21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/75

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közös európai adásvételi jogról

(COM(2011) 635 final – 2011/0284 (COD))

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: közös európai adásvételi jog a belső piacon belüli, határon átnyúló ügyletek elősegítése érdekében

(COM(2011) 636 final)

2012/C 181/14

Előadó: Ana BONTEA

2011. október 11-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Közös európai adásvételi jog a belső piacon belüli, határon átnyúló ügyletek elősegítése érdekében

COM(2011) 636 final.

A Tanács 2011. november 16-án, az Európai Parlament pedig 2011. október 25-én úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közös európai adásvételi jogról

COM(2011) 635 final – 2011/0284 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2012. március 8-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28–29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 29-i ülésnapon) 87 szavazattal 54 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy hozzá kíván járulni a vállalatok, és különösképpen a kkv-k határon átnyúló kereskedelmi tevékenysége kiterjesztésének elősegítéséhez, a fogyasztók határon átnyúló vásárlásainak bátorításához és a belső piac előnyeinek konszolidációjához.

1.2   A közös európai adásvételi jog (rendelet) formáját és a választott opciót („második rendszer”, választható) tekintve az EGSZB kedvezőnek tartja, hogy figyelembe vették korábbi javaslatait. Amint azonban már előző véleményében kifejtette, úgy véli, hogy ezeket a célkitűzéseket fokozatosan kell elérni, kezdve a transznacionális árukereskedelmi adásvételi szerződésekkel (B2B), melyek révén kísérleti jelleggel fel lehetne mérni a különböző jogrendek egymás mellett élését és konkrét alkalmazását (1).

1.3   A szubszidiaritás és az arányosság elve kapcsán az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a közös európai adásvételi jognak teljes mértékben tiszteletben kell tartania ezeket az elveket.

1.4   A tartalmat tekintve az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslat vonatkozásában néhány fontos javítást kell eszközölni, annak érdekében, hogy az:

—	az EU teljes területén segítse elő az ügyletek megkötését, erőteljesen járuljon hozzá az egységes piac keretében folyó gazdasági tevékenységek fenntartásához, és biztosítsa az egységes piac potenciáljának nagyobb mértékű kiaknázását;

—	a gazdasági szereplők és a fogyasztók költségeit és hasznát illetően teremtsen valódi európai hozzáadott értéket;

—	nyújtson jelentős előnyöket a jogalkotás minősége javításának vonatkozásában, valamint egy egyszerűsített, világos és könnyen alkalmazható szabályozási keretet;

—	csökkentse a határon átnyúló ügyletekből eredő költségeket;

—	garantálja a jogbiztonságot, valamint a horizontális és vertikális szabályozás közötti nagyobb összhangot;

—	az új szabályozásoknak köszönhetően a kkv-k és a fogyasztók jussanak gyakorlati és biztos előnyökhöz.

1.5   A közös európai adásvételi jog felosztása és a szabályozásoknak két különálló, egyrészt a vállalatok közötti szerződésekre (B2B), másrészt a fogyasztókkal kötött szerződésekre vonatkozó dokumentumban való elkülönítése, a végrehajtására vonatkozó világos menetrendek kidolgozásával együtt hozzá fog járulni ahhoz, hogy a vállalatok és a fogyasztóknak kevesebb erőfeszítésbe kerüljön megismerni és alkalmazni az új szabályozásokat.

1.6   Az EGSZB különösen fontosnak tartja az új szabályozás opcionális jellegét, valamint a tárgyalási szabadság teljes tiszteletben tartásának biztosítását a közös európai adásvételi jog elfogadásának vonatkozásában.

1.7   Az EGSZB a következő fő szempontokat tartja kiemelendőnek:

—	a közös európai adásvételi jog alkalmazásával összefüggésben fennálló jelentős nehézségek;

—	a kkv-k sajátosságai fokozott figyelembevételének szükségessége;

—

a munkaadói – a kkv-két is ideértve –, valamint a fogyasztói szervezetekkel konzultálva ki kell dolgozni a szerződési feltételek európai modelljeit, amely modellek – mint a B2B és B2C vonatkozásában különösen hasznos alkalmazási eszközök – bizonyos konkrét kereskedelmi területekre vagy tevékenységi ágazatokra vonatkoznak, általános feltételeket tartalmaznak, és az EU valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhetőek. Ezeknek a modelleknek rendelkezésre kellene állniuk a rendelet közzétételével egyidejűleg;

—	a nagyobb mértékű jogbiztonság garantálásának szükségessége és a közös európai adásvételi jog javítása;

—	a Szerződés 12. és 169. cikkével összhangban a fogyasztók és a kkv-k védelmére vonatkozó követelményeket valamennyi uniós politika és elfogadott intézkedés meghatározásakor és végrehajtásakor figyelembe kell venni.

