1.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 240/1

1.

örömmel fogadja „az öt elnök jelentését”, amely fontos lépést jelent abba az irányba, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) ellenállóbb legyen a gazdasági sokkhatásokkal szemben, jobban érvényesüljenek a gazdasági és monetáris uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 120. cikkében meghatározott elvei és célkitűzései, illetve útjukra induljanak a GMU-irányítás demokratikus legitimitásának megerősítését célzó reformok;

2.

megállapítja ugyanakkor, hogy a jelentés nem javasolja az európai stabilitási mechanizmus megreformálását, és nem foglalkozik a GMU-n belüli állami fizetésképtelenség kérdésével. Úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a monetáris unióval kapcsolatos alapvető problémák kezelésére, mégpedig a folyó fizetési mérleg tekintetében tapasztalható egyensúlyhiányokra, amelyeket a termelékenység növekedésében jelentkező eltérések okoznak, ezek ugyanis az országok és régiók közötti tőkeáramlás vonatkozásában is egyensúlyhiányokhoz vezetnek. Visszajelzési mechanizmusokat kell bevezetni az olyan országok és régiók számára, amelyekben a politikai vagy gazdasági szereplők nem a helyénvalónak tartott politikát követik, illetve nem észszerű kockázatot vállalnak;

3.

úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a növekedés bármikor abbamaradhat, és a munkanélküliség szintje is magas, átfogó, többek közt az egységes piac további elmélyítésén alapuló (1) megközelítést, valamint fokozott erőfeszítéseket kíván a tagállami államháztartási egyensúly helyreállítása, a strukturális reformok folyamatos megvalósításának támogatása és a beruházások ösztönzése végett, hogy ezáltal tartós növekedést tudjunk biztosítani a jövő számára;

4.

úgy látja, hogy a migráció és a munkaerő-mobilitás magában hordozza a növekedés fokozásának lehetőségét az Unión belül, de ehhez többek között meg kell oldani néhány, a lakhatáshoz való hozzáféréssel, a közszolgáltatásokkal és a szociális szolgáltatásokkal, valamint a munkaerőpiac rugalmasságával kapcsolatos kérdést. Az RB úgy véli, hogy az Európai Uniónak társfinanszírozással kellene elősegítenie a befogadóképesség növelését;

5.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió egészében meg kell erősíteni a felelősségvállalást és a demokratikus legitimitást, és ezzel egyidejűleg meg kell erősíteni a regionális dimenziót, hogy a jogszabályi keretet méltányos és következetes módon hajtsák végre az Unió egész területén, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett;

6.

örömmel fogadja a két szakaszban történő megvalósítást, amelynek megfelelően először a meglévő eszközökből és szerződésekből kiindulva építkeznek tovább, hogy azután szélesebb körű változtatásokat hajthassanak végre a második szakaszban, amely pedig arra irányul, hogy a konvergenciafolyamatot közös megegyezéssel elfogadott konvergencia-iránymutatások révén kötelezőbb erejűvé tegye az euróövezeti tagállamok számára;

7.

hangsúlyozza, hogy mind a tagállamok között, mind a tagállamokon belül erősebb konvergenciára van szükség, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes esetekben különböző tagállamokon belül nagyobb eltérések tapasztalhatók, mint közöttük;

8.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi, gazdasági és területi különbségeket csak egy olyan, az Európa 2020 stratégián alapuló koncepció segítségével lehet mérsékelni, amely regionális szempontokat és egy eredményorientált kohéziós politikát is magában foglal, ezért újfent kiemeli, hogy minden olyan folyamatot támogat, amely a gazdasági és társadalmi konvergenciára irányul. Az RB ezenkívül az Európai Unió 2050-ig terjedő területi jövőképét illetően újfent egy egész Európára kiterjedő, széles körű konzultációt szorgalmaz. Szükség van egy ilyen világos elképzelésre, amelyhez később hozzá lehet igazítani (2) a szakpolitikákat és a finanszírozási mechanizmusokat. Az RB üdvözli a 2020 utáni kohéziós politikai stratégiák jelenleg zajló vizsgálatát;

9.

kiemeli, hogy továbbra is támogatni kell a határ menti, a távoli és a legkülső, valamint a demográfiai kihívásokkal szembesülő régiók fejlődését annak érdekében, hogy a konvergencia folyamata következetes és tartós legyen, és összhangban álljon az uniós szinten elfogadott stratégiákkal;

10.

arra figyelmeztet, hogy az „egyenmegoldások” nem működőképesek olyankor, amikor a tagállamok közötti és az azokon belüli helyzet egyaránt rugalmasságot igényel, ehhez pedig az kell, hogy a versenyképességi hatóságok tiszteletben tartsák a bérek megállapítására vonatkozó nemzeti mechanizmusokat, és ne vegyék át a szociális partnerek e téren betöltött szerepét;

11.

