23.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 434/111

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6, 8., 21., 33. és 36. cikkére,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről szóló, 2001. május 8-i bizottsági közleményre (COM(2001)0252),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, 2010. április 20-i bizottsági közleményére (COM(2010)0171),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011– 2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

—

tekintettel a Külügyi Tanács 2012. június 25-i 3179. ülésén elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre,

—

tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre,

—

tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című éves jelentéséről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására (4),

—

tekintettel az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjével kapcsolatban a Tanácsnak tett 2012. június 13-i ajánlására (5),

—

tekintettel a Külügyi Tanácsnak a 2011. december 1-jén tartott 3130. ülésén elfogadott, a Demokráciáért Európai Alapítványról szóló következtetéseire (6), valamint a Coreper által 2011. december 15-én elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezés létrehozásáról szóló nyilatkozatra (7),

—

tekintettel az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) esetleges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására (8),

—

tekintettel az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) közelmúltbeli létrehozására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0378/2012),

A.

mivel az Európai Unió az emberi jogok tiszteletének elvén alapul, és a Szerződésekben foglalt jogszabályi kötelessége az emberi jogokat az Unió és a tagállamok valamennyi politikájának, illetve a nemzetközi megállapodások középpontjába állítani; mivel az Unió, a tagállamok és a harmadik országok közötti párbeszédeket kézzelfogható intézkedéseknek kell követniük, amelyek biztosítani hivatottak, hogy az emberi jogok továbbra is e politikák középpontjában álljanak;

B.

mivel az EU e kötelezettség teljesítése érdekében jogi eszközök széles körét teremtette meg, ideértve az emberi jogi iránymutatásokat, a demokrácia és az emberi jogok globális pénzügyi eszközét (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)), valamint a külső pénzügyi eszközök – például a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI), a stabilitási eszköz (IfS), az európai szomszédsági eszköz (ENI), az előcsatlakozási eszköz (IPA) és a partnerségi eszköz (PI) – tekintetében azt az előírást, hogy hatáskörük erejéig elő kell mozdítaniuk az emberi jogokat és a demokráciát; ilyen eszközök még az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) létrehozása és az Európai Unió emberi jogokért felelős új különleges képviselőjének kinevezése, valamint a tanácsi nyilatkozatok és következtetések, a főképviselő nyilatkozatai, az uniós diplomáciai lépések, a súlyos emberi jogi jogsértések esetén kivetett uniós szankciók, és újabban az emberi jogi országstratégiák;

C.

mivel a harmadik országokkal fennálló sokrétű szerződéses viszonyának megfelelően az Unió eszközök egész tárházát – például az európai szomszédságpolitikát (ENP), a Cotonoui Megállapodást, valamint az emberi jogi párbeszédeket és konzultációkat – veszi igénybe annak érdekében, hogy a harmadik országokat még inkább elkötelezze az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása mellett, egyúttal javítva a nemzetközi szerveken belüli együttműködést a közös érdekű kérdések megvitatása terén; mivel az ENP nyomon követi a megállapodás szerinti kötelezettségek teljesítését, a Cotonoui Megállapodás pedig konzultációt ír elő emberi jogi jogsértések esetén; mivel az EU választási eljárásokat támogató és választási megfigyelői tevékenysége szintén közvetlenül elősegíti az emberi jogok érvényesülését, valamint a demokrácia és a jogállamiság megerősödését;

D.

mivel e politikák összességükben elaprózódáshoz vezettek, és az uniós külső fellépések egyes területei és a más szakpolitikák közötti összhang és egységesség elvét nem tartották kellően tiszteletben; mivel a felsorolt eszközök emiatt különálló elemekként funkcionálnak, és nem szolgálják sem az emberi jogi záradékok végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó kötelezettséget, sem az ehhez társuló szakpolitikai célkitűzéseket, ezért harmonizációra van szükség, és szinergiákat kell kialakítani közöttük;

E.

mivel több tényező is akadályozza az emberi jogokra és demokráciára irányuló hatékony uniós politika megvalósítását, és mivel a 2011. decemberi közös közlemény nem foglalkozott eredményesen e tényezőkkel, úgymint az összes uniós külső fellépési eszköz közötti összefüggésekre alapuló integrált megközelítés és az országonkénti prioritási célkitűzések ezekbe az eszközökbe történő beépítésének hiányával, az eszközök – többek között a geopolitikák és -stratégiák – az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartását konkrét, átlátható, mérhető, megvalósítható és a határidők betartását is jelző mutatók segítségével mérő és nyomon követő eredményjelzési rendszerének hiányával, valamint az emberi jogi párbeszédek erőtlenségével, amely párbeszédeket a szélesebb értelemben vett, legmagasabb szintű politikai dialógusokba kellene beleszőni;

F.

mivel az arab tavasz eseményei, valamint a keleti partnerség országaival az átmeneti időszak során és azt megelőzően szerzett tapasztalatok rámutattak arra, hogy át kell alakítani a szomszédságpolitikát, hogy nagyobb tér nyíljon a többek között a nem kormányzati szervezetekkel, az emberi jogi jogvédőkkel, a szakszervezetekkel, a médiával, az egyetemekkel, a demokratikus politikai pártokkal és a civil társadalom egyéb képviselőivel folytatott politikai párbeszéd és az alapvető szabadságok védelme számára, amelyek nélkülözhetetlenek a demokratizálódás és az átmenet folyamatához; e tekintetben üdvözli az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) létrehozását mint az Unió által a demokratizálódás kihívásaira elsősorban – de nem kizárólag – az uniós szomszédságpolitika által felölelt országokban adott kézzelfogható választ;

G.

mivel a megújult politika keretében arra kell törekedni, hogy a „többet többért” megfontolás, valamint a partnerországok, az EU és a tagállamok közötti kölcsönös elszámoltathatóság alapján a partnerországok mélyrehatóbb demokratikus reformokat hajtsanak végre és jobban tiszteletben tartsák az alapvető jogokat, különös tekintettel a legfontosabb alapvető jogokra, így például a véleménynyilvánítás szabadságára, a vallásszabadságra, a lelkiismeret szabadságára, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságára;

