23.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 434/142

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, melynek gyökerei az ESZAK-Szerződésig nyúlnak vissza;

—

tekintettel az acéliparról, valamint az EU-ban tevékenykedő vállalatok szerkezetalakításáról, elköltöztetéséről és bezárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartára,

—

tekintettel a Bizottság 2011. február 2-i, „A nyers- és alapanyagpiacok támasztotta kihívások leküzdése” című közleményére (COM(2011)0025),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiára,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia kidolgozása” című 2012. október 10-i közleményére (COM(2012)0582),

—

tekintettel az Unió vas- és acéliparával kapcsolatosan a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000184/2012 – B7-0368/2012),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

tekintettel arra, hogy amióta az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejárt, a szén- és acélipart az EUSZ rendelkezései szabályozzák,

B.

mivel az Európai Unió egyik célkitűzése a gyártóipar támogatása és versenyképessé, fenntarthatóvá tétele, valamint felkészítése arra, hogy megfeleljen a változó európai és Európán kívüli piaci feltételeknek, mivel alapvető fontosságú az Európai növekedés és jólét szempontjából;

C.

tekintettel arra, hogy az európai acélipar jelentős keresletcsökkenésnek van kitéve, amely a munkahelyek és a versenyképesség fokozatos elvesztésével jár;

D.

mivel az acélipar stratégiai jelentőségű az Unió gazdasága számára, és mivel az Európai Unió egészének érdeke az iparának alapvető összetevőit adó tevékenységek megőrzése, valamint az energiaellátás biztonságának garantálása belső termelés révén;

E.

mivel a versenyképes európai acélipar sok alapvető iparág fejlődésének és értékteremtésének gerincét adja, mint például a járműipar, az építőipar és a gépipar;

F.

mivel az acélipar jelentős kihívásokkal néz szembe – pl. lényeges mértékben csökkenő kereslet, eltérő szabályozással és normákkal bíró harmadik országokból származó importtal szembeni erős verseny, a nyersanyagokhoz való nehéz hozzáférés, növekvő költségek –, melyek szerkezetátalakításokhoz, ipari fúziókhoz és munkahelyek elvesztéséhez vezettek;

G.

mivel a foglalkoztatás az acélágazatban 1970 és 2012 között 1 millióról mintegy 3 69  000 munkahelyre csökkent, és mivel a feldolgozóipari ágazatokban milliók dolgoznak;

H.

mivel a Bizottság által közzétett adatok alapján az Unió acélexportja 2010-ben 33,7 millió tonnát tett ki (32 milliárd euró), és a legnagyobb exportpiacai Törökország, az Egyesült Államok, Algéria, Svájc, Oroszország és India voltak, míg az Unió acélimportja 26,8 millió tonnára rúgott(18 milliárd euró), amelynek fő forrásai Oroszország, Ukrajna, Kína, Törökország, Dél-Korea, Svájc és Szerbia;

I.

mivel a jelenlegi válság rendkívüli szociális nehézségeket állít az érintett munkavállalók és régiók elé, és mivel a szerkezetátalakításban részt vevő vállalatoknak társadalmilag felelős módon kell eljárniuk; mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sikeres szerkezetátalakítás nem hajtható végre megfelelő társadalmi párbeszéd nélkül;

J.

mivel a csúcstechnológiai iparágakra – köztük az acéliparra – a technológiai szaktudás modelljeiként tekintettek, ezért azonnali cselekvésre van szükség a megtartásuk érdekében, megelőzendő áthelyezésüket az Unió területén kívülre;

1.

kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson világos tájékoztatást az európai acéliparban végbemenő jelentős változásokról; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság szorosan kísérje figyelemmel a zajló folyamatokat Európa ipari öröksége és az érintett munkaerő megóvása érdekében.

2.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártát követően jogosult az európai acélipar helyzete okozta gazdasági és társadalmi hatások kezelésére, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az ESZAK pozitív tapasztalatát, és hozzon létre (a szakszervezetek, az ipar és a Bizottság részvételével) egy háromoldalú testületet, amely az európai acélipar továbbfejlesztésén dolgozna, biztosítva az előrejelzést, a tanácsadást és a tájékoztatást (1);

3.

felkéri a Bizottságot, hogy körültekintően mérlegelje az acélipar támogatását és fenntartását szolgáló közép- és hosszú távú kezdeményezéseket;

4.