úgy véli, hogy a versenyképességi hatóságoknak a tágabb értelemben vett gazdasági környezet minden szempontját figyelembe kellene venniük, ideértve az olyan tényezőket is, mint a termelékenység, a kompetencia, az innováció, az üzleti környezet és a felesleges bürokrácia, ezért egyetért azzal, hogy a „versenyképesség” fogalmát nem szabad pusztán a jövedelemszintek kérdésére szűkíteni;

12.

egyetért azzal, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a foglalkoztatásra és a jólétre;

13.

megállapítja, hogy a szociális mutatók alapján készült kimutatás szerint a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés a kevésbé fejlett térségekben összpontosul, és egyértelműen összefügg azzal, hogy mennyire valósították meg a korábbi, többek közt az Európa 2020 stratégia keretében megfogalmazott ajánlásokat;

14.

örömmel fogadja, hogy „az öt elnök jelentése” elvi síkon elismeri, hogy a szociális szempontok figyelembevétele gazdasági szempontból is szükségszerű; ismételten kijelenti ennek kapcsán (3), hogy támogatja az Európai Parlamentnek a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy fontolják meg egy „szociális beruházási megállapodás” aláírását, amely beruházási célokat határozna meg a tagállami szinten foganatosítandó szociális beruházásokhoz annak érdekében, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégiában foglalt foglalkoztatási, szociális és oktatási célok;

15.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri azt a szerepet, amelyet a szociális partnerek töltenek be a gazdasági és monetáris unió továbbfejlesztésének elfogadása szempontjából. Ez vonatkozik a nemzeti reformprogramok kidolgozásában betöltött szerepükre és általánosságban a munkára és szociális szempontokra, valamint a kialakítandó „szociális jogok pillérére” helyezett erősebb hangsúlyra is. A szociális partnerekkel folytatott párbeszéd észszerű, és növelheti a tagállami támogatottságot. A jövőbe tekintve a szociális partnerek hozzájárulása a lehetséges közös projekteket illetően is fontos lehet, melyeket közös cselekvési tervüknek megfelelően valósítanak meg;

16.

úgy véli, hogy a regionális különbségeket orvosolni kell a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölése, a növekedés fokozása, a munkahelyteremtés, valamint a versenyképesség és mind a GMU-n, mind az EU-n belüli kohézió növelése érdekében, továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak munkaadóként is és a vállalkozásbarát környezet megteremtésében is fontos szerep jut;

17.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a versenyképességet helyi és regionális kezdeményezések révén növelni lehessen;

18.

örömmel fogadja, hogy az euróövezeti nemzeti versenyképességi testületek létrehozásáról szóló ajánlásban (COM(2015) 601 final) foglaltak alapján ezek a testületek csak döntéstámogatást nyújthatnak, végleges javaslatokat nem terjeszthetnek elő;

19.

örömmel fogadja, hogy a jelenlegi jogszabályi kereten belül észszerűbbé válik és megerősödik az európai szemeszter, valamint hogy a jobb összpontosítás, a hatékonyság növelése és a felelősségvállalás egyértelműsítése végett a dokumentumokat is összehangolják, hogy meg lehessen valósítani a helyes kormányzásra vonatkozó uniós célokat;

20.

elismeri, hogy az európai szemeszter a nemzeti és uniós szintű reformok végrehajtásának hasznos eszköze, mivel biztosítja, hogy az EU és tagállamai összehangolják gazdaságpolitikáikat;

21.

ismételten felkéri az Európai Bizottságot és a Parlamentet, hogy vezessen be egy olyan magatartási kódexet, amely garantálja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat strukturált módon bevonják az európai szemeszterbe azzal a szándékkal, hogy 2016 folyamán ezzel a tárgykörrel kapcsolatos konkrét javaslatot lehessen előterjeszteni, és elkötelezi magát amellett, hogy folyamatos párbeszédet folytat az Európai Bizottsággal ebben a kérdésben;

22.

kiáll amellett, hogy az országjelentésekben és az országspecifikus ajánlásokban kifejezetten foglalkozni kell a regionális különbségeket érintő kérdésekkel, és módszeresen a regionális és helyi szinttől kapott információkra kell alapozni;

23.

sérelmezi, hogy az európai szemeszter módosított struktúrája az euróövezet prioritásainak megvitatása kapcsán nem említi az RB-t, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai szemeszter szabályozásáról szóló dokumentumokban regionális kérdésekre is térjen ki, és ebben támaszkodjon a – többek közt a foglalkoztatásról és a szociális ügyekről készített – módszeres regionális elemzésekre;

24.

