23.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 434/17

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Globális Európa – Nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

—

tekintettel az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0343),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

—

tekintettel a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodásra (TBT-megállapodás), amelyet 1994-ben, a GATT többoldalú kereskedelmi tárgyalásai uruguayi fordulójának keretében fogadtak el (1),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1994. december 22-i 3286/94/EK tanácsi rendeletre (2) (a kereskedelem akadályairól szóló rendelet),

—

tekintettel az UNCTAD 2011. évi, nemzetközi beruházásokról szóló jelentésére (World Investment Report 2011),

—

tekintettel az OECD-nek, a WTO-nak és az UNCTAD-nak a G20 kereskedelmi és beruházási intézkedéseiről szóló jelentéseire (2010. október közepétől 2011. áprilisig),

—

tekintettel az OECD beruházási politikai keretére (PFI),

—

tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2011. szeptember 13-i álláspontjára (3),

—

tekintettel megelőző állásfoglalásaira, különösen az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló 2005. október 13-i (4), az EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló 2006. június 1-jei (5), az EU és India gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2006. szeptember 28-i (6), az interregionális társulási megállapodás megkötése céljából az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2006. október 12-i (7), a Globális Európa – A versenyképesség külső szempontjai tárgyú, 2007. május 22-i (8), az EU és Oroszország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2007. június 19-i (9), az EU stratégiája az európai vállalatok piacra jutásának elősegítése érdekében tárgyú 2008. február 19-i (10), a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i (11), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2009. február 5-i (12), az EU–India szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2009. március 26-i (13), az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2010. október 21-i (14), az EU és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2011. február 17-i (15), az európai befektetési politikáról szóló 2011. április 6-i (16) állásfoglalásaira, a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2011. május 10-i jogalkotási álláspontjára (17), az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló 2011. május 11-i (18), az EU–Japán kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2011. május 11-i (19), az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2011. június 8-i (20) és az „Új európai kereskedelempolitika az Európa 2020 stratégia keretében” című 2011. szeptember 27-i állásfoglalásaira (21),

—

tekintettel az Európai Tanácshoz címzett, „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2011 – Stratégiai gazdasági partnereink bevonása a piacra jutás javításába: A kereskedelem útjában álló akadályok felszámolásával összefüggő fellépés prioritásai” című bizottsági közleményre (COM(2011)0114),

—

tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel a „Kisvállalkozás, nagyvilág – új partnerség, amelynek segítségével a kis- és középvállalkozások megragadhatják a globális lehetőségeket” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményre (COM(2011)0702),

—

tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására irányuló cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0870),

—

tekintettel „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2012” című, az Európai Tanácsnak szóló bizottsági jelentésre (COM(2012)0070),

—

tekintettel az IFC/Világbank „Doing Business 2012: Doing Business in a More Transparent World” (Vállalkozás 2012-ben: vállalkozás egy átláthatóbb világban) című jelentésére (a továbbiakban: Doing Business 2012 mutató),

—

tekintettel az európai beruházások vonzerejéről szóló, 2012. július 3-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0367/2012),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a közös kereskedelempolitika az EUMSZ 207. cikke szerint magában foglalja a közvetlen külföldi befektetést, és az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik; mivel a tagállamok csak az Unió erre vonatkozó felhatalmazásával tárgyalhatnak meg és köthetnek kétoldalú befektetési megállapodásokat; mivel a Bizottság által az Unió nevében tárgyalt minden kereskedelmi és befektetési megállapodáshoz szükséges a Parlament hozzájárulása;

B.

mivel az UNCTAD 2011-es jelentése szerint az EU továbbra is a külföldi közvetlen befektetést vonzó, kulcsfontosságú célállomás; mivel ezzel szemben az Eurostat adatai azt mutatják, hogy 2008-ban a teljes EU-27 kiáramló közvetlen külföldi befektetése 30 %-kal, 2009-ben további 28 %-kal, majd 2010-ben újabb 62 %-kal csökkent;

C.

mivel a Doing Business 2012 mutató szerint a globális szintű vállalkozás szempontjából élen járó 35 országnak csak 40 %-a tartozik a tagállamok közé (az euróövezet tagjai közé pedig mindössze 26 %-a);

D.

