a)

az Európai Bizottság 2014. július 3-i levelét (COMP/38354 – ipari zsákok – Trioplast Industrier AB ügy);

b)

a felperessel szemben a Bizottság levelében kiszabott 6 74  033,32 euró késedelmi kamatot, vagy csökkentse annak összegét;

c)

és kötelezze a Bizottságot arra, hogy térítse meg a felperes részéről a késedelemi kamat megfizetésének szavatolására nyújtott biztosítékok kapcsán felmerült 4  686,64 euró költséget.

a)

a késedelmi kamat összege, vagy annak egy része; és

b)

a késedelemi kamat megfizetésének szavatolására nyújtott biztosítékok kapcsán felmerült 4  686,64 euró költség.

—

a Bizottság 2005. december 7-i határozata által módosított 2005. november 30-i bizottsági határozat (COMP/38354 – ipari zsákok – Trioplast Industrier AB ügy) (a 2005. évi határozat) sosem alapozhatta meg érvényesen a felperessel szemben a késedelmi kamat megfizetésével kapcsolatos követelést, mivel nem határozta meg a felperes által fizetendő bírság pontos és feltétel nélküli összegét. Ezenfelül a határozatot megsemmisítette a Törvényszék T-40/06. sz., Trioplast Industrier AB kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 13-án hozott ítélete (a 2010. évi ítélet), amennyiben az a felperessel szembeni bírság kiszabását érintette.

—

a Bizottság levele határozatnak minősül, melyet jogellenesen a Költségvetési főigazgatóság egyik tagja hozott, aki nem volt jogosult arra, hogy a Bizottság nevében ilyen határozat meghozatalának kötelezettségét vállalja. A Bizottság levele nem tekinthető úgy, hogy csupán érvényt szerez egy korábbi határozatnak, és így egy egyszerű irányítási intézkedés kiegészítésnek. Ehelyett, mivel sem a 2005. évi határozat, sem a 2010. évi ítélet nem állapította meg a felperes által fizetendő összeget, a Bizottság levele maga a határozat, mely megállapítja a bírság tényleges összegét. Ilyen határozatot nem hozhat más, csak a Bizottság biztosainak testülete ahhoz, hogy kötelező joghatásokat váltson ki.

—

a Bizottság annak megkövetelésével, hogy a felperes a vitatott kamatösszeget fizesse ki, tulajdonképpen a felperest szankcionálja egy olyan helyzetért, melyet a jogbiztonság elvének, valamint a büntetések és joghátrányok egyéniesítése elvének korábbi megsértése hozott létre. A Bizottság még nem orvosolta e jogsértéseket.

—

a Bizottság megsértette az EUMSZ 266. cikket, amikor nem a 2010. évi ítélettel összhangban járt el. A Bizottság levele alátámasztja a Bizottság azon végleges döntését, hogy nem fogad el új alaki határozatot a felperes által fizetendő bírság pontos összegének meghatározására, a 2010. évi ítéletből következő ezen kötelezettsége ellenére. A levél ennélfogva végleges nyilatkozat, mely tükrözi, hogy a Bizottság nem teljesíti az EUMSZ 266. cikk szerinti kötelezettségeit.

—

a Bizottság nem tartotta tiszteletben az arányosság elvét, amikor arra kötelezte a felperest, hogy késedelmi kamatot fizessen egy olyan bírság tekintetében, melynek összege sosem volt világos, és melyet teljes egészében megsemmisítettek, anélkül hogy a Bizottság új végleges határozatot hozott volna a felperes által fizetendő bírságösszeg tekintetében. Azon szabályok célja, melyek alapján a Bizottság jogosult késedelmi kamatot követelni, nem teljesül a jelen esetben. Másodlagosan, legalábbis aránytalan büntető jellegű késedelmi kamatot kiszabni, amikor a felperesnek a Bizottság magatartása miatt nem volt módja elkerülni ezen költség megfizetését.

—

Az említett ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a 2005. évi határozatot, mely eredetileg a bírságok megfizetésére kötelezte a felperest, és ekképpen a Bizottságnak nem maradt semmiféle jogi követelése a felperessel szemben az új határozat elfogadásáig. Azzal, hogy nem szabadította fel a bankgaranciát a 2010. évi ítéletet követően, a Bizottság az ítélettel ellentétesen járt el. E téves jogalkalmazás közvetlenül többletköltségeket okozott a felperesnek, azzal hogy a bankgarancia költségeit továbbra is viselnie kellett. Másodlagosan a Bizottságnak rögtön az ítéletet követően legalább a Törvényszék által meghatározott összegig kellett volna csökkentenie a bankgarancia összegét.