületre, és egy a verseny helyett együttműködésen és konvergencián alapuló új projektre van szüksége, amely demonstrálja azt a konkrét hozzáadott értéket, amelyet Európa a polgárok és különösen a fiatalok számára teremt. Immár elengedhetetlen, hogy offenzív európai politikát fogadjunk el, és egyértelmű irányt kell szabni a mai, de különösen a következő generációk számára kívánatos társadalmi-gazdasági modellnek.

1.3.

Európának meg kell mutatnia, hogy egyszerre tud kedvező környezetet teremteni a magas színvonalú, jól fizető és a természetet óvó munkahelyek létrehozásához, valamint a reálgazdaságot újraindítani minden európai vállalkozó, munkavállaló és polgár javára.

1.4.

Mégis rengeteg tőke áramlik újabb pénzügyi buborékokba a reálgazdaság helyett, és egyes intézmények – köztük az IMF – egy még a 2008. évinél is pusztítóbb, új válság lehetőségét emlegetik (1).

1.5.

A következő többéves pénzügyi keretnek (2021–2027) a gazdasági fejlődést (2) és a foglalkoztatást (3) kell szolgálnia, és lehetővé kell tennie az EU számára, hogy elérje célkitűzéseit, és hozzájáruljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő átálláshoz 2050-ig.

1.6.

Sem élet, sem munka, sem vállalkozói tevékenység nem lesz egy halott bolygón. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem tehát lehetőséget jelent a minőségi munkahelyek létrehozása szempontjából, és képesnek kell lennie arra, hogy a munkaadók, a munkavállalók és a civil társadalom számára előnyös megoldást kínáljon. Az alkalmazkodás késleltetése, vagy az, ha egyáltalán nem teszünk intézkedést, jelentősen növelheti az éghajlatváltozás teljes költségét (4).

1.7.

Az Európai Bizottság, az Európai Számvevőszék és a Világbank ugyanazokat az összegeket említi: 2021-től évente 1 115 milliárd eurónak megfelelő összeget kell majd befektetni az EU-ban a cselekvéshez és ahhoz, hogy el lehessen érni az EU 2030-ra vonatkozó célkitűzéseit (5). Ebben az 1 115 milliárd euróban benne van az olyan aktuális beruházások jelentős része is, amelyeket a fenntartható fejlődés felé kell irányítani (zöld orientáció). A fellépés elmaradásának költsége évente 190 milliárd euro nagyságrendű lenne (az uniós GDP 2 %-a) (6).

1.8.

Több közgazdász és civil társadalmi hátterű politikai szereplő támogatja azt az álláspontot (7), hogy minden olyan projektet ösztönözni és támogatni kell, amely egyesíti az európai erőket a munkavállalók, a vállalkozások és az összes európai polgár érdekében. Ez a klímavédelmi finanszírozási paktum célja a minőségi munkahelyek megteremtése érdekében.

1.9.

A klímafinanszírozási paktum az adott esetben új pénzügyi buborékot tápláló tőkét átirányítaná az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a reálgazdaság irányába. Új finanszírozást is kell kapnia, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A paktum új menetrendet kell, hogy jelentsen az európai vezetés számára, és integrált tervet igényel (Kínával és Indiával, az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelentős szereplőivel együttműködésben).

1.10.

Az EGSZB megítélése szerint az ütemtervnek magában kell foglalnia az éghajlatváltozási politika valamennyi aspektusát: az igazságos átmenetet (intézkedéseket kell tenni nemcsak a változások hatásainak mérséklésére, hanem a kár és a veszteség ellentételezésére is), valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos tényleges politikákat. A körforgásos gazdasági modellt a lehető legnagyobb mértékben előnyben kell részesíteni (8), és javítani kell a szabályozási keretet. Mindezt a megfelelő költségvetésből kell finanszírozni, a jelenlegi beruházások átirányításával (zöld orientáció) és új elérhető finanszírozási forrásokból.

1.11.

Ez az átmenet magával hozná a szükséges átalakulást a munkaerőpiacon, és hozzájárulhat magas színvonalú munkahelyek létrehozásához a szociális jogok európai pillérének keretén belül (9).

1.12.

