21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/7

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szigetek sajátos problémái (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 181/03

Előadó: José María ESPUNY MOYANO

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A szigetek sajátos problémái.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2012. március 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 28-i ülésnapon) 129 szavazattal 4 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A szigeti régiók olyan közös jellemzőkkel és sajátosságokkal bírnak, melyek állandóak és egyértelműen megkülönböztetik a szigeteket a kontinensen fekvő területektől. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikke elismeri, hogy a szigeti régiók olyan konkrét hátrányoktól szenvednek, amelyeknek kiemelt figyelmet kell szentelni. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy folytatni kell a munkát annak érdekében, hogy egy olyan megfelelő stratégiát sikerüljön elfogadni, amely kezeli ezeknek a szigeti régióknak az egyedi igényeit.

1.2   Az EGSZB szerint a sziget fogalmának az EU által használt meghatározása nem megfelelő, ezért azt felül kellene vizsgálni és aktualizálni kellene. Ehhez figyelembe kell venni azokat az új szempontokat, melyek abból adódnak, hogy a kibővített EU-nak olyan tagállamai is vannak, melyek szigetek. Korábbi véleményeiben (1) az EGSZB már javasolta, hogy módosítsák a szóban forgó meghatározást; most megismétli ezt az ajánlást.

1.3   A migrációs jelenségek vagy a népesség elöregedésével és az elnéptelenedéssel kapcsolatos problémák mind olyan kérdések, melyek különösen kihatnak a szigetekre. Az így kialakult helyzetek oda vezethetnek, hogy elvész a kulturális örökség, sérülékenyebbé válnak az ökoszisztémák és súlyos gazdasági problémák lépnek fel (például a foglalkoztatás és az ifjúságügy terén).

1.4   Egyes szigeteknek meg kell küzdeniük azzal, hogy a lakosság elvándorol más gazdagabb régiókba. Más szigetek bevándorlókat fogadnak be, akik hozzájárulnak a helyi gazdaság fejlődéséhez, de vannak olyanok is, melyekre földrajzi helyzetüknél fogva annyi bevándorló érkezik, amennyit már képtelenek befogadni.

1.5   Az EGSZB szerint mindenképpen javítani kell a szigetek megközelíthetőségén, illetve egymás közötti összeköttetésén. Mivel a megközelíthetőség alapvető fontosságú ahhoz, hogy vonzóbbá lehessen tenni a szigeti területeket, a területi folytonosság elvének alkalmazásával és a 3577/92/EGK tanácsi rendelet javítása révén csökkenteni kellene az áru- és személyszállítás költségeit.

1.6   A távoli fekvés, a gazdaságok kis mérete, a termelés csekély mértékű diverzifikációja, illetve az éghajlati viszonyok miatt nagyon sérülékeny a helyi gazdaság jelentős részét kitevő és az agrár-élelmiszeripar nagyobb részét ellátó mezőgazdaság, állattenyésztés és halászat.

1.7   Mindez kiegészül még azzal is, hogy gyenge a szigeteken működő agrár-élelmiszeripar, amely nehezen képes felvenni a versenyt a kontinensről vagy harmadik országokból származó termékekkel, ez pedig tovább gyengíti az elsődleges termelőágazatot.

1.8   Az EGSZB azt javasolja, hogy a KAP a hegyvidéki területekhez hasonlóan tekintse hátrányos helyzetű térségeknek a szigeteket is, és a finanszírozás szempontjából kezelje kiemelten a szigeti fekvést.

1.9   Számos európai sziget az idegenforgalomban találta meg az egyik alapvető eszközt a helyi népesség túléléséhez, a sziget identitásának, hagyományainak, kulturális értékeinek és tájának megőrzéséhez. Ez a tevékenység az idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatásoknak köszönhetően gazdasági növekedést generált, növelte a foglalkoztatást és jelentős diverzifikációt eredményezett a gazdaság alapjaiban. Ugyanakkor a szigetek gazdasága túlzottan függővé vált a turizmustól, ezért fontos volna a diverzifikáció az idegenforgalmat kiegészítő olyan ágazatok irányába, amelyek kedveznek a szigetek gazdasági növekedésének a jelenlegihez hasonló válsághelyzetekben, melyek erősen befolyásolják a turizmust.