mivel a Bizottság becslései szerint az EU vállalkozásainak 99 %-a kis- és középvállalkozás (kkv), és mivel e kkv-k 92 %-a 1–9 alkalmazottal működő mikrovállalkozás, 6,7 %-a 10–49 alkalmazottal működő kisvállalkozás, 1,1 %-a pedig 50–249 alkalmazottal működő középvállalkozás; mivel a kkv-k száma 23 millió, és ők alkotják az Unió gazdaságának gerincét, biztosítva a magánszektorban a munkahelyek kétharmadát;

E.

mivel a mikro-, kis- és középvállalkozások jellegüket tekintve sokfélék, a működési területüket alkotó ipari vagy szolgáltató ágazat sajátos jellegéből, továbbá a működésük helye szerinti tagállamból vagy akár régióból adódóan, és méretük, üzleti modelljük, a vállalkozói kultúra és üzleti környezet miatt különbözőek a szükségleteik, akár a nemzetközi, akár az egységes piacon működnek; mivel üzleti ciklusaik során különféle kihívásokkal szembesülnek;

F.

mivel az uniós vállalkozások versenyképessége és a vállalkozás szempontjából az egyik fő kihívást a többi iparosodott országhoz képest gyengébb vállalkozói szellem mellett továbbra is a finanszírozás hiánya jelenti, és mivel a szabályozás tartós szétaprózódottsága és a bürokrácia továbbra is korlátozza a kkv-kat, és elsősorban a mikro- és kisvállalkozásokat abban, hogy alkalmazkodni tudjanak az energia- és erőforrás-hatékony gazdasághoz, és hogy – akár az egységes piacon belül, akár világszerte – saját országukon túli piacok felé tudjanak terjeszkedni;

G.

mivel a kkv-k 44 %-a nemzetközi piacra lépésük jelentős akadályaként jelölte meg a megfelelő információk hiányát;

H.

mivel főként exportlehetőségeik elemzése és előzetes elemzése elmaradásának tudható be, hogy az európai kkv-k vonakodnak attól, hogy tevékenységeiket külföldön is folytassák;

I.

mivel a számos uniós kkv (teljes számuk 25 %-a) folytat nemzetközi exporttevékenységet, de csak 13 %-uk folytat tevékenységet az EU-n kívül, és a nemzetközi tevékenységet nem folytató kkv-k csupán 4 %-ának vannak nemzetközi tevékenységek közeljövőben történő megkezdésére irányuló konkrét tervei; mivel bizonyos kkv-k – üzleti profiljuk és méretük miatt – képtelenek nemzetközi piacra lépni;

J.

mivel a mikrovállalkozásoknak csupán 10 %-a veszi igénybe a már rendelkezésre álló több mint 300 állami támogatási program valamelyikét, és – a támogatási programok nagy számára való tekintettel – a kkv-k nehezen tudják megismerni és felhasználni a ténylegesen elérhető támogatásokat;

K.

mivel az európai kkv-kat rendkívüli mértékben érinti a gazdasági és pénzügyi világválság, és mivel ösztönözni kell az egységes piacon túli nemzetközivé válásukat is;

L.

mivel az elmúlt két év során a bankkölcsönért folyamodó kkv-k közel harmada sorozatosan nem, vagy a kértnél alacsonyabb összegű hitelt kapott; és mivel a legmagasabb elutasítási arány a mikrovállalkozások körében volt tapasztalható;

M.

mivel a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) 2007 és 2013 között 30 milliárd eurónyi új finanszírozás biztosítását tette lehetővé több mint 3 15  000 kkv-nak a pénzintézetek számára; mivel továbbá az Európai Beruházási Bank (EBB) a kkv-k számára megközelítőleg 40 milliárd eurónyi kölcsönt nyújtott, amiből 2008 és 2011 között több mint 2 10  000 kkv részesült;

N.

mivel a Bizottság által javasolt új, a vállalkozások és a kkv versenyképességét támogató program (COSME) a vállalkozások és a kkv-k számára olyan hitelgarancia-eszközt biztosít, amely a kkv-k növekedést szolgáló finanszírozáshoz való hozzáférésekor tapasztalt különös nehézségeinek mérséklése céljából kölcsönökön, alárendelt és osztalékra jogosító kölcsönökön vagy lízingen keresztül történő hitelfinanszírozáshoz ajánl garanciákat, lehetővé teszi a kkv-k adósságainak finanszírozását szolgáló további források mozgósítása érdekében adósságfinanszírozási portfólióik értékpapírosítását, és 2014-től 2020-ig 2,5 milliárd EUR tervezett költségvetéssel fog működni;

O.

