—

A Bizottságnak nem volt hatásköre az iránymutatás elfogadására, mivel az európai jogalkotó az energiaügyek területén korlátozott hatáskörrel rendelkezik. Az EUMSZ 194. cikk alapján nem lehet a megújuló energiaforrások technológia-semleges támogatási rendszereit a tagállamokra kényszeríteni, mivel azok az energiaügyekre vonatkozó, szuverenitásból eredő jogaikat érintik. Az Európai Bizottság nem minősül az uniós jogalkotónak, és nem használhat iránymutatásokat arra, hogy „kvázi jogszabályokat” fogadjon el annak érdekében, hogy szembehelyezkedjék a másodlagos uniós jog olyan rendelkezéseivel, mint például a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos 2009/28/EK irányelv.

—

A Bizottság az iránymutatás elfogadásával megsértette az indokolási kötelezettséget, ezáltal pedig lényeges eljárási szabályt sértett. Sem magában az iránymutatásban, sem pedig a hatásvizsgálatban nem található megfelelő indokolás arra vonatkozóan, hogy a Bizottság miért döntött azon politika mellett, amelynek keretében főszabály szerint minden tagállamtól megköveteli, hogy a megújuló energiaforrások támogatása érdekében technológia-semleges versenyeztetéses ajánlattételi rendszert alakítsanak ki.

—

A Bizottság az iránymutatással ezenkívül megsérti az arányosság elvét, amennyiben az iránymutatás olyan eszközökre tesz javaslatot, amelyek nem alkalmasak azon deklarált célok elérésére, amelyek az Európai Unió megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzéseinek ösztönzésére, ezzel együtt pedig a torzító hatások mérséklésére irányulnak. Ezen eszközök közül egyik sem arányos, mivel túlzott terhet rónak mind a tagállamokra, amelyek majdnem mindegyikének reformot kell majd végrehajtania a megújuló energiaforrások támogatási rendszerében, mind pedig a magánjogi jogalanyokra, amelyeknek fel kell majd vállalniuk a versenyeztetéses ajánlattételi eljárásokban való részvétellel okozott további adminisztratív terhet.

—

Az iránymutatás a Bizottság részéről hatáskörrel való visszaélést valósít meg. Úgy tűnik, hogy a Bizottság az iránymutatással jogalkotásra tesz kísérletet olyan területeken, amelyeken az uniós jogalkotó nem rendelkezik hatáskörrel, és azt sugallja, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek lényegükből eredően a megújuló energiaforrások támogatási rendszerének Európai Unión belüli harmonizálására irányulnak, bizonyos állami támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének biztosítása a célja.