15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/66

—

tekintettel a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című, 2006. október 19-i közleményére (COM(2006)0545),

—

tekintettel a Bizottság „2020-ra 20-20 % – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című, 2008. január 23-i közleményére (COM(2008)0030),

—

tekintettel a Bizottság „Energiahatékonyság: a 20 %-os cél elérése” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0772),

—

tekintettel a Bizottság „Európai Energiapolitika” című 2007. január 10-i közleményére (COM(2007)0001), valamint a Bizottság „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata – az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén” című, 2008. november 13-i közleményére és a közleményhez mellékelt dokumentumokra (COM(2008)0781),

—

tekintettel az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatásán alapuló gazdaságélénkítő program létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 663/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (az európai energiaipari gazdaságélénkítő program) (1),

—

tekintettel az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az energiaszolgáltatási irányelv) (2),

—

tekintettel az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló, 2009. november 25-i 1222/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című, 2010. május 7-i bizottsági helyzetfelmérő dokumentumra,

—

tekintettel a „Cégautók adóztatása. Támogatások, jólét és gazdaság” című, a Bizottság felkérésére készített független tanulmányra (9),

—

tekintettel az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló 2009. február 3-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 170. cikkének (1) bekezdésére, amelynek értelmében az Unió hozzájárul a transzeurópai hálózatok létrehozatalához és fejlesztéséhez a közlekedési, a távközlési és az energiaipari infrastruktúra területén,

—

tekintettel az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáról szóló, 2010. május 6-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikkének a társadalmi kirekesztésre és a szegénység leküzdésére vonatkozó (3) bekezdésére, amelynek értelmében az Unió mindazok számára tisztes megélhetést biztosít, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0331/2010),

A.

mivel az energiahatékonyság és az energiatakarékosság a CO2 és más kibocsátások csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja; mivel a tüzelőanyag-szegénységet stratégiai szinten kell kezelni az épületek és berendezések magas szintű energiahatékonyságának biztosítása révén; mivel az energiahatékonyság az Európa 2020 stratégia és a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia egyik legfőbb célkitűzése; mivel a közintézmények erőforrásai jelenleg nem igazodnak e törekvésekhez,

B.

mivel az energiatakarékosság kulcsfontosságú az energiaellátás biztonságának fokozása érdekében, pl. a 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzés elérésével tizenöt Nabucco gázvezetéknyi energia takarítható meg,

C.

mivel az energiatakarékosság jelentős gazdasági előnyöket hozhat a végfelhasználóknak és az egész gazdaságnak, beleértve olyan társadalmi előnyöket, mint akár 1 millió új álláshely létrehozása 2020-ig; mivel az uniós energiabehozatal nő, és 2007-ben 332 milliárd eurót tett ki, továbbá a Bizottság adatai szerint az energiamegtakarításból származó haszon háztartásonként évente meghaladhatja az 1 000 eurót is, amely összeget a gazdaság más területein újra be lehetne fektetni, valamint az energiahatékonysági cél sikeres megvalósításával az EU kb. 100 milliárd eurót takaríthat meg, és évi 800 millió tonnával csökkentheti a károsanyag-kibocsátást; mivel ezért az energiamegtakarítási és energiahatékonysági politikák jelentik a megoldást az energiaszegénységre,

D.

mivel az energiaárak jövőbeni változásai arra ösztönözhetik az embereket, hogy csökkentsék energiafogyasztásukat; ezért jelentős mértékű energiahatékonysági előnyöket lehet elérni, ha hatékonyabb közös infrastruktúrák bevezetését ösztönzik az épületekben, a fűtési rendszerekben és a közlekedési ágazatban, ahol az energiafelhasználás javítására irányuló döntések az egyének és a vállalatok ellenőrzésén és befolyásán kívül esnek,

E.

mivel tudományos bizonyítékok egyértelműen támogatják az erőfeszítések többek között regionális és helyi szinten történő fokozásának szükségességét a 20 %-os energiahatékonysági cél 2020-ra történő megvalósítása érdekében, mivel a folyamat jelenlegi ütemében e célnak csupán megközelítőleg a fele fog teljesülni 2020-ra, annak ellenére, hogy az ennek eléréséhez szükséges gyakorlatok és technológiák már rendelkezésre állnak,

F.

mivel ugyan uniós és nemzeti szinten már számos, energiamegtakarítást célzó jogszabályi rendelkezés létezik, ezek közül nem mindegyik éri el a kívánt eredményt,

G.

mivel az energiahatékonyságba való befektetések megtérülési ideje viszonylag rövid az egyéb befektetésekhez képest, és a befektetések jelentős számú olyan új munkahelyet képesek teremteni a vidéki és a városi területeken, amelyek nagy részét – különösen az építőiparban, illetve a kkv-kban – nem lehet kiszervezni, ugyanakkor megvalósulásokhoz szükség van a figyelemfelkeltésre és a szakképzett munkaerőre,

H.

mivel az energiahatékonyági intézkedések pénzügyi ösztönzése céljából az állami alapok feltöltődő pénzügyi eszközökben való felhasználása költségvetési megszorítások idején azzal az előnnyel jár, hogy hosszabb időn át lehetővé válik ezen alapok nagy részének fenntartása,

I.

mivel a fokozott energiafogyasztás egyik fontos gerjesztője a keresleti oldal, és határozottan szükség van az energiahatékonyabb termékeket sújtó piaci és szabályozási korlátok legyőzésére és használatuk előmozdítására annak érdekében, hogy a növekvő energiafogyasztást el lehessen választani a gazdasági növekedéstől,

J.

mivel számos akadály áll az energiamegtakarítási lehetőségek teljes kiaknázásának útjában, többek között az előzetes beruházási költségek, a megfelelő finanszírozási források hiánya, a tudatosság hiánya, az ösztönzők megosztása, pl. a főbérlők és az albérlők között, valamint az egyértelműség hiánya azon a téren, hogy ki a felelős az energiamegtakarítás végrehajtásáért,

K.

mivel egyéb kiemelt jelentőségű területeken – mint a megújuló energiák és a levegőminőség – a kötelező célkitűzésekről bebizonyosodott, hogy uniós és nemzeti szinten hajtóerőt jelentenek, és biztosítják azt a tulajdonosi szemléletet és figyelmet, amelyre az egyes szakpolitikákon belüli megfelelő törekvések és az azok megvalósítására irányuló elszántság biztosításához szükség van,

L.

mivel az energiamegtakarítás terén az előrehaladást gátolja a 20 %-os célkitűzés elérésével kapcsolatos elszámoltathatóság és elkötelezettség hiánya,

M.

mivel az EU-ban az épületekre esik az energiafogyasztás 40 %-a és az üvegházhatást előidéző gázkibocsátások 36 %-a, továbbá mivel az építőipar az uniós GDP 12 %-át előállítva az EU gazdaságának jelentős részét képviseli; mivel a meglévő épületek átalakításának üteme túlságosan lassú, és mivel még hiányoznak az energiafogyasztásuk csökkentésére irányuló megfelelő intézkedések; mivel a meglévő épületállomány tekintetében végzett nagy léptékű felújítások számának és mértékének növekedése elengedhetetlen ahhoz, hogy elérhetők legyenek az EU éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos 2020-ra és 2050-re kitűzött céljai, ugyanakkor jelentős számú helyi munkahelyet teremt és ezáltal nagymértékben hozzájárul az EU gazdasági fellendüléséhez, és mivel mind a meglévő, mind az új épületek esetében a külső térelhatárolókkal, valamint technikai rendszerekkel és berendezésekkel kapcsolatos olyan energiahatékonysági megoldások állnak már rendelkezésre, amelyek jelentős energiamegtakarítást eredményeznek,

N.

mivel az otthonok nincsenek felkészítve az éghajlatváltozásra: minden országban vannak olyan otthonok, amelyek nyáron nem kellően hűvösek, illetve előfordulnak olyanok, amelyek télen nem kellően melegek (Olaszországban, Lettországban, Lengyelországban és Cipruson több mint 15 %-uk, illetve Portugáliában 50 %-uk ilyen), valamint a Ciprushoz és Olaszországhoz hasonló országokban a házak építésénél nem számoltak hideg téllel,