mivel a kkv-k és a mikrovállalkozások nemzetközi piacra lépését támogató politikák terén a tagállamok, valamint a civil társadalmi intézmények (kereskedelmi kamarák, munkáltatói szervezetek stb.) által szerzett tapasztalatok és a levont tanulságok kiváló tőkét jelentenek ezen a területen a hatékony és sikeres új szakpolitikák kialakításához;

P.

mivel a kkv-k támogatására irányuló, európai szintű politikának a már meglévő politikához képest másodlagosnak, kiegészítő jellegűnek és járulékosnak kell lennie, európai hozzáadott értéket kell hordoznia, kerülnie kell a nemzeti, regionális és helyi szinten meglévő programokkal a párhuzamosságot és átfedéseket, továbbá nagyobb mértékű program- és operatív koordinációt kell megvalósítania;

Q.

mivel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló bizottsági jelentés példákat sorol fel arra, hogy a világ különböző országainak – köztük az iparosodott gazdaságok és a WTO-tag főbb feltörekvő gazdaságok – piacaihoz való uniós hozzáférést nem annyira a – globalizáció előrehaladásával nagymértékben eltűnő – kereskedelmi vámok, hanem inkább a különböző nem vámjellegű akadályok korlátozzák; mivel a WTO szabályai tiltják az indokolatlan nem vámjellegű korlátozásokat;

R.

mivel az EU-nak – szükség esetén – megfelelő és arányos eszközökkel támogatnia és aktívan védelmeznie kell iparágait és vállalkozásait– többek között a kkv-kat – a megállapított szabályok, WTO-előírások és elvek kereskedelmi partnerek általi megsértése esetén; mivel a többoldalú és kétoldalú vitarendezési mechanizmusok és különösen a WTO-val összeegyeztethető kereskedelemvédelmi eszközök alkalmazására csak végső eszközként kerülhet sor;

S.

mivel a beruházásokkal kapcsolatos jogi bizonytalanság riasztja el leginkább a kkv-kat a nemzetközivé válástól, és mivel a rendkívül fontos egy jogbiztonságot garantáló jogi keret megléte kereskedelmi partnereikkel; mivel az EU köteles megvédeni az európai társaságok – különösen a kkv-k – érdekeit a nem uniós országokban történő beruházások jogbiztonságának megsértésétől;

1.

sürgeti a Bizottságot és adott esetben a tagállamokat, hogy a kkv-k és adott esetben a mikrovállalkozások világpiaci részvételét és különösen az uniós egységes piacon való további integrálódásukat nemzetközivé válásukat célzó intézkedések végrehajtásával segítsék elő, amelyek a tőkéhez és a külföldi üzleti lehetőségekre vonatkozó, rendszeresen frissített információkhoz való könnyebb hozzáférést, valamint a tisztességtelen dömpinggel és támogatásokkal szembeni jogos védelmük biztosítására és az EU-ban folytatott jogszerű termelés és az uniós vállalkozások harmadik országbeli piaci részesedéseinek védelmére irányuló, hatékony kereskedelemvédelmi eszközöket foglalnak magukban, ugyanakkor biztosítják az emberi, a munka- és a szociális jogok, valamint a környezet védelmét a harmadik országokban;

2.

megállapítja, hogy a kkv-k a belföldi kereslet gazdasági válság miatt bekövetkezett hanyatlása miatt is nehézségekkel szembesülnek;

3.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a vállalkozások szintjén történő adatgyűjtést az mkkv-k szükségleteinek megismerése, a legjobb gyakorlat megosztása és nemzeti és uniós szinten egyaránt célzottabb támogatással való ellátásuk érdekében; e támogatás hatékonyságának értékelése céljából rendszeres költség-haszon elemzéseket is szorgalmaz, középpontba helyezve az mkkv-k innovációs képességét és versenyképességét úgy az egységes piacon mint globálisan;

4.

hangsúlyozza, hogy elsősorban az átfedések és hiányosságok elkerülése érdekében – a már működő szolgáltatók és támogatási stratégiák bevonásával és a nemzeti ügynökségekkel együttműködve – fel kell térképezni a meglévő és hiányzó támogatási programokat mind uniós, mind nemzeti szinten; ösztönzi a tagállamok hatóságait, hogy hozzák létre a nemzeti és regionális finanszírozási források hasonló szerkezetű egységes online adatbázisait;

5.

hangsúlyozza, hogy értékelni kell a fokozódó nemzetközivé válás szempontjából rendelkezésre álló piacot, és még jobban elő kell mozdítani a kkv-k belső piacon belüli fejlődését, és a kkv-k belső piacon belüli fejlődését külföldi fejlődésükkel azonos jelentőségűnek kell tekinteni;