H.

mivel a felülvizsgálat során a Tanács a külső fellépések tükrében racionalizálta és átfogalmazta az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós politikát; mivel ez a módosítás a Külügyi Tanács 2012. június 25-i ülésén elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretben megjelenik, és azt kiegészíti egy a konkrét célkitűzéseket, a határidőket, a mérföldköveket és a felelősségmegosztást részletező cselevési terv; mivel a Tanács emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőt nevezett ki az uniós emberi jogi politika ismertségének, hatékonyságának és koherenciájának javítása, valamit annak érdekében, hogy hozzájáruljon e célok megvalósításához azáltal, hogy megvizsgálja a meglévő emberi jogi eszközöket, konzultál e területen tevékenykedő különféle partnerekkel és intézményekkel, valamint olyan érdemi kérdésekre összpontosít, amelyek azonnali figyelmet igényelnek;

I.

mivel a jelenlegi gazdasági válság, annak az Európa-projekt stabilitására gyakorolt hatása, valamint a globális hatalmi egyensúly elmozdulása rávilágított arra, hogy az emberi jogi kérdéseket illetően nem elegendőek a hangzatos nyilatkozatok, azokat hatékony és konkrét intézkedések révén végrehajtott jól szervezett emberi jogi politikákkal kell kísérni, és azok mögött az összes uniós politika belső és külső dimenziója egységességének és következetességének tiszteletben tartására vonatkozó elkötelezettségnek kell állnia;

J.

mivel az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása az Európai Unió és tagállamai közös felelőssége; mivel csak az Unió és a tagállamok összehangolt és koherens fellépése révén sikerülhet előrelépést elérni e téren; mivel a gazdasági és szociális jogok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-ban történt elfogadása óta az emberi jogok szerves részét képezik;

K.

ezért úgy véli, hogy az EU-nak segítséget kell nyújtania e jogoknak azokban a legkevésbé fejlett és fejlődő országokban történő végrehajtásához, amelyekkel nemzetközi megállapodásokat, köztük kereskedelmi megállapodásokat köt;

L.

mivel a technológia fejlődése és az új IKT-eszközök megjelenése, az oktatás bővülése a világ sok régiójában, néhány fejlődő ország regionális hatalommá válása, a G-20-hoz hasonló új többoldalú fórumok létrehozása, valamint a tájékozott és egymással összeköttetésben álló globális civil társadalom létrejötte mind annak szükségességére világítanak rá, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása, az emberi jogi jogsértések büntetlenül maradásának felszámolása, és a demokrácia kilátásainak javítása érdekében a globális irányítás keretei között folyó együttműködést és a rendelkezésre álló nemzetközi jogi eszköz egységességét és koherenciáját fokozni kell;

M.

mivel az internethez és a távközléshez való szabad hozzáférés elősegíti a szabad és demokratikus vita kialakulását, és az emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos korai figyelmeztetés eszköze lehet, ezért a demokrácia támogatása és az emberi jogok védelme területén az EU külső fellépésének egyik prioritásává kell válnia;

N.

kiemeli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós stratégiai keret fő irányvonalai és alapvető elemei nagyfokú koherenciát és szilárd politikai akaratot követelnek meg, mert érezhető eredmények csak így érhetők el;

1.

úgy véli, hogy a stratégiai felülvizsgálati kezdeményezés célja a Parlament és az egyéb érdekeltek által azonosított főbb kihívások megválaszolása; üdvözli a Tanács által e tekintetben elfoglalt átfogó és inkluzív álláspontot, és különösen az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervet, valamint az emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselő kinevezését, mint az uniós elkötelezettség és elszámoltathatóság konkrét megnyilvánulását, amit korábbi jelentéseiben az Európai Parlament kért is;

2.

megerősíti, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában meghatározott egyetemes emberi jogok és szabadságok minden egyes emberi lényt megilletnek bármilyen körülményre vagy helyzetre, vallásra vagy meggyőződésre, nemre, faji vagy etnikai származásra, életkorra, fogyatékosságra, szexuális irányultságra vagy nemi identitásra való tekintet nélkül;

3.

felszólítja az Uniót, hogy a szavakat tettekre váltva gyorsan és átlátható módon teljesítse korábban tett vállalásait;

4.

hangsúlyozza, hogy a stratégiai keret és cselekvési terv az uniós emberi jogi politika kiindulási pontja, nem pedig végső célja, és ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós intézmények és tagállamok a jövőben határozott és egységes megközelítést alkalmazzanak az emberi jogi jogsértésekkel szemben világszerte, mégpedig az átláthatóság és az elszámoltathatóság jegyében;

5.

üdvözli, hogy három átfogó kampánytémakörként a főképviselő/alelnök javaslatot tett a nők és a gyermekek jogainak, valamint – elsősorban a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán – az igazságügy előmozdítására, és meggyőződése, hogy az Európai Unió emberi jogokért felelős új különleges képviselője jelentős mértékben hozzájárul majd a cselekvési terv e tekintetben történő végrehajtásához;

6.

határozott meggyőződése, hogy az Európai Unió különleges emberi jogi képviselői posztjának létrehozása erősíteni fogja az emberi jogi politika érvényesülését az összes uniós külpolitikai stratégiában;

7.

folyamatos kommunikációra és együttműködésre törekszik az Európai Parlament és az EU emberi jogi különleges képviselője között;

8.

hangot ad a Parlament, mint az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény abbéli óhajának, hogy az átdolgozott politikai keret munkájába szorosan vonják be, valamint kifejezésre juttatja a Parlament azon szándékát, hogy a Szerződéssel összhangban és az egyes intézmények szerepkörét tiszteletben tartva továbbra is el fogja látni kulcsfontosságú feladatát a demokratikus legitimitás javítása terén az uniós szakpolitikák kialakítása során;

9.

megismétli, hogy erősíteni kívánja az intézményközi együttműködést, többek között az Európai Külügyi Szolgálat, az érintett tanácsi és bizottsági szolgálatok, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője, valamint az EP Emberi Jogi Albizottsága és Külügyi Bizottsága munkáját összefogni hivatott, a felülvizsgálat és a cselekvési terv nyomon követésével megbízott kapcsolattartó csoport keretében zajló együttműködés révén;

10.

ragaszkodik ahhoz, hogy az intézményeknek egyesíteniük kell erőiket ebben a folyamatban, és ezért közös nyilatkozat kiadására szólít fel, amelyben az intézmények elköteleznék magukat a közös alapelvek és célkitűzések iránt;

11.