1.10   Az EGSZB csatlakozik az Európai Parlament 2011. szeptember 27-i állásfoglalásában (2) megfogalmazott kéréséhez, hogy dolgozzanak ki hasonló egyedi stratégiákat a szigetekre, a hegyvidéki területekre és más kiszolgáltatott területekre az Európai Bizottság azon kezdeményezésének keretében, melynek célja stratégia kialakítása a fenntartható tengerparti és tengeri turizmusra.

1.11   Az EGSZB szerint a belső piac kis mérete, illetve a kutatásra és fejlesztésre igénybe vehető struktúrák korlátozott kapacitása miatt a szigeteken nehézséget jelent az uniós K+F+I- programokban való részvétel. Az EGSZB szerint az is nagyon fontos, hogy az EU továbbra is segítse a szigeteket az IKT-k fejlesztésében, kutatási és fejlesztési struktúrák kiépítésében, és segítse a szigeteken működő kkv-kat a K+F+I-programokban való részvételben, ha kell, akár a strukturális alapokból származó támogatásokkal is.

1.12   A szigeti régiók kapcsán az európai energiapolitikának kiemelten kellene kezelnie a szigetek ellátásbiztonságának kérdését, a fejlesztés finanszírozását, az új technológiákat és megújuló energiaforrásokat alkalmazó energiatermelési projektek megvalósítását, valamint az energiahatékonyság népszerűsítését, ami egyúttal a környezet és a természet védelmét is szolgálja.

1.13   Az EU-nak a vízhiány kérdésére, a tengervíz sótalanítására és egyéb lehetséges víznyerési és vízellátási módszerekre is ki kellene térnie a regionális politika keretében, figyelembe véve a szigeti régiók sajátosságait.

1.14   Az EGSZB szerint rendkívül fontos, hogy kidolgozzanak állandó speciális oktatási programokat a szigeteken különböző ágazatokban dolgozók számára, kiemelve az idegenforgalmi ágazatot, amely a szigeti régiókban az egyik legfontosabb gazdasági tevékenységnek számít. Ezeket a programokat a tagállamok, intézmények és társadalmi-gazdasági szereplők elkötelezettsége mellett az Európai Szociális Alapból és a kohéziós alapból kellene támogatni.

1.15   Az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás alapvető szerepet játszik az Európai Unió gazdasági és szociális stratégiájában, a lisszaboni folyamatban és az Európa 2020 stratégiában. Az EGSZB kéri, hogy vegyék figyelembe a szigeti régiók sajátosságait annak érdekében, hogy a nemzeti stratégiák keretén belül biztosítva legyen az oktatás és az egész életen át tartó tanulás lehetősége valamennyi régióban minden ott lakó számára.

1.16   Az EGSZB szorgalmazza, hogy hajtsák végre azokat az intézkedéseket, amelyek a tagállamok oktatási miniszterei és az európai szociális partnerek által elfogadott, az európai szakképzés összehangolásáról szóló bruggei nyilatkozatban szerepelnek.

1.17   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy speciális hivatalközi munkacsoportot a szigetek témájára, vagy pedig, ahol lehetséges, vegye bele azok kérdéskörét már működő egyéb hivatalközi munkacsoportok tevékenységébe.

1.18   Az EGSZB annak biztosítására kéri az Európai Bizottság, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretben legyenek speciális, a szigeti régiók érdekeit szolgáló rendelkezések, illetve hogy ezeket a régiókat vegyék bele olyan speciális regionális fejlesztési programokba, amelyek jobban igazodnak az ilyen régiók sajátosságaihoz. Meg kellene fontolni annak lehetőségét, hogy a szigetek fejlődésének szempontjából kiemelt területeken megemeljék a társfinanszírozás uniós részét.

1.19   Tekintettel arra, hogy az Európa 2020 stratégia meghatározza majd az EU jövőbeli intézkedéseit, az EGSZB úgy véli, meg kell vizsgálni, hogy ez a stratégia milyen hatással lesz a szigeti régiókra, illetve miként segít majd a sziget jellegből adódó hátrányok leküzdésében.

Mivel a szigeteken a turizmus szezonális jellegű, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy – ahogy azt már az „Innováció a szigeti turizmusban – A szigetek fenntartható fejlesztésére irányuló stratégia meghatározása” című véleményében (3) is kérte – adjanak új lendületet a szociálturizmussal foglalkozó CALYPSO projektnek, bevonva ebbe a szociális partnereket is, hiszen ez a program komoly hatással lehet az idegenforgalomra, és multiplikátorhatással bír más ágazatokra is.