6.

az EU versenyképessége és növekedése szempontjából alapvetőnek tartja egy hálózat létrehozását, amely egy digitális platform része lenne, és amely egybegyűjtené a kkv-kkal foglalkozó nemzeti információs szolgálatokat, kereskedelmi kamarákat, exporthitel-ügynökségeket, üzleti szövetségeket és a Bizottságot, annak érdekében, hogy egyablakos ügyintézés keretében a kellő időben pontos és felhasználóbarát információkkal lássa el az uniós vállalkozásokat, különösen az exportőröket és importőröket, hogy teljes mértékben élhessenek az új uniós közös kereskedelempolitika kínálta lehetőségekkel;

7.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k nemzetközivé válását akadályozó fő okok egyikét a tőkéhez való hozzáférés során visszatérő nehézségek jelentik; kéri a nemzeti kormányokat, hogy az Unión belüli verseny torzítása nélkül hivatalosan támogatott exporthitelekkel támogassák a kkv-kat, és különítsenek el elegendő forrást a kkv-k számára (például különleges kölcsönök, társfinanszírozás és kockázati tőke formájában), segítve ezzel a befektetések és hitelek bankok általi leépítése által okozott nehézségek leküzdését; hangsúlyozza, hogy ilyenfajta forrásokat azon, már exportálást végző kkv-k számára kell biztosítani, amelyek meglévő piaci részesedésük javítására vagy megszilárdítására és munkahelyek – különösen fiatalok számára történő – teremtésére irányuló, életképes üzleti tervet tudnak bemutatni;

8.

megítélése szerint az európai gazdaság fellendítése érdekében az innovatív árukat és szolgáltatásokat kínáló induló vállalkozások és a kezdeti vagy pótlólagos beruházást igénylő kkv-k támogatását nem szabad elhanyagolni, sem akkor, ha az egységes piacon belül működnek, sem akkor, ha nemzetközivé kívánnak válni;

9.

felhívja ezért a nemzeti kormányokat, hogy többek között vizsgálják meg a lehetőségét egy olyan kkv-k számára létrehozandó befektetési alap létrehozásának, amelybe bármely európai polgár befektethetné megtakarításait;

10.

kéri, hogy a hivatalosan támogatott exporthitelek feleljenek meg az OECD iránymutatásainak és olyan projekteket támogassanak, amelyek megfelelnek a nemzetközi környezetvédelmi és munkajogi normáknak;

11.

kéri, hogy a tőkéhez való hozzáférés érdekében a kkv-k rendelkezésére bocsátott támogatás módozatait az egy kaptafára alapuló megközelítés elkerülése érdekében a kkv-k sajátos és egyedi igényeivel összhangban alakítsák ki; e tekintetben megjegyzi, hogy az uniós gazdsaág a kkv-k méretének, struktúrájának, tevékenységi területének és földrajzi helyének tükrében üzleti profilok és igények széles tárházát vonultatja fel;

12.

úgy ítéli meg, hogy a kereskedelemfinanszírozás tekintetében sürgősen holisztikus stratégiára van szükség, amelynek célja a kkv-k nemzetközivé válásának segítése; véleménye szerint az Uniónak támogatnia kell a stratégiai ágazatokban működő kkv-k proaktív módon történő fejlesztésére irányuló ösztönzőket, különösen az olyan, magas hozzáadott értékkel rendelkező gyártási tevékenységek esetében, amelyek versenyelőnyt kínálnának a feltörekvő gazdaságokkal szemben, és amelyek jó minőségű munkahelyeket biztosíthatnának az európai polgárok számára; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében azonosítani kell az ígéretesnek tűnő réspiacokat, és elő kell segíteni fejlődésüket;

13.

felkéri a Bizottságot az uniós „üzleti angyal” hálózatok vezetőinek tanulása és kapacitásfejlesztése érdekében az „üzleti angyalok” európai piacának és a világszerte működő hasonló piacoknak a tanulmányozására; arra ösztönzi a bankokat és más pénzintézeteket, hogy nyújtsanak rendszeresen frissülő tájékoztatást a kkv-k számára a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökről, beleértve a kkv-kat támogató hálózatokat és az „üzleti angyalokat” is; felhívja továbbá a Bizottságot is, hogy nyújtson erre vonatkozó tájékoztatást;

14.