üdvözli a stratégiai keret ambiciózus törekvéseit; azonban úgy véli, hogy a hatékonyabb és eredményesebb végrehajtás érdekében javítani kell az európai intézmények, illetve az EU és a tagállamok közötti koordinációt, valamint tisztázni kell az általuk lefolytatandó eljárásokat és elvégzendő feladatokat;

12.

hangsúlyozza, hogy az egységesség és következetesség az összes szakpolitikai területen alapvető előfeltétele a hatékony és hiteles emberi jogi stratégiának, és sajnálatosnak tartja, hogy a stratégiai keret nem tartalmaz konkrét hivatkozásokat ezekre az elvekre; emlékezteti a Bizottságot a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervről szóló 2010. és 2011. évi közleményében (COM(2010)0171) is vázolt, többször ismételt azon kötelezettségvállalására, hogy a külső és a belső politikák jobb összehangolása érdekében gyakorlati lépéseket fog tenni; emlékeztet arra, hogy a Parlament teljes körű bevonásáról és a fokozottabb koordinációról megállapodás született 2001-ben; emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása saját portánkon kezdődik, és azt nem lehet adottnak tekinteni, hanem folyamatosan vizsgálni és javítani kell annak érdekében, hogy az EU mint az emberi jogok hiteles védnöke léphessen fel;

13.

sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy az emberi jogi, biztonsági és fejlesztési politikák és programok koherenciájának és egymást kiegészítő jellegének fokozása érdekében javítsák az egymás közötti koordinációt;

14.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlesztési együttműködési folyamat egésze során teljesítsék az „emberi jogokon alapuló megközelítésre” tett vállalásukat;

15.

sürgeti az EU-t, hogy az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló összes rendelkezésre álló eszköz hatékony, következetes és megfontolt igénybevétele, valamint a fejlesztési segélyezésre vonatkozó politikák hatékonysága révén tartsa fenn és töltse be az emberi jogok első számú védelmezőjeként játszott szerepét a világban;

16.

hangsúlyozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontosságát annak érdekében, hogy az uniós politikák minden területen kedvezményezzék legalább néhány emberi jog egyre fokozottabb érvényesülését, illetve hogy az uniós politikák egyike se sértsen emberi jogokat;

17.

hangsúlyozza, hogy az Unió emberi jogokkal foglalkozó új különleges képviselőjének a fejlesztési menetrendet figyelembe kell vennie az emberi jogoknak a világon történő előmozdítását célzó valamennyi tevékenység során; e tekintetben szoros együttműködésre számít a Parlamenttel és annak bizottságaival az említett kérdésekben;

18.

felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően és a benne foglalt jogok maradéktalan és szükséges védelme, illetve e jogok elsorvadásának megelőzése érdekében különleges védőintézkedések és gondozás biztosításával külön is támogassák – a gyermek jogairól szóló egyezmény és nyilatkozat alapján – a mindkét nembe tartozó gyermekek szükségleteinek elsőbbségi kielégítését;

19.

határozottan elítéli a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát mint a nők és lányok testi integritásának megsértését, valamint sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó stratégiájában fordítson különös figyelmet az ilyen hagyományos, káros gyakorlatokra;

20.

úgy véli, hogy az emberi jogok és a demokrácia védelme terén az EU csak akkor lehet hiteles, ha külpolitikája és saját határain belüli fellépései egymással koherensek;

21.

rámutat arra, hogy a stratégiai keretet megfelelően meg kell ismertetni, hogy az állampolgárok szemében nőjön annak legitimitása, hitelessége és elszámoltathatósága;

22.

sürgeti a Bizottságot, hogy a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervről szóló 2010. évi közleményében kifejtetteknek megfelelően, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervvel összhangban az emberi jogok a bel- és igazságügyi politika külső dimenziójában történő előmozdítása érdekében adjon ki közleményt az uniós emberi jogi cselekvési tervről;

23.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság összes főigazgatósága, valamint az EKSZ készítsenek részletes elemzést arról, hogy az Alapjogi Charta milyen jogi vetületeket vet fel az Unió külső politikái számára, mivel a Charta az uniós intézmények összes fellépésére vonatkozik; elkötelezi magát, hogy ezt az ellenőrzést a Parlament is végrehajtja; ösztönzi a parlamenti bizottságokat, hogy használják ki az eljárási szabályzat 36. cikke által nyújtott lehetőséget, és ellenőrizzék, hogy a benyújtott jogalkotási javaslatok, többek között a külső finanszírozási eszközökre irányuló javaslatok összhangban állnak-e az Alapjogi Chartával;

24.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést és a konzultációt a Tanács alapvető jogokkal foglalkozó munkacsoportja (FREMP) és az emberi jogi munkacsoport (COHOM) között; szorgalmazza, hogy az említett együttműködésbe és konzultációba az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét is vonják be; felhívja mindkét felet, hogy – például az új kezdeményezések készítésekor – támaszkodjanak bátran az Európa Tanács szakértelmére és eszközeire, valamint az ENSZ különeljárásaira annak érdekében, hogy a közös értékek és a nemzetközi normák tükröződjenek azokban;

25.

örömmel látná az ENSZ és az Európa Tanács mechanizmusaihoz hasonló nemzetközi és regionális megállapodásokkal és mechanizmusokkal való fokozottabb szakpolitikai koherenciát; arra szólít fel, hogy e normákat rendre vegyék bele az emberi jogi országstratégiákba, amelyeknek referenciadokumentumként kell szolgálniuk a geo- és tematikus politikák, a cselekvési tervek, valamint a stratégiák és az eszközök számára; javasolja, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos együttműködést – különösen a nemzetközi csúcstalálkozókkal egybeeső időpontokra tervezett emberi jogi párbeszédek révén – terjesszék ki az összes regionális partnerre és szervezetre, és a partnerekkel, a harmadik országokkal, valamint különösen a BRICS-országokkal és más feltörekvő országokkal folytatott párbeszédet követően adjanak ki a konkrétumokról szóló nyilatkozatokat;

26.