2.   Bevezetés

2.1   A szigeti régiók

2.1.1   A Eurostat meghatározása szerint szigetnek számít minden olyan terület, amely megfelel az alábbi öt kritériumnak:

—	legalább egy négyzetkilométer a területe;

—	több, mint egy kilométer távolságra van a kontinenstől;

—	legalább 50 állandó lakosa van;

—	nincs állandó összeköttetése a kontinenssel;

—	területén nincs egyik uniós tagállam fővárosa sem.

2.1.2   A sziget fogalmának meghatározásakor utalni kell az EUMSZ-hez csatolt 33. Nyilatkozatra is, amely kimondja, hogy: „a [Kormányközi] Konferencia úgy ítéli meg, hogy a 174. cikkben említett szigeti területek – a szükséges feltételeknek való megfelelésük esetén – teljes szigetállamokat is magukban foglalhatnak.”

2.1.3   Ahogy az EGSZB egy korábbi véleményében (4) már leszögezte, ez a meghatározás nem veszi figyelembe a kibővített Európai Unió által teremtett új helyzetet, hiszen az EU-ban vannak már szigeti tagállamok is.

2.1.4   Ebből a meghatározásból kiindulva az EU 27 tagállamából 14-nek (5) a területén vannak szigetek. Ezek jelentőségét az is mutatja, hogy sok ember él az EU különböző szigetein: számuk eléri a 21 milliót. Ez az EU27-ek teljes népességének mintegy 4 %-a.

2.1.5   A szigeti régiók olyan közös jellemzőkkel és sajátosságokkal bírnak, melyek állandóak és egyértelműen megkülönböztetik a szigeteket a kontinensen fekvő területektől.

2.1.6   Az EU valamennyi szigetének van olyan jellemzője, amely megkülönbözteti őt a többi szigettől, de az uniós szigetek közös jellemzői sokkal jelentősebbek, mint az egyes szigetek közötti különbségek, és különösen fontosak például a közlekedés, a környezetvédelem, az idegenforgalom vagy az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából.

2.1.7   Az EUMSZ 174. cikkében szerepel egy új pont, amely szerint „kiemelt figyelemmel kell kezelni […] az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók”.

2.1.8   A cikk elismeri, hogy a szigeti területek általánosságban olyan konkrét hátrányokkal küzdenek, amelyeknek kiemelt figyelmet kell szentelni.

3.   A szigeti régiók demográfiai helyzete

3.1   A migrációs jelenségek vagy a népesség elöregedésével és az elnéptelenedéssel kapcsolatos problémák mind olyan kérdések, melyek különösen kihatnak a szigetekre.

3.2   Az aktív népesség – alapvetően a fiatalabbak – elvándorlása, a lakosság elöregedése vagy a zord időjárási viszonyok miatt egyes szigeteket vagy szigeti térségeket komolyan fenyeget az elnéptelenedés veszélye. Ez a helyzet oda vezethet, hogy eltűnik a kulturális örökség, és sérülékennyé válnak az ökoszisztémák.

3.3   Más szigetek, az EU külső határain való elhelyezkedésük miatt, ellentétes irányú népességáramlással szembesülnek, és harmadik országokból eredő, jogszerűtlen bevándorlásnak vannak kitéve, melynek kezeléséhez sokszor nem rendelkeznek elegendő kapacitással.

3.3.1   Egyes szigeteken szélsőséges humanitárius szükségállapotok alakulnak ki, amelyeket uniós szolidaritással kellene kezelni. Ehhez tartozik, hogy a felmerülő operatív terheket nemzeti és európai források kombinált felhasználásával továbbra is meg kell osztani.

3.3.2   Más véleményeiben az EGSZB javasolta, hogy egy közös menekültügyi politika keretében módosítani kellene a dublini rendeletet, hogy megkönnyítsék a menedékkérők mobilitását az EU-n belül.

3.4   Másrészt vannak olyan szigetek is, amelyeken sok olyan nagy vásárlóerővel rendelkező külföldi telepszik le, aki hozzájárul a helyi gazdasági és szociális fejlődéshez, ugyanakkor növelheti az ingatlanárakat telített piacok esetén, és így megnehezítheti a lakáshoz jutást a kevesebb forrással rendelkező helyi lakosság számára.