Elengedhetetlen, hogy szociálisan támogassuk a fenntartható társadalom modellje felé történő fejlődést, és rendelkezésünkre álljon egy cselekvési terv az igazságos átmenet érdekében, hogy senki se maradjon le.

1.13.

Ez az átmenet nagy kutatási és fejlesztési (K+F) és innovációs beruházásokat jelent az európai taxonómiának megfelelő innovatív projektek létrehozása és támogatása érdekében.

1.14.

Nem szabad újból elkövetni a korábbi hibákat (az üzemanyagok állami támogatása és a fosszilis energiákra való túlzott hagyatkozás), és a továbbiakban nem ösztönözhetők az éghajlatra káros és/vagy a Párizsi Megállapodással ellentétes projektek.

1.15.

A Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó beruházások jelentős részét a magánszektorban kell megvalósítani, az állami finanszírozás mellett.

1.16.

A paktum világos és kiszámítható hosszú távú európai szakpolitikai keret létrehozását teszi szükségessé a beruházások tervezésének biztosításához (10). Ezeket a kereteket a határokon kiigazítási mechanizmusoknak kell kísérniük az eltérő társadalmi és környezetvédelmi előírások alá tartozó termékek esetében.

1.17.

Az EGSZB megítélése szerint, és amint azt az Európai Bizottság is megjegyezte, alapvető fontosságú az EU egységes osztályozási rendszerének (taxonómia) létrehozása a fenntartható projektek megtartása (és a nem fenntarthatók megszüntetése), valamint azon területek azonosítása érdekében, ahol a beruházások a legnagyobb hatást fejthetik ki. Az Európai Parlament támogatja ezt a megközelítést, és javasolja egy „zöld címke” létrehozását. Ezt a címkét olyan beruházások számára kell biztosítani, amelyek megfelelnek az EU taxonómiájának és a legszigorúbb fenntarthatósági szabványoknak az erényes befektetéskezelés érdekében (11).

1.18.

A támogatandó projekteket – amelyek összhangban lesznek az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival, és amelyek jelentős forrásokat igényelnek az innováció és a K+F számára – egy a különböző finanszírozási források (köztük a jövőbeni többéves pénzügyi keret) vizualizálását lehetővé tevő eszköz révén és különböző kezdeményezésekre alapozva kell megvalósítani: — a fenntartható beruházások finanszírozásának a zöld orientáció révén történő átirányítása, és ebben az összefüggésben az Európai Beruházási Bank (EBB) „zöld címkéjű” hiteleinek támogatása, — az Európai Központi Bank (EKB) mennyiségi lazításának finanszírozási forrásként történő felhasználása, — az Európai Stratégiai Beruházási Alap éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt részének 40 %-ra történő növelése, — az EU-nak olyan szintű ambíciót kell mutatnia, amely megfelel az éghajlatváltozás elleni küzdelem kihívásának; összköltségvetésének (2021–2027-as többéves pénzügyi keret) átlagosan 40 %-át kell erre a célkitűzésre fordítania, — az Európai Kohéziós Alapnak a jelenlegi 20 %-hoz képest történő növelése, — a nyugdíj- és biztosítási alapok 3 %-ának mozgósítása, — a vállalkozások, különösen a kkv-k támogatása a K+F-re irányuló beruházásaikban, akár 100 milliárd eurós összeget fordítva erre a célra, — az éghajlatváltozás elleni küzdelemben részt vevő déli országok pénzügyi támogatására vonatkozó kötelezettségvállalások betartása, — a Párizsi Megállapodásról szóló záradék bevezetése, amely valóban kötelező érvényű az EU kereskedelmi megállapodásaiban.

2.   Bevezetés

2.1.

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke kimondja, hogy támogatni kell a környezetet tiszteletben tartó fenntartható növekedést. Az éghajlatváltozással kapcsolatos sürgős fellépés immár a legfontosabb prioritások közé került – az EGSZB-nél is –, és globális cselekvési keretet jelent nemcsak a hatóságok, hanem a gazdasági szereplők, a munkavállalók és a polgárok számára is. Következésképpen átfogó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi átmenetet kell megszervezni, és mindenekelőtt finanszírozni (12).

2.2.