úgy véli, hogy az észak-afrikai és közel-keleti országok bevétele az Európa Tanács szomszédsági politikájába lehetőséget nyújt majd a szóban forgó országok számára jogi berendezkedésük átalakításához és az emberi jogok terén a bevált gyakorlatok átvételéhez; rámutat, hogy a demokratikus reformok a déli szomszédságban történő megerősítését célzó nemrégiben elfogadott EU-Európa Tanács közös program jó példája annak, hogy az Európa Tanács szakértelme jól kiegészíti az uniós szakértelmet az alkotmányt, a jogi berendezkedést és az intézményeket érintő reformok terén;

27.

felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy a nemzetközi emberi jogi normák vonatkozásában munkálkodjanak a vallás vagy meggyőződés szabadsága tiszteletben tartásának javítása érdekében;

28.

felhívja illetékes bizottságait, többek között az Emberi Jogi Albizottságot, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot, hogy fokozzák az együttműködést az Európa Tanács illetékes szerveivel és eszközeivel, és kezdjenek strukturált párbeszédbe a két intézmény közötti hatékony és a gyakorlatban is működő szinergiák megteremtése, illetve a rendelkezésre álló szakértelem maradéktalan kihasználása érdekében;

29.

tudatában van, hogy a felülvizsgálat célja az, hogy az emberi jogokat az Unió a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak középpontjába helyezzék; alapvetően fontosnak tartja, hogy az EU a partnerországok viszonylatában hatékony hozzáállással mozdítsa elő az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatosan kiválasztott főbb prioritásokat, és hogy ezen erőfeszítések keretében megvalósítható és reális célkitűzéseket jelöljön ki; rámutat, hogy az emberi jogok területén e főbb prioritások közé kell sorolni a legfontosabb alapvető jogokat, így például a megkülönböztetésmentességet, a véleménynyilvánítás szabadságát, a a vallás vagy meggyőződés szabadságát, a lelkiismeret szabadságát, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságát;

30.

javasolja, hogy az EU és tagállamai az emberi jogok terén főbb prioritásként kezeljék a halálbüntetés elleni küzdelmet és a nőkkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelmet, amely területeken az EU valódi eredményeket ért el és olyan tapasztalatra tett szert, amely kellően jelentékeny ahhoz, hogy megosztható legyen és konkrét eredményekhez vezessen;

31.

emlékeztet rá, hogy a fejlődés, a demokrácia és a jogállamiság elengedhetetlen feltételei az emberi jogok megszilárdulásának, ám nem tekinthetők azonosnak azzal, továbbá egymással kölcsönhatásban vannak, illetve támaszai egymásnak; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a demokratikus és emberi jogokra épülő eszmények megszilárdulását a társadalom egészében, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a gyermekjogok előmozdítására;

32.

üdvözli az emberi jogi országstratégiák stratégiai szerepét, amelyet a Parlament mindig is sürgetett, valamint azt a tényt, hogy azok kidolgozására az uniós képviseletek, azok vezetői és a COHOM bevonásával került sor; lényegesnek tartja széles körű konzultációk szervezését különösen a helyi civil társadalmi szervezetekkel, a nemzeti parlamentek képviselőivel, az emberi jogi jogvédőkkel és egyéb érdekeltekkel, és hangsúlyozza, hogy azok védelmét végrehajtási intézkedések révén kell biztosítani;

33.

úgy véli, hogy a prioritások, a realisztikus célok és a politikai nyomásgyakorlás formáinak országonkénti meghatározása alapvetően fontos ahhoz, hogy az uniós fellépések hatékonyabbak, az eredmények pedig mérhetőbbek legyenek; úgy véli, hogy a nagyobb fokú hatékonyság, eredményesség és koherencia biztosítása érdekében az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiákat általánosan érvényesíteni kell az Unió közös kül- és biztonságpolitikájában, valamint a kereskedelmi és fejlesztési politikákban, a földrajzi és tematikus programok keretében egyaránt;

34.

kéri a Bizottságot, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiákat építse be a harmadik országoknak szánt valamennyi támogatási forma programozásába és végrehajtásába, továbbá a stratégiai dokumentumokba és a többéves indikatív programokba;

35.

javasolja, hogy az érintett országok emberi jogi jogvédői és civil társadalma biztonságának kockáztatását elkerülve tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé az emberi jogi országstratégiákban foglalt főbb prioritásokat; hangsúlyozza, hogy ezek a nyilvánosságra hozott prioritások láthatóvá tennék az EU emberi jogok iránti elkötelezettségét a harmadik országokban, és támogatást nyújtanának azoknak, akik nehezen képesek gyakorolni vagy megvédeni emberi jogaikat; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek hozzáféréssel kell rendelkeznie az emberi jogi országstratégiákhoz és az azokkal kapcsolatos információkhoz;

36.

hangsúlyozza a vállalati szociális felelősségvállalás (CSR) a – többek között az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre is hivatkozó – 2011. október 25-i bizottsági közleményben megfogalmazott szerepét az emberi jogok területén; hangsúlyozza, hogy a CSR-t integrálni kell az Unió emberi jogi stratégiáiba; emlékeztet arra, hogy az európai és multinacionális vállalatokra szintén felelősségek és kötelezettségek hárulnak, és üdvözli a vállalati szociális felelősségvállalás (CSR) Unió általi megerősítését; minden vállalkozást arra sürget, hogy tegyenek eleget vállalati felelősségüknek, miszerint az ENSZ irányadó elveinek megfelelően tiszteletben tartják az emberi jogokat; üdvözli a Bizottság hajlandóságát arra, hogy emberi jogi iránymutatásokat dolgozzon ki a kis- és középvállalkozások számára; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti terveiket az ENSZ irányadó elveinek végrehajtására vonatkozóan, egyúttal pedig ragaszkodjanak annak szükségességéhez, hogy a partnerországok is betartsák a nemzetközileg elismert CSR-előírásokat, így például az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait, valamint az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatban foglaltakat;

37.

