Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012IP0011

    A mezőgazdasági bemeneti ellátási lánc Az Európai Parlament 2012. január 19-i állásfoglalása a mezőgazdasági bemeneti ellátási láncról: szerkezet és hatások (2011/2114(INI))

    HL C 227E., 2013.8.6, p. 3–11 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    6.8.2013   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    CE 227/3


    2012. január 19., csütörtök
    A mezőgazdasági bemeneti ellátási lánc

    P7_TA(2012)0011

    Az Európai Parlament 2012. január 19-i állásfoglalása a mezőgazdasági bemeneti ellátási láncról: szerkezet és hatások (2011/2114(INI))

    (2013/C 227 E/02)

    Az Európai Parlament,

    tekintettel „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című, 2011. június 23-i állásfoglalására (1),

    tekintettel a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (2),

    tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló, 2011. január 18-i állásfoglalására (3),

    tekintettel „Az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (4),

    tekintettel „Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság zöld növekedési stratégiája” című, 2011. májusi OECD előzetes jelentésre (5),

    tekintettel a mezőgazdasági termelési eszközök (bemeneti költségek) árindexeire és a mezőgazdasági termékek (termelői árak) árindexeire vonatkozó Eurostat-adatokra (6),

    tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely egyedi intézkedéseket állapít meg a legkülső régiókra vonatkozóan,

    tekintettel az Európai Bizottság Agrárkutatási Állandó Bizottságának (SCAR) „A fenntartható élelmiszerfogyasztás és -termelés egy erőforrás-korlátozott világban” című (2011. februári) 3. SCAR előrejelzési gyakorlatára (7),

    tekintettel a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) „Globális jelentés – a mezőgazdaság keresztútnál” című jelentésére,

    tekintettel a KKK „Kis ráfordítást igénylő gazdálkodási rendszerek: lehetőség a fenntartható mezőgazdaság kialakítására” (8) című 2008. évi jelentésére,

    tekintettel „A korszerű biotechnológia következményei, lehetőségei és kihívásai Európában” című, 2007. évi KKK-jelentésre,

    tekintettel a „GMO-elemzési referenciamódszerek gyűjteménye” című, 2010. évi KKK-jelentésre,

    tekintettel „Az EU bioüzemanyag-célkitűzéseinek a mezőgazdasági piacokra és a földhasználatra gyakorolt hatása: összehasonlító modellvizsgálat” című, 2010. évi KKK-jelentésre,

    tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

    tekintettel az Európai Bizottság 2011. október 12-én bemutatott, a KAP reformjára irányuló jogalkotási javaslataira (COM(2011)0625, COM(2011)0627, COM(2011)0628, COM(2011)0629, COM(2011)0630, COM(2011)0631 és „Az egységes közös piacszervezésről” szóló rendelet javaslatra),

    tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

    tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0421/2011),

    A.

    mivel a mezőgazdasági termékek ára és a mezőgazdasági bemeneti árak ingadozása fokozta a mezőgazdasági üzemek jövedelmének és a mezőgazdasági termelők hosszú távú beruházásainak bizonytalanságát, ami még súlyosabb az elszigetelt területeken, a hegyvidéki, szigeti, valamint a legkülső régiókban, ahol a távolság és az elszigeteltség a mezőgazdasági termelők jövedelmére negatívan ható magas többletköltségeket eredményeznek,

    B.

    mivel az Eurostat szerint a mezőgazdasági termelők teljes bemeneti költsége 2000 és 2010 között átlagosan csaknem 40%-kal emelkedett, miközben a termelői árak átlagosan 25% alatti mértékben nőttek; mivel a bemeneti költségek évtizedek során történő emelkedése az energia és a kenőanyagok esetében elérte a 60%-ot, csaknem 80%-ot a műtrágyák és a talajjavítók esetében, 30%-nál többet a takarmány, körülbelül 36%-ot gépek és egyéb berendezések esetében, csaknem 30%-ot a vetőmagok és ültetési anyagok, valamint majdnem 13%-ot a növényvédő szerek esetében, ami rávilágít, hogy elő kell segíteni a mezőgazdasági termelők számára a különösen a világpiacról érkező, olcsóbb termelési eszközökhöz való hozzáférést,

    C.

    mivel a magasabb élelmiszerárak nem jelentenek automatikusan magasabb jövedelmet a mezőgazdasági üzemek szintjén, főként a mezőgazdasági üzemek bemeneti költségei növekedésének sebessége, valamint a termelői és fogyasztói árak közötti növekvő eltérés miatt,