O.

mivel az ipari villanymotorok világszerte az előállított villamos energia 30–40 %-át használják fel, és mivel az adott motorrendszerek megfelelő optimalizálása a sebesség szabályozásával és egyéb eszközökkel az elfogyasztott energia 30–60 %-át megtakaríthatja,

P.

mivel az energiaszegénység 50–125 millió európai polgárt érint, és ezek az adatok tovább növekedhetnek a gazdasági válsággal és az energiaárak emelkedésével; mivel az energiaszegénység okai, amelyek a háztartások alacsony jövedelemszintje, az elégtelen fűtési és szigetelési színvonal és megfizethetetlen energiaárak együttesét jelentik, az egész EU-ban egységesek; hangsúlyozza, hogy az energiamegtakarítási és energiahatékonysági politikák jelentik a stratégiai megoldást az energiaszegénységre,

Q.

mivel a közlekedés Európa teljes üvegházhatású gázkibocsátásának legalább 30 %-áért felelős, ezért a hagyományosan fosszilis üzemanyaggal működő autóktól a megújuló energiával működő, zöld technológiájú járművek irányába való elmozdulás hozzájárulna a CO2-kibocsátás jelentős csökkentéséhez, valamint alternatív energiatárolási lehetőségeket teremtene, lehetővé téve a villamosenergia-hálózatok számára, hogy megbirkózzanak a megújuló energiaforrások termelése terén tapasztalható ingadozással,

R.

mivel becslések szerint Európában a lakásállomány 69 %-ában a tulajdonosok laknak, illetve 17 %-át magánszemélyek bérlik többnyire magánszemély-tulajdonosoktól, és mivel a magántulajdonú lakások területén pénzügyi nehézségekbe ütközik az energetikai felújítások megvalósítása,

S.

mivel a jelenlegi gazdasági válság eredményeképpen felgyorsulhat az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiahatékony gazdaságra való áttérés, valamint változás történhet a polgárok energiafogyasztással kapcsolatos magatartása terén,

T.

mivel az új élvonalbeli technológiák kifejlesztése és forgalomba hozatala elengedhetetlen a fenntartható energiatermelés és a hatékonyabb energiafelhasználás szempontjából,

U.

mivel a megújuló energia végső energiafogyasztásban való 20 %-os arányának elérésére vonatkozó, 2020-ig teljesítendő kötelező célkitűzés csak akkor érhető el, ha foglalkoznak a meglévő épületállománnyal,

V.

mivel az európai vállalatok bámulatos eredményeket értek el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén, valamint – ami még fontosabb – azt illetően is, hogy innovatív termékek és megoldások révén az egész európai társadalomban és szerte a világon lehetővé váljon a kibocsátás csökkentése,

W.

mivel meg kell őrizni a nemzetközi versenynek kitett, energiaigényes európai vállalatok versenyképességét,

1.

sürgeti a tagállamokat, a helyi hatóságokat és különösen a Bizottságot, hogy fordítsanak kellő figyelmet az energiahatékonyságra, valamint bocsássák rendelkezésre az ezzel kapcsolatos törekvéseik eléréséhez szükséges (személyzeti és pénzügyi) erőforrásokat;

2.

az energiahatékonyságot be kell illeszteni valamennyi lényeges politikaterületbe, mint például a finanszírozásba, a vidék- és városfejlesztésbe, a közlekedésbe, a mezőgazdaságba, az iparpolitikába és az oktatásba;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy a 2010. február 4-i energiaügyi csúcstalálkozót megelőzően kellő idővel, a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv (EEAP) keretében nyújtson be értékelést a jelenlegi szabályozás végrehajtásáról; úgy véli, hogy az értékelés eredményei alapján az EEAP-nak tartalmaznia kellene egyrészt a Bizottság által előterjesztendő intézkedéseket a hiányosság pótlására az átfogó energiahatékonysági cél 2020-ig történő elérése érdekében, például egyedi energiahatékonysági célokat, amelyek 2020-ig uniós szinten legalább 20 %-os energiahatékonysági javulásra vonatkoznak, és amelyek tekintetbe veszik a tagállamok relatív kiindulási helyzetét és nemzeti körülményeit, másrészt az egyes tagállamok nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervének előzetes jóváhagyását; úgy véli, hogy az ilyen kiegészítő intézkedéseknek méltányosnak és mérhetőnek kell lenniük, valamint tényleges és követlen hatással kell bírniuk a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek végrehajtására; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös módszert a nemzeti energiahatékonysági célkitűzések mérésére és e célkitűzések megvalósítása terén tett előrehaladás nyomon követésére;

4.

nagy jelentőséget tulajdonít az európai szintű tervezési folyamatoknak; az energiahatékonyságnak megfelelő figyelmet kell kapnia a 2011–2020 közötti időszakra szóló energiaügyi cselekvési tervben; az új európai energiahatékonysági cselekvési tervet a lehető leghamarabb elő kell terjeszteni, és az energiahatékonyságnak fontos szerepet kell játszania a 2050-re alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiarendszer és gazdaság kialakítására irányuló jövőbeli útitervben;

5.

felszólítja az EU-t, hogy fogadjon el kötelező érvényű célkitűzést az energiahatékonyság 2020-ig legalább 20 %-kal való növelésére, ily módon előmozdítva a fenntartható és zöld gazdaságra való áttérést;

6.

úgy véli, hogy az energiahatékonysági cselekvési tervnek olyan nagyratörő és az energiaellátási lánc egészére összpontosító tervnek kell lennie, amely összegzi a 2006-os cselekvési terv valamennyi intézkedésével elért eredményeket, megerősíti a 2006-os cselekvési tervben szereplő, még folyamatban lévő energiahatékonysági intézkedések végrehajtását, továbbá a 2020-as cél teljesítéséhez szükséges további költséghatékony intézkedéseket, valamint a szubszidiaritásra és arányosságra vonatkozó követelményekkel összhangban álló elveket tartalmaz;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy az új energiahatékonysági cselekvési tervet a kiszolgáltatott helyzetű energiafogyasztók szükségleteinek figyelembevételével dolgozza ki; megállapítja, hogy leginkább az energiafogyasztók érzékelnék az energiahatékonyság javításával járó előnyöket, azonban nem rendelkeznek elegendő forrással a szükséges beruházások elvégzéséhez; sürgeti a tagállamokat, hogy az energiaszegénység csökkentése érdekében fogadjanak el megfelelő intézkedéseket és hatékony szakpolitikai fellépéseket, például nemzeti cselekvési terveket vagy célzott szociális intézkedéseket, és rendszeresen tegyenek jelentést a kérdés kezelésére irányuló fellépéseikről; üdvözli, hogy az Energiaügyi Tanács napirendre tűzi az energiaszegénység problémáját és támogatja a belga elnökség e tekintetben tett erőfeszítéseit; felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi energiapolitikába foglalja bele az energiaszegénység elleni küzdelmet;

8.

szorgalmazza az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv (ESD) 2011-ben történő felülvizsgálatát, amely kiterjed egy 2020-ig meghosszabbított időkeretre és a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek és végrehajtásuk kritikus értékelésére, beleértve azon közös jelentéstételi normákat, amelyek tartalmazzák a finanszírozáshoz hasonló puha és támogatási eszközöket tartalmazó – például valamennyi vonatkozó energiahatékonysági politikát érintő – kötelező érvényű minimális elemeket; az egyes tagállamok intézkedéseinek értékelése és rangsorba állítása, továbbá – adott esetben és ahol bebizonyosodik, hogy csökkenti a tagállamokra nehezedő terheket – az ESD-ből származó, illetve az energiafogyasztásról szóló címkézésre és a környezetbarát tervezésre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek összevonása;

9.

sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsan és hatékonyan hajtsák végre a piacfelügyeleti és megfelelés-ellenőrzési programokat az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/125/EK irányelv, az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló 2010/30/EU irányelv és a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló 1222/2009/EK rendelet tekintetében, és sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő és kövesse nyomon e programok végrehajtását, és szükség esetén indítson jogsértési eljárást;

10.

javasolja, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó piacfelügyelet által támasztott kihívások és annak fontossága ismeretében a Bizottságnak elő kell segítenie az együttműködést és az információk megosztását a tagállamok között, mégpedig nyilvános uniós adatbázis létrehozásával, amely a vizsgálati eredményeket és a tagállamok által nem megfelelőnek nyilvánított termékeket tartalmazná, valamint az azt biztosító intézkedések meghozatalával, hogy az egyik tagállamban nem megfelelőnek nyilvánított terméket gyorsan kivonják mind a 27 tagállam piacáról;

11.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a felülvizsgált energiahatékonysági címkézésről szóló irányelv hatálybalépését követően, a jogszabályban megállapított 2014-es határidő előtt értékelje az új energiahatékonysági címkézési grafikai tervek és a hirdetésekben az energiacímkézési rendszerre való kötelező utalás hatását a fogyasztói magatartásra, valamint szükség esetén hozzon további intézkedéseket azok hatékonyságának növelése céljából;

12.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek felhívják a valamennyi szakaszban (fennálló energiateljesítmény értékelése, energiahatékony megoldások tervezése és végrehajtása, energiahatékony működés és karbantartás) érintett érdekeltek és valamennyi szakmai szereplő figyelmét és elmélyítik ismereteiket az energiahatékonysági kérdések területén;

13.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az energiamegtakarítás és az energiahatékonyság növelése céljából bevezetett jogszabályok hatékonyságát;

14.

úgy véli, hogy az ipari ágazattal kötött hosszú távú megállapodások biztosítják az energiahatékonysági követelményeknek való nagyfokú megfelelést, és ezáltal lehetővé válik az energiahatékonyság évi 2 %-os javulása;

15.

úgy véli, hogy fokozottabban kell összpontosítani a rendszerrel kapcsolatos olyan innovációkra, mint az intelligens hálózatok (nemcsak a villamos áram, hanem a fűtés és hűtés esetében is), az intelligens fogyasztásmérés, a biogázt is megában foglaló gázhálózatok és az energiatárolás, amelyek megkönnyíthetik az energiahatékonyságot a túlterheltség csökkentése, a hálózatról való lekapcsolás eseteinek csökkenése, a megújuló technológiák integrálásának megkönnyítése, beleértve a decentralizált termelést, a tartaléktermelési követelmények csökkentése és a tárolási kapacitások fokozása és rugalmasabbá tétele révén; kéri, hogy biztosítják, hogy a végső fogyasztók méltányos arányban részesüljenek ezen előnyökből;

16.

kiemeli, hogy a távfűtési és távhűtési hálózatok hozzájárulnak az energiahatékony gazdaság 2050-ig történő megvalósításához, és hangsúlyozza, hogy az ágazatok közötti szinergiákra épülő, egyértelmű és átfogó hőtermelési és hőhasznosítási (ipari hő, lakossági fűtés, hűtés) stratégiára van szükség (beleértve egy teljesítménymutatókon alapuló módszert a távfűtési és távhűtési hálózatok esetében); sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson vizsgálatot ezek hatékonyságának növelésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy ezeket a hálózatokat meg kell nyitni a verseny előtt; megjegyzi, hogy az épületállomány energiahatékonyságot célzó fejlesztéseinek eredményeképpen csökkenni fog a fűtési hőigény, amit akkor lehet beszámítani, ha értékelik a távfűtési kapacitást;

17.

hangsúlyozza az ellátási oldali energiahatékonyság meghatározó szerepét; rámutat arra, hogy a szállítás és az elosztás jelentősen hozzájárul az energiaveszteséghez (nevezetesen a generátorokban és transzformátorokban, valamint az átvitel során a túlzottan magas ellenállás miatt), továbbá hogy az egyik energianemből a másikba történő túlzottan hosszú átalakítási láncolatok lerövidítése nagy megtakarítási forrást jelent; hangsúlyozza a mikro-termelés, a decentralizált és diverzifikált termelés lehetséges szerepét az ellátásbiztonság garantálásában és a veszteségek csökkentésében; úgy véli, hogy az infrastruktúra fejlesztésére irányuló ösztönzőket kell teremteni, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kihasználatlan megtakarítási lehetőségek feltárására, többek között az erőművekre vonatkozó fenntarthatósági jelentések bevezetésével és az erőművek kiegészítő felszereléssel való utólagos ellátását és korszerűsítését lehetővé tévő intézkedések meghozatalával;

18.

hangsúlyozza, hogy a forrásnál, azaz az elsődleges energiatermelésben elért energiahatékonyság után fontos célnak kell tekinteni a hálózatokon történő szállítás során felmerülő (villamos)energiaveszteség kezelését; a decentralizáltabb termelési rendszer irányába történő elmozdulás csökkenti a szállítási távolságokat, és így a szállítás során bekövetkező energiaveszteséget is;

19.

sürgeti a kőolajipari vállalatokat az egész EU-n belül, hogy a fáklyázás során növeljék az energia-visszanyerést;

20.

úgy véli, hogy fokozottabb hangsúlyt kell fektetni az energiarendszerek általános hatékonyságának növelésére és különösen a hővesztés csökkentésére; ezért felszólít a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésről (CHP) szóló irányelvnek a 2011-es munkaprogram keretében történő felülvizsgálatára, hogy előmozdítsa a nagy hatásfokú CHP-t, a mikro-CHP-t, az ipari hulladékhő hasznosítását és a távfűtést/-hűtést oly módon, hogy a tagállamokat a fűtéshez és hűtéshez szükséges villamos energia terén jelentkező energiakereslet tekintetében integrált tervezés bevezetésével szilárd és kedvező keretszabályozás kialakítására ösztönzi, továbbá hogy a CHP számára elsődleges hozzáférést biztosít a villamosenergia-hálózathoz, hasznosítja az ipari hőt és támogatja a nagy hatásfokú CHP, a mikro-CHP és a távfűtés épületekben való alkalmazását, továbbá a CHP számára fenntartható finanszírozást nyújt például a tagállamok általi pénzügyi ösztönzők bevezetésének szorgalmazása révén;

21.

hangsúlyozza az elosztott kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés (CHP) vagy a trigenerációs hálózat jelentőségét, amely gyakorlatilag a teljes energiahatékonyság megkétszereződését teszi lehetővé; továbbá a hő és a hűtés tárolása a csúcsidőszakokban növelheti a hálózat rugalmasságát, így lehetővé téve villamos energia termelését és hő tárolását azokban az időszakokban, amikor a termelés meghaladja a helyi igényeket;

22.

felszólítja a tagállamokat, hogy ne csak a nagy hatásfokú, kapcsolt ipari energiatermelést támogassák többek között a fosszilis tüzelőanyagról a biomasszára való áttéréssel, hanem a távfűtési infrastruktúrákkal rendelkezők esetében segítsék elő a CHP alkalmazását is megfelelő finanszírozási és szabályozási intézkedések révén a távfűtőrendszerek kiépítésének és helyreállításának támogatásával;

23.

szükségesnek tartja, hogy a hulladékkezelési folyamatok során a biogáz- és hőveszteség elkerülhető legyen gőz és/vagy villamos energia visszanyerése és termelése révén; nem lenne szabad engedélyt adni olyan hulladékkezelő üzemeknek, amelyekben semmilyen formában nem zajlik hővisszanyerés vagy energiatermelés;

24.

üdvözli az intelligens hálózatokkal és intelligens fogyasztásmérőkkel kapcsolatban a Bizottságnál jelenleg zajló munkát; az intelligens hálózatok és intelligens fogyasztásmérők tekintetében fontosnak tartja hosszú távú, szilárd és összehangolt szabályozási környezet biztosítását; sürgeti a Bizottságot, hogy a magánélet védelmére, az adatkezelésre és a frekvenciákra vonatkozó követelményekre is kiterjedő közös standardok megállapításával támogassa és ösztönözze az intelligens hálózatok és az intelligens fogyasztásmérők fejlesztését; javasolja, hogy a Bizottságon belül működő, intelligens hálózatokkal foglalkozó munkacsoport kellőképpen vegye figyelembe valamennyi érdekelt fél véleményét; kéri a Bizottságot, hogy a munkája terén elért haladásról rendszeresen nyújtson be jelentést a Parlamentnek;

25.

üdvözli a Bizottságnak az egységes energiahálózat megteremtésére irányuló munkáját, és ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét javaslatokat az elsődleges infrastrukturális projekteket érintő engedélyezési eljárás egyszerűsítésére és felgyorsítására;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az EU és az energiahálózat-üzemeltetők közötti együttműködést (megerősítve az ENTSO szerepét) azzal a céllal, hogy javítsák a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolását és teljesítményét;

27.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa és mozdítsa elő egy európai nagyfeszültségű egyenáram-hálózat létrehozását és fejlesztését, amely optimalizálni tudja a megújuló energiaforrások, különösen a szél- és a vízenergia hasznosítását; ez a hálózat biztosítaná az energia kis energiaveszteséggel történő szállítását hosszú távolságokra, miközben lehetővé tenné az összes megújuló energiaforrás összekapcsolását;

28.

támogatja a többszintű és decentralizált megközelítést az energiahatékonysági politika terén; kiemeli, hogy az energiahatékonyság döntő szerepet játszhat a városi és vidéki térségek fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy növelni kell az olyan kezdeményezések támogatását, amelyek az energiahatékonyság növelése és az üvegházhatást előidéző gázkibocsátások csökkentése érdekében a helyi és regionális szintre összpontosulnak, mint például a Polgármesterek Szövetsége és az intelligens városok kezdeményezések; hangsúlyozza az energiahatékonysággal kapcsolatos legjobb gyakorlatok önkormányzatok és regionális hatóságok szintjén való előmozdításában és végrehajtásában rejlő lehetőségeket; ezenkívül a kohéziós politikának az EU 2020 stratégiával történő összhangba hozatala hozzájárulhat a tagállamok és térségek intelligens és fenntartható növekedéséhez;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy a közigazgatási épületekkel, köztük az iskolákkal kezdve mérje fel, milyen lehetőségek rejlenek a meglévő épületekben az energiahatékonyság terén, és tegyen javaslatot az épületek primerenergia-fogyasztásának csökkentésére vonatkozó költséghatékony célkitűzésre; felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre megvalósítható programokat nagyléptékű felújítások támogatására, amelyek eredményeként az energiafogyasztás kezdeti 50 %-os csökkentése érhető el a felújítás előtti teljesítményhez képest, és ahol a pénzügyi és/vagy költségvetési vagy egyéb támogatás mértéke arányosan kapcsolódik a javulás mértékéhez; kéri, hogy a tagállamoktól követeljék meg meghatározott éves felújítási célértékek energiahatékonysági nemzeti cselekvési terveikbe történő beépítését, és sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon szakpolitikai alternatívákat arra nézve, hogy hogyan valósítható meg a megközelítőleg nulla energiamérlegű épületállomány a 2050-es energetikai útiterv keretében;

30.

felszólítja a Bizottságot, hogy az épületekkel kapcsolatos politika hatókörét terjessze ki az ökonegyedekre is annak biztosítása érdekében, hogy az erőforrások helyi szintű optimalizálása révén csökkenjen az épületek primerenergia-fogyasztása és csökkenjenek a fogyasztókat terhelő költségek;

31.

elengedhetetlennek tartja, hogy az energiaszegény háztartások otthonaiban a lehető legenergiahatékonyabb színvonalú fejlesztéseket hajtsanak végre anélkül, hogy növekedne az energiaszegény háztartások napi kiadása; hangsúlyozza, hogy ehhez gyakran tekintélyes beruházásokra van szükség az otthonokban, ugyanakkor számos nem energetikai előnyt is maga után von, pl. csökken a halálozás, javul az általános jólét, csökken az eladósodottság mértéke, valamint a beltéri szennyezettség és a hőstressz csökkenésével mérséklődnek az egészségügyi kiadások;

32.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a beruházások besorolását annak érdekében, hogy értékeljék az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok minőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen értékelések alapján dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok részére annak érdekében, hogy biztosítsák az energiateljesítményre vonatkozó tagállami tanúsítványok minőségét és az energiahatékonyság javítása céljából – az említett tanúsítványok ajánlásainak eredményeképpen – végrehajtott intézkedések színvonalát;

33.

meggyőződése, hogy az energiatakarékossági célok teljesítése érdekében alapvető fontosságú, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok vezető szerepet vállaljanak; felkéri a hatóságokat, hogy lépjenek jóval túl az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvben meghatározott követelményeken, különösen – ha az technikailag és anyagilag megvalósítható – a meglévő épületállományuk oly mértékű mihamarabbi felújítása révén, hogy azok energiafelhasználása közel nulla legyen; másrészt elismeri, hogy a meglévő költségvetési megszorítások, különösen helyi és regionális szinten gyakran akadályozzák a közigazgatási intézményeket abban, hogy a jövőre gondolva beruházzanak; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a probléma kezelése érdekében mozdítsák elő és támogassák az innovatív megoldások kidolgozását, többek között az energiateljesítményre vonatkozó szerződésekkel vagy a piacalapú eszközökkel, továbbá azáltal, hogy felkérik az állami hatóságokat, hogy többéves költségvetési keretekben mérlegeljék a költségmegtakarításokat, amennyiben ezt idáig még nem tették meg;

34.

elismeri az Európai Unió úttörő szerepét; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek és ügynökségeknek példát kell mutatniuk – különösen azon épületek esetében, amelyekben megállapítottan energiahatékonysági potenciál rejlik – azzal, hogy az intézmények energiafogyasztásával kapcsolatban végzett szélesebb körű vizsgálat részeként ezeket az épületeket 2019-re költséghatékony módon úgy újítják fel, hogy energiamérlegük megközelítőleg nulla legyen;

35.

elismeri az épületekben rejlő energiamegtakarítási lehetőségeket, a városi és vidéki térségekben egyaránt; megállapítja, hogy számos akadály áll az energetikai korszerűsítések útjában, elsősorban a lakossági ágazatban, mint például az előzetes költségek, a megosztott ösztönzők vagy a társasházak esetében zajló összetett tárgyalási folyamat; kéri az említett akadályokat megszüntető innovatív megoldások kidolgozását, például kerületi felújítási terveket, pénzügyi ösztönzőket és technikai támogatást; hangsúlyozza, hogy az uniós rendszereknek ösztönzőket kell nyújtaniuk az épületek jogszabályban előírt minimumkövetelményeket meghaladó felújításához, és kizárólag az energiahatékonysági potenciállal rendelkező épületeket kell érinteniük; kéri a gazdaságosabb, ugyanakkor nagymértékű energiamegtakarítást biztosító felújítási technikák támogatását;

36.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az energiafogyasztás és az energiaköltségek visszaszorítását célzó nagy léptékű felújítások támogatásával mérsékeljék a szegényebb háztartások magas tüzelőanyag-költségeit; kéri az illetékes helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a szociális lakásokra annak biztosításával, hogy az energiatakarékossági beruházások további költségeit ne hárítsák tovább a kiszolgáltatott bérlőkre;

37.

felkéri a Bizottságot, hogy a soron következő innovációs stratégia keretében támogassa az épületfelújításokat elősegítő új kezdeményezéseket, például az energiahatékony/nulla kibocsátású városokban az energiahatékonyság terén megvalósuló innovációs partnerségeket;

38.

ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák azon gyenge energiateljesítményű, nem műemlék jellegű épületek lecserélését, amelyek esetében a felújítás nem lenne fenntartható vagy költséghatékony;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a képesített és/vagy akkreditált szakértők által független módon kiadott energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok bevezetését, és alakítsanak ki a műszaki tanácsadáshoz és segítséghez hozzáférést biztosító egyablakos ügyintézést, valamint regionális, nemzeti és európai szinten rendelkezésre álló pénzügyi ösztönzőket;

40.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az energetikai átvilágítás, valamint a strukturált energiagazdálkodási folyamatok szélesebb körű alkalmazását a vállalatoknál és az ipari célú épületeknél, és dolgozzanak ki mechanizmusokat a kkv-k segítése érdekében; ezzel támogatva a nemzeti rendszerek vagy önkéntes megállapodások megerősítését vagy létrehozását;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok elégedetlenkedésének elkerülésére vessen be minden szükséges erőforrást annak érdekében, hogy széles körben konzultációt folytasson, még azelőtt, hogy 2011. június 30-ig előterjesztené az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv szerinti, a minimális energiateljesítményre vonatkozó követelmények költségek szempontjából optimális szintjeinek kiszámítására vonatkozó, összehasonlító módszertani keretet; úgy véli, hogy az összehasonlító módszertan – amint hatályba lép – arra fogja ösztönözni a piaci szereplőket, hogy energiahatékony megoldásokba fektessenek be;

42.

kéri a Bizottságot, hogy 2012-ig a közvilágítás tekintetében tegyen javaslatot a helyi hatóságok által bevezetendő energiafogyasztási referenciaértékekre vagy előírásokra, ideértve az intelligensebb ellenőrzések alkalmazását és az energiamegtakarítás-felhasználási mintákat is; szorgalmazza, hogy ezek az intézkedések tartalmazzák a világítóberendezések teljes élettartama alatt felmerülő költségek meghatározását a világítóberendezésekre vonatkozó valamennyi közbeszerzés esetében;

43.

sürgeti a tagállamokat, hogy módszeresen alkalmazzanak energiahatékony közbeszerzési gyakorlatokat; a közbeszerzés során az energiahatékonyság rendszeres bírálati szempontként történő figyelembevétele és az államilag finanszírozott projektek feltételéül történő kitűzése jelentős lökést adna ennek a politikának;

44.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan termékpolitikát, amely a különböző politikai eszközök kialakításának, felülvizsgálatának és végrehajtásának megfelelőbb koordinálásán keresztül biztosítja a nagyobb fokú egységességet a környezetvédelmi termékpolitikák között, annak érdekében, hogy előmozdítsa a nagyobb mértékű dinamizmust a piaci átalakulásban és az energiamegtakarítással kapcsolatos, értelmesebb fogyasztói információkat; felszólítja ennélfogva a Bizottságot a környezetbarát tervezésről és az energiacímkézésről szóló irányelvek együttes felülvizsgálatára (azaz arra, hogy hozza előre az energiacímkézésről szóló irányelv felülvizsgálatának időpontját); ideális esetben az ökocímkézésre és a környezetbarát közbeszerezésre vonatkozó szabályokat azonos időpontban kellene felülvizsgálni, valamint a környezetbarát tervezésre és az energiacímkézésre vonatkozó intézkedésekkel összehangoltan végrehajtani;

45.

felszólít a környezetbarát tervezésről és az energiafogyasztást mutató címkézésről szóló irányelvek gyors és megfelelő végrehajtására, és sajnálatát fejezi ki a jelentős csúszások miatt; javasolja világosabb és szigorúbb elfogadási határidők kitűzését olyan végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előterjesztésével, amelyeknek hatálya kiterjed az új, energiával kapcsolatos termékekre sajnálja, hogy a Bizottság mindeddig nem használta ki teljes mértékben a környezetbarát tervezésről szóló irányelvben rejlő lehetőségeket, és határozott meggyőződése, hogy az irányelv hatályának több termékre kellene kiterjednie, beleértve adott esetben az új háztartási berendezéseket, az információs és kommunikációs technológiát, az épületekben felhasznált, energiával kapcsolatos termékeket (például az ipari villanymotorokat, a gépeket, légkondicionálókat, hőcserélőket, fűtő- és világítóberendezéseket és a szivattyúkat), az ipari és mezőgazdasági berendezéseket és a víz hatékony felhasználására szolgáló termékeket; felhívja a Bizottságot, hogy a végrehajtási aktusok elfogadása során vegye figyelembe a fogyasztási cikkek és a beruházási javak közötti különbségeket, és a végrehajtási jogi aktusok kibocsátása előtt igazolják azok energiamegtakarítási potenciálját és gyakorlati megvalósíthatóságát; sürgeti, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelvben foglalt, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények minden termék esetében foglalják magukban a teljes élettartam alatt felmerülő költségekre és az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó előírásokat, az újrafeldolgozási költségeket is beleértve;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok hatékony végrehajtása és a szinergiák elsősorban a fogyasztókért történő kiaknázása érdekében vonja össze a hatályos európai jogszabályokat, például a környezetbarát tervezésről szóló irányelvet és az energiafogyasztást mutató címkézésről szóló irányelvet;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét kezdeményezéseket – például jogalkotási intézkedések révén – a termékek erőforrás-hatékonyságának javítására; megállapítja, hogy az erőforrás-hatékonyság javítása az energiahatékonyság jelentős javulásához is vezetne;

48.

hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az energiahatékonysági normák következményeinek elemzésére, ideértve a végtermékek ára és minősége közötti összefüggést, az energiahatékonyság hatásait és előnyeit a fogyasztók szempontjából; elismeri, hogy a Bizottság mindezen hatásokat vizsgálja, de hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak több erőfeszítést kell tenniük a kommunikáció tekintetében és valamennyi – köztük az importból származó (ld. energiahatékony izzók) – termék ellenőrzése érdekében;

49.

ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az egységes műszaki előírások jelentik a megfelelő eszközt az energiahatékony termékek, szivattyúk és motorok stb. piaci bevezetésének eléréséhez;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a jogszabályok a termékekre, a rendszerekre és ezek energiafelhasználására vonatkozzanak, továbbá szükségesnek tartja, hogy az uniós polgárok – köztük az érintett értékesítési szakemberek – fokozottan tisztában legyenek a fogyasztási cikkek és az energiával kapcsolatos termékek energia- és erőforrás-hatékonyságával; úgy véli, hogy az energiafogyasztás értékelésekor az egyes termékeket és alkotórészeket teljes egészként kell vizsgálni, és nem egyenként;

51.

hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az energiával kapcsolatos internetes technológiák és alacsony szén-dioxid-kibocsátású IKT-alkalmazások és -technológiák kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszhatnak – és kell is játszaniuk – a felelősségteljes energiafogyasztás előmozdításában a háztartásokban, a közlekedésben, az energiatermelésben és -elosztásban, valamint magában az információs és kommunikációs technológiai ágazatban (amely a villamosenergia-fogyasztás körülbelül 8 %-áért felelős); ezért szorgalmazza különösen az adatközpontok energiahatékonysági potenciáljának felmérését; úgy véli, hogy az innováció fokozottabb támogatásával egyidejűleg csökkenteni kell a kérelmezőkre nehezedő bürokratikus terheket is; elismeri, hogy támogatni kell az IKT-ágazat és a legnagyobb kibocsátó ágazatok közötti partnerségeket az említett ágazatok energiahatékonyságának és kibocsátásának javítása érdekében;

52.

hangsúlyozza, hogy a társadalomnak az intelligens fogyasztásmérések előnyeiről történő tájékoztatása létfontosságú azok sikeréhez; emlékeztet arra, hogy a Parlament „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című saját kezdeményezésű jelentésében szakpolitikai célkitűzésként szerepel, hogy az európai otthonok 50 %-ában 2015-ig intelligens fogyasztásmérők felszerelésére kerüljön sor; üdvözli az intelligens fogyasztásmérőkkel foglalkozó munkacsoport munkáját, és kéri a Bizottságot, hogy 2011 előtt nyújtson be ajánlásokat annak érdekében, hogy:

53.

megállapítja, hogy a technológiai fejlődés olyan lehetőségeket nyithat meg, amelyek az ugrásszerű változást okoznak az energiahatékonyság terén; felkéri a Bizottságot, hogy a SET-tervbe foglaljon bele az energia- és erőforrás-hatékonyságot elősegítő technológiák, anyagok – például az építőipar vagy a gépgyártás számára – és termékek – például a rendkívül alacsony energiaigényű világítási rendszerek vagy a nyomtatható elektronika – fejlesztésére és támogatására vonatkozó irányvonalat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak ösztönzőket és programokat a különösen innovatív technológiák számára, ideértve a célzott kutatást és fejlesztést, a kissorozat-gyártást stb.;

54.

az energiahatékonyság előmozdítása érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti energiaszabályozó hatóságokkal partnerségben kapcsolja össze az intelligens hálózatokkal és intelligens fogyasztásmérőkkel kapcsolatos munkáját a villamosenergia-fogyasztás csökkentését célzó árazási ösztönzőkkel (differenciált árazás) és a fokozott – például óránkénti alapú – árrugalmassággal a nemzeti díjszabásokban, és emlékeztet a tagállamok harmadik energiacsomagban foglalt azon kötelezettségére, hogy innovatív árazási formulákat kell kidolgozniuk;

55.

intézkedéseket kér a kívánttal ellentétes eredményt kiváltó hatások kezelésére annak biztosítása céljából, hogy a technikai fejlődés hatását ne oltsa ki az energiaárak csökkentését előirányzó nyomás és a megnövekedett fogyasztás;

56.

kéri a Bizottságot, hogy a közlekedésről tegyen közzé egy nagyratörő fehér könyvet annak érdekében, hogy ki lehessen dolgozni a fenntartható európai közlekedéspolitikát, amely támogatja az energiahatékony új technológiák bevezetését, és esetlegesen villamosítással vagy más módokon csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól, különösen a kőolajtól való függőséget; e tekintetben támogatja a nagyobb mértékű energiatudatosságot az infrastruktúrában és a területrendezésben;

57.

úgy ítéli meg, hogy a közlekedésből származó kibocsátások kezeléséhez sürgősen szükség van minden eszközre, beleértve a gépjármű- és az üzemanyagadót, a címkézést, a hatékonysági minimumkövetelményeket és a tömegközlekedés javítására és ösztönzésére tett intézkedéseket;

58.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a közúti közlekedési ágazatban, valamint annak az egyéb közlekedési módokkal fennálló kapcsolódási pontjain jelentősen hozzájárul majd a közúti közlekedés energiahatékonyságának, biztonságának és biztonságosságának javításához, különösen akkor, ha az logisztikai fejlesztésekkel és a közlekedés egyéb racionalizálásával párosul, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az Unió egészén belül az e-fuvarozás és az intelligens közlekedési rendszerek összehangolt és hatékony alkalmazását;

59.

hangsúlyozza, hogy a fent említett energiahatékonysági célok elérése érdekében kulcsfontosságú a közlekedési ágazatba, főleg a vasúti és városi közlekedési rendszerekbe történő befektetés az energiaigényesebb rendszerek használatának a lehető legkisebbre való csökkentése céljából;

60.

hangsúlyozza, hogy szükség van a teljes közlekedési rendszer energiahatékonyságának növelésére a nagy energiaigényű közlekedési módoktól – mint például a kamionoktól és személygépkocsiktól – az alacsony energiaigényűek– mint például az utasok esetében a vasút, a kerékpár és a gyaloglás, a fuvarozás esetében pedig a vasút és a környezetbarát hajózás – felé történő elmozdulást jelentő modális váltás révén;

61.

elismeri, hogy a gépjárművek nagyobb üzemanyag-hatékonysága jelentősen csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást, kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje a különböző közlekedési módokra vonatkozó kibocsátási előírások elérése terén történt előrehaladást, és hogy adott esetben további célkitűzések meghatározásával és – például a mobil légkondicionáló berendezésekre vonatkozó – további energiahatékonysági normák támogatásával biztosítson hosszú távú tervezési horizontot elsősorban a gépjárműiparban és a közúti közlekedésben, továbbá véleménye szerint az Uniónak a világelsőséget kell megcéloznia az energiahatékonysági előnyök megvalósításában; megállapítja, hogy a fogyasztók tájékoztatása és a reklám fontos szerepet játszhat abban, hogy a fogyasztók figyelmét a hatékonyabb vásárlási döntésekre és vezetési szokásokra irányítsa;

62.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az energiahatékonyságot javító innovatív eszközök (pl. tehergépkocsik számára spoilerek és a jobb aerodinamika vagy működés egyéb formái) valamennyi közlekedési mód számára történő költséghatékony kifejlesztését és használatát;

63.

ebben az összefüggésben a biztonság terén tett engedmények nélkül bátorítja az energiahatékony gumiabroncsok használatát, és kéri a Bizottságot, hogy határozzon meg az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket a hatóságok által beszerzett gépjárművek és gumiabroncsaik tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő egy stratégiát a tehergépjárművek üzemanyag-fogyasztásának és CO2-kibocsátásának csökkentésére, amivel jelenleg alig foglalkoznak;

64.

felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a személygépkocsik uniós szintű egységes és kötelező címkézését, ami pozitív hatással lehet a piaci verseny torzulásának enyhítésére, növelheti az európai polgárok tudatosságát, valamint elősegítheti az energiafogyasztást és a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátását csökkentő technológiai innovációt; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a javasolt egységes címkézés kiterjesztését oly módon, hogy az az elektromos és hibridjárműveket is magában foglalja;

65.

felszólítja a Bizottságot, hogy – legkésőbb 2011 közepéig – biztosítsa az elektromos járművek fejlesztésének keretfeltételeit, elsősorban ami az infrastruktúrák és a töltőtechnológiák standardizálását illeti, ami biztosítani fogja az infrastruktúrák interoperabilitását és biztonságát, és támogassa a töltőinfrastruktúra létrehozását a tagállamokban; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált követelményeket az elektromos járművek jóváhagyására vonatkozóan, különös tekintettel a dolgozók és a végfelhasználók egészségére és biztonságára; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson hasonló keretfeltételeket az üzemanyagcellákkal vagy más, fenntarthatóbb energiaforrással működő járművek fejlesztéséhez;

66.

megismétli, hogy támogatni kell az intermodális közlekedéssel kapcsolatos megoldásokat, valamint az intelligens közlekedési rendszerek fejlesztését annak érdekében, hogy a közlekedési ágazatban energiát lehessen megtakarítani (ideértve a forgalmi torlódással kapcsolatos díjakat, a közlekedésirányítási információs technológiákat, a vasúti infrastruktúrát stb.)

67.

kéri a tagállamokat, hogy töröljék el az olyan adórendszereket, amelyek a nem üzemanyag-hatékony gépjárművek vásárlását ösztönzik, és váltsák fel azokat olyan adórendszerekkel, amelyek az üzemanyag-hatékony gépjárművek megvásárlását ösztönzik;

68.

elismeri, hogy a moduláris tehergépjármű-szerelvények alkalmazása fenntartható megoldás, amely hozzájárul a közúti közlekedési ágazat magasabb energiahatékonysági szintjéhez; elismeri továbbá, hogy a moduláris tehergépjármű-szerelvények által az országhatárok átlépésekor tapasztalt eltérő szabályozások hátrányosan érintik e közúti közlekedési mód fokozott használatát; felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy mely szabályozási eltérések hidalhatók át könnyedén, és miként biztosítható fokozott mértékben a moduláris tehergépjármű-szerelvények határokon átnyúló közlekedése;

69.

úgy véli, hogy az árjelzők döntő fontosságúak az energiahatékonyság növelésében, és hogy a felülvizsgált energiaadóztatásnak a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv részét kell képeznie, mivel az energia-megtakarítások előmozdításának legköltséghatékonyabb módja a gazdasági eszközök alkalmazása;

70.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat az ún. „trias energetica”-ra, amelynek értelmében az energiakeresletet csökkenteni kell, mielőtt megállapodás születne a további energiaellátásba történő bármiféle beruházásról;

71.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a meglévő épületállomány vonatkozásában az energiahatékonyság fokozására irányuló további pénzügyi támogatás szükségességéről, amelyben egyúttal értékeli a jelenlegi pénzügyi eszközöket; a Bizottságnak javaslatokat kellene tennie arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet létrehozni a feltöltődő pénzügyi eszközök uniós keretét az olyan kiegészítő energiahatékonysági intézkedések elősegítése érdekében, amelyek támogatják vagy garantálják a már létező nemzeti rendszereket és elosztási csatornákat (például kockázatmegosztás révén), és bátorítják a tagállamokban az energiahetékonysági programok kidolgozását és javítását; kéri a Bizottságot, hogy az EEAP politikai alternatíváin belül tegyen javaslatokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne biztosítani az energiahatékonysági alapok meglétét nemzeti, regionális vagy helyi szinten; véleménye szerint ezek az alapok például pénzügyi közvetítőkön keresztül fontos szerepet játszhatnának ezen eszközök kialakításában, amelyek finanszírozási lehetőségeket biztosítanának a magántulajdonosoknak, kkv-knak és energiaszolgáltató vállalatoknak; támogatja azt az elképzelést, hogy ezek az eszközök nagyobb támogatást nyújtsanak a nagyobb igénybevételt jelentő energiatakarékossági projektek számára;

72.

úgy véli, hogy e keret kidolgozása közben figyelmet kell fordítani a tagállamokban rendelkezésre álló valamennyi pénzügyi forrásra, annak érdekében, hogy szinergiák jöjjenek létre, valamint elkerüljék a többi pénzügyi eszközzel való átfedéseket;

73.

üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia keretében támogatást kapott az adóterhelés súlypontjának az energia- és környezetvédelmi adók felé történő elmozdítása, ami az energiahatékonyság és a munkahelyteremtés felé mutató ösztönzőket teremthet a fogyasztók és az ipar számára; felkéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az energiahatékonysági felújítási munkákra vonatkozó HÉA-kulcsok csökkentésének lehetőségét;

74.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést arról, hogy országos szinten hoztak-e létre olyan megfelelő (adózási vagy támogatásokhoz köthető) ösztönzőket – és azt milyen módon tették –, amilyen például a magánszférában és a kkv-k esetében a csekély, 10 000 eurót nem meghaladó értékű gazdasági javak értékcsökkenési leírása, illetve az ipari ágazatban az első évben 50 %-os progresszív értékcsökkenési leírás vagy a megfelelő beruházási ösztönzők és kutatási támogatások létrehozása az energiahatékonysági intézkedések előmozdítása érdekében;

75.

hangsúlyozza, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében az erőforrások hatalmas lehetősége rejlik az energiahatékonysági befektetések számára; elismeri, hogy az EU kibocsátási kvótáinak elárverezéséből több milliárd euró bevétel származik majd; emlékeztet arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi irányelv szerint e bevételek legalább 50 %-át alkalmazkodási és enyhtő intézkedésekre – ezen belül energiahatékonyságra – kell fordítani; hangsúlyozza, hogy ezeket a bevételeket, valamint a szén-dioxid-adóból befolyó bevételeket kiemelten kell kezelni a költséghatékony energiahatékonysági finanszírozás és a technológiaterjesztés összefüggésében; ezen túlmenően megállapítja, hogy az uniós társaságok főként Kínában és Indiában többmilliós nagyságrendben vásárolnak a tiszta fejlesztési mechanizmusból származó egységeket, miközben beruházhatnának a tiszta fejlesztési mechanizmusba a legkevésbé fejlett országokban, vagy saját országukban is végrehajthatnának energiahatékonysági beruházásokat;

76.

úgy véli, hogy a fenti keretnek figyelembe kell vennie az állami pénzügyi közvetítők által nyújtott, meglévő feltöltődő pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tapasztalatokat, magába kell foglalnia a meglévő uniós alapokat, valamint a keretet úgy kell kidolgozni, hogy vonzzon más állami vagy magánalapot annak érdekében, hogy a lehető legerősebb ösztönző hatást fejtse ki; úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem lehet mindig minden pénzügyi erőforrás egyedüli forrása; felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon központi szerepet mind az állami, mind pedig a magán pénzügyi intézményekben rendelkezésre álló finanszírozás felszabadításában és serkentésében; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell az Európai Beruházási Bankhoz hasonló pénzügyi intézményeket, valamint a finanszírozási programokat, annak érdekében, hogy kiemelten kezeljék az innovatív energiahatékonysági kezdeményezéseket, különösen akkor, ha ezek hozzájárulnak olyan egyéb uniós célokhoz, amilyen például a foglalkoztatás növelése;

77.

elismeri, hogy az előfinanszírozás hiánya az épület-átalakítások egyik legfőbb akadálya a lakhatási és a kkv-ágazatban, és felszólítja a Bizottságot, hogy soroljon fel az említett probléma leküzdésére szolgáló innovatív megoldásokat és legjobb gyakorlatokat, amilyenek például a megtakarítás alapú fizetésre vonatkozó sikeres mechanizmusok, a feltöltődő alapok és a környezetbarát befektetési bankok (a németországi KfW, illetve a franciaországi Caisse Depots mintájára);

78.

elismeri, hogy az energiahatékonyság megvalósítása előtt álló egyik legnagyobb akadályt helyi és regionális szinten az előzetes beruházás szükséges volta jelenti; meggyőződése, hogy bármely uniós szinten hozott intézkedésnek megfelelően figyelembe kell vennie az önkormányzatoknál és az egyes régiókban jelentkező hatásokat és költségvetési korlátokat; ezért ajánlja a Bizottságnak, hogy az energiaügyi fejlesztési iránymutatások kidolgozásához folytasson konzultációt a helyi és regionális képviselőkkel, valamint biztosítson pénzügyi támogatást a létező energiaforrásokat és a strukturális alapokat felhasználó innovatív programok révén a helyi és regionális szintű programok számára;

79.

üdvözli ebben a tekintetben a Parlament és a Tanács között létrejött azon megállapodást, amely szerint az EEGP-rendelet szerinti le nem kötött pénzeszközök kerüljenek felhasználásra a helyi és regionális szintű, energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó kezdeményezések támogatását szolgáló célzott pénzügyi eszköz létrehozatalához; megjegyzi ugyanakkor, hogy az energiahatékonysági beruházások jelentős munkahelyteremtő potenciáljuk ellenére is méltatlanul csekély támogatásban részesülnek az Európai Gazdaságélénkítési Programban;

80.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a meglévő uniós alapok, például az ERFA és az EMVA energiahatékonysági intézkedéseket szolgáló felhasználását; sürgeti a tagállamokat, hogy működési programjaikban kapjon prioritást az energiahatékonyság, valamint felkéri a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy dolgozzanak ki a strukturális alapok energiahatékonysági intézkedésekre való felhasználását megkönnyítő eszközöket, például jobb információáramlás biztosítását helyi szinten vagy egyablakos ügyintézés létrehozását, végezetül emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket értékelni kell, és hogy ebben az értékelésben az energiahatékonyság javításának fontos paraméternek kell lennie;

81.

a kohéziós és regionális politika, valamint az uniós pénzügyi terv várható felülvizsgálatának tükrében felszólít arra, hogy az energiamegtakarítás épüljön be az európai uniós támogatások feltételrendszerébe, és annak a lehetőségnek a figyelembevételére, hogy a nemzeti juttatások eddigieknél nagyobb részét fordítsák energiahatékonyságra és megújuló energiával kapcsolatos intézkedésekre;

82.

felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel a félidős felülvizsgálatot annak érdekében, hogy több forrást fordítson az energiahatékonysági programokra, valamint mozdítsa elő annak lehetőségét, hogy az ERFA 15 %-át az energiahatékonyságra fordítsák;

83.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok szintjén műszaki segítségnyújtást és pénzügyi tervezést kell kialakítani annak érdekében, hogy támogassák a helyi érintetteket projektjeik elindításában, például az EBB „ELENA” műszaki segítségnyújtási eszközének és az energiaszolgáltató vállalatok tapasztalatai kiaknázásának révén;

84.

kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a finanszírozási lehetőségeket (például az ELENA-konstrukciót), továbbá fontolja meg kiegészítő lehetőségek létrehozatalát az Intelligens Energia elnevezésű program keretében;

85.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó politikáknak arra kell irányulniuk, hogy a lehető legtöbb – akár állami, akár magán – felet bevonjanak azért, hogy a lehető legnagyobb fellendítő hatás valósulhasson meg, továbbá munkahelyek jöjjenek létre, hozzájárulhassanak a fokozottan környezetbarát növekedéshez és ösztönözzék az energiahatékonyság versenyképes, összekapcsolt és fenntartható európai piacát;

86.

megállapítja, hogy az energetikai vállalatok arra történő kötelezése, hogy eleget tegyenek az energiamegtakarítási kötelezettségeknek, további finanszírozási forrásokat biztosítana az energiahatékonysági intézkedésekhez, amilyenek például az átvitelirendszer-üzemeltetők vagy az elosztórendszer-üzemeltetők esetében alkalmazott átutalási díjak, kötelezettségeik teljesítésének egyik formájaként a szolgáltatók által rendelkezésre bocsátott források, illetve a követelmények teljesítésének elmulasztása esetén fizetett pénzbírságok;

87.

megállapítja, hogy miközben az energiamegtakarítási célú befektetések megvalósításához szükséges előzetes tőke jelentős részének a magánszektorból kell érkeznie, állami beavatkozásra van szükség a piaci elégtelenségek leküzdésének elősegítésére, valamint annak biztosítására, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállás időben megtörténjen ahhoz, hogy teljesüljenek a megújuló energiával és a kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos uniós célkitűzések;

88.

felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő azokat az unós intézkedéseket, amelyek célja a tapasztalt (nemzeti és nemzetközi) pénzügyi közvetítők által nyújtott technikai segítség támogatása annak érdekében, hogy:

89.

elismeri, hogy a jól működő energiapiac ösztönzi az energiamegtakarításokat; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést és jelentést az energetikai vállalatoknak, ezen belül az energetikai szolgáltató vállalatoknak az energiahatékonyság előmozdításában vállalt szerepéről, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak olyan hatékony intézkedéseket, amelyek arra ösztönzik az energetikai vállalatokat, hogy beruházzanak az energiahatékonyságba, és megkönnyítsék a végfelhasználói energiahatékonyság javítását; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki a bevált gyakorlaton alapuló ajánlásokat, amelyekből a tagállamok kiválaszthatják a saját belföldi helyzetük szempontjából legalkalmasabb modellt (például fehér tanúsítási rendszer, adókedvezmények, közvetlen ösztönzők stb.);

90.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális kormányzati szinteket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a különféle típusú és valamennyi ágazatban – kiváltképpen az épületekkel kapcsolatos értéklánc egészében és a kkv-kben – tevékenykedő energiahatékonysági szakértők – de különösen a közvetítő technikusok – oktatásának és képzésének javítására az építőipari szakmák készségeinek fejlesztése érdekében; ezáltal teremtve helyi szintű zöld munkahelyeket, valamint elősegítve az ambiciózus energiahatékonysági jogszabályok végrehajtását; ezzel összefüggésben szorgalmazza a strukturális és kohéziós alapok képzési célokra történő teljes körű kiaknázását és azok mértékének fokozására;

91.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg olyan innovatív szabályozási módok alkalmazhatóságát, amelyek hatékonyan kapcsolhatják össze az új tagállamok jelentős energia-megtakarítási lehetőségeit a fejlettebb tagállamok tőke- és technológiai potenciáljával;

92.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az energetikai szolgáltatások piacainak kialakítását; kéri a Bizottságot, hogy az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata során fontolja meg olyan hatékony intézkedések bevezetését, amelyek az energiateljesítményre szóló szerződések elősegítését célozzák a magánszektorban; úgy véli, hogy sok tekintetben az energiaszolgáltató vállalatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a háztartásoknak és a kkv-knak abban, hogy leküzdjék a magas kezdeti beruházási költségek jelentette akadályokat a meglévő épületek energiahatékonyságának javítását célzó felújítása során; javasolja, hogy a Bizottság készítsen egy tanulmányt azzal a céllal, hogy értékelje a tagállamokban alkalmazott legjobb gyakorlatokat, valamint meghatározza, hogy milyen tényezők akadályozzák vagy korlátozzák a pénzügyi mechanizmusban rejlő lehetőségek teljes kiaknázását;

93.

rámutat arra, hogy a vállalkozások innovációs erőfeszítéseik révén kiemelkedő szerepet játszanak az energiatakarékosságra vonatkozó intézkedések kidolgozása és megvalósítása terén; reméli, hogy a strukturális finanszírozás az energiahatékonyság terén folyó projektekben történő aktív részvételre ösztönzi majd a vállalkozásokat;

94.

megismétli kérését, hogy az európai szomszédságpolitikán belül erősítsék meg az energiahatékonysági fejezetet, és szisztematikusan térjenek ki a kérdésre az EU és harmadik országok közötti párbeszédek során;

95.

elismeri azon lehetőségeket és potenciált, amely az európai vállalkozások számára az energiahatékony technológiák fejlesztéséből, gyártásából és forgalomba hozatalából adódnak (pl. a motorok és hajtóművek, a világítás, az elektromos berendezések stb. területén történő alkalmazás során);

96.

ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az innovatív technológiák fejlesztése és piaci bevezetése alapot szolgáltat az energiahatékonyság valamennyi alkalmazási területen történő javításához, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez és a megújuló energiák felhasználási arányának növeléséhez;

97.

ragaszkodik hozzá, hogy az energiahatékonyságnak elődleges célt kell képeznie a következő, nyolcadik kutatási keretprogramban;

98.

felszólítja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyságot a 8. kutatási keretprogram egyik kulcsfontosságú prioritásaként kezelje, és jelentős eszközöket különítsen el a jelenlegi Intelligens Energia programhoz hasonló energiahatékonysági alprogramok számára; hangsúlyozza, hogy az energetika terén a kutatásra, fejlesztésre és demonstrációkra szánt forrásokat 2020-ra a jelenlegi szinthez képest meg kell növelni, ideértve a jövőbeni uniós költségvetésben különösen a megújuló energiára, az intelligens hálózatokra és az energiahatékonyságra elkülönített források jelentős növelését;

99.

úgy ítéli meg, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalások összefüggésében nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az energiamegtakarítási intézkedéseknek; meggyőződése, hogy a nagyra törő energiahatékonysági politikák jobban megvalósíthatók, és kevésbé befolyásolják a versenyképességet, ha azokat nemzetközi szinten összehangolják; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a soron következő cancúni tárgyalásokon győzze meg az EU nemzetközi partnereit az összehangolt energiahatékonysági intézkedések szükségességéről;

100.

támogatja a G20-ak csoportjának Torontóban megrendezett csúcstalálkozóján 2010. június 27-én kiadott nyilatkozatában foglalt, a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások középtávon történő fokozatos megszüntetésére irányuló felhívását, és rámutat arra, hogy ez több milliárd eurót szabadítana fel, amit át lehetne csoportosítani az energiahatékonyságot támogató intézkedésekre, ezáltal sokkal eredményesebben járulva hozzá az unió stratégiai energetikai célkitűzéseihez, azaz a fenntarthatósághoz, a versenyképességhez és az ellátás biztonságához;

101.

úgy véli, hogy az energetikai párbeszéd társadalmi dimenzióját, amely kiterjed az emberi jogokra, az energiaszegénységre és az alacsony jövedelmű fogyasztók védelmére, mindig figyelembe kell venni az energiapolitikák kidolgozása során;

102.

tudomásul veszi, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó politikák az energiafogyasztás csökkentése tekintetében eddig nem vették kellőképpen figyelembe a társadalmi elfogadásra vonatkozó tényezőket; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság mérése sikerének szempontjából nem csupán a felhasználók magatartása meghatározó, hanem a fogyasztók bizalmának megerősítése is; kéri, hogy a jövőbeli energiahatékonysági cselekvési terv a társadalmi elfogadás erősítése érdekében tartalmazzon további támogató intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális szintek kulcsfontosságú szerepet játszanak a konszenzus kialakítása tekintetében;

103.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok intenzívebb tájékoztatási politikát érvényesítsenek valamennyi érintett féllel szemben az energiahatékonysággal és az energiamegtakarítással kapcsolatos kérdésekben, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák és még inkább segítsék elő az energiahatékonyságot és az energiamegtakarítási kérdéseket érintő információkhoz való hozzáférést;

104.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.