elismeri a már kialakult és tapasztalatokon alapuló, a kkv-k számára nemzeti szinten támogatást nyújtó rendszereket, amelyek exporthitel-ügynökségeken keresztül exporthitel-hozzáférést kínálnak, és úgy véli, hogy továbbra is indokolt ilyen támogatást nyújtani; álláspontja szerint azonban az az elképzelés, hogy uniós szinten középtávon a legjobb nemzeti gyakorlatok alapján rendszerszintű exporthitel-támogatást nyújtsanak egy kkv-knak szóló export/import eszköz létrehozásával, amely az exporthitel-ügynökségeken keresztül további támogatást folyósítana a kkv-knak, további megbeszéléseket tesz szükségessé; úgy ítéli meg, hogy ez a további támogatás a piacinál alacsonyabb kamatozású („puha”) és rögzített kamatozású hiteleket, rövid lejáratú működő tőkét és refinanszírozást, részvénytőke-finanszírozást és üzleti biztosítási megoldásokat foglalhatna magában;

15.

felhívja a figyelmet azokra a szabályozási és jogi lépésekre, amelyeket a kkv-k biztosítékhoz való hozzáférésének javítása érdekében meg kell tenni, vagyis:

16.

kiemeli, hogy a kkv-k számára pénzügyi és technikai segítségnyújtást kell biztosítani, amelynek középpontjában a piackutatás, a projekt- és exportfinanszírozási tanácsadás, jogi tanácsadás (például mentesítési záradékok vagy késedelmes fizetés és nemteljesítés esetére előírt kötbérek), a vám- és adókötelezettségek, a hamisítás elleni küzdelem és a kereskedelmi vásárokon és üzleti hálózatépítési rendezvényeken történő vállalati bemutatkozások állnak (például annak érdekében, hogy harmadik országban forgalmazót találjanak);

17.

kitart amellett, hogy a mikrovállalkozások tekintetében mutatkozó hitelrés bezárására is figyelmet kell fordítani; hangsúlyozza a kishitelek jótékony szerepét, amelyek lehetővé teszik az ilyen vállalkozások számára, hogy megerősítsék helyzetüket; megismétli, hogy még ha réspiacról van is szó, kis összegű közvetlen külföldi befektetés is elindíthat alulról szerveződő üzleti kezdeményezéseket a növekedés és a fenntartható fejlődés helyi szintű megteremtése érdekében (például szakértelem fejlesztése);

18.

a köz- és a magánszféra közötti partnerségek erősítését kéri a kezdőtőke és a kockázati tőke uniós mkkv-knak történő biztosítása során, a vállalkozási kockázat megosztása mellett; e tekintetben rámutat arra a pozitív szerepre, amelyet a mikrofinanszírozási intézmények és a szociális vállalkozási alapok játszhatnak az olyan üzleti lehetőségek kialakításában, amelyek egyúttal határozott szociális, etikai és környezetvédelmi célokat is szolgálnak;

19.

kéri, hogy a nemzeti és uniós szintű törekvések keretében egyszerűsítsék a kkv-k üzleti környezetét, szorosan együttműködésben az uniós kkv-k egyesületeivel, a kereskedelmi és iparkamarákkal, valamint az egyéb érintett érdekelt felekkel, mind a bürokrácia csökkentése, mind a kkv-k nemzetközivé válásának támogatása érdekében;

20.

sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki az uniós üzleti közösséggel közösen működtetett, vállalkozással kapcsolatos helyi szintű egyablakos információs szolgálatokat annak érdekében, hogy a kkv-k a saját nyelvükön kaphassanak azonnal felhasználható információkat a harmadik piacokon fennálló export- és importlehetőségekről, a kereskedelem előtti (mind vámjellegű, mind pedig nem vámjellegű) akadályokról, a befektetések védelméről, a vitarendezési rendelkezésekről és a versenytársakról, valamint hogy megismerjék és megértsék az ottani kulturális szokásokat és gyakorlatokat;

21.

hálózat kialakítását kéri a kkv-k és az európai nagyvállalatok között azzal a céllal, hogy a kkv-k kihasználhassák szakértelmüket, export- és innovációs kapacitásukat;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós szinten már létező „Erasmus – ifjú vállalkozók” program mintájára segítse elő az uniós és harmadik országbeli kkv-k vezetői közötti cseréket;

23.

hangsúlyozza, hogy a piacra lépés elősegítése, valamint a harmadik országbeli piacokkal való integráció érdekében elő kell segíteni az európai kkv-k és a harmadik országbeli vállalkozások közötti együttműködést;

24.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai kkv-k körében fokozzák a tudatosságot a tárgyalás alatt álló kereskedelmi megállapodásokról, valamint a kkv-k előtt nyitva álló nemzetközi befektetési kilátásokról;

25.