Az EU 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó jövőbeli többéves pénzügyi keretéről indított vitának ezért horizontálisan integrálnia kell az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket, és a fenntarthatóbb világ felé való átmenetre vonatkozó kiemelt prioritást kell előtérbe helyeznie.

2.3.

Ez az átmenet magával hozná a szükséges átalakulást a munkaerőpiacon, és hozzájárulhat magas színvonalú munkahelyek létrehozásához a szociális jogok európai pillérének keretén belül.

2.4.

Európának új projektre van szüksége saját hozzáadott értékének megszilárdítása érdekében, és bizonyítania kell, hogy egyrészt kedvező környezetet tud teremteni magas színvonalú, jól fizető munkahelyek létrehozásához, másrészt pedig hogy ismét valódi és fenntartható gazdaságot biztosíthat mindenki javára.

2.5.

Európa a megoldás része lesz, mert más nemzetközi gazdasági szereplőkhöz képest előnyben van azzal, hogy egyszerre tud reagálni a fenntartható fejlődés hármas, társadalmi, környezeti és gazdasági dimenziójára.

2.6.

Az IMF és az OECD tanulmányai a közelmúltban bírálták, ahogyan a 2008-as válságot olyan gazdasági intézkedések elfogadásával kezelték, amelyek költségvetési megszorításokra kényszerítették a polgárokat, a vállalkozásokat és a kormányokat.

2.7.

Az innováció és a K+F területén több beruházásra lenne szükség annak érdekében, hogy meg lehessen felelni az új társadalmi kihívásoknak – amilyen például az energetikai átmenet, a körforgásos és a megosztásalapú gazdaság vagy az automatizálás –, és így megelőzhető legyen a munkahelyek minőségének csökkenése.

2.8.

Ezek a pénzügyi és társadalmi válságok politikai válsággal, illetve egyes országokban súlyos politikai viharokkal és ökológiai válsággal egészültek ki.

2.9.

Így az éghajlatváltozás elleni küzdelem szükségszerűség, ugyanakkor lehetőség is gazdaságaink újjáépítésére, egy fenntartható növekedési modell előmozdítására, az egyenlőtlenségek elleni hatékonyabb küzdelemre és a demokráciáink megerősítésére.

3.   Az eredmények

3.1.

Az EGSZB határozottan elkötelezett a 2030-ig tartó időszakra szóló ENSZ-menetrend iránt, amelynek célja a szegénység felszámolására, a bolygó védelmére, az emberi jogok védelmének biztosítására és a jólét mindenki számára történő garantálására vonatkozó fenntartható fejlődési célok együttesének meghatározása. A program elfogadása történelmi átmenetet jelent egy olyan új modell felé, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti egyenlőtlenségeket egy egyetemes és integrált megközelítés részeként kezeli.

3.2.

A Párizsi Megállapodás 2100-ra „a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 oC-kal magasabb hőmérsékletszint alatt” kívánja tartani, lehetőség szerint „egyúttal arra törekedve, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5 oC mértékre korlátozódjon”. Az ENSZ szerint azonban azon a pályán, amelyen jelenleg haladunk, a hőmérséklet növekedését a legjobb esetben is csak 3 oC-ra (vagy annál magasabbra) lehet korlátozni.

3.3.

Az éghajlatváltozás igen magas emberi és pénzügyi költségekkel jár, különösen a természeti katasztrófák növekedése miatt: a hőhullámok és a vízszint növekedése a huszadik század elejétől kezdve nyolcmillió ember halálához járult hozzá világszerte, ami 7000 milliárd dollár (USD) költséget jelentett (13). Nő a klímamenekültek száma is (2050-re 250 millió). Ennek megfelelően a leggyengébbek az éghajlatváltozás első áldozatai is, ami növeli az egyenlőtlenségeket. Márpedig az IMF szerint „a növekvő egyenlőtlenség veszélyezteti a tartós gazdasági növekedést” (14).

3.4.

A szabályozás nélküli forgatókönyv szerint, ha nem teszünk semmilyen kiigazító intézkedést, 2080-ra a várható éghajlatváltozás a jelenlegi árakon számítva EU-szerte (pusztán az éghajlatváltozás okozta károk biztosítási költségeinek fedezésére) évente 190 milliárd euróba kerülne a háztartások számára (15).

