—

A Bizottság köteles megfelelő szakértelemmel ellátni a Szerződések értelmében rá háruló feladatokat. A Bizottságnak megvolt a lehetősége arra, továbbá a rendelkezésére álltak az ahhoz szükséges információk és erőforrások, hogy a határozat meghozatala során elvégzett értékelésének részeként, továbbá ahogyan azt a jogszabályok megkövetelik, értékelje a korábbi programot. A Bizottság a Szerződések értelmében vele szemben előírt követelmények megsértésével elmulasztott eleget tenni e kötelezettségnek, amennyiben elmulasztotta lefolytatni a korábbi program önálló vizsgálatát.

—

A Bizottság nyilvánvaló ténybeli hibát követett el, amikor megállapította, hogy a korábbi program beolvadt a jelenlegi programba. Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen beolvadásra nem került sor, ehelyett pedig minden lényeges időpontban két teljesen különálló program létezett, amelyeket külön-külön kellett értékelni annak eldöntéséhez, hogy megfelelnek-e az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályoknak.

—

A Bizottság elmulasztotta helyesen alkalmazni a megfelelő, kötelező erővel rendelkező bizottsági iránymutatásokat, ezáltal pedig az uniós jogot megsértve járt el. Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel álláspontja szerint a korábbi program beolvadt a jelenlegi programba, a korábbi programot nem volt szükséges értékelni. A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság ennek megállapításával az uniós jogot megsértve járt el.

—

A Bizottság nem szolgált olyan kielégítő indokolással, amely lehetővé tette volna a felperesek számára annak megértését, hogy a Bizottság milyen alapon fogadta el a határozatot. A határozatból nem világos, hogy i. a Bizottság milyen alapon állapította meg, hogy a korábbi program beolvadt a jelenlegi programba, ii. valamely programnak egy másik programba történő beolvadása milyen alapon teszi szükségtelenné annak vizsgálatát, hogy az első program megfelel-e az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályoknak. Mindkét esetben olyan kulcsfontosságú megállapításról volt szó, amely a határozatnak a Bizottság általi elfogadásához vezetett. Következésképpen a felpereseket megfosztották azon alapvető joguktól, hogy olyan határozathoz jussanak, amely lehetővé teszi számukra annak megértését, hogy a Bizottság hogyan és miért jutott a határozatban kifejtett következtetésekre.

—

A Bizottság az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése értelmében köteles a határozatban pártatlanul és tisztességesen elbírálni a felperesek érdekeit. A Bizottság megsértette ezt a kötelezettséget azáltal, hogy a Bizottság és Spanyolország érdekeit helytelen módon a felperesek érdekei fölé helyezte.

—

A Bizottság figyelmen kívül hagyta a felperesek érdekeit, amikor nem folytatta le a korábbi program önálló értékelését, ezáltal megsértve az arányosság elvét.