4.   Megközelíthetőség és sziget jelleg

4.1   A szigeti területek hátrányainak egy része a térbeli összeköttetés hiányából és a szigetek távoli fekvéséből adódik. Ezek a hátrányok magasabb szállítási, forgalmazási és termelési költségekkel, illetve kisebb ellátási biztonsággal járnak, és azt is eredményezhetik, hogy nagyobb készletekről és tárolási kapacitásokról kelljen gondoskodni.

4.2   Ezt a tengeri és légi szállítástól való teljes függőség is bizonyítja. Így a szigeti területek a többi régiónál kevésbé képesek kiaknázni az egységes európai piac azon előnyeit, amelyeket a versenyen alapuló gazdasági kapcsolatok homogén térségeként kínál. Kevésbé tudják ezenkívül elősegíteni a vállalkozások újradimenzionálását az innováció lehetővé tétele, valamint a méret- és a külső gazdaságosság elérése érdekében.

4.3   Ezért emlékeztetni kell arra, hogy az egységes európai égbolt nevű uniós kezdeményezés keretében a légi közlekedési irányítás olyan mechanizmusait kellene megvizsgálni, amelyek biztosítják a szigeti régiók állandó megközelíthetőségét.

4.4   Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk az izlandi Eyjafjallajökull vulkán hamufelhője által előidézett helyzetről, amely 2010 áprilisában és májusában az európai légtér jelentős részét érintette, és Közép- és Észak-, sőt, Dél-Európa számos repülőterének a leállásához vezetett.

4.5   A legaggasztóbb probléma nem annyira az volt, hogy nem érkeztek újabb turisták, hanem az, hogy a már a szigeteken tartózkodók nem tudtak visszatérni kiindulási országukba, és nem lehetett tudni, mennyi ideig tart ez az állapot.

4.6   Ez a példa jól illusztrálja, hogy ilyen körülmények között milyen hátrányos helyzetben vannak a szigeti régiók. Bár az egységes európai légtér lezárása szinte egész Európát érintette, leginkább a szóban forgó szigeti régiókat sújtotta.

4.6.1   Egy másik figyelembe veendő téma a légi közlekedés CO2-kibocsátásának megadóztatása, amelynek bevezetését 2012-től tervezi az Európai Bizottság. Ha ezt az adót végül valóban bevezetnék, a szigeti régiók részére egyedi szabályozást kellene az Európai Bizottságnak kidolgoznia, mivel ezek a területek sokkal nagyobb mértékben függnek a légi közlekedéstől. Az adó tovább súlyosbítaná természetes hátrányaikat.

4.7   A megközelíthetőség létfontosságú kérdés, ha vonzóbbá kívánjuk tenni a szigeti régiókat. A transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) keretében valódi multimodális politikát kell folytatni, amely a szigetekre is alkalmazandó. Ha helyhez kötött vagy mobil infrastruktúrák finanszírozása révén tengeri és légi folyosókat hoznak létre az európai kontinens és a szigetek között, az előrelépést jelenthet.

5.   Mezőgazdaság és halászat

5.1   A mezőgazdaság és a halászat fontos eleme a szigetek helyi gazdaságának (különösen a foglalkoztatás tekintetében), de egyben jelentős sarokköve a helyi agrár-élelmiszeriparnak is, amely a szigetek legszámottevőbb ipari termelését adja.

5.2   A szigeteken folyó mezőgazdasági termelés és a halászat azonban nagyon sérülékeny, mindenekelőtt a távoli fekvésből, a gazdaságok kis méretéből, a termelés csekély mértékű diverzifikációjából, a helyi piacok függőségéből, szétaprózódottságából és az éghajlati viszonyokból adódó nehézségek miatt. Mindez kihat a szigetek agrár-élelmiszeriparára, amely a helyi termékektől függ. A gyenge mezőgazdasági termelésnek az a következménye, hogy a szigetek agrár-élelmiszeripara is gyenge.

5.2.1   Mindezek a tényezők lényegesen csökkentik a szigetek termékeinek versenyképességét a kontinensen és harmadik országokban előállított termékekkel szemben.

5.3   Ezenfelül a helyi mezőgazdaság erősen függ a külső tényezőktől, mind a nyersanyag- és alapanyag-ellátás, mind a termékek értékesítése terén, miközben földrajzilag az ellátási forrásoktól és a piacoktól egyaránt igen távol esik.