3.5.

Ha születtek is eredmények a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelem finanszírozásában, ezek elégtelenek. A politikai prioritás a fenntartható finanszírozásé és gazdaságé kell, hogy legyen, különösen egy egyértelmű, stabil és ösztönző szakpolitikai keret révén, amelynek elő kell mozdítania az innovatív, nagy hozzáadott értéket képviselő és környezetbarát projektek megvalósítását is.

3.6.

Bár Európa még a 2008-as pénzügyi válságból sem tudott teljes mértékben kilábalni, az IMF már kongatja a vészharangot, és közlése szerint fennáll egy, a 2008-asnál súlyosabb és általánosabb válság kockázata (16).

3.7.

P. Larrouturou és J. Jouzel szerint az Európai Központi Bank által 2015-től biztosított 2200 milliárd EUR-ból csupán 11 %-ot fordítottak a reálgazdaságra, 89 % a spekulációba és egy új pénzügyi buborékba áramlott (17). Ráadásul az OECD megállapítása szerint közel 800 olyan kiadás- és adócsökkentő program van a 35 OECD-országban és hat nagy feltörekvő G20-országban, amely a fosszilis tüzelőanyagok előállítását vagy felhasználását ösztönzi (18), ami teljesen ellentétben áll a Párizsi Megállapodásban meghatározott irányvonalakkal.

3.8.

Ez a fajta finanszírozás – függetlenül attól, hogy spekuláció vagy olyan orientáció eredménye, amely ellentétes az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós célkitűzésekkel – gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból is igen költséges az egész európai társadalom számára.

3.9.

Az Európai Parlament megállapítása szerint a 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keret bizonyítottan képtelen a jelenlegi igények kielégítésére. Ezenkívül nem reagál számos válságra és új kihívásra (többek között a mezőgazdaság, a fiatalok foglalkoztatása, a fenntartható beruházások, illetve a környezet terén). Ezért fontos, hogy a jövőbeli pénzügyi keretet immár arra használjuk fel, hogy megfeleljünk az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelentette komoly kihívásnak, és segítségével minőségi munkahelyeket hozzunk létre.

4.   A lehetőségek

4.1.

A világ vezetői felmérik az éghajlatváltozás által kínált lehetőségek körét. Sokan úgy vélik, hogy a vállalkozásoknak részt kell vállalniuk a megoldásból, és rámutatnak arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású láncokban rejlő lehetőségeket megragadó vállalkozások egyre jobban járnak.

4.2.

A vállalkozóknak lehetőségük lesz a munkahelyteremtésre és az innovációra, miközben egy virágzó, de alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé mozdulnak el (19), és még nyereséget is termelnek. Ez annál is fontosabb, mert a század közepére zéró szén-dioxid-kibocsátást kell megvalósítani a felmelegedés 2 oC alatt tartása érdekében.

4.3.

A klímafinanszírozási paktumnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét az európai ipar átalakítását és új vállalkozások létrehozását kínáló lehetőséggé változtassák. Ezért fontos, hogy a reálgazdaságba, valamint a kutatásba és fejlesztésbe jelentős összegeket fektessenek, fenntartható és minőségi munkahelyeket teremtve.

4.4.

A közelmúltbeli gazdasági fellendülés következtében az Európai Unióban nőtt az általános foglalkoztatási ráta, a munkanélküliség pedig csökkent. De a tartós munkanélküliség, a bizonytalanná váló foglalkoztatás – különösen a nők esetében –, valamint a fiatalok munkanélkülisége továbbra is nagyon aggasztó. A fenntarthatóság felé való átmenetnek lehetővé kellene tennie a dinamikus és innovatív vállalkozások számára, hogy megragadják a rendelkezésükre álló összes lehetőséget, és lehetőség szerint segítsenek javítani a munkanélküliségi helyzeten.

4.5.

Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy az Európai Unió a tagállamokkal együttműködve összehangolt stratégiát dolgozzon ki a fenntartható és minőségi munkahelyek létrehozásának kedvező környezet megteremtésére. Az Európai Bizottságnak-nek meg kell vizsgálnia azon állami beruházások adósságszámításból (20) való kizárásának lehetőségét, amelyek hozzájárulnak a magas színvonalú munkahelyek létrehozásához és a minden vállalkozás és munkavállaló számára előnyös, fenntartható gazdasághoz.