úgy látja, hogy rövid távon a bankunió kiteljesítése a leghatékonyabb eszköz annak érdekében, hogy elejét lehessen venni a pénzügyi rendszert fenyegető válságoknak, ki lehessen törni a nemzeti bankok és a tagállamok közötti ördögi körből, valamint minimálisra lehessen csökkenteni a gazdasági sokkok káros hatásait;

25.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék a pénzügyi rendszerben lévő kockázatokat, tegyék rugalmasabbá az árakat, és vezessenek be nemzeti garanciarendszereket;

26.

ezért úgy véli, hogy annak, hogy ki lehessen alakítani egy európai betétbiztosítási rendszert (EDIS), előfeltétele az, hogy az európai szanálási alapok és a nemzeti betétbiztosítási rendszerek már működjenek és finanszírozásban részesüljenek, és hogy tisztázzák az ezek közötti kapcsolatot, hogy az erkölcsi kockázat a lehető legkisebb legyen;

27.

arra kéri az Európai Központi Bankot (EKB) és az Európai Bankhatóságot (EBH), hogy elemezzék ki a pénzügyi eszközök minőségét, és vessék alá stresszteszteknek az EDIS-ben érintett pénzügyi intézeteket, hogy egyenlő feltételeket lehessen biztosítani ez utóbbiak számára;

28.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye világossá, milyen hozzáadott értéket képvisel a tanácsadói funkciót ellátó Európai Költségvetési Tanács, amelynek titkársága az Európai Bizottság főtitkársága alá van rendelve. Különösen azt fontos megvitatni, hogy miként kerülhető el, hogy egy ilyen testület a tevékenységével szükségtelenül tovább bonyolítsa a már így is összetett makrogazdasági felügyeleti környezetet;

29.

sajnálattal látja, hogy az Európai Költségvetési Tanács létrehozása előtt nem nyílt lehetőség véleménynyilvánításra. Az RB alapvetően fontosnak tartja, hogy következetesen felügyeljék a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak betartását. Ugyanakkor a javasolt szerv jelenlegi szerkezeti felépítése miatt kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy annak előnyei arányosak-e a várható bürokratikus többletteherrel. Ezenkívül az sincs tisztázva, hogy mi a jogalapja a szerv létrehozásának, és hogy az Európai Költségvetési Tanácsot milyen viszony fűzi majd a nemzeti költségvetési tanácsokhoz;

30.

szeretné, hogy létrejöjjön a tőkepiaci unió, amely határokon átnyúló tőkeáramlást tesz lehetővé anélkül, hogy veszélybe sodorná a különböző régiók és országok stabilitását, valamint elősegíti, hogy a vállalatok és különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k finanszírozási források széles köréhez férhessenek hozzá;

31.

úgy véli, hogy egy koherens és jól megtervezett tőkepiaci uniónak mind a 28 tagállamra ki kellene terjednie, és elő kellene segítenie, hogy az egész EU-ban egyenlő versenyfeltételek legyenek; arra kéri továbbá a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a bankunió továbbra is maradjon hozzáférhető azon tagállamok számára, amelyek még nem vezették be az eurót;

32.

nyomatékosan kéri, hogy tartsák tiszteletben a stabilitási és növekedési paktumot, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamnak helyes gazdaságpolitikája és stabil államháztartása legyen, mivel ez a szükséges rövid és hosszú távú beruházásoknak egyaránt előfeltétele (4);

33.

felhívja a tagállamok figyelmét, hogy ahhoz, hogy hozzáférhessenek a gazdaság stabilizálását szolgáló európai eszközökhöz, felelős gazdaságpolitikát kell felmutatniuk. Az eszközök felhasználásának együtt kell járnia a strukturális reformok teljes körű végrehajtásával, a figyelmet a konvergencia, az összehangolás és integráció fokozására összpontosítva. Az RB hangsúlyozza, hogy a támogatásnak semmi esetre sem szabad állandó, egyirányú tőkeáramlásokhoz vezetnie az országok között. A stabilitási alap és a többi eszköz, így a strukturálisreform-támogató program célja nem lehet a jelenlegi kohéziós politika helyettesítése;