5.4   Így a szigetek mezőgazdasági termelői nem egyenlő feltételekkel versenyeznek a többi terület termelőivel. A helyi termelőknek meg kell kapniuk az ahhoz szükséges segítséget, hogy a szigeti régiók mezőgazdasága – például a szigeteknek szánt egyedi KAP-eszközök révén – egyenlő feltételekhez jusson, és hogy a helyi termékek nagyobb támogatást és elismerést kapjanak.

5.5   Azon intézkedések elfogadásával kapcsolatban, amelyek kimondottan az e területen a sziget jellegből adódó hátrányok ellensúlyozására szolgálnak, egy konkrét jogalkotási program lenne az ideális megoldás. Ez a helyzet a primer szektor esetében, amely a szigeteken különösen fontos. A legkülső régiók és az Égei-tenger kisebb szigetei kivételével az Európai Halászati Alap nem irányoz elő különleges beavatkozásokat.

5.6   A közös agrárpolitika (KAP) keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerekkel ugyanez a helyzet. A KAP, a vidékfejlesztési rendszerek és az EMVA közvetlen támogatási rendszereinek közelmúltbeli reformjai nem vették tekintetbe a sziget jelleget.

6.   A belső piac és a turizmus

6.1   A szigeteknek a kontinentális területekhez képest kis mérete jelentősen meghatározza a termelést és a piaci szerkezetet. Ezért a szigetek helyi termelési rendszereinek szereplői nagyrész kis- és mikrovállalkozások, melyek kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a nagyvállalatok.

6.2   Az idegenforgalom sok sziget számára mindig is alapvető gazdasági forrást jelentett. A köztük lévő sokrétű különbségek ellenére sok az olyan európai sziget, amely ebben a tevékenységben találta meg lakossága megélhetésének, illetve identitása, kulturális hagyományai, értékei és tájképe megőrzésének fő forrását.

6.3   Az idegenforgalom beindulása az európai szigeti régiókban gazdasági és foglalkoztatási növekedést generált, valamint a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások révén a gazdasági bázis jelentős diverzifikálódását jelentette. Emellett a helyi hagyományok és kultúra megőrzését, valamint a természeti területek és a műemlék-örökség helyreállítását és védelmét is lehetővé tette.

6.4   Jóllehet a turizmus általában véve egyértelműen jótékony hatással járt, el kell ismerni azokat a kedvezőtlen hatásokat is, amelyek egyes szigeteken jelentkeztek. Ilyen például a foglalkoztatás bizonytalansága, az idényjelleg, a munkavállalók alacsony képzettsége, a kiterjedt ingatlanspekuláció és a helyi lakosság megélhetési költségeinek növekedése. Emellett komoly problémák jelentkeztek a vízellátás, illetve az alapvető lakossági szolgáltatások (hulladékgazdálkodás, egészségügy stb.) ellátása terén, ami erőteljes környezeti hatással járt. A szigetek gazdasága jelenleg erősen függ a turizmustól, ezért fontos volna a diverzifikáció olyan egyéb, nem csak a turizmushoz kötődő tevékenységek irányába, amelyek kedveznek a szigetek gazdasági növekedésének a jelenlegihez hasonló válsághelyzetekben, melyek erőteljesen befolyásolják az idegenfogalmat.

6.5   Az EUMSZ elfogadása óta az EU kifejezetten elismeri a turizmus jelentőségét. 2010 júniusában az Európai Bizottság közleményt adott ki, amely az Európai Unión belüli összehangolt fellépés új keretét szorgalmazza az európai turizmus versenyképességének és fenntartható fejlődési képességének növelésére (6). Ez az elismerés lehetőséget jelent az európai turisztikai ágazat versenyképességének megerősítésére, amivel hozzájárulnánk az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új Európa 2020 stratégiához is.

6.6   Az Európai Parlament 2011. szeptember 27-i állásfoglalásának (7) 55. pontjában „üdvözli a Bizottság fenntartható tengerparti és hajós turizmus stratégiájának kidolgozására irányuló kezdeményezését, és felkéri, hogy dolgozzon ki hasonló stratégiákat a szigetek, a hegyvidékek és más kiszolgáltatott területek számára”.