4.6.

Az EU ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést. Támogatja és értékeli erőfeszítéseiket, elsősorban az európai szemeszter, a foglalkoztatási iránymutatások és a nemzeti politikák nyomon követése keretében (közös jelentések a foglalkoztatásról, nemzeti reformprogramok és országspecifikus ajánlások). Ugyanakkor képesnek kell lennie arra is, hogy politikáit összhangba hozza az európai vállalkozók, a munkavállalók és a polgárok közös jólétét szolgáló célokkal és célkitűzésekkel.

4.7.

Az ADEME (21) becslése szerint Európában az éghajlatváltozás 2050-re nettó 5-6 millió új munkahelyet eredményezhet, és az Európai Bizottság szerint 3 millió munkahely teremthető a megújuló energiák területén mostantól 2020-ig.

4.8.

A Német Iparszövetség (BDI) bejelentette, hogy a maga részéről 2050-re 80 %-kal tudja csökkenteni a CO2-kibocsátást, ha ebben az időszakban évente 50 milliárd euróval rendelkezik.

4.9.

A zöld gazdaságban nő a munkahelyek száma (teljes munkaidős egyenértékben a 2000. évi 2,8 millióról 2014-re 4,2 millióra nőtt). Bizonyos ágazatok nagyon dinamikusak: ilyen a megújuló energiaforrások ágazata (ahol 2000 óta 1 millió munkahelyet teremtettek: + 182 %) vagy a hulladékgazdálkodás (amelyben a munkahelyek száma a 2000. évi 0,8 millióról 1,1 millióra növekedett 2014-re: + 36 %).

4.10.

Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a kkv-k, de a minden helyi szinten jelen lévő szövetkezetek és kisebb szervezetek is részt vehessenek fenntartható projektekben, és elsőbbséggel jussanak finanszírozáshoz. Ezért biztosítani kell, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés ne legyen számukra akadály (22).

4.11.

Ezenkívül fontos, hogy többszintű megközelítést alkalmazzunk, és bevonjuk az állami és a magánszektor valamennyi érintett szereplőjét, hogy támogassák és integrálják az éghajlatváltozás elleni küzdelemben érintett régiók, városok és települések hálózatainak kezdeményezéseit, terveit és intézkedéseit, valamint a Párizsi Megállapodás végrehajtását, amint azt a Régiók Bizottsága egy nemrégiben közzétett véleményében jelezte (23).

4.12.

Végül a klímavédelmi finanszírozási paktumnak – melynek minden energiát és jószándékot meg kell mozgatnia mind az állami, mind pedig a magánszférában – figyelembe kell vennie az Európai Bizottság által javasolt kísérő intézkedéseket, többek között például a taxonómiát (osztályozás), az intézményi befektetők kötelezését a „fenntarthatóság” érvényesítésére, a befektetők tájékoztatását, a bankok saját tőkéjének átalakítását, a vállalatok által közzétett információk átláthatóságának megerősítését vagy akár az uniós címkéket (az Európai Parlament javaslata szerint).

5.   A különféle finanszírozási források és meghozandó intézkedések

Reorientáció (zöld orientáció) és új finanszírozási források

5.1.

Az Európai Bizottság és a Számvevőszék ugyanazokat a számadatokat említi, és egyetért azzal, hogy évente kb. 1 115 milliárd eurót kell az éghajlatváltozás és hatásai elleni küzdelemre fordítani.

5.2.

A fenti 1 115 milliárd eurós keretösszegen belül a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozóan kétfajta finanszírozandó projektkategóriát kell elkülöníteni (24): — egyrészről olyan projekteket, ahol a befektetés megtérül, és amelyek az EBB és az állami fejlesztési bankok (25), a magánbankok, a nyugdíj- és biztosítási alapok vagy a szuverén alapok beavatkozási területéhez tartoznak; — másrészről az állami támogatások európai hozzájárulással történő finanszírozását igénylő projekteket.

5.3.