34.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a hatos és kettes csomag közelgő kiértékelésére kellene alapozni az EU-n belüli átláthatóság javítására és az Unió legitimitásának növelésére irányuló munkát, ami a helyi és regionális szint szempontjából különösen fontos. Ezért az RB-nek „gazdaságpolitikai párbeszédet” kellene folytatnia az Európai Bizottsággal, az utóbbi intézmény és a Parlament között már folyamatban lévő párbeszéd mintájára;

35.

megismétli azt a meggyőződését, hogy fiskális kapacitásra van szükség ahhoz, hogy a GMU ideiglenes sokkelnyelő mechanizmussal rendelkezhessen (5);

36.

rámutat arra, hogy a reálgazdaságban a beruházások finanszírozásának feltételei gyökeresen megváltoztak a jelenleg is tartó gazdasági válság következtében, és hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb hatékonyság elérésében és a produktív beruházások előtt álló akadályok feltárásában igen jelentős szerep jut a helyi és regionális önkormányzatoknak;

37.

megismétli, hogy szükség lenne a hosszú távú beruházások és a folyó költségek szétválasztására vonatkozó aranyszabályra, és szorgalmazza egy olyan, az európai kritériumokkal összhangban lévő keret bevezetését, amelynek segítségével meg lehet határozni a legfontosabb – a hosszú távú növekedés fenntartásához nélkülözhetetlen – szociális és infrastrukturális beruházásokat;

38.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a közberuházások minőségét, többek közt azáltal, hogy az államigazgatás minden területén alkalmazzák az OECD hatékony közberuházásokra vonatkozó iránymutatásait, és kéri, hogy vitassák meg, hogyan lehet a közszféra különböző területein a költségvetés decentralizálásával javítani a közkiadások minőségét, és ezáltal a növekedésnek kedvező költségvetési konszolidációt megvalósítani a tagállamok szubnacionális egységei közötti szolidaritás elvének veszélyeztetése nélkül;

39.

ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy jelentessen meg egy fehér könyvet, amely a közkiadások számításakor alkalmazandó, uniós szintű tipológiát határoz meg a közberuházások minőségére vonatkozóan a hosszú távú hatások függvényében, valamint hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) államháztartásairól szóló éves jelentésekbe illesszen be egy, a közberuházások minőségéről szóló fejezetet, kitérve a szubnacionális szintre is (6);

40.

rámutat arra, hogy egy mélyebb szintű és ellenállóképesebb gazdasági és monetáris unió számára a kevésbé bonyolult struktúrák, a világosabb felelősségi körök és a nagyobb átláthatóság sokkal inkább kézzelfogható előnyöket jelentene, mint a már meglévő jogszabályokra rakódó újabb szabályozási rétegek. Örömmel fogadja ezért, hogy az Európai Bizottság az egyszerűsítést, az átláthatóság növelését és a felelősségi körök világosabbá tételét helyezi kilátásba;

41.

valószerűbb megközelítést tart szükségesnek az olyan országokra kivetendő közigazgatási szankciók gyakorlati megvalósítását illetően, amelyek nem tartják be a közösen felállított szabályokat, és kéri, hogy vitassák meg, hogyan lehetne ezeket piaci mechanizmusokkal helyettesíteni vagy kiegészíteni;

42.

hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy a gazdasági irányítást minden szinten – így helyi és regionális szinten is – világos felelősségi körök jellemezzék, mivel különböző területeken, például a foglalkoztatás, az egészségügy és az oktatás területén gyakran éppen a helyi és regionális szint felel a szakpolitikák végrehajtásáért;

43.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vonja be az RB-t a GMU-reformok első és második szakasza közötti átmenetről szóló fehér könyv kidolgozásába;

44.

figyelmeztet arra, hogy a monetáris unió elmélyítésére irányuló munka során ügyelni kell az euróövezeten kívüli országokkal fenntartott kapcsolatokat érintő következményekre is, és rámutat arra, hogy egyértelművé kell tenni, mely javaslatok vonatkoznak az összes tagállamra, és melyek csak az euróövezetre;

45.

hangsúlyozza, hogy minden olyan intézkedést, amely a GMU végrehajtásához kapcsolódik, annyira átlátható módon kell megvalósítani, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem vezették be az eurót, ne érezzék magukat kirekesztve, és hogy el lehessen kerülni a „kétsebességű Európa” kialakulását.