ösztönzi az uniós vállalkozásokat és exportőröket, hogy használják aktívan a kereskedelemvédelmi eszközöket, mint például a kereskedelmi korlátozásokról szóló rendeleten alapuló panasztételt vagy a piacra jutással foglalkozó adatbázisban lévő panasznyilvántartást, annak érdekében, hogy beszámoljanak a Bizottságnak a kereskedelmi akadályokból származó jelentős károkról, és hogy adott esetben lehetővé tegyék a Bizottság számára, hogy a megtorlás kockázatának minimalizálása érdekében hivatalból dömpingellenes és kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálatot kezdeményezzen, az iparágakkal szoros együttműködésben;

26.

úgy véli, hogy a kkv-knak az EU partnerállamai által folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni hatékony védelme éppen olyan fontos, mint a nemzetközivé válni kívánó kkv-k támogatása; úgy véli, hogy a nemzetközivé válás és a védelem a globalizációs folyamat tekintetében ugyanazon érme két oldalát képezik;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy az EU kereskedelmi védelmi eszközeinek reformja során fordítson kellő figyelmet arra, hogy a kkv-k jobban hozzáférjenek a dömping- és támogatás elleni eljárásokhoz;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a kkv-kat a nemzetközi szabványok (például ISO) kidolgozásába, mivel a szabályozási rendszerekben bekövetkező változások közvetlen hatással vannak nyereségességükre; hangsúlyozza, hogy az indokolatlan nem vámjellegű akadályok ügyének első helyen kell szerepelnie a Bizottság napirendjén, különös tekintettel a technikai szabályok idevágó világszabványok alapján történő harmonizálására;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi többoldalú és kétoldalú kereskedelmi megállapodásban foglalkozzon ezekkel az elterjedt és tartós problémákkal, különösen az ipargazdaságokkal és feltörekvő gazdaságokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban, továbbá biztosítsa, hogy a WTO-ban a nem vámjellegű akadályok kapjanak legalább annyi figyelmet, mint amennyit jelenleg a vámok megszüntetésére fordítanak;

30.

sajnálja, hogy nem állnak konkrét eszközök az európai vállalkozások – különösen a kkv-k – rendelkezésére ahhoz, hogy hatékonyan küzdjenek a szellemi tulajdonjogok megsértése ellen; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy javasolni fogja a szellemi tulajdonjogok végrehajtásáról szóló irányelv felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi releváns többoldalú szervezetben (Kereskedelmi Világszervezet, Egészségügyi Világszervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezete) védjék jobban a szellemi tulajdonjogokat;

31.

rámutat, hogy a kkv-kat érzékenyen érintik az áringadozások; felhívja ezért a Bizottságot, hogy aktívan lépjen fel uniós szinten és olyan nemzetközi fórumokon, mint a G20, az élelmiszereket és nyersanyagokat érintő káros pénzügyi spekuláció ellen;

32.

felhívja az Uniót, hogy használja ki teljes mértékben az uniós kkv-k számára az európai szomszédságpolitikából adódó befektetési lehetőségeket, külön hangsúlyt helyezve a kelet- és dél-mediterrán partnerség országaiba irányuló határokon átnyúló befektetésekre; hangsúlyozza, hogy a befektetési lehetőségek e területeken jelentősen hozzájárulhatnak az adott országok lakossága társadalmi-gazdasági igényeinek kielégítéséhez, a fenntartható gazdasági fejlődés támogatásához, a szorosabb regionális együttműködéshez és a régió stabilitásához;

33.

úgy véli, hogy a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak szinergiákat kell kialakítania annak érdekében, hogy világszerte tovább erősítsék az Unió kereskedelmi diplomáciáját;

34.

kéri, hogy az EU alakítson ki a kutatás és a fejlesztés erősítésén alapuló, nagyra törő közös iparpolitikát, amely a „project bonds” megoldáshoz hasonló innovatív finanszírozási módszereket biztosíthat, és támogatja a kkv-k fejlődését a közbeszerzési piachoz való hozzáférés révén annak érdekében, hogy fenntarthassa versenyképességüket az ipar és a kutatás jelentős szereplőihez képest;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.