A jelenlegi finanszírozás egészét vagy egy részét át kell irányítani a fenntartható beruházások felé, vagyis „ki kell zöldíteni” az európai pénzügyi keretet, és a finanszírozást az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelem irányába kell terelni. Mindez a következő finanszírozásokat érinti: — az EBB hitelei: a magánbankok olyan befektetéseket finanszírozhatnak az EBB segítségével, amelyek megfelelnek az EU taxonómiájának (osztályozás), — az EKB pénzteremtése, a mennyiségi lazításból származó pénzmennyiség valódi és fenntartható gazdaság felé orientálásával: az éves mennyiségi lazítás 50 %-a évente több száz milliárd eurót szabadíthat fel, — az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EBB és Európai Bizottság) 40 %-át (a jelenlegi 20 % helyett) a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelemre kell fordítani, beleértve annak társadalmi és oktatási dimenzióit is, — az EU-nak olyan szintű ambíciót kell mutatnia, amely megfelel az éghajlatváltozás elleni küzdelem kihívásának: költségvetésének átlagosan 40 %-át kell erre az éghajlati célkitűzésre fordítania, különös tekintettel az Európai Kohéziós Alapra, amely az eszközeinek csak 20 %-át fordítja erre a küzdelemre a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló költségvetésben, — ezen finanszírozás mellett a nyugdíj- és biztosítási alapokba történő befektetések 3 %-át is a globális felmelegedés elleni küzdelemre kell fordítani.

5.4.

Különös erőfeszítéseket kell tenni a kutatás és fejlesztés, valamint a szakmai képzés terén; csak erre a célra évi 100 milliárd eurót kell elkülöníteni. Az EGSZB a megfelelő időben javaslatokat fog tenni annak eldöntésére, hogy mely eszköz(öke)t kell felhasználni az e célra szükséges jelenlegi és jövőbeli finanszírozás kiegészítéséhez.

A meghozandó intézkedések

5.5.

Számos pénzügyi eszköz állhat az éghajlatváltozás elleni küzdelem rendelkezésére, finanszírozás viszont csak akkor, ha Európa egységes és hosszú távú orientációjú, koherens tervvel rendelkezik (26). Ennek a tervnek az alábbi elemeket kell figyelembe vennie:

5.5.1.

Egyértelmű, stabil és hosszú távú szakpolitikai keretet kell létrehozni. A tervezés és a befektetések biztonságáról van szó, mivel semmi nem hat kedvezőtlenebbül az elkötelezettségre, mint a politikai döntéshozatali folyamatok állandó változásainak bizonytalansága.

5.5.2.

Az EBB 2018 januárjától a világ legnagyobb zöldkötvény-kibocsátója lett. Ha lehetővé kívánjuk tenni, hogy a klímafinanszírozási paktum keretében megvalósuló projektek projektgazdái számára is kedvezőbb feltételeket biztosítson, két intézkedést érdemes elfogadni: — Egyrészt a „Juncker-tervet” ezekre a projektekre is ki kellene terjeszteni, mivel ez lehetővé tenné, hogy az EBB részesüljön az Európai Stratégiai Befektetési Alap garanciájából. — Másrészt az EBB több finanszírozást kaphatna az EKB-tól. Az EBB-nek már van hozzáférése az EKB eszközvásárlási programjához, de nagyon korlátozott mértékben. A tervezett összegeket figyelembe véve azonban az EBB hamar tőkemegfelelési problémával szembesülhet. Ezért az EBB akár a fenntartható fejlődésért felelős bankká válhatna, amely főként az energetikai átállást, az ökológiai mobilitást és az innovációt finanszírozza, és lemond a hagyományos projektek finanszírozásáról, amelyekben a hitelek többsége egyelőre érintett.

5.5.3.

Meg kell határozni azokat az ágazatokat, amelyekben ezek az alapok a legtöbb hasznot hozzák, és a leginkább költséghatékonyak a környezetre, a polgárokra és a gazdaságra nézve (energia, lakhatás, mezőgazdaság, mobilitás, közlekedés, újrafeldolgozás, víz stb.). Jóllehet tisztességes hozzáférést kell biztosítani a hálózathoz, fontos figyelembe venni, hogy egyes ágazatok (például a fotovoltaikus ágazat) kellően nyereségesek, és már nem igényelnek állami támogatást.