úgy véli, hogy a Bizottságnak nagyobb fontosságot kell tulajdonítania az iparpolitikának annak érdekében, hogy felélessze az európai ipar versenyképességét a globális piacon egyenlő versenyfeltételek garantálása céljából, egyúttal biztosítva a magas szociális és környezeti normákat az Unióban, és a viszonosság felé törekedve a harmadik országokban;

5.

úgy véli, hogy Európa gazdasági fellendülésének egy erősebb feldolgozóipar is feltétele; hangsúlyozza, hogy az acélipar kulcsszerepet tölt be a stratégiai feldolgozóipari ágazatok versenyképességének biztosításában, melyeket rosszul érintene az európai acélipar visszaszorulása, mivel így függővé válnának a harmadik országokból történő behozataloktól, és sérülékenyek lennének;

6.

üdvözli az acélágazatra vonatkozó európai cselekvési terv 2013 júniusáig történő kidolgozására irányuló bizottsági kezdeményezést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tervet mihamarabb be kell mutatni;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg azon döntését, amelynek értelmében nem hosszabbítja meg a 2012. december 31-ét követő időszakra a 1241/2009/EU bizottsági rendeletben (2) az acéltermékek és -csövek behozatala tekintetében létrehozott előzetes felügyeleti rendszert, és vegye fel ezt a rendszert a cselekvési terv elemei közé;

8.

sürgeti a Bizottságot, hogy cselekvési tervébe foglalja bele az összes rendelkezésre álló uniós eszköz (pl. megerősített kutatás, fejlesztés és innováció) igénybevételét, különösen olyan területeken, mint az energia- és az erőforrás-hatékonyság, továbbá az Európai Beruházási Bank általi célzott beruházásokat, a készségekre vonatkozó aktív politikát, a munkavállalók szakmai átképzését, valamint szükség esetén olyan uniós pénzügyi eszközök lehetséges felhasználását, mint az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, és egyéb olyan ösztönzőkét, amelyek támogatják az iparág beruházásait és modernizációját;

9.

véleménye szerint egy ilyen cselekvési tervnek fontolóra kellene vennie az acélipar versenyképességét veszélyeztető magas energia- és nyersanyagárak kezelésének és mérséklésének módjait; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az energia-, és erőforrás-hatékonyság jelentős költségmegtakarítást eredményezhet, és bár ebben a tekintetben üdvözli a SPIRE európai köz-magán társulást, mégis sürgeti a Bizottságot és magát az acélágazatot, hogy – tekintettel a nyersanyag-ellátás jelenlegi és jövőbeni szűkösségére – folytassák a fennálló lehetőségek vizsgálatát, ösztönözzék üzleti konzorciumok alapítását, és mozdítsák elő a hulladék újrahasznosítását és újrafelhasználását célzó zárt termelési rendszer kialakítását;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatási szabályokra vonatkozó jelenlegi felülvizsgálata során vegye figyelembe az acélipart, és értékelje az acélhoz kapcsolódó termékek minőségbiztosítási rendszere bevezetésének kivitelezhetőségét;

11.

felkéri a Bizottságot, hogy felügyelje a szerkezetátalakítási és gyártás-áthelyezési tevékenységeket, és minden esetet külön megvizsgálva gondoskodjon arról, hogy az Unió versenyjogának szigorúan megfelelve hajtsák végre őket; úgy véli, hogy a domináns piaci pozícióval való esetleges visszaéléseket is vizsgálni kellene;

12.

üdvözli az olyan projekteket, mint az ULCOS-konzorcium (Ultra-low Carbon Dioxide Steelmaking: rendkívül alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó acélgyártás), amely példaként szolgál az innovatív kutatási és fejlesztési kezdeményezésekre, és az acélipar szén-dioxid-kibocsátása mintegy 50 %-kal való csökkentésének elősegítését célozza, és hangsúlyozza a további befektetések szükségességét a kutatási és innovációs tevékenységek terén, amelyek alapvető fontosságúak az ágazat újraélesztése és megújulása szempontjából;

13.

kéri a Bizottságot, hogy kísérje szorosabb figyelemmel a Florange, Liège, Terni, Galați, Schifflange, Piombino, Câmpia Turzii, Rodange, Oțelu Roşu, Trieszt, Szilézia, Reşiţa, Targoviste, Călăraşi, Hunedoara, Buzău, Braila, Borlänge, Luleå, Oxelösund és egyéb települések illetve régiók létesítményeinek sorsát, amelyeknek jelenlegi formájukban bizonytalansággal kell számolniuk, annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe az európai acélipar versenyképessége és foglalkoztató ágazatként betöltött fontos szerepe.

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.