1.8   Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a közös európai adásvételi jog elfogadása nem elégséges a vállalatok határon átnyúló kereskedelmi tevékenysége kiterjesztésének és a fogyasztók határon átnyúló vásárlásainak biztosításához, ezért felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az egységes piac gazdasági növekedésre és munkahely-teremtésre vonatkozó potenciáljának teljes hasznosítása érdekében kifejtett erőfeszítéseiket.

1.9   Az EGSZB hangsúlyozza azoknak a kiegészítő intézkedéseknek a jelentőségét, amelyek biztosítják, hogy azok a felek, akik alkalmazhatják a közös európai adásvételi jogot, ha az végül elfogadásra kerül, megismerhessék e jog hatékony alkalmazásának és egységes értelmezésének módját.

1.10   A fogyasztói szervezetek hangsúlyozzák, hogy a javaslatot a jelenlegi formájában nem szabad alkalmazni a fogyasztói tranzakciók esetében.

A kkv-k és a munkavállalói szervezetek hangsúlyozzák, hogy – amennyiben sor kerül néhány módosításra és kísérőintézkedésre – a javaslatot alkalmazni lehet a fogyasztói tranzakciók esetében.

A kkv-k és a fogyasztói szervezetek javaslatai egyelőre sok szempontból eltérőek. Az általánosan elfogadható legjobb megoldás megtalálása összetett és nehéz folyamat.

1.11   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a közös európai adásvételi jog vagy bármely más, a fogyasztói jogok uniós szabályozására irányuló kezdeményezés végleges formába öntésekor vegyék figyelembe ezeket a szempontokat, és folytassák a kkv-k és a fogyasztók képviseleti szervezeteivel zajló párbeszédet, így biztosítva azt, hogy a közös európai adásvételi jog jobban megfeleljen e kedvezményezettek szükségleteinek, és hogy jelentősen hozzájáruljon az EU-n belüli ügyletek elősegítéséhez.

2.   Háttér

2.1   A jelenlegi jogi keret

2.1.1   A jelenlegi uniós jogi keretet a 27 tagállam nemzeti jogrendszerében és szerződési jogi szabályrendszerében megmutatkozó különbségek jellemzik.

2.1.2   Az uniós joganyag – különösen a vállalkozók és a fogyasztók közötti szerződések területén – számos közös szabályt tartalmaz, amelyek harmonizálják a lényegi fogyasztói szerződési jogot. A fogyasztói jogokról szóló, közelmúltban elfogadott, 2011/83/EU irányelv (2) teljes mértékben harmonizálta a távollevők között kötött szerződések legfontosabb elemeit, amilyen a szerződéskötést megelőző tájékoztatás, a formai követelmények, az elállás joga, a leszállítás és a kárveszély átszállása, és csak a jogi garanciákra, valamint a tisztességtelen szerződési feltételekre hagyta meg a minimális harmonizációt.

2.1.3   A Szerződés 12., 38., 164. és 168. cikke, valamint 169. cikkének (4) bekezdése a nemzeti rendelkezések elsőbbségét biztosítja abban az esetben, ha ezek előnyösebbek a fogyasztók részére.

2.2   A kereskedők és a fogyasztók által tapasztalt nehézségek

2.2.1   Jelenleg csak minden tizedik uniós kereskedő exportál árut az egységes piacon belül, többségük csak néhány tagállamba. A fogyasztóknak csak 8 %-a vásárolt interneten keresztül árut vagy szolgáltatást más tagállamból. A belső piac és a határon átnyúló e-kereskedelem potenciálja részben kihasználatlan.