5.5.4.

Az EBB fellépését nemcsak annak volumene, hanem nagyobb kockázatvállalási képessége tekintetében is meg kell erősíteni. Így az EBB hasznosabb lenne az éghajlatváltozás elleni küzdelemben akkor, ha a feltörekvő ágazatokat, akár a kisebbeket is, támogatja, mintha több milliárd eurót oszt el a hagyományos fotovoltaikus vagy szélenergia-ipar számára, amelyet már nagyrészt a magánszektor finanszíroz.

5.5.5.

Az Európai Bizottság által javasolt valamennyi finanszírozásnak meg kell felelnie egy közös uniós taxonómiának (osztályozás). Az EGSZB-nek – a civil társadalom képviselőjeként – részt kell vennie a szóban forgó osztályozás kialakításának gyakorlati szabályaiban.

5.5.6.

A körforgásos gazdasági modellt a lehető legnagyobb mértékben előnyben kell részesíteni, és javítani kell a szabályozási keretet. A körforgásos gazdaságnak lehetővé kell tennie a természeti erőforrások kitermelésének csökkentését vagy akár végső soron leállítását a tárgyak és a nemesfémek újrahasznosításával (a mobiltelefonoknak csak 3 %-a kerül újrahasznosításra; más tárgyakat pedig egyáltalán nem hasznosítanak újra). Ezek a fémek, például a kobalt vagy a lítium, amelyeket a jövő termékeinek gyártásához használnak fel, csak kis mennyiségekben állnak rendelkezésre a – járművek villamosítását és a villamos energia tárolását érintő – jövőbeli igényekhez képest, és ezeknek a fémeknek a termelése általában nem áll arányban a felmerülő igényekkel.

5.5.7.

Az épületek energiahatékonyságára irányuló beruházásokat is ösztönözni kell, mivel az épületek a CO2-kibocsátás 30 %-áért felelősek (különös tekintettel arra, hogy a beruházások megtérülése gyors). Emellett tökéletesen összekapcsolt vezetékekre és csővezetékekre is szükség lesz az integrált európai energiapiac elérése érdekében, mely Afrikához és a Közel-Kelethez is kapcsolódik.

5.5.8.

A Párizsi Megállapodásban előírt, és a Jacques Delors Intézet (27) által támogatott méltányos társadalmi átmenet érdekében a finanszírozás egy részét egy olyan kiigazítási alaphoz kell rendelni, amely az átalakulóban lévő ágazatok miatt érintett régiókat és munkavállalókat szolgálja. Ebben a tekintetben helyénvaló lenne az Európai Kohéziós Alap régiókhoz rendelt jelentős részét az éghajlati célkitűzésekre és ezek pozitív társadalmi-gazdasági hatásaira fordítani. Az átmenethez való alkalmazkodást segítő alapnak képzési támogatást kell nyújtania az átképzésben részt vevő munkavállalók számára. Az alapnak fel kell készülnie a változásokra, nem pedig csupán elszenvednie ezeket, és költségvetése egy részét az innovációra és a K+F-re kell fordítania a prioritásként azonosított ágazatokban.

5.5.9.

Minden egyes szabadkereskedelmi megállapodásban a szociális és környezetvédelmi záradékokat a Párizsi Megállapodás melletti kötelező kötelezettségvállalással kell kiegészíteni. (Ez az EU minden lehetséges kereskedelmi partnerét érintené, hiszen a 197 ENSZ-tag közül 195 aláírta a megállapodást.)

5.5.10.

A fellépés rendkívüli politikai jelentőségének hangsúlyozása érdekében az ilyen módon elkülönített költségvetési és pénzügyi forrásokat egy olyan eszköz révén kell felhasználni, amely ténylegesen és átlátható módon lehetővé teszi az érintett alapok vizualizálását.

5.5.11.

Ezenkívül, bár ez nem közvetlenül egy európai klímafinanszírozási alap kérdése, az EU-nak tiszteletben kell tartania azon nemzetközi politikai kötelezettségvállalásait (az ENSZ 2009. évi éghajlatváltozási konferenciája), melyek szerint 2020-tól kezdődően évente 100 milliárd USD-t fordít az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására Afrikában és a Földközi-tenger térségében.