    D.

    mivel a termelési költségek növekedése és e költségek élelmiszer-forgalmazási láncra való áthárításának nehézségei rövid távon számos vállalkozás túlélését veszélyeztethetik, valamint több tagállamban alááshatják a termelés szerkezetét, ami a behozatal és a külső piacok ingadozásától való erős függés miatt tovább rontja a kereskedelmi mérleget,

    E.

    mivel a jelenlegi helyzet a fogyasztókat is hátrányosan érinti, hiszen a termelők nem tudják áthárítani a termelési tényezők költségének exponenciális növekedését a nagykereskedőkre, akik ugyanakkor az említett a költségnövekedést – hatalmas árrést alkalmazva – a fogyasztókra terhelik,

    F.

    mivel az erőforrásszűke, a felemelkedő gazdaságokban az élelmiszerek iránti növekvő kereslet, valamint az uniós mezőgazdasági termelők számára a világpiacon rendelkezésre álló olcsóbb takarmányhoz való hozzáférést megnehezítő politikák következtében a bemeneti árak emelkedésére ható nyomás várhatóan tovább emelkedik,

    G.

    mivel az élelmiszertermelést rendszeresen számos tényező veszélyezteti, többek között kártevők, betegségek, a természeti erőforrások nem elégséges rendelkezésre állása és a természeti katasztrófák,

    H.

    mivel az uniós mezőgazdaság jelenleg erősen függ az importbeszerzésektől – főleg a fosszilis tüzelőanyagok, de a takarmány és az olyan ritka talajjavító ásványok tekintetében is, mint a foszfát –, és ezért kiszolgáltatott az ármozgásoknak; mivel ez jelentős aggályokat vet fel az uniós mezőgazdasági termelők versenyképessége tekintetében, különösen az állattenyésztési ágazatban,

    I.

    mivel a jelenleg tapasztalható áringadozás egyaránt rendelkezik európai és globális dimenzióval, és ezért – tekintettel az agrár-élelmiszeripari lánc kiemelkedő fontosságára az Európai Unióban – kifejezetten erre irányuló közösségi megoldásra, míg a globális összefüggések tekintetében a G20-ak szintjén összehangolt intézkedésekre van szükség,

    J.

    úgy véli, hogy az Európai Unió egyre kiszolgáltatottabb a területén folytatott mezőgazdasági termelés fennmaradásához szükséges termelési tényezőknek; mivel ezért gyors cselekvést kell megkövetelni, hogy beruházások és tisztán politikai természetű döntések révén csökkentsék ezt a függőséget az EU élelmiszer-ellátás területén való nagyobb önállóságának biztosítása érdekében,

    K.

    mivel az EU erőteljesen függ a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától; mivel az erőforrás-hatékonyság növelése kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia, valamint a Bizottságnak az erőforrás-hatékony Európára vonatkozó ütemterve szempontjából,

    L.

    mivel az EU-ban a mezőgazdasági termelés alapjában véve olajfüggő, az élelmiszer-ellátási lánc pedig erőteljesen függ az olaj rendelkezésre állásától és megfizethetőségétől; mivel a világ olajtermelése várhatóan átlagosan évi 2–3%-kal csökkenni fog,

    M.

    mivel a nyersolajárak növekedése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a mezőgazdasági bemeneti költségek növekedéseivel, ami magasabb energia-, takarmány- és műtrágyaárakat eredményez, ami hatással van a globális élelmiszertermelésre,

    N.

    mivel a mezőgazdasági üzemekben használt műtrágyák gyártása teljes mértékben a rendelkezésre álló nyersfoszfátkészlettől függ; mivel a nyersanyagárak 2007–2008-ban 800%-kal emelkedtek, az ellátás pedig 2033–2035-ben tetőződhet, ami után egyre szűkösebb lesz,

    O.

    mivel a költségek – különösen az állattenyésztési ágazatban – a növény-egészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi, higiéniai és élelmiszer-biztonsági követelmények gyarapodása miatt is nőnek, aminek következtében az európai termelők versenyképessége tovább romlik a harmadik országok termelőihez képest, akiknek nem e szigorú követelményeknek kell megfelelniük,

    P.

    mivel az EU az élelmiszerbiztonság, valamint az emberek és a környezet védelme terén magas szintű normákat határozott meg, ami az élelmiszerlánc beszerzési és értékesítési piacain az új gyakorlatok és eszközök kifejlesztéséhez szükséges időt és költséget befolyásolja,