úgy véli, hogy a stratégiai keret és az azt kísérő, három évre szóló cselekvési terv racionalizálni fogja az országok prioritási célkitűzéseit, többek között azáltal, hogy az uniós fellépések egységes keretének megteremtése érdekében az uniós tematikus iránymutatásokat és az azokhoz kapcsolódó helyi stratégiákat veszi át; az összes emberi jogi országstratégia mielőbbi véglegesítésére, gyors végrehajtására és a bevált gyakorlatok értékelésére szólít fel; meggyőződése, hogy e stratégiák révén évente pontosan értékelni lehet majd a keretmegállapodások emberi jogi záradékainak végrehajtását;

38.

javasolja, hogy az emberi jogi országstratégiák részeként az EU fogadjon el jegyzéket azokról a minimális elvárásokról, amelyekhez a tagállamoknak és az uniós intézményeknek ragaszkodniuk kellene a harmadik országbeli partnerekkel többek között a legmagasabb politikai szinten folytatott megbeszélések, látogatások és csúcstalálkozók során;

39.

sürgeti az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozottan ösztönözzék a harmadik országokat arra, hogy jogszabályaikban külön rendelkezzenek a nők jogairól, valamint garantálják e jogok tiszteletben tartását;

40.

felkéri az illetékes uniós intézményeket, hogy a vallásszabadság és a konfliktusrendezés támogatása érdekében folytassanak párbeszédet a vallási szereplőkkel és vallási alapon működő szervezetekkel, illetve nyújtsanak számukra segítséget;

41.

üdvözli a stratégiai keretben tett kötelezettségvállalást, miszerint az emberi jogokat helyezik a harmadik országokkal – köztük a stratégiai partnerekkel – ápolt uniós kapcsolatok középpontjába; ennek fényében felhívja az Uniót, hogy a Külügyi Tanács keretében fogadjon el éves következtetéseket az EU stratégiai partnereire vonatkozóan, amelyek nyomán közös kívánalmakat kell megállapítani az uniós tagállamok és uniós tisztviselők számára azon emberi jogi aggályokat illetően, amelyeket minimális elvárásként fel kell vetniük a kérdésben illetékes partnereik előtt;

42.

újabb erőfeszítésekre szólít fel az emberi jogok védelmezőinek megvédése és támogatása érdekében a harmadik országokban, különös tekintettel azokra, akik elkötelezettségük miatt fenyegetett helyzetben vannak vagy rettegniük kell; várakozással tekint a rugalmasabb és a különlegesen célzott intézkedésekre, amelyeket az emberi jogok védelmezőinek megvédése érdekében lehet majd végrehajtani az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) keretén belül;

43.

sürgeti a Bizottságot olyan jogszabály bevezetésére, amely előírja az uniós társaságok számára annak biztosítását, hogy beszerzéseikkel nem támogatják a konfliktusokért és a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős szereplőket, mindezt oly módon, hogy ásványianyag-ellátási láncaikat ellenőrzéseknek és auditoknak vetik alá, azok megállapításait pedig közzéteszik; kéri a Bizottságot, hogy készítse el és tegye közzé azon uniós társaságok listáját, amelyek közvetlenül közreműködtek emberi jogi jogsértésekben a tekintélyelvű rendszerekkel való ügyleteik során; úgy véli, hogy az uniós társaságok részéről kötelezően alkalmazott kellő gondosság – az OECD által közzétett iránymutatásnak megfelelően – megóvná az európai üzleti vállalkozások hírnevét, valamint elősegítené az uniós emberi jogi és fejlesztési politikák nagyobb fokú koherenciáját, különösen a konfliktus által sújtott területeken;

44.

javasolja, hogy a főképviselő ezt a mechanizmust annak az esetleges kockázatára alapozza, hogy a partnerország megsérti a nemzetközi emberi jogi normákat, és a záradékba foglaljon bele egy korai figyelmeztető rendszerhez hasonlatos rendelkezést, illetve hozzon létre a Cotonoui Megállapodásban találhatóhoz hasonló, konzultáción, lépéseken és következményeken alapuló keretet, egyúttal az EU és Türkmenisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz kialakított nyomon követési mechanizmus példáját követve; rámutat, hogy egy ilyen, a párbeszéden alapuló rendszer révén azonosítani és orvosolni lehetne a nemzetközi normákat megszegő, visszatérő és/vagy rendszeres emberi jogi jogsértéseket és a rosszabbodó emberi jogi környezetet, valamint párbeszédet lehetne kezdeményezni esetleges korrekciós intézkedések kötelező erejű keretéről; felszólít ezért arra, hogy a felülvizsgálat térjen ki az emberi jogi párbeszédek és konzultációk szerepének, mandátumának és céljainak értékelésére, amelyeket mind fejleszteni kell;

45.

kéri, hogy a fogadó országok rendszeresen értékeljék és kezeljék különös figyelemmel a migránsok alapvető jogainak védelmét;

46.