7.   Kutatás, fejlesztés és innováció (K+F+I)

7.1   Az innováció a gazdaságpolitika alapvető célja, mind uniós szinten – a lisszaboni stratégiával és az Európa 2020 stratégiával –, mind pedig regionális szinten, a kutatásra, az oktatásra, a képzésre és a „leginnovatívabb ágazatok” (a közlekedés, az energia, a zöld gazdaság stb.) támogatására fordított közforrások arányának növelése révén. Ugyanez a helyzet a szolgáltatásokkal, különösen azokkal, amelyek a turisztikai tevékenységek (pl. szállásadás, vendéglátás, ingatlanszolgáltatások) többségében általánosnak mondható ismereteket és képzettséget igényelnek.

7.2   Elő kell mozdítani és meg kell erősíteni az információs társadalmat és az új technológiákat, amelyek a szigetek számára a tevékenységek diverzifikálásának és az ismeretek bővítésének eszközét jelentik. Az IKT-k használata csökkenti az elszigeteltséget, javítva a vállalatirányítási folyamatokat és rendszereket és a külvilággal fenntartott kapcsolatokat, ami segíti versenyképességük és termelékenységük növelését.

7.3   A szigetek innovációs kapacitásának fejlesztése előtt álló legfőbb akadály többek között a vállalkozói szféra gyengeségében, a képzettségi szintekben, az európai piachoz való hozzáférésben, a kutatásiinfrastruktúra-beruházások alacsony szintjében gyökerezik. A szigeti régiókban végzett innováció átfogó megközelítést igényel, amely magában foglalja például a feldolgozást, az értékesítési módszereket, az innovatív vállalatirányítási és szervezési technikákat. A szigeti vállalkozásoknak arra kell törekedniük, hogy javítsák termelési kapacitásukat, termékeik minőségét, és lehetővé kell tenni a számukra, hogy az Unió kontinentális régióival hasonló feltételek mellett férhessenek hozzá az európai piachoz.

7.4   Másrészről hangsúlyozni kell, hogy a szigetek nehezen tudnak részt venni az uniós K+F+I-programokban. A helyi piac kis mérete, a kutatás és fejlesztés rendelkezésére álló struktúrák korlátozott kapacitása miatt a szigeti régiók sokkal nehezebben tudnak részt venni ezekben a programokban.

8.   Energia és víz

8.1   A szigetek fokozott üzemanyagimport-függősége miatt az energiaköltségek ingadozásai ezekben a régiókban sokkal erősebben érződnek.

8.2   A szigeti régiókra tekintettel az európai energiapolitikának kiemelten kellene kezelnie a szigetek ellátásbiztonságának kérdését, a fejlesztés finanszírozását és az új technológiákat és megújuló energiaforrásokat alkalmazó energiatermelési projektek megvalósítását, valamint a hatékony energiafelhasználás népszerűsítését, ami egyúttal a környezet és a természet védelmét is szolgálja.

8.3   A villamos energia termelése, tárolása és elosztása nemcsak a primer energiaszükségletek miatt fontos, hanem a tengervíz sótalanítása miatt is, ami sok sziget ivóvízellátására megoldást jelenthet.

8.4   Kis területük és főleg sziklás geológiai összetételük miatt a szigetek többsége vízhiánnyal küszködik. Egészségügyi és mezőgazdasági vonzatai mellett ez a gazdaság (különösen a turizmus) fejlődésének is gátat vet.

9.   Képzés és foglalkoztatás

9.1   A nemrégiben készített Euroislands tanulmány (8) szerint az európai szigeteken – különösen a mediterrán térségben – a humántőke komoly problémát jelent. A képzettségi szint még a magasabb egy főre eső GDP-jű és egyetemmel rendelkező szigeteken is különösen alacsony. Az északi szigeteken a humántőke felkészültebb az új kihívásokkal való szembenézésre, de még ott is gondot jelent a hagyományos foglalkozások feladása.

9.2   Az oktatás, a szakképzés, a folyamatos továbbképzés és az idegennyelv-ismeret alapvető szerepet játszik az Európai Unió gazdasági és szociális stratégiájában, a lisszaboni folyamatban és az Európa 2020 stratégiában. Fontos, hogy az oktatás és a folyamatos képzési lehetőségek biztosítása minden régióban és minden polgár számára a nemzeti stratégiák sarokköve legyen. Az, hogy a humánerőforrás korlátozottan áll rendelkezésre, ugyanakkor sokféle szolgáltatást kell ellátni, sokoldalú szakmai felkészültséget kíván a szigetek lakossága részéről, ami az Unió által finanszírozott, megfelelő szakképzési programok révén érhető el.

10.   Regionális politika

10.1   A regionális politika a legfontosabb közösségi eszköz a szigetek szolgálatában ahhoz, hogy le tudják küzdeni a strukturális akadályokat és ki tudják aknázni fejlődési és növekedési potenciáljukat. Ez a politika azonban fejlesztésre szorul ahhoz, hogy az európai egységes piac szerves részét képező szigetek gazdasági és társadalmi szempontból is a legtöbbet profitálhassanak abból.

10.2   A szigeti területek általában véve hátrányos helyzetben vannak a kontinentális területekhez képest. A sziget jelleg nem kiemelt témája az európai regionális és kohéziós politikának. Ráadásul a bővítés nyomán is radikálisan megváltoztak e politikák prioritásai, és ez nem kedvezett a szigetekkel kapcsolatos európai politikáknak.

10.3   Létre kell hozni egy integrált keretet, amely hatékony megoldást hoz az európai szigetek előtt álló akadályokra. Ehhez szükséges, hogy a szigetek helyzetére hatni tudó intézkedéseket és politikákat mindig megfelelő hatásvizsgálatok előzzék meg, ugyanúgy, mint ahogy az a legkülső régiók estében történik. Így el lehetne kerülni a hátrányos következményeket és az ellentmondásokat, és erősödne a területi kohézió. A hatásvizsgálat a közlekedési, környezetvédelmi és energiapolitikák esetében különösen fontos.

10.4   A 2007–2013-as tervezési időszakban kizárólag az egy főre jutó GDP-t vették figyelembe annak megállapításához, hogy a regionális politikában meghatározott célkitűzések keretében mely régiók jogosultak támogatásra. Ez a mutató figyelmen kívül hagyja, hogy a kohézió ennél sokkal összetettebb megközelítést feltételez, amely szociális, környezeti, területi és egyéb, az innovációval és az oktatással kapcsolatos komponenseket is tartalmaz. Relevánsabb statisztikai adatokat alkalmazó új mutatók pontos képet adnának a szigetek fejlettségi szintjéről, és megfelelő ismereteket nyújtanának az állandó földrajzi hátrányokkal küzdő régiókról.

10.4.1   Ennek megfelelően az Európa 2020 stratégiában említett mutatókat kellene hivatkozási alapként alkalmazni, az Unió általános szakpolitikai keretével összhangban.

10.5   Bár a 2007–2013-as tervezési időszakban az európai szigeteket a határokon átnyúló együttműködés kedvezményezettjei közé sorolták, a régiók határai közti, 150 km-ben meghatározott maximális távolság kritériuma miatt jelenleg 3 szigetcsoport (a Kikládok, a Hebridák és a Baleár-szigetek) nem tartozik a jogosultak körébe.

10.6   Az EGSZB kéri, hogy a szigeteknek a határokon átnyúló együttműködési programok révén – a kohéziós politika „területi együttműködés” célkitűzése vagy az európai szomszédságpolitika keretében – pénzügyi támogatásban részesíthető határ menti régiók közé sorolásakor ne alkalmazzák a (150 km-es) távolsági kritériumot.

10.7   Különös figyelmet kell szentelni a 174. cikkben felsoroltak közül nemcsak egy, hanem több hátrány által is érintett szigeteknek, amilyenek például a hegyekben gazdag vagy a nagyon gyéren lakott szigetek. Ugyanez vonatkozik a kétszeresen vagy többszörösen elszigetelt szigetcsoportokra. Ezeket a területeket széttöredezettségükből és kis méretükből adódóan további hátrányok sújtják. Említésre méltó továbbá számos part menti sziget helyzete, melyek mikrosziget-jellegükből adódóan súlyos hátrányokkal küzdenek. Mindezek miatt a sziget jellegből adódó korlátok még hangsúlyosabban jelentkeznek, és a lakosság gyakran nem kap meg bizonyos szolgáltatásokat.