2.2.2   A létező akadályok többek között a fiskális szabályozások közötti különbségekre, az adminisztratív követelményekre, a szállítási nehézségekre, a különböző nyelvi és kulturális rendszerekre, a szélessávú online szolgáltatások alacsony szintjére, az adatvédelemmel kapcsolatos követelményekre, a formatervezésre, a szellemi tulajdonjog területi korlátozására, a fizetési módozatokra és a jogi keretben rejlő különbségekre vezethetők vissza. Az Európai Bizottság más kutatásokból szerzett adatai elárulják, hogy a vállalkozások és a fogyasztók közötti tranzakciókban az egyik legfontosabb akadály, amely miatt meghiúsulnak a fogyasztók külföldi vásárlásai, az a hatékony jogorvoslati eszközök hiánya. A fogyasztók 62 %-a azért nem vásárolt az interneten külföldről, mert tartott a csalástól, 59 %-uk nem tudta, mit kell tennie probléma esetén, 49 %-uk a kiszállítás miatt aggódott, 44 %-uk pedig bizonytalan volt fogyasztói jogait illetően (3).

A kereskedők, és különösen a kkv-k a következő problémákkal szembesülnek:

—	más országok szerződési jogra vonatkozó rendelkezéseinek ismerete;

—	a belső kereskedelemmel összehasonlítva a határon átnyúló kereskedelem fokozott jogi bonyolultsága;

—	a megnövekedett ügyleti többletköltségek.

2.2.3   A határon átnyúló kereskedelem útjában álló akadályok igen káros hatást gyakorolnak a vállalatokra és a fogyasztókra.

3.   Az Európai Bizottság javaslata

3.1   Az Európai Bizottság közleményének (4) értelmében előterjesztésre került a közös európai adásvételi jog bevezetéséről szóló rendeletjavaslat (5), amelynek az a kinyilvánított célja, hogy a határon átnyúló kereskedelem kiterjesztésének elősegítése révén javuljon a belső piac működése.

3.2   Az Európai Bizottság javaslata a következőkre terjed ki:

a)

A választott eszköz szempontjából: — A szerződési jog alternatív rendszere, amely azonos valamennyi tagállamban és az egész EU számára közös, és amely a szerződési jogra vonatkozó, már létező nemzeti szerződési joggal párhuzamosan lesz hatályban. — A szerződő felek által választott opcionális keret. A fogyasztónak a közös európai adásvételi jog alkalmazására vonatkozó beleegyezését egy olyan kifejezett nyilatkozatnak kell tartalmaznia, amely elkülönül a szerződéskötésre irányuló megállapodásra vonatkozó jognyilatkozattól.

b)	A forma szempontjából: mivel rendeletről van szó, a közös európai adásvételi jog általános és közvetlen hatályú lesz.

c)

A tartalom szempontjából: A rendelet a szerződési jog átfogó (183 cikk), de nem teljes rendszere, amely a következőket tartalmazza: — a szerződési jog általános elvei; — a felek arra vonatkozó joga, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást kapjanak a legfontosabb tudnivalókról, a szerződések megkötésének szabályai, a fogyasztó elállási joga és a szerződések megtámadása; — a szerződési feltételek értelmezése, a szerződések tartalmára és joghatására vonatkozó szabályok, valamint a vélelmezhető tisztességtelen szerződési feltételek; — a felek kötelezettségei és a jogorvoslati lehetőségek; — kiegészítő közös szabályok a károk megtérítése és a késedelmes fizetés esetén fizetendő kamat tekintetében; — az eredeti állapot helyreállítása és elévülés.

Bizonyos szempontok vonatkozásában továbbra is az 593/2008/EK rendelet (Róma I.) (6) szerint alkalmazandó nemzeti jog szabályai az irányadók.

3.3   A közös európai adásvételi jog középpontjában a határon átnyúló kereskedelem legfontosabb szerződései állnak (a vállalatok és fogyasztók közötti, illetve azon vállalatok közötti adásvételi szerződések, ahol legalább a felek egyike kkv, ideértve a digitális tartalom szolgáltatására és a kapcsolódó szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződéseket).

3.4   A közös európai adásvételi jog a határon átnyúló szerződésekre korlátozódik (a tagállamok azon lehetőségével, hogy ezt kiterjesszék).

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy hozzá kíván járulni a vállalatok, és különösképpen a kkv-k határon átnyúló kereskedelmi tevékenysége kiterjesztésének elősegítéséhez, a fogyasztók határon átnyúló vásárlásainak bátorításához és a belső piac előnyeinek konszolidációjához.