üdvözli az emberi jogi helyzet nyomon követésére szolgáló mechanizmus Parlament általi elindítását, amelynek kialakítására a Türkmenisztánnal létrejött partnerségi és együttműködési megállapodás megkötésének keretében került sor; azt ajánlja, hogy más megállapodások esetében is módszeresen helyezzenek kilátásba hasonló nyomon követési mechanizmusokat;

47.

rámutat a Tanács 2009. évi határozatára, amely kiterjeszti az emberi jogi és demokráciazáradékok használatát az összes megállapodásra, és szükség esetén átmeneti záradék beiktatásával kapcsolatot teremt ezen megállapodások és a szabadkereskedelmi megállapodások között; tudomásul veszi az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben ezen elem alkalmazásának kritériumai kidolgozására történő hivatkozást; megjegyzi, hogy az emberi jogi záradék hatályának kiterjesztése feltétlenül szükségessé tesz egy olyan egyértelmű mechanizmust, amely az intézményi és politikai szintű végrehajtásra szolgál, ezért azt egy jól működő végrehajtási mechanizmussal kell kiegészíteni; ragaszkodik hozzá, hogy az Európai Unió mind az iparosodott, mind a fejlődő országokkal – ezen belül az ágazatokkal, vagy a kereskedelem és a befektetés kapcsán – kötött összes megállapodásába foglaljanak bele az emberi jogokra vonatkozó végrehajtható és feltétel nélküli záradékokat; alapvetően fontosnak tartja, hogy az összes partnerország, és különösen a hasonló gondolkozású országok, illetve azok a stratégiai partnerek, akikkel az EU tárgyalásokat folytat, elfogadják ezt a kötelező erejű előírást;

48.

megjegyzi, hogy az Európai Parlament nem részese a megállapodások megtárgyalásának kezdeményezésével vagy felfüggesztésével kapcsolatos döntéshozatalnak; úgy véli, hogy amennyiben az Európai Parlament ajánlást fogad el az emberi jogi záradék és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan, a Bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia, hogy ezen fejezet szerinti feltételek teljesültek-e; rámutat, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a feltételeknek nem tettek eleget, jelentést kell benyújtania az Európai Parlament illetékes bizottságának;

49.

ösztönzi a főképviselőt, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó globális uniós fellépésekről szóló éves jelentést egészítse ki az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv végrehajtásáról helyzetjelentést adó fejezettel, amely kitérne a hatályos megállapodások emberi jogi és demokráciazáradékainak alkalmazására, és esetekre lebontott elemzést tartalmazna a Tanács, az EKSZ és a Bizottság által kezdeményezett konzultációs eljárásokról és egyéb intézkedésekről, valamint a megtett lépések hatékonyságáról és koherenciájáról;

50.

úgy véli, hogy az EU csak akkor tud teljes mértékben eleget tenni a Lisszaboni Szerződésben és a Chartában rá ruházott kötelezettségeinek, ha a harmadik országokkal folytatott összes két- és többoldalú megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdését megelőzően emberi jogi hatásfelméréseket készít;

51.

rámutat, hogy csak egy ilyen rendszeres felmérés biztosíthatja az elsődleges joganyag, az uniós külső fellépések, valamint a harmadik fél a nemzetközi egyezményekben – köztük a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányban (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányban (ICESCR) és a nemzetközileg elismert munkaügyi és környezetvédelmi előírásokban – előírt kötelezettségei közötti összhangot;

52.

arra szólít fel, hogy a felmérések az emberi jogok összes aspektusát megbonthatatlan egységként vizsgálják, az online jogokat is ideértve;

53.

rámutat, hogy a felméréseket pártatlan és átlátható módon, az érintettek – az adott országok – bevonásával kell készíteni;

54.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az egyes populációkra gyakorolt negatív hatás elkerülése érdekében dolgozzanak ki szilárd alapokon nyugvó, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét követő módszert, amely a tárgyalások lezárása előtt kölcsönösen elfogadott megelőzési és orvoslási intézkedéseket tartalmaz arra az esetre, ha negatív hatás alakulna ki;

55.

külön felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy hatásvizsgálatokat végezzenek azon projektek esetében, amelyeknél a végrehajtás következtében a Charta rendelkezései súlyosan sérülhetnek, mint például az elnyomó rendszerek által uralt országok igazságszolgáltatási, határellenőrzési, rendőri és biztonsági erőivel kapcsolatos projektek esetében;

56.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó célkitűzések konkrét, mérhető és megvalósítható mutatókat igényelnek, amelyek képesek képet adni az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának szintjéről; ebben az összefüggésben úgy gondolja, hogy az EU-nak maradéktalanul ki kell használnia a vonatkozó eszközöket, valamint az ENSZ és az Európa Tanács szakértelmét – ideértve az Emberi Jogok Európai Egyezményének végrehajtását is, az Európa Tanács tagországai számára kidolgozott, az emberi jogokhoz és demokráciához kapcsolódó eredményjelzők egységes jegyzékének egyik életképes elemként –, és egyértelműen el kell választania a politikai észrevételeit a jogi és technikai megállapításoktól;

57.

javasolja, hogy az EKSZ dolgozzon ki minőségi és mennyiségi mutatókat, valamint országonkénti nyilvános eredményjelzőket, amelyek koherens és következetes alapjai lehetnének az emberi jogi országstratégiák és a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek keretében folytatott uniós politikák éves értékelésének; javasolja, hogy a jogokra vonatkozó célkitűzés megvalósítása érdekében a menekültjog foglalja magában a menekültekre és hontalanná vált személyekre vonatkozó nemzetközi jog alapelemeit is;

58.

emlékeztet az arab tavasz politikai tanulságaira, valamint a keleti partnerség országaival az átmeneti időszak során és azt megelőzően szerzett tapasztalatokra, többek között arra, hogy az elsősorban a hatóságokkal fenntartott kapcsolatokra koncentráló eddigi politikával fel kell hagyni, és hogy működő partnerséget kell kialakítani az EU, valamint a partnerországok kormánya és civil társadalma között; e tekintetben hangsúlyozza az újonnan létrehozott EDA fontos szerepét elsősorban – de nem kizárólag – az uniós szomszédságpolitikában részt vevő országok tekintetében;

59.

hangsúlyozza, hogy olyan programokat kell létrehozni és olyan projekteket kell támogatni, amelyek lehetővé teszik az uniós és a harmadik országbeli civil társadalmak közötti kapcsolatfelvételt, és felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák a civil társadalmaknak a helyi, regionális, nemzeti vagy globális szintű döntéshozatali folyamatokban való részvételre való képességét, hogy az a jelenleg felülvizsgálat alatt álló külső pénzügyi eszközök egyik fő tartóelemévé válhasson;

60.