---

(1)  https://www.theguardian.com/business/2018/oct/03/world-economy-at-risk-of-another-financial-crash-says-imf; IMF: Global Financial Stability Report October 2018.

(2)  Az EGSZB véleménye: „Többéves pénzügyi keret”, 3.1.8. pont (2018. szeptember 19-én fogadták el, a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  EGSZB, Az ECO szekció prioritásai a 2018. évre és azon túl.

(4)  OECD, Az éghajlatváltozás gazdasági következményei, 2016.9.2.

(5)  Európai Bizottság, Impact assessment accompanying the document “Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2012/27/EU on Energy Efficiency [Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat], SWD(2016) 405 final/2, 2016.12.6., 22. táblázat (EUCO30 forgatókönyv – forrás: PRIMES-modell).

Számvevőszék, https://www.euractiv.fr/section/climat/news/la-cour-des-comptes-fustige-linefficacite-de-la-politique-climat-de-lue/.

(6)  Ciscar, M., et al., Climate Impacts in Europe – The JRC PESETA II Project [Éghajlati hatások Európában – a JRC PESETA II projektje], 2014.

(7)  https://www.pacte-climat.eu/en/the-first-signatories-of-the-call/

(8)  Az EGSZB véleménye: „Beruházás az intelligens, innovatív és fenntartható iparba” (HL C 227., 2018.6.28., 70. o.).

(9)  Az EGSZB véleménye: „A szociális jogok európai pillére” (HL C 125., 2017.4.21., 10. o.).

(10)  Az EGSZB véleménye: „Koalíció a Párizsi Egyezmény kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében” (HL C 389., 2016.10.21., 20. o.).

(11)  2018. május 4-i jelentés [2018/2007(INI)] a fenntartható finanszírozásról, előadó: Molly Scott Cato.

(12)  Az EGSZB véleménye: „Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása” (lásd e Hivatalos Lap 73. oldalát).

(13)  James Daniell tanulmánya, Karlsruhe Institute of Technology, 2016. április.

(14)  https://blogs.imf.org/2017/02/22/the-imfs-work-on-inequality-bridging-research-and-reality/.

(15)  Ciscar, M., et al., Climate Impacts in Europe – The JRC PESETA II Project [Éghajlati hatások Európában – a JRC PESETA II projektje], 2014.

(16)  https://www.theguardian.com/business/2018/oct/03/world-economy-at-risk-of-another-financial-crash-says-imf; IMF: Global Financial Stability Report October 2018.

(17)  Pour éviter le chaos climatique et financier [Az éghajlati és pénzügyi káosz elkerülése érdekében] (Larrouturou és Jouzel – Odile Jacob).

(18)  OECD-jegyzék a 2015-ben a fosszilis tüzelőanyagok támogatására szolgáló intézkedésekről.

(19)  Paul Polman, az Unilever vezérigazgatója és Jean-Pascal Tricoire, a Schneider Electric vezérigazgatója és a Globális Megállapodás Franciaország elnöke, az Üzlet és éghajlat csúcstalálkozó alkalmával: http://www.businessclimatesummit.com/summit/2015/press-room

(20)  Az EGSZB véleménye: „A szociális jogok európai pillérének finanszírozása” (HL C 262., 2018.7.25., 1. o.).

(21)  A környezetvédelemmel és az energiagazdálkodással foglalkozó francia ügynökség.

(22)  Az EGSZB véleménye: „A Párizsban kijelölt út” (HL C 487., 2016.12.28., 24. o.).

(23)  Az RB véleménye: „Klímafinanszírozás: a Párizsi Megállapodás végrehajtásának alapvető eszköze” (HL C 54., 2018.2.13., 9. o.).

(24)  Philippe Maystadt, az EBB korábbi elnöke szerint.

(25)  A KfW Németországban, a CDC Franciaországban, a CDP Olaszországban és az ICO Spanyolországban.

(26)  Jeffrey Sachs, az EGSZB 2018. május 18-i meghallgatása.

(27)  http://institutdelors.eu/wp-content/uploads/2018/01/Pactesocialtransitionénergétique-FernandesPellerinCarlin-janvier18.pdf.