4.2   A szubszidiaritás és az arányosság elvét tekintve az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a közös európai adásvételi jognak teljes mértékben tiszteletben kell tartania ezeket az elveket.

4.3   A formát (rendelet) és a választott opciót („második rendszer” valamennyi tagállamban, választható módon alkalmazva, a felek kifejezett beleegyezése alapján) tekintve, amint azt már az EGSZB korábban említett véleményében kifejtettük, „ezeket a célkitűzéseket fokozatosan kell elérni, kezdve a transznacionális árukereskedelmi adásvételi szerződésekkel (B2B) (…) kísérleti jelleggel”.

4.4   A tartalmat tekintve az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslat vonatkozásában néhány fontos javítást kell eszközölni, annak érdekében, hogy:

—	a közös európai adásvételi jog az EU teljes területén segítse elő az ügyletek megkötését, erőteljesen járuljon hozzá az egységes piac keretében folyó gazdasági tevékenységek fenntartásához, és biztosítsa az egységes piac potenciáljának nagyobb mértékű kiaknázását;

—	a gazdasági szereplők és a fogyasztók költségeit és hasznát illetően teremtsen valódi európai hozzáadott értéket;

—	nyújtson jelentős előnyöket a jogalkotás minősége javításának vonatkozásában, valamint egy egyszerűsített, világos és könnyen alkalmazható szabályozási keretet;

—	csökkentse a határon átnyúló ügyletekből eredő költségeket;

—	garantálja a jogbiztonságot, valamint a horizontális és vertikális szabályozás közötti nagyobb összhangot, kiemelt figyelmet szentelve az átláthatóság, az érthetőség és az egyszerűség követelményének, nemcsak a joggyakorlók, hanem mindenekelőtt a kkv-k és az átlagfogyasztó érdekében;

—	az új szabályozásoknak köszönhetően a kkv-k és a fogyasztók kézzel fogható és biztos előnyökhöz jussanak.

4.5   Az EGSZB korábban már hangsúlyozta, hogy „ezeket a célkitűzéseket fokozatosan kell elérni, kezdve a transznacionális árukereskedelmi adásvételi szerződésekkel (B2B), melyek révén kísérleti jelleggel fel lehetne mérni a különböző jogrendek egymás mellett élését és konkrét alkalmazását” (7).

A közös európai adásvételi jog felosztása és a szabályozások két különálló, egyrészt a B2B, másrészt a B2C szerződésekre vonatkozó részt tartalmazó dokumentumban való elkülönítése, a végrehajtásra vonatkozó világos menetrendek kidolgozásával együtt hozzá fog járulni ahhoz, hogy a jogalkotók könnyebben eldönthessék, hogy melyik jogalkotási technikát alkalmazzák az egyes szabályozási dokumentumokhoz, figyelembe véve a felek tárgyalási pozícióit.

4.6   A közös európai adásvételi jog jelenlegi tartalma miatt a fogyasztók és a kkv-k szervezetei igen elégedetlenek és számos kritikát fogalmaztak meg. Ezek megkérdőjelezték egy opcionális eszköz tényleges szükségességét az e-kereskedelem előmozdításához, valamint a vállalkozások és a fogyasztók közötti szerződések terén alkalmazott jogalkotási technikát (opcionális rendszer).

4.7   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a közös európai adásvételi jog végleges formába öntésekor vegyék figyelembe ezeket a szempontokat, és folytassák a kkv-k és a fogyasztók képviseleti szervezeteivel zajló párbeszédet, így biztosítva azt, hogy a közös európai adásvételi jog jobban megfeleljen e kedvezményezettek szükségleteinek.

4.8   Az EGSZB különösen fontosnak tartja az új szabályozás opcionális jellegét, valamint a tárgyalási szabadság teljes tiszteletben tartásának biztosítását a közös európai adásvételi jog elfogadásának a vonatkozásában.

4.9   A nagy, illetve a piacon meghatározó pozíciót elfoglaló vállalatokkal összefüggésben ajánlott meghatározni azokat a legmegfelelőbb kiegészítő intézkedéseket, amelyek elősegítik a kkv-k azon szabad választási jogának a gyakorlását, hogy a közös európai adásvételi jog opcionális jellegének tiszteletben tartásával két jogrendszer között választhassanak.