10.8   Ezért a szigetek esetében a különféle politikákat integráltan kell alkalmazni, mind horizontális (a területi hatással bíró főbb politikákban – KAP, KHP, állami támogatások stb. – ágazatközi megközelítés alkalmazva), mind pedig vertikális értelemben véve (a regionális, nemzeti és uniós dimenziót egyesítve). Ennek az új szemléletnek tükröznie kellene az Európai Unióról szóló szerződés új szakpolitikai irányait és az olyan konkrét területek fontosságát is, mint az energiaügy és az éghajlat, az EU külső vetülete, valamint a bel- és igazságügy (9).

11.   A szigeti régiók erősségei és vonzereje

11.1   A szigetek erősségeit illetően az ESPON program keretében készített Euroislands tanulmány (10) következtetéseivel összhangban hangsúlyozzuk, hogy a szigetek fő komparatív előnyei az életminőségben és a természeti és kulturális értékekben rejlenek. A szigetek bővelkednek természeti és kulturális tőkében, kulturális identitásuk pedig erős. Ugyanakkor komoly korlátot jelent az, hogy a természeti és kulturális örökség nem helyettesíthető és nem megújuló erőforrásnak minősül.

11.2   A fenti tanulmány ajánlásai szerint a kommunikációs és információs technológiák csökkentik a sziget jelleg (a kis méret és az elszigeteltség) hátrányos következményeit. Az új technológiák emellett a kis- és középvállalkozások és az olyan szolgáltatások számára is hasznosak lehetnek, mint az oktatás és kutatás, valamint az egészségügyi, tájékoztatási, kulturális és egyéb kreatív tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatások. Egyéb technológiai változások (újfajta megújuló energiaforrások fejlesztése, a természeti erőforrások részleges helyettesítésével kapcsolatos technológiák, közlekedési innovációk stb.) is mérsékelhetik az elszigeteltségből adódó akadályokat.

11.3   A szigeti régiókban számtalan helyes gyakorlatot találunk:

—

A vállalkozói szektor kezdeményezései: egyes helyi mezőgazdasági és feldolgozott termékek (ételek és italok) aránylag magas áruk ellenére állták az Unión belüli és a világpiaci versenyt, minőségüknek (helyi alapanyagok és hagyományos termelési módszerek) és/vagy különlegességüknek köszönhetően, mellyel sikerült márkát teremteniük.

—

Az általános környezeti, például az éghajlatváltozással vagy specifikusan a sziget jelleggel kapcsolatos problémák leküzdésére irányuló kezdeményezések: a megújulóenergia-termeléssel kapcsolatos tevékenységek terén kiemelendők a következő szigetek: Kíthnosz (Kikládok), Samsø, Eigg (Skócia), Gotland, Bornholm, Kanári-szigetek.

---

(1)  „A magasabb szintű belső piaci integráció mint a kohézió és növekedés kulcstényezője a szigetek tekintetében”, HL C 27., 2009.2.30., 123. o. és „Innováció a turizmusban – A szigetek fenntartható fejlesztésére irányuló stratégia meghatározása”, HL C 44., 2011.2.11., 75. o.

(2)  Lásd az EGSZB véleményét a következő témában: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete”, HL C 376., 2011.12.22., 44. o. és az Európai Parlament „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című állásfoglalását (2010/2206 (INI)).

(3)  HL C 44., 2011.2.11., 75. o.

(4)  „A magasabb szintű belső piaci integráció mint a kohézió és növekedés kulcstényezője a szigetek tekintetében” – HL C 27., 2009.2.3., 123. o., 2.2. pont.

(5)  Spanyolország, Írország, Franciaország, Dánia, Olaszország, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Görögország, Hollandia, Málta, Ciprus, Észtország és Portugália.

(6)  „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” – COM(2010) 352 final.

(7)  Az Európai Parlament állásfoglalása a következő témában: „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” (2010/2206 (INI)).

(8)  Tanulmány: „Euroislands – El desarrollo de islas – Islas Europeas y Política de Cohesión” [Euroislands – A szigetek fejlesztése – Az európai szigetek és a kohéziós politika] (az ESPON 2013 európai program keretében).

(9)  Az Európai Bizottság közleményében megnevezett területek – „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a nemzeti parlamenteknek: Az uniós költségvetés felülvizsgálata” – COM(2010) 700 final.

(10)  Tanulmány: „Euroislands – El desarrollo de islas – Islas Europeas y Política de Cohesión” [Euroislands – A szigetek fejlesztése – Az európai szigetek és a kohéziós politika] (az ESPON 2013 európai program keretében).

---