üdvözli, hogy a keleti partnerség keretében folytatott emberi jogi párbeszédeket közös civil társadalmi szemináriumokkal egészítik ki, és megerősíti a keleti partnerség civil társadalmi fóruma iránti támogatását;

61.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy példaként tekintsenek az EU-Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodásban meghatározott, intézményesített civil társadalmi konzultációs mechanizmusra, ami kiindulópontja lehet az összes egyezmény még inkluzívabb jellegű mechanizmusainak kidolgozásához;

62.

ismeri az EU új politikájának lényegét, azaz hogy a társadalmakat az országon belüli elszámoltathatóság révén kell megerősíteni, ami előmozdítja részvételüket az állami döntéshozatalban és a demokratikus kormányzási folyamatban;

63.

üdvözli az új kezdeményezéseket, így például az Európai Demokrácia Alapítványt (EDA) és a civil társadalmi eszközt (CSF), amelyek – különösen a civil társadalmi szervezetek számára – elérhetőbbé teszik az uniós támogatást, valamint ösztönzik a demokratizálódás fokozottan stratégiai és politikai jellegű uniós megközelítését azáltal, hogy az adott helyzethez illeszkedő, rugalmas és időszerű segítségnyújtást kínálnak, amelynek célja a partnerországok demokratikus átalakulásának elősegítése;

64.

megjegyzi, hogy noha az arab tavasz eseményeitől a demokráciának kedvező átalakulást vártak, azok számos esetben a vallási kisebbségek szabadságainak és jogainak gyengülését eredményezték; ezért határozottan elítéli a keresztény, zsidó, muszlim és egyéb vallási közösségekkel szemben elkövetett erőszakos cselekményeket, valamint a vallásos, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek elleni, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés és intolerancia valamennyi formáját; korábbi állásfoglalásaival összhangban ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog alapvető emberi jog;

65.

hangsúlyozza, hogy az arab tavasz eseményei rávilágítanak az uniós szakpolitikák e térséget érintő hiányosságaira, különösen a fiatalok helyzetét illetően, akiket tömegesen érint a munkanélküliség, és akiknek a hazájukban nincsenek kilátásaik; üdvözli az EU azon szándékát, hogy új megközelítést alkalmaz, és ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell erősíteni az arab tavasz fiatalságát is magukban foglaló, különösen az Unió a Mediterrán Térségért keretében kezdeményezett, folyamatban lévő projekteket és csereprogramokat;

66.

hangsúlyozza, hogy csereprogramokat kell szervezni, illetve szélesebb körben meg kell nyitni az uniós programokat az arab tavasz fiataljai, valamint azon civil társadalmi eszmecserék előtt, amelyek e társadalmak problémáival, elsősorban a gazdasági és társadalmi problémákkal kapcsolatos tudatosság hiányának okaira és következményeire próbálnak magyarázatot találni;

67.

javasolja csereprogramok kidolgozását, illetve az európai programok megnyitását a harmadik országbeli fiatalok előtt;

68.

hangsúlyozza, hogy az arab tavasz és a keleti partnerség országaiban a civil társadalommal ápolt szoros kapcsolatok – amelyeket többek között a csereprogramok, az uniós és tagállami intézményekben indított gyakornoki programok, valamint az európai egyetemeken kínált ösztöndíjprogramok segítenek elő – elengedhetetlenek a demokrácia jövőbeli fejlődéséhez és megszilárdulásához a szóban forgó országokban;

69.

rámutat, hogy ezt a civil társadalmi eszmecserét előmozdíthatná a fiatalok euro-arab egyezménye, valamint Európai Unió, illetve a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti, vagy az Európai Unió és a földközi-tengeri térség közötti ifjúsági egyezmény létrehozása;

70.

hangsúlyozza, hogy a nők helyzetének vizsgálata az arab tavasz országaiban gyakran elengedhetetlen a demokrácia és az emberi jogok terén elért haladás felméréséhez, a nőket megillető jogok garantálásának pedig szerves részét kell képeznie az Unió ezen országokra irányuló fellépéseinek; a nők európai-arab parlamentközi egyezményének létrehozására szólít fel; egyúttal arra emlékeztet, hogy a demokrácia magában foglalja a nők teljes körű részvételét a közéletben, a nemzeti és regionális eszközökben, így például az emberi jogokról és a népek jogairól szóló afrikai chartához csatolt, az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvben rögzítettek szerint;

71.

hangsúlyozza a nemzeti emberi jogi intézmények létfontosságú szerepét, valamint ezen szervek együttműködését az Unió és a szomszédos országok területén; ösztönzi az EU és a szomszédos országok nemzeti emberi jogi intézményei között a helyes gyakorlatok átadására, a koordinációra és az együttműködés felélénkítésére irányuló olyan kezdeményezéseket, mint a keleti partnerség országainak ombudsmanjai közötti együttműködésre irányuló, 2009–2013 közötti időszakra szóló program, amelyet a lengyel és a francia ombudsman közösen hozott létre azzal a céllal, hogy fokozza a partnerországokbeli ombudsmani hivataloknak, kormányzati testületeknek és nem kormányzati szervezeteknek az egyéni jogok védelmére és a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kiépítésére irányuló kapacitását; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű fellépéseket az Unión belül össze kell hangolni, az uniós intézményeknek pedig kamatoztatniuk kell az e tekintetben szerzett tapasztalatokat; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását azokban az uniós szomszédságpolitikában részt vevő országokban, amelyek jogrendszere nem rendelkezik ilyen szervek felállításáról;

72.

ragaszkodik ahhoz, hogy a főképviselő és a Bizottság meggyőződéssel hajtsák végre a megújult európai szomszédságpolitikát, és hogy alkalmazzák mind a többet többért, mind a kevesebbet kevesebbért elvet;

73.

úgy véli, hogy azon országok esetében, amelyek az értékelések szerint nem tesznek előrelépéseket a szilárd demokrácia és a mélyen gyökerező intézményi és társadalmi változás, többek között a jogállamiság irányában, az uniós támogatásokat a politikai célkitűzésekkel összhangban –anélkül, hogy az adott ország civil társadalmának támogatását megvonnánk – csökkenteni kell, különösen akkor, ha az alapvető elvek, úgymint a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság, a lelkiismeret szabadsága, a megkülönböztetésmentesség, a nemek közötti egyenjogúság, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadsága sérülnek;

74.

aggodalmának ad hangot a múltbeli attitűdök folytatódása miatt, amikor is olyan partnerkormányok részesültek politikai elismerésben, amelyek nem járultak hozzá közvetlenül a kitűzött célok eléréséhez;

75.