4.10   A Szerződés 12. és 169. cikkével összhangban a fogyasztók és a kkv-k védelmére vonatkozó követelményeket valamennyi uniós politika és elfogadott intézkedés meghatározásakor és végrehajtásakor figyelembe kell venni.

4.11   A közös európai adásvételi jog alkalmazásával kapcsolatban az EGSZB a következő főbb problémákra mutat rá:

—	a választható eszköz és az európai nemzetközi magánjog közötti kapcsolat tisztázása, a kötelező érvényű nemzeti rendelkezések és a közrendre vonatkozó szabályok hatálytalanítását is ideértve – az 593/2008/EK rendelet 9., illetve 21. cikke;

—	a Róma I. rendelet szerepének kifejezetten tisztázni kellene a B2C szerződések esetében, figyelembe véve az Európai Bíróság közelmúltbeli ítéleteit, amelyek útmutatást nyújtanak ebben a tekintetben;

—	a jogbiztonság és a szerződési jogra vonatkozó szabályok teljes rendszerének nagyobb mértékű biztosítása, a 27 tagállam különböző belső joganyagára való hivatkozások és az értelmezési és végrehajtási problémák nélkül.

4.12   Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a közös európai adásvételi jog elfogadása nem elégséges a határon átnyúló kereskedelem kiterjesztésének biztosításához, sem az egységes piac gazdasági növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának teljes hasznosításához.

4.13   A gazdasági és pénzügyi válsággal összefüggésben mindent meg kell tenni az exportot ösztönző keret biztosításának és az adminisztratív költségek felszámolásának érdekében, a fogyasztókat tekintve pedig biztosítani kell a belső piacba vetett bizalmuk növekedését és határon átnyúló vásárlásaik bátorítását azáltal, hogy hatékony egyéni jogorvoslati eszközöket biztosítunk számukra.

4.14   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a határon átnyúló kereskedelem útjában maradt akadályok felszámolása érdekében, támogassák és tartsák fenn a kkv-k exportját, és aktívan vegyenek részt az egységes piac potenciáljának a vállalatok és a fogyasztók általi teljes kiaknázását lehetővé tevő intézkedések meghatározásában és alkalmazásában, kiemelve a hatóságoknak a szociális partnerekkel – a kkv-k és a fogyasztók képviseleti szervezeteit is ideértve – folytatott együttműködésének és minőségi párbeszédének a jelentőségét.

4.15   Az EGSZB hangsúlyozza azoknak a szükséges kiegészítő intézkedéseknek a jelentőségét, amelyek biztosítják azt, hogy a felek, akiknek esetlegesen, amennyiben végül elfogadják, a közös európai adásvételi jogot kell alkalmazniuk, tájékoztatást kapjanak e jog hatékony alkalmazásáról és egységes értelmezéséről. A belső piaci információcsere-rendszeren (IMI) és egyéb információs csatornákon keresztül a tagállamoknak valamennyi érdekelt felet tájékoztatniuk kell a közös európai adásvételi jog átfogó tartalmáról, valamint a nemzeti és az uniós joganyag különbségeiről, ideértve a joggyakorlatra és a nyilvántartásba vett bevált gyakorlatokra vonatkozó szempontokat is.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   A kkv-k sajátosságainak fokozott figyelembevétele

5.1.1   Az EGSZB véleménye szerint a kkv-k sajátosságainak fokozott figyelembe vétele érdekében a rendeletjavaslat javításra szorul:

—	a vállalatok 99,8 %-a kkv, utóbbiak 92 %-a mikrovállalat, átlagosan két munkavállalóval (8);

—	a mikrovállalatok, miután részletes piacelemzést végeztek, korlátozott számú tagállamba exportálnak;

—	a mikrovállalatok jellemző üzleti modellje nem törekszik arra, hogy határon átnyúló szerződéseket kössön a 27 tagállamban;

—	a kkv-k határon átnyúló ügyleteit jelentős akadályok nehezítik, lásd a 2.2.2. pontot.

5.1.2   A javaslat nem eléggé kkv-barát. A szerződési jogra vonatkozó összetett és elvont eszköz, amely hivatkozásokat tartalmaz a 27 tagállam nemzeti jogának bizonyos szempontjaira is, nem teszi majd lehetővé, hogy a kkv-k jogi segítségnyújtás és tanácsadás nélkül alkalmazhassák. Az alkalmazási eszközök elengedhetetlenek, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kkv-k a közös európai adásvételi jogot válasszák.

5.1.3   A kkv-k szervezetei (9) fenntartják, hogy szilárdabb egyensúlyt kell teremteni a szerződő felek jogai és kötelezettségei között a B2C kapcsolatokban, és hangsúlyozzák, hogy bizonyos pontosítás és egyszerűsítés szükséges:

—	23. cikk (az árukra és a kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségről szóló (1) bekezdés túl kevés konkrétumot tartalmaz);

—	29. cikk (a szankciók túl terjedelmesek és bizonytalanok);

—	39. cikk (elsőbbséget kell élveznie az ajánlattevő feltételeinek);

—	42. cikk (1) bekezdés a) pont (elállási határidő) (át kell venni a fogyasztói jogokról szóló irányelv rendelkezéseit);

—	51. cikk (nem szolgálhatnak indokolásként a sürgős szükségletek, vagy az, hogy valaki „nem előrelátó”, „tudatlan” vagy „tapasztalatlan” – a „jóhiszeműség és tisztesség követelménye” lefedi az e cikkben ismertetett helyzeteket);

—	72. cikk (a hosszú tárgyalási folyamatban a feleknek képeseknek kellene lenniük a megállapodások szerződésbe foglalására, különben ez túl sok – költség- és időigényes – adminisztratív terhet jelentene a kkv-k számára);

—	78. cikk (az (1) bekezdésben tisztázni kell, hogy a másik fél beleegyezését is ki kell kérni, ha bármely jogot egy harmadik félre ruháznak át);

—	a harmadik félre ruházott jognak a harmadik fél általi visszautasításáról szóló 78. cikk (4) bekezdésére tekintettel törölni kell a „hallgatólagosan elfogadta” szavakat, mivel bizonytalanná teszik a helyzetet;

—	97. cikk (egyensúlyba kell hozni a felek kötelezettségeit);

—	130 cikk (3) és (5) bekezdés (hiányzik az utalás a vevő általi felelősségteljes tárolásra);

—	142. cikk (4) bekezdés (az „első” fuvarozóval való kiegészítés);

—	159. cikk (1) bekezdés (több magyarázat szükséges);

5.1.4   A közös európai adásvételi jognak biztosítania kell a „Gondolkozz előbb kicsiben” elv és az arányossági elv teljes körű és minden szinten való alkalmazását, a kkv-k adminisztratív terheinek és szükségtelen költségeinek csökkentésével. Az EGSZB hangsúlyozza a kkv-kra háruló szabályozási költségek legalacsonyabb szinten tartásának kiemelt jelentőségét, és felkéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a közös európai adásvételi jog végleges formába öntésekor vegye figyelembe ezt a szempontot.

5.2   A fogyasztók védelme

5.2.1   A korábban elmondottak értelmében az EGSZB hangsúlyozza a jogbiztonság garantálásának jelentőségét „a legelőrehaladottabb jogvédelmi kitételek alapján […] a polgárok és a vállalatok számára”, anélkül, hogy ez akadályozná „a tagállamokat abban, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be” (10), ezen túlmenően pedig kiáll „egy, a polgár mint fogyasztó érdekeit szolgáló, eszköz jellegű egységes piac” (11) mellett.

5.2.2   A közös európai adásvételi jog tartalmát tekintve számos fogyasztóvédelmi szervezet elégedetlenségének adott hangot és kritikát fogalmazott meg (a Szerződés 169. cikkének (4) bekezdéséhez képest alacsonyabb védelmi szint, a közös európai adásvételi jognak a fogyasztói szándékok valós figyelembe vétele nélküli alkalmazása stb. miatt), kérve a B2C szerződéseknek a közös európai adásvételi jogból való kizárását.

5.2.3   Számos példa azt mutatja, hogy a javaslat nem gondoskodik a fogyasztók legmagasabb szintű védelmének biztosításáról:

—	5. cikk (az ésszerű jelleg objektív megállapítása);

—	13. cikk (1) bekezdés (a „világos és érthető” kifejezés pontos jelentése);

—	13. cikk (3) bekezdés c) pont (a „tartós adathordozó” meghatározásának hiánya);

—	19. cikk (5) bekezdés (az „ésszerű határidő” meghatározásának hiánya);

—	20. cikk (2) bekezdés (a „mindennapi ügylet” kifejezés pontos jelentése);

—	28. cikk (1) bekezdés (az „elvárható gondosság” kifejezés pontos jelentése);

—	30. cikk (1) bekezdés c) pont (a „kellően egyértelmű és kellő tartalom” meghatározásának hiánya);

—	42. cikk (2) bekezdés (az információk nyújtásának elmaradása esetén a szerződést semmisnek és érvénytelennek kellene tekinteni);

—	45. cikk (a fogyasztónak semmilyen körülmények között nem kellene az áruk visszaküldésének költségeit viselnie);

—	52. cikk (2) bekezdés (az a) pontnak való megfelelés esetében a határidőnek legalább egy évnek kellene lennie, a b) pontnak való megfelelés esetében pedig kettőnek);

—	53. cikk (a megerősítésnek soha nem kellene hallgatólagosnak lennie);

—	71. cikk (a megfogalmazást meg kellene magyarázni);

—	74. cikk (a „nagymértékben ésszerűtlen” kifejezés jelentése);

—	79. cikk (1) bekezdés (nem létezik a tisztességtelenség azon fajtájának a meghatározása, amelynek egyenes következménye lenne a feltétel „nem kötelező” jellege);

—	79. cikk (2) bekezdés (az irányelv nem veszi figyelembe egy szerződés lényeges és nem lényeges elemei közötti különbséget);

—

82. cikk (az irányelv nem említi a feltételek közlésére vonatkozó szabályokat, a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeket és a bármely szerződésből automatikus módon kizárandó szabályokat, függetlenül attól, hogy tartalmuk megfelel-e a tisztesség elvének, mivel ellentmondanak a jóhiszeműség (bona fide) elvének);

—	84. cikk (a tisztességtelennek minősülő szerződési feltételek (fekete) listája túl rövid, és nem felel meg a legelőrehaladottabb nemzeti szabályozásoknak);

—	85. cikk (az előbbi megjegyzés vonatkozik a vélelmezhetően tisztességtelen (szürke) szerződési feltételekre is);

—	99. cikk (3) bekezdés (teljességgel elfogadhatatlan rendelkezés);

—	105. cikk (2) bekezdés (a határidőnek legalább két évnek kellene lennie);

—	142. cikk (a „fizikailag birtokba veszi az árut” kifejezés jogi jelentése és természete – összhangban a különböző nemzeti jogrendekkel – nem egyenértékű a különböző nyelven készült fordításokban);

—	142. cikk (2) bekezdés (a „digitális tartalom” kifejezés jelentése);

—	167. cikk (2) bekezdés (ki kellene zárni azt a lehetőséget, hogy a felszólítás a fizetés esedékessé válását megelőzően megküldhető legyen);

—	179. és 180. cikk (a megfogalmazást tisztázni kellene).

5.2.4   A fogyasztók bizalmának megtartása érdekében konkrét intézkedések is szükségesek a felelősség megállapítására és a határon átnyúló követésre vonatkozóan csalás és visszaélés esetén, mivel a fogyasztók 59 %-a ezt jelöli meg a határon átnyúló ügylet akadályaként.

5.3   A szerződési feltételekre vonatkozó európai modellek kidolgozásának szükségessége

5.3.1   Az EGSZB hangsúlyozza a szerződési feltételekre vonatkozó többféle európai modell kidolgozásának szükségességét, amely modelleknek:

—	a közös európai adásvételi jog közzétételével párhuzamosan és hatálybalépése időpontjában rendelkezésre kell állniuk;

—	bizonyos kereskedelmi területekre vagy tevékenységi ágazatokra kell szakosodniuk;

—

átfogó általános feltételeket kell tartalmazniuk, amelyek érvényesítik a vívmányokat, biztosítják a fogyasztóvédelem igen magas szintjét a fogyasztókkal kötött szerződésekben, illetve a szerződési szabadságot a vállalkozások közötti szerződésekben, és garantálják a kisvállalkozói intézkedéscsomag teljes mértékű végrehajtását;

—	az EU valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre kell állniuk;

—	rendszeres időközönként ellenőrizni kell és felül kell vizsgálni e modelleket tartalmuk javítása érdekében, a bevált gyakorlatok, a jogelmélet és a joggyakorlat alapján.

Az alkalmazási eszközök rendkívül hasznosak azoknak a kkv-knak, akik a fogyasztókkal határon átnyúló szerződéseket kívánnak kötni.

5.3.2   A szerződési feltételek európai modelljeinek a kidolgozásába be kell vonni az üzleti élet, a kkv-k és a fogyasztók szervezeteit, és ennek során együtt kell működni velük.

5.4   A nagyobb mértékű jogbiztonság garantálásának szükségessége

5.4.1   A rendeletjavaslat felveti a megfelelő jogalap meghatározásának, az értelmezésnek és az alkalmazásnak a problémáját.

5.4.2   Sok szempont tekintetében a rendeletjavaslat a nemzeti jogra hivatkozik (ilyen például a jogi személyiség, a szerződésnek a cselekvőképesség hiányából eredő érvénytelensége, a szerződés jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütközése, a szerződés nyelvének meghatározása, a megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos kérdések, a képviselet, több személy megjelenése a hitelező vagy az adós oldalán, a felek módosulása, beleértve az engedményezést, a beszámítást és az egyesülést, a tulajdonjogi kérdések, beleértve a tulajdon átruházását, a szellemi tulajdonjog és a szerződésen kívüli károkozás joga), ezért a kereskedőknek tanulmányozniuk kell majd ezt a jogi keretet, költségeik pedig növekedni fognak a jogi tanácsadás és a jogi szabályozás bizonytalansága miatt.

5.4.3   Nem léteznek olyan mechanizmusok, amelyek biztosítanák a rendelet egységes értelmezését az EU területén. A bírósági ítéletek adatbázisa nem fog a rendelet értelmezésére és alkalmazására hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokra érvényes ítélkezési gyakorlatot teremteni, eltérő értelmezéseket téve lehetővé, ami jogbizonytalanság forrásává válhat.

5.4.4   Javasolt a bírósági ítéletek nyomon követése, a bevált gyakorlatok támogatása, valamint a nyilvántartásba vett eredmények folyamatos értékelése érdekében legalább a rendelet alkalmazásának első öt évében éves jelentések készítése, emellett pedig a bevált gyakorlatok ösztönzése és a rendeletnek az EU területén történő egységes értelmezéséhez szükséges intézkedések meghozatala.

5.5   Egyéb megjegyzések

Válságidőszakban kevéssé valószínű, hogy a nemzeti szint jelentős összegeket biztosítana az új szabályozásokra vonatkozó tájékoztatási intézkedésekre és ezek népszerűsítésére. Ajánlott az Indokolás 4. pontjának (Költségvetési vonzatok) kiegészítése a jövőbeli támogatási intézkedésekkel, amelyek az üzleti élet, a kkv-k és a fogyasztók szervezeteit képviselő személyeknek szóló, az Európai Bizottság által szervezett képzéseket jelentenek. E képviselők a továbbiakban tájékoztatást nyújtanak majd szervezeteik tagságának a közös európai adásvételi jogról. Ugyancsak ajánlott e szervezetek részére támogató intézkedéseket előirányozni, hogy ingyenesen adhassanak tanácsot a rendelet alkalmazására vonatkozóan.

---

(1)  HL C 84., 2011.3.17., 1. o.

(2)  HL L 304., 2011.11.22., 64. o.

(3)  Fogyasztói piacok eredménytáblája, 5. kiadás, 2011. március.

(4)  COM(2011) 636 final.

(5)  COM(2011) 635 final.

(6)  HL L 177., 2008.7.4., 6. o.

(7)  HL C 84., 2011.3.17., 1. o.

(8)  Eurostat.

(9)  Az UEAPME állásfoglalásai:

http://www.ueapme.com/IMG/pdf/120119_pp_General_Remarks_CESL.pdf.

http://www.ueapme.com/IMG/pdf/120119_pp_Specific_Remarks_CESL.pdf.

(10)  HL C 84., 2011.3.17., 1. o.

(11)  HL C 132., 2011.5.3., 3. o.

---

---