    Q.

    mivel a fogyasztók a vásárlóerejük csökkenése miatt – különösen a húsipari termékek esetében – egyre inkább kénytelenek az Európai Unióban megtermeltnél alacsonyabb minőségi és biztonsági színvonalat képviselő termékeket választani, amelyek esetében a nyomon követhetőség nem biztosított,

    R.

    mivel a teljes európai vízellátásnak átlagosan 42%-át használja fel a mezőgazdaság (Görögországban 88%-ot, Spanyolországban 72%-ot, Portugáliában 59%-ot), és mivel az öntözési, valamint a vizes térségekben a csatornázással kapcsolatos költségek és a szennyvízköltségek az öntözéstechnika hatékonyságának javítása, továbbá a mezőgazdaságban felhasznált víz egy részének a víz természetes körforgásába való visszajuttatása érdekében nőttek,

    S.

    mivel a termőföld ára és a termőföld-bérlet költsége közvetlenül érinti a gazdálkodás fenntarthatóságát, valamint a gazdálkodásba kezdő fiatalok azon képességét, hogy tartósan dolgozzanak a mezőgazdaságban,

    T.

    mivel a mezőgazdasági bemeneti szállítók piaci koncentrációja igen magas, azáltal, hogy a mezőgazdasági vegyi anyagok piacának csaknem 75%-át hat vállalat, a vetőmagpiacnak pedig több, mint 45%-át mindössze három vállalat ellenőrzi; mivel ez a koncentráció hozzájárul a magas vetőmagárak fenntartásához és jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol a haszonnövények diverzifikációjára, és mivel a gazdálkodók korlátozott mértékben vesznek részt az árak alakításában, ugyanis a piaci koncentráció nemcsak a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatokban, hanem az élelmiszer-(kis)kereskedelemben is magas, további költségnyomást gyakorolva a mezőgazdaságra,

    U.

    mivel a kisméretű termelés (kisebb jelentőségű növénykultúrák) megvalósíthatóságát és versenyképességét aránytalan mértékben befolyásolják a termelési eszközök ágazatában bekövetkező jogszabályi és szerkezeti változások, és mivel jobban fel kell mérni az említett változások hatását,

    V.

    mivel a növekvő üzemanyag-, műtrágya- és takarmányárak jelentik a mezőgazdasági termelők számára a fő költségnövekedést,

    W.

    mivel a mezőgazdasági árak teljes élelmiszerláncban tapasztalható szélsőséges ingadozására és az ehhez kapcsolódó pénzügyi spekulációra figyelemmel az élelmiszerláncot kiszolgáló piacok átláthatósága is elengedhetetlen a verseny és az áringadozásokkal szembeni rugalmasság javításához,

    X.

    mivel a hatékonyabb bemeneti és erőforrás-gazdálkodásba – köztük az energia-, talaj- és tápanyag-gazdálkodásba, víztechnológiába, vetőmag- és mezőgazdasági vegyszergazdálkodásba – történő hosszú távú beruházások szükségesek az új gazdasági és környezeti kihívásoknak való megfeleléshez, ideértve az Európa 2020 stratégiával összefüggő új kihívásokat is; mivel a bővítési szolgáltatások, valamint a termelési tényezők felhasználását, a mezőgazdasági termelők hozzáállását és készségeit érintő intézményes javítások és innovációk kulcsfontosságúak ahhoz, hogy erőforrás-hatékonyabb, fenntartható és innovatív gazdálkodási rendszereket vezethessenek be,

    Y.

    mivel a szennyvíziszap erjesztése növénytermesztési és ökológiai szempontból előnyös, miközben ösztönözni kell a biomasszából történő energiatermelést, ezáltal is elősegítve a mezőgazdasági üzemek fenntarthatóságát,

    Z.

    mivel a gazdálkodásban a jobb energiahatékonyság fontos lehetőségeket kínál az energia- és költségmegtakarításra, és ezt a megújuló energiában rejlő lehetőségeket maradéktalanul kihasználó helyi megújulóenergia-termelés (különösen a szél- és napenergia, a biomassza, a biogáz, a bioüzemanyagok, a hulladékhasznosítás stb.) segítségével még tovább lehetne javítani,

    AA.

    mivel a növénykultúrák diverzifikálása és a vetésforgó hozzájárulhat az éghajlatváltozás enyhítéséhez, és biztosítja a fenntartható műtrágya- és peszticidfelhasználást,

    AB.

    mivel a hüvelyes fehérjenövények EU-ban való termesztése, illetve a fejlettebb legeltetésalapú tenyésztési rendszerek csökkentenék az EU fehérjehiányát és a takarmányimporttól való függését, valamint jelentős gazdasági előnyöket teremthetnének a mezőgazdasági termelők számára, azonban ezek nem képezhetnek a mezőgazdasági üzemek bemeneti ellátási láncában fennálló valamennyi többszörös egyensúlyhiányra egyaránt érvényes megoldást, továbbá más, erőforrás-hatékonyabb szántóföldi növények termelésének csökkentését is eredményeznék,

    AC.

    mivel a mezőgazdasági üzemen belül megtermelt vetőmagok bizonyos körülmények között és egyes fajták esetében a kereskedelmi vetőmagok alternatíváját képezhetik;

    AD.

    mivel a szakszerűtlen tárolás és szállítás következtében jelentős mennyiségű mezőgazdasági termék megromlik és ezért ártalmatlanításra kerül, így már nem állnak élelmiszerként vagy takarmányként rendelkezésre (FAO, Global Food Losses And Food Waste, 2011),

    Általános megoldások

    1.

    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsa a mezőgazdasági bemeneti árak átláthatóságát és garantálja, hogy a versenyszabályokat alkalmazzák az élelmiszerpiac-ellátás és az értékesítési élelmiszerpiac-lánc egészében, valamint hogy e szabályokat érvényesítsék;

    2.

    felszólít az ellenőrzés és elemzés javítására uniós és világszinten egyaránt, azon gazdasági alapösszefüggések – elsősorban a kínálat és a kereslet ingadozásai közötti kölcsönhatások, valamint az energiaárak, a bemeneti árak és élelmiszeráruk árainak mozgása közötti fokozódó kölcsönhatások – tekintetében, amelyek magyarázatul szolgálnak a növekvő élelmiszerárakra;

    3.

    kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa a rendkívüli piaci ingadozások mögött meghúzódó okokra vonatkozó elemzését, és törekedjen nagyobb egyértelműségre a spekuláció és a mezőgazdasági piacok, valamint az energiapiacok és az élelmiszerek árai közötti kölcsönhatást illetően; hangsúlyozza, hogy ennek a jobb szabályozásra, valamint az átláthatóság és a pénzügyi piacokkal kapcsolatos globális és uniós szintű tájékoztatás minőségének fokozására irányuló erőfeszítések részét kell képeznie, többek között a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) és a piaci visszaélésről szóló irányelv (MAD) közelgő felülvizsgálata keretében;

    4.

    felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a hatékonyabb agronómiai gyakorlatokat és a jobb, fenntartható mezőgazdasági erőforrás-gazdálkodást a stabil és termelékeny mezőgazdaság megteremtése céljából, valamint abból a célból, hogy csökkenjenek a bemeneti költségek és a tápanyagpazarlás, és fokozódjon a gazdálkodási rendszereken belüli innováció, erőforrás-hatékonyság, eredményesség és fenntarthatóság; meggyőződése, hogy ez megvalósulhatna a meghirdetett „mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” elnevezésű európai innovációs partnerség keretében; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők számára olyan integrált megközelítésre van szükség, amely a gazdálkodás minden területén (termelés, környezet, nyereségesség, társadalmi vetület) egyensúlyt teremt;

    5.

    felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa továbbra is a fenntartható és termelékeny mezőgazdaságot annak érdekében, hogy megfeleljen a környezetvédelmi és élelmezési kihívásoknak, valamint hogy biztosítsa, hogy az továbbra is nyereséges és versenyképes marad a világpiacon;

    6.

    üdvözli az Eurostat által létrehozott európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt, valamint az élelmiszerellátási lánc jobb működését célzó magas szintű fórum létrehozását, amelynek magában kell foglalnia a beszállítói piacon működő bemeneti ágazatot, és amelynek nagyobb átláthatóságot kell eredményeznie a bemeneti árak alakulása terén, és hozzá kell járulnia a jobb termelői árakhoz; ragaszkodik ahhoz, hogy a megtett előrehaladásról készítendő rendszeres jelentéseket és konkrét javaslatokat terjesszenek az Európai Parlament elé, és vitassák meg vele azokat;

    7.

    úgy véli, hogy az elsődleges termelők nem tudnak teljes körűen részesülni a növekvő termelői árak előnyeiből, mivel „beszorultak” egyrészről a feldolgozók és kiskereskedők erőteljes pozícióinak betudható alacsony termelői árak és az bemeneti társaságok fokozott koncentrációja miatti magasabb bemeneti árak közé;

    8.

    felszólítja a Bizottságot, hogy vesse alaposabb értékelés alá az uniós jogszabályok által az európai mezőgazdaság fenntarthatóságára és versenyképességére gyakorolt hatást; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a jogszabályok érvényesítésének költségeire, valamint az ez által a termelési tényezők rendelkezésre állására és a bemeneti költségekre gyakorolt hatásra;

    9.

    felhívja a nemzeti és európai versenyhatóságokat, hogy foglalkozzanak a mezőgazdaságot kiszolgáló kereskedők, az élelmiszer-kiskereskedők és bemeneti vállalatok erőfölénnyel való visszaéléseivel, és alkalmazzák az EU trösztellenes jogszabályait, különösen a műtrágyaágazatban, ahol a mezőgazdasági termelők rendkívüli nehézségekkel szembesülnek a fontos műtrágyák előzetes megvásárlása tekintetében; megítélése szerint ezért az európai versenyhatóságoknak (a Versenypolitikai Főigazgatóságnak) az egész ágazatra kiterjedő vizsgálatot kell végeznie annak érdekében, hogy minden versenyellenes gyakorlatnak elejét vegye;

    10.

    hangsúlyozza, hogy a szabályozás és az ellenőrzés szükséges egyedi formáinak lehetővé tétele érdekében e területen minden fellépéshez előzetesen, tényszerűen és pontosan meg kell határozni a visszaélések, valamint a tisztességtelen és versenyellenes gyakorlatok fogalmát;

    11.

    határozottan kéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható tanulmányt a 27 nemzeti versenyhatóság és versenypolitika közötti megközelítésbeli különbségekről, és ösztönözze az élelmiszertermelési lánc valamennyi partnerét bevonó megoldásokat, amelyek megakadályozzák a bemeneti és a kimeneti lánc egyetlen vagy csupán néhány részének gyakran a mezőgazdasági termelő kárára bekövetkező erőfölényét;

    12.

    ki kell dolgozni az említett gyakorlatok hatékony, közigazgatási vagy jogi úton történő ellenőrzését, valamint a tagállamok Bizottság általi értékelését és nyomon követését szolgáló rendszerét, továbbá kellően visszatartó erejű és a megfelelő időben alkalmazott szankciókat kell bevezetni;

    13.

    hangsúlyozza egyúttal a tápanyag-, energia- és természetierőforrás-gazdálkodással és más termelési tényezők gazdálkodásával kapcsolatos bevált gyakorlatok egész Unióra kiterjedő információcsere-rendszerének szükségességét a termelési tényezők nagyobb fokú hatékonyságának és eredményességének elérése érdekében;

    14.

    felszólít egy olyan új KAP-ra, amelynek részét alkotják az olyan egyedi támogatási intézkedések – közöttük a rövid bemeneti és az élelmiszerláncokat támogató intézkedések is –, amelyek célja a bemenetek felhasználását és a bemeneti költségeket csökkentő, és a mezőgazdasági termelőknek az áringadozáshoz való alkalmazkodását javító jobb és hatékonyabb erőforrás-gazdálkodás és fenntartható gyakorlatok támogatása;

    15.

    üdvözli a Bizottság által az európai biogazdaságra fordított fokozott figyelmet; kéri, hogy a következő kutatási keretprogram jelentős részét különítsék el a mezőgazdasági bemeneti gazdálkodás hatékony alkalmazásával és igazgatásával kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre, valamint az agronómiai hatékonyság javítására; hangsúlyozza, hogy a kutatási eredményeknek a mezőgazdasági termelők képzése és a kapacitásfejlesztés révén meg kell nyilvánulniuk a mezőgazdasági termelés gyakorlati javulásában; hangsúlyozza, hogy e tekintetben az állami és magánszektorok, valamint a mezőgazdasági termelői szervezetek között jobb együttműködésre van szükség, konkrét alkalmazásokat bocsátva rendelkezésre olyan területeken, amelyek javíthatják és modernizálhatják a termelési rendszereket;

    16.

    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg részletesebben, hogy a termelői szövetkezetek és szervezetek milyen szerepet tölthetnének be a mezőgazdasági bemeneti források kollektív beszerzésének szervezésében azzal a céllal, hogy javuljon a mezőgazdasági termelők alkupozíciója a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatokkal szemben;

    17.

    felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa megfelelőbben a mezőgazdasági termelőket és a fogyasztókat az egész élelmiszerláncban a hatékonyabb energia-, víz- és természetierőforrás-gazdálkodás fontosságáról az erőforrás- és élelmiszerpazarlás jelentős csökkentése végett;

    18.

    elismeri, hogy a fenntartható növekedés képezi az Európa 2020 stratégia egyik kulcsfontosságú prioritását, valamint hogy az Unió fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége az e piacokon bekövetkező sokkok veszélyével jár; megismétli, hogy ezt a véges erőforrásoktól való függőséget kellően szilárd alternatívákkal kell felváltani, miközben szem előtt kell tartani az élelmiszertermelés fenntartása és az energiatermelés előmozdítása közötti egyensúlyt;

    Energiaügy

    19.

    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az energiatakarékos és megújuló energia (a szél-, nap-, biogáz-, geotermikus stb. energia) mezőgazdasági üzemekben vagy helyi partnerségi projektek keretében történő termelését, a helyi érintett szereplők támogatásával és különösen összpontosítva a hulladékok és a melléktermékek felhasználására;

    20.

    hangsúlyozza a trágyafeldolgozás fontosságát, ami nemcsak megújuló energiát biztosít, hanem csökkenti a környezeti nyomást és helyettesíti az ásványi koncentrátumok formájában meglévő műtrágyát; felszólítja a Bizottságot, hogy annak érdekében, hogy a trágyát energiaforrásnak tekintsék, a nitrát-irányelvben a műtrágya helyettesítőjeként ismerje el a feldolgozott trágyát;

    21.

    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a biomassza és a bioüzemanyagok – beleértve a biogázt – ne legyenek az élelmiszer- és energiatermelés közötti fenntarthatatlan erőforrásverseny okozói, mert e termelést fenntartható módon kell megszervezni;

    22.

    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsenek a mezőgazdasági termelők számára új bevételek generálásában azzal, hogy megkönnyítik a megújuló mezőgazdasági erőforrásokból előállított energiának és hőnek a magán és állami energiarendszerekbe és -hálózatokba történő integrálását;

    23.

    megítélése szerint a mezőgazdasági üzemekben és helyi szinten megvalósuló energiatakarékosságot és energiagazdálkodást szolgáló hathatós intézkedéseket a vidékfejlesztési programok és a jövőbeli KAP opcionális „zöldítő” intézkedései révén egész Európában elérhetővé kell tenni;

    24.

    felhívja a Bizottságot a különféle meglévő gazdálkodási rendszerek energiaköltségeinek és a kapcsolódó erőforrás-szolgáltatók, feldolgozóipar és terjesztési rendszerek elemzésére a termelékenység és az eredmény tekintetében, az új kihívásoknak való megfelelés céljából figyelembe véve az energiahatékonyságot és a fenntartható energiaforrások használatát;

    Talajjavítók és növényvédő szerek

    25.

    kéri, hogy a KAP 2013 utáni reformja során vezessenek be hatékony intézkedéseket és ösztönzőket, például a növénykultúrák diverzifikálását, ideértve a helyi körülményekhez igazodó növényültetést és vetésforgót, tekintettel az éghajlatváltozás mérséklésére, a talaj- és vízminőségre, valamint a mezőgazdasági termelők beviteli költségeinek csökkentésére gyakorolt kedvező hatásaikra;

    26.

    felhívja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a precíziós mezőgazdaságba való befektetéseket vegyék fel a KAP keretében jutalmazandó „zöldítő” intézkedések opcionális uniós listájára, mivel ezek az innovatív gyakorlatok (például a GPS-alapú földhasználat-ellenőrzés) az éghajlatváltozás mérséklésére, a talaj- és vízminőségre, valamint a mezőgazdasági termelők pénzügyeire hasonlóan kedvező hatást gyakorolnak (a trágyák, a víz, a talajjavítók, a növényvédő szerek és a peszticidek használatának jelentős csökkentésével, ami csökkenteni fogja a mezőgazdasági termelők bemeneti költségeit);

    27.

    hangsúlyozza, hogy az uniós mezőgazdasági termelés a műtrágyagyártásra szolgáló nyersfoszfátimporttól függ, amelynek nagy részét a világ öt országában bányásszák; felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

    28.

    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a lehetséges felhasználások alapos kivizsgálása, a potenciálisan káros anyagok megfelelő kezelése és szigorú ellenőrzés mellett – ösztönözzék a hulladékáramokból a tápanyagok, különösen a nitrogén és a foszfát újrahasznosítását, továbbá különösen azt, hogy az újrahasznosítás a kaszkádhasznosítás részeként a hőenergia-termelést követően történjen; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a műtrágyáról szóló jogszabály minőségi követelményeinek megfelelő és műtrágyaként hasznosítandó szennyvíziszap még akkor sem minősül hulladéknak, ha azt ezt megelőzően mezőgazdasági biogázerőműben erjesztették;

    29.

    felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje jobban a növényvédő szerek használatának csökkenése által az európai mezőgazdaság versenyképességére és fenntarthatóságára gyakorolt hatást, és különösen – a piacon elérhető, kevesebb versengő termék mellett – a még mindig rendelkezésre álló termékek megfelelőségét, valamint az árakra gyakorolt hatást vizsgálja;

    30.

    felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kisebb jelentőségű növénykultúrák és felhasználások jövőbeli átláthatóságát biztosító megoldásokat, amelyek ezzel egyidejűleg szavatolják a közös agrárpolitikával való maradéktalan összeegyeztethetőséget és összhangot, továbbá bevonják az élelmiszerlánc minden résztvevőjét;

    Állati takarmányozás

    31.

    megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy sürgősen nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós belső fehérjenövény-termesztés növelésének lehetőségeiről és problémáinak megoldásáról; hangsúlyozza, hogy míg a hazai fehérjenövény-termesztés fokozása némi előnnyel fog járni, valószínűtlen, hogy jelentős hatással lesz az EU-n kívülről érkező takarmányimportra; ennélfogva úgy véli, hogy rövid távon új módokat kell feltárni az EU-ban tapasztalható fehérjehiány kezelésére, és kifejezetten hangsúlyozza a szójaimport alapvető szerepét; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezek az intézkedések – a termelékenység és a termelési szintek tekintetében – nem veszélyeztetik az élelmiszerellátás biztonságával kapcsolatos, átfogó uniós célkitűzést;

    32.

    ismételten hangsúlyozza, hogy az új KAP-ba megfelelő intézkedéseket és eszközöket kell beépíteni a fehérjenövényeket termelő mezőgazdasági termelők támogatására, ezzel potenciálisan csökkentve az EU haszonnövényeinek fehérjehiányát és áringadozását, egyben javítva a mezőgazdasági gyakorlatokat és a talaj termékenységét is;

    Vetőmagok

    33.

    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló 2100/94/EK rendelet küszöbön álló felülvizsgálatának keretében tartsák fenn a lehetőséget a mezőgazdasági termelők számára, hogy mezőgazdasági üzemekben termelt és feldolgozott vetőmagot használhassák – amint azt a nevezett rendelet 1. és 2. cikke megállapítja –, tekintettel e gyakorlat gazdasági, kulturális és környezeti előnyeire, és az agrár-biodiverzitáshoz való hozzájárulására; felszólít ezzel összefüggésben mind a növénytermesztési jogok, mind pedig a jogi keret javítása és egyszerűsítése érdekében a mezőgazdasági üzemben megtermelt vetőmag felhasználására vonatkozó jelenlegi korlátozások tisztességes és kiegyensúlyozott vizsgálatára, valamint a megfelelő egyensúly biztosítására az innováció szükségessége, illetve megőrzése és fokozása, valamint a mezőgazdasági kistermelők megélhetésének javítása között;

    34.

    hangsúlyozza a tulajdonságaikat hosszú távon megtartó fajták nemesítését célzó tudományos projektek jelentőségét, és bátorítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a helyi takarmánynövények – a len, a tritikálé és a bükköny (Vicia Lathyroides) stb. – termesztésének ösztönzését szolgáló intézkedéseken túlmenően támogassa ezeket a projekteket is;

    35.

    felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy európai vetőmagbank létrehozását annak érdekében, hogy tárolja és megőrizze a növények genetikai sokféleségét, küzdjön a biológiai sokféleség elvesztése ellen, valamint hogy összekösse a haszonnövények sokféleségét a tagállamok kulturális örökségével;

    36.