üdvözli az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési politikákba való beillesztésére irányuló kezdeményezést, és rámutat, hogy ennek a megközelítésnek az emberi jogok oszthatatlanságán kell alapulnia, és meggyőződése, hogy az együttműködési célkitűzések középpontjában az egyéneknek és a népek jólétének, nem pedig a kormányoknak kell állniuk; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját ebben az összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az hozzájárul az emberi jogi célkitűzések teljes körű megvalósításához, hogy azután az egyes uniós politikák ne ássák egymást alá ebben a vonatkozásban;

76.

üdvözli az „EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata” elnevezésű, új uniós kezdeményezést, amely a 20142020 közötti időszakban közel 10  000 európai számára teremt lehetőséget arra, hogy humanitárius műveletekben vegyenek részt szerte a világban, ott, ahol a segítségnyújtásra a legnagyobb szükség van, és a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott közösségek számára nyújtott gyakorlati segítség révén kinyilvánítsák az európai szolidaritást;

77.

úgy véli, hogy a stratégiai keret és a cselekvési terv nagy jelentőséggel bír, mivel a főképviselő, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok által is támogatott közös elkötelezettséget tükrözi; üdvözli a Parlament által az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában játszott kiemelkedő szerep elismerését; elvárja, hogy az erőfeszítések összefogása érdekében – többek között az Európai Külügyi Szolgálat, az érintett tanácsi és bizottsági szolgálatok, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője, valamint az EP Emberi Jogi Albizottsága és Külügyi Bizottsága munkáját összefogni hivatott emberi jogi munkacsoportján keresztüli párbeszéd révén – a Parlamentet is bevonják a cselekvési terv végrehajtási szakaszába;

78.

javasolja, hogy rendszeres kapcsolattartáson és információcserén, valamint az emberi jogokat és a demokráciát érintő „változtatási programról” és a cselekvési tervben meghatározott célkitűzések és mérföldkövek megvalósításáról szóló előrehaladási jelentéseken keresztül a Parlament létesítsen dinamikusabb kapcsolatot az uniós képviseletekkel;

79.

egy nyomon követési mechanizmus kialakítása révén a nemrégiben létrehozott Emberi Jogi Fellépések Osztálya bevonásával elkötelezi magát az emberi jogokkal és az egyes emberi jogi esetekkel kapcsolatos állásfoglalásainak rendszeresebb nyomon követése iránt, és szorosabb együttműködésre ösztönöz az Emberi Jogi Albizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint a Számvevőszék között annak biztosítása érdekében, hogy a stratégiai felülvizsgálat célkitűzései mögött megfelelő uniós pénzügyi támogatás álljon;

80.

javasolja, hogy a Parlament javítson az emberi jogi témákat érintő saját eljárásain, és fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ténylegesen megvalósítsa az emberi jogok általános érvényesítését saját struktúráin és folyamatain belül, annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia a Parlament minden fellépésének és politikájának lényegi elemét képezzék, többek között az emberi jogok és a demokrácia előmozdításáról szóló, az EP parlamentközi küldöttségei számára készült iránymutatások átdolgozása révén;

81.

úgy véli, hogy a Parlament összes állandó küldöttségén és illetékes bizottságán belül ki kellene nevezni egy az elnök és az alelnökök közül kiválasztott képviselőt, akinek az lenne a feladata, hogy nyomon követi az adott ország, régió vagy tematikus terület emberi jogi helyzetét, és hogy a kijelölt képviselőknek rendszeresen jelentést kellene tenniük a Parlament Emberi Jogi Albizottságának;

82.

javasolja, hogy a Parlament azon küldöttségein belül, amelyek olyan országban tesznek küldöttségi látogatást, ahol az emberi jogok helyzete aggasztó, ki kellene nevezni olyan képviselőket, akiknek az lenne a feladata, hogy felvetik az adott országgal vagy régióval kapcsolatos emberi jogi kérdéseket, és e képviselőknek rendszeresen jelentést kellene tenniük a Parlament Emberi Jogi Albizottságának;

83.

emberi jogi kérdésekben a tagállamok nemzeti parlamentjeivel folytatott együttműködés elmélyítésére szólít fel;

84.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről folyó plenáris viták felépítésén változtatni kellene annak érdekében, hogy a képviselők szélesebb körű részvételével gyakrabban lehessen eszmecseréket rendezni, a civil társadalommal pedig konzultációkat folytassanak a javaslatok kidolgozása során, valamint hogy az emberi jogi jogsértésekre és egyéb előre nem látható eseményekre a helyszínen jobban lehessen reagálni; hangsúlyozza a korábbi eszmecserék és állásfoglalások megfelelőbb folytatásának szükségességét;

85.

hangsúlyozza, hogy a Szaharov-díj hálózatában rejlő lehetőségek nagyobb fokú kiaknázására van szükség az EP és más uniós intézmények részéről;

86.

azt ajánlja, hogy a Parlament – a tagállamok nemzeti parlamentjeivel együttműködésben és a világszerte működő emberi jogi jogvédők részvételével – évente szervezzen egy olyan eseményt, amely az emberi jogi jogvédőkre összpontosít, ami minden évben lehetőséget kínálna a Parlament számára ahhoz, hogy kinyilvánítsa a világszerte tevékenykedő emberi jogi jogvédők iránti támogatását, és segítsen előmozdítani arra irányuló jogukat, hogy saját országukban felszólaljanak és érvényesítsék az őket megillető jogokat;

87.

az EUSZ 36. cikkének gyakorlati alkalmazására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament álláspontjait kellően figyelembe vegyék az állásfoglalások benyújtását követően, és e tekintetben élénkebb párbeszédre szólít fel;

88.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az emberi jogokért felelős különleges képviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak.