22.5.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/69

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztésről – A digitális egységes piac lehetőségei és kihívásai

(COM(2011) 427 végleges)

2012/C 143/13

Előadó: Jacques LEMERCIER

2011. július 13-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztésről: a digitális egységes piac lehetőségei és kihívásai

COM (2011) 427 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2012. február 1-jén elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. február 22–23-án tartott, 478. plenáris ülésén (a február 22-i ülésnapon) 226 szavazattal, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet az Európai Bíróság joggyakorlatára, amely az internetes fájlcseréhez kötődő szerzői jog kapcsán egyfajta egyensúlyt követel meg számos alapvető jog között. (1) A szerzői jog nem abszolút jog, és tiszteletben tartása nem kényszeríthető ki azzal, hogy az internetkapcsolat-szolgáltatók (ISP) általános szűrést folytatnak (lásd a „SABAM kontra Scarlet” ügyet). A digitális adathordozókra kivetett adó számos tagállamban nem alkalmazható olyan eszközökre, amelyeket audiovizuális művek digitális másolásán kívüli célokra használnak, így például a vállalatirányításra használt digitális merevlemezekre (Padawan-ügy). Egyes túlzó nemzeti jogszabályokat – az Európai Unió Bírósága alakulóban levő joggyakorlatának tekintetbe vételével – felül kellene vizsgálni annak érdekében, hogy ne akadályozzák az audiovizuális művek online terjesztésének fejlődését.

1.2   Az ilyen művek piacának növekedését befolyásoló másik tényező a vonzó kereskedelmi modellek megfizethető áron történő bevezetése, ugyanis az ilyen ajánlatokat jóval olcsóbban lehet nyújtani, mint amibe a digitális audiovizuális tartalmakat hordozó CD-k és DVD-k forgalmazása kerül. Ennek a jelentős forgalmazásiköltség-megtakarításnak a fogyasztók javát kellene szolgálnia, és ezzel párhuzamosan megfelelő jövedelmet kellene garantálnia az alkotók számára ahhoz, hogy folytathassák művészi és irodalmi alkotó tevékenységeiket. A szerzői jogot is úgy kellene átalakítani, hogy az megfeleljen az általános érdeknek és a közérdek követelményeinek, például annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek csatlakozási többletköltségek nélkül férhessenek hozzá a művekhez. Át kell még gondolni a kivételek és korlátozások kiterjesztésének lehetőségeit a különösen hátrányos helyzetű közönségnek a közkönyvtárakhoz és a közösségi kulturális központokhoz való hozzáférésének támogatása érdekében, amint azt az EGSZB egy 2010. évi véleményében is javasolta. (2)

1.3   Az internet a hálózati műsorkínálat egyik általános eszköze lett. Kötelező érvényű jogszabályokkal technikai és jogi jellegű követelményeket kellene meghatározni annak garantálása érdekében, hogy a tartalomszolgáltatók tiszteletben tartsák a magánéletet, illetve hogy a hálózat semleges maradjon, nem képezve szűrés tárgyát általában, (3) vagy egy bíró által kifejezetten és névre szólóan kiadott engedély nélkül, amelynek feltétele, hogy elegendő bizonyító elem álljon rendelkezésre az illegális másolásra, és hogy a szerzői vagy kapcsolódó jogok tulajdonosa név szerinti feljelentést tegyen.

1.4   Ugyanebben a szellemben az EGSZB úgy véli, hogy az audiovizuális művek kezeléséért felelős intézmények és a könyvtárak nem kerülhetnek hátrányba a szerzői jogokat védő jogszabályok túlzott megerősítése miatt. Szerepük az, hogy a művészek és alkotók hosszú távú népszerűsítésének és védelmének kulturális céljával megőrizzék és közzétegyék a műveket, illetve hogy minél szélesebb körben, különösen az általános és középiskolások, illetve egyetemisták részére elérhetővé tegyék az említett szellemi termékeket olyan általános érdekek okán, mint az Európa 2020 stratégia, a digitális menetrend és a kulturális stratégia sikere. (4) Az árva művekről szóló, az EGSZB által támogatott (5) irányelvtervezetnek is teljes mértékben hozzá kellene járulnia a kultúra népszerűsítését célzó európai és nemzeti szintű stratégiák sikeréhez.

1.5   A művek online terjesztésének határokon átnyúló piaca nem jelent komoly hozzáférési problémát a három fő nemzetközi forgalmazó számára, akik a piacok háromnegyede fölött gyakorolnak ellenőrzést és minden pénzügyi és technológiai eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy az európai és a világszintű közönség számára is elérhetővé tegyék kínálatukat.

1.5.1

Az EGSZB konkrétabban azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy tegyen pontosan meghatározott javaslatokat a nyelvek, valamint az irodalmi és filmművészeti alkotások sokfélesége által jellemzett Európa valódi kulturális és művészeti gazdagságát képviselő számtalan kkv számára, hogy lehetővé tegye aktív részvételüket az audiovizuális tartalmak online terjesztésének egységes piacán.

1.6   Az EGSZB felhívja a figyelmet a 2010. októberi KEA-Cema-tanulmány egyes ajánlásaira, így például azokra, amelyek a katalógusok közös használatáról, vagy a tartalmak európai közönség számára történő terjesztése érdekében egy egyablakos rendszer bevezetéséről szólnak. (6) A piaci fejlemények elemzése egyébiránt alapos és helytálló. A forgalmazási stratégiákat és az új üzleti modelleket úgy találták ki, hogy azok úgy támogassák a művek legális terjesztését, hogy eközben minden egyes forgalmazási szakaszban maximalizálják a bevételt, és a lehető legjobban érvényre juttassák a műveket. A kínálatot a klasszikus reklámeszközök mellett a közösségi média és a szóban terjedő reklám segítségével is hirdetik.

1.7   Az EGSZB úgy véli, hogy a szerzői jog globális és egységes európai kódexének az Európai Bizottság javaslata szerinti létrehozása irányelv formájában hozzájárulhat a tagállami jogszabályok harmonizációjának szükséges megerősítéséhez. A jelenleg a szerzői jog kapcsán létező számos uniós irányelv helyébe lépne, és rendszeres beszámolók készülnének a tagállamok általi eredményes végrehajtásáról. Ebbe az európai szerzői jogi kódexbe be kellene építeni az Európa 2020 stratégiát is. (7)

1.7.1

Egy ilyen kódex a valódi harmonizáció érdekében relativizálhatná a származási ország kérdését az alkalmazandó jogrend kapcsán. A filmművészeti alkotás tagállami finanszírozása esetén általában a kérdéses tagállamot kellene származási országnak tekinteni az alkalmazandó jogrend meghatározásakor. Az Európai Bizottságnak a követendő jogrendszer megválasztásakor meg kellene fontolnia az „európai eredet” alkalmazásának a lehetőségét. (8)

1.7.2

Lehetővé kellene tenni annak elkerülését is, hogy a művek valódi szerzője (vagy szerzői) jogainak a gyártókra/forgalmazókra történő átruházásáról szóló szerződésekben tisztességtelen feltételeket állítsanak. Gyakran ugyanis megesik, hogy a szerző az összes jelen- és jövőbeli technológia vonatkozásában átruházza jogait a forgalmazóra anélkül, hogy záradékban rögzítenék részesedését az új terjesztési eszközök és hordozók (Blue-Ray, IPTV (9) stb.) használatából adódó jövőbeli bevételekből.

1.7.3

A tartalmak nem tekinthetők árunak. Ezt nem szabad elfelejteni az online forgalmazás vizsgálata során, amely „értelmet” közvetítő kulturális szolgáltatást képvisel.

1.7.4

Az EGSZB ismételten aláhúzza, hogy lehetővé kell tenni a szélessávú kapcsolatokhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy az internethasználók az audiovizuális műveket jó minőségben és megfelelő sebességben vehessék kábeltelevízió, IPTV és VOD (10) segítségével.

1.8   Meg kell vizsgálni az audiovizuális művekkel kapcsolatos tulajdonjogokra vonatkozó adatokat kezelő rendszerek (11) létrehozásának lehetőségét, és ennek során az Európai Bizottság illetékes részlegeinek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az ágazatban működő kkv-k sajátosságaira és szükségleteire. Ugyanez igaz a több területre vonatkozó, az európai piacon egyetlen jogcím alá tartozó felhasználási engedélyek létrehozásának problematikájára. A kisméretű európai gyártókat ösztönözni és támogatni kellene, (12) hogy katalógusukat egy olyan azonosítási rendszerben tegyék európaivá, amely tartalmaz egy (önkéntes) fejezetet a szerzői és szomszédos jogok tulajdonosaira vonatkozó adatokról, amelyek egy több területre vonatkozó címben kerülnek rögzítésre.

1.9   A jogszerzési rendszernek garantálnia kellene, hogy a jogtulajdonosoknak járó jövedelemrész átlátható és méltányos módon kerüljön felosztásra. (13) A beszedési szervezetek általi kezelését mindenképpen éves szintű, független, valamint a szerzők és a nyilvánosság számára hozzáférhető ellenőrzéseknek kell alávetni annak érdekében, hogy tevékenységük és a kulturális fejlődéshez való hozzájárulásuk demokratikus kontroll tárgyát képezzék. (14)

1.10   Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld könyv kapcsán az érdekeltektől kapott válaszok alapján az Európai Bizottságnak tervbe kellene vennie, hogy egy 2012 első félévében tartandó konferenciát követően – amelyen az érdekeltek (köztük a közintézmények), (15) hatáskörénél fogva az EGSZB, valamint a fogyasztókat, szerzőket és forgalmazókat európai szinten képviselő szakszervezetek és szövetségek vennének részt – 2012 második félévétől kezdődően összeállítson egy fehér könyvet, amelyben konkrétabb javaslatokat tesz az elképzelhető lépésekről annak érdekében, hogy a nyelvi korlátok ellenére létrejöjjön az audiovizuális művek egységes európai piaca. Az EGSZB tudatában van azoknak a jogi és technikai nehézségeknek, amelyekkel meg kell küzdeni e fontos téma előre vitele érdekében, azonban nem tartja azokat áthághatatlannak.

2.   Az európai bizottsági közlemény lényegi tartalma

2.1   A dokumentum közvetlenül kapcsolódik az Európa 2020 stratégiához, illetve következik az Európai Bizottság „A szellemitulajdon-jogok egységes piaca” című közleményéből (a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó stratégiából). (16)

2.2   A kulturális ágazat nagy jelentőséggel bír, hiszen az Európai Unióban hatmillió főt foglalkoztat, és évi 500 milliárd eurónyi értéket állít elő, ami az uniós GDP 3%-át teszi ki. A technológiai fejlődés hatására az audiovizuális művek terjesztése alapvető és forradalmi változásokon megy keresztül. A digitális technológiák, a szélessávú és a szupergyors internet, a „felhőalapú” számítástechnika, illetve az audiovizuális művek személyi számítógépen és mobiltelefonokon való vételének lehetősége alapjaiban változtatják meg a hagyományos terjesztési hálózatokat.

2.3   A zöld könyv számos megközelítést felsorol, de egyértelműen egy határokon átnyúló és páneurópai engedélyezésre alapuló egységes modellt támogat a szerzői jogok kezelése kapcsán.

2.4   Az Európai Bizottság szerint egyszerűsíteni kell az audiovizuális műveknek (pl. filmeknek) az eredeti közvetítés területén kívüli online továbbításával kapcsolatos jogok megszerzését. Ugyanez érvényes a lekérhető műsorok sugárzására is, amihez az eredeti közvetítéshez megszerzett jogoktól eltérő jogokat kell megszerezni.

2.5   A zöld könyv rögzíti, hogy egy műsorszám egyidejű továbbításához meg kell szerezni a jogtulajdonos külön engedélyét.

2.6   A más tagállamokból történő egyidejű továbbközvetítés kapcsán a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv (17) előírja, hogy a jogokat közös jogkezelő szervezetnek kell kezelnie. Ezek a jogok kiegészítik a műsorszolgáltatók által közvetlenül engedményezett jogokat.

2.7   A vezetékes továbbközvetítés kapcsán az Európai Bizottság rámutat, hogy a jogképviseleti szervezetek nem mind rendelkeznek jog szerinti felhatalmazással a jogok engedményezésére.

2.8   Végezetül pedig a DSL- (digitális előfizetői vonal) és az IPTV- (videojel továbbítása a telefonhálózaton) szolgáltatók, valamint a DTT (digitális földfelszíni televíziós műsorszórás) és az új digitális platformok üzemeltetői néhány éve szintén nyújtanak a műsorok továbbközvetítését végző szolgáltatásokat, ami még nehezebbé teszi az érvényben levő jogszabályok betartását.

2.9   Gazdasági szempontból el kell mondani, hogy az EU-ban 2009-ben közel 1 200 film készült, amelyek az uniós mozilátogatók alig 25%-át vonzották, szemben az amerikai filmekkel, amelyekre 68% volt kíváncsi. Az amerikai piacból az EU eközben csupán 7%-kal részesedik. Az EU-ban egy film népszerűsítése érdekében a gyártók és forgalmazók időben elhúzzák filmjeik megjelentetését. A filmet általában mozikban vetítik, azután videohordozókon, később pedig lekérhető módon jelennek meg, majd fizetős, végül ingyenes csatornákon láthatóak. Az előállító országon kívül lekérhető videókkal kapcsolatos szolgáltatások fejlődése megsokszorozza a partnerek, és így a szerződések számát.

Az eljárások számának csökkentése érdekében az Európai Bizottság a művek közös kezelését és a közös engedményezés egy lépésben történő megvalósítását javasolja.

2.10   A zöld könyv másik része a szerzők díjazásáról szól

Ezt a legtöbb uniós tagállamban a gyártók folyósítják a szerzőknek, az audiovizuális mű létrehozásában való közreműködésükért fizetett átalány formájában. Ezekben az államokban a szerzők tehát nem kapnak rendszeres kiegészítő díjazást művük online terjesztésekor. Egyes tagállamokban a szerzőket képviselő közös jogkezelő szervezetek felhasználási alkalmankénti díjat szednek be. Máshol a végső forgalmazó felelős ezeknek a juttatásoknak a kifizetéséért.

2.11   Az előadók díjazása

Napjainkban ez alapvetően szerződéses alapon és átalányfizetés formájában valósul meg, hasonlóan a szerzők díjazásához. Az Európai Bizottság egy méltányosabb rendszer bevezetését javasolja, amelyben ezt a jogot a közös jogkezelő szervezetek kezelnék. A zöld könyv jelzi azonban, hogy az új jogok gazdasági és így jogi bizonytalanságot eredményeznének a gyártók számára, és fékeznék a művek online terjesztését.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A zöld könyvvel a nemzeti szintű jogszabályok közelítése révén az Európai Bizottság folytatja az európai egységes piac kialakítását.

Az érintett ágazat a kultúrához és digitális forgalmazási csatornáihoz kapcsolódik. Egy igen különleges és érzékeny területről van szó, hiszen egy ország történelmét, nyelvét, hagyományait és törekvéseit közvetíti. Nem kezelhetjük úgy, mint egy klasszikus gazdasági ágazatot, de úgy sem, mintha hagyományos általános gazdasági érdekű szektor lenne. Úgy tűnhet, hogy az Európai Bizottság által a zöld könyvben alkalmazott megközelítés túlságosan a fogyasztóra koncentrál. A különböző mechanizmusok elemzése azonban alapos és közel teljes körű.

3.2   A szöveg, amely egyébként igen tömény, számos, erősen eltérő témával foglalkozik, miközben az Európai Bizottság által kitűzött alapvető cél az ágazat egységes piacának létrehozása.

3.3   Az audiovizuális művek terjesztésének helyzete és az ahhoz kapcsolódó jogok kapcsán az Európai Bizottság számos megállapításra támaszkodik

Az első az, hogy a jelenlegi rendszer nem működik, összetett és költséges a végső felhasználó számára. A második szerint pedig a nemzeti gyártások összefogása fokozhatja az ágazat egészének gazdasági életképességét. A nagy internetkapcsolat- vagy iTunes-szolgáltatóktól független videofilm-lekérés nehézségekbe ütközik a művekkel kapcsolatos kizárólagos területi vagy európai jogok megszerzése kapcsán, mivel a művekhez kapcsolódó jogokat gyakran a gyártók birtokolják, akik más módokon (többek között DVD-k értékesítésével) igyekeznek maximalizálni bevételeiket.

3.4   Az engedélyek központosított kezelése felé (az eszközök és az információforrások összefogása az ágazat fejlesztése érdekében)

A zöld könyv tehát a több területre kiterjedő szolgáltatások szerzői jogainak online forgalmazását javasolja, és támogatja a több területre érvényes engedélyezés egységes modelljének kialakítását.

Az EGSZB úgy véli, hogy ez megoldás lehet egy-egy nyelvterület számára.

3.5   A terjesztési csatornák sokasága, az interaktív vevőkészülékek nagy száma és az ügyfelek mobilitása erőteljes nyomást gyakorol a terjesztési hálózatok gazdasági modelljeire.

3.6   A felhatalmazások és engedélyek megadása napjainkban alapvetően nemzeti szinten történik, és a művek gyártói és online forgalmazói közötti szerződésekről szóló tárgyaláson alapul. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elismeri, hogy az Európai Bizottság által javasolt rendszer tagadhatatlan előnyökkel jár, különösen a gyártók által szolgáltatott adatokhoz való hozzáférés gyorsasága és egyszerűsége terén. Ez további eszköz lehet az egyébként helyi szinten megmaradó nemzeti művek terjesztésének előmozdítására.

3.7   Meg kell azonban jegyezni, hogy a műholdas műsorszórásról szóló irányelv tizenöt évvel ezelőtti bevezetése nem eredményezte páneurópai műholdas műsorszolgáltatások megjelenését.

3.8   A művek európai szintű nyilvántartásának létrehozása, amely nehezen felmérhető kockázatokat rejt

Az EGSZB úgy véli, hogy ennek az adatbázisnak tisztán tájékoztatási célokat kell szolgálnia.

Különösen fontos, hogy a nyilvántartásba vétel nem lehet feltétele a szerzői jogok védelmének.

3.9   Ennek az európai struktúrának meglenne az az előnye, hogy az európai gyártókat és terjesztőket összefogná annak érdekében, hogy felvegyék a harcot az Európában szerveződő hollywoodi „nagyhatalmakkal”.

Érdekes egyébként megjegyezni, hogy éppen a nagy amerikai filmstúdiók (Warner Brothers, Disney stb.) igyekeznek kialakítani az audiovizuális művek azonosító számainak nemzetközi rendszerét (Entertainment Identifier Registry).

3.10   A francia gyártók hasonlóképpen az ISAN (International Standard Audiovisual Number; nemzetközi szabványosított azonosító szám) kialakításán dolgoznak 2004 óta. Az európai és amerikai filmek előállításával kapcsolatos, fent említett adatok aggodalomra adnak okot. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi rendszerben az amerikai gyártású filmekre megy be az európai mozilátogatók 75%-a. Alapvető tehát, hogy miként irányítanak egy ilyen rendszert.

3.11   Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a gyártók azok, akik a terjesztőkkel folytatott kereskedelmi tárgyalásaik során szerződéses módon és átalányösszegben meghatározzák a szerzőknek és a jogtulajdonosoknak fizetendő jogdíjakat, illetve ők garantálják a kifizetést is. A jogtulajdonosok díjazásának problémáját részben megoldhatná a központosított kezelés. Az a csábító elképzelés azonban, hogy olyan díjazási folyamatot vezessünk be, amely a közönség több éven keresztül mért nagyságára alapul, problematikusnak tűnik.

3.12   A filmek gyártói és forgalmazói, valamint a közreműködők érdekei között valódi ellentét feszül. A gyártók a maguk részéről először a mozikban szeretnék vetíteni a filmet, hogy a lehető legjobb reklámot biztosítsák a műnek; a forgalmazók azonban gyorsabban elérhetővé kívánják tenni a filmet, hogy megjelentethessék videohordozón, fizetős csatornákon és lekérhető formában.

3.13   Az EGSZB szerint az IPTV, az ADSL és a digitális platformok súlyának növekedésére tekintettel tárgyalást kell folytatni az említett időszakaszok szabályozása érdekében. A kizárólagossági megállapodás hatálya alá már nem eső régebbi művek kapcsán komolyan megfontolandó lenne a művek egy a jogtulajdonosok adatbázisához kapcsolódó azonosítási és számbavételi rendszerének a kialakítása.

3.14   Az Európai Bizottság tehát a művek közös kezelésére (egy adatbázisra) épít az ágazat ösztönzése érdekében. Képes lesz-e az EU szembeszállni az amerikai multinacionális vállalatok erejével? A jelenlegi nemzeti szintű rendszerek hirtelen feladásának kockázata valódi.

3.15   Az EGSZB szerint komoly elemzéseket kellene végezni a jelenlegi nemzeti szintű rendszerek bármiféle meggyengítése vagy megszüntetése előtt. Amint korábban említettük, az amerikai vállalatok érdekvédelmét ellátó lobbik hatékonyan működnek, és nyilvánvalóan nyomást gyakorolnak ennek az igen jövedelmező ágazatnak a liberalizációja érdekében.

3.16   Az Európai Bizottság ezen a projekten keresztül kívánja fejleszteni és szabályozni az uniós művek forgalmát. Az Európai Bizottságtól származó műszaki és szabályozási jelzések tehát fontosak, ugyanis felgyorsíthatják a mások által már megindított liberalizációs folyamatot.

3.17   Az EGSZB feltétel nélkül támogatja az Európai Bizottság minden olyan intézkedését, amelynek célja, hogy megkönnyítse a polgárok hozzáférését az online művekhez. Ezt a hozzáférést az EU teljes területén és megfizethető áron lehetővé kell tenni. Ennek köszönhetően ugyanis jobban megismerhető lenne a tagállamok kultúrája, és megkönnyítené a fiatal európai polgárok oktatását is. Az EGSZB egyébként úgy véli, hogy a „verziózás” (versioning) bizonyos formái – például az eredetileg reklámszünetek nélkül létrehozott művek megszakítása hirdetésekkel – akadályozhatják az online terjesztés kulturális célkitűzéseit, még akkor is, ha ezek az alacsonyabb minőségi színvonalat képviselő változatok lehetővé teszik az így megcsonkított művek olcsóbban vagy ingyenesen történő forgalmazását. Ezt a megfontolást be lehetne építeni egy önkéntes minőségi kódexbe, amely az eredeti művek legmagasabb szintű tiszteletben tartása mellett elkötelezett, interneten, kábelen vagy földfelszíni frekvenciákon történő online forgalmazással foglalkozóknak szólna.

3.18   Az EGSZB egyik, az Európai Bizottság „A szellemitulajdon-jogok egységes piaca” című közleményéről szóló véleménye (18) emlékeztet az egyes nemzeti modellek különbözőségére és a kulturális ágazatban a szerzői jogok kezelésével kapcsolatos megközelítések ellentmondásosságára. Éppen ezért, és tudatában annak, hogy a vita még nem zárult le, az EGSZB úgy véli, hogy az első lépés az európai kódex elveinek meghatározása lenne. Az első szakaszban ennek az egyes országok kulturális sajátosságainak tiszteletben tartásán alapuló kódexnek arra kellene korlátozódnia, hogy egyszerű, de szükséges elveket határozzon meg, amelyeket minden országnak be kell tartania az engedélyek kiadásakor.

3.19   Az EGSZB úgy véli, hogy nem kívánatos a származási ország jogának kiterjesztése, hiszen a szolgáltató letelepedési országának megválasztásával megkerülheti ezt az egyébként helyes elvet. Az Európai Bizottság egyszerre tett lépéseket és indított konzultációkat annak érdekében, hogy a hálózatüzemeltetők olyan új hálózatokba ruházzanak be, amelyek képesek ezt a forgalmat jó minőségben és megfizethető áron lebonyolítani.

3.20   A vizsgált zöld könyvben az Európai Bizottság megerősíti, hogy a közös jogkezelés serkenteni fogja a digitális hálózatok növekedését. Meg kellene még bizonyosodni arról, hogy a hálózatkezelők pénzügyileg képesek modernizálni és fokozni műsorszórási kapacitásaikat. Ezért jelent komoly támogatást az EGSZB „Nyílt internet és hálózatsemlegesség” című véleménye (19) a zöld könyvben említett egyes tételekhez.

3.21   A más tagállamokból történő egyidejű továbbközvetítés kapcsán a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv előírja, hogy a jogokat közös jogkezelő szervezetnek kell kezelnie. Ezek a jogok kiegészítik a műsorszolgáltatók által közvetlenül engedményezett jogokat. Ez a kettős eljárás nehézkesnek tűnhet, azonban szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a műsor közbeni (más műsorok által már használt médiumok igénybevétele miatti) megszakításokat.

3.22   Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti szintű finanszírozás elengedhetetlen az audiovizuális ágazat számára, és támogatja a művek több területen történő forgalmazásának ösztönzése érdekében létrehozott MEDIA programot. Az EGSZB egyetért ezzel a kijelentéssel, de megállapítja, hogy e támogatások száma csökken, az egyes filmek finanszírozásába befektetők pedig erőteljesen koncentrálódnak.

---

(1)  A közelmúltban tárgyalt Padawan- és SABAM-ügy.

(2)  HL C 228., 2009.9.22., 52. o.

(3)  „SEBAM kontra Scarlet” ügy.

(4)  COM (2007) 242 final.

(5)  HL C 376., 2011.12.22., 66. o.

(6)  „Multi-Territory Licensing of Audiovisual Works in the European Union” [Az audiovizuális művek több területre vonatkozó felhasználási engedélyezése az Európai Unióban] – független tanulmány az Európai Bizottság Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatósága számára, 2010. október. Lásd még a kreatív online tartalom belső piaci helyzetéről szóló közleményt is (COM(2007) 836 final).

(7)  HL C 68., 2012.3.6., 28. o.

(8)  28. rendszer, amelyet az EGSZB az európai szerződéses jog kapcsán már javasolt. HL C 21., 2011.1.21., 26. o.

(9)  Internetes televízió.

(10)  Video on demand (videofilm-lekérés).

(11)  A gyártók már foglalkoznak egy a művek nemzetközi azonosítószám-rendszerének (ISAN – nemzetközi szabványos azonosító szám) a létrehozásával. Az ISAN azonban nem tartalmaz tulajdonjogi információt, és a részvétel önkéntes. Egyes nagyobb egyesült államokbeli stúdiók hasonló rendszeren dolgoznak (EIDR, Entertainment Identifier Registry): http://eidr.org/how-eidr-works/. Ez az azonosítási rendszer tartalmaz egy kódszámot, és alkalmazásprogramozási felületet (API) nyújt a fejlesztők számára, de semmilyen módon nem tesz említést a művekkel kapcsolatos tulajdonjogról.

(12)  Például a 2013-ig szóló MEDIA programon keresztül, amelyet azután új támogatási program válthatna fel.

(13)  HL C 68., 2012.3.6., 28. o.

(14)  Ugyanott.

(15)  Filmek finanszírozásával foglalkozó nemzeti intézmények, könyvtárak és kulturális központok.

(16)  COM(2011) 287 final.

(17)  93/83/EGK irányelv (HL L 248., 1993.10.6., 15. o.).

(18)  HL C 68., 2012.3.6., 28. o.

(19)  HL C 24., 2012.1.28., 139. o.

---