    felhív – a közelgő Rio+20 globális konferenciára figyelemmel – az agrár-biodiverzitás megőrzésére, fenntartható használatára és minőségi forgalmazására vonatkozó új uniós kezdeményezésre a mezőgazdaságból származó hozzáadott érték növelése érdekében;

    Termőföldárak és termőföldbérleti díjak

    37.

    felhívja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot a termőföldbérlet, valamint a termőföldvásárlás és -bérlet költségnövekedése által az uniós tagállamok mezőgazdaságára gyakorolt hatásról;

    38.

    hangsúlyozza, hogy az egységes támogatási rendszer szerinti jogosultságok értékét – amennyiben bekerülési értékeken alapulnak vagy termőföldként értékesíthetők – a befektetők és a spekulánsok az aktív gazdálkodás helyett a jövedelemszerzés céljából inflálhatják; megállapítja, hogy a torzulások jelentős mértékű bemeneti költségeket gerjesztenek, és akadályozzák új mezőgazdasági termelők megjelenését; felszólítja a Bizottságot, a Parlamentet, valamint a tagállamokat és a régiókat annak biztosítására, hogy a KAP reformja megfelelően kezelje ezeket a problémákat, és hogy a támogatási jogosultságok valamennyi mezőgazdasági termelő számára rendelkezésre álljanak a tényleges termelés céljából;

    39.

    felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az infrastrukturális fejlesztési és lakhatási célú, valamint a pufferzónák kialakítására szolgáló területhasznosítás által a mezőgazdasági üzemek költségterheire gyakorolt hatásról;

    Víz

    40.

    felhívja a Bizottságot, hogy a KAP és a vízügyi keretirányelv reformjának keretében dolgozzon az olyan jobb mezőgazdasági öntözési, vízelvezetési és víztárolási rendszerek kialakításán, amelyek hatékonyabb vízfelhasználást biztosítanak, és – az édesvízhasználat csökkentésének módjaként és egyben az éghajlatváltozásnak betudható csapadékmennyiség változásának ellensúlyozására szolgáló óvintézkedésként – magukba foglalják a talaj víztárolási képességének növelését, a száraz területeken történő vízvételt, valamint a nedves területeken a vízelvezetést is;

    41.

    felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megoldásokat a vízelvezetés problémájával kapcsolatban, és ennek során vegyen figyelembe olyan tényezőket, mint az erős esőzés, az alacsony fekvés és az állóvíz;

    42.

    e tekintetben felhívja a Bizottság figyelmét a precíziós gazdálkodás által (a talajfeltételek és az időjárás-előrejelzések GPS-alapú nyomon követésén keresztül) a vízfelhasználásra gyakorolt pozitív hatásra, és kéri, hogy fektessenek be ezekbe és más olyan innovatív megoldásokba, amelyek csökkentik a vízhez, műtrágyákhoz és növényvédő szerekhez hasonló termelési tényezők felhasználását, és amelyek a jövőbeli KAP „zöldítő” megoldásai közé tartozhatnak;

    43.

    felhívja Bizottságot és a tagállamokat a vízjogokkal való gazdálkodás és azok újraelosztásának javítására és a multifunkcionális agrárökológiai és agrárerdészeti rendszerek erősítésére;

    44.

    felhív a mezőgazdasági termelők hatékony vízgazdálkodási, vízelvezetési és öntözési képzésének nagyobb támogatására, ideértve a víztárolás gyakorlati eszközeit és a tápanyagvesztés, illetve szikesedés és elmocsarasodás megelőzését szolgáló intézkedéseket is, valamint fejlettebb helyi és regionális szintű vízárképzési és vízügyi igazgatási rendszereket kér a vízpazarlás felszámolása és a bemeneti költségek hosszú távú csökkentése érdekében; a csővezetékek ellenőrzését is ösztönözni kell annak biztosítása érdekében, hogy a vízszivárgás ne érintse túlzott mértékben a munkaköltségeket és a termékminőséget;

    *

    *           *

    45.

    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


    (1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0297.

    (2)  HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.

    (3)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0006.

    (4)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0084.

    (5)  http://www.oecd.org/dataoecd/38/10/48224529.pdf

    (6)  http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database

    (7)  http://ec.europa.eu/research/agriculture/conference/pdf/feg3-report-web-version.pdf

    (8)  http://agrienv.jrc.ec.europa.eu/publications/pdfs/LIFS_final.pdf

    (9)  HL L 309., 2009.11.24., 71. o.


    Top